Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Athenaeum Kiadó újabb klasszikussal lepte meg olvasóit, s az Érzelmes klasszikusok sorozat Ifj. Alexandre Dumas regényével, A kaméliás hölggyel gazdagodott. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, s ismerkedjetek meg velünk egy félvilági nő történetével! A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

A kaméliás hölgy (La Dame aux Camélias) ifjabb Alexandre Dumas 1848-ban megjelent regénye, amely egy tragikus szerelmi történetet mesél el, hősei a 19. századi párizsi társasági élet szereplői.

A mű középpontjában Marguerite Gautier, a fiatal és gyönyörű kurtizán áll, aki beleszeret a tiszta lelkű Armand Duvalba. Bár Marguerite őszintén szereti Armand-t, a társadalmi elvárások végül elválasztják őket egymástól.A regény Dumas saját élményeiből merít, és valós személy, Marie Duplessis sorsa ihlette. Dumas művében élesen bírálja a korabeli erkölcsöket. A történet világhírűvé vált, amelyből Giuseppe Verdi Traviata című operája született.

Ahogy a fülszövegen is olvashatjátok ifj. Alexandre Dumas regényét a valósát ihlette. A kaméliás hölgy történetéből Marie Duplessis sorsa köszön vissza az olvasó számára. No de mit is lehet tudni Marie alakjáról és milyen kapcsolat fűzte őt Dumas-hoz? 

 

Marie korának legünnepeltebb és legkapósabb kurtizánja volt. Bár Marie Duplessis megosztotta kegyeit Párizs sok gazdag és nemes férfiúja között, tartós hírnevét egy elszegényedett ifjúval való viszonyának köszönheti. A magas, széles vállú ifjú - szokása szerint választékosabban öltözve, mint anyagi helyzete megengedte volna - egész napi vidéki lovaglás után színházba ment barátjával Párizsban. Alexandre Dumas nem annyira a színpadot, mint a páholyokban tartózkodó vonzó nőket figyelte színházi látcsövével. Egy szeptemberi estén pillantotta meg Mariet, aki azonnal elvarázsolta őt. Alexandre Dumas és Marie Duplessis megismerkedése 1844 őszén történt. Rövid és keserédes románc követte. 

Marie gyönyörű ruhákban járt és virágokkal vette körül magát. A rózsa illatától azonban szédült, így inkább szagtalan kaméliákat viselt, és a házát is e kényes virágokkal töltötte meg, mígnem egy bírálója szavaival “kaméliából levő erődítmény zárta körül". Marie, aki intelligens és művelt volt és kitűnően zongorázott. Egyetlen hibája, vallotta be, az állandó hazudozás volt. De ezt meg vígan elintézte azzal a szemtelen megjegyzéssel, hogy “a hazugság fehéríti a fogakat". Amikor Dumas-val megismerkedett, az öregedő de Stackelberg gróf tartotta ki, mert - Marie ezt hazudta új szeretőjének - a grófot meghalt lányára emlékeztette. Néhány hónapi boldog szerelem után Dumas kezdett eltávolodni Marietól - bár a lány felajánlotta neki őszinte barátságát, ha már szeretőnek nem kell. 1845. augusztus 30-án írta meg a lánynak szakító levelét: “Nem vagyok elég gazdag, hogy úgy szerethessem, ahogy szeretném, sem elég szegény, hogy úgy szerethessen, ahogy Ön szeretné... Ön túl jószívű ahhoz, hogy ne értené meg, mi késztetett e levél megírására és túl intelligens ahhoz, hogy ne bocsátana meg nekem." A fiatal lány ké5 évvel később, alig 23 évesen, tüdőbajban hunyt el. Halála után a lakásban maradt ingóságait elárverezték. Dumas éppen édesapjával utazgatott, amikor értesült a lány haláláról. Mikor hazaért, akkor látta, hogy elárverezik a lány megmaradt javait. Ugyan értékesebb tárgyat nem engedhetett meg magának, de Dumas beérte azzal, hogy megvett egy aranyláncot, amit Marie hajdan a nyakán viselt. Az árverés amúgy nemcsak hogy fedezte Marie tartozásait, hanem még egy kisebb örökségre is futotta belőle kedvenc normandiai unokahúga számára. A végrendelet egyetlen kikötése az volt, hogy az örökös soha nem jöhet Párizsba, amelynek kísértései oly végzetesnek bizonyultak nagynénje számára.

Alexandre Dumas a lány halálát követően kivett egy szállodai szobát, újraolvasta Marie hozzá írott leveleit, és nekilátott, hogy megírja regényét, amely világhírűvé tette. Így született meg Marguerite Gautier alakja

Az 1848-ban megjelent A kaméliás hölgy óriási sikert aratott, a színházi darab premierje pedig 1852-ben volt, aminek sikere még a regényét is túlszárnyalta. Marie Duplessis-t azonban Guiseppe Verdi tette igazán halhatatlanná, aki e darabra komponálta a La Traviata című, talán legnépszerűbb operáját. Marie emlékezete átnyúlik a XX. századra is, több film is készült Dumas megható történetéből, amelyek közül a Greta Garbóval, 1936-ban forgatott Camille lett a leghíresebb.

Dumas kaméliás hölgye ugyan sok szempontból hasonlít Marie alakjára, de a könyv története jócskán eltér a valóságtól. A kaméliás hölgy egy igazán szívszorító regény, amely a 19. századi párizsi társadalmi életbe is bepillantást enged.  A történet középpontjában Marguerite Gautier, a híres párizsi kurtizán áll, aki váratlanul őszinte és mély érzelmeket kezd el táplálni Armand Duval, egy magasabb társadalmi osztályba tartozó kedves és jóravaló fiatalember iránt. Az ő tiltott és tragikus szerelmük segítségével érzékelteti a szerző, hogy korabeli társadalmi különbségeket és elvárások miként jelennek meg a 19. században. Marguerite bár csillogó estélyek és gazdag udvarlók között él, mégis magányosnak érzi magát. Az élete azonban teljesen megváltozik, amikor találkozik Armand Duvalttal, aki nem csak a külsejébe, hanem a nő valódi énjébe szeret bele. Az ő történetük látszólag a reményről szól – arról, hogy talán még a legsötétebb sorsú ember is megérdemli a boldogságot, hogy nem a hibánk határoznak meg minket, a boldogságot mindannyian megérdemeljük –, de valójában egy tragédia bontakozik ki az olvasó szeme előtt. A két fiatal kapcsolata kezdetben nehezen indult, Armand és Marguerite csak nehezen találta meg az egyensúlyt. A fiatal kurtizán és jóravaló fiú kapcsolata kezdetben bujkálással és tervezgetéssel indult, ahogy azonban haladunk előre az időben, úgy kezdték el szép fokozatosan felépíteni közös életüket. De vajon lehet közös jövőjük? Maguk mögött hagyhatják a lány múltját és új életet kezdhetnek közösen? Vagy ez csupán illúzió?

A regény egyik legnagyobb ereje az érzelmi őszinteségében rejlik. Dumas nem ítélkezik, ugyanakkor Marguerite karakterét sem romantizálja túl. Egyszerűen csak méltóságot ad neki. Megmutatja, milyen sebezhető az az ember, akit a társadalom csak az előítéleteken keresztül lát. A szerelem, az önfeláldozás, a bűntudat és a vágy keveredik ebben a történetben. Olvasás közben nem tudtam nem arra gondolni, hogy mennyire szomorú, hogy a szerelem sajnos egyszerűen nem elég. Vannak helyzetek, amikor a tiszta érzelem sem győzedelmeskedhet mindenek felett, az élet pedig sokkal bonyolultabb annál, mint amit a romantikus álmok ígérnek. A kötet utolsó oldalain, a leveleken kicsit pityeregtem, mélyen megérintett Marguerite szenvedése és nagyon megkedveltem a karakterét. 

A borító egy igazi csoda, az Érzelmes klasszikusok sorozat pedig abszolút hiánypótló a magyar piacon, hiszen végre a magyar olvasók is meseszép kiadásban tudhatják a polcukon a régi idők nagy klasszikusait. Persze, nem a külső a legfontosabb, de szentül hiszek benne, hogy ezek a csodaszép kiadások nagyon sok ember kedvét meghozzák majd a klasszikus irodalom olvasásához. Ha eddig valaki esetleg nem találkozott a kaméliás hölgy történetével, akkor is csillogó szemekkel emeli majd le a könyvet a boltok polcairól. Ez pedig a legtöbb, amit egy kiadó tehet annak érdekében, hogy a klasszikus irodalom nagy regényei fennmaradjanak a jövő nemzedék számára is. 

Ha szeretitek a klasszikus történeteket, akkor csak ajánlani tudom ifjabb Alexandre Dumas regényét. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://www.erdekessegek.hu/index9_20.htm

Értékelés: 5/4,7

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban az Érzelmes klasszikusok további részeit szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a sorozat valamely, már megjelent regényéből. A feladatotok, hogy a regény címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

IDÉZET

A másikban vagy magunkban örvényre, sárra bukkanunk, ami aztán tiltja, hogy továbbmenjünk; amellett azt is érezzük, hogy nem értik, amit mondunk; oly nehéz kifejeznünk bármit, akár a legegyszerűbb dolgot; s a tökéletes egyetértés talán ezért is ritkaság.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.26. Szembetűnő
05.30. Ambivalentina
06.01. Kitablar
06.03. Csak olvass!

Read More

Nagy Ádám – Pirisi Gábor: Nagy Testvér szeret téged + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Athenaeum kiadó jóvoltából ezúttal kicsit másképp ismerkedhetünk meg Orwell 1984 című történetével. Nagy Ádám és Pirisi Gábor ugyanis kalandkönyvet csinált a sztoriból, amelyben mi, olvasók dönthetjük el, hogy mit csinálunk, vagy épp mit nem, és ezzel befolyásolhatjuk a cselekmény alakulását, valamint a sorsunkat is. Tarts ebben a sötét, ijesztő, ám mégis szórakoztatóan játékos úton hat bloggerünkkel, és a turné végén nyerj te is egy példányt a könyvből.

George Orwell 1984 című, fájdalmas látomásában a korlátozott atomháború vége óta mindössze három nagy diktatórikus állam létezik. A hajdani Európát és Oroszországot felölelő Eurázsia, a Távol-Keletet és Ázsia nagy részét magába foglaló Keletázsia, valamint az amerikai kontinens országaiból és brit szigetekből, na meg az angolul beszélő világ maradékából létrejött szuperállam, Óceánia. Az államoknak nem polgárai, inkább jogfosztott alattvalói vannak, s nemhogy cselekedeteik nem szabadok, de gondolataikat is mind jobban kontrollálni próbálják.

Ez az interaktív kalandkönyv Orwell regényének újragondolása: Winston Smith szerepében neked kell határoznod, és döntéseid következményeként alakul a történet. Feladatod hármas:

• elmenekülni a rendszer őrei elől,
• megismerni a rezsim egyes titkait
• és megdönteni a diktatúrát - ha egyáltalán lehetséges.

De vigyázz: próbálj minél inkább beilleszkedni, hogy a lehető legkésőbb kerülj a Gondolatrendőrség kezei közé!

Hogy ne keveredj el, honnan jöttél és merre jársz éppen, vedd magadhoz a két könyvjelzőt, amelyeket a könyv oldalhajtásából téphetsz le.

Nem hazudok nektek, életem egyik legnagyobb hiányosságga, hogy még nem olvastam Orwell 1984 című regényét. Ismerem a történetet, vannak frázisok, amelyeket én is használok, de valahogy még mindig nem kerítettem sorra. Így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is ad majd nekem Nagy Ádám – Pirisi Gábor kalandkönyve. Az eredeti tervem amúgy az volt, hogy előtte elolvasom majd Orwell klasszikusát is, de aztán egy betegség miatt kártyavárként dőltek el a májusi terveim, szóval majd csak később tudom sorra keríteni. Az elején kicsit izgultam, hogy emiatt majd nehezen veszem fel a fonalat, de aztán rájöttem, hogy a kötetnek pontosan az a célja, hogy meghozza a kedvet az olvasáshoz, így ténylegesen tudtam azt tesztelni, hogy a kalandkönyv vajon hozzájárul-e ahhoz, hogy rohanjak a polchoz és levegyem róla az 1984-et. És azt kell mondanom, hogy igen. Bár azonnal nem tudok rohanni, mert csomó más könyvet kell most olvasnom, de ÚRISTEN, én annyira lelkes vagyok, hogy csak na, most már tényleg meg kell ismernem a teljes történetet. 

A kalandkönyv amúgy, amennyire én meg tudom ítélni tökéletesen hozza Orwell regényének a hangulatát. Hihetetlenül érdekes és izgalmas olvasmány. Eddig csak egy hasonló kötetet olvastam, amely az Árulók műsoron alapult, így volt valami koncepció a fejemben, hogy vajon hogyan is működik egy ilyen kötet. De azt kell mondanom, hogy ez a könyv sokkal, de sokkal jobb. Abszolút úgy éreztem, hogy a döntéseimnek súlya van, ráadásul tök fontos volt figyelni, akár jegyzetelni olvasás közben is, mert bizonyos apróságokon akár az ember élete is múlhat. 

A regényben Winston Smith szerepét öltheti magára az olvasó, és a döntéseink alakítják a történetet. A döntéseknek pedig súlya van. Egy-egy döntés akár a halálunkat is okozhatja, vagy akár a gondolatrendőrség karmaiba is kerülhetünk. Az egyes döntések között látszólag alig-alig van különbség, a történet szempontjából azonban nem kis munka kiokoskodni a legmegfelelőbbet. Elsőre amúgy nem is sikerült, már az első kérdésnél elbuktam és jött is értem a gondolatrendőrség. Sőt, el kell mondanom, hogy a könyv harmadánál járhattam nagyjából, mikor harmadjára vittek el, szóval újra is kellett kezdenem az egészet. De aztán teljesen belelendültem és végigvittem a sztorit. Ha a fülszövegen is jelzett feladatokat nézem, akkor igencsak felemás eredményt értem el: végülis elmenekültem a rendszer őrei elől, megismertem a rezsim néhány titkát, a diktatárút viszont nem döntöttem meg, így nem is tudom, hogy lehetséges-e. A történetem viszonylag happy end volt. Elmenekültem a szerelmemmel és egy másik világban kezdhettem új életet, de nem vezetett könnyű út a célig. Durván megkínoztak, szóval szerintem kb csak a mázlin múlt, hogy túléltem az egészet végül. 

Nagyon durva volt olvasni a könyvet, teljesen elképesztett a diktatúra, a gondolatrendőrség, egymás feljelentgetése és az egész milliő. Az egészben pedig az a legijesztőbb, hogy Orwell ezt a könyvét 1949-ben írta, mégis most 2025-ben is hihetetlenül aktuális. Nem szeretek politizálni, nem is igazán fogok, de az vitathatatlan, hogy rengeteg dolgot felismer belőle az ember, ha körbenéz a nagyvilágban. A legérdekesebb rész nekem a MinIgaz volt, vagyis az a minisztérium, ahol a valóságot igazították az elvtársak a Nagy Testvérhez és az aktuális propagandához. Rendkívül szürreális, mégis valahogy nagyon valósághű élmény volt. 

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet olvasni, és biztos vagyok benne, hogy még többször is elolvasom, mert kíváncsi vagyok a többi történetszálra is. Zseniális gondolat, zseniális kivitelezés. Óriási pacsit küldök a készítőknek, az egyik legjobb dolog, ami történhetett a magyar irodalommal és kötelezőkkel, hogy létezik ez a Kötelezők újratöltve sorozat. Apropó, a sorozatról még nem is beszéltem nektek. Szóval képzeljétek, nem ez az egyetlen kötet, ami megjelent. A Pál utcai fiúk, az Egri csillagok, Az ember tragédiája, A kőszívű ember fiai és a Rómeó és Júlia is feldolgozásra került kalandkönyv formájában. Az Egri csillagok és amúgy A kőszívű ember fiai is egy nehezebb olvasmány, sokan nem is szeretik, szóval óriási ötlet a kötelező előtt ezt a kalandkönyvet elolvastatni a fiatalokkal, mert ezek garantáltan meghozza a kedvüket az olvasáshoz. Ha magyar tanár lennék, biztosan kihasználnám ezt a lehetőséget, mert amúgy tényleg zseniális olvasmány és rengeteget hozzáad magához kötelező olvasmányhoz. A történet jobban átélhető így, személyes kapcsolódási pont jön létre az olvasó és a kötet között, így biztosan maradandó lesz. 

Ez a kalandkönyv biztosan az idei évem egyik legjobb olvasmányélménye lesz, és abban is biztos lehet mindenki, hogy még idén sorra fogom keríteni Orwell regényét is. Ha már olvastátok az 1984-et akkor azért, ha pedig még nem, akkor pedig azért kerítsétek sorra ezt a zseniális kalandkönyvet. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: Akkora 5 csillag, mint egy ház. 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Nézzük meg, mennyire értitek az újbeszélt. Az állomásainkon találtok egy-egy leírást, ti pedig válasszátok ki a három lehetséges szó közül, hogy mit jelenthet. Írjátok be a helyes szó betűjelét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN FELADATOM

Értéktelen szórakozás.

a. prolitáp

b. sajátélet

c. nemjó

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 26. Hagyjatok! Olvasok!

05. 28. Fanni's Library

05. 30. Könyv és más

06. 01. Csak olvass!

06. 04. Veronika's Reader Feeder

Read More

Alison Espach: Induljon ​a nászmenet + Nyereményjáték

Sziasztok!

Alison Espach könyve külfödön hatalmas sikert aratott, sőt Goodreads Choice Awards győztes is a kategóriájában. Az Athenaeum kiadónak hála a magyar olvasók is olvashatják a könyvet. Tartsatok Phoebevel Cornwall Innbe és a bloggereinkkel, ha pedig mellétek áll a szerencse nyerhettek egy példányt a kötetből! 

Csoda ​szép nap virrad a Rhode Island állambeli Newportra, amikor Phoebe Stone zöld ruhában, aranyszínű tűsarkúban, poggyász nélkül megérkezik a patinás, grandiózus Cornwall Innbe. A szálloda előcsarnokában az esküvőre érkező vendégnek nézik, pedig valójában ő az egyetlen, aki nem erre az eseményre hivatalos.

Phoebe látogatásának ugyanis más célja van.

Évekkel ezelőtt arról ábrándozott, hogy a szálloda éttermében fog osztrigát eszegetni, napnyugtakor pedig a férjével együtt vitorlásra száll. Csakhogy Phoebe a férfi nélkül érkezett. Az élete megfeneklett, és feltett szándéka, hogy még egyszer, utoljára önfeledten, két kézzel szórja a pénzt.

Ezalatt a menyasszony a legapróbb részletekig eltervezett mindent, és felkészült az összes lehetséges váratlan eseményre, amelyet az esküvő tartogathat, kivéve… nos, kivéve Phoebe-t és az ő tervét.

Alison Espach Induljon a nászmenet című regénye – amelyben a harsány nevetésre fakasztó, már-már abszurd humor és a romantika egyformán megjelenik – finoman térképezi fel azokat a kacskaringós utakat, amelyek olyan helyekre visznek, ahol még képzeletben sem jártunk, és a váratlan találkozásokat, amelyek miatt újra kell terveznünk az útvonalat.

Van, amikor a cím és a fülszöveg egyszerűen megtéveszti az embert. Bármennyire is figyelmesek vagyunk, néha megesik velünk, hogy teljesen mást kapunk az adott történettől, mint amire számítunk. Az Induljon a nászmenet első pillantásra egy szokásos esküvői történet ígéretét kelti, romantikus bohóckodást, kavarodásokat, végül pedig boldog egymásra találást sejtet. Alison Espach regénye azonban valami egészen másról szól. Fő témája nem a boldogító igen – sokkal inkább a ki nem mondott, elfojtott érzések, a kilátástalanság, a megrekedés és a gyász érzete jelenik meg benne hangsúlyosan. A kötet nem az oltárhoz vezető útról, hanem sokkal inkább arról szól, hogy miként találhat magára az ember és hogyan tud új életet kezdeni, mikor a régi valamilyen oknál fogva egyszerűen megfeneklik. 

Mindig nehéz egy olyan könyvről értékelést írni, ami mély hatással van rám, ugyanis kifejezetten nehéz visszaadni azokat az érzéseket, amelyeket kiváltott belőlem úgy, hogy közben ne rontsam el számotokra az olvasás élményét. Egyrészről nem szeretnék spoilerezni, nem szeretném elrontani az olvasás élményét, de közben nagyon fontosnak tartom leírni, hogy az olvasó mit is várhat ettől a regénytől. Hiszen tényleg teljesen más, mint amit elsőre gondolnánk róla.

Az Induljon a nászmenet nem egy kedves romantikus történet. A főszereplő, Phoebe, nem vendégként érkezik a Connecticuti tengerparti Cornwall Inn szállodába, hanem egy összeomlás utáni menekülésként. Egy komoly tettre szánja el magát és úgy érzi, hogy ez az a hely, ahol meg kell tennie azt. Azzal azonban nem számolt, hogy a hotelben éppen esküvői előkészületek zajlanak, ugyanis Lila (a másik fontos szereplője a regénynek) éppen azon a héten tervezi kimondani a boldogító igent párjának. A két nő nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis ezalatt a 6 nap alatt teljesen egybefonódik a sorsuk. Olyan dolgokat tanulnak egymástól, amelyre talán álmukban sem gondolták volna. Lila jobban tisztába kerül az érzelmeivel és találkozik valakivel, aki végre nem fél kimondani számára az igazságot. Phoebe pedig megtapasztalja azt, hogy igenis van miért élnie az embernek még akkor is, ha úgy érzi az egész élete összeomlott. 

A regény lassan, finoman bontja ki a történetet – nem történik benne látványos akció, nincsenek benne nagy romantikus gesztusok és igazából a szerelem sem úgy jelenik meg, ahogy megszoktuk. A lapokon a boldogság illúziója keveredik a veszteségek keserűségével. Minden mondatnak és párbeszédnek súlya van. Vannak mondatok, melyek elgondolkodtattak, olykor mosolyogtam, máskor viszont azt vettem észre, hogy a kötet nagyon is elevenemre tapintott. Nem akarok nagy dolgokat mondani, sem pedig belekeverni a saját történetemet. De meg tudom érteni, hogy Phoebe miért is lett depressziós és miért érezte olyan rosszul magát a bőrében. 

A kötet szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Rendkívül életszagú a történet, a felmerülő problémákkal könnyen lehet azonosulni. Phoebe lelki összeomlása a férjéhez, karrierjéhez és családalapítási terveihez köthető. Depressziós és teljesen összetört. Lila ugyan idegesítőnek tűnik, olykor kimeríti a menyaszörny fogalmát, mégis van valami benne, ami miatt az ember nem tudja utálni (legalábbis én nem tudtam utálni, csak néha odacsaptam volna egy péklapáttal). Édesapja halála után, az esküvővel szeretné bebizonyítani magának és igazából a teljes rokonságnak, hogy minden rendben van vele és igenis boldog. Édesanyja egyértelműen nem tudta még kiheverni a férje halálát, így viselkedése olykor kínossá vált, ha pedig alkoholt is fogyasztott, akkor még kellemetlenebb volt a helyzet. Gary, a vőlegény bármennyire is szeretné azt mutatni, hogy minden rendben van vele, felesége elvesztését még mindig nem tudta feldolgozni, árnyéka csupán önmagának, kislánya pedig nem tudja elfogadni apja új feleségét. Szóval ahogy látjátok sokan, sokféle helyzettel küzdenek. 

Espach egyik legnagyobb erőssége azonban az, hogy nem ítélkezik. Hagyja, hogy Phoebe és a többi szereplő  csöndben, esendően, néha zavarodottan küzdjön és harcoljon a saját démonaival – úgy, ahogy az igazi fájdalmakat megéljük. És bár az olvasó reménykedik benne, hogy jön majd a „feloldozás”, hogy a nászmenet valamikor mégis csak elindul, a történet ehelyett teljesen más irányt vesz. A kötet végére nem feltétlenül egy klasszikus, boldog lezárást kapunk, de valami mégis változik: a megértés, az elfogadás és az élethez való visszatalálás pislákoló lehetősége jelenik meg. Ráadásul talán, egy kis idő elteltével a boldogság is rátalál majd a szereplőkre.  

A történet talán egy kicsit túlírt, vagy legalábbis megértem, hogy miért tartják sokan annak. Engem azonban egy kicsit sem zavart. Nagyon szerettem olvasni, rengeteg nagyszerű gondolatot jelöltem ki magamnak, úgy érzem, hogy sokat magammal viszek ebből a történetből. Engem nagyon megfogott, sokkal jobban tetszett ebben a formában, örültem, hogy nem egy sablonos, romantikus történetet olvastam. 

Összességében ez a könyv azoknak szól, akik nem félnek a nehezebb témáktól. Akik tudják, hogy a gyógyulás nem egyenes vonal, hanem egy lassú, sokszor fájdalmas folyamat. Induljon a nászmenet – de talán nem úgy, ahogy vártuk. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

A mostani nyereményjátékunkban esküvői szokások kerülnek terítékre, ami főleg a menyasszony öltözetéhez kapcsolódi. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok mit jelentenek és beírjátok a Rafflecopter dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

 A menyasszonyok szoktak valami kéket viselni. Ez mire utal?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

05.05. Kitablar
05.07. Szembetűnő
05.09. Csak olvass!
05.11. This is my (book) universe
05.13. Olvasónapló

Read More

Oscar Wilde: Dorian ​Gray arcképe + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy melyik könyvet válasszam a kiadó sorozatának a kínálatából. Sok olyan klasszikus kötet van, amelyet még nem olvastam, de most Dorian Gray története fogott meg a leginkább. Így ezen a turnén, most erről a kötetről fogok mesélni nektek. Mielőtt azonban leírom nektek a véleményemet a könyvről, idemásolom nektek a fülszövegét. 

Az ifjú és feltűnően szép Dorian Grayt lefesti barátja, Basil Hallward. Lord Henry Wotton befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, és ráébreszti az élet ízére. Dorian a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét a Basil által festett arcképe viselje, ő pedig ifjú maradhasson. Mindjobban beleszeret saját szépségébe, ám a festmény öregedése nyomasztóan hat rá.

Nem tudom, hogy tudtátok-e, de a Dorian Gray arcképe Oscar Wilde egyetlen regénye. Több írását is ismerhetjük, de műfajilag ez az egyetlen regény, mely az ő nevéhez köthető. A Fausti motívumokat feldolgozó, gótikus, filozófiai regény, először 1890-ben jelent meg egy folyóiratban. A szerkesztők akkor jelentősen belenyúltak a szövegbe, mert úgy gondoltak, hogy „túl erkölcstelen volt a kiadáshoz”. Megjelenés után még a cenzúra ellenére is nagy felháborodást okozott, volt olyan kritikus, aki „mérgezőnek” bélyegezte. 

A történet szerint Dorian Gray a gyönyörű és naiv aranyifjú modellt áll festő barátjának Basilnek. Az egyik ilyen  alkalommal találkozik Lord Henry Wottonnal aki  befolyása alá vonja a tapasztalatlan húszéves ifjút, és ráébreszti az élet ízére. A beszélgetés alatt Dorian szenvedélyes stílusban egy kívánságot oszt meg barátaival, a lelkét is kész lenne odaadni azért, hogy tetteinek terhét a Basil által festett arcképe viselje, ő pedig ifjú maradhasson és soha ne változzon meg. Egy nap azonban, mikor szörnyű tragédiával szembeszül rájön arra, hogy kívánsága valóra vált és minden bűnét és az éveket a kép kezdi viselni magának. Az évek előrehaladtával egyre jobban beleszeret saját szépségébe, ám a festmény öregedése nyomasztóan hat rá. Az örök fiatalságot azonban nem adják ingyen, így előbb-utóbb neki is fizetnie kell az átdorbézolt évekért és a szépség hajszolása közben elkövetett bűneiért.

Oscar Wilde művén ugyanúgy nem fog az idő, mint Dorian Gray arcvonásain. Az elmúlt két évszázad év egyik legnagyobb hatású írójának egyetlen regénye a mai napig megbabonázza és elgondolkodtatja az olvasókat. Az örök fiatalság ígérete és az érte fizetett ár története ugyanolyan aktuális téma ma is, mint születésekor.

A regényt Goethe Faustja ihlette, a két mű között több párhuzam is felfedezhető. Mindkét főszereplő eladja a lelkét, és mindkettejüket valaki más bujtja fel: Faustot az ördög, Doriant pedig a mások manipulálását élvező Lord Henry. Akárcsak az ördög teszi Fausttal, Lord Henry is tanulmányozza Dorian viselkedését, ám úgy tűnik, hogy Lord Henry nincs tudatában annak, hogy ő vezette rossz útra a fiatalembert, saját elmondása szerint ő csak kihozza belőle az „igazi énjét”. A fiatalság mindkét műben fontos szerepet kap: Faust egy boszorkány bájitalában keresi a fiatalság kulcsát, Dorian a festményből kölcsönzi. 

Nem egy könnyed olvasmány, kicsit nehézkesen tudtam haladni vele. Az utóbbi időben igencsak fáradtnak éreztem magam, így napi 30-40 oldalnál többet csak nehezen tudtam olvasni belőle. Kosztolányi Dezső fordítása csodaszép, imádtam olvasni még akkor is, amikor az agyam nehezebben dolgozta fel az egyes sorokat. Több idézetet is kijegyzeteltem magamnak belőle, a kötet teljesen rabul ejtett, bár be kell vallanom, hogy nem lesz a kedvenc klasszikusom. A filozófiai jellegű írásokkal kicsit hadilában állok és bár élvezem, hogy meg kell küzdenem a sikerért és az élményért, valahogy még sem állnak annyira közel hozzám. Úgy éreztem, hogy nem a legideálisabb időpontban talált meg a kötet, ha kicsit kipihentebb időszakomban jutok el az olvasásáig, talán még jobban magamba tudom szívni és ezáltal kedvencként tudnék tekinteni rá. 

Nagyon tetszettek azok a morális kérdések, melyek megjelentek a kötetben. A fiatalság ára, az erkölcsiség olyan témák, melyek a mai világban is megállják a helyüket. Amikor sokan milliókat fizetnek azért, hogy tökéletes arc nézzen rájuk vissza a tükörben, mikor az első ráncok megjelennek és már rohannak is az orvoshoz, mikor ennyire félünk az öregedéstől, álljon Dorian Gray karaktere intő példaként előttünk. A természet része, hogy egyre idősebbek leszünk, ez pedig nyomot hagy a testünkön is. Az öregedés azonban nem probléma, hiszen az évek során egyre bölcsebbek is leszünk. Fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt és ráébredjünk arra, hogy az élet már csak ilyen. Megszületünk, és ha igazán szerencsések vagyunk, akkor meg is öregszünk majd. 

Az erkölcsiség kérdése is fontos szerepet tölt be, az olvasó tulajdonképpen végigköveti, hogy Dorian milyen utat járt be. A kedves és mindenki által kedvelt naiv aranyifjú végül teljesen a züllés útjára lépett, a kérdés csupán annyi, hogy vajon felismeri-e ezt és képes lesz arra, hogy megváltozzon, vagy a lelke örökre elkárhozik. 

A borító egy igazi csoda, az Érzelmes klasszikusok sorozat pedig abszolút hiánypótló a magyar piacon, hiszen végre a magyar olvasók is meseszép kiadásban tudhatják a polcukon a régi idők nagy klasszikusait. Persze, nem a külső a legfontosabb, de szentül hiszek benne, hogy ezek a csodaszép kiadások nagyon sok ember kedvét meghozzák majd a klasszikus irodalom olvasásához. Ha eddig valaki esetleg nem találkozott Oscar Wilde nevével, akkor is csillogó szemekkel emeli majd le a könyvet a boltok polcairól. Ez pedig a legtöbb, amit egy kiadó tehet annak érdekében, hogy a klasszikus irodalom nagy regényei fennmaradjanak a jövő nemzedék számára is. 

Összességében nagyon örülök, hogy végre sorra kerítettem Dorian Gray arcképét és bár ahogy olvashattátok, új kedvencet nem avattam, de biztosan sokáig velem marad majd ez a történet. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dorian_Gray_arck%C3%A9pe

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

-

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban néhány olyan regény nyomába eredünk, amely megjelent az Érzelmes klasszikusok sorozatban. Az állomások mindegyikén találsz egy idézetet, neked pedig csak meg kell írnod a Rafflecopter dobozban, hogy melyik regényből származik.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

„Mint mindig, a saját halálán való elmélkedés derűs kedvre hangolta, éppannyira, amennyire felkavarta a másokénak gondolata; lehet, hogy azért, mert ha a dolog mélyére nézünk, az ő halála tulajdonképpen az egész világé is egyben?”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

03. 25. Utószó – Észak és Dél

03. 27. Kitablar – Kreutzer-szonáta

03. 29. Szembetűnő – Az ártatlanság kora

03. 31. Kitablar – A skarlát betű

04. 02. Ambivalentina – Színház

04. 04. Csak olvass! – Dorian Gray arcképe

04. 06. Könyv és más – A skarlát betű

Read More

Jane Yang: A ​lótuszcipő

Sziasztok!

Az Athenaeum Kiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Nagyon szeretem az ázsiai kultúrával foglalkozó regényeket, azért azonnal megakadt a szemem A lótuszcipő című köteten. Nem is olyan régen olvastam A lótusz leányát, így azonnal felkaptam a fejem a címre. A lelkesedésemet tovább fokozta a rendkívül érdekesnek és izgalmasnak tűnő fülszöveg, így biztos voltam benne, hogy Jane Yang regénye abszolút az én olvasmányom lesz. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget.

A magával ragadó történet az 1800-as években, Kínában játszódik. Kis Virágot gyerekkorában eladják Linjing gazdag családjának, hogy muizai legyen. Linjing féltékeny a szolgálólányra, akinek elkötözték a lábfejét, ahogy az előkelő lányoknak szokták, ráadásul csodálatosan hímez. Ezért mindent megtesz, hogy Kis Virág örökre a rabszolgája legyen, és ne törhessen ki alárendelt helyzetéből.

Bár a Fóng-házban egyikük úrnő, a másikuk szolga, támogatniuk kell egymást, hogy Linjing házassága révén biztosítsák a jövőjüket, s eközben riválisból barátnővé válnak.

Egy váratlan családi botrány miatt Linjing és Kis Virág élete fenekestől felfordul. Linjing kegyvesztetté válik, és ez új lehetőséget jelenthet Kis Virágnak, de vajon rátalálhat a szabadsághoz vezető útra?

A magával sodró és mélyen megindító regény két, különböző társadalmi helyzetű nő erőt adó története, valamint a testvériség, az árulás, a szerelem és a diadal meséje.

Ez a könyv nem csupán 5 csillagot érdemelne, hanem a világ összes csillagát neki adnám. Hihetetlen hatással volt rám Linjing és Kis Virág története. A valóságos alapokon nyugvó történelmi regény lenyűgöző korrajz az 1800-as évek Kínájáról, magával ragadó tanúbizonyság a nők hihetetlen erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról. Egy igazán okos és mélyen megindító történet kelet és nyugat, a modernitás és konzervatív eszmék ellentétéről. Arról, hogy milyen lehetőségei vannak egy kínai rabszolgának és úrnőjének egy férfiak uralta világban, ahol egy nő csak akkor kap némi hatalmat a kezébe, ha első feleségként van férje házában, és ha fiút szült neki. 

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el és arra gondolnánk, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A lótuszcipő az egyik legerősebb történet, amit mostanában olvastam. Nagyon ritkán avatok új kedvencet, ha egy kötet tetszik és 5 csillagot adok rá, nem lesz automatikusan kedvenc belőle. Ahhoz, hogy valami felkerüljön a listára, nem elég, hogy szuper könyv legyen, az is kell, hogy megérintsen és úgy érezzem, hogy teljesen belemászott a fejembe. A lótuszcipő és Kis Virág azonban nem csak beköltözött a fejembe, hanem azt érzem, hogy nagyon sokáig velem marad majd. Kitartása, ereje és szilárd erkölcse igazi iránymutató minden olvasó számára. Bebizonyítja, hogy hiába fordul rosszra a sorsunk, hiába vesznek el tőlünk mindent, csak rajtunk áll, hogy a lelkünk is megtörik-e. 

A lótuszcipő egy igazán lenyűgöző korrajz az 1800-as évek Kínájáról és egy magával ragadó történet arról, hogy mennyi erő és kitartás van a nőkben és hogyan képesek arra, hogy egy abszolút férfiak uralta világban, ahol a nő csupán arra érdemes, hogy fiút szüljön és elkötött lábain tisztelettudóan tipegjen férje családjában. Bemutatja, hogy az aranylótusz (ami tulajdonképpen az elkötött láb) mennyire természetes dolog a társadalomban és mennyi pozitív sztereotípia kötődik hozzá. Akinek aranylótusz van, az csakis erkölcsös, okos és tökéletes kisasszony lehet. Ráadásul úgy tartják, hogy a hímzés tudományát is csak olyan valaki tudja mesterien űzni, akinek el van kötve a lába. Ma már rendkívül barbár dolognak tűnik, Kínában azonban sokáig a jólét és társadalmi felsőbbrendűség mércéje volt, hogy kinek milyen méretű az aranylótusza. De a könyv természetesen bőven túlmutat ezen a jelenségen. Bepillantást nyerhetünk a szolgálók, vagyis rabszolgák életébe, akiket kisgyerekként adtak el gazdag családoknak, hogy a vagyonos nőket szolgálják. Láthatjuk, hogy bármennyire is szépen és jól bánik valaki a mújcajával, azért ő mindig szolga marad, vagyis nincs joga sem önálló keresetre, sem pedig önálló életre. A szerző továbbá többször is ütközteti regényében a nyugati és keleti kultúrát, az istenképet, az aranylótuszt, a társadalmi berendezkedést és a nők helyzetét is. 

A regény valós történelmi alapokon nyugszik, ugyan főszereplői a képzelet szüleményei, de a szerző jócskán merített saját családja történetéből. Amennyire meg tudom ítélni, tökéletesen reflektál a korabeli helyzetre. Egy igazán mély történet, melyben a szerző egy másodpercig sem A lótuszcipő végeredményben talán nem más, mint egy történet a nők erejéről és leküzdhetetlen szabadságvágyáról egy igazán megindító regény két, különböző társadalmi helyzetű nőről, testvériségről az árulásról, a szerelemről és végül a diadalról. 

A történetet két szereplő tolmácsolásában ismerhetjük meg. Az egyik főszereplő Linjing, a Fóng-család kisasszonya, a másik pedig Kis Virág, a szolgálója. Kettejük kapcsolata óriási mélységeket és magasságokat járt be. Linjing nem egy kedves és szerethető karakter, ha nagyon vulgáris akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az a típus, akit az olvasó szívesen megcsapkodna egy péklapáttal. Egy elkényeztetett, önző gyermek, aki felnőve sem lesz szimpatikusabb és kedvesebb karakter. Nem látja be saját hibáit, mindig mást hibáztat saját nehézségeiért, és bár családjában mindent megkapott, amire csak vágyott, mégis irigyelte Kis Virágot, akinek bár oly kevés adatott, ő mégis boldog volt ezekért a dolgokért. Kis Virágot kiskorában adta el édesanyja azzal az intelemmel, hogy legyen mindig jó és kövesse mindenben gazdáit. De mi van akkor, ha ő többet szeretne, mint szolgálóként leélni az életét? 

Linjing azonban nem szívlelhette Kis Virágot és lelki erejét, szilárdságát, ezért mindent megtett azért, hogy uralkodjon rajta és megtörje őt. A két lány éveken át volt egymás társa, a szolgáló akkor is Linjing mellett volt, mikor egy botrány miatt kegyvesztetté vált. A sorsában bekövetkezett változás azonban nem tette szelíddé az úrilányt, nem tudta elfogadni saját helyzetét, a régi szokásokba kapaszkodott és nem volt képes szembenézni azzal a ténnyel, hogy a megváltozott élethelyzetének köszönhetően már nem áll rangban és státuszban Kis Virág felett. Gyermeki önzése és viselkedése majdnem végzetessé vált mindkettejük számára. Ezeken az oldalakon nagyon izgultam, hiszen sóvárogva vágytam arra, hogy Kis Virág élete végül jól alakuljon. A fülszövegbe tudtam csak kapaszkodni, ahol szerepelt a "diadal meséje" kifejezés. Mikor elolvastam az utolsó mondatot, sokáig csak fogtam a kezemben a könyvet, mélyen megérintett Jane Yang regénye. Kis Virág és Linjing története magához láncolt és azóta sem eresztett. Mély nyomokat hagyott bennem, bátran állíthatom, hogy az évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya. 

A könyv hangulata szerintem remek és bár az elején kicsit furcsa volt, hogy a nevek végül le lettek fordítva, hamar megszoktam és egy idő után már nem is törődtem ezzel. A kötet olvastatta magát, csak úgy faltam a lapokat, bár néha meg kellett állnom egy-egy pillanatra, mert a szívem olyan nehézzé vált, mint egy 20 kg-os kőtömb. Jane Yang nem finomkodott, nem romantizálta sem a kort, sem pedig a társadalmi csoportot. Rendkívül érzékletesen és őszintén beszélt a nők és szolgálók helyzetéről, az egyes büntetési módokról, a lábelkötésről, a hierarchiából fakadó harcokról, a szerelemről és arról, hogy mi vár arra, aki megszegi a család, vagy csoport szabályait. 

A lábelkötésen még mindig nem tudtam túltenni magam, ezért ennek a léte még mindig sokkoló hatással volt rám olvasás közben. De ami még ennél is jobban meglepett, az, hogy mennyire durvák tudnak lenni azok a nők, akik egy kis hatalomhoz jutottak ebben a társadalomban. Az anyósok, az első feleségek, a vezetők, akik mind-mind hatalmat ragadtak magukhoz és ahelyett, hogy empátiával és megértéssel fordulnának azokhoz, akik rangban alattuk vannak (hiszen ők is voltak valaha abban a helyzetben), inkább még belerúgnak az illetőbe és félelemben tartják. Bár nem meglepő, de nagyon fájdalmas volt olvasni a nők helyzetéről is, hogy mennyire kevéssé számítanak a családjuknak. 

Azt viszont imádom az ilyen típusú történetekben, hogy a hímzés mennyire központi szerepet játszik. Természetesen a keleti kultúrában teljesen más szerepe van, mint a nyugatiban, de valahogy azonnal viszketni kezd az én kezem is és nekiállnék én is a következő hímzésemnek. Persze soha nem leszek annyira profi, mint Kis Virág, vagy bármelyik kínai fiatal nő, de imádok ezekről olvasni. Ilyenkor mindig magam elé képzelem az elkészült alkotást és csodálattal adózom a készítőjének lélekben.

A borító meseszép, egyszerűen imádom, hogy mennyire passzol hangulatában a történethez. Kihajtva pedig még csodásabb képet fest. 

A szerzői utószóban arról is olvashatunk, hogy a történetet valós szereplők ihlették. Óriási munka lehetett ezt a történetet ebben a formában az olvasók elé tárni, rengeteg utánajárásra volt szükség. A kötet végén szereplő szószedet nagyon jó, én egy csomót nézegettem olvasás közben. Ha szeretitek az erős nőkről szóló köteteket és az ázsiai kultúra iránt is érdeklődtök, akkor semmiképpen se hagyjátok ki A lótuszcipőt, én tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

A recenziós példányt szeretném megköszönni az Athenaeum Könyvkiadónak. Ha tetszett az értékelésem, akkor ITT tudjátok megrendelni. 

Értékelés: 5/5

Read More

Iglódi Csaba: Az ​ígéret szép szó + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kicsoda Késmárki Bertalan? A Blogturné Klub négy bloggere ered Iglódi Csaba 19. századi suhancának nyomába, egészen Pest utcáiig, hogy kiderüljön: gazfickó vagy igazi hős a zseniális elmével, ám a törvényes kereteket gyakran áthágó fiatalember. Tartsatok velünk, s a turné végén akár a tiétek is lehet az Athenaeum gondozásában megjelent, páratlan külsejű kötet!

"Ki vagy te valójában, Késmárki Bertalan?"

Erre a kérdésre talán még maga az érintett sem tud válaszolni.

Lelencbe adott csibész, akit zseniális elméje nem mindig a legtörvényesebb megoldások felé terel? Páratlan szorgalmú könyvesbolti inas, aki pillanatok alatt ráérez a kereskedő lét ízére? Pest irigyelt suhanca, aki bejáratos a város kétes hírű fényírdájába, ahol nem csak az úri közönség fényképeszkedik? Esetleg szeretetéhes ifjú, aki az ujja köré csavar egy ártatlan kisasszonyt is? Egy biztos, ahol ő felbukkan, ott felbolydul a város.

Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hősét - fiatal kora ellenére traumákban bővelkedő gyerekkorral, pengeéles ésszel és kellő mennyiségű zsiványsággal -, majd visszanyúl a kalandregény műfajához, és a közepébe állítja őt. Csepegtet bele az 1860-as évek izgalmas érdekességeiből jócskán, csavar a kalandokon párat, és... ígérjük, hogy Késmárki Bertalan kalandjainak első része után a következőért nyúl az olvasó. Mert az ígéret szép szó…

Iglódi Csaba ugyan nem volt ismeretlen számomra, ezer éve szemezek a Dreher-szimfónia című könyvével, de valahogy soha nem jutottam el oda, hogy beszerezzem. Az ígéret szép szó című kötet a szerző legújabb könyve, ami a fülszövegével, a borítójával és a csodaszép élfestévél azonnal levett a lábamról. 

A cselekmény az 1860-as években játszódik Budapesten és a szomszédes vármegyékben. Főszereplője Késmárki Bertalan, aki egy rendkívül okos fiú, akinek olykor az esze nemcsak a szépen és a jón jár, hanem a zsiványságon is.  Nem áll távol tőle a megtévesztés és a bűnözés sem, de valahogy mégis azonnal belopja magát az ember szívébe. Nagyon tetszett a karaktere és kíváncsian várom, hogy miként alakul majd a sorsa a következő részben. 

A történet rendkívül izgalmas, Bertalan mellett abszolút nem lehetett unatkozni. olvasás közben Legyen szó egyszerű mezei zsebtolvajlásról, egy becstelen kocsmáros megleckéztetéséről, a hídpénz ellopásáról, egy gazdag kisasszony elcsábításáról, az biztos, hogy valami mindig történik vele. Az elején kicsit nehezen szoktam meg a kötet nyelvezetét, de aztán ahogy megszoktam már nem állított meg semmi, csak úgy suhantam a lapokon át. A fejezetek elején feltüntetésre került a dátum is, így talán még érzékletesebb az idő folyása. A cselekmény egy gyilkossággal kezdődik, Késmárki Bertalant pedig az egyik szemtanúként ismerhetjük meg. A főrendőr, Thaisz Elek pártfogásába veszi őt, ezáltal a fiú bepillantást nyerhet a polgári mindennapokba. Inasnak szegődik egy fényképész mester és egy könyvkereskődőhöz, ahol bebizonyítja, hogy rendkívül éles elmével áldotta meg őt a sors. Nagyon gyorsan tanul, nagyszerű tanítvány. A könyvesboltban például egyre több és több feladatot bíznak rá.  Így talál rá a szerelem is, bár az olvasó és talán Bertalan is érzi, hogy ez a kapcsolat nagy valószínűséggel kudarcra van ítélve. Egy gazdag kisasszony és egy nincstelen lelencfiú kapcsolatát sem a lány családja, sem pedig a közösség nem nézte volna jó szemmel. Így csak lopott percek jutottak nekik. Bertalantól nem áll túlságosan távol a zsiványság, nincstelen, lelencházi gyermekként korán meg kellett tanulnia gondoskodnia magáról, olykor nem túl törvényes módon. 

De vajon mi történik akkor, ha utoléri őt a múltja. Mi van akkor ha Lúdas Matyi története által inspirált bosszúja visszafelé sül el és végül őt éri el veszély? Vajon megmenekülhet, vagy idejekorán véget ér a története? 

A könyv stílusa nagyon tetszett, Iglódi Csaba szerintem igazán remek mesélő, csak úgy ittam a szavait. A nyelvezete sokat adott az élményhez, így még hitelesebbé vált Bertalan meséje. A kötet egyik legnagyobb erénye a sok történelmi utalás, külön kedves volt a szívemnek az Üvöltő szelek említése és történetbe való beágyazása, ami amúgy az egyik kedvenc klasszikus könyvem. A magyar történelmi személyek említése és egyes történelmi pillanatok említése pedig még élvezetesebbé tették az olvasást. Ugyanakkor fontos kiemelni azt is, hogy a történelmi valóságot nem lehet és nem is igazán szabad számonkérni a szerzőtől, amit amúgy a kötet végén ki is emel. Egyes eseményeket például máshol helyezte el az adott idővonalon. Ezzel azonban nincs is semmi baj, nagyon tetszett, ahogy Iglódi Csaba megfogalmazta ez: "A valóság olykor áldozatul esik annak az igazságnak, ami én igazságnak tekintek, talán ennyi is elég."

Néhány dolgot nem igazán értettem a könyvben, volt olyan is, ami egyenesen összezavart. És persze amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a korrektor végezhetett volna egy kicsit pontosabb munkát egy külsejére ennyire igényes kiadás nem engedheti meg magának, hogy hiba legyen benne. 

A borító kivitelezése hibátlan, biztos vagyok benne, hogy nem fogja megadni magát az aranyozás sem. Az egyszerű, de mégis nagyszerű éldekoráltság pedig igazán jót tesz neki. 

Maradt némi elvarratlan szál a könyvben, de gyanítom, a legtöbb kérdésemre választ kapok majd a folytatásban, amire amúgy nagyon kíváncsi vagyok. Hiszen ha nem is hibátlan, de mindenképpen figyelemre méltó sorozatkezdő kötet Az ígéret szép szó című könyv. Talán nem lesz az idei évem egyik legnagyobb kedvence, mégis tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a 19. századi történelmi kalandregényeket. Késmárki Bertalan abszolút belopta magát a szívembe és biztos vagyok benne, hogy a folytatásokban sem fogunk majd unatkozni mellette. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

 

Nyereményjáték

Késmárki Bertalannal lehetőségünk van bejárni az 1860-as évek eleji Pest utcáit. Játékunkban pedig 19. században élt magyar személyek, vagy a század folyamán emelt építmények felderítésére invitálunk titeket, melyek valamilyen formában megjelennek a történetben. A rövid információkból kell rájönnötök a helyes megfejtésre, s beírni azt a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

INFORMÁCIÓ

Melyik a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, legismertebb híd a Dunán? Figyelem, a híd teljes nevére vagyunk kíváncsiak!

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

12.04. Szembetűnő

12.05. Ambivalentina

12.07. Csak olvass!

12.10. Könyv és más

Read More

Mocsidzuki Mai: A ​Telihold kávézó + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Athenaeum Kiadó jelentette meg Mocsidzuki Mai: A Telihold kávézó  című világsikerű regényét. Bloggereink szerint nincs olyan olvasó a világon, aki ne szeretné kipróbálni a Telihold kávézó szolgáltatásait: asztrológia, macskák, különleges édességek életre szóló tanácsokkal megspékelve? Ha felkeltettük az érdeklődésedet, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba. Ez a bizonyos kávézó semmihez nem fogható: nincs állandó helye, sem nyitvatartási ideje - ráadásul beszélő macskák vezetik. Miközben a macskák süteményt, kávét és teát szolgálnak fel a vendégeknek, asztrológiai tanácsadást nyújtanak számukra, és elmondják, hol zökkent ki az életük a megfelelő kerékvágásból. A kávézóba betérő szerencsétlen forgatókönyvíró, a válságba került filmrendező, a reménykedő fodrász és a technológiai kihívásokkal küszködő weboldaltervező mind kicsit elveszettnek érzi magát. Nem véletlenül kerültek a Telihold kávézóba...

Már írtam nektek többször is, hogy az utóbbi időben teljesen rákaptam az ázsiai irodalomra és ezen belül is a japán szerzők könyveire,  Az utazó macska krónikája, a Mielőtt a kávé kihűl, a Rintaró és a könyvek útvesztője vagy a Ne engedj el óriási kedvencekké váltak. Az Édes palacsinta már a polcomon csücsül, de például anno a Battle Royale is mélyen a tudatomba férkőzött. Mivel több számomra kedves könyv japán író tollából származik, így általában óriási lelkesedéssel vetem bele meg az újabb kötetek megismerésére. Persze még így is akadnak jócskán mellényúlások, ha emlékeztek például A Kamogava kifőzde bejegyzésemre, az például kevésbé nyerte el a tetszésemet és igazából nem ez volt az egyetlen kötet, amely nem tetszett. De mint látjátok szerencsére nem vette el a kedvemet a dolog, így A Telihold kávézó című kötetre is azonnal lecsaptam. Ugyan egy kicsit féltem az előző rossz tapasztalat miatt, de ahogy elkezdtem olvasni Mocsidzuki Mai a regényét egyre nyugodtabb és nyugodtabb lettem. Ráadásul örömmel konstatáltam, hogy végre találtam egy japán könyvet, melynek a borítóján nem csak dísznek van a  macska. Mostanában csak olyanba futottam bele, ahol a cicáknak semmilyen szerepe nem volt a könyvben, csupán a borítón kaptak helyet. Én pedig csalódottan csuktam be a könyvet, mert kissé átverve éreztem magam. A Telihold kávézó esetében azonban szerencsére erről szó sincs, a fülszöveg nem akart átverni, tényleg vannak benne beszélő macskák. 

A Telihold kávézó egy igazán kedves és szerethető történet az életről, a nehézségeinkről, megakadásainkról és arról, hogy a sorsunk ugyan nincs megírva a csillagokban, de az ismeretük segíthet abban, hogy jobban megértsük magunkat és a környezetünket, ezáltal pedig jobban boldogulhassunk a mindennapok során. Egy  történet, mely biztos vagyok benne, hogy még sokáig velem marad, hiszen annak ellenére, hogy a kötetben felmerülő élethelyzetekkel és problémákkal nem tudtam azonosulni, de számtalan olyan életbölcsességet olvashattam, amelyek még így is átsegíthetnek az életem egyes küzdelmes pillanatain. 

A kötet amilyen rövid, annál tartalmasabb. A könyvben tulajdonképpen több rövidebb történet van, amelyek bár önálló egységet alkotnak, mégis összeköti őket a múlt egy darabkája. Ahogy haladunk előre az olvasással, úgy fedezzük fel, hogy a szereplők nemcsak ugyanabba az általános iskolába jártak, de ugyanannak a csoportnak a tagjai voltak, akiket egy bizonyos hölgy kísért haza az iskolából minden nap. 

A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba, ahol a finom édességek és italok mellé asztrológiai tanácsadást is kaphatsz. Olvasható a könyv fülszövegén, nekem pedig majd kifúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy a macskák milyen módon kötődnek az egyes szereplőkhöz. Ahogy haladtam előre az olvasással, úgy lettem egyre kíváncsibb. Azt nagyon hamar megértettem, hogy mindennek az alfája és omegája a közös általános iskolai csoport, azt azonban nem is sejtettem, hogy mi lehet a macskák megjelenésének a kiváltó oka. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják az olvasót. A könyvben szereplő történetek mindegyike egy konkrét személyhez és az ő életútjához kapcsolódik, ugyanakkor olyan ez, mint a pókháló. Az egyes karakterek össze is kapcsolódnak valamilyen módon, akarva akaratlanul is hatással voltak egymás életére.

Az első pillanattól kezdve érezhető és látható, hogy a szereplők megrekedtek valahol az életükben. Van, aki úgy érzi, hogy egy hiba következtében elveszített mindent, mások belefásultak a munkájukba. Van, aki régen ragyogott, de mára már megfakult a fénye, mások pedig egyszerűen elveszettnek érezték magukat. A Telihold kávézó macskái azonban az asztrológia segítségével és némi életvezetetési tanáccsal ráébresztette a karaktereket arra, hogy milyen változásra is van szükségük. Megértették, hogy miből fakadnak a nehézségeik, képesek voltak változtatni és továbblépni, ez pedig meghozta a gyümölcsét, legyen szó munkáról, karrierről, vagy akár szerelemről.

Összességében én nagyon szerettem ezt a kötetet. A Telihold kávézó az egyik legkedvesebb történet, amit mostanában olvastam. Maga az ötlet vitathatatlanul zseniális, imádtam a történet koncepcióját. De az biztos, hogy szükség van hozzá egy kis nyitottságra, mert ha valakit egyáltalán nem érdekel az asztrológia, akkor nem biztos, hogy olyan sokat tud számára adni a történet. A borító szerintem nagyon jól illik a kötethez, én pedig az elolvasása óta azt várom, hogy nekem is megjelenjenek a macskák és segítsenek abban, hogy miként küzdhetném le az előttem álló nagy nehézségeket. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                            

Nyereményjáték

Minden állomáson felteszünk egy állítást Japánnal kapcsolatban, döntsd el, hogy igaz vagy hamis! Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS

Japánban a sinkanszen vonatok évente fél percnél többet nem késnek.

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

08.10 Kelly&Lupi olvas

08.12 Csak olvass!

08.14 Könyv és más

08.16 Hagyjatok! Olvasok!

08.18 Spirit Bliss - Sárga könyves út

Read More