Lucy Maud Montgomery: Anne a szigetről + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent az Anne sorozat folytatása, vagyis az Anne a szigetről című kötet. Anne Shirley élete gyökeres fordulatot vesz, amikor Avonlea-t maga mögött hagyva megkezdi tanulmányait a Redmond Egyetemen. Új barátok és új kihívások várnak rá. Legyünk társai Anne-nek élete egy újabb szakaszán. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Anne Shirley élete gyökeres fordulatot vesz, amikor Avonlea-t maga mögött hagyva megkezdi tanulmányait a Redmond Egyetemen.

Új barátok és új kihívások várják a lányt az élénken nyüzsgő Kingsport városában, ahol immáron önállóan is meg kell állnia a helyét. Otthonát - barátnőivel közösen - a varázslatos Patty-lakban rendezi be, ahol hamarosan társául szegődik egy kalandvágyó fekete cica, és gyakran tiszteletét teszi Gilbert Blythe... valamint egy vonzó fiatal férfi, aki mintha csak az álmaiból toppant volna elő. Miközben Anne szorgalmasan tanul, és buzgón kiveszi részét a társasági élet örömeiből, élete talán egyik legnehezebb döntését kell meghoznia...

Anne karaktere ősidők óta az egyik legnagyobb kedvencem. Egyszer régen gyerekként láttam az eredeti filmsorozatot és már akkor szívembe zártam a zabolátlan, álmodozó és a legjobb szándéka ellenére is mágnesként bajt vonzó fiatal lány karakterét. Az első regényt többször is olvastam, de a folytatást nem tudtam sajnos beszerezni, így nagyon izgatott voltam, hogy a Manó Könyveknek köszönhetően nem csak befejezhetem végre a könyvsorozatot, hanem egy igazán szépséges kiadást tudhatok magaménak. 

Az Anne a szigetről egy igazán kedves és szerethető történet a felnőtté válás rögös útjáról és arról, hogy olykor egyszerűen nem vesszük észre azokat a dolgokat, amelyek az orrunk előtt vannak. Arról, hogy milyen is az, amikor az ember a szerelembe szerelmes és arról, hogy a boldogságot nem mindig ott találjuk meg, ahol először keresnénk. Egy történet a barátságról, az összetartásról és arról, hogy az embernek nem csak egy otthona lehet, hiszen az otthon ott van, ahol a szívünk. 

Nem pörgős, nem akciódús, nincsenek váratlan fordulatok, de tele van kedves, szeretetreméltó szereplővel és tiszta, gyermekien ártatlan világszemlélettel. Egy igazi lányregény, mely véleményem szerint rendkívül jól reflektál azokra az erkölcsi normákra, melyek az adott korban fontosak voltak, ugyanakkor igazán szórakoztató olvasmány. Abszolút látszik, hogy Lucy Maud Montgomery nem csak egy tanulságos, tanítóregényt szeretett volna megírni, hanem megmutatni a közönségének, hogy azzal sincs semmi baj, ha valaki a felhők felett jár két méterrel. Az álmodozással nincsen semmi baj, amíg kötelességeinknek eleget teszünk. A képzeletnek igenis teret lehet engedni, sőt sok esetben a különcségünk tesz igazán egyedivé minket. De bebizonyítja azt is, hogy igenis képesek a lányok is arra, hogy lediplomázzanak, ezt pedig 4 olyan szereplő szemén keresztül mutatja be, akik talán nem is különbözhetnének jobban egymástól. Anne, Priscilla, Phil és Stella bár más iránt érdeklődik, más a személyiségük, más dolgok hajtják őket előre, egy dologban azonban mégis hasonlítanak, mind a négyen rendkívül okos és értelmes fiatal hölgyek, akik igenis képesek arra, hogy elvégezzék az egyetemet. Legyen szó filozófiáról, görögről, angol irodalomról vagy matematikáról, a lányok rendre a legjobban között vannak. Manapság talán meg sem lepődünk azon, hogy egy lány egyetemre jár, vagy azon, hogy a tudományos területek érdeklik, de az 1900-as évek elején ez kevésbé volt jellemző. Sokan úgy érezték, hogy a lányok természetükből fakadóan butábbak, így képtelenek befogadni a tudományokat. Az általános korszellem az volt, hogy felesleges rájuk erőforrást pocsékolni, maradjanak csak a konyhában és gondoskodjanak jó feleségként a férjükről. Ezért rendkívül haladónak tartom ezt a regényt, hiszen nem csak Anne, hanem 3 másik barátnője is sikeresen rácáfolt ezekre a korabeli sztereotípiákra.  

Anne immáron kész hölgy, sokat változott és fejlődött az évek során. Bár néha hibázik és rosszul sülnek el a dolgok, de vitathatatlan, hogy a tiszta szíve vezérli. Dora és Davy rajong érte, Marilla és Mrs. Lynde pedig roppant büszke rá. Új barátai felnéznek rá, régi barátai pedig minden egyes alkalommal rajongó szeretettel várják haza. Anne viszont komoly döntés előtt áll. Ebben a kötetben megtapasztalja, hogy a szerelem talán még sem olyan, mint ahogyan anno gondolt rá. A mesebeli hercege pedig talán közelebb van hozzá, mint gondolná.

Az ilyen jellegű regényeket olvasva, valahogy mindig eszembe jut, hogy vannak bizonyos értékek, melyek szép lassan kiveszni látszanak a világunkból. Az anyagiasság, a birtoklási vágy sokszor erősebb, mint a józanság, vagy éppen az egyszerűség. Fontos, hogy a mai fiatalság is megtanulja azonban, hogy az igazi szépség nem a külsőségeken alapul. A finom modor, a természetes báj, vagy éppen a kedvesség sokkal fontosabb. Ez az, ami igazán értéket teremtő dolog. A pénze elveszhet az embernek, de a barátság és a szeretet örök. Hiszem, hogy az ilyen jellegű kötetek, mint például az Anne sorozat, vagy éppen a Kisasszonyok azok, amelyek erre rá tudják ébreszteni az embert. Ezek az egyszerű, tanító jellegű regények bár lassúak és kevésbé cselekmény központúak, mégsem veszítettek semmit az értékükből, sőt talán még fontosabbak most, mint a régi időkben. Hiszen akkor, ezek az értékek természetesek voltak, ma viszont olyanok lehetnek, mint a fénylő fáklya, mely utat mutathat az olvasó számára. Szívből remélem, hogy ez az új kiadás meghozza az emberek kedvét az olvasáshoz, hiszen Anne története olyan, mint a balzsam a léleknek. A maga egyszerűségen úgy tökéletes, ahogy van. 

Gilbert és Anne az egyik kedvenc könyves párosom és bár vannak emlékeim arról, hogy miként alakul az ő kapcsolatuk, de mégis izgatottan várom, hogy mit hoz számukra a jövő. A fő csapásvonalakat ugyan ismerem, de hogy pontosan mi történik, arra nem emlékszem. A szereplőket a következő részekben is nagy szeretettel fogadom majd, hiszen Avonlea városa az egyik legkedvesebbb fiktív településem Stars Hollow (a Gilmore Girls-ből) mellett. A könyv végét nagyon szerettem, alig várom, hogy folytathassam. 

Olvasás közben bevallom, volt hogy pityeregtem, máskor pedig jókat kuncogtam rajta. Anne valahogy mindig jobbá teszi a napomat, már csak az is megmosolyogtat, ha rá gondolok. Davy szerencsére ebben a részben is hozta a formáját, szegény Dorát pedig még mindig kissé alulértékeltnek tartom. 

Ahogy az első két kötetet, úgy a harmadik részt is imádtam. Nagyon tetszett a fordítás is, igazán Anne-szerű volt az egész. Szerettem, hogy mennyire jól hozta a film hangulatát. A nyelvezet igazán szerethető, a történet pedig rendkívül olvasmányos. A kötet csak tovább fokozta az Anne rajongásomat és már most tűkön ülve várom a folytatást. Ha az első két rész tetszett, ne hagyjátok ki a folytatást. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Az Anne a szigetről című kötet a sorozatnak már a harmadik része, így a karaktereket régi kedves ismerősként köszönthetjük. A játékban most rájuk koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy nevet, de a betűi sajnos a nagy kavarodásban összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szereplőre gondolhattunk. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV

Tregilb Etylhb

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

11.19.: Csak olvass!

11.21.: Szembetűnő

11.23.: Könyv és más

11.25.: Zakkant olvas

Read More

Anne Brontë: Agnes Grey + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Anne Brontë Agnes Grey című regénye kapott szép, új köntöst. Tartsatok velünk, ismerjétek meg az önéletrajzi ihletésű történetet és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykötet is. 

Anne Brontë első regényének főhőse, Agnes Grey egy lelkészcsalád legkisebb gyermekeként szeretetteli környezetben nő fel, ahol a lelki és erkölcsi értékek többet érnek a kézzel fogható javaknál. Ezt a szemléletet kívánja továbbadni nevelőnőként az arisztokrata családok elkényeztetett gyermekeinek is. A visszafogott, de mindig őszinte Agnest a munkája során szerzett fájdalmas tapasztalatok egyre erősebbé teszik, és végül érett, önálló nőként veszi kézbe saját sorsát.

Az önéletrajzi ihletésű mű a viktoriánus korabeli Angliában játszódik, a szerző valósághű ábrázolással mutatja be az akkori társadalmi viszonyok visszásságait. Az elgondolkodtató és a mai olvasó számára is különleges élményt nyújtó fejlődésregény egy nő életét mutatja be, aki a megpróbáltatásokon keresztül jut el saját értékeinek felismerésééig, és végül érzelmeit felvállalva az őszinte szerelmet is megtalálja.

Nem most találkoztam először a Brontë nővérek munkásságával. Charlotte méltán híres és ismert regényét a Jane Eyre-t kétszer-háromszor is olvastam, Emily alkotását az Üvöltő szeleket, pedig még ennél is többször olvastam. Anne Brontë egy másik művét, a Wildfell asszonyát pedig 2022 decemberében kerítettem sorra. A műve az egyik legkedveltebb Brontë regényemmé vált és bár az Üvöltő szelek rendületlenül az első helyen csücsül, a Wildfell asszonya azonban csupán egy hajszállal van lemaradva mögötte. A Brontë nővérek abszolút belopták magukat a szívembe és a legnagyobb kedvenceimként tartom őket számon, így nem is volt kérdés, hogy az Agnes Grey című kötetet is sorra kerítem-e. 

Az Agnes Grey Anne Brontë angol írónő 1847-ben kiadott, önéletrajzi ihletésű regénye. A valóságban a három Brontë lány közül Anne volt az egyetlen, aki sikeresen dolgozott nevelőnőként. Művében nagyban épített arra, hogy mit tapasztalt munkája során. Ahogy Agnes, Anne is tizenkilenc évesen helyezkedett el első munkahelyén, az Ingham családnál, 1839 áprilisában. A fegyelmezetlen gyerekek nevelésével sok gondja akadt, már abban az évben, decemberben távozott (kilenc hónap után, ahogy Agnes). Azt ugyan nem tudni, ő mondott fel vagy elküldték, de a regény az utóbbit sugallja. Agneshez hasonlóan Anne is fél évvel később kap új állást, ezúttal a Robinson családnál, Thorp Greenben.

William Weightman, aki Anne apjának, a segédlelkésze volt, ugyanebben az időben Thorp Green közelében töltött némi időt. Anne és Weightman egymás iránti érzelmeire, közvetett bizonyítékokból lehet csak következtetni, úgymint Anne verseiből, Charlotte egy leveléből és az Agnes Greyből. Weightman jegyese egy Agnes Walton nevű nő volt, Anne talán ezért választotta ezt a nevet regényhősnőjének, akit önmagáról mintázott. Weightman 1842-ben kolerában meghalt, és Anne másik álma, a nővéreivel közösen nyitott iskola sem vált valóra; az Agnes Greyben azonban az utolsó fejezetek – a regény egyetlen nagyrészt fiktív része – legalább a regényhősnő számára valóra váltják írója álmait az édesanyjával nyitott iskola, majd a Westonnal kötött házasság formájában.

Az Agnes Grey egy nagyszerű stílusban, E/1-ben megírt regény, melyben a főszereplő életének egy szakaszát és fejlődését követhetjük végig. A kötet nagyon olvasmányos, naplószerű, így az olvasó azt érezheti, hogy az elbeszélő ott ül mellette egy kandallónál és úgy hallgatja a történetet. A visszafogott, de mindig őszinte Agnest a munkája során szerzett fájdalmas tapasztalatok egyre erősebbé teszik, és végül érett, önálló nőként veszi kézbe saját sorsát, megtalálja azt, ami célt adhat az életének és a boldogság is rátalál. 

Az Agnes Grey rendkívül jól reflektál azokra az erkölcsi normákra, melyek az adott korban fontosak voltak. Agnes nevelőként szeretné a jóság, a szelídség, szerénység eszméjét megismertetni neveltjeivel. Szeretné megtanítani nekik, hogy az erkölcsi értékek többet adnak a kézzelfogható javaknál, ám a családok elkényeztetett gyermekei kevéssé fogékonyak a jóságra.

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. A könyv egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a már fentebb is említett társadalmi korrajz és nevelői munka bemutatása. Nekem egy kicsit Kisasszonyok hangulata volt a kötetnek, valahogy inkább azt juttatta eszembe, mint Charlotte vagy Emily munkásságát. 

A könyv nagyon elgondolkodtató, érdekes volt látni, hogy milyen lehetett az arisztokrata családoknál nevelőként dolgozni. Az elkényeztetett gyermekek sokszor verték ki nálam a biztosítékot, nagyon furcsa volt látni, hogy egy-egy családban mit meg nem engedhettek a gyermekek maguknak.

Az első család nagyon idegesített, túlzás nélkül állíthatom, hogy borzasztóak voltak a gyerekeik. Nem csak a fiú, a kislányok is. És itt ne csak arra gondoljatok, hogy esetleg nem fogadtak szót, hiszen talán ez volt a legkisebb probléma. Sokkal rosszabb volt, hogy nem törődtek senkivel, önzők voltak és úgy érezték, hogy az egész világ körülöttük forog. Nem ismerték a tekintélyt, kegyetlenek voltak és hiúk. Hisztivel és manipulálással elérhettek bármit és ezzel tisztában is voltak. Sem embert, sem állatot nem tiszteltek, amikor pedig arról olvastam, hogy a kínzás sem áll messze tőlük, nagyon drukkoltam, hogy Agnes új munkát nézzen. 

A második család sem volt sokkal jobb, de mivel itt nagyobbak voltak már a gyerekek, így talán Agnes is jobban boldogult. A fiúk hamar kirepültek otthonról, a két kisasszony pedig ugyan hiú és sekélyes volt, de legalább nem voltak olyan kegyetlenek mint az első családban a kisgyermekek. Ugyan szimpatikussá ők sem váltak, de kissé szántam őket. Borzasztó lehet olyan családban élni, ahol a szülők nem szeretik feltétel nélkül a gyermeküket, ahol a szülők inkább a vagyon és rang alapján választanak férjet a lányuknak, nem pedig érzelmek irányítják őket. A szeretetlenség könnyen megnyomorítja az ember lelkét, hiszen hiába lehet szép háza az embernek, vagy sok-sok pénze, ha közben nyomorúságosan érzi magát, mert nincs a közelében senki, aki egy jó szót is szólhatna hozzá. 

Nagyon örültem, hogy Agnes végül megtalálta a hivatását és a saját hangját is. Sokszor háttérbe szorította önmagát, sokáig nem ismerte fel a saját értékeit, de a kötet végére eljutott oda, hogy értékesnek lássa saját személyét is. Igyekezett palástolni érzelmeit, sokszor érezte azt, hogy hiába reménykedik, de végül az őszinte szerelmet is megtalálta. Úgy örültem neki, hogy Agnes élete boldog fordulatot vett és csak azt sajnálom, hogy a kötet egyetlen fiktív része ez. Anne is megérdemelte volna ugyanezt a happy endet, őszintén sajnálom, hogy csak a regénye lapjain tapasztalhatta meg ezt a boldogságot. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a klasszikusokat. 

Összességében én nagyon élveztem a könyvet és nem véletlenül imádom ennyire a Brontë nővérek munkásságát. Most már biztos vagyok benne, hogy Emily mellett, Anne is nagy kedvencemmé vált. A Wildfell asszonya talán egy kicsit jobban tetszett, de az Agnes Greyt is nagyon nagyon szerettem. A kötet könnyed stílusa miatt könnyen és gyorsan haladtam az olvasással, de néha meg-megálltam és elgondolkodtam egy-egy bölcs gondolaton is. Nagyon sok idézetet jelöltem be magamnak, biztos vagyok benne, hogy sokszor fellapozom majd a kötetet. 

A személyes kedvencemet is idemásolom nektek:

"Az emberi szív olyan, mint a gumi: egy kicsitől is feldagad, de a nagyon soktól sem pattan meg. Ha a semminél alig több is megzavarja, a mindennél alig kevesebb kell, hogy megtörje. Akárcsak testrészeinkben, szívünkben is elementáris életerő testesül meg, amely megvédi a külső erőszaktól. Minden ütés, amelybe belerezdül, csak megkeményíti a következő csapás elviselésére; pontosan úgy, ahogy az állandó munka is megkeményíti a kéz bőrét és megerősíti izmait ahelyett, hogy tönkretenné."

Ha szeretitek a Brontë nővéreket, akkor az Agnes Greyt se hagyjátok ki. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Agnes_Grey

Értékelés: 5/4,95

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

                                            

Nyereményjáték

Az Agnes Grey Anne Brontë angol írónő 1847-ben Londonban kiadott, önéletrajzi ihletésű regénye. Ebben a játékban most minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely hasonló korszakban íródott. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A szeretet önmagunknál kezdődik, úgy mondják.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

09.03.: Csak olvass!

09.06.: Szembetűnő

09.10.: Könyv és más

09.12.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Lucy Maud Montgomery: Anne ​Avonlea-ben (Anne 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent az Anne sorozat folytatása, vagyis az Anne Avonlea-ben című kötet. Tartsatok velünk, látogassunk el együtt a Prince Edward-szigetre és a Zöld Oromba. Legyünk társai Anne-nek, aki egyszerűen vonzza a kalandokat és legyünk társai abban, hogy miként próbál meg felelősségteljes felnőttként viselkedni. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Anne Shirley már tizenhat és fél éves, és csak nyomokban emlékeztet arra az árvára, aki évekkel korábban beköltözött a Zöld Oromba. Azóta szerencsére rengeteg barátja lett, az álmodozásról viszont - ezt Avonlea-ben bárki megmondhatja - soha nem fog leszokni! Ám talán itt az ideje, hogy végre felelősségteljes fiatal felnőttként viselkedjen, hiszen immáron a helyi iskola tanítója, az Avonlea Faluszépítő Egylet tevékeny tagja, emellett alaposan kiveszi a részét egy örökmozgó ikerpár neveléséből is. Anne ugyanakkor még mindig vonzza a kalandokat, sőt, olykor-olykor jó nagy pácba is keveredik. Jó kedélye, humora és embersége minden nehézségen átsegíti, kedvessége és képzelőereje pedig a legmorcosabb szíveket is képes meglágyítani.

Lucy Maud Montgomery Anne Shirley-sorozatának második kötete csoda szép kiadásban, a szerző emlékét ápoló Montgomery Alapítvány hozzájárulásával és Ruff Orsolya új fordításában jelenik meg.

Anne karaktere ősidők óta az egyik legnagyobb kedvencem. Egyszer régen gyerekként láttam az eredeti filmsorozatot és már akkor szívembe zártam a zabolátlan, álmodozó és a legjobb szándéka ellenére is mágnesként bajt vonzó fiatal lány karakterét. Az első regényt többször is olvastam, de a folytatást nem tudtam sajnos beszerezni, így nagyon izgatott voltam, hogy a Manó Könyveknek köszönhetően nem csak befejezhetem végre a könyvsorozatot, hanem egy igazán szépséges kiadást tudhatok magaménak. 

Igazából a Váratlan utazás óta vágyom ebbe a romlatlan és tiszta szívű világba, a könyv pedig abszolút hozza ezt. Ami persze nem véletlen, hiszen tudjuk, hogy anno a Váratlan utazás sorozatot Anne Shirley karaktere és története ihlette. Tudtam, hogy így van, de meglepett, hogy mennyi ismerős arc és karakter szerepel ebben a részben is. Mrs. Lynde és természetesen Marilla karakterét már az első rész óta ismerjük és ugyebár Anne iskolatársai, legfőképpen Diana és Gilbert alakja sem számít már újdonságnak. Dovy és Dora személye pedig a Váratlan utazás sorozatból lehet ismerős az olvasók számára, hiszen pontosan ugyanolyan voltak, mint anno a sorozatban. 

Az Anne Avonlea-ben egy szívmelengető történet, abszolút képes visszaadni az emberi jóságba vetett hitünket. Nem pörgős, nem akciódús, nincsenek váratlan fordulatok, de tele van kedves, szeretetreméltó szereplővel és tiszta, gyermekien ártatlan világszemlélettel. Egy igazi lányregény, mely véleményem szerint rendkívül jól reflektál azokra az erkölcsi normákra, melyek az adott korban fontosak voltak, ugyanakkor igazán szórakoztató olvasmány. Abszolút látszik, hogy Lucy Maud Montgomery nem csak egy tanulságos, tanítóregényt szeretett volna megírni, hanem megmutatni a közönségének, hogy azzal sincs semmi baj, ha valaki a felhők felett jár két méterrel. Az álmodozással nincsen semmi baj, amíg kötelességeinknek eleget teszünk. A képzeletnek igenis teret lehet engedni, sőt sok esetben a különcségünk tesz igazán egyedivé minket. Ugyanakkor megmutatja, hogy az önfejűség és a hirtelen harag rossz tanácsadók, felesleges bánatot és szenvedést okoznak mindenkinek a környezetben. 

Anne immáron kész hölgy, az iskola új tanítójaként, egy teljesen más szerepbe kerül. Rengeteget fejlődött a karaktere, de szerencsénkre még mindig az az álmodozó lélek, akit az első részben ismerhettünk meg. A tanítás mellett ő az Avonlea Faluszépítő Egylet egyik legtevékenyebb tagja, emellett alaposan kiveszi a részét Davy és Dora neveléséből is. Bár néha hibázik és rosszul sülnek el a dolgok, de vitathatatlan, hogy a tiszta szíve vezérli. Tanárként is tökéletesen megállja a helyét, a gyerekek rajonganak érte. De vajon képes lesz mindenki bizalmát és rokonszenvét elnyerni? Tud Marillának segíteni abban, hogy egy kicsit megfékezzék Davyt? Vajon milyen kalandokba keveredik a rész során?

Vannak bizonyos értékek, melyek szép lassan kiveszni látszanak a világból. Az anyagiasság, a birtoklási vágy sokszor erősebb, mint a józanság, vagy éppen az egyszerűség. Fontos, hogy a mai fiatalság is megtanulja azonban, hogy az igazi szépség nem feltétlenül a külsőségeken alapul. A finom modor, a természetes báj, vagy éppen a kedvesség sokkal fontosabb. Ez az, ami igazán értéket teremtő dolog. A pénze elveszhet az embernek, de a barátság és a szeretet örök. Lehet, hogy nem tudja valaki megvenni a legújabb telefont, de ha szerető emberek veszik körül, biztonságos helyen hajthatja álomra a fejét, akkor igenis gazdag. Hiszen a gazdagság nem feltétlenül pénz kérdése, sokkal inkább a lélek gazdagsága. Hiszen mennyivel szegényebbek azok, akik egyedül élnek és nincs kihez fordulniuk, még akkor is, ha igazi lakosztályban hajtják álomra a fejüket, mint azok, akiket szerető emberek vesznek körül. Boldog vagyok, hiszen gazdagnak érezhetem magam. Van családom, vannak barátaim, van egy remek hobbim és igazából megvan mindenem, amire vágytam. Persze, nem keresek rosszul és anyagilag is biztos lábon állunk, de igazán gazdaggá az tesz, hogy mindig van kihez szólnom. Hogy Miklós mellett hajthatom álomra a fejem egy kedves kis kutyagyerek társaságában. Hogy ha bajban vagyok, mindig van kihez fordulnom. 

Gilbert és Anne az egyik kedvenc könyves párosom és bár vannak emlékeim arról, hogy miként alakul az ő kapcsolatuk, de mégis izgatottan várom, hogy mit hoz számukra a jövő. A fő csapásvonalakat ugyan ismerem, de hogy pontosan mi történik, arra nem emlékszem. A szereplőket a következő részekben is nagy szeretettel fogadom majd, hiszen Avonlea városa az egyik legkedvesebbb fiktív településem Stars Hollow (a Gilmore Girls-ből) mellett. Kíváncsi vagyok, hogy miként alakul Marilla és Mrs. Lynde barátsága, hogy Dovy és Dora élete hogyan folytatódik majd. 

Ahogy az első kötetet, úgy a másodikat is imádtam. Nagyon tetszett a fordítás is, igazán Anne-szerű volt az egész. Szerettem, hogy mennyire jól hozta a film hangulatát. A nyelvezet igazán szerethető, a történet pedig rendkívül olvasmányos. A kötet csak tovább fokozta az Anne rajongásomat és már most tűkön ülve várom a folytatást. Ha szerettétek az első részt, semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Az Anne Avonlea-ben című kötet beleolvasója már elérhető a Líra oldalán, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy hívják Anne tehenét? 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

07.14.: Csak olvass!

07.16.: Könyv és más

07.17.: Szembetűnő

07.20.: Zakkant olvas

Read More

Charlotte Brontë: Villette + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Charlotte Brontë Villette című regénye kapott szép, új köntöst. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lucy Snowe történetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyeremény is. 

A magány és elszigeteltség, valamint a viszonzatlan szerelem megindító regénye egy olyan hősnő tolmácsolásában, aki elhatározta, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére megőrzi függetlenségét.
Lucy Snowe, az egyedülálló hajadon kihajózik Angliából, hogy egy bentlakásos leányiskolában találjon munkát Villette kisvárosban. Az igazgatónő, Madame Beck ellenségeskedésével és saját összetett érzelmeivel is meg kell küzdenie, amikor először az iskola fiatal és jóképű angol orvosa, majd a szigorú professzor, Paul Emanuel iránt érez vonzalmat. Bár a férfi kezdetben parancsolgató és kritikus a lánnyal, de lassan kimutatja érdeklődését Lucy elméje és szíve iránt egyaránt. Megállapodnak, hogy a lány misszionáriusi munkája után eljegyzik egymás, azonban...

A Brontë nővérek nagy kedvencek számomra, így óriási lelkesedéssel vártam,  hogy sorra keríthessem Charlotte Villette című regényét is. A könyv először 1853-ban jelent meg, ez Charlotte Brontë negyedik, önéletrajzi indíttatású műve, amelyben saját, boldogtalan brüsszeli nevelőnői élményeire támaszkodik. Egyes kritikusok szerint ez a regénye a jóval ismertebb Jane Eyre-t is felülmúlja. Bár ugyan nálam nem lesz óriási kedvenc ez a mű, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Érdekes olvasmány volt, Lucy Snowe karakterét pedig a szívembe zártam.

A Villette című kötet nem egy könnyed olvasmány, sem méretében, sem pedig műfajában. A közel 600 oldalas regény nem éppen táskakompatibilis verzió, tömegközlekedésen csak nehézkesen lehet olvasni, nekem például kissé meg is fájdult a csuklóm tőle. A légkör nem annyira fájdalmas és fullasztó, mint mondjuk Thomas Hardy Egy tiszta nő című művében, de nem is egy tipikus lányregény. A fájdalom és a magány erősen jelen van a regényben, ez pedig kissé borongóssá teszi az egész könyvet. Ha összehasonlítom ezt a könyvet a többi általam olvasott Brontë regénnyel talán ez tetszett a legkevésbé, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne zseniális Charlotte munkája. 

A cselekmény az 1800-as években, a viktoriánus korban játszódik. A korszakot definiálni igen nehéz, mivel elsősorban nem formai jegyeket, hanem inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Egyértelműen egy olyan korszakról beszélünk, ahol a nők legfontosabb szerepe és feladata az volt, hogy feleségként és anyaként a férjük oldalán tündököljenek. A rangon alul házasodás nem volt általános jellegű, hiszen a romantikus képzelgéseknél magasabbra becsült dolog volt a társadalmi státusz és a vagyoni helyzet. Lucy Snowe egy rendkívül erős karakter, akinek rengeteg fájdalom és szenvedés jutott osztályrészül. Abban a korban, amikor általánosan elismert igazság volt, hogy ebben az erősen patriarchális rendszerben mi is egy nő feladata, rendkívül inspiráló gondolat volt a legidősebb Brontë nővértől, hogy egy olyan karaktert válasszon főszereplőnek, aki kénytelen gondoskodnia saját magáról. Hiszen Lucynak munkát kell vállalnia, hogy eltartsa magát. Útja Villette-be vezet egy francia kisvárosba, amelyet az írónő tulajdonképpen Brüsszelről mintázott.

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. A könyv egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a már fentebb is említett társadalmi korrajz. Charlotte Brontë igazán érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében. A regényben megjelenik a függetlenségre törekvő, alacsonyabb rangú, de sorsába beletörődő angoltanárnő és a lecsúszott osztálybeli, de feltörekvő fiatal lány is. Emellett pedig nagyon érdekesen megjeleníti a protestáns és katolikus vallás közötti harcot is. 

Az egyes szám első személyben elbeszélt történet egy nő élettörténetét meséli el annak legfontosabb állomásaival.  Lucyt 14 évesen ismerjük meg, később pedig a szemünk láttára vág neki az ismeretlennek. Angliát elhagyván Villette bentlakásos leányiskolájában helyezkedik el angoltanítóként. Itt találkozik a városban orvosként praktizáló, jóképű Johnnal, valamint a látszólag rideg irodalomtanárral, Paullal. Lucy szívében kétféle vonzalom ébred a két férfi iránt, ám a lánynak ebben hamarosan vetélytársai is akadnak. A regény romantikus bonyodalmai során végül tisztázódik, melyik férfihoz vonzódik teljes szívből, és melyikük viszonozza érzelmeit. Lucy Snowe jelleme és sorsa mely sok hasonlóságot mutat magával az írónőével azt láttatja, hogy a magány sivár pusztasággá képes változtatni mindent. Ahogy azonban haladunk előre az időben, úgy nyílik ki Lucy karaktere egyre jobban és jobban. Lucy karaktere rendkívül inspiráló, hihetetlenül bátor és erős karakter, aki nem ismer félelmet. Remek megfigyelő, és igazán intelligens, magát mégis szürkének és jelentéktelennek érzi. Sokáig úgy gondolja, hogy ő nem érdemli meg a boldogságot, de megnyílik a szíve és bár először viszonzatlanul marad a vonzalma, végül mégis esélyt kaphat a boldogságra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a klasszikusokat. 

Összességébén én nagyon élveztem a könyvet és nem véletlenül imádom ennyire a Brontë nővérek munkásságát. Bár úgy néz ki, hogy a Villette nem válik igazán nagy kedvenccé, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. A könyv nyelvezete és stílusa nagyszerű. Talán ha kicsit nyugalmasabb időszakban olvastam volna, még jobban el tudtam volna mélyedni benne. Ha szeretitek az Örök kedvencek sorozatot, vagy az angol irodalmat, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a Villette című regényt sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

A Villette című regény a 19. századi irodalom egyik kiemelkedő darabja. Ebben a játékban most minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely hasonló korszakban íródott. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A szeretet önmagunknál kezdődik, úgy mondják.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

12.11.: Csak olvass!

12.13.: Szembetűnő

12.16.: Könyv és más

12.19.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Jane Austen: A ​klastrom titka + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. A klastrom titka című kötet az írónő első befejezett regénye, de csak 15 évvel később, halála után került kiadásra 1818-ban. A történet főszereplője Catherine, egy fiatal és naiv “antihősnő”, akinek meg kell tanulnia elkülöníteni a való világot a képzelet világától. Tarts bloggereinkkel merüljünk el újra együtt Jane Austen világában,  és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.

Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva "antihősnőként" mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek.

Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes bálokat, sem örökké tartó barátságokat. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét - szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat -, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.

A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen A klastrom titka című regényét. Durva belegondolni, de végre elmondhatom, hogy olvastam az írónő összes teljesnek mondott regényét. Ha teljesnek mondott regényt mondok, akkor ezekre gondolok: Értelem és érzelem (1811), Büszkeség és balítélet (1813), A mansfieldi kastély (1814), Emma (1815), Meggyőző érvek (1818) és A klastrom titka (1818). A többi korai írása és a be nem fejezett regénye ugyan nem szerepel a bakancslistámon, de ez megváltozhat még a jövőben. Egyelőre örülök, hogy végre teljes képet kaptam a munkásságáról és elmondhatom, hogy mit gondolok az írásairól. Az abszolút kedvencem A meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet. És ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de nekem az Értelem és érzelem tetszett a legkevésbé, őt követi A klastrom titka, A mansfieldi kastély és az Emma. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne zártam volna a szívembe a hősnőket. Mindegyik kötet remek olvasmányélmény volt és hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült sorra kerítenem mindegyiket. No de, mielőtt teljesen elveszíteném a fonalat inkább vissza is térek az eredeti tárgyhoz, A klastrom titka című kötethez. 

A klastrom titka egy igazán kedves és szerethető történet egy igazi austeni "antihősnővel", aki a gótikus regények rabja, így olykor elragadja őt a képzelete.

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század ezen szelete; Bath és a Northanger-i klastrom teljesen levett a lábamról. Már nem kellene meglepődnöm ezen, de Jane Austen mindig elvarázsol. Imádtam a kissé ironikus és szarkasztikus humorát. Szerettem, ahogy beleszőtte regényébe a gótikus történeteket. Austen ugyan bátorít minket az olvasásra, de óva int minket attól, hogy a képzelőerőnk elhatalmasodjon rajtunk. A korabeli társadalmi leírások, a jellemábrázolások zseniálisak. A társasági élet is nagyon érdekesen jelenik meg a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni Bath városáról és arról, hogy a pihenés alatt milyen módon kapcsolódtak ki az odalátogatók.

Kifejezetten szerettem az írónő narrációját és folyamatos kiszólásait. Bár úgy érzem, hogy abszolút érezhető, hogy ez az írónő első regénye (bár ahogy fentebb írtam, jóval később, csak a halála után jelent meg), de ez semmit sem von le az élvezeti faktorból. 

A szereplők igazán érdekesek és sokszínűek.Catherine egy rendkívül kedves és naiv karakter, aki Jane Austen többi hősnőjéhez viszonyítva talán egy kissé egyszerű és középszerű. A báját azonban pontosan ez a középszerűsége adja és talán az, hogy könyvmolyként könnyen tudunk azonosulni vele. Biztosan veletek is előfordult már, hogy egy-egy könyv elolvasása olyan mély és erős nyomokat hagyott bennetek, hogy az a mindennapjaitokra is hatással volt. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy  még mindig várom a levelemet a Roxfortból és talán már ti is elképzeltétek, hogy egy általatok szeretett fantasy világban találjátok magatokat. Catherine az én szememben pontosan ugyanilyan álmodozó könyvmoly volt, aki olykor nehezen tudta elválasztani a képzeletet a valóságtól. A regények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy azok óhatatlanul is alakították a világnézetét és gondolkodását. Olykor túlságosan elragadta őt a képzelete, ez pedig nem egyszer bajba sodorta őt. Catherine ugyan nem rendelkezik túlságosan sok élettapasztalattal, de vitathatatlanul jószándékú és kedves karakter, aki általában mindig a legjobbat feltételezi másokról. Az olvasó már néha fogja a fejét, hogy még mindig nem veszi észre, hogy milyen emberek is veszik őt körbe, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ő annyira jó, hogy egyszerűen meg sem fordul a fejében, hogy valaki rossz szándékú legyen. 

Ahogy haladunk azonban előre, a fiatal lány egyre jobban megérti az emberek természetét és egyre inkább megtapasztalja a zord valóságot. Rájön arra, hogy az élet olykor bonyolultabb, mint a regények lapjain és arra, hogy nem mindenki viselkedik egyenesen és őszintén. Olykor az emberek hazudnak, kétszínűek és nem mindenkinek egyezik az erkölcsi normája az övével. Szerettem látni a fiatal lány fejlődését és természetesen az utolsó  másodpercig drukkoltam, hogy végül révbe érjen. 

A regényben megjelenik bátyja, James is, aki bár idősebb nála, de naivságban nem marad el testvérétől. 

Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy Catherine és Henry Tilney nagyszerű párost alkotnának. Gondolkodásmódjuk hasonló, csupán annyi a különbség kettejük között, hogy Henry kicsit életrevalóbb karakter és könnyebben felismeri mások szándékait. Szarkasztikus stílusa miatt nagy kedvenc lett számomra, szerettem nagyon a megnyilvánulásait. 

Isabella Thorpe tulajdonképpen Catherine tökéletes ellenpólusa. Egy igazán csinos és manipulatív leányzó, akinek az egyetlen célja, hogy vagyonos férjet találjon. Mivel mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne, így rendkívül népszerű. Catherine és bátyja is azonnal a szívébe zárja. Nagyon ellenszenves karakter, az első pillanattól kezdve őszintén bíztam benne, hogy Catherine meglátja végül igaz valóját. Megismerjük még Eleanor Tilney karakterét, aki sokkal megbízhatóbb és őszintébb barátnak bizonyul. 

A kötet tulajdonképpen egy igazi felnövés történet. Hiszen Catherine szép lassan rájön arra, hogy olykor féken kell tartani a fantáziáját. Megtanulja kezelni a különböző élethelyzeteket és szép lassan felismeri az emberek igaz valóját. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre magabiztosabbá és erősebbé. Végül pedig rálép a boldogsághoz vezető útra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Imádom, hogy milyen szépen mutatnak a Jane Austen regények együtt és nagy lelkesedéssel várom, hogy az Örök kedvencek sorozat milyen regénnyel örvendeztet minket legközelebb. 

Összességében tetszett Jane Austen A klastrom titka című regénye, de az életművet tekintve nem sikerült dobogós helyet elérnie nálam. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, néha kifejezetten idegesítettek a szereplők. Egyértelmű kedvenc karaktert ugyan nem tudok választani, de Henry és Catherine karakterét is a szívembe zártam. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy végre sorra kerítettem Austen ezen művét is, és végre elmondhatom magamról, hogy olvastam a regényeit (legalábbis azokat, amelyeket a bejegyzésem elején felsoroltam). Ha szeretitek Jane Austen munkásságát akkor semmiképpen se hagyjátok ki A klastrom titkát sem. Ha pedig most kezdtek ismerkedni a regényeivel, akkor bátran ajánlom ezt az írását kezdésnek. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Northanger_Abbey
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A klastrom című kötet jelentős része Bath városában játszódik, így ebben a játékban erre a városra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Bath városát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. No de melyik évben?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

09.08.: Csak olvass!

09.10.: Szembetűnő

09.12.: Könyv és más

09.14.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

E. M. Forster: Szoba ​kilátással + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek egy talán méltatlanul elfeledett klasszikust hozott el a magyar olvasóknak új köntösben, s Blogturné Klub három bloggere vállalkozott arra, hogy veletek együtt újra felfedezze E.M. Forster regényét. Tartsatok velünk, ismerjük meg Lucy Honeychurch történetét! A turnéval tartva pedig - ahogy lenni szokott - megnyerhetitek a kötet egy példányát.

"Ezt a könyvet ajánljuk Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek a méltatlanul elfeledett rokon lélek E. M. Forstertől."

Lucy Honeychurch egy jómódú angol család lányaként éli unalmas hétköznapjait, mígnem nagynénjével, Charlotte-tal ellátogatnak Firenzébe. Addigi eseménytelen élete kibillen az egyensúlyából, amikor a Bertolini panzióban, ahol a szobájából pompás kilátás ugyan nem tárul elé, de megismerkedik az extravagáns Eleanor Lavish regényíróval, Mr. Beebe lelkésszel, a kíváncsi Mr. Emersonnal, illetve szenvedélyes és különc fiával, George-dzsal.

Lucy és George kalandosan szövődő románca még mielőtt elkezdődhetne, véget is ér, mert a lány hazautazik. Otthon viszont azon kapja magát, hogy az intenzív, különleges olaszországi út után az Edward korabeli Anglia szürkének és örömtelennek bizonyul számára.

Amikor Cecil, a fölényeskedő és sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri vőlegénye viselkedését, míg egy nap George újra felbukkan, és sikeresen Lucy közelébe férkőzik, azonban a lány maga elől is titkolja valódi érzelmeit…

Mindig is szerettem az angol irodalmat, E.M. Forster neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. A munkásságát azonban még nem igazán ismertem, így mikor megláttam, hogy a Szoba kilátással egy új, vibráló rózsaszín kiadásban jelenik meg, egy másodpercig sem tétováztam, azonnal a kívánságlistámra pakoltam a kötetet. A fülszöveg érdekesnek tűnt, az pedig, hogy Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek ajánlják csak tovább fokozta az elvárásaimat. 

A Szoba kilátással egy 1908-ban megjelent regény, mely egy fiatal nőről szól, az angliai Edward-korszakban Olaszországban és Angliában játszódó történet egyszerre romantikus és humoros kritika az angol társadalomról a 20. század elején.

A könyv egyik legnagyobb erőssége a társadalmi korrajz. E.M. Forster érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében, akik nagyon jól bemutatják a korabeli vidéki arisztokrácia viselkedését és azt az attitűdöt, ahogy egyesek viseltetnek mások iránt, ha nem tartják megfelelőnek a társadalmi státuszukat és, vagy a viselkedésmódjukat. 

Vannak, akik rendkívül gőgösen viselkednek, az alacsonyabb rangúakat lenézik még akkor is, ha közben a nevükön kívül semmi mást nem tudnak már felmutatni. Mások folyton szenvednek, vélt, vagy valós igazságtalanságokon puffognak, az egyetlen gyógyír számukra pedig a figyelem. Vannak, akik borzasztóan viselkednek, a rangért bármire képesek a behízelgő modorukkal, még mások csendesen szemlélik az eseményeket. Persze szerencsére rengeteg szerethető és szimpatikus karaktert is megismerhetünk, így tényleg elmondhatjuk, hogy a jellemek sokszínűsége terén abszolút nincs hiány.

Érdekes volt látni, hogy mennyire merev az arisztokrácia viselkedése. Talán az olasz út mutatta be legjobban a különbséget az emberek között. Legyen szó kirándulásról, a Santa Croce látogatásáról és az egyes művészeti alkotások befogadásáról, vagy egy egyszerű szoba csere és ablaknyitás kérdésről. Furcsa és fárasztó volt még olvasni is ezeket az abszurd ellentéteket és azt, hogy egyesek számára mennyire fontos volt a formalitás kérdése még akkor is, ha az szemben állt a józan paraszti ésszel. Mesterkélt és modoros volt egyes szereplők viselkedése, én bevallom, olykor még a szememet is forgattam annyira nehezen viseltem ezt. 

Érdekes volt látni, az egyes párbeszédeket, Lucy vívódását, vagy Cecil és George viselkedését. Azonban sajnos nem kerültek közel hozzám a karakterek. Végig úgy éreztem, mintha kartávolságban állnának tőlem. Igyekeztem magamhoz ölelni őket, de végül távoli ismerősként váltunk el egymástól. Vitathatatlan, hogy Lucy komoly fejlődésen megy keresztül, érdekes volt látni, hogy miként nyílt ki és jutott el arra a felismerésre, hogy mi is lenne a jó számára. 

A fiatal lány láthatóan és érezhetően más volt, mint a többiek. Láthatóan a szigorú társadalmi normák fullasztóan hatottak rá. Egyre kevésbé találta a helyét az adott milliőben. Olaszország jó hatással volt rá elkezdett kinyílni, de visszatérve Angliában újra a megfelelési kényszere helyeződött előtérbe. 

Vele szemben áll George és Cecil, két fiatal férfiú, akikben talán annyi a közös, hogy mindketten oda vannak a lányért. Cecil egy klasszikus úrifiú, aki minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami a mai, modern nők számára megvető lehet. Elsőre úgy tűnhet talán, hogy a társat, egyenlő partnert keres, de szép lassan kiderül, hogy csak egy tipikus sznob, akinek erős elképzelése van arról, hogy hol is van a nő helye. Ezzel szemben George egy erősnek tűnő, mégis érzékeny lélek, aki szinte kivirágzik Lucy társaságában. Az arisztokrácia szemében azonban ő és az édesapja furcsa, idegen lény, így nagyon kevesen vannak róluk pozitív véleménnyel. Egyszerű, ámde kedves emberek, akik tisztában vannak a világ hibáival, így vélhetően az arisztokráciáról is megvan a maguk sajátos véleménye. Az ilyen emberek sokszor peremre kerültek, hiszen ez a réteg soha nem állhatta, ha esetleg bírálják őket. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. Bár számomra sem Jane Austen, sem pedig Louisa May Alcott hangulatát nem idézte, mégis kár lett volna kihagyni. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de bevallom, túlságosan mély nyomokat nem hagyott bennem. Az viszont simán benne van a pakliban, hogy megnézem az 1985-ös adaptációt. Meglestem a szereplőgárdát és hihetetlenül birizgálni kezdte a fantáziámat. El tudom képzelni, hogy filmvásznon érdekesebb lesz számomra a történet, mert úgy talán kevésbé lesz ennyire unalmas és vontatott a cselekmény. 

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a regényt, hiszen fontosnak tartom, hogy egyre több és több klasszikus művet ismerjek meg. Ugyan E. M. Forster elsőre nem nyűgözött le, de abszolút nem zárkózom el a további műveitől. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a műnek. 

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A 19. századi angol irodalom bővelkedik a nők társadalmi helyét és jogait is firtató regényekben, melyek ügyesen csomagolva sok esetben öltöttek testet romantikus történetben. Mostani játékunkban ilyen könyveknek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg(részlet)et, a feladatotok pedig, hogy a szerzőt és a könyv címét is beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEG

Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet – csak Anne Elliot nem…

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

07.18. Szembetűnő

07.21. Spirit Bliss Sárga könyves út

07.24. Csak olvass!

Read More

Charles Dickens: Copperfield ​Dávid + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Charles Dickens jelentősen önéletrajzi ihletésű regényének egy részét, vagyis a Copperfield Dávidnak a gyermekéveivel és ifjúságával foglalkozó részét. A regény az angol író nyolcadik regénye, mely 1849-50-ben előbb folytatásokban, majd 1850-ben kötetben is megjelent. Az 1867-es kiadás előszavában ezt írta: "mint igen sok szerető szülőnek, van nekem is szívem legmélyében egy kedvenc gyermekem, és ez David Copperfield." Tarts bloggereinkkel a turnén, ismerjük meg Copperfield Dávid életét közösen és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Copperfield Dávid kora gyermekévei békességben és boldogságban telnek. Bár édesapja nem érhette meg fia születését, édesanyja, Clara, és hűséges cselédjük, Pegotty szerető gondoskodással veszik körül. Mikor édesanyja feleségül megy a keményszívű Edward Murdsone-hoz, intézetbe küldik, majd anyja korai halála után Londonba kerül, hogy munkával keresse meg kenyerét. Jósorsa összehozza a kalandos életű, ám jólelkű Mr. Micawber-val és annak szerető feleségével. Csakhogy Mr. Micawber az adósok börtönébe kerül. A magára maradt Dávid nénjének, Betsey Trotwoodnak a házába menekül. Nénikéje jóvoltából megnyílik előtte a világ, és nélkülözésekkel teli élete ismét új fordulatot vesz.

A hányattatott sorsú angol ifjú mára klasszikus történetében a XIX. századi angol realista regényirodalom legjelentősebb alakja, Charles Dickens számos személyes történetet elevenített meg, megmutatva, milyen élmények járultak hozzá a leendő író fejlődéséhez.

Nagyon szeretem a klasszikus irodalmat, mégis óriási hiányosságaim vannak még ezen a téren. Bár szívesen merülök el egy-egy régebbi mű világában, azért vitathatatlan, hogy javarészt kortárs regények fordulnak meg a kezemben. Olyan sok új kötet jelenik meg, hogy egyszerűen képtelen vagyok haladni az újdonságokkal és közben még múltszázad regényeit is folyamatosan sorrakeríteni. Emiatt is örülök, hogy egyre több klasszikus mű jelenik meg új köntösben, hiszen így olyan, mintha két legyet ütnék egycsapásra. Az új külső miatt újabb megjelenésnek számít, miközben szép lassan pótolhatom a lemaradásomat. Charles Dickens neve természetesen nem volt már ismeretlen számomra, több regénye is a polcomon csücsöl, hogy végre elolvassam. A legjobban talán a Szép reményeket várom, de idén végre szeretném sorra keríteni a Karácsonyi éneket is. A Copperfield Dávid bár a listám élén állt, de egyszerűen soha nem volt időm elolvasni, de a Menő Könyveknek hála a történet felét most végre megismerhettem. Szóval nagy reményekkel várom, hogy esetleg a történet második felét is megjelentetik majd a sorozat részeként. 

A kötet története Copperfield Dávid életét követi nyomon gyermekkorától egészen addig, hogy ifjúéveiben meglátogatja dajkáját Pegottyt és családját. A fiatal fiú élete nem kezdődött könnyen, hiszen már születése előtt elhunyt az édesapja. Bár gyermekévei jelentős részét nyugalomban és szereteten töltöttöte édesanyjával, miután a nő újraházasodott a fiú sorsa is rosszra fordult. Az első pillanattól kezdve szerettem a karakterét, még akkor is, ha sokszor hihetetlenül mamlasznak és naivnak tartottam őt. Bár mostohaapja a kőszívű Edward Murdsone és testvére alávaló és gonosz gyermekként jellemezték őt, de ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. Dávid egy igazán életképtelen és naiv karakter, aki egyáltalán nincs felkészülve arra a zord és kemény világra, ami rá vár édesanyja új házassága után. Szeretetben nevelte őt fiatal anyja Clara és Pegotty, a család egyetlen szolgálója, soha nem volt semmire gondja. De hát hogyan is lehetett volna, hiszen csak egy kisgyermek, akinek nincsen más vágya, csak hogy szeresse őt az anyukája. Az új férj azonban teljesen új szabályokat vezetett be. Ő és a testvére is egy rendkívül toxikus környezetben nőttek fel, a nevelés számukra kimerült a kegyetlenkedésben és a verésben. Ez pedig megpecsételte mint Dávid, mint pedig édesanyja sorsát. Ahogy haladuk előre a történetben, úgy válik egyre világosabbá számunkra, hogy ennek a fiúnak olyan szüksége van egy igazi jótevőre, mint egy falat kenyérre. Nem csupán azért, mert nincs mit ennie, hanem az érzelmi szükségleteinek kielégítése miatt is. Bár nem lányként született, mégis sikerül végül elnyernie nagynénje, Betsey Trotwood jóindulatát, így végül megtalálhatja a helyét és megfelelő körülmények között indulhat el a felnőtté válás rögös útján.

A Copperfield Dávid Dickens első olyan regénye, melyben egyes szám első személyben meséli el a történetet. Az író elismerte, hogy mind közül leginkább ezt a művét kedveli, és hogy Copperfield Dávid, "képzeletének gyermeke" igen közel áll a szívéhez, már csak azért is, mert a regény cselekménye sokban hasonlít írójának életéhez. Nem egy klasszikus értelemben vett önéletrajz, de rengeteg dolgot beemelt az író a saját életéből a regénybe. Az irodalmtörténet a művet általában fejlődésregényként tartja számon, melyre jellemző, hogy általában egy személy fejlődésére fókuszál. A központi figura számos élményét, tapasztalatát mutatja be, és részletesen ábrázolja, hogy ezeket hogyan dolgozza fel, miként építi be személyiségébe. 

A cselekmény kissé lassú és rendkívül részletes, Dávid életének számos pontjába pontos betekintést nyerhetünk. A visszaemlékezés során megtudhatjuk, hogy egyes események milyen hatással voltak az életére. A leírás pedig olyan hatással van az olvasóra, mintha egy nagyon hosszú mesét hallgatna a kedves nagypapájától. Nekem legalábbis ez jutott eszembe róla. 

A nyelvezet abszolút élvezhető, én nagyon szerettem olvasni a fiú gondolatait. Ottlik Géza fordítása nagyszerű, és a neve eszembe is juttatta egy újabb hiányosságomat, szóval szentül megfogadtam, hogy lassan tényleg sorra kerítem az Iskola a határon című regényt. Az egyetlen problémám a nevek magyarosítása volt. Egyrészről értem és elfogadom, hogy az aktuális évek jellemző trendje volt a külföldi nevek magyarítása lásd Verne Gyula esete, de a mai kor szülöttjeként számomra idegenül hatott a regényben a Klára, a Janka vagy éppen a Vilmos megnevezés. Igazából a Dáviddal is nehezen barátkoztam meg, bevallom az esetek 90%ában David-ként olvastam fel a fejemben. 

Rendkívül sokszínű társaságot vonultat fel az író, Dávid az ifjúkori évei alatt rengetegféle emberrel találkozik és alakít ki kapcsolatot. Megismerhetünk jóhiszemű, ám tékozló családokat, szegény szerencsétlen karaktereket, de láthatjuk azt is, hogy miként viselkedik egy olyan fiú, aki világ életében hozzá volt szokva ahhoz, hogy mindenki az ő kedvét lesse. A kedvenc karakterem határozottan Dick és Betsey Trotwood volt, kedvességük és józanságuk üdítően hatott a lelkemre a sok megpróbáltatás után. Ráadásul imádtam, amikor megmondta a magáét Mr. Murdsone-nak. Azt hiszem az volt a kedvenc részem az egész regényben. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Eddig az Emma a kedvencem, de azt hiszem szorosan követi őt a Copperfield Dávid kiadása. A fekete és az arany párosítása nagyszerűen sikerült, egyszerűen imádom. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül várom az Örök kedvencek sorozat újabb és újabb megjelenéseit, az tuti, hogy bérelt helye lesz a polcomon mindegyik kiadásnak. 

Összességében tetszett Charles Dickens Copperfield Dávid című regénye és tűkön ülve várom, hogy legyen időm folytatni a fiú élettörténetét. Bevallom, beleolvastam a történetbe és úgy érzem, hogy most jön még csak a történet java, hihetetlenül izgatottan várom a további eseményeket. Töretlenül imádom a kiadó Örök kedvencek sorozatát és őszintén bízom benne, hogy a következő kötetet is ennyire a szívembe zárom majd. Olvassátok, szeressétek!

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Copperfield_D%C3%A1vid_(reg%C3%A9ny)

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

A Copperfield Dávid című kötet a kiadó Örök kedvencek sorozat részeként kapott új kiadást. Ebben a játékban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a sorozat már megjelent címeit. Minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet, nektek pedig nincs más dolgotok mint megírni, hogy melyik kötetről van szó. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEGRÉSZLET

"A gyermek Heathcliffet a skót felföld lápos vidékén találják. Mr. Earnshaw szíve megegesik az elhagyott fiún, és hazaviszi házába, ahol lányával, Cathyvel és fiával, Hindleyvel él együtt. "

a Rafflecopter giveaway

Állomások

04.16.: Csak olvass!

04.20.: Könyv és más

04.21.: Spirit Bliss Sárga könyves út

04.22.: Readinspo

Read More

Jane Austen: Emma + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. Az Emma című kötet az utolsó, még életében megjelent regénye az írónőnek, mely 1814 januárja és 1815 márciusa között született. Különlegessége, hogy a főszereplő karaktere igazán megosztó személyiségnek számított, még maga Jane Austen is úgy nyilatkozott róla, hogy egy olyan főhősnőt teremtett, akit valószínűleg csak ő fog kedvelni. Tarts bloggereinkkel a turnén, derítsük ki együtt, hogy mennyire is kedvelhető Emma karaktere és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Emma Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játssza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy - de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet?
Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életüket, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz.

El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire vártam, hogy végre sorra keríthessem Jane Austen Emma című regényét. Egyrészről lassan, de biztosan haladok az írónő teljes életművének a megismeréséhez, így természetesen minden lehetőséget megragadok, hogy újabb és újabb főhősökkel ismerkedhessek meg, másrészről pedig bevallom, hogy ezt a kötetet akkor is elolvastam volna, ha nem érdekelne különösebben Austen munkássága, hiszen az Emma név különösen kedves a szívemnek. Az pedig, hogy a főhős egy igazán megosztó karakter, pedig csak a hab a tortán. Olyan sokat hallotam már Emma Woodhouse karakteréről és arról, hogy mennyien utálják őt, hogy fokozott kíváncsisággal fordultam a regény irányába. Már sokszor mondtam nektek, hogy a Büszkeség és balítélet volt az első regényem az írónőtől és azóta sem tudta semmi letaszítani a trónról. Eddig 4 regényét olvastam el az írónőnek, a fentebb említett kedvencem mellett a Meggyőző érvek volt még az, ami igazán belopta magát a szívembe. Az Emma az ötödik elolvasott regényem és azt kell mondanom, hogy ha új kedvencet nem is avattam. de igazán megszerettem a kötetet. 

Az Emma, Jane Austen utolsó, még életében megjelent regénye 1814 januárja és 1815 márciusa között született, és pár hónapra rá ki is adták. A várakozások ellenére kissé fanyalogva fogadta a közönség. Volt, aki azt kifogásolta, hogy nem annyira szórakoztató, mint a Büszkeség, míg mások A mansfieldi kastélyban tapasztalt példás erkölcsösséget hiányolták. De összességében Emma személyisége is megosztó volt, és Jane Austen is úgy fogalmazott egyik levelében, hogy most egy olyan hősnőt teremtett, akit valószínűleg csak ő fog kedvelni. 

A többi regényben szereplő karakterrel szemben Emma Woodhouse személye és élethelyzete mondhatni tökéletes ellentétben áll, mert bár Elizabeth Bennethez hasonlóan ő is eszes, karakán, csinos és fiatal, de mivel egy gazdag birtok örököse, olyan jómódban és szabadon él, hogy nemcsak szüksége, kedve sincs férjhez menni. Édesapjával él kettesben a családi birtokon és mivel édesanyja korán elhunyt, nővére pedig már megházasodott, így korán a ház úrnőjévé avanzsálódott. Megszokta, hogy mindig mindenki ajnározza és szeretettel fordul felé, hibátlannak látják és végtelenül elnézőek vele szemben. Mivel sok esetben tévedhetetlennek érzi magát, így nehezen lehet meggyőzni arról, ha téved. A történet fő konfliktusforrásait pedig pontosan ez, vagyis tulajdonképpen Emma személyisége adja. Nem rosszindulatú, a galádság távol áll tőle, de tagadhatatlanul többnek és jobbnak érzi magát, mint amennyire indokolt. Ugyan nem tervez férjhez menni, de a házasság intézménye fontos számára, így kerítőnőként igyekszik terelgetni a barátait az oltár felé. A konoksága rengeteg problémát okoz, ballépései miatt kínosabbnak kínosabb pillanatok születnek. Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll, de természetesen nem minden szereplő egyformán szimpatikus. Vannak karakterek, akik nem csak Emmának, hanem talán az olvasónak sem szimpatikusak, másokat pedig örökre a szívünkbe zárunk. A történet legnagyobb  vesztese talán Harriet Smith, az a fiatal lány, akit Emma legjobb barátnőjéve fogad. Igyekszik őt összeboronálni ígéretesebbnél ígéretesebb férfiakkal, de próbálkozásai rendre balul sülnek el. Kínosabbnál kínosebb helyzeteket teremt Emma ebbéli vágya, konoksága és csőlátása rengeteg szívfájdalmat okoz. De természetesen ahogy az lenni szokott, végül minden a helyére kerül és mindenki megtalálja a párját. Végül Emma önmagát is meglepi azzal, hogy  hogy érzéseket kezd el táplálni egy régi jó barát iránt. Talán mégsem olyan biztos, hogy egy férfi sem tud a szívébe férkőzni? Tagadhatatlan és vitathatatlan Emma jellemfejlődése, szerettem látni, hogy tanul a hibáiból és szép lassan eljut arra a szinre, hogy képes legyen meglátni a fától az erdőt. 

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. Teljesen elvarázsolt a 19. század eme szelete; az úriemberek látogatása, romantikus séták a parkban, vacsoraestek, szerelmek, csalódások, fellángolások és gyötrelmek. Jókat derültem Mr. Woodhouse folyamatos aggodalmain, imádtam, hogy mindig sopánkodott valami miatt. Lehet, hogy csak jókor kapott el a regény, de én nagyon szerettem Emma mesterkedéseit. Jókat derültem azokon a pillanatokon, amikor meg kellett bírkóznia az általa okozott károkkal, de mentségére legyen mondva, megtett minden tőle telhetőt, hogy enyhítse barátnője fájdalmait. Szerettem a vitáit George Knightley-val és az első pillanattól kezdve szerettem volna együtt látni őket még a nagy korkülönbség ellenére is. Mr. Knightley volt az egyetlen, aki tisztán látta Emma hibáit, de természetesen az erényei sem voltak láthatatlanok a számára. Józanságával és barátságával igyekezte a fiatal lányt terelgetni, aki sokszor csak azért is ellent mondott neki, hogy bosszantsa. Ugyanakkora az első pillanattól kezdve tagadhatatlan és vitathatatlan, hogy sokat jelent számára az úr barátsága. Szerettem, ahogy kiegészítették egymást. Mr. Knightley józansága, egyenes jelleme és kedvessége igazán belopta magát a szívembe, az egyik kedvenc Austeni főhösömmé avanzsálódott. 

A történet rengeteg érdekes és izgalmas mellékszereplőt vonultat fel. Személyes kedvencem Mrs. Weston és Jane Fairfax volt, de mindenki tartogat valamilyen izgalmat az olvasó számára. 

Bevallom nektek, mivel túl sok minden nem történt a cselekményben így olykor azon kaptam magam, hogy kissé elkalandozik a gondolatom valamilyen teljesen másik irányba. A történet olykor kissé terjengőssé vált, nehezen vettem rá magam arra, hogy figyeljek. Olykor kissé túlírtnak éreztem és sokszor eszembe jutott, hogy igazából semmi baj nem történt volna, ha néhány oldal, vagy akár néhányszáz oldal kimaradna. 

A társasági élet amúgy nagyon érdekesen megjelenik a regényben. Jane Austen tökéletesen bemutatja a vidéki életet és az ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat. Szerettem olvasni arról, ahogy a hölgyek sétálgattak, vagy éppen arról, ahogy kombináltak és pletykálkodtak. Mindig lenyűgöz az emberek viselkedése, mindent megadnék azért, hogy egy rövid ideig élvezhessem a 19. századi báli szezon világát. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Eddig ez a személyes kedvencem, valahogy első pillantásra beleszerettem a borítóba és magába a kiadásba. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül az Örök kedvencek sorozat újabb és újabb megjelenéseit, az tuti, hogy bérelt helye lesz a polcomon mindegyik kiadásnak. 

Összességében tetszett Jane Austen Emma című regénye, de nem sikerült letaszítania a trónról a Büszkeség és balítéletet. Kellemes olvasmány volt és bár szerettem a kötet hangulatát, olykor untatott a történet. A szereplők közül egyértelműen Mr. Knightley volt a kedvencem, de valami miatt mindenkit ki lehetne emelni vagy az érdemei, vagy pedig a hibái miatt. Nagyon örülök, hogy elolvastam végre ezt a regényt és töretlen lelkesedéssel készülök arra, hogy végre maradéktalanul megismerjem Jane Austen minden magyarul megjelent művét.

Forrás: https://konyvesmagazin.hu/nagy/az_austen_projekt_emma_idezetek.html

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. Sokan már az első mondatból felismerik, hogy melyik regényéről van szó. A mostani játékunkon arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeretek a tőrténetek szereplőit. Minden oldalon találtok egy férfi nevet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába megírni, hogy melyik könyvben szerepel az adott karakter. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KARAKTER

Frederick Wentworth 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

02.18.: Csak olvass!

02.22.: Hagyjatok! Olvasok!

02.24.: Könyv és más

02.26.: Spirit Bliss Sárga könyves út

02.28.: Readinspo

Read More