Agatha Christie: Baljós ​tavasz + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Helikon kiadó jóvoltából újabb novellaválogatással gazdagodott az Agatha Christie életmű. Ezúttal tavaszi írásokat kapunk a Krimik minden évszakban sorozatba, s az ébredező természet és a virágillat mellett becsatlakozhatunk a szerzőnő híres nyomozói mellé egy-egy ügy megoldásába. 

Tarts bloggereinkkel, ismerd meg a könyvet, és vegyél részt nyereményjátékunkon, hogy esélyed legyen megnyerni a kiadó által felajánlott példányt.

„- Na, nem várhatja el mindenkitől, hogy olyan ragyogó ötletei támadjanak, mint magának. Magából zseniális gonosztevő válhatott volna. Egyéb észrevétel, M. Poirot?”

Vadonatúj válogatás Agatha Christie tavasszal játszódó novelláiból! A napok egyre hosszabbak és melegebbek, az éjszakák rövidülnek… elő a nyugággyal, üljünk ki a kertbe a műfaj koronázatlan királynőjének történeteivel. Kibújtak a virágok, sétára csábítanak a vidéki ösvényeken, de egyszer csak eltölt minket valami baljós érzés. Gyilkosság szaga száll a levegőben? Óvakodjunk hát, ha világvégi házikóval, lopott kincsekkel vagy bosszút forraló emberekkel kerülünk szembe! De ha ott van velünk Miss Marple, Hercule Poirot, Mr. Quin és Mr. Satterthwaite, Tommy és Tuppence vagy épp Parker Pyne, akkor biztonságban leszünk. Fordította Borbás Mária, Etédi Péter, Gy. Horváth László, Katona Tamás, Kállai Tibor, Prekop Gabriella, Sipos Katalin.

Az oldalamon már többször is olvashattátok, hogy sokáig nem igazán szimpatizáltam a krimik világával. Az utóbbi időben azonban elkeztem nyitni a műfaj irányába és egyre jobban beleástam magam Agatha Christie munkásságába is. Bár eddig nem sok elolvasott címmel büszkélkedhetek, de igyekszem egyre többet és többet olvasni tőle. A megjelent gyűjtemények közül eddig mindegyiket beszereztem, az összes a polcomon csücsöl már, de őszinte leszek veletek, még elég keveset kerítettem sorra belőlük. A Baljós tavaszt azonban egy másodpercig sem szerettem volna halogatni. Egyrészről a tavasz a kedvenc évszakom, így a borító és a cím is azonnal levett a lábamról. Másrészről pedig úgy éreztem, hogy most már tényleg ideje egy kicsit elmerülni jobban a krimi világában. Így igazából nem is kérettem sokáig magam és azonnal csatlakoztam a turnéhoz. 

A kötetben egy részletet olvashatunk az Életem című könyvéből, továbbá 12 izgalmasabbnál izgalmasabb novella kapott helyet benne, mindegyik eltérő hangulattal és egyedi bűntényekkel. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt írom, hogy Hercule Poirot és az ő bűnesetei számomra felülmúlhatatlanok, de helyett kapott még a kötetben többek között Miss Marple,  Parker Pyne, Mr. Quin és Mr. Satterthwaite, továbbá Tommy és Tuppence Beresford is. 

A történetek rendkívül érdekesek és izgalmasak, volt néhány, ahol meglehetősen gyorsan kitaláltam a tettest és a gyilkosság mögött húzódó indokot, de olyan is előfordult, hogy csak kamilláztam a megoldásnál. Agatha Christie mestere a feszültségteremtésnek, mindeközben folyamatosan vakon tudja tartani az olvasót a történettel kapcsolatban. Ahogy említettem korábban kicsit talán elfogult vagyok Poirot-val kapcsolatban, hiszen imádom a stílusát, ezért talán nem nem meglepő, hogy az ő főszereplésével íródott novella az egyik kedvencem: Ékszerrablás a Grand Metropolitanban. De nagyon szerettem még a Halálhozó gyógyfű történetet is. Az eltűnt hölgy esete őszintén szólva igencsak megnevettetett, tetszett Tommy és Tuppence Beresford ezen ügye is és rendkívül jót derültem az ügy megoldásán. Nagyon szerettem még a Greenshow Bolondvára című írást is, szóval el is határoztam, hogy több Miss Marple történetet kell majd olvasnom, mert megkedveltem nagyon az ő karakterét is. 

Az az igazán zseniális ebben a kötetben, hogy legyen szó egy 10 oldalas szösszenetről, vagy pedig egy közel 40 oldalas, nagyobb lélegzetvételű novelláról, Agatha Christie ereje és az általa képviselt színvonal konkrétan egyforma. A rövidebb művei is élvezetesek, nem érzi úgy az olvasó, hogy csupán egy csonka töredéket tart a kezei között. 

A történetek igazán sokrétűek, olvasás közben rengeteg érzelemmel találkozunk. Megjelenik a kötetben a szerelem, a kapzsiság, a bosszú, a harag de még a szégyen is. Éles eszű nyomozóinknak nincs könnyű dolga, hiszen sokszor az első bizonyítékok könnyen tévútra vihetik és viszik is a nyomozást, de szerencsére olyan nyomozókkal, mint például Poirot, vagy éppen Miss Marple egy bűneset sem maradhat kiderítetlenül. 

Személy szerint én mindegyik történetet nagyon szerettem, az összes hoz egy stabil, magas színvonalat, én tulajdonképpen egyiken sem unatkoztam, illetve kifejezetten gyengének egyiket sem tartom, mindegyikben volt valami kis kikacsintás vagy érdekesség, ami a másikban például nem volt meg és ezek tették egyedivé az összes novellát. Volt, hogy egy történetben szinte azonnal rájöttem a csavarra (Hattyúdal), de valahogy ez sem zavart. Még így is nagyon tudtam szeretni. 

A kötet borítója szerintem csodálatos, nagyon jól sikerült, tényleg fantasztikus tavaszi hangulatot sugároz a különböző motívumaival és a színeivel, már kézbe fogni is egy hatalmas élmény. Az biztos, hogy bérelt helye lesz a könyvespolcomon a többi hasonlóan szép kiadás mellett. Imádom, hogy a kék védőborító alatt sem teljesen "pucér" a könyv a színvilága pedig óriási szerelem. 

Összességében nagyon szerettem ezt a novelláskötetet, Agatha Christie tényleg nem tud hibázni. Olyan ösztönösen tudja a történeteiben keverni a lapokat, mint senki más. A Baljós tavasz egy igazán remek kötet, mely garantáltan megdobogtatja majd a rajongók szívét. Bátran ajánlom mindenkinek, nem csak a krimik kedvelőinek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Játékunkban ezúttal minden állomáson olvashatsz egy idézetet, mely Agatha Christie valamelyik karakterének száját hagyta el. A feladatod nem más, mint megtalálni, kitől származik az adott mondat, és megírni azt a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"Vajon ezen az átkozott hajón minden lánynál van egy gyöngyház markolatú játék pisztoly?"

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub
05.03. - Booktastic Boglinc
05.05. - Readinspo
05.07. - Csak olvass!
05.09. - Könyv és más
05.11. - Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Jón Kalman Stefánsson: Hiányod ​maga a sötétség + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jón Kalman Stefánsson új regénye az emberség, a törékenység és a legyőzhetetlen feledés története. A szerző generációk életét és életüknek alakulását tárja az olvasó elé.

Tartsatok velünk, merüljünk el együtt ebben a különleges történetben, ha pedig nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

„Talán az a legjobb leírása a szerelemnek, hogy valaki a boldogságtól vagy a kétségbeeséstől képtelen levenni a szemét egy másik emberről?”

Jón Kalman Stefánsson új regénye az emberség, a törékenység és a legyőzhetetlen feledés története. A Hiányod maga a sötétség generációk életét tárja elénk Izland északnyugati fjordjaitól Dél-Európáig, a tizenkilencedik század közepétől 2020-ig. Életeket, melyek bár jelentéktelenek, mint a kerítésoszlopok, mégis összetartják a világot: egy postára adott kisfiú, egy szerelembe esett pap, egy Kierkegaard-tudós halász és egy menthetetlenül szomorú rocksztár – csak néhány szereplő a nagyívű családregényből. Emberek, akiket gyengeségeik és szenvedélyeik éppannyira uralnak, mint a boldogság utáni vágyuk. Történeteik úton-útfélen keresztezik egymást, míg össze nem áll egy kivételes, ragyogóan intenzív mozaik, melyben hőseink nem álmodoznak, hanem ők maguk válnak az álommá.

Jón Kalman Stefánsson neve nem volt már ismeretlen számomra, ezer éve szemeztem az író regényeivel. Izland a bakancslistám élén áll, de mostanában sajnos biztosan nem tudok elutazni oda. Így jobb híján arra gondoltam, hogy a szerző regényei segítségével képzeletben utazom a fjordokra. Sok jót hallottam már Jón Kalman Stefánssonról, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Az első oldalak után azonban megtorpantam, hamar rájöttem, hogy ez a kötet nem az a fajta, amin gyorsan végigrohan az ember. Csak lassan lehet olvasni, a mondatokat ízlelgetni kell. Őszintén bevallom, nagyon nehezen haladtam az olvasással, a könyvet lenyűgözőnek és csodálatosnak tartom, de úgy érzem, hogy valahogy nem az én történetem volt. 

A Hiányod maga a sötétség egy nagyon mély és szép regény szerelemről, vágyról, megbocsátásról és újrakezdésről. Arról, hogy vajon miként alakul több generációnyi ember élete. A névtelen elbeszélő egy amnéziában szenvedő karakter, ami rendkívül érdekessé teszi így az elbeszélés menetét. A történetek nem kronológiai sorrendben követik egymást. Az idővonal nem lineáris, az elbeszélő a saját kedve alapján alakítja azt. A cselekmény mozaikszerű, nekem végig az volt az érzésem, hogy a szerző olyan, mint egy szorgos kis pók, aki pókhálószerűen alakítja a történéseket. Kezdetben az ember még nem érti, hogy az egyes részek milyen módon függenek össze egymással, de egy idő után látszik, hogy minden összefügg mindennel. Helyükre kerülnek a kirakós darabkái és megértjük minden egyes elbeszélés, mozzanat fontosságát. 

Nincsenek benne fontos, vagy kevésbé fontos karakterek, mert mindennek és mindenkinek szerepe van abban, hogy kialakuljon az egész. A több évszázadnyi történés rendesen megdolgoztatja az olvasó agyát. Rendkívül komoly és fontos kérdésekre keresi a választ. Vajon gyávaság-e, ha az ember beletörődik a sorsába, vagy igazából ez a felelősségteljes gondolkodás egy ilyen szituációban. Ha esetleg tévedünk, bevallhatjuk-e a tévedésünket, ha pedig hibázunk akkor remélhetünk-e megbocsátást. 

Az olvasást és a megértést nagyban segíti a szereplőlista, ahol néhány sorban olvashatunk az adott karakterről és arról, hogy kivel van családi kapcsolatban. Számomra ez életmentő volt, mikor megjelent egy adott karakter és olvastam róla néhány oldalt, mindig hátralapoztam és meglestem, hogy miként kötődik a történethez. Így sokkal érthetőbbé vált számomra az idővonal. Érdekes plusz még a Halál zenelistája, mely szintén értelmet nyer az olvasás közben. 

Érdekes élmény volt a könyv olvasása, de azt hiszem, hogy csak akkor és csak úgy érdemes olvasni a szerzőtől, ha az ember kellően el tud mélyedni. Egyszerűen bűn végigszaladni a lapokon, sokkal többet ad, ha lassan, rétegről rétegre haladunk és úgy tesszük magunkévá az élményt. Nem tudom, hogy fogok-e még olvasni a szerzőtől, mert az én ízlésvilágomhoz képest talán egy kicsit túlságosan is fennkölt a stílusa, de abszolút nem zárkózom el semmitől. 

Nem tudom, hogy láttátok-e, de az ősszel megrendezésre kerülő 29. Nemzetközi Könyvfesztiválon ő lesz a díszvendég. Biztosan óriási sor fog majd kígyózni előtte, de én már alig várom, hogy dedikáltathassam ezt a kötetet. 

Összességében csak ajánlani tudom a Hiányod maga a sötétség című regényt, de csak akkor, ha az ember kellően el tud mélyedni, vagy már ismeri és szereti a szerző stílusát. Első találkozásnak nem egyszerű eset, de ha az ember megdolgozik érte, akkor varázslatos élményben lehet része. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel a szerző izlandi, így a mostani játékunk az ő országához kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést Izlandról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes válaszokat. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Kik voltak Izland első lakói?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

01.14.: Csak olvass!

01.16.: Könyv és más

01.18.: Szembetűnő

Read More

Agatha Christie: Őszi ​borzongás - Fejtörők a krimi királynőjétől + Nyereményjáték

Sziasztok!

Mi passzolhatna jobban az őszhöz, mint egy Agatha Christie-regény? Ha pedig ebben még nem vagy olyan biztos, van egy javaslatunk: a Christie-novellákból való válogatás, amely garantáltan meghozza a kedvedet a borzongáshoz. Az Őszi borzongás című válogatás a Krimik minden évszakban kiadói sorozat tagjaként jelent meg, magyar nyelven a Helikon Kiadó jóvoltából. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről és szert tennétek akár egy példányra is belőle!

„Száz évvel az első könyve után még mindig az ő árnyékában állunk.” Andrew Taylor
Ősz… párás reggelek, bekuckózós esték… de amikor a levelek hullani kezdenek, az éjszakák hosszabbakká, az árnyak pedig sötétebbé válnak.
Borzongató kalandozásra hívjuk Agatha Christie rajongóit. A napsütötte Rodosztól és Afrikától a ködös Londonig, vidéki udvarháztól az Old Bailey tárgyalóterméig vezet az utunk. Magányos házikók, baljós kastélyok, kószáló kísértetek, elátkozott családok népesítik be ezt a kötetet, valamint Hercule Poirot, Miss Marple és Agatha Christie további kedves nyomozói.

Általánosságban véve elmondható rólam, hogy szeretem úgy jellemezni magam könyvmolyként, hogy nagyjából mindenevő vagyok az irodalom területén. De ha őszinte akarok lenni magammal, ez korántsincs így. Persze, igyekszem a lehető legszélesebb körből meríteni az olvasmányaimat és tényleg rengeteg műfajban képviseltetem magam, de egyes zsánerek esetében tagadhatatlanul és vitathatatlanul le vagyok maradva. Például nagyon kevés önsegítő irodalmat olvasok és legalább ilyen ritkán veszek a kezembe memoárokat is. Szégyen ide, szégyen oda a krimik világa is eddig ebbe a szürke zónába tartozott. A környezetem a megmondhatója, nem utálom én a műfajt, csak valahogy soha nem alakult úgy, hogy teljesen elmélyedjek ebben a világban. Azzal még együtt tudok élni, hogy nem olvasok sok önsegítő könyvet, de a krimik világából nem szeretnék kimaradni. Nagy terveim között szerepel, hogy több Agatha Christie könyvet olvassak a jövőben, ennek első állomásaként az Őszi borzongás című novellás kötetet kerítettem sorra.

A kötetben 13 izgalmasabbnál izgalmasabb novella kapott helyet, mindegyik eltérő hangulattal és egyedi bűntényekkel. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt írom, hogy Hercule Poirot és az ő bűnesetei számomra felülmúlhatatlanok, de helyett kapott még a kötetben többek között Miss Marple és Parker Pyne is. A történetek hangulatát talán két dolog köti össze, ezek pedig a folyamatos bizonytalanság és az őszre jellemző "creepy" érzés. Agatha Christie mestere a feszültségteremtésnek, mindeközben folyamatosan vakon tudja tartani az olvasót a történettel kapcsolatban, egyszerűen tényleg zseniális a stílusa. Hihetetlen, hogy amikor már éppen azt hinnéd, hogy sikerült kitalálnod a gyilkost kilétét, akkor jön az igazán nagy csavar. A krimit és ahogy ezt a műfajt most a jelenlegi formájában ismerjük nagyrészt tényleg neki köszönhetjük. 

Ahogy említettem korábban kicsit talán elfogult vagyok Poirot-val kapcsolatban, hiszen imádom a stílusát, ezért talán nem nem meglepő, hogy az ő főszereplésével íródott két novella a kedvencem: A gyilkosság a csendes házban és A szedertorta. Összességében véleményem szerint mindegyik történet hoz egy stabil, magas színvonalat, én tulajdonképpen egyiken sem unatkoztam, illetve kifejezetten gyengének egyiket sem tartom, mindegyikben volt valami kis kikacsintás vagy érdekesség, ami a másikban például nem volt meg és ezek tették egyedivé az összes novellát. A karakterek típuskarakterek voltak, ahogy egy krimiben általában lenni szokott, ebből kifolyólag a nyomozók egyértelműen ellopták a show-t a történetekben, amivel szerintem alapvetően semmi probléma nincs. 

A kötet borítója szerintem csodálatos, nagyon jól sikerült, tényleg fantasztikus őszi hangulatot sugároz a különböző motívumaival és a színeivel, már kézbe fogni is egy hatalmas élmény. Az biztos, hogy bérelt helye lesz a könyvespolcomon a többi hasonlóan szép kiadás mellett.

Nagyon tetszik ez az, új tematikus irány, amit most a Helikon Kiadó képvisel az Agatha Christie novellákkal kapcsolatban, tényleg egész évben tartalmas kikapcsolódást tudnak nyújtani ezek a fantasztikus, izgalmas történetek, legyen szó akár tavaszról, nyárról, őszről vagy télről. 

Összességben nagyon szerettem ezt a novelláskötetet, Agatha Christie tényleg nem tud hibázni. Olyan ösztönösen tudja a történeteiben kavarni a lapokat, mint senki más. Én azt gondolom, hogy egy bekuckózós estéhez egy forró tea vagy forró csoki mellé ideális választás lehet ez a kötet, én bátran ajánlom mindenkinek, nem csak a krimik kedvelőinek. Olvassátok, szeressétek!

Ui: Csak aztán vigyázzatok, nehogy méreg legyen abban a teában vagy forró csokiban! :)

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Játékunkban az a feladatotok, hogy megtaláljátok, az adott bejegyzés melyik szavához linkeltük be a faleveles képet. A Rafflecopter dobozba a megfelelő szót írjátok bele. De figyelem, faleveleket keresünk, nem pedig… egyebeket. :) (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

12.12. Readinspo

12.14. Csak olvass!

12.16. Pandalány olvas

12.18. Booktastic Boglinc

12.22. Könyv és más

12.25. Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Mikki Brammer: Minden, ​amit megbántam + Nyereményjáték

Sziasztok!

Clover, a történet főszereplője olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejtette - vagy talán nem merte- a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse. Egy nap azonban minden megváltozik amikor egy új klienset sodor felé az élet. 

Tartsatok velünk, ismerjük meg a haláldúlák életét és munkásságát, ha pedig nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Attól a naptól fogva, hogy az óvó bácsija összeesett, majd meghalt, miközben Nyúl Péter kalandjait mesélte a gyerekeknek, Clover Brooks erősebb köteléket érzett a haldoklókhoz, mint az élőkhöz. Mióta pedig imádott nagypapája, aki felnevelte, magányosan halt meg, mert ő épp Ázsiában utazgatott, Clover haláldúlaként dolgozik New Yorkban: annak szenteli életét, hogy végstádiumban lévő betegeket kísérjen el utolsó lelki útjukon: segítsen nekik elfogadni az elkerülhetetlent, és megbékélni önmagukkal, bármilyen hibákat követtek is el életük során.

Clover olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejti - vagy nem meri - a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse...

Így él harminchat éves koráig, amikor egyszer csak - egy kedves öregasszonynak köszönhetően, aki elmeséli neki nagy szerelmének történetét -, nagyot fordul Clover élete: kénytelen lesz végre önmaga lelkének a mélyére nézni, és kideríteni, hogy igazából mire is vágyik. De vajon lesz-e bátorsága hozzá, hogy elinduljon a saját útján?

Vannak könyvek, amelyek egyszerűen a részünkké válnak. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Minden, amit megbántam című kötet is.  Mikki Brammer regénye olyan volt számomra, mint egy igazi érzelmi hullámvasút. Sokszor éreztem úgy, hogy a mélybe ránt, máskor a felhők fölé emelt. Egy csodálatos történet, mely bár nem egyszerű olvasmány a témája miatt mégis az évem legemlékezetesebb és legérzelemdúsabb élményévé avanzsálódott. 

A halálra vonatkozóan világnézettől és kultúrától függően sokféle elképzelés létezik, de van két olyan tény, ami egyetemes érvényűnek látszik. Az egyik, hogy elkerülhetetlen: az élet talán egyetlen bizonyossága, hogy ami keletkezett, az el is múlik, és ami született, annak meg kell halnia. A másik, hogy mégis úgy érezzük, a halandó léttel kapcsolatban valami nincs rendben. Egyfelől tehát teljesen megszokott és általános jelenségként tapasztaljuk, másfelől mégsem érezzük ezt normálisnak. Ezzel nemcsak manapság vagyunk így. A halandóság megjelenését valamennyi ősi tradícióban rendellenes állapotként említik, amely valamilyen természetellenes folyamat következtében jött létre. A zsidó-keresztény hagyomány például ősbűnről beszél, aminek következtében az eredetileg a paradicsomban élő ember kiűzetett az ítélet világába, és ezzel egyben halandóságra lett kárhoztatva. A halál az indiai szakrális hagyományokban, így a buddhizmusban is a dukkhának nevezett szenvedésteli, megrongálódott lét tünete, mely alól a felszabadulás nyújt megváltást. Az emberi test működése és szervezetének egyre nagyobb fokú megismerése mellett a nyugati világ „elvilágiasodó”, materializálódó közvéleménye elfordult a halál szakrális aspektusától, és egyre inkább a biológiai test eseményének tekintette.

A haldoklás is sokféle hatással lehet az emberekre. Egyesek rettegnek tőle, még az említése is fájdalmas számukra, mások beletörődve várják sorsukat. Vannak, akik azt is kitalálják előre, hogy milyen módon szeretné, ha búcsút vennének tőle, mások rendkívül morbidnak találják ezt. Vannak, akik képtelenek végignézni, hogy szerettük lehunyja utoljára a szemét, mások a végsőkig kitartanak és utolsó pillanatig fogják a kezét. Ezzel párhuzamosan pedig fontos tudni, hogy a gyász egy folyamatos munka, melynek során fontos, hogy mindenki megélje a saját érzelmeit, nem szabad elnyomni a szomorúságot, hiszen az hosszútávú problémákhoz vezethet. Nem az a cél, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnjön a bennünk lévő üresség, sokkál inkább az képesek legyünk ezzel az érzéssel együtt élni, megértsük és elfogadjuk azt. 

Történetünk főszereplője, Clover egy hihetetlenül érdekes és kiemelten fontos munkát tudhat a magáénak. Ő egy haláldúla. A haláldúla feladata az, hogy segítse az egyént és családját abban, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzák meg azzal kapcsolatban, hogyan töltse az adott személy élete utolsó szakaszát. Segíthet a temetés megszervezésében, de az is lehet, hogy csak ott ül és fogja a haldokló kezét. Lehet, hogy segít kiválasztani a ruháját, amiben szeretné, ha eltemetné, de az is lehet, hogy az éltének a történetét hallgatja meg. Csodálatos szakma, és a mai modern társadalomban, amikor egyre több és több idős ember éli egyedül a mindennapjait egy igazán szép lehetőség arra, hogy tényleg méltósággal hagyják itt a földi világunkat. 

Clover arra tette  fel az életét, hogy támogatást nyújtson a haldoklóknak. Bár hivatástudata csodálatos, de az első pillanattól kezdve látszik, hogy leginkább azért helyzete magát háttérbe életének elmúlt 13 évében, mert éppen külföldön volt, mikor imádott nagypapája elhunyt. Az idős úr egyedül halt meg az irodájában, így a fiatal nő elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy minél kevesebb ember járjon ugyanígy. A sok kliens között azonban szép lassan elveszett. Szorgosan körmölte a haldoklók utolsó gondolatait a MEGBÁNÁSOK, a TANÁCSOK és a VALLOMÁSOK füzetébe. Nem felejtkezett el senkiről, időről-időre elővette őket és aszerint alakította a saját életét. Teszem azt, ha valaki megbánta, hogy soha nem evett mangót, akkor ő az adott illető tiszteletére  vett egy mangót és megette. Ha megbánta, hogy nem tanult meg tangózni, akkor beiratkozott egy kurzusra. Ha ott nyitotta ki a füzetet, hogy lepje meg magát sűrűn virággal, akkor pedig választott egy szép csokrot. Ő viszont valahol elveszett, teljesen begubózott és nem akart senkihez sem közel kerülni, mert a kötődés magában hordozza a veszteség lehetőségét is. Tudta, hogy az ő élete kitöltené ezeket a füzeteket, hiszen számtalan dolog van, amit már 36 évesen is bán, de képtelen volt kilépni a saját csigaházából. 

A dolog akkor változik meg, mikor beköltözik az új szomszéd Sylvie, továbbá találkozik az új kliensével, Claudiával. A két nő akarva-akaratlanul is formálta Clover személyiségét. Szép fokozatosan elkezdett kinyílni, végül pedig megtalálta a gyógyuláshoz vezető utat. 

Claudia alakja hihetetlenül kedves lett számomra, megszerettem az idős hölgyet. Ahogy Clover, úgy én sem tudtam egyszerű kliensként tekinteni rá, az pedig kifejezetten szép volt, ahogy a két nő élete összekapcsolódik. Ahogy a múlt és a jelen találkozik.

Sylvie személyisége egy kicsit sok volt számomra. Én is intorvertált vagyok, de engem néha kifejezetten zavarnak az olyan emberek, akik állandóan túlpörögnek. Igaz, én nem is vagyok annyira antiszociális, mint Clover, így engem nem is kellene löködni a programok felé. Mindenesetre nagyon megkedveltem őt is a maga szeleburdi módján. 

Leo, az idős úr szintén a szívem csücske volt, bárcsak én is mahjongozhatnék vele. 

A könyvben hihetelen sok szép és csodás gondolat van az életről, a halálról és a gyászról is. Én rengeteg idézetet kijegyzeteltem magamnak, igazán lélekemelő olvasmány volt. Ahogy a bevezetésben írtam, fontos szerepet játszik a könyben a halál és az elmúlás is, de közben meg egyáltalán nem depresszív. Inkább magát az életet élteti és azt sugallja, hogy az ember próbáljon meg minél több dolgot kihozni belőle. A kínálkozó lehetőségeket meg kell ragadni, a szerelmet el kell fogadni, az életet pedig egyszerűen csak élni kell. Lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb dolog kerüljön a képzeletbeli vallomások, megbánások és tanácsok füzetünkbe. Ugyanis szép halála annak lehet, akinek szép volt az élete is. 

Maga a kötet szerintem csodás, imádom a borítóját. Nekem az jutott eszembe róla, hogy az ember elengedi az összes megbánását, megvallja a bűneit így felszabadul a lelke, melyek galambként repülnek el a messziségbe. Így maga az ember is könnyebbé válik, felszabadul a mérgező gondolatok béklyójából és végül táncra perdül.

Nekem ez a könyv most nagy szerelem lett, így nem meglepően csak ajánlani tudom nektek. Az egyik legszebb és legszerethetőbb történet, amit az elmúlt hónapok során olvastam. Olvassátok, szeressétek!

https://buddhizmus.hu/hu/dharmaonline/halando-let-halhatatlan-elet

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A könyv központi eleme a halál és így maga a gyász is,  így a mostani játékban is azokra a regényekre koncentrálunk, amelyekben megjelenik az elmúlás témaköre. 

Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi annak a könyvnek a címe, ahonnan származik az adott idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A gyász az ár, amit meg kell fizetnünk azért, hogy volt merszünk szeretni.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

08.24.: Csak olvass!

08.26.: Szembetűnő

08.28.: KönyvParfé

08.30.: Könyv és más

Read More

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott regénye, most a Helikon Kiadó jóvoltából újra megjelent országunkban. A kötet nem csak  olvasók ezreinek, hanem bloggereink szívét is meghódította. A Rém hangosan és irtó közel egy csodálatos regény a szeretetről és a gyászról. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Oskar Schell történetét és ha nektek kedvez a szerencse akkor nyerhettek is egy példányt a kiadó jóvoltából. 

Ha netán az ember egy lángoló felhőkarcolóból kényszerül kiugrani, nem árt, ha aznap a madáreledeles trikóját viseli, mert akkor a madarak rászállnak, és a levegőben tartják. Ugyancsak életet menthet az olyan toronyház, amely képes liftként a földbe süllyedni, hogy még akkor is épségben le lehessen jutni a legfelső emeletéről, ha nekirepül egy utasszállító. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, hasznos lehet egy speciális csatornarendszer, amely a párnákból egy hatalmas víztározóba vezetné a könnyeket, mert akkor a rádióban beolvasott vízállás alapján mindenki tudná, hányan sírták álomba magukat bánatukban.

Talán nem véletlen, hogy ilyen egyszerre mesébe illő és baljóslatú találmányokról ábrándozik Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el imádott édesapját. De mi mást tehetne egy szülőjének hiányával küszködő, fékezhetetlen fantáziájú kisfiú? Nos, például nagyszabású nyomozásba kezdhet: mert miután Oskar apja holmijai között egy „Black” feliratú borítékra bukkan, benne egy kulccsal, elhatározza, hogy felkeresi New York összes Black családnevű lakóját, és kideríti, miféle titkot őriz a kulcshoz tartozó zár.

Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott, generációkon átívelő regénye kreatív ötletek és fantasztikus fordulatok egyedülálló gyűjteménye – magával ragadó történet sorsfordító találkozásokról és tragikus elválásokról, szeretetről és gyászról, az elveszett gyermekkori biztonság újrateremtésének vágyáról és a felnőtt élettel járó veszteségek elkerülhetetlenségéről.

Nem most találkoztam először Jonathan Safran Foer munkásságával, nagyjából 10-12 éve már olvastam ezt a regényt egy másik kiadásban. Már akkor magával ragadott a történet és igazán mély nyomokat hagyott bennem. Az első olvasás után anno azonnal megnéztem a filmet amit szintén a szívembe zártam. Évek teltek el és én már alig gondoltam arra a bizonyos borítékre Black felirattal, szeptember 11-re, vagy Oskarra, a különös ám rendkívül szerethető kisfiúra. Talán ez volt az egyik első olyan regény, amit léptem nyomon ajánlgattam a barátaimnak. Most, hogy a Helikon Kiadó jóvoltából új kiadásban olvashatjuk a történetet gondoltam teszek egy újabb próbát, hogy vajon ennyi idő távlatából mit ad nekem a történet és kiderítem, hogy még mindig csillogó szemekkel beszélnék-e az ismerőseimnek az írásról (spoiler: igen).

Az olvasás közben néha legszívesebben rém hangosan felkiáltottam volna és irtó közel voltam hozzá, hogy végérvényesen összetörjem a lelkemet. Vajon egy ember mennyi szomorúságot bír ki. Néha felteszem magamnak ezt a kérdést. Aztán rájövök arra, hogy minél jobban szétesek, annál csodálatosabb élményben lehet részem. 

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Rém hangosan és irtó közel is.  Jonathan Safran Foer regénye összetört, megríkatott, konkrétan nyomorba döntött én mégis imádtam az olvasás minden egyes pillanatát. Bár a szeptember 11-i tragédia szerves részét képezi a történetnek, mégis sokkal többről szól ez a regény, mint egy kisfiúról, aki elveszíti az édesapját a terrortámadásban. A Rém hangosan és irtó közel egy lenyűgöző történet a szeretetről, a gyászról, a veszteségről, a fájdalomról és a túlélésről. Nem egy könnyen és egyszerűen olvasható történet. Nem lehet vele rohanni, az embernek lépten nyomon meg kell állnia, hogy egy kicsit összeszedje magát és képes legyen folytatni a történetet. Soha nem hittem volna, hogy egy az a kérdés, hogy "Ott vagy?" valaha ennyire összetöri a lelkemet.  

A történet vázát az adja, hogy Oskar, a kilencéves kisfiú elveszíti édesapját a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban. Kettejük kapcsolata rendkívül szoros volt, az édesapja nagyszerűen kezelte fia állapotát. Nemcsak megtalálta vele a közös hangot, hanem motiválta és játékosan igyekezett fejleszteni a fiú szociális készségeit is. Mikor édesapja holmija között egy "Black" feliratú borítékot talál megpróbálja kideríteni annak eredetét és azt, hogy mi köze lehet ennek az édesapjához. Ez a különleges kaland rengeteg tapasztalattak gazdagítja majd Oskart és segít neki elindulni a gyógyulás utján. Persze ez a veszteség, mely érte a családját feldolgozhatatlan, de egy idő után talán képes lesz ő és édesanyja is együtt élni a fájdalommal. Ez az út azonban nem könnyű és ahhoz, hogy Oskar végre békére leljen hangosan is ki kell mondania azt, ami igazán a szívét nyomja. 

A fő történetszál azonban a regénynek csupán egy részét adja. A különböző fejezetek segítségével megismerhetjük Oskar családjának a történetét is. Jonathan Safran Foer több generációnyi fájdalmat és veszteséget vonultatott fel a könyvében. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre magabiztosabban mozogtam az egyes történetszálak között, de az elején még nagyon kapaszkodnom kellett, hogy ne essek ki a lendületből és hogy valami értelmet találjak az egyes részek között. Sokat segített a helyzetemen, hogy nem most találkoztam először a regénnyel, így nagyjából emlékeztem, hogy kinek milyen szerepe van a történetben, hogy mi lesz a kulcs sorsa és, hogy ki is a nagymama titokzatos bérlője, de így sem veszített semmit a regény a varázsából. 

A regény szerkezete igazán izgalmas, a különleges oldalak még élvezetesebbé teszik az olvasást. Az egyik kedvenc részem a könyv elején van, amikor is a lapok a papírboltokban található firkálós lapok mintájára készültek el. Tudjátok, a tollak környékén mindig vannak ilyen lapok, hogy a vásárló ki tudja próbálni, hogyan is fog az íróeszköz. Nos néhány oldal ennek a hangulatát adja vissza. De az is nagyon erős, amikor szuggesztív módon egy-egy mondat szerepel az adott oldalon. Jonathan Safran Foer a szavak mestere, a regény minden egyes mondata a szívembe hatolt. Persze ahhoz, hogy a mű ilyen szinten élvezhető legyen, ki kell emelnem Dezsényi Katalin munkáját, aki nélkül biztosan csak feleennyire lenne élvezetes a mű. Nagyszerű munkát végzett, csak dicsérni tudom. 

Összességében csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt. Bár nem könnyű olvasmány, de garantáltan örök emlék lesz Oskak története. Aki szereti a hasonló történeteket, mindenképpen adjon egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el édesapját. Az irodalom sokszor szolgál gyógyírként az emberek lelkére, segítheti a feldolgozás folyamatát és az áldozatok emlékének az ápolását. Ezért ebben a játékban azoké a regényeké lesz a főszerep, amelyekben szintén megjelenik a terrortámadás. Minden állomáson találtok egy idézetet, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni hogy melyik könyvből származik az adott idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Emlékszel, amikor azt mondtam, semmi sem változtat meg mindent? Azt hiszem, tévedtem. Egy apró momentum is megváltoztathat mindent. Sosem tudhatjuk, mi fog történni, és talán jobb is így.”

a Rafflecopter giveaway

Állomás

09.19.: Csak olvass!

09.20.: Spirit Bliss Sárga könyves út

09.22.: Könyv és más

Read More

Kazuo Ishiguro: Ne ​engedj el… + Nyereményjáték

Sziasztok!

A 2017-ben „nagy érzelmi erejű regényeiért” Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro Ne engedj el… című regénye újabb kiadásban jelenik meg a Helikon Kiadó jóvoltából. A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, 2010-ben pedig a filmvásznon is megjelent Kathy, Ruth és Tommy története. Ismerjük meg együtt Hailsham titkait, tartsatok bloggereinkkel, és ha mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát. 

Már-már idilli körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. De közben sejtik, aztán lassacskán már tudják is – bár egy gyerek számára ez a tudás szinte felfoghatatlan –, hogy ők különleges lények. Hogy nincsenek szüleik, mint másoknak, a külvilágban, és hogy csak azért léteznek, hogy aztán „adományozhassanak”.

De mégis van az életükben szeretet és szerelem, van „lelkük” – és a regény főhősei számára még az a lehetőség is felmerül, hogy az igazi szerelem talán, ha csak kis időre is, kimenekítheti őket előre megírt sorsukból.

Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy szembesüljenek az élet elkerülhetetlen egzisztenciális drámájával.

A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé, és Mark Romanek rendezésében nagy sikerű film is készült belőle, melyet 2010-ben mutattak be.

Nem most találkoztam először Kazuo Ishiguro munkásságával, nagyjából 10-12 éve már olvastam ezt a regényt egy másik kiadásban. Már akkor magával ragadott Kathy, Ruth és Tommy története, az író által alkotott világ magába szippantott, elgondolkodtatott és mélyen elborzasztott. Az első olvasás után anno azonnal megnéztem a filmet (és most bevallom töredelmesen, hogy azóta is szerelmes vagyok Andrew Garfieldba) és ritkán mondok ilyet, de az adaptáció is nagyon tetszett. Ezt követően még olvastam néhányszor a regényt, de az elmúlt 10 évben valahogy nem került sor az ismétlésre. Most, hogy a Helikon Kiadó jóvoltából új kiadásban olvashatjuk a történetet gondoltam teszek egy újabb próbát, hogy vajon ennyi idő távlatából mit ad nekem a történet és kiderítem, hogy még mindig csillogó szemekkel beszélnék-e az ismerőseimnek az írásról (spoiler: igen).

Vannak olyan történetek, melyek bekúsznak a bőrünk alá, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Számomra pontosan ilyen Ne engedj el... is. Ennyi idő távlatából mit sem halványult bennem a lelkesedés és a rajongás, minden egyes újraolvasásnál ugyanolyan Kathy, Ruth és Tommy története. Hailsham világa és az ott élő gyerekek szerepe és a társadalomra gyakorolt hatása talán még erősebb nyomokat hagyott bennem. A mű tulajdonképpen egy disztópia, de egyáltalán nem nevezhetű tipikusnak. Legalábbis az én fejemben, ha meghallom azt a szót, hogy disztópia, teljesen más típusú művek ugranak be. Az én fejemben a műfajra az elembertelenedés (bár ez teljes mértékben megállja a helyét ennél a könyvnél is), atomháború, elnyomó, totalitárius rendszerek uralma, természeti vagy társadalmi katasztrófa jellemzi, amely a társadalom drámai hanyatlásához vezet. Gyakran ínség, szegénység, elnyomás, erőszak, járványok, szennyeződések lépnek fel. A Ne engedj el... azonban teljesen más. Az író által megalkotott világra ugyan illik az elembertelenedés fogalma, mégsem valósul ez meg teljes valójában. A Hailshamben élő gyerekek megtapasztalhatják a jólét érzését is, bár ahogy nőnek egyre inkább felismerik, hogy nem mindenki számára volt ennyire kényelmes a gyerekkor. Ez az iskola olyan, mint egy kísérlet, ahol megnézik, hogy az adományozásra kijelölt személyekre (akiknek a társadalmi helyzetük teszi ezt "indokolttá") milyen hatással van, ha biztosítják számukra a normális/átlagos gyermekkort. 

A Ne engedj el.. alatt egy igazán nagyszerű és felejthetetlen történet, mely komoly és mély témákat dolgoz fel. Nem egyszerű olvasmány, de higgyétek el, megéri elolvasni. Egy rendkívül izgalmas és megrendítő regény életről, annak teljességéről, a halálról és az emberek egymáshoz fűződő viszonyáról.

Szívszorító és felemelő történet egy disztópikus világ azon gyermekeiről, akiknek az életének az egyetlen célja az "adományozás" és ezáltal a társadalom szolgálata. 

Ahogy haladunk előre a történetben, egyre jobban megértjük, hogy mit is jelent az "adományozás" fogalmra. Elborzadunk és szinte fuldoklunk a gondolattól, hogy mire kényszerítik ezeket az embereket. Olvasás közben rengeteg dolog eszembe jutott. A történelem során rengetegszer előfordult már, hogy néhány csoport magasabb rendűnek tartja saját magát és az alacsonyabb rendűekre egyfajta "haszonállatként" tekint, akinek az életének az egyetlen célja, hogy kiszolgája a ranglétra magasabb szintjein álló személyeket. De vajon mi teszi ezt indokolttá? Miként lehet egy emberi életet alacsonyabb, vagy magasabb rendűnek kikiáltani? Hiszen mindannyian emberek vagyunk, ugyanazokkal az álmokkal és vágyakkal. Ez egy rendkívül érdekes és izgalmas dilemma, ami nagyon hangsúlyosan jelen van a történetben. A másik kérdésem az, hogy a társadalmi piramis alján élő emberek vajon mi miatt fogadják el a betöltött szerepüket? Miért olyan egyértelmű ez? Ennek csak a neveléshez lehet köze és a tanult tehetetlenség fogalmához. Tanult tehetetlenség a pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket az averzív ingereket befolyásolni. A tehetetlenség legfőbb jellemzői közé tartozik a negatív előfeltételezés a jövőre vonatkozó történésekkel kapcsolatban, reménytelenség és a passzív viselkedés. Vélhetően tudják, hogy a sorsukat semmiképpen sem kerülhetik el, így megprólnák együtt élni a dologgal és a lehetőségekhez mérten "normálisan" élni. 

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják és nem eresztik az olvasót. Persze vannak benne sokkoló szituációk, néha pedig csak úgy kapkodtam a fejemet a történések miatt, de valahogy nem ezek maradtak meg bennem. Képtelenségnek éreztem, hogy lassan haladjak a kötettel. Egyszerűen mágnesként vonzott a történet. Bevallom hősiesen egy kicsit pityeregtem is. 

A regény szereplői nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Bár a társadalomban betöltött szerepük miatt sokan talán emberként sem tekintenek rájuk, mégis bizonyítják, hogy pontosan olyanok, mint bárki más. Jelen van az életükben a szeretet és szerelem, vannak álmaik, de talán ami még ennél is fontosabb, szeretnék, ha lehetne jövőjük. Ha pontosan olyanok lehetnének, mint minden ember. Vagy ha ez nem valósulhat meg, akkor csupán egy kis időre szeretnének elmenekülni az előre megírt sorsuk elől. 

A könyv E/1-ben íródott, a mesélő pedig Kathy, így tulajdonképpen még jobban beleláthatunk az ő és a hailshami diálok életébe. Ugyan Ruth karakterét nem sikerült még most sem megkedvelnem (úgy látszik ehhez 3 olvasás és a film is kevés), de Tommyt továbbra is nagyon bírom (nem, nem csak Andrew Garfield miatt).

Összességében én nagyon szerettem ezt a regényt és már ezer éve tervezem, hogy az író más műveivel is megismerkedem, az újraolvasás pedig úgy érzem, hogy végre elindított ezen az úton. Ha szeretitek a hasonló történeteket, mindenképpen adjatok a Ne engedj el...-nek is esélyt. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Ebben a játékban Kazuo Ishiguro műveire koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni hogy az író melyik könyvéből származik az adott idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Úgysem lehet visszafordítani az időt. Az ember nem töprenghet örökösen azon, hogy mi lett volna másképp. Hanem be kell látnia, hogy van olyan jó sora, mint a legtöbb embernek, talán még jobb is, és hálásnak kell lennie érte.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

07.04.: Spirit Bliss Sárga könyves út

07.06.: Csak olvass!

07.10.: Booktastic Boglinc

Read More