Sziasztok!
Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott regénye, most a Helikon Kiadó jóvoltából újra megjelent országunkban. A kötet nem csak olvasók ezreinek, hanem bloggereink szívét is meghódította. A Rém hangosan és irtó közel egy csodálatos regény a szeretetről és a gyászról. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Oskar Schell történetét és ha nektek kedvez a szerencse akkor nyerhettek is egy példányt a kiadó jóvoltából.
Ha netán az ember egy lángoló felhőkarcolóból kényszerül kiugrani, nem árt, ha aznap a madáreledeles trikóját viseli, mert akkor a madarak rászállnak, és a levegőben tartják. Ugyancsak életet menthet az olyan toronyház, amely képes liftként a földbe süllyedni, hogy még akkor is épségben le lehessen jutni a legfelső emeletéről, ha nekirepül egy utasszállító. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, hasznos lehet egy speciális csatornarendszer, amely a párnákból egy hatalmas víztározóba vezetné a könnyeket, mert akkor a rádióban beolvasott vízállás alapján mindenki tudná, hányan sírták álomba magukat bánatukban.
Talán nem véletlen, hogy ilyen egyszerre mesébe illő és baljóslatú találmányokról ábrándozik Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el imádott édesapját. De mi mást tehetne egy szülőjének hiányával küszködő, fékezhetetlen fantáziájú kisfiú? Nos, például nagyszabású nyomozásba kezdhet: mert miután Oskar apja holmijai között egy „Black” feliratú borítékra bukkan, benne egy kulccsal, elhatározza, hogy felkeresi New York összes Black családnevű lakóját, és kideríti, miféle titkot őriz a kulcshoz tartozó zár.
Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott, generációkon átívelő regénye kreatív ötletek és fantasztikus fordulatok egyedülálló gyűjteménye – magával ragadó történet sorsfordító találkozásokról és tragikus elválásokról, szeretetről és gyászról, az elveszett gyermekkori biztonság újrateremtésének vágyáról és a felnőtt élettel járó veszteségek elkerülhetetlenségéről.
Nem most találkoztam először Jonathan Safran Foer munkásságával, nagyjából 10-12 éve már olvastam ezt a regényt egy másik kiadásban. Már akkor magával ragadott a történet és igazán mély nyomokat hagyott bennem. Az első olvasás után anno azonnal megnéztem a filmet amit szintén a szívembe zártam. Évek teltek el és én már alig gondoltam arra a bizonyos borítékre Black felirattal, szeptember 11-re, vagy Oskarra, a különös ám rendkívül szerethető kisfiúra. Talán ez volt az egyik első olyan regény, amit léptem nyomon ajánlgattam a barátaimnak. Most, hogy a Helikon Kiadó jóvoltából új kiadásban olvashatjuk a történetet gondoltam teszek egy újabb próbát, hogy vajon ennyi idő távlatából mit ad nekem a történet és kiderítem, hogy még mindig csillogó szemekkel beszélnék-e az ismerőseimnek az írásról (spoiler: igen).
Az olvasás közben néha legszívesebben rém hangosan felkiáltottam volna és irtó közel voltam hozzá, hogy végérvényesen összetörjem a lelkemet. Vajon egy ember mennyi szomorúságot bír ki. Néha felteszem magamnak ezt a kérdést. Aztán rájövök arra, hogy minél jobban szétesek, annál csodálatosabb élményben lehet részem.
Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Rém hangosan és irtó közel is. Jonathan Safran Foer regénye összetört, megríkatott, konkrétan nyomorba döntött én mégis imádtam az olvasás minden egyes pillanatát. Bár a szeptember 11-i tragédia szerves részét képezi a történetnek, mégis sokkal többről szól ez a regény, mint egy kisfiúról, aki elveszíti az édesapját a terrortámadásban. A Rém hangosan és irtó közel egy lenyűgöző történet a szeretetről, a gyászról, a veszteségről, a fájdalomról és a túlélésről. Nem egy könnyen és egyszerűen olvasható történet. Nem lehet vele rohanni, az embernek lépten nyomon meg kell állnia, hogy egy kicsit összeszedje magát és képes legyen folytatni a történetet. Soha nem hittem volna, hogy egy az a kérdés, hogy "Ott vagy?" valaha ennyire összetöri a lelkemet.
A történet vázát az adja, hogy Oskar, a kilencéves kisfiú elveszíti édesapját a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban. Kettejük kapcsolata rendkívül szoros volt, az édesapja nagyszerűen kezelte fia állapotát. Nemcsak megtalálta vele a közös hangot, hanem motiválta és játékosan igyekezett fejleszteni a fiú szociális készségeit is. Mikor édesapja holmija között egy "Black" feliratú borítékot talál megpróbálja kideríteni annak eredetét és azt, hogy mi köze lehet ennek az édesapjához. Ez a különleges kaland rengeteg tapasztalattak gazdagítja majd Oskart és segít neki elindulni a gyógyulás utján. Persze ez a veszteség, mely érte a családját feldolgozhatatlan, de egy idő után talán képes lesz ő és édesanyja is együtt élni a fájdalommal. Ez az út azonban nem könnyű és ahhoz, hogy Oskar végre békére leljen hangosan is ki kell mondania azt, ami igazán a szívét nyomja.
A fő történetszál azonban a regénynek csupán egy részét adja. A különböző fejezetek segítségével megismerhetjük Oskar családjának a történetét is. Jonathan Safran Foer több generációnyi fájdalmat és veszteséget vonultatott fel a könyvében. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre magabiztosabban mozogtam az egyes történetszálak között, de az elején még nagyon kapaszkodnom kellett, hogy ne essek ki a lendületből és hogy valami értelmet találjak az egyes részek között. Sokat segített a helyzetemen, hogy nem most találkoztam először a regénnyel, így nagyjából emlékeztem, hogy kinek milyen szerepe van a történetben, hogy mi lesz a kulcs sorsa és, hogy ki is a nagymama titokzatos bérlője, de így sem veszített semmit a regény a varázsából.
A regény szerkezete igazán izgalmas, a különleges oldalak még élvezetesebbé teszik az olvasást. Az egyik kedvenc részem a könyv elején van, amikor is a lapok a papírboltokban található firkálós lapok mintájára készültek el. Tudjátok, a tollak környékén mindig vannak ilyen lapok, hogy a vásárló ki tudja próbálni, hogyan is fog az íróeszköz. Nos néhány oldal ennek a hangulatát adja vissza. De az is nagyon erős, amikor szuggesztív módon egy-egy mondat szerepel az adott oldalon. Jonathan Safran Foer a szavak mestere, a regény minden egyes mondata a szívembe hatolt. Persze ahhoz, hogy a mű ilyen szinten élvezhető legyen, ki kell emelnem Dezsényi Katalin munkáját, aki nélkül biztosan csak feleennyire lenne élvezetes a mű. Nagyszerű munkát végzett, csak dicsérni tudom.
Összességében csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt. Bár nem könnyű olvasmány, de garantáltan örök emlék lesz Oskak története. Aki szereti a hasonló történeteket, mindenképpen adjon egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el édesapját. Az irodalom sokszor szolgál gyógyírként az emberek lelkére, segítheti a feldolgozás folyamatát és az áldozatok emlékének az ápolását. Ezért ebben a játékban azoké a regényeké lesz a főszerep, amelyekben szintén megjelenik a terrortámadás. Minden állomáson találtok egy idézetet, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni hogy melyik könyvből származik az adott idézet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Emlékszel, amikor azt mondtam, semmi sem változtat meg mindent? Azt hiszem, tévedtem. Egy apró momentum is megváltoztathat mindent. Sosem tudhatjuk, mi fog történni, és talán jobb is így.”