Charmaine Wilkerson: Fekete ​torta + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően újabb könyv jutott el hozzánk, amiből nemrég sorozat is készült a Disney+-ra. Tartsatok négy bloggerünkkel a turné során, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a Fekete tortából.

Egy ​titkos recept.

Eleanor Bennett rejtélyes örökséget hagy két gyermeke, Byron és Benny számára: egy réges-régi családi recept alapján készült fekete tortát és egy hangfelvételt. Eleanor az üzenetben megosztja felkavaró történetét egy önfejű, fiatal úszónőről, aki egy gyilkosság rá vetülő gyanúja miatt megszökik az otthonát jelentő szigetről. Az anya szívszorító története fokozatosan bontakozik ki a könyv lapjain: olyan titkok kerülnek napvilágra, melyeket Eleanor élete végéig rejtegetett. Egy rég elveszett gyermek körüli rejtély pedig felforgatja mindazt, amit a testvérek tudni véltek származásukról és magukról.

Lehet-e Byron és Benny újra szoros szövetségese egymásnak? Össze tudják-e rakni anyjuk valódi történetét, és teljesíthetik-e utolsó kérését, miszerint „osszátok meg a tortát, amikor eljön az ideje”? Vagy elveszettebbnek érzik magukat, mint valaha?

Charmaine Wilkerson debütáló regénye arról, hogy az árulások, titkok, emlékek, sőt nevek öröklése hogyan alakíthatja a kapcsolatokat és a történelmet. A hangulatos és gyönyörűen megírt történet rendkívüli utazás egy család életén keresztül, amelyet örökre megváltoztattak a matriarcha döntései.

Nagyon régóta szemeztem már Charmaine Wilkerson regényével és az ebből készült sorozattal, de elhatároztam, hogy addig nem nézem meg az adaptációt, amíg a kötetet sorra nem szeretem. Egy kicsit lassan haladtam az olvasással, mert ezer más dolog járt a fejemben, de végül sikerült befejeznem a regényt. Talán új kedvencet nem avattam vele, de abszolút figyelemre méltó kötetnek tartom, sőt teljesen ledöbbentem, hogy ez a szerző első könyve. 

A Fekete torta egy nagyszerű kötet szeretetről, veszteségről és újrakezdésről. Arról, hogy mennyire ingatag lábakon állhat még egy igazán szerető család is, ha a kommunikáció nehezükre esik. Egy történet büszkeségről, félelemről és arról, hogy mire képes egy anya, hogy megóvja családját és szeretteit. Egy történet ahol az egyes szereplőket nem feltétlenül csak a genetika köti össze, egy láthatatlan erő is formálja a sorsukat. A könyv sokszor meglepett, Eleanor Bennett rejtélyes élete nem csak a gyermekeire, hanem magára az olvasóra is sokkolóan hat. A lapokon megelevenedik előttünk a fiatal karibi térségbeli nő élete, a sok nehézség, amin keresztül kellett mennie sokkoló volt számomra. Könnyebbséget jelent az olvasó lelkének, hogy a Eleanor az életének történetét meséli el két gyermekének, így az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy a nő végül otthonra lelt és családot alapított. 

A történet szerint Eleanor egy rejtélyes örökséget hagyott két gyermek, Byron és Benny számára: egy réges-régi családi recept alapján készült fekete tortát, mely a fagyasztóban lapul és egy hangfelvételt, melyben a nő felfedi a múltját. Eleanor megosztja felkavaró történetét egy önfejű, fiatal úszónőről, aki egy gyilkosság rá vetülő gyanúja miatt megszökik az otthonát jelentő szigetről. Az anya szívszorító története fokozatosan bontakozik ki a könyv lapjain: olyan titkok kerülnek napvilágra, melyeket Eleanor élete végéig rejtegetett. Egy rég elveszett gyermek körüli rejtély pedig felforgatja mindazt, amit a testvérek tudni véltek származásukról és magukról. Egy családi konfliktus miatt Benny régóta nem tartotta a kapcsolatot családjával, bár édesanyja többször hagyott neki üzenetet, ő sokáig nem kereste őket. Ekkor a testvérek kapcsolatán is repedés keletkezett, eltávolodtak egymástól. Vajon lehetnek újra szövetségesei egymásnak? Megismerhetik Eleanor igaz történetét? Mit titkolt a nő egész életében? 

A karakterek igazán érdekesek, izgalmasak és sokszínűek. Nem tökéletes, romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak, felállnak és végül továbbmennek. Sőt, továbbmegyek Benny és Byron karaktere sokáig egy kicsit sem volt szimpatikus számomra. Valahogy nem kerültek közel hozzám. Sem a hozzáállásuk, sem pedig a viselkedésük nem tette őket szerethető karakterré. Ahogy azonban haladtunk előre, úgy ismertük meg az személyiségük rétegeit. Benny önző viselkedése mögött olyan traumák lapultak, melyek hatására talán mi sem viselkedtünk volna okosabban. Byron pedig még sem olyan szívtelen, mint ahogy elsőre tűnhet és a tökéletességre való törekvése mögött és megérthetjük a valós indokokat. Ugyan szüleik mindent megtettek annak érdekében, hogy boldog és egészséges gyermekeket neveljenek, de frusztrációik, félelmeik sokszor tévútra vezették őket. Talán nem mindig viselkedtek a legokosabban, de abban egy másodpercig sem kételkedhetünk, hogy csak a legjobbat akarták nekik. A kommunikáció lett volna legjobb eszközük, de elmentek egymás mellett, míg végül nem lett túl késő ahhoz, hogy mindent képesek legyenek megbeszélni. 

A fekete torta nagyszerű keretbe foglalta az egész regényt, nagyon érdekes volt látni, hogy mennyire fontos szerepet töltött be ez az édesség a karibi térségből érkezettek és tulajdonképpen Eleanor életében is. Rávilágít arra, hogy mennyire fontosak a hagyományok és a nemzeti ételek, ugyanakkor érdekes volt olvasni azt a narratívát is, hogy vajon mennyire tekinthető nemzeti ételnek valami, ha a hozzávalói mondjuk Ázsiából, vagy mondjuk Afrikából érkeztek. Nagyon elgondolkodtató volt számomra. 

A könyvben ugyan csak érintőlegesen, de megjelenik a rasszizmus is. Nem csak a sztereotípiák jelennek meg, többször is említésre kerül például az, hogy mivel Byron bőre kicsit sötétebb, mint Bennyé, mennyivel többször állítják meg őt a rendőrök este, pusztán azért, mert fekete. 

Összességében szerettem a Fekete torta című regényt, a sorozatra pedig nagyon kíváncsi vagyok, biztos vagyok benne, hogy azt is sorra kerítem majd. Eleanor története nagyon tetszett, lenyűgözött, hogy a sok fájdalom és veszteség után végül lábra tudott állni. Gyermekeivel együtt én is megdöbbenve olvastam az életéről és kíváncsian vártam, hogy a kirakósok darabkái végül összeálljanak. Végül egy igazán kerek történetet kapott az olvasó, nagyon szerettem, hogy a szerző figyelt arra, hogy elvarrjon minden szálat. Ha szeretitek a családregényeket, akkor jó szívvel ajánlom nektek a Fekete torta című regényt. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,85

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

                                     

Nyereményjáték

Ezúttal az lesz a feladatotok, hogy a Könyvmolyképző Kiadó oldalán található beleolvasó segítségével megválaszoljátok az állomásokon található kérdéseket. Írjátok be a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Hogy nevezi a kínai szleng az afrikai származású embereket?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Blogturné Klub

09. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út
09. 30. Kitablar
10. 02. Utószó
10. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 06. Csak olvass!

Read More

Jean E. Pendziwol:A ​toronyőr lányai + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg A toronyőr lányai, amely egy generációkon átívelő különleges családregény. A múlt és jelen egy váratlan találkozás hatására összefonódik, és csak arra vár, hogy felfedje régóta rejtegetett titkait. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát, tarts velünk!

„Apám ​élete nem volt hétköznapi, és ezért a miénk sem…”

Noha az esze még mindig éles, Elizabeth szeme elromlott. Nem tud többé elidőzni szeretett könyvei fölött, sem festményeket nézni, melyek megindítják a lelkét. Zenével és családja emlékeivel tölti be az űrt – különös tekintettel a gyönyörű, titokzatos ikertestvérére, Emilyre. A múlt aztán hirtelen túlságosan is jelen lesz, amikor egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói.

A tizenhat éves Morgan kisgyermekkora óta nevelőszülőknél él. Otthonról otthonra helyezik, és végre szeretne úgy igazán tartozni valahová. Az idős hölgy az ő segítségét kéri apja megfakult írásának megfejtéséhez. Az időutazás közel hozza egymáshoz a két nőt. A furcsa páros képzeletben a sajátjuktól távoli világba kerül – a kanadai Felső-tó egyik szigetére, ahol Elizabeth apja hetven évvel korábban a világítótorony őre volt.

Ahogy lassanként felfedik a titkok bonyolult láncolatát, Elizabeth és Morgan ráeszmélnek, hogy sorsuk nemcsak a félreeső kis szigettel, hanem egymással is szorosan összefonódik.

A rendkívül érzékletesen megírt regény megmutatja, milyen áldozatokra képes az ember a szeretet nevében.

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A toronyőr lányai egy igazán szívszorító regény szeretetről, összetartozásról, titkokról, veszteségről és újrakezdésről, illetve arról, hogy akik összetartoznak, azok megtalálják végül az utat egymáshoz. Egy történet arról, hogy az ember mekkora áldozatra képes azért, akit szeret.

A könyv fülszövege már az előolvasás után levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, hiszen az ilyen típusú történetek a gyengéim. Szerencsére már az első oldalak után éreztem, hogy nem tévedtem és  Jean E. Pendziwol írása már az első pillanattól kezdve magával ragadott. 

A világítótorony őrének lányait azok a kanadai férfiak és nők inspirálták, akik a 19. század végén és a 20. század elején világítótorony-őrként szolgáltak a Nagy Tavakon. A történet elsősorban fikció, a benne szereplő karakterek csupán a képzelet szüleményei, de a helyszínek és a toronyőrök munkásságának ábrázolása nagyon is a valóságot tükrözik, még akkor is, ha helyenként élt a szerző az írói szabadság jogával és némileg nagyvonalúan kezelte az egyes eszközök használatát és 

A Porphyry-sziget, ahol Elizabeth és Emily felnőtt az utolsó azon szigetek láncolatában, melyek a Feketeöböl-félszigeten túl a Felső-tó kanadai szakaszán terülnek el. Világítótornya jelzi az Isle Royale-től északra húzódó hajózási útvonalat, amely régebben a Port Arthurként és Fort Williamként, ma pedig már Thunder Bay nagyvárosaként ismert településekhez vezet. A Felső-tó kanadai részén ez volt a másodikként felépített világítótorony, mely először 1873-ban világította be a Fekete-öböl környékét. Andrew Dick, aki 1880-tól 1910-ig szolgált toronyőrként, számos személyes naplót hagyott hátra, melyek hűen bemutatták a toronynál töltött idejét őslakos származású feleségével, Caroline-nal és tíz gyermekükkel. A naplókat évekkel később egy Silver Islet-i nyaraló padlásán találták meg, közülük pedig két kötetnek ma a Thunder Bay Múzeum ad otthont. Ezek a naplók voltak azok, amelyek inspirálták A világítótorony őrének lányait. A Felső-tó hideg mélyén számos hajóroncs fekszik. A Kelowna és a Hartnell esetét ezekből a balesetekből gyúrta össze a szerző.  

A könyv cselekményének a nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik. Morgan egy magányos kamaszlány, aki nevelőszülőktől nevelőszülőkig sodródott. Nem találja helyét a világban, rossz társaságba keveredett. Az intézetben büntetését tölti, így találkozik Elizabethtel, aki az otthon lakója.  Egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói, és arra kéri Morgant, hogy olvassa fel neki, hátha megtalálja benne azt a családi titkot, melyet olyan féltve őriztek szülei. A regény jelentős részét a visszaemlékezések és naplóbejegyzések adják, ahogy haladunk előre pedig megértjük azt is, hogy a múlt milyen módon kapcsolódik a jelenhez.

A könyvben váltakozva ismerhetjük meg a két női főszereplő gondolatait. Ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban megismerjük és megkedveljük őket. A kezdeti kellemetlen, vagy éppen rossz érzések fokozatosan megszűnnek, amikor pedig megérjük Morgan viselkedésének a mozgatórugóit, egy idő után már nem csak a dühös és flegma kamaszt látjuk, hanem együtt érzünk az alakjával és megértjük, hogy azért ilyen, hogy megóvja magát és szívét a csalódástól. Elizabeth személyében egy végtelenül kedves és gondoskodó hölgyet ismerhetünk meg, aki egész életében vigyázott testvérére, Emilyre. Fokozatosan megismerjük a naplók tartalmát és elmerülhetünk Elizabeth visszaemlékezéseiben, majd miután megismertünk minden apró részletet, végül megérthetjük, hogy miféle titok övezte a lányok életét, bepillantást nyerhetünk a sziget mindennapjaiba és nyomon követhetjük Morgan és Elizabeth barátságának kialakulását. Ahogy haladunk előre az olvasásban, úgy állnak össze a kirakós darabkái. Megértjük, hogy a múlt és jelen miként fonódik össze, láthatjuk, hogy micsoda ereje lehet a sorsnak. Olvasós közben egyre közelebb és közelebb kerülünk Morgan és Elizabeth karakteréhez, majd végül nehéz szívvel hagyjuk őket magukra az olvasás után. Biztos vagyok benne, hogy alakjuk sokáig velem marad, nagyon megkedveltem mindkettejüket. 

A történet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. Ha elbeszélő van egy történetben, akkor könnyen megtörténhet, hogy az egyik, vagy másik alakja érdekesebb, illetve izgalmasabb lesz. Számomra A toronyőr lányai abszolút nem ilyen volt, mind Morgan, mind Elizabeth gondolatait nagyon szerettem, bár talán a könyvben a múlt izgalmasabb a jelennél, ezért ha választanom kellene, akkor mégis Elizabeth irányába billenne az a bizonyos mérleg. 

A könyvben több meglepő fordulat is van, van amelyik jobban, van amelyik kevésbé lepett meg. De még amelyikre számítottam is, leírva valahogy még erőteljesebbnek hatott. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a történetet és arra biztatlak titeket, hogy adjatok egy esélyt neki. Ha szeretitek az ilyen jellegű olvasmányokat, akkor semmiképen se hagyjátok ki A toronyőr lányait. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A játék során különböző híres világítótornyokat mutatunk be, és a Ti feladatok a leírás alapján megnevezni, melyik országban találhatóak. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

LEÍRÁS

Lindau világítótornya a Boden-tó partját őrzi. A 33 méter magas, ötemeletes torony 1856-ban épült, és Lindau város számos pontjáról látható hatalmas óra jelzi rajta az időt. A mellette álló kőoroszlánnal pompás látványt alkot.

a Rafflecopter giveaway

Turné állomásai

Blogturné Klub

06.24. - Milyen könyvet olvassak?

06.26. - Csak olvass!

06.28. - Kitablar

Read More

Jón Kalman Stefánsson: Hiányod ​maga a sötétség + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jón Kalman Stefánsson új regénye az emberség, a törékenység és a legyőzhetetlen feledés története. A szerző generációk életét és életüknek alakulását tárja az olvasó elé.

Tartsatok velünk, merüljünk el együtt ebben a különleges történetben, ha pedig nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

„Talán az a legjobb leírása a szerelemnek, hogy valaki a boldogságtól vagy a kétségbeeséstől képtelen levenni a szemét egy másik emberről?”

Jón Kalman Stefánsson új regénye az emberség, a törékenység és a legyőzhetetlen feledés története. A Hiányod maga a sötétség generációk életét tárja elénk Izland északnyugati fjordjaitól Dél-Európáig, a tizenkilencedik század közepétől 2020-ig. Életeket, melyek bár jelentéktelenek, mint a kerítésoszlopok, mégis összetartják a világot: egy postára adott kisfiú, egy szerelembe esett pap, egy Kierkegaard-tudós halász és egy menthetetlenül szomorú rocksztár – csak néhány szereplő a nagyívű családregényből. Emberek, akiket gyengeségeik és szenvedélyeik éppannyira uralnak, mint a boldogság utáni vágyuk. Történeteik úton-útfélen keresztezik egymást, míg össze nem áll egy kivételes, ragyogóan intenzív mozaik, melyben hőseink nem álmodoznak, hanem ők maguk válnak az álommá.

Jón Kalman Stefánsson neve nem volt már ismeretlen számomra, ezer éve szemeztem az író regényeivel. Izland a bakancslistám élén áll, de mostanában sajnos biztosan nem tudok elutazni oda. Így jobb híján arra gondoltam, hogy a szerző regényei segítségével képzeletben utazom a fjordokra. Sok jót hallottam már Jón Kalman Stefánssonról, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Az első oldalak után azonban megtorpantam, hamar rájöttem, hogy ez a kötet nem az a fajta, amin gyorsan végigrohan az ember. Csak lassan lehet olvasni, a mondatokat ízlelgetni kell. Őszintén bevallom, nagyon nehezen haladtam az olvasással, a könyvet lenyűgözőnek és csodálatosnak tartom, de úgy érzem, hogy valahogy nem az én történetem volt. 

A Hiányod maga a sötétség egy nagyon mély és szép regény szerelemről, vágyról, megbocsátásról és újrakezdésről. Arról, hogy vajon miként alakul több generációnyi ember élete. A névtelen elbeszélő egy amnéziában szenvedő karakter, ami rendkívül érdekessé teszi így az elbeszélés menetét. A történetek nem kronológiai sorrendben követik egymást. Az idővonal nem lineáris, az elbeszélő a saját kedve alapján alakítja azt. A cselekmény mozaikszerű, nekem végig az volt az érzésem, hogy a szerző olyan, mint egy szorgos kis pók, aki pókhálószerűen alakítja a történéseket. Kezdetben az ember még nem érti, hogy az egyes részek milyen módon függenek össze egymással, de egy idő után látszik, hogy minden összefügg mindennel. Helyükre kerülnek a kirakós darabkái és megértjük minden egyes elbeszélés, mozzanat fontosságát. 

Nincsenek benne fontos, vagy kevésbé fontos karakterek, mert mindennek és mindenkinek szerepe van abban, hogy kialakuljon az egész. A több évszázadnyi történés rendesen megdolgoztatja az olvasó agyát. Rendkívül komoly és fontos kérdésekre keresi a választ. Vajon gyávaság-e, ha az ember beletörődik a sorsába, vagy igazából ez a felelősségteljes gondolkodás egy ilyen szituációban. Ha esetleg tévedünk, bevallhatjuk-e a tévedésünket, ha pedig hibázunk akkor remélhetünk-e megbocsátást. 

Az olvasást és a megértést nagyban segíti a szereplőlista, ahol néhány sorban olvashatunk az adott karakterről és arról, hogy kivel van családi kapcsolatban. Számomra ez életmentő volt, mikor megjelent egy adott karakter és olvastam róla néhány oldalt, mindig hátralapoztam és meglestem, hogy miként kötődik a történethez. Így sokkal érthetőbbé vált számomra az idővonal. Érdekes plusz még a Halál zenelistája, mely szintén értelmet nyer az olvasás közben. 

Érdekes élmény volt a könyv olvasása, de azt hiszem, hogy csak akkor és csak úgy érdemes olvasni a szerzőtől, ha az ember kellően el tud mélyedni. Egyszerűen bűn végigszaladni a lapokon, sokkal többet ad, ha lassan, rétegről rétegre haladunk és úgy tesszük magunkévá az élményt. Nem tudom, hogy fogok-e még olvasni a szerzőtől, mert az én ízlésvilágomhoz képest talán egy kicsit túlságosan is fennkölt a stílusa, de abszolút nem zárkózom el semmitől. 

Nem tudom, hogy láttátok-e, de az ősszel megrendezésre kerülő 29. Nemzetközi Könyvfesztiválon ő lesz a díszvendég. Biztosan óriási sor fog majd kígyózni előtte, de én már alig várom, hogy dedikáltathassam ezt a kötetet. 

Összességében csak ajánlani tudom a Hiányod maga a sötétség című regényt, de csak akkor, ha az ember kellően el tud mélyedni, vagy már ismeri és szereti a szerző stílusát. Első találkozásnak nem egyszerű eset, de ha az ember megdolgozik érte, akkor varázslatos élményben lehet része. Olvassátok, szeressétek!

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel a szerző izlandi, így a mostani játékunk az ő országához kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést Izlandról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes válaszokat. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

Kik voltak Izland első lakói?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

01.14.: Csak olvass!

01.16.: Könyv és más

01.18.: Szembetűnő

Read More

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott regénye, most a Helikon Kiadó jóvoltából újra megjelent országunkban. A kötet nem csak  olvasók ezreinek, hanem bloggereink szívét is meghódította. A Rém hangosan és irtó közel egy csodálatos regény a szeretetről és a gyászról. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Oskar Schell történetét és ha nektek kedvez a szerencse akkor nyerhettek is egy példányt a kiadó jóvoltából. 

Ha netán az ember egy lángoló felhőkarcolóból kényszerül kiugrani, nem árt, ha aznap a madáreledeles trikóját viseli, mert akkor a madarak rászállnak, és a levegőben tartják. Ugyancsak életet menthet az olyan toronyház, amely képes liftként a földbe süllyedni, hogy még akkor is épségben le lehessen jutni a legfelső emeletéről, ha nekirepül egy utasszállító. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, hasznos lehet egy speciális csatornarendszer, amely a párnákból egy hatalmas víztározóba vezetné a könnyeket, mert akkor a rádióban beolvasott vízállás alapján mindenki tudná, hányan sírták álomba magukat bánatukban.

Talán nem véletlen, hogy ilyen egyszerre mesébe illő és baljóslatú találmányokról ábrándozik Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el imádott édesapját. De mi mást tehetne egy szülőjének hiányával küszködő, fékezhetetlen fantáziájú kisfiú? Nos, például nagyszabású nyomozásba kezdhet: mert miután Oskar apja holmijai között egy „Black” feliratú borítékra bukkan, benne egy kulccsal, elhatározza, hogy felkeresi New York összes Black családnevű lakóját, és kideríti, miféle titkot őriz a kulcshoz tartozó zár.

Jonathan Safran Foer világszerte nagy sikert aratott, generációkon átívelő regénye kreatív ötletek és fantasztikus fordulatok egyedülálló gyűjteménye – magával ragadó történet sorsfordító találkozásokról és tragikus elválásokról, szeretetről és gyászról, az elveszett gyermekkori biztonság újrateremtésének vágyáról és a felnőtt élettel járó veszteségek elkerülhetetlenségéről.

Nem most találkoztam először Jonathan Safran Foer munkásságával, nagyjából 10-12 éve már olvastam ezt a regényt egy másik kiadásban. Már akkor magával ragadott a történet és igazán mély nyomokat hagyott bennem. Az első olvasás után anno azonnal megnéztem a filmet amit szintén a szívembe zártam. Évek teltek el és én már alig gondoltam arra a bizonyos borítékre Black felirattal, szeptember 11-re, vagy Oskarra, a különös ám rendkívül szerethető kisfiúra. Talán ez volt az egyik első olyan regény, amit léptem nyomon ajánlgattam a barátaimnak. Most, hogy a Helikon Kiadó jóvoltából új kiadásban olvashatjuk a történetet gondoltam teszek egy újabb próbát, hogy vajon ennyi idő távlatából mit ad nekem a történet és kiderítem, hogy még mindig csillogó szemekkel beszélnék-e az ismerőseimnek az írásról (spoiler: igen).

Az olvasás közben néha legszívesebben rém hangosan felkiáltottam volna és irtó közel voltam hozzá, hogy végérvényesen összetörjem a lelkemet. Vajon egy ember mennyi szomorúságot bír ki. Néha felteszem magamnak ezt a kérdést. Aztán rájövök arra, hogy minél jobban szétesek, annál csodálatosabb élményben lehet részem. 

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt a Rém hangosan és irtó közel is.  Jonathan Safran Foer regénye összetört, megríkatott, konkrétan nyomorba döntött én mégis imádtam az olvasás minden egyes pillanatát. Bár a szeptember 11-i tragédia szerves részét képezi a történetnek, mégis sokkal többről szól ez a regény, mint egy kisfiúról, aki elveszíti az édesapját a terrortámadásban. A Rém hangosan és irtó közel egy lenyűgöző történet a szeretetről, a gyászról, a veszteségről, a fájdalomról és a túlélésről. Nem egy könnyen és egyszerűen olvasható történet. Nem lehet vele rohanni, az embernek lépten nyomon meg kell állnia, hogy egy kicsit összeszedje magát és képes legyen folytatni a történetet. Soha nem hittem volna, hogy egy az a kérdés, hogy "Ott vagy?" valaha ennyire összetöri a lelkemet.  

A történet vázát az adja, hogy Oskar, a kilencéves kisfiú elveszíti édesapját a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban. Kettejük kapcsolata rendkívül szoros volt, az édesapja nagyszerűen kezelte fia állapotát. Nemcsak megtalálta vele a közös hangot, hanem motiválta és játékosan igyekezett fejleszteni a fiú szociális készségeit is. Mikor édesapja holmija között egy "Black" feliratú borítékot talál megpróbálja kideríteni annak eredetét és azt, hogy mi köze lehet ennek az édesapjához. Ez a különleges kaland rengeteg tapasztalattak gazdagítja majd Oskart és segít neki elindulni a gyógyulás utján. Persze ez a veszteség, mely érte a családját feldolgozhatatlan, de egy idő után talán képes lesz ő és édesanyja is együtt élni a fájdalommal. Ez az út azonban nem könnyű és ahhoz, hogy Oskar végre békére leljen hangosan is ki kell mondania azt, ami igazán a szívét nyomja. 

A fő történetszál azonban a regénynek csupán egy részét adja. A különböző fejezetek segítségével megismerhetjük Oskar családjának a történetét is. Jonathan Safran Foer több generációnyi fájdalmat és veszteséget vonultatott fel a könyvében. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre magabiztosabban mozogtam az egyes történetszálak között, de az elején még nagyon kapaszkodnom kellett, hogy ne essek ki a lendületből és hogy valami értelmet találjak az egyes részek között. Sokat segített a helyzetemen, hogy nem most találkoztam először a regénnyel, így nagyjából emlékeztem, hogy kinek milyen szerepe van a történetben, hogy mi lesz a kulcs sorsa és, hogy ki is a nagymama titokzatos bérlője, de így sem veszített semmit a regény a varázsából. 

A regény szerkezete igazán izgalmas, a különleges oldalak még élvezetesebbé teszik az olvasást. Az egyik kedvenc részem a könyv elején van, amikor is a lapok a papírboltokban található firkálós lapok mintájára készültek el. Tudjátok, a tollak környékén mindig vannak ilyen lapok, hogy a vásárló ki tudja próbálni, hogyan is fog az íróeszköz. Nos néhány oldal ennek a hangulatát adja vissza. De az is nagyon erős, amikor szuggesztív módon egy-egy mondat szerepel az adott oldalon. Jonathan Safran Foer a szavak mestere, a regény minden egyes mondata a szívembe hatolt. Persze ahhoz, hogy a mű ilyen szinten élvezhető legyen, ki kell emelnem Dezsényi Katalin munkáját, aki nélkül biztosan csak feleennyire lenne élvezetes a mű. Nagyszerű munkát végzett, csak dicsérni tudom. 

Összességében csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt. Bár nem könnyű olvasmány, de garantáltan örök emlék lesz Oskak története. Aki szereti a hasonló történeteket, mindenképpen adjon egy esélyt a regénynek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el édesapját. Az irodalom sokszor szolgál gyógyírként az emberek lelkére, segítheti a feldolgozás folyamatát és az áldozatok emlékének az ápolását. Ezért ebben a játékban azoké a regényeké lesz a főszerep, amelyekben szintén megjelenik a terrortámadás. Minden állomáson találtok egy idézetet, és nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni hogy melyik könyvből származik az adott idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Emlékszel, amikor azt mondtam, semmi sem változtat meg mindent? Azt hiszem, tévedtem. Egy apró momentum is megváltoztathat mindent. Sosem tudhatjuk, mi fog történni, és talán jobb is így.”

a Rafflecopter giveaway

Állomás

09.19.: Csak olvass!

09.20.: Spirit Bliss Sárga könyves út

09.22.: Könyv és más

Read More

Louisa May Alcott: Jo ​fiai (Kisasszonyok 4.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Manó Könyvek Kiadó nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Louisa May Alcott klasszikusának befejező részét, a Jo fiai című kötetet. Csatlakozzatok hozzánk, ismerjük meg együtt hogyan alakult kedves karaktereink sorsa és merüljünk el együtt ebben a romlatlan és tisztaszívű világban. Tartsatok bloggereinkkel és ha mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát. 

Louisa May Alcott családregényének, a Kisasszonyoknak befejező része a felnőtté válás nehézségeiről, csábításokról, tévutakról és tapasztalatokról egyaránt szól.

Hála az öreg Mr. Laurence örökségének, tíz évvel az alapítás után továbbra is fogadja a diákokat és Jo Bhaer kísérleti iskolája főiskolává növi ki magát.

A régi növendékek ifjakká, illetve bájos és céltudatos fiatal hölgyekké serdültek, akik a maguk útját járják a nagyvilágban. Ám egy fiatalnak ugyanannyi gondja akad, mint egy gyereknek, az élet komoly akadályokat gördít a fiatalok elé, akik mind ezek ellenére maradnak, akik mindig is voltak, Jo March fiai.

Romantikus rajongással vonzódom az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején íródott kedves főleg lányoknak szóló történetekhez. Teljesen mások, mint amikhez szokva vagyok. Nem fordulatosak, hiányzik belőlük a pergő izgalom, de olyan értékeket képviselnek, melyek ma is megállják a helyüket. Egy teljesen másik világba repítenek, amelyet a nagyvárosi, modern kori énem tátott szájjal figyel. Azt hiszem emiatt is szeretem annyira a vintage dolgokat. Lucy Maud Montgomery Anne sorozata és Avonlea világa,  Frances Hodgson Burnett Titkos kertje, vagy A kis lordja, Laura Ingalls Wilder sorozata A farm ahol élünk  hatalmas kedvenceim. Egyszerűen imádom ezt a korszakot. A Kisasszonyok sorozatot is azonnal a szívembe zártam,  így nem is volt kérdés, hogy a záró kötetet is mindenképpen el szeretném olvasni. 

A sorozat előző részében megismerkedhettünk a Plumfield iskola növendékeivel, és betekintést nyerhettünk abba, hogy Jo és Bhaer professzor milyen módon szeretné egyengetni a diákok életét. Ők ketten vállvetve, a maguk elvei szerint, és rengeteg szeretettel nevelgették a gondjaikba vett rakoncátlan csemetéket, biztos talajt adtak számukra, hogy a jövőben is megállják a helyüket. Igazi iránytűként segítették a lelki fejlődésüket, de a tanulmányaikat sem engedik elhanyagolni. Persze az élet Plumfieldben sem volt játék és mese, a gyerekek néha óriási kalamajkába keveredtek, összevesztek és kibékültek, de Bhaer mama és Bhaer papa egy igazi lámpás volt a szomorúság sötétjében, a Plumfiedban nevelődő gyermekek mindig és mindenben számíthattak rájuk. Szigorú szeretettel egyengették a lányok és fiúk útját, és csak reménykedtek abban, hogy a jövőben is megállja mindenki a helyét. 

A Jo fiai című könyvben már mindenki idősebbé vált, régi kedves szereplőink szép lassan kirepültek a fészekből és megkezdték önálló életüket a nagybetűs életben. Bhaer mama és Bhaer papa minden kisbocsát féltve óvta a bajtól és igyekeztek a lehető legjobban felkészíteni mindenkit arra, hogy becsületesen és szégyenkezés nélkül éljék az életüket. De persze a hirtelen jött szabadság, a nagyvilág és a kísértések még a legmegfontoltabb és legfegyelmezettebb nebuló jellemét is próbára teszi. 

Az tetszett igazán a könyvben, hogy rengeteg olyan problémát vet fel, melyek a mai modern korban sem ismeretlenek számunkra. A becsületesség olyan erény, amely minden korban az ember javára válik. Bár sokszor azt mondják, hogy a mai világban csak az jut előre, aki átgázol mindenkin, én azért hiszek még abban, hogy a jó elnyeri jutalmát és a becsület többet ér mindennél. A pénz fontos, hiszen a megélhetésünk egyik eszköze, de nem szabad, hogy uralja az életünket és néha igenis jobb adni, mint kapni. A lopni és hazudni bűn, az őszinteség pedig az egyik legnagyobb erény. Mindenki követhet el hibákat az életében, ki nagyobbat és ki kisebbet, a lényeg csak annyi, hogy tiszta szívvel és őszintén bánja meg a bűnét. Olykor az embernek akkor van a legnagyobb szüksége a szeretetre, amikor azt a leghevesebben próbálja elutasítani. 

Jo és férje semmit sem változott az előző rész óta, ugyanolyan őszinte és odaadó szeretettel, igazi tyúkanyó módjára próbálta egyengetni kedves fiai és lányai sorsát. Bhaer professzorral nagyszerű párost alkotnak, az egyik legnagyobb kedvenceimmé váltak. Szerencsére nem kellett nélkülözni a March lányok sorsának alakulását sem. Ahogy anno édesanyjuk is igyekezett a lehető legjobban felkészíteni a lányokat a nagybetűs életre, úgy igyekeztek ők is a megfelelő irányba terelgetni a fiatalságot. Persze nem volt könnyű dolguk, hiszen a harci sérüléseket és kisgyermekkori vitákat felváltották a szívügyek és kósza meggondolatlanságok sokasága. 

Olvasás közben sokszor mosolyogtam, rengetegszer csóváltam a fejem, volt amikor meghatódtam és az is megesett, hogy elmorzsoltam pár könnycseppet. Hihetetlenül szerettem ezt a történetet, mindenkit egytől-egyig a szívembe zártam. Jó érzés volt látni, hogy mindenki megtalálta a helyét és révbe ért.  Volt, akinek igazán rögös út vezetett a felnőtt életig, mások könnyedebben és egyszerűbben vették az akadályokat. A legnagyobb leckét az élettől talán Dan karaktere kapta, aki a saját bőrén tapasztalta meg, hogy az ifjonti hév, és a meggondolatlanság milyen mélyre taszíthatja az embert. Ugyanakkor a többiek is megtapasztalták, hogy az élet sokszor nem habos torta, az élet olykor komoly és kőkemény akadályokat gördít az ember elé, de ha tiszta szívvel tekintenek előre és visszaemlékeznek Jo tanításaira, akkor nincs az a gond, ami a régi növendékek útjába állhatna.

A borító meseszép, nagyszerűen illik a többi kötethez, nagyon szépen mutatnak egymás mellett. Egyszerűen imádom. 

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet. A Jo fiai egy rendkívül bájos és szívmelengető történet, méltó és nagyszerű lezárása a sorozatnak. A szereplők igazán kedves karakterek, még ha hibáznak is, akkor sem tudunk rájuk igazán haragudni. Ahogy megszokhattuk a könyv rengeteg erkölcsi tanítást fogalmaz meg, bár kissé régimódiak ezek az értékek, de úgy érzem, hogy ma sem szabad elfelejtenünk őket. Ha szeretitek a hasonlóan kedves, lassú történeteket, mindenképpen olvassátok el. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mivel a Jo fiai a Kisasszonyok sorozat záró része, így ebben a játékban az előző kötetekre koncentrálunk. Mindegyik állomáson találtok egy idézetet, amely az első három kötet egyikében található. Nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy melyik könyvből származik az idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“[…] minél jobb dolga van az embernek, annál jobbat akar…”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.05.: Csak olvass!

12.07.: Könyv és más

12.09.: Readinspo

Read More