Sziasztok!
A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg A toronyőr lányai, amely egy generációkon átívelő különleges családregény. A múlt és jelen egy váratlan találkozás hatására összefonódik, és csak arra vár, hogy felfedje régóta rejtegetett titkait. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát, tarts velünk!
.jpg)
Noha az esze még mindig éles, Elizabeth szeme elromlott. Nem tud többé elidőzni szeretett könyvei fölött, sem festményeket nézni, melyek megindítják a lelkét. Zenével és családja emlékeivel tölti be az űrt – különös tekintettel a gyönyörű, titokzatos ikertestvérére, Emilyre. A múlt aztán hirtelen túlságosan is jelen lesz, amikor egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói.
A tizenhat éves Morgan kisgyermekkora óta nevelőszülőknél él. Otthonról otthonra helyezik, és végre szeretne úgy igazán tartozni valahová. Az idős hölgy az ő segítségét kéri apja megfakult írásának megfejtéséhez. Az időutazás közel hozza egymáshoz a két nőt. A furcsa páros képzeletben a sajátjuktól távoli világba kerül – a kanadai Felső-tó egyik szigetére, ahol Elizabeth apja hetven évvel korábban a világítótorony őre volt.
Ahogy lassanként felfedik a titkok bonyolult láncolatát, Elizabeth és Morgan ráeszmélnek, hogy sorsuk nemcsak a félreeső kis szigettel, hanem egymással is szorosan összefonódik.
A rendkívül érzékletesen megírt regény megmutatja, milyen áldozatokra képes az ember a szeretet nevében.
Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A toronyőr lányai egy igazán szívszorító regény szeretetről, összetartozásról, titkokról, veszteségről és újrakezdésről, illetve arról, hogy akik összetartoznak, azok megtalálják végül az utat egymáshoz. Egy történet arról, hogy az ember mekkora áldozatra képes azért, akit szeret.
A könyv fülszövege már az előolvasás után levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, hiszen az ilyen típusú történetek a gyengéim. Szerencsére már az első oldalak után éreztem, hogy nem tévedtem és Jean E. Pendziwol írása már az első pillanattól kezdve magával ragadott.
A világítótorony őrének lányait azok a kanadai férfiak és nők inspirálták, akik a 19. század végén és a 20. század elején világítótorony-őrként szolgáltak a Nagy Tavakon. A történet elsősorban fikció, a benne szereplő karakterek csupán a képzelet szüleményei, de a helyszínek és a toronyőrök munkásságának ábrázolása nagyon is a valóságot tükrözik, még akkor is, ha helyenként élt a szerző az írói szabadság jogával és némileg nagyvonalúan kezelte az egyes eszközök használatát és
A Porphyry-sziget, ahol Elizabeth és Emily felnőtt az utolsó azon szigetek láncolatában, melyek a Feketeöböl-félszigeten túl a Felső-tó kanadai szakaszán terülnek el. Világítótornya jelzi az Isle Royale-től északra húzódó hajózási útvonalat, amely régebben a Port Arthurként és Fort Williamként, ma pedig már Thunder Bay nagyvárosaként ismert településekhez vezet. A Felső-tó kanadai részén ez volt a másodikként felépített világítótorony, mely először 1873-ban világította be a Fekete-öböl környékét. Andrew Dick, aki 1880-tól 1910-ig szolgált toronyőrként, számos személyes naplót hagyott hátra, melyek hűen bemutatták a toronynál töltött idejét őslakos származású feleségével, Caroline-nal és tíz gyermekükkel. A naplókat évekkel később egy Silver Islet-i nyaraló padlásán találták meg, közülük pedig két kötetnek ma a Thunder Bay Múzeum ad otthont. Ezek a naplók voltak azok, amelyek inspirálták A világítótorony őrének lányait. A Felső-tó hideg mélyén számos hajóroncs fekszik. A Kelowna és a Hartnell esetét ezekből a balesetekből gyúrta össze a szerző.
A könyv cselekményének a nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik. Morgan egy magányos kamaszlány, aki nevelőszülőktől nevelőszülőkig sodródott. Nem találja helyét a világban, rossz társaságba keveredett. Az intézetben büntetését tölti, így találkozik Elizabethtel, aki az otthon lakója. Egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói, és arra kéri Morgant, hogy olvassa fel neki, hátha megtalálja benne azt a családi titkot, melyet olyan féltve őriztek szülei. A regény jelentős részét a visszaemlékezések és naplóbejegyzések adják, ahogy haladunk előre pedig megértjük azt is, hogy a múlt milyen módon kapcsolódik a jelenhez.
A könyvben váltakozva ismerhetjük meg a két női főszereplő gondolatait. Ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban megismerjük és megkedveljük őket. A kezdeti kellemetlen, vagy éppen rossz érzések fokozatosan megszűnnek, amikor pedig megérjük Morgan viselkedésének a mozgatórugóit, egy idő után már nem csak a dühös és flegma kamaszt látjuk, hanem együtt érzünk az alakjával és megértjük, hogy azért ilyen, hogy megóvja magát és szívét a csalódástól. Elizabeth személyében egy végtelenül kedves és gondoskodó hölgyet ismerhetünk meg, aki egész életében vigyázott testvérére, Emilyre. Fokozatosan megismerjük a naplók tartalmát és elmerülhetünk Elizabeth visszaemlékezéseiben, majd miután megismertünk minden apró részletet, végül megérthetjük, hogy miféle titok övezte a lányok életét, bepillantást nyerhetünk a sziget mindennapjaiba és nyomon követhetjük Morgan és Elizabeth barátságának kialakulását. Ahogy haladunk előre az olvasásban, úgy állnak össze a kirakós darabkái. Megértjük, hogy a múlt és jelen miként fonódik össze, láthatjuk, hogy micsoda ereje lehet a sorsnak. Olvasós közben egyre közelebb és közelebb kerülünk Morgan és Elizabeth karakteréhez, majd végül nehéz szívvel hagyjuk őket magukra az olvasás után. Biztos vagyok benne, hogy alakjuk sokáig velem marad, nagyon megkedveltem mindkettejüket.
A történet nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással. Ha elbeszélő van egy történetben, akkor könnyen megtörténhet, hogy az egyik, vagy másik alakja érdekesebb, illetve izgalmasabb lesz. Számomra A toronyőr lányai abszolút nem ilyen volt, mind Morgan, mind Elizabeth gondolatait nagyon szerettem, bár talán a könyvben a múlt izgalmasabb a jelennél, ezért ha választanom kellene, akkor mégis Elizabeth irányába billenne az a bizonyos mérleg.
A könyvben több meglepő fordulat is van, van amelyik jobban, van amelyik kevésbé lepett meg. De még amelyikre számítottam is, leírva valahogy még erőteljesebbnek hatott.
Összességében én nagyon szerettem ezt a történetet és arra biztatlak titeket, hogy adjatok egy esélyt neki. Ha szeretitek az ilyen jellegű olvasmányokat, akkor semmiképen se hagyjátok ki A toronyőr lányait. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Nyereményjáték
A játék során különböző híres világítótornyokat mutatunk be, és a Ti feladatok a leírás alapján megnevezni, melyik országban találhatóak.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
LEÍRÁS
Lindau világítótornya a Boden-tó partját őrzi. A 33 méter magas, ötemeletes torony 1856-ban épült, és Lindau város számos pontjáról látható hatalmas óra jelzi rajta az időt. A mellette álló kőoroszlánnal pompás látványt alkot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése