Sziasztok!
Újabb rejtélyes Arany pöttyös kötet került be a Könyvmolyképző Kiadó repertoárjába, aminek nem tudtunk ellenállni. Tartsatok öt bloggerünkkel, hiszen tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott példány A férjem lányából!
Rebeccát sokkolja a felfedezés, hogy a férjének gyermeke született az előtte való utolsó kapcsolatából – még ha erről a férfi maga sem tudott. Ugyanis a szülővé válás terve nem szerepel az életükben. Szeretik a gyerekeket, de ugyancsak szeretik a szabadságukat és azt, hogy zavartalanul tölthetik el együtt az idejüket; azt az életformát, hogy ha akarnak, egy szempillantás alatt azonnal készen állhatnak beutazni a világot.
Carának viszont szüksége van rájuk. Mert Carának van egy borzalmas titka, amit egyelőre senkivel sem oszthat meg. Még a kislányával sem. Egy olyan titok ez, aminek hatalmában áll megváltoztatni mindannyiuk életét.
Egy olyan titok, aminek következtében Rebeccának végül fel kell tennie a kérdést: rá bírja-e venni magát, hogy befogadja a férje gyermekét az otthonába és a szívébe?
Szívbe markoló regény szerelemről, barátságról és arról, mit jelent valójában szülőnek lenni. Tökéletes választás Jojo Moyes, Jodi Picoult és Kate Hewitt rajongóinak.
Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelen vagyunk kiverni őket a fejemből az utolsó oldal elolvasása után is. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A férjem lánya egy igazán szívszorító regény az anyaságról és arról, hogy olykor a legváratlanabb dolgok következtében történnek a legnagyobb változások az ember életében. Arról, hogy az igazi szeretet soha nem múlik el és hogy egy édesanya meddig képes elmenni azért, hogy biztonságban legyen a gyermeke.
A könyv fülszövege már az elő olvasás után levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, hiszen az ilyen típusú történetek a gyengéim. Szerencsére már az első oldalak után éreztem, hogy nem tévedtem és Emma Robinson írása már az első pillanattól kezdve magával ragadott.
Az, hogy mit jelent az anyaság és milyen érzés anyának lenni talán nem is igazán lehet szavakba önteni. Ezt az ember csak akkor fogja fel igazán, ha életet ad egy aprócska lénynek. Mindenkinek vannak elvárásai és különböző gondolatai, hogy milyen is lesz majd a szülői lét, de nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezek az elképzelések ténylegesen megvalósulnak. Van amikor az anyaság egy csoda, de akár azt is érezheti az ember, hogy egy borzasztó rémálomba került. A szülői lét egy folyamatos tanulás, egy állandó készenléti állapot. Mindegy, hogy a gyerkőc 3 hónapos, 3, vagy esetleg 30 éves. Amint az a baba beteszi a lábát a családba, örökre a szüleinek a szeme fénye lesz. A férjem lánya című könyvben két teljesen eltérő személyiségű nővel, és tulajdonképpen anyával találkozunk. Rebecca az a típus, aki mindent előre tervez, a törölközők élére vasalva kerülnek a szekrénybe és semmi sem mozdíthatja őt ki a tökéletesen megreált komfortzónájából. Minden pontosan úgy és akkor történik, ahogy ő azt előzetesen kitalálta. Cara és Sophie megjelenésével azonban felfordul az egész élete. Alapjaiban remeg meg a világról alkotott képe. Soha nem szeretett volna gyermeket, élvezte a szabadságot és függetlenséget, ám mikor kiderült, hogy a féjének van egy gyermeke minden összezavarodott benne. Nehezen találja meg a közös hangot anyával és lányával és sokáig el sem tudja képzelni, hogyan is tudná beilleszteni a mindennapok sűrűjéba a kislányt. Vajon képes arra, hogy megváltozzon? Képes arra, hogy kötődni kezdjen a gyermekhez és egy teljesen új életformát alakítson ki? Ezzel szemben Cara imádja a kislányát és bármire képes azért, hogy megóvja őt. Anyatigrésként küzd azért, hogy Sophie számára megfelelő körülményeket tudjon teremteni, de egy idő után sajnos nem tudja már vállalni a gyermek egyedül nevelését, ezért egyszercsak minden előzmény nélkül megjelenik Jack (Rebecca férjének) az ajtaja előtt. Egy fájdalmas titkot őriz, az olvasó is sokáig csak sötétben tapogatózik, de valahol a szívünk mélyén azért sejtjük, hogy miről is lehet pontosan szó.
Rengeteg nagyon érdekes és izgalmas kérdéssel operál a szerző. A tudatos gyermektelenség és az anyaság kérdése is megjelenik. Mindkető téma komoly érzelmeket vált ki az emberből. A tudatos gyermektelenség tulajdonképpen arról szól, hogy valaki eldönti, hogy bizonyos okok miatt nem szeretne gyermeket vállalni. A különböző egészségügyi okoktól kezdve, a szabadságérzés megtartásán át, a különböző traumatikus élményekig rengeteg féle indok merül fel az emberekben, mikor arról beszélnek, miért nem szeretnének gyermeket vállalni. Az utóbbi időben egyre többen hangoztatják, hogy a bolygó védelme érdekében szeretnének gyermektelenek maradni, vagy éppen úgy érzik, hogy erre a világra nincs értelme gyermeket szülni. Bármi is az indok, ez egy döntés, amit mindenkinek el kell fogadni. Nem való minden szülőnek, még akkor sem, ha a környezet, vagy éppen maga a társadalom megpróbálja változásra bírni ezen emberek gondolkodását. Az anyaságnak nem szabad egy kívülről kényszerített, megoldandó/kipipálandó feladatnak lenni, hanem egy belső késztetésnek kell lennie, amit az ember vagy érez, vagy nem. Én az a típusú nő vagyok, aki mindennél jobban szeretne gyermeket és epekedve várja azt az időpontot, amikor végre, nagy küzdelmek árán megfogan a gyermeke. Ugyanakkor soha, eszembe sem jutna elítélni azokat, akik erről a kérdésről máshogyan vélekednek. Persze beszélhetünk ennek a dolognak a társadalomra gyakorolt hatásáról és arról, hogy mi történik demográfiailag egy országban, ha nem születik elég gyermek (szociológusként órákat tudnék erről is beszélni) de van, hogy egyszerűen csak csendben kell maradni és elfogadni a másik döntését. Bár Cara mentalitásával nem tudok azonosulni, mégis érdekes volt látni az ő álláspontját. A különböző mellékszereplőkön keresztül megismerhettük az ilyen emberekre gyakorolt társadalmi nyomást is. Rengetegen próbálják megváltoztatni ezeknek az embereknek a gondolkodását és rendszeresen reklámozzák a szülőséget, vagy éppen arra próbálnak rávilágítani, hogy később majd biztosan megbánják a döntésüket. De miért elképzelhetetlen az, hogy valaki egyáltalán nem szeretne gyermeket? Miért nehéz elhinni, hogy vannak olyan párok, akik úgy érzik, hogy egy gyermek csak bonyolulttá és nehézkessé tenné az életet? A tudatos gyermektelenséggel szemben, pedig az anyaság van. Az anyaság egy rendkívül nehéz munka, folyamatos, 24 órás készültséggel. Sosem csupán móka és kacagás, néha az emberek a poklok poklát járják meg, kikészülnek, fáradtak és elcsigázottak. De a jobb napokon olyan mérhetetlen szeretetben van részük, amit soha nem cserélnének el semmiért. Ha már az anyaságnál tartunk, Emma Robinson érinti az anya és a mostohaanya szerepét is. Mérhetetlenül nehéz, amikor egy anya úgy érzi, hogy osztoznia kell a gyermekén egy másik nővel. Cara és Rebecca is nagyon nehezen hangolódik egymásra, kapcsolatuk egyáltalán nem indul zökkenőmentesen, Sophie érdekében azonban kénytelenek fokozatosan közeledni egymáshoz.
A könyvben váltakozva ismerhetjük meg a két női főszereplő gondolatait. Ahogy haladunk előre a történetben egyre jobban megismerjük és megkedveljük őket. A kezdeti kellemetlen, vagy éppen rossz érzések fokozatosan megszűnnek, amikor pedig megérjük Cara viselkedésének a mozgatórugóit, vagy Rebecca folyamatos fejlődésének tanúi leszünk eljutunk oda, hogy kötődni kezdjünk a karakterekhez. Fokozatosan megismerjük a családi dráma minden részletét, és ezzel párhuzamosan az olvasó szíve is atomjaira hullik. Bevallom, olvasás közben olykor el is pityeredtem, a nagyon megható részeknél. Nagyon mélyen érintett a regény, teljesen összetörte a szívemet és vasmarokkal tartja a lelkemet. Az egyik legijesztőbb helyzettel szembesíti az olvasót, amivel valaha egy szülő találkozhat. Nem könnyű olvasmány, örülök, hogy nem tömegközlekedésen olvastam a nagy részét, biztosan furán néztek volna rám az emberek.
Kicsit furcsa volt látni, hogy Jack, mellékszereplővé vált, azt hittem fontosabb szerepe lesz, mint apa, de az írónő határozottan a két női karakter köré építette fel a történetet. Érdekes és izgalmas lett volna látni a férfi vivódásait, jobb lett volna, ha hangsúlyosabban jelen van a történet során. Talán szerencsésebb lett volna, ha kicsit kidolgozattabb a karaktere és az írónő nem csak a két női főszereplőre koncentrál.
Sophie a szívem csücske volt, egy rendkívül kedves és bájos kislány, aki szerencsére a legkevésbé sem nehezítette meg a felnőttek életét. Talán kicsit túl ideálisnak is tűnhet a viselkedése, de ez nem von le semmit abból, hogy az utóbbi idők legkedvesebb gyermek karakterévé vált a szememben.
Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet és bátran ajánlom mindazok számára, akik szeretik a drámaibb, szomorkásabb hangvételű írásokat.
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Nyereményjáték
Mennyire ismered a kiadó könyveinek borítóját? A mostani játékunk alkalmával tesztelheted! Minden állomáson találni fogtok egy Arany pöttyös könyvből kivágott borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy kitaláljátok, melyik könyv borítójának a részletét látjátok az adott állomáson, és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉP
Állomáslista
05. 16. – Fanni’s Library
05. 19. – Kelly és Lupi olvas
05. 22. – Könyvvilág
05. 25. – Csak olvass!
05. 27. – Könyv és más
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése