Sziasztok!
Paige Toon ötödik magyarul megjelent kötete Olaszországba kalauzolja az olvasókat. Szép táj, egy ízig-vérig olasz család és egy kis szerelem… Kell ennél több egy jó kis kikapcsolódáshoz? Tartsatok bloggereinkkel, hiszen most tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménykötet!
…te hová utaznál?
Angie egész életében arra vágyott, hogy világot lásson. Mégis, a harminchoz közeledve még sohasem hagyta el az ausztrál sivatagban lévő kis bányászvárost, ahol születésétől fogva a nagyszüleivel élt. Amikor azonban a zárkózott, de melegszívű lány véletlenül talál egy levelet, amelyet az anyja az ő sohasem látott apjának címzett, Angie elhatározza, hogy megkeresi az egyetlen élő rokonát – még ha ehhez a világ másik végére kell is eljutnia. Az apja ugyanis olasz, és Rómában él! Angie egyik napról a másikra egy teljesen más világba csöppen: a szenvedélyes, pezsgő Itáliába, ahol a sajátjától gyökeresen eltérő temperamentumú emberekkel ismerkedik meg. Köztük a jóképű, de megközelíthetetlen Alessandróval, akinek a lelkét súlyos titok nyomja. Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek, és ki tudnak-e lépni a múlt árnyékából?
Paige Toon neve nem volt már ismeretlen számomra, egyik legkedvesebb booksta és blogger barinőm, Fanni (Fanni"s Library) rengeteget áradozott nekem az írónő egy másik könyvéről, az Öt év múlva címűről, ezért nagy örömmel konstatáltam, hogy megjelenik az írónő egy újabb regénye magyarul. Már a címe is elgondolkodtatja az embert. Hova mennétek, ha megtehetnétek? Ha bárhova ellátogathatnátok, mi lenne az úticélotok? Nekem minden kétséget kizáróan az első utam Izlandra vezetne, majd visszamennék Spanyolországba, Olaszországba, ellátogatnék Londonba és még rengeteg mesés hely van a listámon. Szóval el kell mondanom, hogy jó érzésekkel álltam neki az olvasásnak, és ha összességében nem is ez lett életem legjobb és legmaradandóbb olvasmánya, mégis pozitív a véleményem a regényről és biztos vagyok abban, hogy ezentúl kiemelt figyelemmel követem majd az írónő munkásságát és bepótolom az eddig megjelent köteteinek az olvasását is.
A Ha bárhova mehetnél egy nagyon szerethető történet az olasz életérzésről, gyászról, megbocsájtásól és újrakezdésről. Paige Toon regényére nem a kedves és aranyos romantikus cselekmény jellemző. A fájdalom és olykor a kilátástalanság érzése pont ugyanannyira jellemző erre a történetre, mint a szerelem és boldogság tündérporos ösvénye. Semmi sem egyszerű, vagy magától értetődő,a szereplőknek meg kell küzdeni a boldogabb és kiegyensúlyozott jövőért. Sem Angie, sem pedig Alessandro nincs a helyzet magaslatán. Mindketten óriási veszteséget éltek át, ám a gyász mindenkire teljesen máshogyan hat. Mindkettejüknek meg kell békélnie önmagával, maguk mögött kell hagyniuk a múlt sötét árnyait egy fényesebb és ragyogóbb jövő érdekében. Meg kell tanulniuk, hogy mindig van előre, csupán elég erősnek kell lenni ahhoz, hogy rátérjünk a megfelelő útra.
A szereplők érdekesek voltak, Angie viselkedése bár talán sok embernek furcsának hathat, én mégis tudtam vele azonosulni. Van egy nagyon rossz szokásom (már ha ezt lehet rossz szokásnak nevezni) hajlamos vagyok arra, hogy mindig másokat helyezzek előtérbe magam helyett. Az önérvényesítő képességem nagyjából a béka segge alatt. Példának okáért, ha van egy utolsó szelet torta, és én imádom azt a tortát, de látom, hogy valaki más kéri, nem fogom elvenni. Vagy ha valakinek segítségre van szüksége, akkor is segítek, ha éppen nem fér bele az időmbe. De már arra is volt példa, hogy hitelben bevásároltam valakinek egy osztrák boltban, mert tudtam, hogy nagyon szeretne néhány terméket, én pedig szerettem volna mosolyt csalni az arcára. Igen, sokszor érzem azt, hogy palimadár vagyok, de közben meg képtelen lennék máshogyan viselkedni, kevésbé kedvesnek lenni, mert az már nem én lennék. Valahogy így van ezzel Angie is. Mérhetetlenül, szinte felfoghatatlanul kedves másokkal. Azt hiszem talán az altruista lenne rá a legmegfelelőbb kifejezés. Igazi támasz és saját vágyait háttérbe szorítva az ausztrál kisvárosban ragadt és csak képeslapok segítségével kalandozik a világban. Amikor azonban lehetősége lesz kirepülni a családi fészekből, lelkiismeretfurdalással vegyített izgalommal indul el az útra. Az embernek, ha sokáig az ápolás körül forog az élete, nehezen kezd új életet. Egyrészről várja, hogy új kalandokat éljen át, másrészről bántja a tudat, hogy ez egy végzetes és fájdalmas esemény hatására "szabadult" ki. Nincs nehezebb dolog annál az érzésnél, mikor az ember egyrészről megkönnyebbül, hogy már nincs óriási teher a vállán, másrészről pedig haragszik önmagára, hogy ez a gondolat megfordul egyáltalán a fejében. Nehéz ez a helyzet és igazán talán csak azok értik meg, akik voltak már hasonló helyzetben. Alessandro ezzel szemben teljes más kategória, ő a múlt sötét árnyait próbálja maga mögöt hagyni. Kicsit olyan ő, mint a hagyma. Ahogy haladunk előre az olvasásban egyre több és több réteget fejtünk meg a személyiségéből míg végül eljutunk oda, hogy megértsük a viselkedését és lássuk milyen szenvedésen is megy keresztül. A fájdalom és a gyász nagyon maga alá tudja gyűrni az embert, olykor elveszi a realitásérzékét is. Nehéz ilyenkor segíteni, hiszen az illető tudatosan elhatárolja magát másoktól, hogy ezzel is szenvedést okozzon magának, mert nem érdemli meg, hogy szeressék. Kettejük találkozása sorsfordító, már csak az a kérdés, hogy milyen mértékben tudnak segíteni egymáson.
A cselekményt átjárja az ízig vérig olasz hangulat. Nagyon szerettem, meg is jött a kedvem egy itáliai kiruccanáshoz. Olvasás közben úgy éreztem, hogy én is ott vagyok, együtt szívom be a szereplőkkel az igazi olasz kávé illatát. Anno Miklóssal Olaszországba mentünk a nászútunkon, ezért mindig extra lelkesedéssel faltam azokat a lapokat, amelyek Róma, Velence szépségeiről szóltak. Kellemes élményt nyújtott, még ha nem is ez volt az év legjobb olvasmánya, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. A hangulata és úgy összességében az egész történet nagyszerű kikapcsolódásnak bizonyult.
Fontos kiemelni, hogy egyáltalán nem hibátlan a regény, vannak kisebb-nagyobb hibái. A történet végével nem tudtam azonban megbarátkozni. Túlságosan gyorsan és egyszerűen oldódtak meg a dolgok, ezért nehezen barátkoztam meg vele. Természetesen vágytam a happy endingre, de mégsem tetszett az, ahogy elénk tárta az írónő.
Összességében pozitív az első benyomásom az írónőről, és biztos vagyok abban, hogy nem most olvastam tőle utoljára. Ha szeretitek a hasonló történeteket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a Ha bárhova mehetnél című regénynek is.
Értékelés: 5/4 (de ebből is az erősebb fajta)
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Róma nevezetességeit. Minden bloggernél találtok egy képet egy helyszínről, a ti feladatotok pedig beírni az adott hely nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉP
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése