Sziasztok!
Amanda Peters első magyarul megjelent regénye a ‘60-as években, Amerikában játszódik, ahol Maine államba érkezik egy indián család idénymunkára áfonyát szedni. Egy nap a legkisebb gyermek eltűnik. A tragédia napról napra emészti fel a családot, mégis sok év múltán is él bennük a remény, hogy a szeretett Ruthie egyszer hazatér. A könyv egy érzelmekkel teli utazás, melyben egyetlen rossz döntés hatással van két család életére is. Tartsatok bloggereinkkel és a General Press Kiadó jóvoltából esélyetek nyílik nyerni egy példányt a könyvből!
Az egyik család legnagyobb vesztesége.
Egy másik legsötétebb titka.
Mi lesz, ha kiderül az igazság?
1962 júliusában egy indián család érkezik Kanadából a Maine állambeli áfonyaföldekre idénymunkára. Pár héttel később a négyéves Ruthie-nak nyoma vész. Utoljára a hatéves bátyja, Joe látta, amint a mező szélén üldögél a kedvenc kövén. A fiút évekig marcangolja a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé a húgára.
Maine-ben egy Norma nevű kislány egy tehetős család egyetlen gyermekeként nő fel. Az apja távolságtartó, az anyja pedig idegesítően túlfélti. Norma furcsákat álmodik, bár valójában inkább mintha emlékeket látna. Ahogy felnő, ráébred, hogy a szülei valamit eltitkoltak előle. Valamit, ami az egész életét, a családját és az identitását is megkérdőjelezi.
Amikor Norma évtizedekkel később elkezdi felkutatni a múltját és az emlékeit, az útja érzelmekkel és fájdalommal teli, ám lélegzetelállító bizonyítéka a szeretet megtartó erejének.
Az Áfonyaszedők bensőséges történet arról, mekkora pusztítást végez egy családban egy gyermek eltűnése. Peters gyönyörűen írja le ezt egy többrétegű elbeszélésben arról, hogyan befolyásol egyetlen irracionális tett számtalan sorsot, még az elkövetőékét is. Ez egy csodálatosan megírt, érzelmekkel teli regény, lenyűgöző olvasmány egy új tehetség tollából. - Michelle Good
Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Vannak könyvek, amelyek elborzasztanak, mások pedig erős érzéseket közvetítenek és még erősebb érzelmeket váltanak ki az olvasóból. Az Áfonyaszedők pedig valami ilyesmi hatással volt rám is. Nem biztos, hogy a legjobb könyv, amit mostanában olvastam, de mégis nagyon erős érzéseket váltott ki belőlem.
Az Áfonyaszedők egy igazán szívszorító regény családról, összetartozásról, titkokról, veszteségről és arról, hogy akik összetartoznak, azok megtalálják végül az utat egymáshoz. Egy történet arról, hogy egy gyermek eltűnése milyen romboló hatással van a családra és mekkora fájdalmat okoz. Illetve arról, hogy egy nő mennyi mindenre képes azért, hogy gyermeke legyen.
A könyv fülszövege azonnal levett a lábamról és biztos voltam benne, hogy mindenképpen el szeretném olvasni. Éreztem, hogy meghatározó olvasmány lesz a számomra, de nem sejtettem, hogy ilyen elemi érzéseket szabadít majd fel bennem. Borzasztóan mérges voltam, miután elolvastam és bár minden idegszálammal szerettem volna kapcsolódni Norma családjához, de inkább borzasztóan dühős vagyok rájuk, mint megértéssel fordulok feléjük. Egy másodpercig sem tudtam szánni őket. Ha valaki, akkor én tudom, hogy milyen az, amikor nem jön a várva várt gyermekáldás. De ilyet akkor sem lehet csinálni, amikor az ember a legnagyobb poklot járja át.
Amanda Peters gyönyörűen írja le a többrétegű elbeszélésben, hogy miként befolyásol egyetlen irracionális tett számtalan sorsot, még az elkövetőékét is. Egy nagyon erős érzelmekkel operáló történet, komoly kérdések és dilemmák jelennek meg benne. Az egy másodpercig sem kérdés, hogy morálisan kinek van igaza, vagy mennyire elítélendő, ami Normával történt. Az első pillanattól kezdve annak drukkol az olvasó, hogy megtalálja a helyét és fel tudja dolgozni, ami vele történt.
1962 júliusában egy indián család érkezik Kanadából a Maine állambeli áfonyaföldekre idénymunkára. Pár héttel később a négyéves Ruthie-nak nyoma vész. Utoljára a hatéves bátyja, Joe látta, amint a mező szélén üldögél a kedvenc kövén. A fiút évekig marcangolja a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé a húgára. Mikor egy szomorú estén bátyja is meghal teljesen szétesik, hibát hibára halmoz. Elzüllik, elhagyja családját és csak akkor tér haza, mikor kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg. Családja azonban úgy várja haza, mint a tékozló fiút várják a Bibliában. Szeretettel és odadással gondoskodnak róla. Ruthie szülei azonban példaértékűek voltak. Túlélték a túlélhetetlent. Elvesztették kislányukat, az egyik fiúkat, majd másik gyermekük is elhagyta a családot. Mégis méltósággal viselték a sorsot, amelyet Isten rájuk mért és mindig hittek abban, hogy kislányuk hazatér.
Ezzel szemben Norma szülei, akik felnevelték őt, végig aggodalomban éltek, túlféltették őt és megfojtották a szeretetükkel. A kislány ugyan nem értette, de az olvasó számára az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy mi motiválja őket. A sok fejfájás, az eldugdosott üvegek, az állandó témaváltás mind-mind hatással volt a lány életére. Hiába érezte, hogy szeretik...mégis ki kell mondani, hogy toxikus légkörben nevelkedett.
A könyvben leginkább Joe és Norma fejébe nyerhetünk bepillantást. Megtudhatjuk, hogy miként változott meg Joe élete és sorsa Ruthie eltűnése után. Illetve megtudhatjuk, miként alakult Norma gyermekkora és felnőttkora. Megtudjuk, hogy milyen viszontagságukkal kellett szembenézniük az életük során. Hogy egyetlen hibás döntés mennyire meghatározta a két család sorsát.
Ugyan nem kapott nagy szerepet, de szerettem, hogy a szerző beemelte az indián kultúrát.
Nagyon tetszett a kötet vége, melyben kiderül, hogy mi adott keretet a könyvnek. A kötet szereplői érezhetően nem idealizált és túlmisztifikált romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Vannak, akiknek szerintem megbocsáthatatlan a bűne. Norma szülei például abszolút ebbe a kategóriába esnek. De amúgy Joe bűne szintén súlyos, mégis mivel az idő begyógyította a sebeket, könnyebb szánni és elfogadni őt, mint Norma szüleit.
Összességében úgy érzem, hogy nagyon meghatározó olvasmány volt számomra az Áfonyaszedők. Talán nem tökéletes, de olyan erős érzéseket váltott ki belőlem, hogy nem tudok egyszerűen rosszat mondani rá. Csak ajánlani tudom, olvassátok, szeressétek!
Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Játékunk során az Áfonyaszedők történetéhez hasonlóan családregények címeit kell kitalálnotok minden állomásunkon. A helyes válaszokat az űrlap megfelelő sorába tudjátok beírni. Sok sikert mindenkinek!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
AZ ÉN CÍMEM
S_i_r_ _ó M_li_u
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése