A Harcolj a szerelemért! című kötet egy görög eposzba rejtett, erőteljes feminista fennhanggal rendelkező történet, két olyan erős női karakterről, akik többre vágynak, mint amelyre a kor szelleme szerint hivatottak. A történet érdekes és izgalmas, a nyelvezete rendkívül könnyed, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással, ugyan olykor kicsit túlírtnak hat. A könyv nagyon fontos témákat dolgoz fel, úgy mind: a nők elnyomása és nők elleni erőszak, a háború, a gyász, a veszteség a női öntudatra ébredés és aszexualitás.
Az ember azt gondolná, hogy már olyan sokan és sokféleképpen mesélték el ezt a történetet, hogy szinte már nem is lehet újat mondani. Bea Fitzgerald azonban megtalálta azt a narratívát, mely igazán újszerűvé és érdekessé teszi ezt a régi történetet. A regény tulajdonképpen egy fejlődéstörténet, amely Kasszandrát és Helénát helyezi a középpontba. A történet elején Kasszandra megkapja a jóslás tehetségét Apollóntól, aki annyit kér a lánytól, hogy adja oda magát neki. A lány ugyan beleegyezik, de később rájön arra, hogy képtelen erre. Így az isten megátkozza, hogy hiába látja majd Trója vesztét, senki sem fog hinni neki. Kasszandra tisztában lesz azzal, hogy Heléna fogja Trója pusztulását okozni, de senki sem hisz neki. Pedig minden jóslata erről a nőről szól. Mikor megérkezik a városba, Kasszandra hiába próbál meg mindent megtenni azért, hogy távozzon, Heléna nem adja olyan könnyen magát, olyan sokáig volt másnak a játékszere, hogy igazából el sem éri az ingerküszöbét Kasszandra mesterkedése. A kötet első része tulajdonképpen kettejük ellenszenvéről és küzdelméről szól. Kezdetben talán kicsit nehezen is képzeli el az olvasó, de szép lassan valami szövetségféle, majd még ennél is több alakul ki közöttük.
Sem Kasszandra sem pedig Heléna nem igazán szimpatikus a kötet elején, de ahogy haladunk előre, úgy tudjuk egyre jobban és jobban megérteni őket, elfogadjuk a viselkedésüket és a stílusukat.
A szöveg stílusa abszolút egyensúlyban volt: nem riadt vissza a háború borzalmainak bemutatásától, de nem is részletezte azokat, így a kötet nem vált túlzottan brutálissá vagy gyomorforgatóvá. A nyelvezet egyszerre illett remekül az eredeti történethez és annak korához, egyúttal ugyanakkor modern is volt – néha költői, máskor meglehetősen modern stílus jellemezte a könyvet.
A kötet nagyon szép, a rózsaszín féltéglához hasonlóan ez is biztosan éke lesz a polcomnak.
Ha szeretitek az ilyen jellegű könyveket, a görög mitológiát, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a kötetnek. Olvassátok, szeressétek!
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése