Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak

A Szirmokba zárt szavak című könyvre az Alexandra Kiadó oldalán figyeltem fel. Bevallom, először nem is olvastam el, hogy miről szól a könyv, annyira elvarázsolt a borító. Nem sűrűn szoktam csak a borító alapján ítélni, de azonnal beleszerettem a könyvbe.

Egyik nap borzalmasan éreztem magam. A munkahelyen van egy idegesítő kollégám, aki konkrétan teljesen kikészít. A családomban sincs minden rendben, hatalmas problémákkal küzdünk. És mindezek mellett úgy éreztem, hogy nem vagyok jó semmire, senkinek nem vagyok fontos. Nemcsak magamban, hanem a munkámban is kételkedtem. Azt gondoltam, hogy soha nem leszek igazán jó semmiben és feleslegesen erőltetem én a dolgokat. Nincs értelme sem az Insta oldalamnak, sem pedig a blognak. Minek?! Úgysem venni észre senki, ha eltűnnék. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem vagyok képes ezt tovább folytatni. Amúgy is rossz periódusban vagyok, nincs szükségem még erre is. Folyamatosan kisebbségi komplexussal küzdök…és ha az alaphangulatomra rájön még ez a frusztráció is, akkor már igazán vállalhatatlan az egész. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Nem tudom, hogy meséltem-e már erről…de van egy igazán „borzalmas” szokásom. Ha valami nincs rendben, rossz a kedvem, vagy egyszerűen csak szar napom van…akkor a munka után az első utam a könyvesboltba vezet.

Na egy ilyen úton szereztem be végül magamnak a könyvet.

A történet szerint a kilencéves Alice Hart a világtól teljesen elszigetelten él a tenger partján, ahol édesanyja elbűvölő virágai és azok titkos történetei megóvják bántalmazó apjától. Egy tragédia azonban visszavonhatatlanul megváltoztatja a kislány egész életét. Alice-t a soha nem látott nagymamája veszi pártfogásába, aki az Ausztráliában őshonos virágfajok mellett olyan nőknek is menedéket nyújt, akik a kislányhoz hasonlóan magukra maradtak és segítségre szorulnak. A viktoriánus hagyományok szerint minden virág más és más jelentéssel bír. Az új életét építgető Alice ezt a virágnyelvet sajátítja el, hogy elmesélje mindazt, amit szavakkal képtelen. Azonban felnőttkorában egy családi titok, egy megsemmisítő árulás, és egy titokzatos férfi iránt érzett szerelem ráébreszti Alice-t, hogy vannak dolgok, amelyek kifejezéséhez több kell a virágoknál. Ahhoz, hogy igazán szabad lehessen, önmagából kell bátorságot merítenie, és kezébe kell vennie a legelsöprőbb történetet, amelyet ismer: a sajátját.

A könyv nagyon komoly témákat feszeget; a családi titkok, az árulás, függőségek, az erőszak kérdése mind-mind jelen van a regényben. Amire mindenképpen szeretnék kitérni először, az a családon belüli erőszak.

A családon belüli erőszak fogalma alatt azokat az eseteket értjük, amikor az egyik családtag, házastárs, az élettárs vagy esetleg az  expartner kísérletet tesz vagy meg is valósít olyan magatartásokat, amelyekkel a másik fél fölött hatalmat – testi, lelki, anyagi vagy jogi dominanciát – tud gyakorolni. A családon belüli erőszak kifejezés mellett használatos a párkapcsolati erőszak és gyermekbántalmazás elnevezések is. Az erőszakot tágan kell értelmezni: beletartozhat a lelki terroron túl a szidalmazás, verekedés, súlyos testi sértés, életveszélyes fenyegetés stb. Sokszor felvetődik az a kérdés, hogy az áldozatok mért nem lépnek ki a bántalmazó kapcsolatból. A könyvben megismerhetjük ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikáját. Láthatjuk, amikor a családtagok figyelik a bántalmazót, és igyekeznek úgy viselkedni, hogy nem hibázzanak, ne büntessék meg őket. Megismerhetjük a bántalmazás utáni lelkiállapotot….amikor az áldozat magát hibáztatja, és amikor a bántalmazó a lelkiismeretfurdalástól vezérelve igyekszik kiengesztelni a családtagjait.

A könyvben generációkon át ívelnek ezek a borzalmas kapcsolatok. Alice egyik legfontosabb feladata, hogy felismerje ősei hibáit, megismerje a családja történetét és ennek segítségével egészséges lelkületű fiatal nővé váljon. Nincs könnyű dolga, sokáig nem is igazán ismeri a családja történetét, ugyanis nagymamája számára olyan fájdalmas a múlt, hogy képtelen ezt megismertetni unokájáva.

Ez a könyv minden szempontból különleges volt számomra. Már az első mondatnál éreztem, hogy ez a regény sokkal több a csinos kis borítójánál. A történet teljesen magával ragadott, alig bírtam letenni. Ha lett volna rá lehetőségem, biztos, hogy egy ültő helyemben kiolvasom. Egyszerűen imádtam.

Alice karakterét az elején nagyon szerettem, a könyv közepén egy kicsit elkezdett zavarni a lány személyisége, de a végén újra megszerettem a karakterét.

A gyönyörű borító varázslatos belsőt takar. Erre már az első oldalakon rájöttem. Alice Hart szívfájdító története örökre az emlékezetembe ivódott, mert ez egy olyan regény, amit sosem felejt el az ember. És meseszépek a rajzok a virágokról, bár egyiket sem ismertem.

A Szirmokba zárt szavak cselekménye több eseményre tagolható. Kezdetben megismerhetjük Alice gyermekkorát. Bepillantást nyerhetünk a kislány és a családjának zaklatott életébe. Clem, az édesapa az indulatok embere. Konkrétan olyan (ahogy ezt Alice is mondja), mintha két személyisége lenne. Egy kedves, szerető, gondoskodó édesapa és egy dühöngő férfi, aki azonnal nekimegy a családjának. A legszomorúbb az egészben az, hogy soha nem lehet tudni, éppen melyik férfi lép be munka után az ajtón. A könyv ezen része nagyon szomorú és fájdalmas. A szívem szakadt meg, ahogy olvastam. Hatalmas segítségre lett volna szüksége a családnak, de sajnos nem kapták meg.

Egy tragikus baleset következtében Alice az apai nagymamájához kerül, akiről igazából eddig azt sem tudta, hogy létezik. Itt rá is térünk a cselekmény második részére. A lány először némaságba menekül, így próbálja megvédeni magát a sok fájdalomtól. Thornfield, a családjának az otthona, itt élnek a Vadvirágok. Alice is egy kis Vadvirág, neki is meg kell tanulni újra élni és újra létezni. Ezek a nők a fájdalmuk elől menekültek és itt, Thornfieldben leltek új otthonra és nyugalomra. Alice hamar beilleszkedik, ám a titkok sajnos felemésztik az újonnan felépített kapcsolatokat. Egy váratlan árulás miatt Alice elhagyja otthonát és ezzel el is jutunk a harmadik részéhez a regénynek.

Ezt követően Alice új életet próbál kezdeni, de szép lassan ráébred, hogy a múlt elől nem menekülhet el és igazán akkor gyógyulhat meg a lelke, ha szembenéz múltjának démonjaival és megismeri családjának a teljes történetét.

June egy nagyon szomorú élettörténetet tudhat magáénak. Fájdalmát alkohollal próbálja meg tompítani, és igyekszik eltemetni magában a múlt titkait.

A Vadvirágok igazán szeretetre méltó asszonyok, őszintén remélem, hogy végül mindegyik megtalálja a boldogságot.

Alice a Thornfieldben élés során megtanult beszélni a virágok nyelvén, sokáig ez az egyetlen nyelv, amivel ki tudja fejezni az érzelmeit. Ez egy családi örökség számára.  De amikor az egyik akaratlanul is napvilágot lát, sorsfordító események láncolatát hozza Alice életébe.

A fejezetek ezekhez a virágokhoz köthetők. Mindegyik egy csodálatos virággal kezdődik, melynek a szótár szerint megismerhetjük a jelentését, előfordulási helyét. A virág jelentése összefüggésben áll a fejezet tartalmával. Egyszerűen zseniális ez a húzás az írónőtől. Még csodálatosabbá és varázslatosabbá tette az olvasó számára a virágok nyelvét.

A könyvekben található rajzok is nagyon szépek. Nagyon sokat adnak a regény hangulatához.

Összességében egyszerűen imádtam ezt a könyvet. Elgondolkodtató és nagyszerű olvasmány a sorsról és arról, hogy ezek mennyire örökölhetők, milyen módon ívelnek generációkon át. Egy igazán megható és katartikus történet, melyet a virágok kellően hangulatossá és varázslatossá tesznek. Alice Hart története egyenesen a szívem közepéig hatolt. Ez a könyv hatalmas kedvenccé vált, mindenkinek csak ajánlani tudom.