Ti is krónikusan végigveszitek magatokban a különböző variációkat arra, “Mi lett volna, ha…”, egy rossz döntés után? Laura Barnett könyve épp ennek a gondolatnak a mentén született. A Variációk egy párra két ember kapcsolatának több különböző lehetséges alakulását veszi végig, így tulajdonképpen három különböző történetet olvashatunk ugyanazokkal a szereplőkkel. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk a Park kiadó ősszel megjelent könyvéről.
Laura Barnett 1982-ben született. Író, újságíró, színikritikus. A The Guardian és a Daily Telegraph egykori belső munkatársa, jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozik. A Variációk egy párra az első regénye.
Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk.
Kevés olyan könyv van a várólistámon, aminek az elolvasását ennyire vártam. A Variációk egy párra című könyv azóta szerepelt a listámon, mióta először pillantottam meg közös olvasmányként a NIOK egyik csoportjában. Az első pillanattól kezdve magával ragadott a fülszöveg, mégis konkrétan évek teltek el azóta, hogy végre a kezemben tarthassam Laura Barnett regényét. Mérhetetlenül kíváncsi voltam, hiszen az elmúlt időszakban rengeteg véleménnyel találkoztam, melyek igencsak vegyesek voltak. Kíváncsi voltam, hogy melyik tábort erősítem majd, végtelenül lelkes, vagy csalódott leszek.
A Variációk egy párra című regény alapgondolata rendkívül érdekes és izgalmas, azt mutatja be, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk. Az egész történetet körüllengi az a bizonyos Mi lett volna ha... érzése. Őszinte leszek veletek, semmiért nem cserélném el a mostani életemet, de bevallom néha eszembe jut, hogy ha bizonyos helyzetekben máshogy döntöttem volna, akkor mennyi minden máshogy történhetett volna az életem során. Ha nem vagyok annyira csökönyös és nem változtatok anno sorrendet a középiskolai jelentkezésnél és teljesen másik gimnáziumba megyek, akkor vélhetően soha nem fordultam volna a szociológia irányába. Ha pedig teljesen más szakra jártam volna, talán soha nem találkoztam volna Miklóssal. Furcsa belegondolni abba, hogy ami jelenleg az életem szerves részét képezi és ami teljesen természetes számomra, mennyire más irányt vehetett volna, ha bizonyos helyzetekben máshogy döntök. A Variációk egy párra című könyv pedig pontosan ezt a kérdéskört járja körül. Vajon milyen mértékben befolyásolják a különböző döntések az életünket? Létezik eleve elrendelt sors? Azok, akiket egymásnak szánt az ég, akkor is egymásra találnak, ha egy időre elválnak útjaik egymástól?
A regény lapjain Eva és Jim életét követhetjük végig megismerkedésüktől kezdve egészen idős korukig. A történet 3 különböző variációt mutat be, mindegyik változatban más és más élethelyzetben és életkorban kerülnek szoros kapcsolatba egymással. A három változat egyrészről élesen elkülönül, ugyanakkor bizonyos szempontból egybe is simul, hiszen csak az egymáshoz fűződő viszonyuk és az ezzel kapcsolatos események láncolatai térnek el egymástól, minden más esemény (például születésnap, vagy éppen temetés) egyformán jelenik meg az életükben. Ahogy olvassuk a könyvet egy idő után óhatatlanul arra gondol az ember, hogy talán nem csak az egyes változatok térnek el egymástól, hanem a szereplők személyisége és viselkedése is. Nagyon tetszett, hogy a szereplők tulajdonképpen együtt formálódtak és alakultak a különböző események által és nem ugyanúgy viselkedtek az egyes változatokban. Így sokkal érdekesebbé és hitelesebbé vált az egész történet számomra.
A cselekmény engem teljesen magával ragadott, nagyon érdekes volt látni a két főszereplő életének különböző morzsáit. Őszintén szólva nem tudnék kedvencet választani, mert egyik változatban sem volt az életük fenékig tejfel (ahogy igazából az életünk sem az), mindegyikben komoly problémákkal kellett megküzdeniük függetlenül attól, hogy életük melyik szakaszában jártak.
A szereplők nagyon szerethetők és igazán emberiek. Könnyen lehet velük azonosulni, pontosan olyan problémákkal küzdenek, mint bárki más. A karakterek korántsem idealizált, romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Eva és Jim jócskán követnek el hibákat az életük során, olykor nem értjük őket, máskor pedig titkon talán drukkolunk is annak, hogy végre kilépjenek a komfortzónájukból. Az életük ösvénye minden variációban teljesen más időpontban fonódott össze, mindegyik változat magán hordozza az élethelyzetük sajátosságait.
Őszintén szólva néha kicsit felületesnek éreztem a karakterábrázolást, valahogy nem tudtam együtt létezni és lélegezni a karakterekkel. Olyan volt, mintha mindig éppen egy karnyújtásnyira lennének tőlem. Valahogy nem tudtam megfogni őket, és úgy éreztem, hogy ezáltal kötődni sem tudok hozzájuk.
Bevallom, kezdetben kicsit nehéz volt megszokni a regény szerkezetét, hiszen az egyes variációk nem külön-külön egységként lettek megírva, hanem tulajdonképpen fejezetről fejezetre ugráltunk egyik változatból a másikba. Néha egy kicsit meg kellett állnom és végig kellett gondolnom, hogy oké...a kettes variációban eddig ez és ez történt, ezek a szereplők bukkantak fel benne...és csak azt követően tudtam folytatni a kötetet. Mivel vitt magával a lendület és a lelkesedés így igyekeztem nem túlságosan elveszni ebben a problémában, ráadásul bevallom, lusta voltam jegyzetelni olvasás közben, így muszáj voltam a saját kis technikámat kifejleszteni, miszerint az egyes fejezetek elején megálltam és végiggondoltam az eddig olvasottakat. Nálam ez nagyon jól bevált, de ha esetleg nálatok ez nagyobb problémát okozna, akkor megosztom veletek azt a tanácsot, amit a NIOK csoportban olvastam. Vegyetek elő egy papírt, osszátok három részre és írjátok fel, hogy 1.-2.-3. variáció. Ezt követően minden fejezet végén írjatok le egy kis gondolatot az adott részhez. Például...Jim éppen xy párja, közös gyermekük xy. És ha legközelebb ehhez a variációhoz értek, nem keveredtek össze, hogy most ki is Jim párja, kik a gyerekei, és amúgy hol is tart az életében.
A regény hangulata engem teljesen levett a lábamról, mérhetetlenül emberi volt. Eva és Jim nem idealizált romantikus hősök, akik egy varázsütésre rátalálnak a szerelemre és ezáltal boldogon élnek, míg meg nem halnak. Nem egy túlromantizált és idealizált kapcsolat az övék, hanem egy olyan történetet ismerhetünk meg Laura Barnett tolmácsolásban, ami rendkívül igazi és mai. Nem egy könnyed és laza olvasmány, hiszen nagyon kell figyelni és összpontosítani minden egyes fejezetnél és variációnál, hogy képben maradjon az ember, de ha mindezeket megszokja az olvasó, akkor egy igazán egyedülálló, páratlan olvasmányélménnyel gazdagodhat. Nem mondom, hogy hibátlan alkotás, de összességében a hibái ellenére is nagyon szerettem.
A borító és a fülszöveg egy kicsit becsapós szerintem, hiszen sokkal komolyabb történet, mint amit előre sejtet a külső jegyei által. Mindenesetre én egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt kifejezetten örültem, hogy komolyabb, mint egy átlagos romantikus történet.
Összességében nekem kifejezetten tetszett Laura Barnett regénye, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha szeretitek a hasonló, elgondolkodtató történeteket és nem riadtok meg a kötet stílusától, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt neki.
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mivel a Variációk egy párra Londonban játszódik, ezért a játékunkban Londonban játszódó szerelmes regényeket keresünk, az idézetek alapján. A könyvek címét írjátok majd be a Rafi megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
– Tudod, mi jutott eszembe az előbb, Sean? – kérdeztem egy kicsivel később, amikor újra a megfelelő mederbe. – Te lehetnél Mark Darcy, ahogy itt állsz a konyhámban és főzöl.
– Nem hiszen, hogy Mr. Darcy szokott főzni. Vagy igen? – kérdezte Sean zavart arckifejezéssel. – Abban a Jane Austen-könyvben legalábbis nem, amit én olvastam. Volt neki személyzete erre.
– Nem Mr. Darcyra gondolok a Büszkeség és balítéletből, hanem Mark Darcyra a Bridget Jonesból!
Állomáslista
01.25. Csak olvass!
01.27. Spirit Bliss Sárga könyves út
01.29. Utószó
01.31. Readinspo
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése