Bella Ellis: Ördögi ​csontok (A Brontë nővérek nyomoznak 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A General Press Kiadónak hála megérkezett országunkba A Brontë nővérek nyomoznak sorozat második része. Bella Ellis regénye ismét a viktoriánus korba repít minket. Vészjósló babonák és ördögi történetek nehezítik a lányok nyomozását, de kitartó munkájuknak és éles eszüknek hála nem maradhat semmi sem rejtve előttük. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt ebben az izgalmas történetben és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből. 

„Emlékezz a halálra!” – Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája

A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult, elérkezettnek látják az időt, hogy a való világban játszódó bűnügyi történetek helyett inkább a regényeikre összpontosítsanak, ám ekkor egy megdöbbentő felfedezésről hallanak. Az otthonukhoz közeli és meglehetősen rossz hírű Top Withens-farmház kéményében egy gyermek csontjaira bukkantak. A nővérek azonnal az ügy nyomába erednek, és ahogy többet megtudnak a ház lakóinak előéletéről, rémisztő megállapításra jutnak: talán nem is csak egy áldozat halálát kell felderíteniük.

A szálak egy árvaházba és a boszorkányság okkult szertartásainak világába vezetnek. Bármennyire is elborzasztják őket a nyomozás fejleményei, nem hátrálhatnak meg, hiszen nem sokkal a sötét hold előtt újabb fiatal fiú tűnik el a kisvárosból.

Bella Ellis ezúttal is fantasztikus időutazásra csábítja az olvasóit, amelyben a Brontë család valós életrajzi vonatkozásai mellett a romantika gótikus jellemzőit vegyíti a klasszikus bűnügyi történetek elemeivel úgy, hogy az nem csak a krimi kedvelőinek nyújt kikapcsolódást.

Ha jól emlékszem, akkor talán két éve találkoztam Bella Ellis munkásságával, amikor is a sorozat első részét, Az eltűnt hitvest olvastam. Bár alapjáraton nem vagyok a műfaj rajongója, a krimi egyáltalán nem az én műfajom, de olvasás közben rájöttem, hogy ezeket a viktoriánius kori rejtélyeket nagyon is szeretem, így óriási lelkesedéssel vártam a sorozat következő kötetét. 

Az Ördögi csontok című kötet egy igazán izgalmas és szerethető regény, mely nagyszerű kikapcsolódás minden krimi és Brontë nővér rajongó számára. Már az első részben is bizonyította számomra az írónő, hogy Charlotte, Emily és Anne karakterét rendkívül gondosan alkotta meg. Nincsenek a nővérek túlidealizálva, nem érződik karakteridegennek egyiknek sem a személyisége, pontosan olyanok, mint amilyennek képzeljük őket. Érződik a rengeteg kutatómunka, és a hölgyek munkássága iránti rajongás, igazából egy rossz szavam sem lehet, kifejezetten nagyszerű olvasmány volt. 

Charlotte a józan és intelligens testvér, aki ösztönesen tudja hogyan kell az emberekkel kommunikálni. Anne a szelíd és engedelmes, ő a legkisebb a családban, az előző részhez képest azonban óriási változáson megy keresztül. Egyre magabiztosabbá válik, egy igazi erős, független fiatal hölgy, aki igazi kompetens karakterré vágyik. Megtalálja a hangját, amellyel sokszor még a testvéreit is meglepi. 

Emily egy igazi nyughatatlan lélek, akit nem kötnek a konvenciók. Kiszámíthatatlan, olyan mint a forgószél és nem mellesleg szerintem az ő karaktere a legviccesebb. (Nem meglepő módon ő volt az abszolút kedvencem. ) Mindegyik fejezet az egyik nővérhez kötődik, így jobban megismerhetjük a gondolataikat. Nagyon tetszett, hogy szoros kötelék van közöttük. Szerették és támogatták egymást mindenben. Persze voltak apró-cseprő viták, de soha nem felejtették el, hogy a legfontosabb az, hogy ott vannak egymásnak. Bármi is történik, mindig számíthatnak egymásra. Együtt legyőzhetetlenek és bármire képesek. Renkívül eltökéltek, erős morális értékrenddel rendelkeznek és tudják, hogy az igazság mindennél fontosabb. Bár egy olyan világban élnek, ahol a nőknek nincsen sok szava a férfiakkal szemben, mégis minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy az igazság napvilágot lásson. Rendkívül erős és kompetens női karakterek, akik bármire képesek. Hatalmas kedvencekké váltak és tűkön ülve várom az újabb kalandjaikat. 

A cselekmény rendkívül szövevényes, egy másodpercre sem eresztett, csak úgy faltam a lapokat. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. A Bella Ellis által teremtett atmoszféra rendkívül erős, igazán érzékletesen ír az erdőről, és a regény különböző helyszíneiről. Babonák, ősrégi hiedelmek, őrület és boszorkányság itatja át az egész történetet, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy miféle helyzetbe is kerültek kedvenc hőseink. Egy idő kissé nehéz elkülöníteni a valóságot és misztikumot, de ahogy haladunk előre a történetben egyre inkább kirajzolódik és testet ölt a gonosz, minden kirakós a helyére kerül és megismerjük a csontok történetét. Bevallom, nagyjából a kötet közepétől kezdve volt egy rendkívül erős gyanúm, hogy kinek a jóvoltából kerültek a falba a gyermek csontjai, ami végül be is bizonyosodott. De az ilyen történetek esetében sokszor nem is az az érdekes, hogy ki követte el a bűntettet, hanem inkább, a nyomozás és a bűnhöz vezető út, a nagy miértek azok, amelyek lekötik az olvasót (vagy legalábbis engem). 

Bella Ellis írásmódja nagyszerű, igazán megszerettem az írói stílusát. A leírások, a humoros párbeszédek, a baljó és komor képek együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy az ember egy nagyszerű olvasmányélménnyel gazdagodjon. Nem éreztem egy másodpercig sem mesterkéltnek a szöveget, teljesen hitelesnek érződött, nem lett a kor paródiája. Zseniális, ahogy a lányok személyiségét és gondolatait vegyíti az általuk megalkotott történetekkel, ezek az apró és finom utalások tették számomra még szerethetőbbé a történetet. Én már a sorozat első részét is nagyon szerettem, a második rész pedig talán még az elsőnél is jobban tetszett. Talán a hangulata volt, ami igazán megfogott. Lehet, hogy csak a közelgő őszi, bekuckózós időszak miatt, de nekem nagyon tetszett ez a komor és baljós hangulat. 

Nagyon tetszett, hogy a főszálon kívül rengeteg korabeli problémával ismerkedhettünk meg. Az ír bevándorlók, vagy éppen a katolikusok helyzete és a velük kapcsolatos előítéletek, az árvaházak és az utcagyermekek élete is megjelenik az írásban. Persze nem annyira hangsúlyosan, mint a nyomozás, de ez is elég arra, hogy az embert arra ösztönözze, hogy még inkább elmélyedjen a témában. Az biztos, hogy én a jövőben is szívesen olvasnék ilyesmit, hiszen az 1800-as és az 1900-as évek mindig is nagy érdeklődést váltottak ki belőlem. 

Az a helyzet, hogy valószínűleg a Netflix nem olvasta az előző bejegyzésemet, de még mindig úgy gondolom, hogy tökéletes sorozat lehetne Bella Ellis regényéből. Ahogy Enola Holmes (akit amúgy szintén imádok), úgy a Brontë nővérek is megérdemelnének egy adaptációt. 

Nem tudok elmenni szó nélkül a kötet borítója mellett. Egyszerűen csodálatos, és pontosan olyan érzés ránézni, mint amilyen olvasni is. Imádom a letisztultságát és a hangulatát.  

Össszességében nekem nagyon tetszett az Ördögi csontok című kötet, a kor szerelmesei és a Brontë nővérek rajongói szerintem nagyon fogják szeretni a történetet, de igazából bátran ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed kis krimire vágyik. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is tudsz olvasni. 

Nyereményjáték

A regény főszereplői a Brontë nővérek, így a mostani játékunk is hozzájuk kötődik. Minden kérdésen találtok egy kérdést, ami az életükhöz kötődik, nektek pedig nincs más dolgotok, mint válaszolni az adott kérdésre. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

A nővérek 1846-ban kiadták első könyvüket saját költségükre, azonban álnevet használtak. Milyen neveket használtak?  

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.31.: Csak olvass!

09.02.: Olvasónapló

09.04.: A Szofisztikált Macska

Robin Stevens: Hova ​tűnt Miss Bell? (Úrilányok nem gyilkolnak 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Úrilányok nem gyilkolnak sorozat első részében megismerkedhetünk a Wells és Wong nyomozóiroda szenzációs hőseivel, akik könnyen belopják magukat a szívünkbe. A fordulatos ifjúsági krimit a Manó Könyvek adja ki magyarul és ha bloggereinkkel tartatok, s együtt nyomoztok a turnénk során, végül egy szerencsés olvasóé lehet a kiadó által felajánlott nyeremény példány!

Daisy Wells és Hazel Wong elhatározzák, hogy titkos nyomozóirodát alapítanak a Deepdean Leányiskolában. Ám ó ideig nem akad igazán izgalmas ügyük. (Hacsak nem találod annak Lavinia Elveszett Nyakkendőjének Esetét. Ők nem találták annak.) Ám Hazel egy este a tornaterembe lépve holtan találja a természettudományt tanító Miss Bellt. Amikor öt perccel később visszatér Daisyvel, a holttestnek már nyoma sincs. Eltűnt! Hazelnek és Daisynek most már egy igazi gyilkosságot kell felgöngyölítenie. Először viszont be kell bizonyítaniuk, hogy egyáltalán megtörtént - még mielőtt a gyilkos újra akcióba lendül (és persze mielőtt a rendőrség átvenné az irányítást). A két önjelölt detektív bizonyítékokat gyűjt, gyanús jelek után kutat, és természetesen mindenkit szemmel tart az iskolában. Hazelnek és Daisynek minden ügyességükre szükségük van, hogy elkapják az elkövetőt - de vajon sikerül nekik? És nyomozás közben vajon a barátságuk is kiállja a próbát?

Az utóbbi időben óriási kedvenc lett nálam a gyermek- és ifjúsági irodalom műfaja. Ezek a végtelenül kedves és szerethető történetek mindig rabul ejtik a szívemet és a lelkemet. Hajlamos vagyok arra, hogy leginkább a szépirodalmi és a történelmi regényeket részesítsem előnyben, így olykor tudatosan "kényszerítem" magam arra, hogy könnyedebb műfajban is olvassak, igyekszem visszaszorítani a nehezebb témájú és fájdalmas regényeket. Ha megnézitek az elmúlt hónapok termését jóval színesebb palettával találkozhattok nálam és remélem, ezt a jövőben is tudom majd biztosítani számotokra. Persze az ember nem tud kilépni a saját bőréből, így természetesen megmarad fő zsánernek ez a két műfaj, de igyekszem jobban elosztani az olvasmányaimat. Azt hiszem, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom igazi komfortolvasmány a számomra, ezek a történetek kapcsolni ki a leginkább, így egy nehéz nap után ezeket olvasgatom a legszívesebben. Az az igazság, hogy mostanában valószínűleg nem én vagyok a legnyugodtabb ember a világon. Az életem több területén is komoly stressz ér a hét minden napján, így még fontosabbá vált az olvasás a mentális egészségém megőrzése érdekében. Ritka pocsék időszakon megyek keresztül, a hetem is borzalmas (és még csak szerda van....) így nem is találkozhattam volna jobbkor Robin Stevens regényével, mely az első pillanattól kezdve levett a lábamról. Csak úgy faltam a lapokat, Daisy és Hazel társaságában én is a bűnöző nyomába eredtem és óriási lelkesedéssel próbáltam a kirakós darakbáit összerakni, hogy én is megfejthessem Miss Bell esetét. 

Nem vagyok egy óriási krimi fan, nagyjából minden rajongásom Murdoch nyomozó rejtélyeire korlátozódik, de valami miatt a nyomozás szálakat hihetetlenül szeretem az ifjúsági regényekben. Mikor megláttam a Hova tűnt Miss Bell című regény fülszövegét, nagyon lelkes lettem. A bentlakásos lányiskolák valahogy mindig is a szívem csücskei voltak, szeretem, ha egy történet ilyen környezetben játszódik. A könyvet lapozgatva egy rövid kis írást találtam az írónőről. Elolvasván realizáltam, hogy Robin Stevens tulajdonképpen a saját életéből merített ihletet, hiszen gyermekként ő is ilyen típusú iskolában tanult, imádta a detektívtörténeteket és minden vágya az volt, hogy legyen egy saját ügye, amit majd felderíthet. A két főszereplő (Daisy és Hazel) pedig pontosan ezért alapította meg a titos nyomozóirodájukat, persze kezdetben sejtelmük sem volt, hogy milyen komoly és szövevény ügybe botlanak majd. 

A történet alapját a lányok nyomozása képezi, a cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, a két fiatal lánnyal együtt az olvasó is próbálja kideríteni, hogy mi állhat Miss Bell eltűnése mögött. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több mindenre derül fény, szép lassan helyükre kerülnek a kirakós darabkái, mindenki egyre gyanúsabb és gyanúsabb lesz. Az ártatlannak gondolt felnőttek gyorsan gyanúsítottakká válhatnak és a leggyanúsabb személyről is kiderülhet, hogy semmi köze a bűntényhez.

Az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy gyilkosság történt, de holttest hiányában persze senki sem hinne a lányoknak, így nincs más lehetőségük, mint kezükbe venni az irányítást és a saját maguk módján felgöngyölíteni a rejtélyes ügyet. A legfontosabb kérdés pedig az, hogy vajon Hova tűnt Miss Bell?

A történet két főszereplője Daisy és Hazel kicsit olyan volt számomra, mint a borsó meg a héja. Tökéletesen kiegészítették egymást, még akkor is, ha olykor nem volt zökkenőmentes számukra a közös nyomozás. Az eltérő személyiségük és saját előítéleteik olykor hátráltatta a nyomozást, de két ilyen vérbeli detektíven persze semmi sem foghat ki. Szerettem, ahogy szép fokozatosan összecsiszolódtak és végül egyenrangú partnerekként tekintettek egymásra. Daisynek meg kellett tanulnia, hogy a csapatmunka nem azt jelenti, hogy ő dirigál, a másik pedig vakon követi őt. Hazelnek pedig meg kellett tanulnia kiállnia önmagáért és az ötleteiért. A kérdés már csak az, hogy a nyomozás közben a barátságuk vajon kiállja-e a próbát, vagy ez lesz az első és egyben az utolsó komolyabb nyomozási ügyük is. 

Bár a történet egy gyilkosságról és magáról a nyomozásról szól, fontos kiemelnem, hogy semmiképpen sem ijesztő, vagy vérfagyasztó Robin Stevens regénye. Az írónő abszolút a jóízlés határain belül maradt és egyáltalán nem sokkoló, vagy durva az írása. Tökéletes olvasmánynak tartom a 10-14 éves korosztály számára. Garantáltan odaszegezi majd a fiatalokat a fotelhoz és biztosan őrült lelkesedéssel falják majd a lapokat. Ezt a könyvet egyszerűen nem lehet nem szeretni. Még felnőtt fejjel is imádtam olvasni, ezért biztos vagyok benne, hogy a célközönség körében is nagy sikere lesz.

Nagyon tetszett, hogy a bűntény megoldása nem teljesen egyértelmű, rendesen megdolgoztatja az olvasója agyát. Semmi sem magától értetődő, igazán szövevényes az ügy. Ilyen egy tökéletes ifjúsági krimi. 

Az élfestett kiadások nagyon tetszenek, így hihetetlenül megörültem, mikor megláttam, hogy a kiadó ezt is ilyen formában jeleníti meg. Remekül mutat a polcon, egyszerűen imádom. 

A borító hátulján már olvasható a sorozat többi részének a címe magyarul, szóval nagyon remélem, hogy hamarosan azokat is majd a kezünkben tarthatjuk. Én biztosan elolvasom majd mindegyiket. 

Összességében én nagyon szerettem Robin Stevens regényét és csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Az ifjúsági regények között külön izgalmasak azok, ahol a fiatal szereplők nyomok után kutatnak. A mostani játékban hasonló témájú regények fülszövegeiből találtok idézeteket, a megfejtéseket, azaz a szerzők nevét és a könyv címét kell a Rafflecopter megfelelő sorába írni.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

FÜLSZÖVEG IDÉZET

“Azok a gyerekek, akik nyári vakációjukat töltik a titokzatos régi házban, nem hisznek a kalandban, mégis dobogó szívvel tárják fel a rejtekhelyeket s a hozzájuk vezető zegzugos alagútrendszert. Találnak is odalent valamit, ami meghozza nekik a nem várt kalandot, olyat, hogy nem kell izgalmasabb, rejtélyesebb egy igazi, felnőtt detektívregényben sem.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

08.22 Olvasónapló

08.24 Csak olvass!

08.26 Könyvvilág

08.28 Spiorit Bliss Sárga Könyves út

08.30 Zakkant olvas

Jane Austen: Meggyőző érvek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Jane Austen népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Regényei rengeteg írót és rendezőt megihlettek az évek során. A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen  életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a Meggyőző érvek legújabb kiadását!

Jane Austen hatodik, egyben utolsó regénye már halála után, 1818-ban jelent meg először. A történet Sir Walter Elliotról és három lányáról szól, akik közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez. A legidősebb, Elisabeth hiába vár gőgösen somersetshire-i kastélyukban rangos házasságra, a középső testvért, a regény főhősét, Anne-t pedig, lebeszélték arról, hogy házasságot kössön szerelmével, a fiatal, vagyontalan Wentworth tengerésztiszttel. Az egykori szerelmesek nyolc év után véletlenül újra találkoznak, ami azért is érdekes, mert az idő múlásával aztán fordult a kocka: Sir Walter pazarló életmódja miatt kénytelen bérbe adni a birtokát, és elköltözni, az azóta kapitányi rangra emelkedett korábbi udvarló viszont fényes pályát futott be, meggazdagodott, és most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet... csak Anne Elliot nem...

Hosszas bonyodalmak, kölcsönös büszkélkedés és féltékenykedés után vajon végül újra egymásra találnak hőseink?

A Meggyőző érvek a legérettebb - és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott - Austen-regény, amit nem az erény és a hűség felemelő példái tesznek maradandóvá, hanem a karikaturisztikusan jellemzett, hiú, üresfejű, páváskodó, csacska alakok pompás galériája.

Mindig is szerettem az angol irodalmat, Jane Austen neve pedig természetesen nem ismeretlen számomra. Mivel még nem olvastam el minden regényét, így elhatároztam, hogy szép lassan megismerkedek minden magyarul megjelent regényével. Eddig három könyvét olvastam el az írónőnek és óriási lelkesedéssel vártam, hogy végre letaszítja-e valami a trónról a Büszkeség és balítéletet. Végül ez nem történt meg, de először éreztem azt, hogy végre valami megközelítette. A Meggyőző érvek egy rendkívül érdekes történet, egy igazi társadalomrajz egy szerethető főhőssel, akinek a személyisége figyelemre méltó és egyedi Austen hősnői között. 

A regényt a 19. század elején jól fogadták, de nagyobb hírnévre a század későbbi részében tett szert, mely a 20. és 21. században is folytatódott. Mivel a Meggyőző érvek volt Austen utolsó befejezett műve, a kritikusok ezt tartják a legérettebb regényének. A regény rengeteg adaptációt megélt már, az egyik legfrissebb a Netflix nevéhez köthető. (Én még nem láttam, de a kritikák alapján vélhetően nem is fogok sort keríteni rá.) A Meggyőző érvek számomra a nagy újrakezdés könyve, történhet bármi, azok, akik összetartoznak, végül egymásra találnak. Persze, a boldogságot soha nem adják ingyen, rengeteg dologgal kell a főhősöknek szembenéznie. Az ember boldogulásának a fő akadálya, sokszor önmaga. A büszkeség nagy úr, van, hogy csak ez tart minket vissza attól, hogy végre megkapjuk azt, amit igazán szeretnénk. 

 A történet szerint Anne Elliot életébe visszatér a nagy szerelme, akivel nyolc évvel ezelőtt felbontotta az eljegyzését mert meggyőzték őt arról, hogy a vele való házasság nem vetne jó fényt a családra. Wentworth kapitány azonban az évek során komoly vagyonra tett szert, így beigazolódni látszik azon ígérete, hogy szerencse kíséri majd az útját és vagyonossá válik. A két fiatal találkozása kissé hűvösre sikerül, csak szép fokozatosan jutunk el oda, hogy újra szívélyes viszonyban lesznek egymással. A büszkeség, a konokság és a dac tartja távol őket egymástól és a különböző kínos és félreértett helyzetek sem kedveznek a kapcsolatuknak. A kérdés már csak az, hogy vajon képesek-e újra egymásra találni, vagy netalán valaki más mellett lelik meg a boldogságot?

Nagyon érdekes, hiszen tulajdonképpen szinte semmi egetrengető, vagy óriási dolog nem történik a cselekményben, mégsem unatkoztam egy másodpercig sem. A kötetet nem a vadító izgalmak teszik érdekessé, hanem a kissé melankólikus hangulata, a szereplők csendes vágyódása az, ami igazán magához láncolja az olvasóját. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége a társadalmi korrajz. Jane Austen rendkívül érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében, akik nagyon jól bemutatják a korabeli vidéki arisztokrácia viselkedését. Vannak, akik rendkívül gőgösen viselkednek, az alacsonyabb rangúakat lenézik még akkor is, ha közben a nevükön kívül semmi mást nem tudnak már felmutatni. Mások folyton szenvednek, vélt, vagy valós igazságtalanságokon puffognak, az egyetlen gyógyír számukra pedig a figyelem. Vannak, akik borzasztóan viselkednek, a rangért bármire képesek a behízelgő modorukkal, még mások csendesen szemlélik az eseményeket. Persze szerencsére rengeteg szerethető és szimpatikus karaktert is megismerhetünk, így tényleg elmondhatjuk, hogy a jellemek sokszínűsége terén abszolút nincs hiány.

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesebben lapozgatja majd ezeket a regényeket. Mindenesetre türelmetlenül várom az újabb és újabb kiadásokat a sorozatból. 

Összességében tetszett a Meggyőző érvek című regény, az évek során még biztosan többször a kezembe fogom venni, de sajnos neki sem sikerült letaszítania a trónról a Büszkeség és balítéletet. Nagyon örülök, hogy elolvastam végre ezt a regényt és töretlen lelkesedéssel készülök az írónő többi regényére. Ha szeretitek Austen munkásságát, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Anne történetének is. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni és ugyanitt bele is tudsz olvasni a kötetbe. 

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e, hogy melyik regényből származik az adott idézet. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.22.: Csak olvass!

08.24.: Spirit Bliss Sárga könyves út

08.26.: Szaffi polca

08.28.: Könyvvilág

08.30.: Dreamworld

09.01.: Sorok között

09.03.: Readinspo

Kristin Hannah: Téli kert - kedvcsináló idézetek a könyvhöz + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kristin Hannah nevét már nem kell bemutatni a magyar olvasóközönség számára, az írónő több regénye is elérhető országunkban. A legfrissebb, Magyarországon megjelenő kötete a Téli kert egy magával ragadó, szívfacsaró történet szeretetről, veszteségről, fájdalomról és megváltásról. Tartsatok velünk, merüljetek el velünk az érzelmek viharában és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Egy asszony magával ragadó, szívfacsaró története szeretetről, veszteségről és megváltásról.

Egyszerre epikus szerelmi történet, amely a második világháborús Szovjetunióban játszódik, ugyanakkor bensőséges portré jelenkori anyákról és lányokról, éppen életük keresztútjánál.

Feltárja a háború okozta szívfájdalmakat, a túlélés árát és az emberi szellem végső győzelmét. Ez a regény még hosszú idővel azután is kísérteni fogja az olvasóját, hogy az túljutott az utolsó lapon.

1941. Leningrád, az egykor oly varázslatos város háborús ostrom alá került, elvágták a segítségtől, és betemette a hó. A város teli van kétségbeesett asszonyokkal, akik meg akarják menteni gyermekeiket, a családjukat és magukat…

2000. A veszteség és a kor szörnyű vámot szedett Ánya Withsontól. Végül felveszi a kapcsolatot elidegenedett lányaival. Akadozó, bizonytalan hangon kezdi meg szőni meséjét egy szépséges orosz lányról, aki egy emberöltővel korábban Leningrádban élt…

Nina és Meredith lenyűgözve ülnek édesanyjuk ágyánál, hallgatva a történetet, amely több mint hatvan évet ível át, és az ostromzár alatt álló, háború dúlta Leningrád szörnyűségeitől napjaink Alaszkájáig vezet.

A történet mögötti valóságot felfedő nyomozás során Nina és Meredith olyan megrendítő, annyira hihetetlennek tűnő titkot tár fel, ami alapjaiban rázza meg a családjukat, és megváltoztatja mindazt, amit önmagukról hittek.

Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Bár nem indult a kapcsolatom egyszerűn ezzel a regénnyel, de a végére nagyon megszerettem és rengeteg szívszorító, és csodálatos pillanatot okozott számomra. 

Ebben a bejegyzésben arra gondoltam, hogy kigyűjtök nektek néhány idézetet, hátha megjön a kedvetek az olvasáshoz. 

1.

 "– Erre iszom! – helyeselt Nina.

– Te bármire iszol.

– Való igaz. Ez az egyik legklasszabb tulajdonságom."

2. 

"Nálam biztonságban lesz ez a titok.

A pap nem mosolyog.

– Nincsen biztonságos titok."

3.

"A remény törékeny holmi, könnyedén összezúzódik, ha túl sokat foglalkoznak vele."

4.

"Előfordul, hogy valami akkor mutatkozik meg a legigazibb valójában, amikor lefosztjuk róla a színeket."

5.

"– Apád azt hiszi, nem bírom majd elviselni a halálát.

– És el bírod? – kérdezte Nina egyszerűen.

– Csodálkoznál azon, mi mindent bír elviselni az emberi lélek."

6.

"Mindenki a saját módján omlik össze – vagy tartja magát egyben."

7.

"Évekig csak látta az anyját anélkül, hogy igazából ránézett volna, pont ahogy Meredithszel a tündérmesét hallgatták anélkül, hogy valóban odafigyeltek volna. Magától értetődőnek vették, hogy csupán egy bájos fikció, amit kizárólag azért hallgattak meg, hogy hallják az anyjuk hangját."

8.

"Elveszíteni a szerelmet iszonyú dolog – válaszolta anyu halkan. – De hátat fordítani neki elviselhetetlen."

9.

"Mi, nők, mások érdekében hozzuk a döntéseinket, nem saját magunkért, és amikor anyák leszünk, akkor… elviseljük, amit muszáj elviselnünk a gyerekeinkért. Ezzel megvédelmezed őket."

10.

"A szavak számítanak."

Ezeket az idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből, bevallom, nekem a 7. volt a kedvencem, ez volt az ami a legjobban megfogja az egész könyv lényegét. Egyszerűen tökéletes illik a regény cselekményéhez és történetéhez. 

Remélem tetszett nektek ez a válogatás, és meghozza a kedveteket az olvasáshoz. 

Ha az extra bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A regény egy része a II. világháborús Szovjetunióban játszódik, így a mostani játékunk is ehhez a történelmi eseményhez kapcsolódik. Mindegyik állomáson találtok egy idézetet, egy olyan kötetből, ahol szintén hangsúlyos szerepet kap a világháború, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott írás címe. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– Szinte minden faj, amely valaha élt, már kihalt, Laurette. Semmi okunk feltételezni, hogy mi, emberek különbözünk tőlük!”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.18.: Csak olvass! értékelés

08.19.: Csak olvass! (idézetek)

08.21.: Kelly és Lupi olvas

08.23.: Könyv és más

08.25.: Utószó

Talia Hibbert: Kezdj ​élni, Chloe Brown! + Nyereményjáték

Sziasztok!

Talia Hibbert modern humoros romantikus regényét a Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg, s ezzel a kötettel kezdhetjük az ismerkedést a Brown lányok történetével. Itt most megtudhatjuk, milyen sikerrel vette kézbe saját életét Chloe Brown.

Tartsatok bloggereinkkel, hiszen blogturnénk során egy szerencsés olvasó megnyerheti a kiadó által felajánlott nyeremény példányt!

Chloe ​Brown krónikus beteg számítógép-guru, akinek célja van, terve van és listát készít. Miután majdnem – de csak majdnem – meghal, hét alapelvet fogalmaz meg a maga számára, hogy végre „elkezdjen élni”. Az elsőt már ki is pipálta: végre elköltözött a fényűző családi villából.

Mi következik ezután?

• Nagyot bulizni, és jól berúgni

• Motorozni

• Kempingezni

• Jót szexelni valakivel, szerelem nélkül

• Egy kézitáskával beutazni a világot

• És… valami rosszat csinálni

De rossznak lenni nem könnyű, még akkor sem, ha az ember részletes útmutatót készít magának. Tanár is kell a dologhoz, és Chloe tudja, ki a megfelelő férfi a feladatra.

Redford „Red” Morgan mindenhez ért, van tetkója és motorja, és szexibb tízezer hollywoodi szívtiprónál. Művészlélek: éjszaka fest, de nappal elrejti a képeit – amit Chloe onnan tud, hogy néha leskelődik utána. De igazán csak egy icike-picikét.

Ám amikor felveszi Redet a lázadási listájára, olyan dolgokat tud meg róla, amit sosem leshetett volna ki. Például, miért van ellenére, hogy Chloe gazdag családból származik? Miért nem mutatja meg a képeit soha senkinek? Mit takar valójában Red durva külseje?

Rendkívül ritka, hogy egy romantikus könyvbe elsőre beleszeretek a fülszöveg alapján. A Kezdj el élni, Chloe Brown! azonban pontosan ilyen volt. Általában tartok a műfajtól, a Rubin Pöttyös könyveket például csak módjával olvasom, valahogy nem az én világom, de az Arany Pöttyös regényeket előszeretettel lapozgatom. Leginkább azokat a romantikus könyveket szeretem, amelyek kicsit túlmutatnak önmagukon és mélyebb mondanivalót rejtenek. Az öncélú szexualitás ábrázolás nem kenyerem, nem vagyok prűd, de ha már egyszer megjelenik egy regényben, akkor legyen súlya. Szerencsére Talia Hibbert rendkívül jól bánik a szavakkal, így egy másodpercig sem éreztem kényelmetlenül vagy furcsán olvasás közben. Abszolút kedvelhető és szórakoztató történet volt, melynek minden lapját hatalmas lelkesedéssel olvastam. Nagyon megkedveltem a szereplőket és hihetetlenül drukkoltam az egymásra találásuknak. 

Chloe egy krónikus betegségben szenvedő lány, akinek olyan nehézségekkel kell szembenéznie, amilyeneket mi egészséges emberek nem érthetünk. Egy másik regényben már olvastam egy hasonló betegségről, ahol szintén megjelent a kanál elmélet (The Spoon Theory).  Tetszett, hogy az írónő vette a fáradtságot és utánanézett a témának, ezzel az aprósággal pedig hitelesebbé vált számomra a történet. 

Az elmélet számos krónikus betegséggel küzdő ember körében népszerű. Tökéletesen leírja a korlátozott energia fogalmát, a „kanalat” energiaegységként használva. ”Egy kávézóban ülve Miserandino elmagyararázta, hogyan gyűjtött kanalakat, és hogyan használta azokat az energia véges egységeinek ábrázolására. Azok számára, akik krónikus betegségben szenvednek, az energia korlátozott, és számos tényezőtől függ, beleértve a stresszszintet, az alvás módját és a fájdalmat. Összesen 12 kanalat adott át neki, és a nap folyamán ezzel kelett gazdálkodnia. A példa pedig rendkívül szemléletesre sikerült és a barátja végre megértette, hogy Misarandino min megy keresztül minden nap.

Ezen kívül azonban megjelenik a depresszió, az elmagányosodás, a rossz párkapcsolat és lelki sérülések témája is. Bár rendkívül komoly téma mindegyik, mégsem egy szomorú történet (pedig fogadjunk, hogy azt hittétek, mert én rengeteg ilyesmit olvasok :D ). A súlyos témákat tökéletesen ellensúlyozza a szereplők személyisége, így azoknak sem kell tőle félni, akik ódzkodnak a szomorú történetektől. 

El kell mondanom nektek, engem ez a sztori nagyon megfogott. Ahogy haladtunk előre a történetben, úgy ismertük meg egyre jobban Chloe és Red hátterét. Egyiküknek sincs könnyű dolga, nagyon megrendült mindkettejük bizalma az embereknek, csak nehezen nyílnak meg mások előtt. Legszívesebben mindkettejüket jól megölelgettem volna és egy jó kávé társasáságában mindkettejüket biztosítottam volna arról, hogy nincsenek egyedül. Nagyon megkedveltem őket, hihetetlenül jól működött közöttük a kémia, vicces volt, ahogy beszólogattak egymásnak.  Néha hangosan felnevettem, olyan szókat szórakoztam a közös párbeszédeken.  Azonban nem csak együtt, hanem külön-külön is kompetens és szerethető főszereplők. Bár tökéletesen kiegészítik egymást, mégis önállóan is megállják a helyüket. Nem tökéletes, romantikus hősök, sokkal inkább valódi, hús vér emberek, amilyenek akár mi is lehetnénk. Olykor hibáznak, elesnek, aztán pedig felállnak. Esendőek, de erősen, mert képesek arra, hogy felálljanak és továbbmenjenek. Képesek arra, hogy fejlődjenek, kilépnek a komfortzónájukból, erőfeszítéseket tesznek azért, hogy végül révbe érjenek.

A könnyed külső azonban, ahogy említettem mély belsőt rejtett. Szívfájdító volt látni, hogy egy az, ami nekem semmiség, másnak akár napi 2-3 energiegységét, vagyis kanálveszteséget jelent. Szomorú belegondolni, hogy a betegség mennyi ember életét nehezíti meg. Sokan ágyhoz vannak kötve, mások ugyan képesek arra, hogy elhagyják a lakásukat, de ez olyan erősen igénybe veszi a szervezetüket, hogy utána napokig képtelen megmozdulni. Chloe a második csoportba tartozik. Képes arra, hogy önálló életet éljen, ugyanakkor nagyon gyorsan elfárad és sok minden kimeríti őt. A Reddel való találkozás mindkettejük világát felforgatta. Komoly és mély sebeket takargatnak, igazán boldoggá azonban csak akkor válhatnak, ha végre megnyílnak a másik előtt. Megtanulják, hogy az előítéletesség nem vezet sehova és az első benyomás sokszor rendkívül csalóka lehet. 

A kötetben ugyan felületesen, de megismerhettük Chloe lánytestvéreit is. Kicsit utánanéztem a sorozatnak és úgy láttam, hogy a folytatásokban a másik kettő Brown lányt ismerhetjük meg egy kicsit jobban. Nagyon tetszett azoknak is a fülszövege, így remélem hamarosan azokat is olvashatjuk majd a Kiadó jóvoltából. 

A Kezdj ​élni, Chloe Brown! című kötet egy rendkívül eredeti, vicces és igazán kellemes olvasmány. A karakterek szimpatikusak és abszolút szerethetőek. Nem mondom, hogy kedvencet avattam, de összességében nagyon szerettem és tűkön ülve várom a folytatásokat. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az extra bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Mivel Chloe Brown története eredetileg 2019-ben jelent meg, a 2010-es évek romantikus vígjátékaival játszunk. Ismerd fel minden állomáson a filmet, és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A filmek címét írhatjátok a magyar vagy az eredeti címmel is.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

08.15 Olvasónapló

08.17 Könyvvilág

08.19 Csak olvass!

08.21 Angelika blogja

08.24 Hagyjatok! Olvasok!

08.27 Sorok Között

Kristin Hannah: Téli ​kert + Nyereményjáték

Sziasztok!

Kristin Hannah nevét már nem kell bemutatni a magyar olvasóközönség számára, az írónő több regénye is elérhető országunkban. A legfrissebb, Magyarországon megjelenő kötete a Téli kert egy magával ragadó, szívfacsaró történet szeretetről, veszteségről, fájdalomról és megváltásról. Tartsatok velünk, merüljetek el velünk az érzelmek viharában és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Egy asszony magával ragadó, szívfacsaró története szeretetről, veszteségről és megváltásról.

Egyszerre epikus szerelmi történet, amely a második világháborús Szovjetunióban játszódik, ugyanakkor bensőséges portré jelenkori anyákról és lányokról, éppen életük keresztútjánál.

Feltárja a háború okozta szívfájdalmakat, a túlélés árát és az emberi szellem végső győzelmét. Ez a regény még hosszú idővel azután is kísérteni fogja az olvasóját, hogy az túljutott az utolsó lapon.

1941. Leningrád, az egykor oly varázslatos város háborús ostrom alá került, elvágták a segítségtől, és betemette a hó. A város teli van kétségbeesett asszonyokkal, akik meg akarják menteni gyermekeiket, a családjukat és magukat…

2000. A veszteség és a kor szörnyű vámot szedett Ánya Withsontól. Végül felveszi a kapcsolatot elidegenedett lányaival. Akadozó, bizonytalan hangon kezdi meg szőni meséjét egy szépséges orosz lányról, aki egy emberöltővel korábban Leningrádban élt…

Nina és Meredith lenyűgözve ülnek édesanyjuk ágyánál, hallgatva a történetet, amely több mint hatvan évet ível át, és az ostromzár alatt álló, háború dúlta Leningrád szörnyűségeitől napjaink Alaszkájáig vezet.

A történet mögötti valóságot felfedő nyomozás során Nina és Meredith olyan megrendítő, annyira hihetetlennek tűnő titkot tár fel, ami alapjaiban rázza meg a családjukat, és megváltoztatja mindazt, amit önmagukról hittek.

Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe Kristen Hannah legújabb magyarul megjelent regényét is. Az írónő nevét már ismertem, de még soha nem olvastam tőle semmit. Sok jót hallottam már a munkásságáról, A Szentjánosbogár lányok pedig a kívánságlistám élén áll, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. A fülszöveg azonnal megfogott magának, mivel a háborús regények az abszolút kedvenceim, így vártam, hogy az írónő elvarázsoljon és valami újdonsággal gazdagítsa a tudásomat. 

A történet két szálon fut, de nem a megszokott formában. Az egyik szál 2000-ben játszódik, és arról szól tulajdonképpen, ahogyan a 3 Withson nő (anya és két lánya) egymásra talál. Soha nem álltak közel egymáshoz, a családot csupán az édesapa szeretete tartotta össze. Egy nem várt esemény hatására azonban rá kell jönniük, hogy csak akkor költözhet mindenki szívébe béke, ha végre igazán látni és hallani kezdik egymást. A másik szál tulajdonképpen egy tündérmesének indul, de szép lassan rájövünk, hogy a metaforikus képek mögött, Oroszország korabeli történelme elevenedik meg. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre realisztikusabbá a mese, míg végül elveszíti tündérmese jellegét és a zord valóságot mutatja be. Ez az időszak az 1940-es éveket, az orországi nagy tisztogatás és a II. világháborús eseményeket mutatja be. 

Mielőtt továbbmegyek a könyv értékelésében szeretnék egy kis történelmi kitekintést adni nektek a korabeli eseményekről. A nagy tisztogatás Sztálin által kezdeményezett, 1934 és 1940 között a Szovjetunióban végrehajtott politikai elnyomást jelöli. A tisztogatás Sztálin uralmának konszolidálására, a kommunista párt nem megfelelő elemeitől való megtisztítására irányult. A közvélemény figyelme a kommunista párt vezetőin, illetve az állami hivatalnokokon és vezetőkön végrehajtott tisztogatásra terelődött, ám ezen kívül érintette még a társadalom más rétegeit is; az értelmiségieket, parasztokat, főleg a kuláknak kikiáltottakat. A tisztogatások egy része a hivatalos indoklás szerint kémektől és szabotőröktől való megszabadulást szolgálta. 1941-ben Hitler megtámadta Szovjetúniót és ez rengeteg ember halálát okozta. A harcok alatt Leningrádot szép fokozatosan elvágták a külvilágtól, az emberek pedig éhezni kezdtek. Az ott lakók kénytelenek voltak mindent megenni az életben maradáshoz, egy idő után már nem volt háziállat a városban, kénytelenek voltak elfogyasztani őket is. Sötét idők következtek, a kíméletlen orosz tél rengeteg ember halálát követelte. Ebben az élethelyzetben ismerhetjük meg a tündérmese szereplőit és csak a történet végére válik egyértelművé az olvasó számára, hogy Ánya Withson milyen szerepet töltött be benne. 

Nehéz bármit is írnom, hiszen rendkívül felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Már a felénél jártam, amikor úgy éreztem, hogy ez nem nekem való történet. Valahogy nem tudtam szimpatizálni a szereplőkkel, Nina és Meredith kifejezetten idegesített. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem látják a fától az erdőt. Olyan egyértelmű jeleket kaptak, ami alapján tisztában kellett volna lenniük édesanyjuk problémáinak a gyökereivel, de csak nehezen kapcsoltak. Feltehetőleg ennek az volt az oka, hogy a három nő nagyon távolt állt egymástól, képtelenek voltak egymásra hangolódni. Édesanyjuk soha nem volt egy tipikus, szeretetteljes nő, valahogy soha nem alakult ki közöttük igazi kapocs. Egymás mellett éltek, de soha nem együtt. Hiába laktak egy fedél alatt, mégis idegenek voltak egymás számára. A lányok persze sokáig keresték édesanyjuk megbecsülését, de a nő soha nem adta jelét az érdeklődésének. Így szép fokozatosan elhaltak ezek a próbálkozások és idegenek maradtak egymás számára. Ahhoz azonban, hogy az ember ismerje saját magát, ismernie kell a családja történetét is. Ahogy Ánya fokozatosan megnyílik lányai előtt, szép lassan megértjük tettének mozgatórugóit és ha semmissé nem is lehet tenni az eltelt 40 éve, de új alapokra tudják helyezni kapcsolatukat. Ez az egész azt mutatja, hogy a kommunikáció az egyik legfontosabb dolog, ha a kapcsolatokról van szó. Ha az emberek nem beszélnek egymással, akkor soha sem oldódnak meg a problémák. Amikor a lányok végre elkezdtek figyelni a mesére, és megértették anyjukat, végre úgy kezdték el látni őt, mint édesapjuk. Ahhoz, hogy lásd a másikat, nem elég nézni. 

A második felét követően azonban valami megváltozott bennem. Ahogy Ánya kinyílt és egyre több dolgot tudtam meg a meséjéből, úgy kezdett el magához bilincselni a könyv. És azt hiszem bátran elmondhatom, hogy talán soha többet nem is ereszt el. Már az elején is jobban tetszettek a mesei részek, de amikor egyre valószerűbbé vált a történet, még inkább magába szippantott. Bevallom, legalább háromszor pityeredtem el olvasás közben. Vicces, mert az elején úgy éreztem, hogy nem nekem való ez a könyv, a végére pedig úgy csuktam be, hogy oké, ide nekem a többi Kristin Hannah könyvet. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy nem adtam fel az olvasást és bár nem voltam kibékülve a karakterek viselkedésével, haladtam tovább, és végül meglett a várva várt jutalom. Egy igazi, lenyűgöző élettörténetet olvashattam, amely a háború egy olyan dimenziójáról ír, amiről eddig nem olvastam. Félelmetes, mérhetetlenül szomorú, sokkoló és csodálatos történetet ismerhettem meg, mely az emberben lakozó erőről, a túlélésről szól. 

Mi nők, bármire képesek vagyunk azokért, akiket szeretünk (a korrektség jegyében most megjegyzem, hogy biztosan a férfiak is, de mivel ők éppen háborúzni voltak, így nem igazán lehet az ő helytállásukról beszélni a városban történő események kapcsán). A regényben több anya-lánya kapcsolatot is megismerhetünk. A történetben Vera és családja, míg a való életben Ánya és a lányai kapcsolatába nyerhetünk betekintést. Mindegyik nő egy igazi, erős egyéniség, aki kész arra, hogy megváltsa az egész világot. A háborús borzalmak között minden édesanyának nagy döntéseket kellett meghozni. Nem csak a saját életéért, hanem gyermekeiért is ő felel. Legyen szó órákon át történő sorban állásról az ételjeggyel, az utolsó kenyér elosztásáról, vagy éppen egy haldokló gyermek utolsó óráiról. A háború persze senkivel sem kegyes, hatalmas veszteséget szenvedett el mindenki, a gyógyulás pedig sokszor nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen volt. Vannak sebek, amelyek soha nem múlnak el, örökké fájni fognak. 

Ánya soha nem volt jóban a lányaival, szellemként létezett saját otthonában, igazából csak foglalkozott velük, amikor a mesét mondta el. De vajon a tettei szeretetlenségből fakadtak, vagy van valami más is a háttérben? Hogyan szeressen az ember, ha önmagát is képtelen szeretni? 

A két szál cselekménye élesen eltér egymástól. Míg a könyvbéli jelenben, vagyis a 2000-ben játszódó szál inkább az érzelmekre és három nő kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, addig a háborús történet rengeteg izgalmat és torokszorító pillanatot okoz az olvasó számára. Egy idő után úgy fogtam fel a jelenbéli eseményeket, hogy tulajdonképpen ez a "pihenő" számomra, mert ahogy durvult Ánya elbeszélése úgy tört össze egyre inkább a szívem. A csavar a történet végén és az epilógus tulajdonképpen a kegyelemdöfés volt, nem tudom mikor pityeregtem utoljára ennyit egy könyvön. 

Tetszett, hogy a karakterek nem idealizált, romantikus hősök voltak, hanem valódi-hús vér emberek, akik az életük során rengeteget hibáztak, mégis hihetetlen módon fejlődtek és a regény végére végül megtalálták azt a lelki egyensúlyt, amire mindig is vágytak. 

A kötet nem hibátlan, és csak nehezen találtunk egymásra, de mégis valami olyat kaptam tőle, amit talán soha nem felejtek el. Egy igazán nagyszerű, csodálatos utazás volt, melynek ha nem is minden másodpercét, de legalábbis nagy részét imádtam. Biztos vagyok benne, hogy sokáig velem marad Ánya története. Ha szeretitek a hasonló könyveket, ne hagyjátok ki semmiképpen sem Kristin Hannah regényét. Olvassátok, szeressétek!

Forrás:  https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_tisztogat%C3%A1s

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A regény egy része a II. világháborús Szovjetunióban játszódik, így a mostani játékunk is ehhez a történelmi eseményhez kapcsolódik. Mindegyik állomáson találtok egy idézetet, egy olyan kötetből, ahol szintén hangsúlyos szerepet kap a világháború, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott írás címe. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Ne pazarold az energiádat a gyűlölködésre, mert az aztán biztosan végez veled.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

08.18.: Csak olvass! értékelés

08.19.: Csak olvass! (idézetek)

08.21.: Kelly és Lupi olvas

08.23.: Könyv és más

08.25.: Utószó

Schmal Róza: A ​Varad könyve (Nagy folyók haragja 2.)

 

Sziasztok!

A Nagy folyók haragja trilógia során egy elképesztően összetett, magyar fantasy regénysorozattal ismerkedhetünk meg. Bár még csak két rész jelent meg, biztosan lehetünk benne, hogy Schmal Róza a befejező kötetre is nagy fordulatokat tartogat. Kövessétek bloggereinket, hogy megismerhessétek sorozat első és második részét, valamint, hogy a turné során nyerhessetek egy példányt A varad könyvéből.  

A ​VARAD FOLYÓ VIDÉKE forrong: Varadokban, a hurrogónok városában a felszín alatt feszül egymásnak a józan ész és az indulat. Kold Norlamond vállát komoly súlyok nyomják, ígérete megköti a kezét, ám a béke már lassan nagyobb áldozatot követel, mint a háború.

Eközben egy vörös hercegnő talpig gyászban áll a Hazavágyó-sziklán, nem sejtve, hogy a messzeségben él és őrá gondol a Fekete Gólya. A lasnapoli palotából pedig a malmok földjére vágyik egy lány: Boiana számára új neve életfogytig tartó ítélet, a testét ölelő selyem pedig börtön.

Megmoccan a Donddau is, ami semmi jót nem jelent: a vulkán ébredése sötét idők közeledtét szokta jelezni. Ám végül mégis egy tragikus gyilkosság teszi elkerülhetetlenné a háborút hurrogónok és laddaniak között.

Vajon valóban a két nép áll szemben egymással, vagy jóvátehetetlenül összekuszálódott, hogy ki ellenség és ki barát, ki hős és ki áruló? 

SCHMAL RÓZA fantasy-trilógiájának második kötetében folytatódik a laddanni birodalom története, a nemesi családok hatalomért és szerelemért folytatott harca. A lenyűgöző, képzeletbeli középkori világot egy, a változásokat követő térkép, a családfák, újabb városrajzok, és egy teljes laddanni lexikon egészíti ki.

A trilógia első része teljesen belopta magát a szívembe (igen, már mindenkinek IS ajánlottam a családomban) így nagy várakozással tekintettem a folytatásra, bár bevallom, kissé ambivalens érzéseim voltak. Egyrészről nagyon vártam, hogy folytathassam ezt a nagyszerű sorozatot, másrészről viszont aggódtam, hiszen az elmúlt időszakban több trilógia középső részében is csalódtam. Rengetegszer írtam, hogy a második részek cselekménye sokszor olyan, mint egy 'road trip'. Igazából nem történik semmi, csak A pontból ejutnak B-be, hogy aztán a harmadik részben jöhessen a csattanó. Szerencsére azonban megnyugtathatok mindenki, hogy Schmal Róza könyvében erről szó sincs. Úgy pörögnek az események, hogy csak na. A cselekmény fordulatokban gazdag, hihetetlenül izgalmas. A rövid fejezetek miatt könnyebben magával ragadott az olvasás izgalma és egyszer csak azt vettem észre, hogy az utolsó oldalnál járok. A 'csak még egy fejezet' mentalitás ebben az esetben azt eredményezte, hogy együltő helyemben elolvastam az egész könyvet. 

A történet semmit sem vesztett a varázsából, sőt az én szememben egy teljesen új szintre lépett. Nem tudnám megindokolni, de a második rész még talán jobban is tetszett, mint az első. A sok szereplő az első kötetben kissé elbizonytalanított (nehezen vettem fel a tempót és sokat szenvedtem azon, hogy ki-kicsoda) most azonban ez az érzés semmissé lett. Mindenkit régi kedves ismerősként köszöntöttem, ezáltal jobban tudtam azonosulni is velük és talán még kedvenc karaktert is sikerült választanom. Jó volt, hogy az első két részt egymás után olvastam, mert így esélye sem volt megfakulni az első rész élményeinek és benyomásainak. Hihetetlen lelkesedéssel pörgettem a lapokat és az utolsó olvasás után sem tudtam szabadulni. Néha random eszembe jutnak olyan szavak, mint például a hurrogón, vagy éppen az Iobredán és Olmarog családnév. Azt hiszem ennél nagyobb bizonyíték nincs is arra, hogy mennyire mélyen belém ivódott ez a történet. Mikor eszembe jutott, hogy oké-oké...most könnyű dolgom volt az olvasással, hiszen egymás után jött a két rész. De vajon a harmadik résznél is megmarad a lelkesedésem? Emlékezni fogok még az emberekre? Bevallom, először megijedtem, de aztán eszembe jutott, hogy Schmal Róza biztosan a trilógia lezáró kötetében is megjeleníti a címereket és a családfákat, így pedig könnyen fel tudom majd idézni az embereket és az előzményeket. 

A történet tulajdonképpen pontosan ott folyatódik, ahol az előző véget ér. A nagy csata a hurrogónok és a ladanniak között megvalósulni látszik, annak ellenére, hogy mindkét fél szeretné elkerülni a felesleges vérontást. Egy idő után azonban teljesen összekuszálódnak a szálak és még az is megtörténhet, hogy egy régi barátból áruló lesz. A hatalomért folytatott harc a legrosszabbat hozza ki az emberekből. Az emberek motivációjának egyik legnagyobb hajtóereje tud lenni a bosszú, ez ebben a kötetben sincs máshogy. De vajon képes lehet arra a laddaniak és a hurrogónok népe, hogy békében éljenek egymás mellett? Vajon képesek lehetnek arra, hogy szövetséget kössenek? Hova vezet a bosszú és mit kell az embernek feláldoznia érte?

Nagyon tetszett, hogy egyik karaktert sem éreztem elhanyagolva. Mint a kirakós darabkái, úgy idomulnak egymáshoz az emberek. Nem csak léteznek egymás mellett, jelentős hatást gyakorolnak egymás életére ki kisebb, ki pedig nagyobb mértékben. Az én abszolút kedvenceim a Pasenord "gyerekek", Olesla, Olesdan és Iurin, de persze még rengeteg szimpatikus karaktert fel tudnék sorolni. A sorozat abszolút bővelkedik a szerethető karakterekben, és persze vannak olyan is, akiket egyszerűen csak jó utálni. Ami nekem a legjobban tetszik a 'morally grey' szereplők megjelenítése, akiket sem a jó, sem pedig a rossz skatulyába nem lehet besorolni. Ők azok, akik bár követnek el megkérdőjelezhető és elítélendő dolgokat, mégsem látjuk őket ördöginek, hiszen bizonyos szituációkban pontosan az ellenkezőjét tapasztalhatjuk náluk. Ők sokkal izgalmasabbak és sokrétűbbek, szóval remelem kegyes lesz hozzájuk az írónő és azért összességében szép lezárást kapnak majd. 

A második rész elolvasása után egyértelműen azt érzem, hogy a java még hátravan. Rengeteg izgalomban és meglepetésben lesz részünk, csak győzzem kivárni a folytatást. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű lezárást kapunk majd hiszen most már bizton állííthatom, hogy Schmal Róza neve egyet jelent a minőséggel, precizitással. Egy nagyszerű író, aki remélem a jövőben is hódol majd azon szenvedélyének, hogy újabb és újabb világokat teremtsen. 

Az írónő egy teljesen új dimenzióba emelte az írását azzal, hogy az illusztrációkat is ő készítette el. A családok címerei, az egyes városok rajzai még közelebb hozzák a történetet az olvasóhoz. A lexikon segítségével pedig ha esetleg még nem jegyeztük meg az ismeretlen szavakat, kifejezéseket akkor gyorsan tájékozódhatunk. A Varad könyve egy igazi komplex ifjúsági regény, mely garantáltan nem okoz csalódást a zsáner kedvelőinek.  Tetszett, hogy nem félt 'bemocskolni' a kezét és néha igazán erős, szomorú vagy éppen megrendítő pillanatokat okozott ezzel az olvasóknak. 

Nem kérdés, hogy ajánlom-e ezt a könyvet. Aki az első részt imádta, ne várjon sokat az olvasással, aki pedig most ismerkedne a két kötettel, az nyugodtan vágjon bele. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Schmal Róza köteteiben fontosak az egyes családok szimbólumai, ezért ebben a játékban mi is címerek nyomába fogunk eredni. Minden állomáson találhattok egy képet, mely valamelyik magyarországi megye jelképe. A feladatotok az lesz, hogy megkeressétek, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy melyik megyéhez kapcsolódik az adott képen látható címer. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN MEGYÉM JELKÉPE

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

BLOGTURNÉ KLUB 

08.08. - Booktastic Boglinc (I. rész értékelés)

08.10. - Csak olvass! (I. rész értékelés)

08.12. - Utószó (II. rész értékelés)

08.14. - Booktastic Boglinc (II. rész értékelés)

08.16. - Csak olvass! (II. rész értékelés)

Vadadi Adrienn: Kicsimackó ​a Balatonon (Kicsimackó 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Vadadi Adrienn új, bájos gyermekkönyvében elkísérhetjük Kicsimackót és szüleit a Balatonhoz, hogy izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokat éljünk át a tó partján. Tartsatok három bloggerünkkel, játsszatok az állomásokon, és nyerjétek meg a Pagony Kiadó által felajánlott példányt!

Kicsimackó már alig várja a nyarat, hiszen mamamackóval és papamackóval a Balatonra mennek nyaralni! Igaz, ő még nem tud úszni, de hamar megtanul, segítenek neki új barátja, Béka és Vidra. A pancsolás mellett pedig jut idő lángosevésre, tűzön sütögetésre és persze hajókázásra is. Ha pedig esik az eső vagy kitör a vihar, akkor lehet rajzolgatni vagy kártyázni, esetleg pocsolyában kishajót úsztatni. Ráérősen, nyugodtan. Ebben a mesekönyvben minden benne van, amiért a mackók és a gyerekek kedvence a Balaton!

Az utóbbi időben egyre több mesekönyv fordult meg a kezemben. Ennek több oka is van. Egyrészről azt vallom, hogy az olvasóvá nevelést nem lehet elég korán elkezdeni, őszintén hiszek abban, ha az első pillanattól kezdve könyvek veszik körül a gyermekeket, akkor később már természetes lesz számukra, az olvasás és a könyvek szeretete és tisztelete. Ez egy hosszú folyamat eredménye, amely például kezdődhet azzal, hogy a várandós anyuka mesél a pocaklakónak, ezzel is segíti fejlődését, hiszen a magzat számára a legfontosabb hang az édesanyáé. A gyerkőc növekedésével egyenesen arányosan nő a kíváncsisága és az igénye a közös kalandokra és a szülőkkel való közös időtöltésre. A közös olvasás és az esti mese kulcsfontosságú a gyermekek fejlődése szempontjából. Manapság számos tanulmány igazolja, hogy a mesének meghatározó szerepe van a gyermek értelmi és érzelmi fejlődésében. A mesélés rengeteg szempontból hasznos dolog, hiszen tartalmas időtöltésnek számít és komoly hatással van a lurkók szókincsére is. Továbbá akaratlanul olyan kompetenciákat és attitűdöket sajátíthatnak el a legkisebbek, melyek a későbbiekben is fontos lesz számukra….ilyen lehet például az empátia, kitartás, problémamegoldás, önbizalom stb. Szerencsésnek érzem magam, nagyszerű gyerekkorom volt. Egy nap sem telhetett el esti mese nélkül. A szüleim minden este mesét olvastak nekünk, biztos vagyok benne, hogy ez vezetett a hihetetlen könyvmolyságomhoz.  A közös olvasást már egészen kisgyermekkorban a mindennapok részévé tudjuk tenni, hiszen rengeteg olyan történet található a könyvesboltban, mely a legkisebbek számára is könnyen értelmezhető és fogyasztható formában jelenik meg. Vadadi Adrienn mesekönyve pedig egy igazi nyári olvasmány, mely tökéletes minden nyaralásra készülő család számára (és azoknak is, akik már túl vannak a nyaraláson, és persze azoknak is, akik idén nem jutottak el közösen sehova, igazából mindenkinek tökéletes nyári olvasmány :D ). 

Szerencsés gyerek vagyok, minden évben voltunk nyaralni anno a szüleimmel, a Balaton pedig külön kedves a szívemnek, hiszen veszprémi lányként mindig elérhető távolságban volt számomra a "magyar tenger". Rengeteget voltam a Balatonon, sok kellemes emlék kötődik hozzá, felnőttként is rajongok érte, bár most már inkább a látványa és a partja lelkesít, nem pedig maga a víz. Igazi nosztalgikus élmény volt a mesekönyv olvasgatása, rengeteg olyan pont volt, ahol magamra ismertem gyermekként. Az állandó alkudozás, az új hely megszokása, a bizalmatlanság a vízzel mind-mind olyan dolog, amivel rengeteg gyerkőc tud majd azonosulni. Vadadi Adrienn nagyszerű érzékkel, igazi, valódi problémákat és élethelyzeteket tár az olvasója elé, amelyek garantáltan ismerősök lesznek mindenki számára. 

Kicsimackó megpróbálkozik a sátor állításával. 

A Kicsimackó a Balatonon című könyv a sorozat második kötete, de úgy is élvezhető, ha valaki nem ismeri az előzményeket. Én például eddig nem ismertem Kicsimackó történetét, de a Balatonos kötet annyira a szívemhez nőtt, hogy ha eljön az idő és bővül a családunk, mindenképpen beszerzem az első részt is. A macicsaládot nagyon megszerettem és jókat mosolyogtam olvasás közben. Szeretem, hogy a szereplők nem egy túlidealizált mesevilágot jelenítenek meg, hanem valódi, hús-vér emberi tulajdonságokkal lettek felruházra. Kicsimackó pontosan olyan, mint bármelyik gyermek. Feszegeti a határokat, néha rosszalkodik és nem könnyíti meg a szülei életét, máskor legyőzi a félelmeit, de van amikor olyan átlagos kalandokban van része, mint amilyen a hajókázás. A család nyaralása pontosan olyan, mint amilyenről mi felnőttek is be tudunk számolni gyermekkorunkból, és amilyennel a gyermekes szülők is tudnak már azonosulni. Sokszor nem könnyű a nyaralás a legkisebbekkel, az új helyszín, az eddig ismeretlen kalandok és ingerek olykor felbolygatják a gyermek életét, de ha mindenki figyel, olyan kalandban lesz részük, amelyre jó szívvel gondolnak 20-30-60 évvel később is. 

A mesekönyv rövidebb fejezetekből áll, ezért tökéletes esti mesének, vagy sima közös bekuckózos olvasmánynak is. Külön menőség szerintem, ha a szülő nyaralásra viszi magával a mesekönyvet, így még nagyszerűbb élmény lesz a könyv olvasása. Utána pedig meg lehet beszélni a közös napi kalandokat és a mesekönyvre is reflektálhatunk, hogy no lám, a Kicsimackó sem akart kijönni a vízből és tessék, nem is hintázott vele az anyukája. Nekem amúgy ez a rész volt a kedvencem, imádtam az anyukája reakcióját. Zseniális volt, hangosan felnevettem rajta. 

A mesekönyv fényén emel Egri Mónika illusztrációja, akinek kedves munkája még közelebb hozza a történetet az olvasóhoz. Kedves kis rajzai tökéletesen kiegészítették Vadadi Adrienn mesekönyvét a kettő együtt pedig egy igazán tökéletes elegyet alkot. Az egyik legnagyobb nyári kedvencem lett ez a mesekönyv, csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban bloggereink kedvenc balatoni településeit kell megtalálnotok. Keressétek meg a bejegyzésekben a kiemelt betűket, és a helyes sorrendbe téve írjátok be a települések nevét a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

08.10. Könyv és más

08.12. KönyvParfé

08.14. Csak olvass!