2023. május 30., kedd

Axie Oh: XoXo + Nyereményjáték

Sziasztok!

Már magyarul is megjelent Axie Oh regénye, a XoXo. A történet egy olyan lányról szól, aki tudtán kívül egy K-popsztárba szeret bele. A kötetről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, ha pedig szerencsés vagy, egy példányt meg is nyerhetsz.

Mi van akkor, ha rálelsz életed szerelmére,
de kockára kell tenned miatta az életet, amit szerettél?
Jenny élete szinte minden percét annak szánja, hogy valóra váltsa az álmát, és világklasszis csellistává váljon. Egyfolytában gyakorol, különórákat vesz, a szórakozásra nem marad ideje.
Egy este azonban összefut egy titokzatos idegennel, aki a feje tetejére állítja megszokott rutinját. Cseu, a rejtélyes, jóképű és kissé meggyötört fiú pont olyan veszélyforrás, amit Jenny messziről elkerülne, mégis egész éjszaka együtt járják Los Angeles utcáit, mielőtt Cseu hazamenne Dél-Koreába.
Nincs értelme azon töprengeni, "mi lett volna, ha", hiszen egy óceán választja el őket egymástól. Ám Jennynek és anyukájának egy időre Szöulba kell költözniük, hogy gondját viseljék Jenny nagymamájának. És vajon kivel találkozik az elit művészeti akadémián, ahova beiratkozott a félévre? Cseuval.
De Cseu nem csak egy átlagos álompasi, akivel egy osztályba kerülnek - hanem az egyik legnagyobb k-pop-banda tagja, egy idol, akinek tilos randiznia... 

Axie Oh legújabb regénye a Kolibri Kiadó könyvsorozatában #POV -ban jelent meg. A sorozat célja, hogy olyan könyvekkel kedveskedjen a 14 évesnél idősebb olvasók számára, amik a szerelemről, a barátságról és a közelgő felnőtté válásról szólnak. Továbbá erősen megjelenik a köteteikben a felelősség és az egyéni felelősségvállalás kérdése. 

Az írónő neve már nem volt ismeretlen számomra, hiszen A lány, aki a tenger alá esett című kötete az idei évem egyik legkedvesebb olvasmányává vált. A koreai és ázsiai világ az utóbbi időben nagyon felkeltette az érdeklődésemet, így kapva kapok minden egyes alkalmon, amikor közelebb kerülhetek a kultúrához. A XoXo című kötet azért tetszett meg azonnal, mert úgy éreztem, hogy ezáltal bepillantást nyerhetek ebbe az izgalmas és idegen világban, továbbá arra számítottam, hogy egy nagyon cuki romantikus történettel lehetek gazdagabb. 

Bár a könyv nem lett a legnagyobb kedvenc számomra, mégis csak pozitívan tudok róla nyilatkozni. Vannak könyvek, melyek bár fiataloknak íródtak, felnőtt fejjel is élvezetes olvasni. Számtalan middle-grade és YA könyvet olvastam az utóbbi időben, melyeknek bár nem én vagyok az elsődleges célközönsége, mégis el tudtam veszni a lapok között. A XoXo című kötet esetében azonban ez nem történt meg, ez viszont nem hiszem, hogy a könyv hibája. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ehhez a regényhez én egyszerűen öreg vagyok. Nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, a vágyaikkal és igazából a problémáikkal sem. Kicsit olyan volt ez nekem, mint egy Netflix sorozat. Ledaráltam, mert egyszerűen olvastatta magát, de sajnos igazán mély nyomokat nem hagyott bennem. Viszont meg vagyok róla győződve, ha fele ilyen idős lennék, tuti nagy kedvenc lenne nálam ez a regény. Hiszen minden benne van, ami szerintem egy jó ifjúsági romantikus kötet ismérve. 

És itt szeretnék egy nagyon fontos dologra kitréni. Lányok (és fiúk) ne érezzétek azt 14-16 évesen, hogy nektek lelkileg megterhelő könyvet kell olvasni. Lehettek bármennyire érettek, egyszerűen nem értitek azokat a helyzeteket és problémákat, amelyekkel a felnőttek szembesülhetnek. Nem tudjátok, hogy milyen elveszíteni egy kisbabát, vagy milyen az, ha nem sikerül teherbe esni. Nem tudjátok, hogy milyen menekülni egy gyerekkel a bántalmazó férjetek elől. És jó esetben azt sem tudjátok, hogy milyen bántalmazó kapcsolatban élni. Ettől nem vagytok kevesebbek, nem vagytok cikik. Egyszerűen tinik vagytok és ez így van jól. Olyan könyveket érdemes keresni, ami rólatok és a ti problémáitokról szól. És pontosan ilyen könyv Axie Oh regénye is. Ez az a romantikus történet, amit szívesen a 14 éves lányom kezébe adnék. 

A XoXo egy kedves és romantikus történet a szerelemről, az útkeresésről és arról, hogy az ember miként tudja összehangolni az életét a szenvedélyével és vágyaival. Egy igazán szerethető írás, melyet ízig-vérig átjár a koreai kultúra és amúgy a gasztronómia is. Komolyan mondom, én ennyire soha nem voltam még éhes olvasás közben. Annyi érdekes és izgalmas étel megjelent benne, hogy egy idő után azt vettem észre, hogy elkezdem kiguglizni az ételeket és a legközelebbi éttermet keresem, ahol ki is próbálhatom őket. Axie Oh nagyon ért az atmoszféra megteremtéséhez, a karakterek igazán szimpatikusak. Nagyon vicces amúgy, mert múlthéten néztem meg a XO, Kitty sorozatot, szóval tényleg elvesztem a koreai világban. Valahogy nagyon hasonlított nekem a két történet egymáshoz, még úgy is, hogy ennél különbözőbbek nem is lehetnének. Biztos csak azért gondolom ezt, mert mindkettő esetben egy amerikai leányzó kezdte meg tanulmányait egy fancy és jóhírű koreai suliban. (Amúgy nekem ez a regény sokkal jobban tetszett, mint az említett sorozat. Valahogy jobban megszerettem a szereplőket és az egész történetet.)

A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Valószínűleg a XoXo sem tökéletes a maga nemében, én mégis kifejezetten kedveltem. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat, nem pedig a végkifejlet. Ugyan a cselekmény kiszámítható de ez engem egy másodpercig sem zavart, szórakoztató és kedves olvasmányélménynek bizonyult. Ráadásul Jenny és Cseu hihetetlenül szimpatikus párosnak tűnt. Bár ahogy írtam, nem igazán tudtam velük azonosulni, mégis a szívembe zártam őket. 

Jenny egy kedves és rendkívül tehetséges fiatal lány, ráadásul a kedvenc hangszeremen, vagyis csellón játszik. A technikája tökéletes, de egy verseny után azt a kritikát kapja, hogy hiányzik belőle a szikra. Miközben azon gondolkodik, hogy miként változtassan a kiszámítható kis világán, belebotlik Cseuba, a k-pop sztárba. Egy csodás estét töltenek együtt, majd elveszítik egymást szem elől. A lány azonban egy rövid időre Dél-Koreába utazik az édesanyjával a nagymamájához, és kiderül, hogy ugyanabba az iskolába jár a fiúval. Jenny itt jön rá, hogy a fiú egy népszerű banda énekes, ez pedig fenekestül felforgatja a kis világát. Ezzel azonban nincs egyedül. Cseu egy szupermegbízható fiú, aki mindig a bandát és a családját helyezte előtérbe. De vajon mit kezd azzal a ténnyel, hogy a szíve hevesebben ver a lány társaságában. Vajon képes lesz életében talán először önzőnek lenni és végre kimondani, hogy mit is akar valójában?

A mellékszereplők is kedvesek, igaz vajmi keveset tudhatunk meg róluk. Nem igazán kerültek fókuszba. Kivételt talán Szori képez, aki Jenny szobatársa. A kapcsolatuk ugyan nehezen indult, de egy idő után talán képesek lesznek félretenni az ellentétet, amit éreznek egymással kapcsolatban. Ki tudja, talán még jó barátokká is válhatnak. 

A könyv egy igazi egynapos olvasmány, tökéletes kikapcsolódás. Jó volt egy kicsit kiszakadni a hétköznapok szürkeségből. Az egyetlen bajom, hogy egyre inkább vonz ez a kultúra és el akarok menni Dél-Koreába, vagy Japánba, vagy akár Kínába szentélyekre vadászni, cseresznyefavirágzást nézni, cuki fánkokat enni és Pikachu plüssöt vadászni. 

Nagyon tetszett, hogy a könyvben megjelenik a sznobizmus kérdésköre. A zene az, ami összeköti az embereket, nem pedig az adott műfaj. Mindegy, hogy valaki csak komolyzenét hallgat, vagy szereti a K-popot. Senkit sem szabad lenézni az ízlése miatt. (Milyen ismerős problémakör. Jegyezzétek meg, az olvasás is pontosan ugyanilyen. Ne érezd soha kevesebbnek magad, mert a mainstream, vagy éppen a nem mainstream műveket részesíted előnyben. A lényeg, hogy olvassunk, nem pedig az, hogy mit.)

Némi hiányérzetem azért akadt a történettel kapcsolatban. Szerettem volna látni, hogy Jenny és édesanyja kapcsolata hogyan fejlődik, illetve, hogy milyen viszonyban maradnak a koreai nagymamával. Plusz szerintem nagyszerű lett volna az is, ha a könyv végén egy koreai-magyar miniszótárt is kaphattunk volna. Sajnos nem mindig derült ki a szövegkörnyezetből, hogy éppen mi is az az idegen szó. Bár én szuperlelkesen kigugliztam tényleg mindent, ez néhány embernek esetleg zavaró lehet és talán emiatt kicsit megcsappan a lelkesedése olvasás közben. 

A XoXo talán nem váltja meg a világot, de ez nem is igazán várható el minden könyvtől. Olykor a legtöbb amit várhatunk, hogy néhány órára kiszakadjunk a mindennapokból és egy igazán kedves könyvet olvassunk. Ennek a kritériumnak pedig teljes mértékben megfelel Axie Oh regénye. Az írónő stílusa nekem nagyon bejön, biztos fogok még tőle olvasni. 

Összességében ha nem is életem legjobb olvasmánya volt a XoXo, mégsem hagytam volna ki a világért sem. Ha a jövőben az adott korosztály esetleg tanácsot kérne tőlem, hogy melyik romantikus könyvet ajánlanám, ez a kötet tuti ott lenne az általam felsoroltak között. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

A kötet férfi főhőse egy K-popsztár, így a mostani játékunk során híres és sokak által imádott K-popsztárokról találtok képet. A feladat, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok, hogy ki van a képen. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.22. - Fanni's Library
05.24. - Sorok Között
05.26. - Dreamworld
05.30. - Csak olvass

2023. május 28., vasárnap

Neal Shusterman: Viharszem (Kaszások kora 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

Rowan és Citra kalandos története a Kaszások kora sorozat második részében folytatódik! Tartsatok bloggereinkkel a Viharszem blogturnéján, ismerjétek meg Lucifer kaszást, aki a rossz útra tért kaszásokat iktatja ki, és Anasztaszija kaszást, aki belülről próbálja helyretenni a Kaszáskört! Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyvet a Lampion Könyvek kiadónak hála!

A Kaszás című bestseller folytatása!
„Az emberek tanulnak a hibáikból. Én képtelen vagyok. Soha nem hibázom.”
A Viharszem a világ összes gondját képes megoldani. Szeretettel és megvesztegethetetlenül uralkodik az emberiség felett, de a Kaszáskör ügyeibe nem avatkozhat bele.
A Kaszás című bestseller izgalmas folytatásában Rowan és Citra ellentétes utakon keresik a megoldást a Kaszáskör erkölcsi válságára.
Rowan már egy éve magányos igazságosztóként, kívülről tisztogatja a Kaszáskört, tűzzel irtja a korrupt kaszásokat. Rettegett hőssé vált, legendáját mindenütt borzongva suttogják.
Citrából Anasztaszija kaszás lett. Könyörületesen végzi a begyűjtéseket, és belülről küzd a rendszer romlottsága ellen, de minden igyekezetét meghiúsítják az új rendhez tartozó kaszások.
Rowannek és Citrának egyetlen reménye maradt csak: a Viharszem. De vajon segít-e? Megszegi a saját törvényeit, és beavatkozik a kaszások dolgaiba? Vagy tétlenül végignézi, ahogy a tökéletes rend összeomlik?

A Kaszás című könyv a tavalyi évem egyik  legkiemelkedőbb olvasmánya volt. Teljesen magával ragadott Neal Shusterman világa és azóta is nagy kedvencként tartom számon. Az elmúlt időszakban sajnos több könyvben is csalódnom kellett, így nagy reményekkel vágtam neki az olvasásnak. A zsigereimben éreztem, hogy a Viharszem biztosan bevátlja a hozzá fűzött reményeimet és szerencsére pontosan így is lett. Egy hihetetlenül érdekes és izgalmas olvasmányélménynek bizonyult, ami méltó folytatása a sorozatnak. 

Az első részben megismerkedhettünk azzal az utópisztikus világgal, melyben az emberek korlátok és következmények nélkül élnek. A könyv egy olyan társadalmat fest le, melyben az emberiség legyőzte halált és a különböző betegségeket, ám az egyensúly fenntartásához mégsem élhetnek az emberek örökké. Mivel a népesség száma nem növekedhet a végtelenségig, ezért a hivatásos kaszásoknak időnként kötelességük véletlenszerűen „begyűjteni” az embereket. Ez persze rengeteg morális kérdést vet fel. Azoknak, akik ezt a tisztséget viselik pártatlannak kell lenniük és szigorú szabályok szerint kell kiválasztani a következő áldozatot. Az első részből kiderül, hogy a kaszások körében is komoly ellentétek húzódnak és két ellentétes iskola kerül szembe egymással. A klasszikus stílus követőei, akik szent küldetésüknek érzik a kaszásság mesteréséget és az új iskola követői, akik sokszor perverz örömet éreznek egy-egy begyűjtés során. Ebben a részben tovább mélyül a szakadék a két tábor között, és félő, hogy az egész világra hatással lesz az új rend követőinek mesterkedése. Vajon képes a Viharszem megfékezni ezeket a törekvéseket, vagy végül magára hagyja az emberiséget, hogy tanuljanak hibáikból?

A folytatásban Rowan és Citra ellentétes utakon keresik a megoldást a Kaszáskör erkölcsi válságára. A fiú már egy éve magányos igazságosztóként, kívülről tisztogatja a Kaszáskört a romlástól. A lányból pedig Anasztaszija kaszás lett, aki belülről küzd a rendszer romlottsága ellen. Egy teljesen új formáját fejlesztette ki a begyűjtéseknek, ezzel pedig sok ember szemében szálkává vált. Arra azonban senki sem számított, hogy a világot pusztulás fenyegetheti, az egyetlen, aki pedig megakadályozhatná azt maga a Viharszem, akit kötik a saját szabályai. Vajon segít valamilyen módön hőseinknek és beleavatkozik a kaszások dolgaiba? Vagy hagyja, hogy az emberiség viselje a tettei következményeit?

A cselekmény érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben, csak úgy faltam a lapokat. A könyvben nincsenek üresjáratok, Neal Shusterman végig fenntartja az ember érdeklődését és persze gondoskodik a vérnyomás szintentartásáról is. Rengeteg izgalmas fordulat és csavar teszi még élvezetesebbé az olvasást, egyszerűen zseni ez a pasi. Ezekről azonban nem szeretnék írni nektek, mert úgy lesz igazán hatásos a kötet, ha a cselekményről semmit sem tudtok.Még csak most fejeztem be a regényt, de már a folytatásért epedezem. Főleg úgy, hogy az ilyen típusú befejezéseket szerintem eleve büntetni kellene. Legszívesebben mindent eldobnék és azonnal a harmadik részre ugranék. Neal Shusterman már az első résszel megvett kilóra, és szerencsére a folytatás sem okozott csalódást.

Bevallom, bár nagyon szerettem a második részt, azért voltak olyan dolgok is, amelyek kissé furcsák voltak a számomra, Tyger történetszálán például erőteljesen ráncoltam a szemöldökömet. Valahogy ez nekem teljesen kilógott, erőltetettre sikerült. Ne értsetek félre, nem az a bajom, ami történt, hanem sokkal inkább az, ahogy megtörtént. Ráadásul Faraday kaszás nyomozása is csak lógott nekem a levegőben, kicsit nagyobb súlyt fektettem volna rá is. Remélem a folytatásban azért nagyon szerepet kap. Tudom tudom, ez a néhány mondat most egy kicsit olyan nesze semmi fogd meg jól módjára sikeredett. De higgyétek el, tényleg nem jó, ha bármit is megtudtok a cselekményről. Ez a néhány gondolat viszont kikívánkozott belőlem. 

A karakterek még mindig nagyon szimpatikusak. Bár Rowen hajlamos arra, hogy fejjel menjen a falnak, mégis nagyon kedvelem az ő karakterét. Citra és ő tökéletes párost alkotnak, bár ebben a részben csak kevés közös jelenetük van. Citra, vagyis Anasztaszija kaszás az egyik legkedvesebb karakterem. Hihetetlenük okos és bátor karakter, aki nagy dolgokra hivatott. Biztos vagyok benne, hogy a folytatásban sokat várhatunk tőlük. Bár vitathatatlanul fontos szereplők a regényben, ebben a részben úgy éreztem, hogy mégsem ők vannak a középpontban. A folytatásban megismerhetünk egy új szereplőt, Greysont, aki legalább annyira fontossá válik, mint Rowen és Citra. Nagyon szerettem őt és biztos vagyok benne, hogy sokat várhatunk még tőle. Curie kaszás még mindig a szívem csücske, az egyik nagy kedvencem az előző rész óta. Anasztaszija mentoraként ismerhettük őt meg, ebben a részben pedig barátként is támogatja a lányt. Úgy érzem, hogy a könyv egyik legerősebb jelenete is hozzá köthető.

A kötetben hangsúlyosan megjelenik az ármánykodás, a politikai csatározás és a hatalomra jutás problematikája. Az egész kötetet átjárják a hatalmi játszmák, érezhetően a fő céja, hogy megágyazzon a harmadik résznek, vagyis a nagy finálénak. Láthatjuk, hogy akármilyen utópisztikus is az a világ, melyet a Viharszem működtet, az emberek soha nem tudnak kilépni a saját bőrükből. Egy idő után menetrendszerűen felüti a fejét a romlottság. Bár Viharszem mindent kézben tart, egy idő után el kell gondolkodnia azon, hogy mi szolgálja az emberiség fejlődését. Az emberek már megszokták, hogy az AI mindent megtesz helyettük, de vajon mi történne a világgal, ha visszavonulna és többé nem lehetne rá számítani? 

Az egyes fejezetek között Viharszem gondolataiba nyerhetünk bepillantást. A mesterséges intelligencia rendkívül pontosan látja az emberiséget, a különböző problémákat és a kaszáskörben megjelenő ellentéteket. Továbbá azzal is tisztában van, hogy ez milyen következményekkel járhat. Közbe viszont nem léphet, hiszen ez súlyosan megsértené a törvényeket. Ez a könyv pontosan annyira az ő története, mint Anasztaszija kaszásnak, vagy éppen Rowennek. Rendkívül érdekes volt megismerni őt, hihetetlenül kíváncsi vagyok, hogy miként folytatódik majd a történet. Az utolsó néhány oldal magasra teszi a lécet és egy nagyon érdekes és brutálisan izgalmas záró kötetet helyez kilátásba. 

Összességében remek olvasmányélménynek bizonyult a Viharszem is, mondhatni Neal Shusterman hozta a kötelezőt. Már alig várom a folytatást, remélem hamarosan azt is a kezünkben tarthatjuk majd. 
Ha szerettétek az első részt, akkor mindenképpen olvassátok el a második kötetet is. Olvassátok, szeressétek. 


Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A Kaszás folytatásának megnyeréséhez el kell olvasnotok a könyv első pár fejezetét, amit meg is találhattok beleolvasóként a kiadó honlapján, és válaszolnotok kell az állomásokon található kérdésekre! (Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)
KÉRDÉS
Kinek a bölcsődalát játsszák le?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

22 - Utószó
28 - Csak olvass!
31 - Sorok között
3 - Könyv és más
6 - Fanni's Library
9 - Spirit Bliss Sárga könyves út
12 - Hagyjatok! Olvasok!

2023. május 27., szombat

Shelley Parker-Chan: A ​nappá vált lány + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Shelley Parker-Chan nagysikerű, díjnyertes regénye, A nappá vált lány. A kötetben a Ming-dinasztiát alapító császár hatalomra jutását értelmezi újra az író egy teljesen új és váratlan köntösben. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Csu Csungpa történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A Mulan és az Akhilleusz dala találkozik ebben a költői bemutatkozó regényben, ami háborúról és végzetről szól egy alternatív, lenyűgöző Kínában.
Egy poros, sárga síkság éhínségtől sújtott falujában két gyerek két sorsot kap. A fiúé lesz a nagyszerűség. A lányé pedig a semmilét…
1345-ben Kínát kemény kézzel vezetik a mongolok. A Középső Síkság éhező földművesei a nagyszerűséget csupán a mesékbol ismerik – amikor azonban a Csu család nyolcadik fiának, Csu Csungpának mégis e sorsot jósolják, senki sem érti, az vajon miként válik majd valóra. A semmilét sorsa azonban, amit a család okos és leleményes másodszülött lánya kap, egyáltalán nem meglepő.
Amikor útonállók támadása miatt árván marad a két gyerek, Csu Csungpa az, aki megadja magát a kilátástalanságnak, és meghal. A lány, aki kétségbeesetten szeretne menekülni megjövendölt halála elől, a bátyja személyazonosságát használva novíciusnak áll egy kolostorban. Ott a túlélés iránti, égető vágyától ösztökélve megtanulja, nem számít, milyen könyörtelen dologról van szó, bármit képes megtenni azért, hogy elrejtőzzön a végzete elol. Sőt, Csu idővel megpróbálja kihasználni a lehetőséget, hogy egy teljesen más jövőt szerezzen meg magának: a bátyja gazdátlanná vált nagyszerűségét.

Talán szavakkal el sem tudom mondani, hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Shelley Parker-Chan írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A kötet ráadásul azt ígéri, hogy Mulan története és az Akhilleusz dala találkozik ebben a történetben, így még lelkesebben vetettem bele magam, így óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Bár féltem egy kicsit hogy óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam vele szemben, de viszonylag nyugodt voltam. A Goodreads oldalon 3,89-es értéken állt a regény, ami bár alacsonyabb volt, mint amit általában választok, de a fülszöveg és a borító elvitte a szememet. A kötet valahogy bekúszott a bőröm alá és tudtam, hogy ha nem lesz szerelem a történet, akkor bizony csalódott leszek. A regény első harmadában nagyon boldog voltam, úgy éreztem, hogy oké, ez jó lesz, nagyon fogom tudni szeretni. De sajnos egy idő után elveszített a történet és nagyon nehezen tartotta fenn az érdeklődésemet. Azt nem mondom, hogy úgy kellett megerőszakolni magam, hogy folytassam, de kifejezetten nehezen vettem rá magam az olvasásra. Kicsit becsapva érzem magam. Annyi pozitív véleményt olvastam Instagramon erről a történetről, olyan sok méltatást láttam, hogy magától értetődőnek vettem, hogy én ezt imádni fogom. Úgy voltam vele, hogy ha minden kötél szakad is maximum egy laza 4 csillagos olvasmány lesz, most meg halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan is értékeljem ezt a regényt. Annyira más volt, mint amire számítottam. Sem a történet, sem a stílus, sem pedig maga a világ nem ragadott magával. Milyen kár, hiszen ezt a könyvet én imádni akartam. Erre tessék, itt vagyok, megírtam egy teljes bekezdést és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit is írjak róla. 

A nappá vált lány egy érdekes történet a sorsról, arról, hogy vajon mi választjuk-e azt, vagy eleve el van rendelve az égiek szerint. Egy történet a felemelkedésről, a nagyságról és arról, hogy mire vagyunk képesek, hogy elérjük ezt. 

A történet főszereplője Csu Csungpa, vagyis tulajdonképpen az ő lánytestvére, aki bátyja személyazonosságát ellopván próbál boldogulni egy olyan világban, melyet a férfiak uralnak. A testvérének nagyszerűséget jósoltak, így minden erejével azon van, hogy ő teljesíthesse be ezt a végzetet. Az egész életét ennek szenteli. Családja halála után álhatatosságával kiharcol egy helyet a szerzeteseknél, mikor azonban menekülni kényszerül onnan a vörös turbános felkelőknél találja meg a számítását. Vele párhuzamosan megismerhetjük Oujang, a fiatal eunuch karakterét, aki rabszolgaként éli az életét. Ugyan kapitány a hadseregben, mégis fűti őt a bosszúvágy családja elvesztése és a megbecstelenítése miatt. Ugyan az eunuch és a kis szerzetes ellentétes oldalon állnak, mégis misztikus kapocs köti őket össze. Mindegyik a másiknak "köszönheti" a végzetének beteljesüléséhez vezető legfontosabb lépését. Bár teljesen másnak tűnnek, mégis egyformák. Vágy fűti mindkettejüket és ennek rendelik alá az egész életüket. 

A cselekmény összességében érdekesnek mondható, mégis sokszor szenvedtem az olvasással. Kezdetben azt hittem, hogy ez annak köszönhető, hogy az ázsiai világ, így a nevek is borzasztóan távol állnak tőlem, és az idegen kultúrát tudom csak nehezebben befogadni. Bevallom becsületesen még a 400. oldalon is megtörtént, hogy olvastam egy nevet és lövésem sem volt hirtelen, hogy az az adott illető ki lehet. Most már látom, hogy fel kellett volna írnom minden szereplőt egy füzetbe, hogy ne felejtsem el őket. Erős túlzásnak éreztem Mulan és az Akhilleusz dala párosítást is, csak nyomokba tartalmazta a regény ezeknek a történeteknek a hangulatát. 

A legtöbb szereplő neve megmaradt, de ehhez az kellett, hogy minden egyes alkalommal felidézzem és visszakeressem, hogy az adott illető ki lehet. Egy névjegyzet nekem például rengeteget segített volna olvasás közben. A szereplők bár érdekesek voltak, valahogy engem mégsem varázsoltak el. Szeretném itt és most kijelenteni, hogy az LMBTQ+ szállal és a főszereplőkkel nekem abszolút nincs semmi bajom. Az Akhilleusz dala és egy csomó ebbe a kategóriába sorolható regény nyerte már el a tetszésemet, szóval a negatív gondolataim nem erről a tőről fakadnak. Egyszerűen engem nem kapott el a regény nagysága. Számos rangos díj ide, számos rangos díj oda, valahogy úgy éreztem, hogy a könyvnek nagyobb a füstje, mint a lángja. 

A legnagyobb hiányérzetem a csatajelenetekkel kapcsolatban volt. Azt hittem, hogy tele lesz vele, de csupán néhány harcijelent található a kötetben. Fontos része a történetnek az intrika és a különböző politikai csatározások is. Érdekes, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a könyvben, mint az ellenállók és a birodalom harca. Mintha a küzdelem elsődleges színtere inkább az udvarokban zajlana, nem pedig a harcmezőn. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a harc, fel kell emelkedni azoknak, akik méltók arra, hogy harcba vezessék az embereket. A karakterek valahogy túlságosan távoliak volta számomra. Az elején Csu Csungpa és Oujang karaktere is szimpatikus volt, végül azonban inkább távoli ismerősökként tekintek rájuk, nem pedig kedvenc karakterként, akiket a szívembe szeretnék hordozni. A személyiségük bár rendkívül izgalmas és szerettem, ahogy a végzetükről beszélnek, de valahogy mégsem érték el nálam az író a kívánt hatást. Egyes helyzeteket roppant túlírtnak tartottam, másokat pedig szívesebben olvastam volna bővebben. A fordítás viszont nagyszerű, Sárpátki Ádám remekül adaptálta a nyelvünkre a történetet. Nagyon szép munkát végzett, tényleg csak dicsérni lehet. Emiatt is vagyok biztos abban, hogy a nehezen olvashatóság nem az ő számlájára írható. Egyszerűen magát a stílust nem tudtam elkapni. Nagy kár érte, hiszen maga az alap hihetetlenül érdekes és izgalmas, teljesen újszerű, váratlan köntösben. Én mondjuk a Trónok harcát sem néztem, így nekem távoli az intrika világa. Jobban szeretem, mikor a harcmezőn, igazságosan dőlnek el az egyes kérdések, nem pedig ügyeskedés által. 

Egyes cselekedetek a történet során számomra furcsák volak, még akkor is, ha látszólag beleillettek abba a narratívába, hogy a céljaik elérésében a két fontosabb karakter bármire képes. A kettősség bár jelen volt végig, főleg Oujang esetében, aki láthatóan vonzódott és ragaszkodott is Jeszün karakteréhez, akit szolgált, mégis talán az első pillanattól kezdve érzékelhető, hogy merre fordul majd az ő kapcsolatuk. Valahogy nem éreztem kellően felépítettnek ezeket a részeket és csalódástkeltő volt számomra, hogy végül mennyire gyorsan túlléptünk ezen a helyzeten. Valahogy erősebb és szívszaggatóbb jelenetre vágytam a végkifejletben. 

Az viszont csodálatraméltó, hogy egy nincstelen falusli leányzó, az eszének és a kitartásának hála milyen magasra juthat, ha lehetőség kap rá. Igaz ellopta testvére végzetét, de ő vált az, aki ezt valóra váltotta. Talán Csu Csungpa az egyik legerősebb karakter, akiről valaha olvastam. Még úgy is, ha az említésétől is feláll a szőr a hátamon az egyes cselekedetei miatt. 

A sokak által nehezményezett jelenet Ma és Csu Csungpa között engem is meglepett teljesen. Szóval bevallom becsületesen az első intő jelnél, méghozzá az öklözés realizálásánál és a csukló említésénél tovább lapoztam. Nem vagyok prűd, de na. Vannak határok. 

A borítót nagyon imádom, engem teljesen megvett magának. A folytatásra pedig még így is kíváncsi vagyok, hogy maradéktalanul nem nyerte el a kötet a tetszésemet. Kíváncsi vagyok hogyan alakulnak még a dolgok ebben a világban. 

Összességében, ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor érdemes esélyt adni a regénynek. Nem akarom egyáltalán elvenni a kedveteket. Nem véletlenül szeretik ennyire sokan, tényleg érdekes olvasmány. Csupán óva intelek titeket, hogy felüljetek arra a bizonyos hype vonatra és jelzem, hogy mindenképpen tájékozódjatok a könyvről, ha kíváncsiak vagytok rá. Bár nekem nem lett a legnagyobb kedvencem, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. Mindenképpen érdekes élmény volt számomra. Az alap hihetetlenül jó, de a megvalósítása valahogy engem nem nyűgözött le. Mindenesetre ha úgy érzitek, akkor ne szegje semmilyen kritika a kedveteket. Olvassátok azt és úgy, ahogy szeretnétek. 

Értékelés: 5/3

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz. 

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– A Tengeristen nem dühös, Mina. Elveszettnek érzi magát. Mélyen odalent, a mi világunk alatti palotájában várja, lesz-e olyan bátor valaki, hogy rátaláljon.”


a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.27.: Csak olvass!
05.30.: Könyv és más
06.02.: Utószó
06.05.: Readinspo

2023. május 26., péntek

Alexandra Bracken: Lore + Nyereményjáték

Sziasztok!

Hétévente a megbüntetett istenek kénytelenek az emberek között járni, de egyesek megpróbálják levadászni őket hatalmukért és halhatatlanságukért! Az utolsó istenek egyike, Athéné Lore segítségét kéri az új vadászat alkalmával. Tartsatok bloggereinkkel az új kalandjukon, és ne feledjétek, hogy ha velünk játszotok, akkor a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott LORE példányt!

Tagadhatod ​a sorsot, de a sors nem tagadja meg magát.
Ha harcolsz ellene, az nem ment meg attól, ami rád vár.
Egy régi lázadás büntetéseként hétévente kilenc görög isten kénytelen halandóként járni a földön, és ősi dinasztiák leszármazottai vadásznak rájuk. Mindannyian meg akarnak ölni egy istent, hogy megszerezzék annak hatalmát és halhatatlanságát.
Lore Perseous már régen hátat fordított ennek a brutális világnak, miután egy rivális dinasztia megölte a családját. Évekig ellenállt a bosszú gondolatának, de a következő vadászat előtt segítségét kéri két résztvevő: Castor, a rég halottnak hitt gyerekkori barát, aki megdobogtatja Lore szívét, valamint az utolsó eredeti istenek egyike, a súlyosan sebesült Athéné.
Az istennő szövetséget ajánl közös ellenségük legyőzésére. Azonban Lore döntése, hogy sorsát Athénéhoz köti, és újra csatlakozik a vadászathoz, halálos árat követel – és talán nem is elég ahhoz, hogy megállítsa egy új isten felemelkedését, akinek hatalmában áll az emberiséget térdre kényszeríteni.

Talán szavakkal el sem tudom mondani, hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Alexandra Bracken írása, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az utóbbi időben egyre népszerűbbek azok a regények, melyek görög mitológiai alapokon nyugszanak. A különböző ókori görög mondák és mítoszok, a hellén történelem kezdeteihez visznek el bennünket.  Sok területnek, sőt még egyes falvaknak is megvoltak a maguk kultuszai, melyek olyan nimfák és kisebb istenségek köré összpontosultak, akiket jóformán sehol másutt nem ismertek. A görög istenek rendkívül fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. A könyv alapját tulajdonképpen az istenek és egy olyan disztopikus világ képezi, melyben kegyetlen harc folyik az isteni erőért. Zeusz büntetéseként hétévente néhány nap erejéig kilenc görög isten kénytelen halandóként járni a földön, és ősi dinasztiák leszármazottai vadásznak rájuk. Mindannyian meg akarnak ölni egy istent, hogy megszerezzék annak hatalmát és halhatatlanságát. A régi istenek közül már csak néhányan éltek, újistenek és az ősi istenek is ellentétben állnak egymással. 

Egy kicsit féltem, hogy óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam vele szemben, de viszonylag nyugodt voltam. A a Goodreads oldalon 3,78-as értéken állt a regény, ami bár alacsonyabb volt, mint amit általában választok, de a fülszöveg és a borító elvitte a szememet. A kötet valahogy bekúszott a bőröm alá és tudtam, hogy ha nem lesz szerelem a történet, akkor bizony csalódott leszek. Bár összességében úgy érzem, hogy nem életem legjobb könyvét olvastam, még sem bántam meg, hogy sorra kerítettem Lore történetét. Érdekes olvasmánynak bizonyult, még akkor is felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban. Voltak részek, amelyek nagyon tetszettek, mások azonban untattak, vagy éppen érthetetlennek bizonyultak. 

A Lore című regény egy érdekes fantasy történet a sorsról és arról, hogy vajon magunk mögött hagyhatjuk-e a múltunkat annak érdekében, hogy a jövőre koncentráljunk. A túlélésről és a feloldozásról is szól, illetve arról mire vagyunk képesek annak érdekében, hogy igazságot szolgáltassunk. 

Bevallom, kicsit más volt a Lore című kötet, mint amire számítottam. A regény első 100 oldala során nehezen vettem fel a fonalat és valahogy túlságosan távolinak és megfoghatatlannak tűnt az egész világkép. Nem ragadott magával a történet és kifejezetten szenvedősnek bizonyult az olvasás. A felét követően azonban valahogy sikerült elkapnom azt a bizonyos szálat és onnantól kezdve sokkal gyorsabban és lelkesebben folytattam a kötetet. Nem mondom, hogy ezt követően sem maradt hiányérzetem, de összességében elfogadható olvasmányélménynek bizonyult. 

A könyv kicsit olyan volt nekem, mintha az Éhezők viadala, a Percy Jackson, a Xena és a Hercules sorozat szerelemgyereke lenne. A vadászat rendkívül véres és kíméletlen, durva volt látni, hogy az istenek és a vadászok mennyire nem törődnek a civil emberek életével. Az írónő nem finomkodott, voltak bennek olyan jelenetek, amelyek rendesen elborzasztottak. Hihetetlen, hogy mennyi brutális és kegyetlen jelenet férhet bele egy 500 oldalas regénybe. Az istenek és a vadászok pontosan olyan kicsinyesek, és nagyravágyók, mint ahogyan azt anno a Xena vagy éppen a Hercules sorozatban is láthattuk. Nem számít senki és semmi, csupán a hatalom és hogy hőssé válhassanak.  

A történet során nem csak az újabb Agon (vadászat) konfliktusait ismerhetjük meg, hanem Lora múltjába is bepillantást nyerhetünk. 

Olvasás közben sokszor úgy éreztem, hogy nem tudta az írónő megfelelően súlyozni és kidolgozni a történetet. Egyes részeit feleslegesen túlírtnak és bonyolultnak tartottam,ilyenkor kicsit unatkoztam olvasás közben. Másokat pedig nem dolgozott ki megfelelően, azokról szívesebben olvastam volna részletesebben. A világkép bár érdekes és izgalmas, de valahogy nem sikerült Alexandra Brackennek megteremtenie a megfelelő atmoszférát. A szereplőket olykor logikátlannak tartottam,  nem mindig tudtam azonosulni a cselekedeikkel. A legtöbb szereplőt megkedveltem. Talán Miles és Vanos volt a két kedvenc karakterem, őket az első pillanattól kezdve shippeltem is. Nagyon jót tettek a cselekmény dinamikájának és hasznos tagjai voltak a csapatnak is. Lehet elfogult is vagyok velük szemben, de engem ők teljesen megvettek maguknak. Lore és Castor között én nem igazán éreztem a mindent átható kémiát, de határozottan jó párosnak bizonyultak. Kifejezetten tetszett, hogy hosszú múltra tekintenek vissza. Mindig is jobban szerettem a friends to lovers típusú szálakat, így jó volt látni, a kapcsolatuk dinamikájának változásait. Régen legjobb barátok volt, a sors bár elsodorta őket egymástól, de most esélyt kaptak arra, hogy minden megváltozzon. Lore amúgy egy hihetetlenül erős és szívós főszereplő, az első pillanattól kezdve drukkoltam, hogy végül győzedelmesen kerüljön ki a konfliktusból és végre megtalálja a várva várt boldogságot. A legizgalmasabb karakter számomra Athéné volt, sajnáltam, hogy kissé távoli maradt. Mintha az írónő nem szánt volna elég időt arra, hogy mélységet adjon a karakterének. Ugyanezt éreztem az újisten, Árész esetében is. Ha kicsit több időt szánt volna a karakterépítésre, akkor egy igán izgalmas és utálható főgonoszt kaphattunk volna.

A kötet bővelkedik izgalmakban és fordulatokban. Voltak részek, amelyeken nem lepődtem meg, számítani lehetett rájuk. Mások azonban határozottan megleptek engem is. A görög mitológiai elemeket nagyszerűen ötvözte a mai világgal az írónő. Ha kicsit jobban figyelt volna a világépítésre, egy nagyszerű, ötcsillagos élményt kaphattunk volna. Ebben a formában azonban kevésnek bizonyult számomra.

Az első pillanattól kezdve érezhető, hogy milyen kegyetlen is a vadászok és az istenek világa. Nem számít senki és semmi, nincsenek barátok, az első adandó alkalommal simán hátbaszúrhatják az embert az előrejutás reményében. A gyermekeket is úgy nevelik, hogy az Agon szabályai szerint éljenek. Megdöbbentő volt látni, ilyenkor tudom igazán értékelni az unalmas életemet. :D A borító szerintem nagyon menő, nekem nagyon tetszik. 

Külön pirospont, hogy a könyv végén található egy névjegyzék, így ha esetleg az ember elveszítené a fonalat olvasás közben, akkor sincsen semmi gond, mert könnyen kiigazodhat a nevek rengetegében. 

Összességében érdekes és izgalmas élménynek bizonyult a Lore című kötet. Nem mondom, hogy hibátlan, de a kötet második felétől élvezhetőbbé vált az olvasás. Bár nem lett nálam kedvenc, de nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Ha szeretitek a hasonló történeteket, és kedvet kaptatok az írásom alapján, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a regénynek. 

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe. 

Nyereményjáték

Történetünk egy görög mitológiát tartalmazó Young Adult regény, így a mostani játékunk is ehhez a témához kapcsolódik! Minden állomáson találtok egy nevet, és az a feladatotok, hogy kitaláljátok a könyv/könyvsorozat címét és az írójának a nevét, amiben szerepel!
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV
Helen Hamilton  

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

[Blogturné Klub]

26 - Csak olvass!

28 - Könyv és más

30 - Hagyjatok! Olvasok! extra

1 - Kelly és Lupi olvas


2023. május 20., szombat

Véronique Mougin: Ahol ​a tű átfér + Nyereményjáték

Sziasztok!

A koncentrációs tábortól a francia divatvilág csúcsáig megismerhetünk egy csodaszámba menő életet, melyet bár vakvágányra vitt a történelem, de végül megmentett a szépség. Az Ahol a tű átfér egy hihetetlen igaz történetet mutat be, egy olyan életpályát ismerhetünk meg általa, amely rengeteg fájdalmat és csodát tartogat az olvasója számára. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Tomi történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A koncentrációs tábortól a francia divatvilág csúcsáig megismerhetünk egy csodaszámba menő életet, amit vakvágányra vitt a történelem, de végül megmentett a szépség.

Tomi tizennégy éves. Makacs, éles eszű, lázadó szellemű és huncut. Amikor felmászik kedvenc fája tetejére, lányokról fantáziál, és mindarról, amit el fog érni a jövőben. Zsidó lévén deportálják az édesapjával és a legjobb barátjával együtt. Hogy mentse az életét, azt állítja, ért a szabómesterséghez, ettől kezdve a csíkos rabruhákat kell megfoltoznia. Ami blöffnek indult, szerelem lesz első látásra: Tomi rájön, egyszerűen imád varrni, és e hivatás jelenti számára a kiutat. Az Ahol a tű átfér szinte hihetetlen, mégis igaz történet, amely a koncentrációs tábortól a francia haute couture szédítő csúcsáig, egy ragyogó jövő felé ível, miközben bemutat egy regényes életpályát, egy végletes fordulatokkal teli sorsot, amelyet csak a huszadik századi valóság hívhatott életre.

Őszinte leszek veletek, eléggé nehezen találom a szavakat. Nem vagyok kezdő a témában, hiszen ismertek már, rengetegeg II. világháborús és holokauszt könyvet olvasok. Az Ahol a tű átfér című regény azonban minden várakozásomat felülmúlta. Egy csodálatos, megrázó és mélyen fájdalmas történet arról, hogy egy fiatal magyar fiú miként élte túl a háború borzalmait és utána hogyan boldogult a felszabadulás után. Bár az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nehéz olvasmány lesz, valahogy mégis teljesen maga alá gyűrt a történet. Elvesztem, darabjaimra hullottam, aggódtam, féltem, gyűlöltem és minden idegszálammal Tomira és az édesapjára koncentráltam. 

Az Ahol a tű átfér című kötet egy nagyon érdekes és remek stílusban életrajzi regény a II. világháború kegyetlen időszakáról és az ezt követő időkről. Talán a legjobb iskolapéldája annak, hogy a legérdekesebb és leghatásosabb történeteket az élet írja. A kötet lapjain megelevenedik előttünk a korabeli világ zsidóellenes politikája, a táborok borzalmai és a felszabadulást követő időszak. Véronique Mougin regénye egy rendkívül fájdalmas és szivszorító történet, melyet a második világháború borzalmai ihlettek. Egy remekül megírt regény a fájdalomról, a veszteségről és az élni akarásról. 

A háború kegyetlenségeiről még olvasni is rendkívül megterhelő, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehetett azoknak, akiknek ez az időszak a mindennapjaik részét képezte. A holokauszt az egyik legfájdalmasabb téma, bármilyen oldalról is közelítjük meg, csak szenvedést látunk. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe Véronique Mougin regényét is. A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen minden egyes alkalommal, amikor egy túlélő élettörténetét ismerem meg úgy érzem, hogy ezzel adózhatok az elesettek emléke előtt is. Tomi édesapja, Kiss Herman így fogalmaz: "Ha senki nem beszél róluk, ki fog emlékezni rájuk?" És azt hiszem tulajonképpen ez az én életfilozófiám is. A holokauszt során rengeteg ember vesztette élet. Sokak neve már a feledés homolyábá veszett. De úgy érzem, ha megismerem ezeket a történeteket hozzájárulok ahhoz, hogy soha nem merüljön feledésbe az, hogy az ember micsoda kegyetlenségre képes. Továbbá ez egyfajta tiszteletadás részemről az áldozatok irányába. Nem felejtem el őket, a szenvedésüket és a hősies hozzáállásukat (hiszen rengetegen vannak, akik nem csak passzíven tűrték a nácik embertelen viselkedését, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy javítsanak a sorstársai helyzetén). Egyszerűen úgy érzem, hogy bár sokan felejteni akarnak, de vannak dolgok, amikre mindig emlékeznünk kell. Emlékeznünk kell a fájdalomra és az áldozatokra, a névtelenekre és azokra, akiknek a neve fennmaradt. 

Az Ahol a tű átfér az egyik legerősebb holokauszt regény, amit mostanában olvastam. Bevallom, többször is pityeregtem olvasás közben. Nem tudnám elmondani, hogy mi miatt volt ekkora hatással rám Tomi története, hiszen már több hasonló témájú regényt is olvastam, de az Ahol a tű átfér valahogy teljesen magával ragadott és talán soha nem is ereszt el. Az írónő stílusa zseniális, rendkívül érzékletesen adta vissza Tomi gondolatait és történetét, végig úgy éreztem, mintha ott állnék a kandalló előtt és hallgatnám az élettörténetét. 

A kötet több részből áll, melyeket minden egyes esetben helymegjelöléssel és évszámmal jelölt az írónő. Tomi szemén keresztül élhetjük át egy magyar zsidó család életének és küzdelmének pillanatait a gettóba zárástól kezdve, a haláltáboron át egészen addig, míg új életet kezdenek Franciaországban. A regény alapvetően E/1-ben íródott, de a folyamatos szöveget különböző szemelvények "akasztják" meg. Ezekben a kis részekben olyan emberek szólalnak meg tulajdonképpen, akik a fiú élettörténetének a részét képezik. Kicsit nehéz megfogalmazni ezt, de úgy képzeljétek el, hogy Tomi története folyamatosan halad előre és amikor például a szomszéd néniről beszél, aki mindig kukucskál az ablakon, a szomszéd néni is kap egy fél oldalt, ahol megismerhetjük a gondolatait. Vagy éppen a tábori állapotokról olvashatunk,  és mondjuk kap egy fél oldalt az egyik orvos a kórházban, vagy az édesapja ahogy imádkozik. Ez a kettősség remekül áll a regénynek, rengeteget hozzáad magához az élettörténethez és az olvasás élményéhez is. 

A cselekmény pont olyan borzalmas és fájdalmas, mint ahogyan az a fülszövegből is sejthető. Tomi és édesapja nagyon nehéz helyzetbe kerül, túlélték tulajdonképpen a túlélhetetlent. Ebben a világban ember embernek volt a farkasa, a táborokban élők pontosan olyanná váltak, mint ahogy a náci németek is látták őket. Állatias, mocskos és büdös lényekké. Amikor a túlélés a tét, az ember olykor elveszíti önmagát. Olykor rabok fordulnak egymás ellen, ha ebben látják a túlélés zálogát. Az ember pedig felteszi minden egyes másodpercben a kérdést, hogy vajon hogyan fajulhatott el idáig a világ. 

Tomi egy rendkívül érdekes személyiség. Egy igazi lázadó kamasz, akinek nem csak a külső a nácik uralta külső világgal, hanem saját belső démonaival is meg kellett küzdenie. A családjával nem találta a közös hangot, a gettóbeli és haláltábori világ pedig csak tovább rombolta a fiú állapotát. Mindent megtett a túlélés érdekében, ugyanakkor komoly és mély sebeket szerzett, melyek az egész életére hatással voltak. Amikor az ember ott áll az Appelplatzon, olyan apróságnak tűnnek a régi családi problémák. De hiába bánja meg azt a sok butaságot, ami régen elhagyta a száját, talán már soha nem teheti jóvá azokat. Édesapjával soha nem találta a közös hangot, de egymás nélkül talán esélyük sem lehetett a túlélésre. Ahogy Tomi mondta: "És ha itt egyedül marad az ember, az olyan, mintha már meg is halt volna."  Bár azon szerencsések közé tartozik, akik végül új életet kezdhettek, mégis érezhető rajta, hogy egyszerűen képtelen szabadulni a múlt fogságából. A fiú azt a megoldási mechanizmust választotta, hogy nem beszél a veszteségről és az élményeiről, eltemetett mindent jó mélyen magába. Látjuk és érezzük, hogy talán nem a legokosabb módja a továbblépésnek, de érezzük, hogy ekkora traumán talán nem is biztos, hogy túl lehet jutni. Az ha valaki mindig elmerül az emlékeiben pont ugyanolyan káros lehet, mint amikor valaki jó mélyen elzárja azokat. 

Tomi soha nem akart az édesapja nyomdokaiba lépni, a táborban azonban a varrás a túlélés záloga lesz számára. Ami kezdetben az életet jelentette számára szép lassan szerelemmé változott és bár nem abban a formában folytatta a családi vállalkozást, ahogy apja elképzelte, végül mégis mestere lett a szakmájának. 

A kötet nyelvezete remek, még úgy is olvastatta magát, hogy legszívesebben néha a falhoz csaptam volna tehetetlenségemben és fájdalmamban. Nem könnyű olvasmány, olykor annyira frusztrált lettem, hogy félre kellett tennem egy kicsit. Mégis az utolsó oldal elolvasás után úgy éreztem, hogy egy remek történettel lennék szegényebb, ha nem adtam volna egy esélyt neki, soha nem ismerhettem volna meg Kiss Tamás nevét. Véronique Mougin életének a legjobb döntését hozta meg akkor, amikor megírta ezt a regényt. 

Összességében az Ahol a tű átfér egy nagyszerű életrajzi regény. A kötet stílusa nagyszerű és olvasmányos. Bár néha a szívem szakadt meg a sok fájdalom és igazságtalanság láttán, mégis minden oldalát imádtam. Tomi élete tényleg papírra kívánkozott, örülök, hogy végül kötélnek állt és elmesélt mindent. Aki szívesen olvas a holokausztról, vagy érdekli az ilyen típusú kötetek, annak mindenképpen ajánlom Véronique Mougin regényét. Lelkileg megterhelő, de az egyik legjobb holokauszt történet, amit mostanában olvastam. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel könyvünk főszereplője, Tomi közvetlen közelről tapasztalta meg a koncentrációs táborok borzalmait, ezért a mostani játékunk is a haláltáborok világához kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan kötetből, melynek a holokauszt a központi témája.  Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Mert mindenkinek fel kell rá készülni, hogy bármi megtörténhet bármikor. Nem szabad illúziókba ringatnunk magunkat. Éberen kell őrködni, gátat kell szabni az intoleranciának. Szavakkal kezdődik, gondolatokkal. De az csak a kezdet. És nem tudhatod, mi lesz a vége.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.17.: Szembetűnő
05.20.: Csak olvass!
05.21.: Könyv és más
05.23.: Readinspo

2023. május 11., csütörtök

Amy Harmon: The ​Queen and the Cure – A királyné és a gyógyír (A madár és a kard krónikái 2.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Amy Harmon A madár és a kard krónikái sorozatának második részét  A királyné és a gyógyír címmel. Ebben a részben Kjell sorsát követhetjük, aki üldözőbe veszi csapatával a volgárokat, útja során megmenti Sashát, egy különös múltú Látó lányt. Nagyon mások ők ketten, innentől azonban mégsem tudnak elválni egymástól. Ha olvasnád ezt a remek történetet, játssz velünk és akár meg is nyerheted a regényt a kiadó felajánlásában.


„De ​csata közeleg. És óvnod kell a szívedet.”
Kjell korábban sosem kételkedett a hovatartozásában. Sosem irigyelte a bátyját, és nem akart király lenni. A néhai Zoltev király és egy szolgálólány fattyaként jött a világra, de születésének szégyenteljes volta sosem zavarta.
Azonban egy embert nem csak a származása határoz meg. Nem csak a pengéje, a termete és a képességei. Minden, amiben Kjell korábban biztos volt, most felborul és megváltozik. Már nem pusztán jerui Kjell, a koronát védő harcos. Hanem Gyógyító, egy az Igézők közül, aki nehezen boldogul az erejével.
Amikor meg kell szabadítania a királyságot a volgárok csapatainak maradékától, a sors egy olyan nőt sodor az útjába, aki aggasztó képeket lát a jövőről, de a múltra nem emlékszik. A nem kívánt adományával felvértezett, bűntudattól szenvedő Kjell kelletlen megváltóvá válik, miközben régi ellenségekkel és új elvárásokkal kell megküzdenie.
Sashával együtt olyan utazásra indul, ahol nagy próbatétel várja. Vajon megtalálható benne az a férfi, akinek a nő hiszi?

Ritka luxus az életemben, hogy egymás után ilyen gyorsan sorra tudom keríteni egy sorozat második részét is. Viszont nincsenek véletlenek, ezt a turnét igazából direkt így terveztem. Ahogy a másik bejegyzésemben is írtam, már ezer éve a várólistámon csücsölt A madár és a kard című regény, így a most megjelenő folytatás remek alkalomként szolgált arra, hogy végre sorra tudjam keríteni. 

A királyné és a gyógyír egy igazán érdekes és szerethető folytatás, ugyanakkor az első részhez képest sokkal lassabb és vontatottabb történetet kapunk.

A folytatásban Amy Harmon tovább kalauzol mint a mágia világában, ebben a részben jobban megismerhetjük a Gyógyító és a Látó képességet, továbbá egyre több és izgalmasabb képességgel találkozhatunk. Zoltev király és a volgár támadás legyőzése után Jeruban virágzani kezdett az élet. Lark királyné és Tiras király mindent megtett azért, hogy igazságosan és jól uralkodjon, az Igézők védelmében pedig komoly intézkedéseket hoztak. Igazán fellélegezni azonban nem tudnak, hiszen addig nem lehet biztonságban a vidék, míg az összes volgárt ki nem írtják. Ráadásul Ariel is elszökött, a fiú pedig megfogadta, hogy ha megtalálja megöli őt. Kjell és csapata ezért az országot járja annak érdekében, hogy megtisztítsa azt a vérengző fenevadaktól. Egy nap azonban az útjába sodorja Sashát, a fiatal rabszolganőt, akit a falu lakói ki akarnak taszítani képességei miatt. A lányt  maga mellé veszi és ezzel kezdetét veszi a különleges utazás. 

A regénye első fele nem volt kimondottan izgalmas, nem rágtam tövig a körmöm, de sokat segített azon, hogy egyre jobban és jobban megkedveljem Kjell karakterét. Annak ellenére, hogy nem a pörgő izgalmak voltak a középpontban egy másodpercre sem lankadt a figyelmem, az írónő végig fenntartotta az érdeklődésemet, csak úgy faltam a lapokat. Amy Harmon nagyszerűen ír, az általa megteremtett atmoszféra még úgy is elvarázsolt, hogy közben igazából a kóborgáson kívül más nem igazán történt. Kicsit olyan volt ez a rész, mint egy road trip. A szereplők utaztak egyik helyről a másikra, ami alatt néha történtek dolgok, aztán kész. Aztán onnan tovább utaztak, hogy megérkezzenek egy másik helyre. Az írónő ebben a részben inkább a megtett útra (mint fizikai, mint lelki értelemben) helyezte a fő hangsúlyt (mondom én, tényleg olyan, mint egy road trip). A könyv második felében, amikor is Kjell és Sasha végül megérkezik Caarnba végül beindulnak az események és ismét feszült, és izgalmas másodperceket okoz az írónő az olvasójának. A legtöbb csavar talán egy kicsit kiszámítható, de azért akadtak olyan váratlan fordulatok is a történet során, melyek megleptek engem is.

Kjell már az első részben is igazán érdekes karakter volt, ebben a részben pedig mellékszereplőből igazi főszereplővé avanzsálódik. Őszintén bevallom nektek, kezdetben annyira nem voltam oda az alakjáért, bár érdekesnek tartottam, de valahogy nem lett a szívem csücske. Sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel "bejössz, ezért egy seggfej vagyok, de nem tudom távol tartani magam tőled, de azért szexinek tartalak és vágyom rád, csak ha bunkó vagyok, akkor talán kevesebbet gondolok rád stílus." De aztán ahogy haladunk előre a történetben egyre kevésbé zavart a tüskés sündisznókat is megszégyenítő viselkedése, végül pedig meg is kedveltem az alakját. Rengeteget fejlődött érzelmileg a kötet során, végül bizton állíthatom, hogy teljesen felnő ahhoz a feladathoz, ami meg van írva a sorsában. Sasha személyében egy teljesen új érdekes karaktert ismerhetünk meg. Sasha rendkívül nehéz helyzetben van, hiszen nincsenek emlékei, de a tartásából és a lényéből csak úgy árad az erő és a magabiztosság. Mindketten nagy utat járnak be, nem csak fizikailag hanem fejlődés szempontjából is. 
Lark és Tiras csupán mellékszereplőként jelenik meg a történetben, régi kedves ismerősként köszöntettem őket és nagyon örültem, hogy ha csak egy kicsit is, de ismét bepillanthassak az életükbe. 

A történet legnagyobb izgalmait Sasha és Kjell mútjának titkai adják, szép lassan megismerhetjük mindkettejük származásának titkát. Az első pillanattól kezdve érezzük közöttük a kapcsolatot, azonban nincs könnyű dolguk, hiszen a kötelesség olykor felülírhatja az érzelmeket, így csak drukkolni tudunk, hogy végül révbe érjenek. 

Amit nagyon sajnáltam az az, hogy azt éreztem hogy az írónő nem bánt kellő súllyal Lady Firi, aka Ariel karakterével. Az első rész óta tudjuk, hogy egy rendkívül manipulatív és hataloméhes nőszemély, aki tényleg bármire képes azért, hogy a trónra juthasson. Bevallom, az első részt követően arra számítottam, hogy jobban bevonódik majd a történetbe és sok meglepetést és bosszúságot okoz majd nekünk. Részben persze megvalósultak ezek a dolgok, de olyan kevésnek éreztem, hogy tulajdonképpen azt mondom, hogy kár is volt megtartani az ő karakterét. Nagyjából semmi értelme nem volt, csupán Kjell frusztrációját és vérnyomását dolgoztatta meg, az enyémet csak kevéssé. Bár többször is borsot tört az utazók orra alá és a nyomait is sokszor felfedezték. Hiszen végig érezhető Kjell aggodalma, hogy a nő bárhol megfigyelheti őket, Alakváltóként nem kötik a fizikai szabályok, földön-égen-levegőben is a nyomukban járhat. Igazán, aktívan azonban nem járult hozzá a cselekményhez, hiszen pont a történet legkevésbé aktív részein tört borsot a szereplők orra alá. A végkifejlet szempontjából pedig azán tényleg semmi súlya nem maradt a szerepének. Kár érte, jó kis negatív karakter lehetett volna. 

A könyv hangulata és nyelvezete most is elvarázsolt, a történet egyszerűen olvastatta magát. Bár az első harmad után már láttam és éreztem, hogy Kjell és Sasha története nem kerül majd annyira közel a szívemhez, mint Lark és Tirasé, ugyanakkor egy másodpercig sem bántam meg az olvasást. Az epilógus pedig az egyik legkedvesebb és legszebb lezárása a történetnek, amit mostanában olvastam. 

A borító meseszép, nekem nagyon tetszik a hangulat, amit áraszt. 

Összességében nagyon örülök, hogy elolvastam mindkét kötetet. Ha szerettétek a sorozat első részét, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a folytatásnak is. Arra viszont számítsatok, hogy teljesen más élményt ad. Az első részhez képest egy sokkal lassabb történet, azonban kárpótlásul a végére beindulnak az események és minden szereplő révbe ér. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/3,8

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a történetbe. 


Nyereményjáték

A madár és a kard krónikái sorozat szörnyei a félelmetes volgárok, mostani játékunkban minden állomáson hasonló szörnyeket idézünk meg. A feladat keresni egy-egy olyan könyvet, amiben jellemzően szörnyetegként szerepelnek a megadott fantasy lények.  A választott könyvcímet írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

LÉNY
sárkány
a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

05.02 - Utószó
05.08 - Csak olvass! A királyné és a gyógyír

2023. május 10., szerda

Clara Dupont-Monod: Egy ​közülünk + Nyereményjáték


Sziasztok!

Clara Dupont-Monod különlegesen érzékeny, díjnyertes regénye egy család történetét meséli el. Egy családét, ahol egy sérült gyermek születése alapvetően határozza meg szülei és testvérei sorsát, és ahol az érzelmek széles spektrumát, a sebeket és a gyógyulás folyamatát a gyerekek nézőpontjából ismerhetjük meg. Tartsatok három bloggerünkkel az Egy közülünk című regény blogturnéján, és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

A Cévennek hegyeinek védelmező karéjában születik egy gyerek. Egy fekete szemű, hosszú szempillájú, kerek arcú kisfiú, aki nem lát, és aki egy idegrendszeri rendellenesség miatt voltaképp örökre csecsemő marad. Egy „szabálytalan” gyerek, aki láthatatlan határt húz a családja és a többi ember közé. Ez az ő története. Az övé és a testvéreié. A legidősebbé, aki szinte eggyé válik vele, óvón ragaszkodik hozzá, átadja magát neki, és elveszik benne. A középsőé, akiben izzik a harag, és aki teljesen elutasítja a gyereket, ám amikor szükség van rá, mindent megtesz, hogy megmentse az összeomlás szélén lévő családját. És a legfiatalabbé, aki a család szellemeinek árnyékában él, mégis az újjászületést és a megbékélést hordozza.




Milyen rövidke könyv és mégis mennyi érzelem van benne! Jaj istenem, borzasztóan nehéz helyzetben vagyok. Nem tudom, hogy képes vagyok-e visszadni nektek a kötet hangulatát és azt, hogy milyen érzések kavarognak bennem az elolvasása után. Már régen észrevettem, hogy minél közelebb áll hozzám egy történet, annál nehezebben írok róla. Minél fontosabb számomra egy könyv, annál nagyobb bennem a görcs, hogy méltó bejegyzést írjak. Csak bízni tudok benne, hogy az értékelésem sokatok érdeklődését felkelti, mert ez az a regény, ami megérdemli, hogy széles körben megismerjék az emberek. 

Vannak könyvek, amelyek egyszerűen a részünkké válnak. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja a szívünket és többé el sem ereszti. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után. Számomra pontosan ilyen volt az Egy közülünk címe kötet is.  Clara Dupont-Monod regénye olyan volt számomra, mint egy igazi érzelmi hullámvasút. Sokszor éreztem úgy, hogy a mélybe ránt, máskor a felhők fölé emelt. Egy csodálatos történet, mely bár rendkívül nehéz olvasmánynak bizonyult, mégis az idei évem egyik legemlékezetesebb és legérzelemdúsabb élményévé avanzsálódott. 

Sok dolgot tudtok már rólam, de van talán két dolog, amit vagy egyáltalán nem meséltem, vagy maximum egyszer-kétszer említettem. A szociológus diplomámat követően úgy éreztem, hogy szeretnék még egy szakot teljesíteni, így arra gondoltam, hogy elkezdem a gyógypedagógiai alapképzést. Bár bevallom, két év után kiiratkoztam az egyetemről, mégis rengeteget tanultam ott és igazán szemléletformáló időszak volt számomra. Az talán nem is fontos, hogy mi miatt hagytam ott a képzést, a lényeg csupán annyi, hogy nem idegen számomra a sérült gyermekek világa. Az pedig, hogy nem idegen számomra a fogyatékosság kérdésköre talán még igazabbá válik, ha elmesélem nektek, hogy nagyon közelről tapasztaltam, szinte a saját bőrömön, hogy milyen is az, ha sérült gyermek él a családban. Anyukám harmadik gyermekként látta meg a napvilágot, két idősebb testvére van. Az egyik bátyja teljesen egésszéges, a másik azonban Down-szindrómával került diagnosztizálásra. Úgy alakult az életünk, hogy a nagyszüleimnek szüksége volt anyura, így tulajdonképpen visszaköltöztünk a nagyszülői házhoz. Ahhoz, hogy elférjünk mindannyian építkezni kezdtek anyuék, így egy igazán nagy családi ház lett az otthonunk, ahol többgenerációs háztartásként éltünk. Bár gyerekként nem éreztük másnak nagybátyánkat, ahogy növekedtünk egyre jobban megtapasztaltuk, hogy hogyan néznek ránk mások, vagy milyen az, amikor megcsillan a szánalom az emberek szemében. Nem volt semmi gond, éltük kis életünket. A mélységeket akkor kezdtük el megtapasztalni, amikor romlani kezdett az állapota. Láttuk, milyen hatással van ez a szüleimre, a nagyszüleimre és anyu másik tesójára. Láttuk milyen az, amikor valaki teljesen alárendeli magát a feladatnak és milyen az, amikor valaki kívül helyezi magát a történeten. Láttuk milyen az, amikor valaki odaadja mindenét és láttuk, hogy milyen az, amikor valaki legszívesebben csak menekülne. Láttuk az örömöt és láttunk rengeteg fájdalmat. A könyv pedig pontosan ezt az időszakot juttatta az eszembe. 

Clara Dupont-Monod Egy ​közülünk című regénye egy csodálatos történet a szeretetről, a fájdalomról, a nehézségekről és arról, hogy egy sérült gyermek érkezése milyen hatással lehet egy családra, ezen belül is a testvérekre.  Egy igazán hiánypótló olvasmány, hiszen mégcsak hasonlót sem tudnék felmutatni. Az írónő tűpontosan mutatja be az adott élethelyztetet. Nem egy vattacukros, hollywoodi történet ez, hanem egy valódi család, valós érzelmekkel és nehézségekkel.

Egy gyermek érkezése mindig érdekes és izgalmas, a testvérek óriási lelkesedéssel várják a legkisebb játszópajtást. A szülők a fellegekben járnak, hiszen egy gyermek érkezése a legnagyobb boldogság. De mi van akkor, ha egy váratlan diagnózis derékba töri az álmokat? Mi történek egy családban, ha a gyermekről kiderül, hogy sérült? 

Ha fogyatékkal élő gyermek születik egy családba, az teljesen átrajzolja az egész mikróközösség dinamikáját. Ahány ember, annyiféleképpen reagál. Az írónő pedig tökéletesen ábrázolja ezt. A történet három részből áll: a legidősebb, a középső és a legkisebb gyermeket ismerhetjük meg. Láthatjuk, hogy milyen hatással van rájuk a gyermek érkezése és élete, hogyan alkalmazkodnak a helyzethez és milyen érzések kavarognak bennük. A történet igazán különleges, hiszen a kerítésben lapuló kövek elbeszélése alapján nyerhetünk bepillantást a család életébe, ráadásul egyik szereplőt sem nevezik a nevén. Az jutott eszembe, hogy bár Franciaország egy kis településen járunk, mégis olyan az egész, mintha akár a szomszédomról is szólhatna, vagy éppen rólam, ha a családomban fogyatékkal élő gyermek van. Így könnyen lehet azonosulni a karakterekkel és talán még inkább átélhető és átérezhető a fájdalmuk. Hiszen akár mi is lehetnénk. Az írónő tűpontosan ábrázolja, hogy milyen mélységeket él át ilyenkor egy család és azt, hogy mennyire egyedül maradnak a problémáikkal. Ahogy láthatjuk, viszonylag kevés segítséget kapnak, saját maguk próbál meg boldogulni. Példaértékű szeretetben nevelik legkisebb gyermeküket, és bár természtesen ők is a történet szerves részét képezik, az írónő inkább a testvérekre konentrál. Nagyszerű és hiánypótló ötlet ez a részéről, nem igazán találkoztam ilyesmivel még korábban. 

A történet első részében a legidősebb testvért ismerhetjük meg, aki alkalmazkodott a helyzethez és mély ragaszkodással és szeretettel gondoskodott legkisebb testvéréről. Túl korán kellett felnőnie, teljesen megváltozott a személyisége és a viselkedése, a szerves részéve vált a gyermek, szinte eggyé vált vele. A középső gyermek, a lány teljesen máshogy érzett. Ő inkább dühös volt a gyermekre, nem találta meg vele a közös hangot. Csupán a bátyja figyelmére vágyott, de úgy érezte, hogy ő már nem a csapat része. Lázadni kezdett és igazán csak a nagymamájával találta meg a közös hangot. Bár alig tudja kontrollálni magát végül mégis megtesz mindent azért, hogy egyben tartsa a családot. A harmadik történet egy legkisebb gyermek története, aki utolsóként született a családba. Ő nem ismerhette a sérült gyermeket, a szelleme mégis állandóan követte őt mindenhova. Sokszor nem találta a helyét a világban, végül mégis igazi varázslóként begyótyítja a sebeket. 

A kötet nem feltétlenül a cselekményre, sokkal inkább az érzelmekre koncentrál. Az első pillanattól kezdve magához láncolja az olvasóját és az utolsó oldal után sem ereszti el. Az írónő rendkívül hitelesen ábrázolja a különböző viselkedéstípusokat és megközdési stratégiákat. A regénye nyelvezete nagyon szép, Clara Dupont-Monod líraisága még élvezetesebbé teszi az olvasást. De persze fontos kiemelni azt is, hogy ehhez egy remek fordítói munka is kellett, hiszen tényleg csodásan sikerült visszaadni Molnár Zsófiának a kötet hangulatát. 

Ez nem az a típusú könyv, amit az ember a tömegközledésen tud olvasni, mert olykor nagyon tud fájni. Bevallom én is többször elmorzsoltam egy-egy könnycseppett olvasás közben. Bár az első rész is megkapó, mégis a középső és a legkisebb gyermeket zártam igazán a szívembe. A legidősebb és a középső gyermek története nagyjából ismerős volt a családomból, hiszen ahogy írtam, ezeket a megküzdési stratégiákat ismertem. A harmadik történet azonban elemi hatással volt rám. A gyermek, aki a beteg gyermek után született. A történet ezen része teljesen magával ragadott és végül fel is rakta arra a bizonyos i-re a pontot. Csodálatos és fájdalmas élmény volt, melyre talán bátran állíthatom, hogy rárakott egy lapáttal a személyes érintettség. 

Szavakkal el sem tudom mondani nektek, hogy mennyire ajánlom ezt a regényt. Egy csodálatos történet, és remélem sokatok kedvét sikerült meghoznom hozzá. Ha szeretitek a komolyabb hangvételű írásokat, ha érdekel titeket a téma, vagy ha csak szeretnétek egy nagyszerű könyvet olvasni, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Clara Dupont-Monod írásának. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: Az égen nincs annyi csillag, amennyit ez a könyv érdemel. Természetesen 5*.

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashattok a történetbe. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a General Press Kiadó általunk nagyon szeretett regényeiből szemeztünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“El kell veszítenünk valakit, akit szeretünk, ahhoz, hogy felismerjük, milyen erős kötelék fűz minket hozzá?”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05.10. Csak olvass!
05.13. KönyvParfé