A Mrs. Quinn híres lesz című kötet nem más, mint egy óda a mennyei süteményekhez, miközben egy szívmelengető, keserédes történetet mesél el megöregedésről, szeretetről, és arról, hogy nem csak a fiataloknak lehetnek álmaik. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Jenny Quinnt, aki bebizonyítja minden olvasó számára, hogy nem csak a húszéveseké a világ. Hagyjátok, hogy ez a kedves kötet, elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
A kamerák és az időre teljesítendő feladatok ismeretlen világában Jenny rettentően élvezi újdonsült függetlenségét. Ám e függetlenség és a versengéssel járó stressz hatására réges-régen eltemetett emlékek bukkannak elő. Egy bizonyos csokoládés csók miatt egyszer jegygyűrű került az ujjára; a cukros fánk egy vadidegen kedvességére emlékezteti; egy különös alakú kenyér pedig ahhoz a pillanathoz kapcsolódik, amikor örökre megváltozott az élete.
Van azonban egy titok, amit Jenny évtizedek óta őriz, még a férje sem tud róla, és alapjaiban rengetheti meg a házasságát. Ám most, ahogy a csillaga mind magasabbra emelkedik, és egyre többet kell megosztania magából a nézőknek, ő annál nehezebben tudja cipelni a múlt terhét. Vajon a rávetülő reflektorfény egy korábban ismeretlennek hitt boldogságot hoz el a számára, vagy nagyravágyása a vesztét okozza?
Olivia Ford regénye óda a mennyei süteményekhez, miközben egy szívmelengető, keserédes történetet mesél el megöregedésről, szeretetről, és arról, hogy nem csak a fiataloknak lehetnek álmaik.
Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el. Számomra pontosan ilyen volt ez a kötet is. A Mrs. Quinn híres lesz című kötet egy rendkívül kedves kötet az életről, a családról és arról, hogy soha nem késő megvalósítani az álmainkat.
Minden történet fontos és hozzánk ad valamit. "Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.", mondja George R. R. Martin és talán ez az egyik legnagyobb egyetemes igazság ami tökéletesen jellemzi a könyvmolyok életét. A könyvek hű barátaink, amikor minden összeomlik körülöttünk. Amikor már nincs mit mondani, mikor az ember némán mered maga elé, mert úgy érzi kezdi elveszíteni önmagát, akkor van a legnagyobb szükség a szavak erejére. Az ismerős mondatok, az unalomig ismételt memoriterek, az elhasználódott szamárfüles könyvtári példányok vagy éppen kedvenc hőseink képesek még a legnagyobb letargiából is kirángatni minket. Sokszor mondják azt, hogy az olvasás terápia, ez a mondat pedig talán még soha nem volt olyan aktuális számomra, mint most. Nehéz volt a mai napom, így mindennél többet jelentett, hogy elmerülhettem Mrs. Quinn történetében.
A Mrs. Quinn híres lesz egy olyan történet, mely tökéletesen bemutatja azt, hogy a hétköznapi emberek is képesek arra, hogy igazán nagy tetteket hajtsanak végre és azt, hogy legyünk akár 77 vagy éppen 82 évesek, az idő attól még nem áll meg számunkra és igenis jogunk van arra, hogy éljünk az álmainnak. Egy igazán szívet melengető történet a sütemények és a cukrászat világából. Ez a regény bátorság, az erő, a szeretet, a barátság, a megbocsátás és az újrakezdés története egy igazán szerethető köntösbe csomagolva. Bebizonyítja, hogy nem csak a 20 éveseké a világ és soha nem késő, hogy hódoljunk a szenvedélyünknek. Már a a fülszöveg és a cím azt sugallta, hogy Olivia Ford története igazi lélekbonbon lesz számomra, így óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Olyan volt ez, mint egy habkönnyű pistkóta, mely bebugyolálta a kis szívemet és lelkemet.
A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Bár úgy drukkoltam Mrs. Quinnek, hogy bejusson végül a versenybe, mintha nem is erről szólna a könyv és nem lenne leírva a fülszövegbe, hogy a néni bejut majd a műsorba. Hősiesen bevallom, a regény végén még egy kicsit pityeregtem is, engem nagyon magával ragadott Jenny (Mrs. Quinn) személyisége és sorsának alakulása. Ahogy haladunk előre a történetben és az idős hölgy társai lehettünk a versenyen, megismerhettük a múltját is. Minden egyes fejezet egy édesség címét kapta, majd az étel egy ponton meg is jelent a fejezetben. A jelenben szemtanúi leszünk a különleges barátság kibontatkozásának (Azeez személyében), a múltban pedig felsejlik előttünk, hogy az idős néni milyen titkot őriz féltve immáron 60 éve. Olvasás közben akaratlanul is azt érezzük, hogy bárcsak mi is a családdal nézhetnénk a Ki mit süt? műsorokat, vagy bárcsak ott lehetnénk, hogy megkóstolhassuk Mrs. Quinn kreálmányait.
A kötet szerintem nagyban tükrözte a The Great British Bake Off, vagyis magyarul a Sütimester hangulatát. Nekem legalábbis abszolút ezt juttatta eszembe. A kihívások, és maga a műsor menete nagyban emlékeztetett errre. Szóval aki imádja a műsort, az szerintem a könyvet is szeretni fogja majd.
Jenny egy igazán szimpatikus szereplő, mint egy kedves nagymama. Persze nem tökéletes, követ el hibákat és nem mindig őszinte, de végül megtanulja, hogy az igazság mindennél előrébbvaló. Még akkor is, ha esetleg azzal megbántjuk a másikat. Nem dönthetünk más helyett, neki kell tudnia, hogy mit kezd majd az adott információval. Lehet megbocsát, lehet végül nem változik semmi, de ezt a döntést nem hozhatjuk meg a másik helyett. A legjobb és legtisztább út mindig az igazság, legyen az bármennyire fájdalmas. Mrs. Quinn férje Bernard egy igazi aranyember, imádtam, hogy mennyire bátorította a feleségét és az egészségügyi problémái ellenére is igazi támasz volt az idős hölgy számára. Minden vágyam, hogy 60 év múlva, mi is ilyen cukik legyünk majd Miklóssal. Bár talán nagyobb a valószínűsége annak, hogy ő jelentkezik majd egy sütis műsorba, mint én. De legalább ennyire fogom én is támogatni őt, mint az idős úr a feleségét. Nagyon szerettem még Azeez karakterét, aki a műsor egy másik szereplője. Az első pillanattól kezdve szoros barátságot ápolt az idős hölggyel, imádtam a párosukat. Megértem, hogy miért ők lettek a legnépszerűbbek a műsorból. :)
A könyv egyetlen hibája és hiányossága, hogy nincs a végén receptgyűjtemény. Imádtam volna, ha a végén helyet kap Mrs. Quinn receptes könyve. Ha nem is az összes, de a legfontosabb ételek helyet kaphattak volna benne.
Összességében tényleg csak pozitívan tudok nyilatkozni erről a kedves kis könyvről. Engem nagyon megfogott ez a történet és biztos vagyok benne, hogy rajta lesz majd a kedvenceim listáján. Imádtam a karaktereket, a történetvezetés ívét, a nyelvezetet...egy szó, mint száz, engem teljesen megvett magának Olivia Ford. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
Nyereményjáték
Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS
Milyen mérleget használ Mrs. Quinn?
Állomások
03.17.: Csak olvass!
03.19.: This is my (book) universe.
03.21.: KönyvParfé
03.23.: Olvasónapló
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése