A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Agave Könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Agave Könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. november 27., hétfő

Genevieve Gornichec: A ​vér szövetsége + Nyereményjáték

Sziasztok!

Szeretted a Vikingek című sorozatot? Akkor Genevieve Gornichec legújabb könyve épp neked való! A vér szövetségével a vikingek korába repülünk vissza a 10. századi Norvégiába, de a történet középpontjában nem a harcosok, hanem a boszorkánysággal foglalkozó nők állnak. A szerző szerint ugyanis nem csak olyan nők története érdemes az elbeszélésre, akik fegyverrel értek el sokat. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent regényből nálunk nyerhettek is egy példányt, ha követitek a turnét.

A ​boszorkány szíve írójának legújabb könyve ősi legendákból táplálkozik: két nő élete fonódik össze ebben az elsöprő erejű történetben, amely a viking korban játszódik.

Oddny és Gunnhild gyerekkorukban ismerkednek meg egymással a 10. századi Norvégiában, és nem is különbözhetnének jobban egymástól. Oddny csendes, nyugodt életről álmodozik, míg Gunnhild minél nagyobb hatalomra szeretne szert tenni, és menekülni akar kegyetlen anyjától. Egy jósnő félelmetes jövendölése azonban sötét árnyékot vet Gunnhildra, Oddnyra és a nővérére, Signyre is. A három lány ezért vérszerződést köt egymással, és megfogadják, hogy mindig segíteni fogják a másikat.

Amikor viking portyázók felgyújtják Oddny otthonát és elrabolják Signyt, Oddny egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild időközben megszökött, évekig boszorkánynak tanult a messzi északon, és kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz.

Bár a két nőt összekötő mágikus és érzelmi kötelék erős, amikor újra felbukkannak egymás életében, kapcsolatuknak olyan próbát kell kiállnia, amire egyáltalán nem számítottak.

Genevieve Gornichec neve már nem volt ismeretlen számomra, A boszorkány szíve című kötet a megjelenés óta csücsül a polcomon olvasatlanul. Mikor megláttam, hogy megjelenik A vér szövetsége című kötet nem akartam elkövetni ugyanezt a hibát, így beütemeztem a novemberi olvasmányaim közé. A vér szövetsége egy igazán érdekes olvasmány volt számomra, valószínűleg nem lesz a legnagyobb kedvencem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, mert összességében tetszett a történet. 
Nem vagyok egy viking rajongó lélek (vagy legalábbis eddig nem voltam az), nem néztem sem sorozatokat, sem pedig filmeket róluk, az utóbbi időben viszont egyre jobban érdekel az északi mitológia és az északi országok kultúrája. Emiatt a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet és óriási lelkesedéssel kezdtem neki az olvasásnak. 

A vér szövetsége című kötet egy érdekes és izgalmas történet a sorsról, végzetről és arról, hogy mire képes az ember a szeretteiért, vagy éppenséggel a bosszú jegyében. Egy történet a felemelkedésről, a nagyságról és arról, hogy mire vagyunk képesek, hogy elérjük azt. Az írónő az ősi legendákból táplálkozik, regénye középpontjában Gunnhild szerepel, akit a mitológiában a királyok anyjaként is emlegetnek. Az írónő több mondát és legendát is tanulmányozott, melyek sokszor éles ellentétben álltak egymással, egy valami azonban mindenhol egyformán jelent volt: Gunnhild nagyhatalmú, befolyásos nő volt. Egyes írásokban Dániából származott, másokban pedig a regényben is megjelenő Hálogalandból. Voltak történetek, ahol boszorkányként jelenítették meg, ez pedig annyira megtetszett az írónőnek, hogy végül így ábrázolta ő is őt. Fontos kiemelni, hogy a történetet bár valós személyek és történelmi források ihlették, nagyrészt a saját képzeletének a szüleménye. Ahhoz azonban, hogy ilyen jól működjön a történet, hihetetlen sokat kellett olvasnia az írónőnek a témában, a kutatások rengeteg időt ölelhettek fel, így azt kell mondanom, hogy le a kalappal előtte. 

A könyv kicsit olyan volt számomra, mint egy skandináv Trónok harca. A különböző események és szokásjogok valahogy ezt a világot juttatták az eszembe. Érdekes és izgalmas volt látni a 10. századi Norvégiát, bepillantást nyerni a társadalmi rendszerbe és gondolkodásba. Mindig is úgy éreztem, hogy szerencsés lélek vagyok, hogy ebben a korban élhetek, mert a gondolkodásmódomat biztosan nem tolerálták volna a középkorban, de még az 1800-1900-as években sem. Bár tudjuk, hogy a viking nők nagyobb szabadságot élvezhettek, mint ebben a korszakban bárhol máshol a világban, mégis megdöbbentő volt látni, hogy ez az időszak mennyire más, mennyire idegen. Ugyan a nők rendelkezhettek saját vagyonnal, harcolhattak, kalandozhattak, de ez nem jelenti azt, hogy minden nő szabadon élt. Sokak ugyanúgy férjhez mentek és az egész életük abból állt, hogy a családjukról gondoskodtak.  Gunnhild pontosan ettől az élettől menekült, hiszen  saját sorsának a kovácsáva akart állni. Egy furcsa jövendölést követően, a három barátnő (Oddny, Signy és Gunnhild) sorsa teljesen összefort, amikor vérszerződést kötöttek. Nem sokkal később Gunnhild eltűnt, és sokáig senki nem tudott róla semmit. Hosszú évek teltek el, mikor a lányok sorsa újra összefort, amikor egy portyázó vikinghorda felgyújtotta Oddny és Signy otthonát, mindenkit megöltek, a lányokat pedig el akarták rabolni. Oddny végül megmenekül, de nincs nyugalma addig, amíg meg nem menti testvérét. Gunnhild visszatért és a két lány közösen indul Signy megmentésére. Vajon elég erős a szövetség közöttük? Túléli a barátságuk az időszakot? 

Oddny sokáig azt hitte, hogy olyan lesz, mint édesanyja. Hogy a legjobb tulajdonsága csupán annyi, hogy jó feleség válik belőle. De a testvére elrablása után minden megváltozott. Egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild pedig kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz. Vajon a két lány végül megtalálja a helyét a világban? Vár még rájuk a boldogság?

A történet szerintem érdekes és izgalmas volt, bár néhol kicsit túlírtnak éreztem. Nagyon tetszett a könyv hangulata, de bizonyos részek lehettek volna sokkal rövidebbek és pörgősebbek. Én bevallom, azt hittem, hogy több csatajelenetet és véres harcot láthatok, de az esetek jelentős részében inkább a háttérben zajló események jelentek meg a fókuszban.  Mintha a küzdelem elsődleges színtere inkább az udvarban zajlott volna, nem pedig a harcmezőn. 
A legizgalmasabb a könyv vége volt és borzasztóan sajnálom, hogy kevesebb, mint 100 oldalt hagyott rá az írónő. Személy szerint én jobban örültem volna, ha erre a részre több időt hagy és mondjuk kevesebb veszekedésről számolt volna be Erik és Gunnhild között. Őszinte leszek veletek, engem néha kifejezetten idegesítettek együtt. Gunnhild sokszor nem gondolkodott, ez pedig rengeteg baj forrása volt. Persze rengeteget fejlődik a karaktere és a regény végére abszolút látja maga előtt az ember őt, mint a királyok anyja. Gunnhildot és Oddnyt bevallom nem tudtam annyira megkedvelni, a karakterük valahogy túlságosan távoli volt számomra. Arinbjörnt azonban nagyon megszerettem, de összességében Erik és Halldór is izgalmas karakter volt. Őket is csíptem.

A Trónok Harca mellett a regény engem még A nappá vált lányra emlékeztetett. Valahogy annak a hangulatát idézte. Ha olvassátok a blogomat, akkor tudjátok, hogy azt a regényt nem szerettem túlságosan, szóval furcsa, hogy ahhoz hasonlítom. De engem mégis arra emlékeztett. Azzal a különbséggel, hogy Genevieve Gornichec regénye a hibák ellenére is egységesebb, izgalmasabb és szerethetőbb olvasmányélményt nyújt (legalábbis számomra). 

Külön pirospont, hogy a kötet hátulján van egy név- és szójegyzet, ami óriási segítség, ha valaki nem egyben nyomja le a regényt. A nevek mellett egy rövid kis jellemzést láthatuk az adott szereplőre, ez pedig garantáltan felfrissíti az ember emlékezetét. 
A borító szerintem nagyon szép, amikor rájöttem, hogy miért egy fecske van az elején, még jobban megszerettem. 

Összességében bár nem lett óriási kedvenc, de azért jó kis olvasmányélménynek bizonyult Genevieve Gornichec regénye. Ha szeretitek a középkori történeteket, a vikingeket és a skandináv legendákat, mitológiát és a lassabb, kevésbé akciódús regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt A vér szövetségének. Olvassátok, szeressétek!


Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Bár A vér szövetségében nem hangsúlyos a skandináv mitológia, de játékunkban mégis az áll a főszerepben. A feladatotok, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik istenségre gondoltunk az adott állomáson.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
MELYIK ISTENSÉGRE GONDOLTUNK?
A szerelem és a szépség istennője.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.26. Readinspo
11.27. Csak olvass!
11.29. Utószó
12.01. Könyv és más
12.03. Olvasónapló
12.05. Dreamworld

2023. november 4., szombat

R. F. Kuang: Bábel, ​avagy az erőszak szükségszerűsége + Nyereményjáték

Sziasztok!

R. F. Kuang köszöni szépen, nem áll le a fantasy regények gyártásával a Mákháború-sorozat után – mindenki legnagyobb örömére! 2023 őszén mi, fantasy-imádó könyvmolyok a Bábelért rajongunk, melyet az Agave Kiadó hozott el számunkra magyar nyelven. Ne feledd, ha végigköveted a turnét, akár a tiéd is lehet egy példány a regényből!

Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.
1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.
Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…
Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

R. F. Kuang neve már nem volt ismeretlen számomra, sokszor szembejött velem, a magyar és külföldi oldalakon, de még egyik könyvét sem olvastam. A Mákháború ugyan a polcomon csücsül, de még sajnos nem sikerült sorra kerítenem. A Bábellel viszont nem szerettem volna elkövetni ugyanezt a hibát, tudtam, ha nem veszek részt a turnéban, akkor talán soha nem fogok tudni időt szakítani rá. Végül óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és szerencsére egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek. Az az igazság, hogy nagyon tetszett. Bevallom nektek, nagyon nehezen találom a szavakat. R. F Kuang regénye óriási hatással volt rám, és az utolsó betű elolvasása után is úgy érzem, hogy még mindig nem ereszt a történet. Ez a nő egy igazi zseni. Bár talán az egyik legnehezebb olvasmány volt, amit mostanában sorra kerítettem. A nyelvezete egyáltalán nem volt egyszerű, ez nem az a típusú könyv, amin csak végigrohan az ember. A szavakat és a gondolatokat ízlelgetni kellett, a nyelvészeti elemek engem teljesen lenyűgöztek. Sokak számára lehet, hogy unalmasak voltak ezek a részek, de számomra hihetetlenül érdekesek voltak. Imádtam nézegetni a szavak eredetét, érdekes és izgalmas volt belegondolni, hogy melyik szó honnan ered és milyen többletjelentést hordoz. Az ezüstmunka gondolata pedig teljesen lenyűgözött. Őszinte leszek veletek, már az elején szeretném kijelenteni, hogy szerintem ez a könyv nem való mindenkinek. Én igazi mestermunkának tartom, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem lesz mindenki számára ekkora élmény. Sőt, az is lehet, hogy ha más időpontban olvasom, akkor talán számomra is olvashatatlan lett volna. Kell hozzá a megfelelő hangulat, egy kis érdeklődés az etimológia iránt és a Kuang által megteremtett atmoszférának a befogadása.

A cselekmény szerintem rendkívül érdekes és izgalmas volt. Az írónő nagyon szépen építkezett, fokozatosan adagolta az izgalmakat, nagyon szépen készítette elő a végkifejletet és a robbanásszerű, katarktikus lezárást. Egy idő után az olvasó is úgy véli, hogy a szereplőknek nem volt más választása és a megfelelő módon oldották fel a konfliktust. 

A könyv nyelvezete, ahogy említettem zseniális. Nagyon nehéz olvasni, muszáj, hogy az ember megteremtse a megfelelő környezetet, mert ellenkező esetben könnyen el lehet veszni a szavak erdejében. Emiatt egyszerűen nem tudok elmenni a fordító, Horváth Vivien munkája mellett. Biztos meglehetett a bája annak, hogy fordítóként, a fordításról fordít egy szöveget, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy hogyan élte meg a munkát. Vajon adott valami pluszt az életéhez, vagy a munkásságához, amit a fordításról ír a szerző a könyvében? Ő miként vélekedik a fordítók munkájáról? 
Mindenesetre egy biztos, zseniális munkát végzett. Szóval megemelem előtte a képzeletbeli kalapomat. Óriási munka lehetett, az, hogy magyarul is élvezhető lett az írónő munkája, ezt neki köszönhetjük. Az egyik legjobb fordítás, amit mostanában olvastam, szóval tényleg bravó, remek munka. :)

Ha már Vivien munkáját méltatom, érdemes megemlíteni azt is, hogy mennyire szépen elmerült az író a fordítás művészetében. Számomra nagyon élvezetes volt olvasni magáról a fordításról és azokról a dilemmákról, amellyel egy fordító találkozhat. Vajon meg kell hagyni egy mű egyediségét, vagy közel kell hozni az olvasóhoz? Vajon egy ókori szöveget mai köntösbe kell csomagolni, vagy meg kell őriznie a régies jegyeket? Brutál izgalmas dilemma lehet. Most értettem meg igazán, hogy mennyire nehéz lehet ez a munka. Hogy mennyire bonyolult úgy visszaadni egy szöveget úgy, hogy élvezetes legyen, de közben megőrizze a szerző stílusát. Mennyire nem mindegy, hogy kihez kerül egy történet, hiszen azt laikusként is látja az ember, hogy nem minden történet való minden fordítónak. Izgalmas kérdések ezek. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége az volt számomra, hogy bár az 1800-as években játszódik a cselekménye, mégis tökéletesen mai. A politika, a hatalom pontosan úgy jelenik meg, ahogy azt a 21. században is látjuk. Az ezüstmunka nekem a modernkori technika és a mesterséges intelligencia egyre elterjedtebb megjelenését juttatta eszembe. Számomra kísértetisen hasonlított a modernkori problémákhoz, ahogy a történetben az emberek egyre jobban az ezüstmunka megszállottjai lesznek, ahogy jobban erre támaszkodnak rá és ahogy szép lassan kiváltják a kétkezi munkát. Ahogy a mesterséges intelligencia is aggodalmat vált ki az emberekből, sokan félnek attól, hogy elveszítik majd a munkájukat, úgy az ezüst elterjedése is ezt eredményezi a történetben. Rengeteg párhuzamot véltem felfedezni, ez számomra pedig egy óriási pluszt adott az olvasás élményéhez. 
A másik érdekes kérdés, ami megragadott olvasás közben az az erőszak kérdésköre és annak a szükségessége. Nagyon szépen megjelenik benne a cím kérdésköre, vajon mennyire szükséges az erőszak. Vajon meddig működnek a szavak, és mikortól kell a tetteket előtérbe helyezni? Vajon lehet legitimálni az erőszak fogalmát? Beleférhet, ha az ember jobbá szeretné tenni a világot? 

A szereplők nagyon érdekesek voltak, mind a négy blablázó (így nevezik a könyvben azokat az oxfordi diákokat, akik fordítással foglalkoznak és Bábelben tanulnak) izgalmas karakter volt. Nekem talán Victoire volt a kedvencem, de Ramy, Robin és Letty karaktere is érdekes volt számomra. Letty sokáig óriási kérdőjel volt számomra, imádtam, ahogy alakult az ő élete, izgalmas színt adott a cselekménynek. A történet egyértelmű főszereplője Robin, aki óriási fejlődésen megy keresztül. A naiv bábeli tanuló, egy igazi forradalmárrá válik, aki képes lesz arra, hogy felforgassa az egész világot. A forradalom és a harc olykor olyan erősen megsebzi az ember lelkét, hogy egy idő után már képtelen lesz visszatérni a mindennapokba. Vajon hogyan alakul Robin élete és milyen szerepet játszanak majd a társai a cselekmény alakulásában? Továbbá izgalmas volt látni a regény sokszínűségét és azt, hogy a származásuk milyen hatással van a szereplők életére. Vajon képesek voltak megőrizni a gyökereiket, vagy Bábel teljesen átalakította őket?


Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, szóval ha nem féltek a kihívásoktól és előre felkészítetek magatokat arra, hogy ez bizony nem egyszerű olvasmány, meg kell küzdeni az élményért, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunkban a szerzőre fókuszálunk. Az állomásokon kérdéseket teszünk fel az életével, illetve eredményeivel kapcsolatosan, melyre nektek fel kell kutatnotok a helyes választ. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába a válasz betűjelét és/vagy szövegét másoljátok be.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Mennyi könyve van jelenleg Kuangnak (csak a megjelentek)?
a) 4
b) 5
c) 6

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10.31. Utószó
11.04. Csak olvass!
11.06. Spirit Bliss Sárga könyves út
11.08. Readinspo
11.10. Dreamworld
11.12. Könyv és más

2023. június 26., hétfő

J. M. Miro: Hétköznapi ​szörnyetegek + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Kiadónak köszönhetően, már magyar nyelven is olvashatjuk J. M. Miro sötét elemekkel átszőtt fantasy történetét, a Hétköznapi szörnyetegeket. A viktoriánus korabeli Anglia és a feszültséggel teli légkör bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Cairndale Intézet titkait és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

„A ​Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!”
Joe Hill

1882-t írunk. Edinburgh-tól északra, egy elszigetelt tó szélén található a Cairndale Intézet magányos kőépületeivel, ahol egy különös doktor természetfeletti képességekkel rendelkező árváknak nyújt otthont. Hamarosan két új gyerek érkezésére számít Londonból, azonban egy veszedelmes figura vadászni kezd rájuk – egy férfi, akiből korom és sötétség árad.

A tizenhat éves Charlie Ovid kegyetlen és erőszakkal teli gyermekkora során fedezte fel, hogy a teste magától meggyógyul, ha akarja, ha nem, míg Marlowe-ra egy tehervagonban találtak rá, és furcsa, kék színű fénnyel ragyog, ráadásul képes megolvasztani az eleven húst.

Két tapasztalt nyomozó feladata lesz biztonságos helyre vinni a fiúkat, ám hamarosan mindannyian a legszörnyűbb borzalmakkal kénytelenek szembenézni. Élők és holtak világa kerül összeütközésbe egymással, és miközben mélyen eltemetett titkokra derül fény, Charlie, Marlowe és a többi árva megismeri képességük valódi természetét – ráadásul nem csak arra jönnek rá, hogy mi fenyegeti őket, hanem, hogy a legádázabb szörnyetegek olykor a legkáprázatosabb ajándékokkal érkeznek.

Azt már sokszor leírtam nektek, hogy a fantasy nem feltétlenül az én műfajom. Ugyan mostanában egyre többet és többet olvasok, de nem érzem még azt, hogy ez lenne az én komfort világom. Mikor megláttam J. M. Miro: Hétköznapi szörnyetegek című regényét és a dark fantasy műfaji besorolást, azonnal felcsillant a szemem. Bár a horror és a dark fantasy világa nem áll messze tőlem, de inkább a filmeket és a sorozatokat ismerem jobban ezen a területen. Ilyen jellegű könyvet szerintem még nem is igazán olvastam, egyedül a Gallant jut eszembe. Úgy voltam vele, hogy ez a kötet tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy elhagyjam a személyes komfortzónámat, és óriási lelkesedéssel vágtam bele az olvasásnak. A fülszöveg és a borító is azonnal levett a lábamról, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is tartogat a számomra az író. Szerencsére nem kellett csalódnom, bár azt nem mondom, hogy új kedvence avattam, de összességében nagyon szerettem a történetet. 

A Hétköznapi szörnyetegek egy igazán különleges, sötét atmoszférájú történet. A viktoriánus időszak elevenedik meg előttünk, a gonosz nyomasztó jelenléte pedig végig érezteti a hatását. Nem az ijesztgetés a célja, sokkal inkább az érzelmek és a hangulatok dominálnak. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Kicsit olyan volt nekem ez a történet, mintha a Stranger Things, a Gallant és a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek lenne a szerelemgyereke. Bár J. M. Miro nem fukarkodott a sötétség beemelésével, mégsem éreztem úgy, hogy félnék az olvasás közben. A gyilkosságok egyes esetekben elborzasztottak, néha határozottan azt éreztem, hogy az élénk fantáziám most nem a barátom, szinte láttam magam előtt a holttesteket, ugyanakkor egy másodpercig sem éreztem, hogy félnék és a történet sem hatott rám túlságosan nyomasztóan. Inkább csak sodort magával a lendület és egyszercsak azt vettem észre, hogy vagy 400 oldalt már ledaráltam a könyvből. 

A kötet tulajdonképpen két idősíkon mozog. Egyes fejezetek a jelenben, mások pedig a múltban játszódnak, így szép fokozatosan összeáll a kép, a puzzle darabkák a helyükre kerülnek. A történetnek tulajdonképpen több főszereplője is van, leginkább Mrs. Harrogate, Alice, Charlie és Marlowe viszi előre a cselekményt. 

Mrs. Harrogate és Alice két igazán erős női szereplő, akiknek Cairndale Intézet a munkaadói. Míg az előbbi szereplő tulajdonképpen egy összekötő kapocs az iskola és a külvilág között, addig az utóbbi hölgy a "tehetségek" felkutatásában vállal nagyobb szerepet. Apropó, tehetségek. A könyv középpontjában egy olyan intézet áll, aminek az a célja, hogy menedéket biztosítson azok számára, akik valamilyen tehetséggel születtek. Van aki láthatalanná tud válni, mások öngyógyítók vagy éppen a port tudják uralni. Ezek a tehetségek rendkívül ritkák, azok, akik meg lettek "áldva" vele gyakran árvaként, a társadalom peremére szorulva próbálnak életben maradni. Ezért felkutatják őket és otthont ajánlanak nekik az intézet falai között. De vajon tényleg biztonságban vannak ott a tehetségek? Vajon az igazgató, Berghast az, akinek mondja magát?

Charlie és Marlowe két gyermek, akik szintén bizonyos tehetséggel vannak megáldva. Bátorságra és sok-sok erőre van szükségük, hogy éljenek és túléljenek. Esetükben látszik, hogy mennyire fontos a támogató közeg, ami állhat a barátokból és a családból is. A családot pedig olykor mi magunk választjuk, nem beleszületünk. A két fiú, bár korban távol áll egymástól (az egyik 16, a másik pedig 8 éves) mégis szoros barátságot kötnek. A kettejük köteléke pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy talpon maradjanak. 

A kötet egyik legérdekesebb karaktere Jacob Marber, aki hátborzongó főgonosznak és ellenségnek bizonyul. De vajon tényleg ő az egyetlen, akitől az intézet lakóinak félnie kell?
A múltbéli visszatekintések segítségével jobban megismerhetjük és megérthetjük az ő karakterét, nekem ezek a részek tetszettek a legjobban. Illetve onnantól kezdtem el igazán élvezni az olvasást, mikor végre megérkezett Charlie és Marlowe az intézetbe. A regény eleje kicsit hosszúra sikeredett szerintem, az utazás lehetett volna egy kicsivel rövidebb. De mivel nem volt unalmas ez a rész sem, így ez inkább csak az én egyéni ízlésvilágomat tükrözi. 

Az én kedvenc szereplőm Ribs, Oskar és Komako volt, ők az intézet növendékei, velük kerülnek egy osztályba Charlie és Marlowe. Szerettem nagyon ezt a csipet csapatot, remélem a folytatásban még többet olvashatunk róluk. Illetve ugyan Komako életét a visszatekintések során megismerhettük valamelyest, Ribsről és Oskarról alig tudunk meg valamit, ez pedig nekem személyszerint nagyon hiányzott. Remélem a folytatásba az ő múltjukat is jobban megismerhetjük. 

Érdekes volt látni, hogy mennyire szürkévé vált a regényben a jóság fogalma. Néha a jó emberek is tesznek borzalmas dolgokat, és a rossz emberek is voltak valamikor jók. De vajon mi tesz valakit jóvá? Ha alapvetően helyén vannak az értékei és egyértelműen egy nagyobb cél érdekében cselekszik, de közben átgázol bárkin, hogy győzedelmeskedjen, akkor nevezetjük őt jónak? Ha valakit egész életében megaláztak és végül megöl valakit, akkor ő rossznak számít? És végezetül, ha valaki a fájdalom és a gyász hatására egyértelműen, hagyja hogy a gonosz eluralkodjon az elméjén, morálisan megkérdőjelezhető dolgokat tesz, de mégis képes arra, hogy jót tegyen, akkor őt hova sorolnánk? 
A kötet elolvasása után is sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. Az egyértelmű, maga a regény is ezt sugallja, hogy a gonosz nem születik, csupán azzá válik. Olykor azok, akik a legszörnyűbb dolgokat teszik, azt megelőzvén védtelen áldozatok voltak. Kik az igazi bűnösök? És az ilyen emberek felmenthetők a cselekedeik alól csupán azért, mert nehéz sorsuk volt?

Még mielőtt befejeztem volna a könyvet, kicsit utána néztem, hogy mit lehet róla tudni a külföldi fórumokon és hát bevallom, kicsit arcul csapott a valóság, hogy ez a monstrum konkrétan egy trilógia első része. Már a 600 oldal látványa során éreztem, hogy J. M. Miro kissé grafomán, de ahogy láttam a folytatások sem lesznek rövidebbek. Durva basszus. 

Ha pedig már a méret szóba került, akkor egyet kell értsek azokkal a kritikákkal, akik szerint kissé túlírt a történet. Érdekes, mert a Gallant elolvasása után az volt a bajom, hogy túl rövid...most meg azt rovom fel egy regénynek, hogy túl hosszú. Úgy látszik tényleg nem lehet igazán a kedvemre tenni. 
Nem mondom, hogy unatkoztam az olvasás során, mert tényleg, csak úgy faltam a lapokat. Vitt magával a lendült és egy másodpercig sem éreztem azt, hogy céltalanul állna a történet. De mégis úgy látom, hogy egy egészséges 400-450 oldal is elég lett volna ahhoz, hogy az író tökéletesen kibontsa a szálakat. Az érdekes fordulatok és a nyomasztó légkör garantálja, hogy a túlírtság ellenére is szerethető olvasmányélményben lesz része az olvasónak. 

Talán a túlírtsághoz lehet köze annak is, hogy néha idegesítettek a szereplők, olykor indokolatlanul logikátlanul viselkedtek. Amikor az egyik szereplő fejében lejátszódik az a gondolat, hogy semmi értelme nincs fegyverrel küzdenie az adott karakter ellen, de azért belelövi a teljes tárat, na az idegesítő. Konkrétan le is vezeti bekezdéseken keresztül, hogy értelmetlen, de azért csak megteszi. Az ilyenek során azért bőszen emelgettem a szemöldökömet. Ezek számomra nüansznyi dolgok voltak, mert az olvasásban egyáltalán nem akasztottak, de valahogy mégis az elsők között jutnak eszembe ezek a gondolatok, ha a regényre gondolok. 

A csavarok összességében kiszámíthatóak, de azért volt részem néhány meglepetésben. A könyv befejezése után sejteni vélem, hogy miként fog folytatódni a trilógia, és egy valamiben már most biztos vagyok, mindenképpen sorra kerítem majd azt is. Bár nincs benne óriási cliffhanger, tekintve, hogy az olvasó ilyesmi befejezésre számít (kissé kommersz megoldás, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek). Mindenesetre érezhetően maradtak még más elvarratlan szálak, így kíváncsian várom a második részt. 

A könyv borítója zseniális, az egyik legmenőbb kötet, amit mostanában a kezembe vettem. Olvasás közben kicsit féltem, hogy megtöröm a gerincét a regénynek (mert akárhogy is akarjuk szépen becsomagolni ezt, azért nevezzük nevén a dolgokat, ez bizony egy féltégla), de szerencsére sikerült olyan óvatosan forgatni a kötetet, hogy nem is látszik rajta, hogy bárki is a kezébe vette volna. Bevallom a csuklóm igencsek megfájdult olvasás közben, de ez egyáltalán nem zavart. Az biztos, hogy ez nem a legutazáskompatibilisebb kötetem a polcon, de legalább ha valaki megtámadott volna a metrón, lett volna mivel fejbecsapni. 

Összességében a hibái ellenére én nagyon csíptem a Hétköznapi szörnyetegeket és brutálisan kíváncsi vagyok a folytatásra is. Ez a féltégla az idei évem egyik legnagyobb meglepetése, nem hittem volna, hogy ennyire kedvelni fogom. Egy érdekes kis kísérletnek indult, melynek csupán a komfortzónám elhagyása volt a célja, mégis remek olvasmányélménynek bizonyult. Ha szeretitek a hasonló történeteket és nem rettent el titeket ez a 600 oldal, akkor érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A kötet műfaja dark fantasy, így most a játékunk is ehhez a zsánerhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely a műfaj egy ismert regényére utal. Nektek nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott regény címe. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
“– Mert amikor félsz és mégis megteszel valamit, az a bátorság.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.26.: Csak olvass!
06.27.: A Szofisztikált Macska
06.29.: Könyv és más
07.01.: Spirit Bliss Sárga könyves út

2023. május 27., szombat

Shelley Parker-Chan: A ​nappá vált lány + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Agave Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Shelley Parker-Chan nagysikerű, díjnyertes regénye, A nappá vált lány. A kötetben a Ming-dinasztiát alapító császár hatalomra jutását értelmezi újra az író egy teljesen új és váratlan köntösben. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Csu Csungpa történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

A Mulan és az Akhilleusz dala találkozik ebben a költői bemutatkozó regényben, ami háborúról és végzetről szól egy alternatív, lenyűgöző Kínában.
Egy poros, sárga síkság éhínségtől sújtott falujában két gyerek két sorsot kap. A fiúé lesz a nagyszerűség. A lányé pedig a semmilét…
1345-ben Kínát kemény kézzel vezetik a mongolok. A Középső Síkság éhező földművesei a nagyszerűséget csupán a mesékbol ismerik – amikor azonban a Csu család nyolcadik fiának, Csu Csungpának mégis e sorsot jósolják, senki sem érti, az vajon miként válik majd valóra. A semmilét sorsa azonban, amit a család okos és leleményes másodszülött lánya kap, egyáltalán nem meglepő.
Amikor útonállók támadása miatt árván marad a két gyerek, Csu Csungpa az, aki megadja magát a kilátástalanságnak, és meghal. A lány, aki kétségbeesetten szeretne menekülni megjövendölt halála elől, a bátyja személyazonosságát használva novíciusnak áll egy kolostorban. Ott a túlélés iránti, égető vágyától ösztökélve megtanulja, nem számít, milyen könyörtelen dologról van szó, bármit képes megtenni azért, hogy elrejtőzzön a végzete elol. Sőt, Csu idővel megpróbálja kihasználni a lehetőséget, hogy egy teljesen más jövőt szerezzen meg magának: a bátyja gazdátlanná vált nagyszerűségét.

Talán szavakkal el sem tudom mondani, hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Meg sem tudnám számolni hányszor jött velem szembe Instagramon és egyéb könyves felületeken ez a kötet. Mikor megláttam, hogy érkezik magyarul is Shelley Parker-Chan írása azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A kötet ráadásul azt ígéri, hogy Mulan története és az Akhilleusz dala találkozik ebben a történetben, így még lelkesebben vetettem bele magam, így óriási lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. Bár féltem egy kicsit hogy óhatatlanul is nagy elvárásokat támasztottam vele szemben, de viszonylag nyugodt voltam. A Goodreads oldalon 3,89-es értéken állt a regény, ami bár alacsonyabb volt, mint amit általában választok, de a fülszöveg és a borító elvitte a szememet. A kötet valahogy bekúszott a bőröm alá és tudtam, hogy ha nem lesz szerelem a történet, akkor bizony csalódott leszek. A regény első harmadában nagyon boldog voltam, úgy éreztem, hogy oké, ez jó lesz, nagyon fogom tudni szeretni. De sajnos egy idő után elveszített a történet és nagyon nehezen tartotta fenn az érdeklődésemet. Azt nem mondom, hogy úgy kellett megerőszakolni magam, hogy folytassam, de kifejezetten nehezen vettem rá magam az olvasásra. Kicsit becsapva érzem magam. Annyi pozitív véleményt olvastam Instagramon erről a történetről, olyan sok méltatást láttam, hogy magától értetődőnek vettem, hogy én ezt imádni fogom. Úgy voltam vele, hogy ha minden kötél szakad is maximum egy laza 4 csillagos olvasmány lesz, most meg halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan is értékeljem ezt a regényt. Annyira más volt, mint amire számítottam. Sem a történet, sem a stílus, sem pedig maga a világ nem ragadott magával. Milyen kár, hiszen ezt a könyvet én imádni akartam. Erre tessék, itt vagyok, megírtam egy teljes bekezdést és még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit is írjak róla. 

A nappá vált lány egy érdekes történet a sorsról, arról, hogy vajon mi választjuk-e azt, vagy eleve el van rendelve az égiek szerint. Egy történet a felemelkedésről, a nagyságról és arról, hogy mire vagyunk képesek, hogy elérjük ezt. 

A történet főszereplője Csu Csungpa, vagyis tulajdonképpen az ő lánytestvére, aki bátyja személyazonosságát ellopván próbál boldogulni egy olyan világban, melyet a férfiak uralnak. A testvérének nagyszerűséget jósoltak, így minden erejével azon van, hogy ő teljesíthesse be ezt a végzetet. Az egész életét ennek szenteli. Családja halála után álhatatosságával kiharcol egy helyet a szerzeteseknél, mikor azonban menekülni kényszerül onnan a vörös turbános felkelőknél találja meg a számítását. Vele párhuzamosan megismerhetjük Oujang, a fiatal eunuch karakterét, aki rabszolgaként éli az életét. Ugyan kapitány a hadseregben, mégis fűti őt a bosszúvágy családja elvesztése és a megbecstelenítése miatt. Ugyan az eunuch és a kis szerzetes ellentétes oldalon állnak, mégis misztikus kapocs köti őket össze. Mindegyik a másiknak "köszönheti" a végzetének beteljesüléséhez vezető legfontosabb lépését. Bár teljesen másnak tűnnek, mégis egyformák. Vágy fűti mindkettejüket és ennek rendelik alá az egész életüket. 

A cselekmény összességében érdekesnek mondható, mégis sokszor szenvedtem az olvasással. Kezdetben azt hittem, hogy ez annak köszönhető, hogy az ázsiai világ, így a nevek is borzasztóan távol állnak tőlem, és az idegen kultúrát tudom csak nehezebben befogadni. Bevallom becsületesen még a 400. oldalon is megtörtént, hogy olvastam egy nevet és lövésem sem volt hirtelen, hogy az az adott illető ki lehet. Most már látom, hogy fel kellett volna írnom minden szereplőt egy füzetbe, hogy ne felejtsem el őket. Erős túlzásnak éreztem Mulan és az Akhilleusz dala párosítást is, csak nyomokba tartalmazta a regény ezeknek a történeteknek a hangulatát. 

A legtöbb szereplő neve megmaradt, de ehhez az kellett, hogy minden egyes alkalommal felidézzem és visszakeressem, hogy az adott illető ki lehet. Egy névjegyzet nekem például rengeteget segített volna olvasás közben. A szereplők bár érdekesek voltak, valahogy engem mégsem varázsoltak el. Szeretném itt és most kijelenteni, hogy az LMBTQ+ szállal és a főszereplőkkel nekem abszolút nincs semmi bajom. Az Akhilleusz dala és egy csomó ebbe a kategóriába sorolható regény nyerte már el a tetszésemet, szóval a negatív gondolataim nem erről a tőről fakadnak. Egyszerűen engem nem kapott el a regény nagysága. Számos rangos díj ide, számos rangos díj oda, valahogy úgy éreztem, hogy a könyvnek nagyobb a füstje, mint a lángja. 

A legnagyobb hiányérzetem a csatajelenetekkel kapcsolatban volt. Azt hittem, hogy tele lesz vele, de csupán néhány harcijelent található a kötetben. Fontos része a történetnek az intrika és a különböző politikai csatározások is. Érdekes, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a könyvben, mint az ellenállók és a birodalom harca. Mintha a küzdelem elsődleges színtere inkább az udvarokban zajlana, nem pedig a harcmezőn. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a harc, fel kell emelkedni azoknak, akik méltók arra, hogy harcba vezessék az embereket. A karakterek valahogy túlságosan távoliak volta számomra. Az elején Csu Csungpa és Oujang karaktere is szimpatikus volt, végül azonban inkább távoli ismerősökként tekintek rájuk, nem pedig kedvenc karakterként, akiket a szívembe szeretnék hordozni. A személyiségük bár rendkívül izgalmas és szerettem, ahogy a végzetükről beszélnek, de valahogy mégsem érték el nálam az író a kívánt hatást. Egyes helyzeteket roppant túlírtnak tartottam, másokat pedig szívesebben olvastam volna bővebben. A fordítás viszont nagyszerű, Sárpátki Ádám remekül adaptálta a nyelvünkre a történetet. Nagyon szép munkát végzett, tényleg csak dicsérni lehet. Emiatt is vagyok biztos abban, hogy a nehezen olvashatóság nem az ő számlájára írható. Egyszerűen magát a stílust nem tudtam elkapni. Nagy kár érte, hiszen maga az alap hihetetlenül érdekes és izgalmas, teljesen újszerű, váratlan köntösben. Én mondjuk a Trónok harcát sem néztem, így nekem távoli az intrika világa. Jobban szeretem, mikor a harcmezőn, igazságosan dőlnek el az egyes kérdések, nem pedig ügyeskedés által. 

Egyes cselekedetek a történet során számomra furcsák volak, még akkor is, ha látszólag beleillettek abba a narratívába, hogy a céljaik elérésében a két fontosabb karakter bármire képes. A kettősség bár jelen volt végig, főleg Oujang esetében, aki láthatóan vonzódott és ragaszkodott is Jeszün karakteréhez, akit szolgált, mégis talán az első pillanattól kezdve érzékelhető, hogy merre fordul majd az ő kapcsolatuk. Valahogy nem éreztem kellően felépítettnek ezeket a részeket és csalódástkeltő volt számomra, hogy végül mennyire gyorsan túlléptünk ezen a helyzeten. Valahogy erősebb és szívszaggatóbb jelenetre vágytam a végkifejletben. 

Az viszont csodálatraméltó, hogy egy nincstelen falusli leányzó, az eszének és a kitartásának hála milyen magasra juthat, ha lehetőség kap rá. Igaz ellopta testvére végzetét, de ő vált az, aki ezt valóra váltotta. Talán Csu Csungpa az egyik legerősebb karakter, akiről valaha olvastam. Még úgy is, ha az említésétől is feláll a szőr a hátamon az egyes cselekedetei miatt. 

A sokak által nehezményezett jelenet Ma és Csu Csungpa között engem is meglepett teljesen. Szóval bevallom becsületesen az első intő jelnél, méghozzá az öklözés realizálásánál és a csukló említésénél tovább lapoztam. Nem vagyok prűd, de na. Vannak határok. 

A borítót nagyon imádom, engem teljesen megvett magának. A folytatásra pedig még így is kíváncsi vagyok, hogy maradéktalanul nem nyerte el a kötet a tetszésemet. Kíváncsi vagyok hogyan alakulnak még a dolgok ebben a világban. 

Összességében, ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, akkor érdemes esélyt adni a regénynek. Nem akarom egyáltalán elvenni a kedveteket. Nem véletlenül szeretik ennyire sokan, tényleg érdekes olvasmány. Csupán óva intelek titeket, hogy felüljetek arra a bizonyos hype vonatra és jelzem, hogy mindenképpen tájékozódjatok a könyvről, ha kíváncsiak vagytok rá. Bár nekem nem lett a legnagyobb kedvencem, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. Mindenképpen érdekes élmény volt számomra. Az alap hihetetlenül jó, de a megvalósítása valahogy engem nem nyűgözött le. Mindenesetre ha úgy érzitek, akkor ne szegje semmilyen kritika a kedveteket. Olvassátok azt és úgy, ahogy szeretnétek. 

Értékelés: 5/3

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz. 

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– A Tengeristen nem dühös, Mina. Elveszettnek érzi magát. Mélyen odalent, a mi világunk alatti palotájában várja, lesz-e olyan bátor valaki, hogy rátaláljon.”


a Rafflecopter giveaway

Állomások

05.27.: Csak olvass!
05.30.: Könyv és más
06.02.: Utószó
06.05.: Readinspo

2021. október 30., szombat

V. E. Schwab: Addie ​LaRue láthatatlan élete + Nyereményjáték


Sziasztok!

V. E. Schwab munkásságának egyik legjelentősebb műve, az Addie LaRue láthatatlan élete már számtalan országban bestseller lett, és végre a magyar olvasók is kezükben foghatják a könyvet az Agave Kiadónak hála. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen megnyerhettek egy, a kiadó által felajánlott példányt!

Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.
Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.
Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.
Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.
Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.

Mióta anno Instagramon megláttam a könyvet azóta vágytam arra, hogy végre én is a kezembe foghassam Addie LaRue történetét. Az egyik legkedvesebb bookstagram és blogger barinőm Fanni (igen igen, jól gondoljátok, Fanni's Library -ről van szó) hozta meg leginkább a kedvemet hozzá, de mivel én nem vagyok annyira menő, mint ő, így megvártam a regény magyar megjelenését. Szuperlatívuszokban mesélt a kötetről, és mivel sokszor egyezik a véleményünk nagyon fellelkesültem én is. Bevallom, kicsit aggódtam a nagy hype miatt, de szerencsére minden félelmem alaptalannak bizonyult, az Addie LaRue láthatatlan élete elvarázsolt, magába szippantott és többé nem eresztett. 

Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem ereszti. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelen vagyunk kiverni őket a fejemből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el. Számomra pontosan ilyen volt az ez a kötet is. Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. 

V. E. Schwab neve nem volt már ismeretlen számomra, a Verity szörnyei duológiájának első részét nagyjából 2 éve olvastam el, folytatni azonban sajnos még nem volt időm. Óriási elvárásokkal álltam neki Addie LaRue történetének, és még így is bátran kijelenthetem, hogy túlszárnyalta minden elképzelésemet. A cselekmény lebilincselő és izgalmakkal teli, a szereplők szerethetők, a nyelvezet pedig rendkívül élvezetes. Az egyik legkülönlegesebb történet, amit valaha olvastam. Konkrétan kényszeríteni kellett magam, hogy ne egy nap alatt daráljam le. Próbáltam szép lassan adagolni, hogy minél tovább tarthasson ez az érzés és minél több időt tölhessék Addie-vel. 

A történet két idősíkon játszódik, a múltban és a könyvbéli jelenben. A lány életének több, mint 300 évet ismerhetjük meg gyermekkorától, egészen napjainkig. Mindennek az alapját az az alku képezi, amit a fiatal lány a sötétséggel köt annak érdekében, hogy megmeneküljön attól az élettől, melyet családja és az aktuális társadalmi normák rá akarnak kényszeríteni. Addie azonban másra vágyik, szeretne szabadon, kötöttség nélkül élni. Az alkunak azonban súlyos következményei lesznek, a sötétség (Luc) megfosztja őt a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik. De milyen is úgy élni, hogy valaki közben képtelen gyökeret ereszteni? Hogyan segíthet a művészet abban, hogy az, akinek az élete láthatatlanságra lett kárhoztatva mégis nyomot hagyjon valamilyen formában?

A cselekményt nem a vadító izgalmak, a történelmi események hitelessége, vagy a mindent elsöprő energia tesz felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják és nem eresztik az olvasót. Addie korszakokon és országokon átívelő története egy igazán felejthetetlen és nagyszerű olvasmány, amely még sokáig velem marad. Bevallom hősiesen egy kicsit pityeregtem a végén, nagy hatással volt rám. 

Addie az egyik legerősebb karakter, akivel eddig az olvasmányaim során találkoztam. Hihetetlen erős túlélési ösztönnel rendelkezik, még a legsötétebb időkben is képes arra, hogy továbbmenjen. Rengeteg fájdalmat kellett elviselnie az élete során, de soha nem adta fel. Dacos szívvel minden egyes alkalommal belenéz a sötétség szemébe és nem engedi elveszejteni lelkét. Az évek során mélyen gyökerező gyűlölettel és vágyakozással teli kapcsolat lett az övék. Sokáig Luc volt az egyetlen, aki képes volt kimondani a lány nevét és nem felejtette el őt. Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. Ez pedig mindent megváltoztat. A lány eddigi élete fenekestül felfordul és valami teljesen új dolog veszi kezdetét. De vajon meddig tarthat ez az álom és vajon a sötétség meddig engedi, hogy az egyetlen méltó "ellenfele" békére leljen?

V. E. Schwab mindent megtett annak érdekében, hogy a lap minden egyes oldalát átitassa a művészetek iránt érzett szeretet és tisztelet. Érdekes elképzelés volt részéről, hogy ismert alkotókat és művészeket is beemelt a történetbe. Ezek az emberek kivétel nélkül mindannyian alkut kötöttek a siker érdekében a sötétséggel, de nevezhetjük őt akar ördögnek is. Azt szokták mondani, hogy mindenkinek vannak démonai. A művészekre ez talán még hatványozottabban igaz. Sokszor érezzük egy-egy lírai alkotás, vagy műtárgy esetében, hogy az alkotója lelke sötétséggel, fájdalommal van tele. Luc az én szememben pontosan ezt testesítette meg bennük. 

Mindannyian éreztük már azt, hogy a fele királyságunkat, a fél vesénket, vagy éppen a lelkünket odaadnák azért a valamiért, amire a legjobban vágyunk. Lehet ez szakmai siker, vagy éppen magánéleti siker, egy egyszerű, vagy éppen egy rendkívül vad és mindent felülmúló kérés. De vajon meddig mennénk el azért, hogy ezek valóra váljanak? Mennyire lehet elkeseredve az az ember, aki egy boldog évért képes mindent feláldozni? Ti képesek lennétek rá? Van olyan dolog az életetekben, amiért bármire képesek lennétek?

A kötet olvastatja magát, V. E. Schwab,  a szavak mestere, olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. Itt meg is ragadnám az alkalmat és szeretném egy kicsit dicsérni a fordítót, mert egyszerűen lenyűgöző munkát végzett, hiszen ahhoz, hogy a magyar olvasók is szívükbe zárják a kötetet, magyar nyelven is élvezhetőnek kell lennie. Ballai Mária remekelt, csodásan ültette át az anyanyelvünkre a lírai mondatokat, így semmit sem veszített a regény a varázsából. 

A magyar borító nagyon egyedi. Bevallom, először kicsit furcsa volt számomra, hiszen nagyon más kiadásban vártam, de végül nem csak megbarátkoztam vele, hanem bele is szerettem. (A külföldi kiadásról sem mondtam le, beszereztem az illusztrált évfordulós kiadást, amiért teljes mértékben odavagyok.) 

Összességében nagyon megszerettem Addie LaRue történetét. Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják a szívünket, lelkünket és többé el nem eresztik. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Számomra ez pontosan ilyen könyv volt. A cselekmény nem a pörgő izgalmaival vagy a történelmi tényekkel operál, sokkal inkább Addie érzéseire fókuszál. Nem az a lényeg, hogy mi történt a nagyvilágban az elmúlt 300 év során, hanem az, hogy ezeket az eseményeket a lány hogyan élte meg. Én ezt a könyvet az első mondattól az utolsóig imádtam, igazi rajongó lettem. Remélem mások is hasonlóan jó érzéssel csukják majd be a könyvet. Én csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. (Az első kiadás nagyon gyorsan elfogyott az óriási érdeklődésnek köszönhetően, de mindenképpen érdemes előrendelnetek a kiadó oldalán, hiszen hamarosan érkezik az új kiadás. )




Nyereményjáték

Nyereményjátékunk során sorra vesszük az Addie történetében fontos szerepet játszó motívumokat. Minden állomáson elrejtőzött egy-egy szó, a ti dolgotok, hogy a kiemelt betűkből kitaláljátok, hogy mire is gondoltunk, a megoldást pedig írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

10. 30. - Csak olvass!
11. 01. - Utószó
11. 03. - Könyv és más
11. 05. - Sorok Között Könyves Blog

2021. június 2., szerda

James Patterson -J.D. Barker: A ​madártollas gyilkosságok + Nyereményjáték

Sziasztok!

Izgalmas szerzőpárost mutatott be nemrég az Agave Könyvek. Ők nem más, mint James Patterson, és J.D.Barker, akik egyéniben már sokak kedvence, ám együtt egy elképesztően pörgős és nagyon csavaros regényt jegyeznek. A madártollas gyilkosságok egy súlyos pszicho-thriller, amit nem tudsz letenni, ha egyszer belevágsz. Tarts velünk és a Blogturné Klub 4 bloggerével, akik elmesélik az élményeiket A madártollas gyilkosságok című regényről, amit a turné végén te is megnyerhetsz magadnak. Felkészültél? 

Volt már példa arra, hogy egy-egy könyvet nem én, hanem Miklós értékel a blogon. Mivel ebben a háztartásban ő a thriller/krimi fan, így erről a kötetről is ő készítette az ajánlót. Fogadjátok sok szeretettel az írását. 


J.D. Barker az elmúlt időszakban hatalmas kedvencemmé vált, hiszen neki köszönhetjük többek között a nem kicsit nagyszerű „A Negyedik Majom” sorozatot. Engem mind az író stílusa, mind pedig maga a történet is megnyert magának, így nem volt kérdés, hogy elolvasom a szerző legújabb könyvét, A madártollas gyilkosságok-at, melyet James Pattersonnal közösen írtak. Tényleg elképesztő az a zsenialitás, ahogy közösen összeraktak egy ilyen komplex és egyedi történetet, melyben konkrétan nincsen üresjárat, az elejétől a végéig izgatottan vártam, hogy mi is történik a következő oldalon. Őszintén szólva a társszerzőről, James Pattersonról én még nem hallottam  viszont utánaolvasva és a könyv elolvasása után azt hiszem kijelenthető, hogy nagyon otthonosan mozog a krimik világában, Barkerrel nagyon jó párost alkotnak. 

Michael ​és Megan Fitzgerald örökbe fogadott testvérek – Michael kamionsofőr, Megan pedig pszichológiát tanul az egyetemen –, akik borzalmas közös múlton osztoznak és csak egymásban bízhatnak. A nevelőszüleik híres intellektusok, egy kiváló diplomával rendelkező pszichológus és egy elismert pszichiáter, akik sajátságos kísérleti környezetben nevelték fel fogadott gyerekeiket, ami bár megóvta őket a világ kegyetlen realitásától, ugyanakkor sötét titkokat is kényszerített rájuk.
Los Angelesben Garrett Dobbs nyomozó és Jessica Gimble FBI-ügynök egyesített erővel dolgozik egy gyilkossági ügyön. Találnak is egy gyanúsítottat, és letartóztatják, de ekkor valaki elkövet egy ugyanolyan gyilkosságot. Majd még egyet. Aztán már nemcsak Los Angelesben, hanem az ország különböző részein. A nyomozók felfigyelnek a négytagú Fitzgerald családra: lehet közük a gyilkosságokhoz?
Dobbs és Gimble versenyfutásba kezd az idővel, és átszelik az egész országot Kalifornia partjaitól egészen New York államig, hogy megállítsanak egy rendkívül találékony és elmebeteg sorozatgyilkost, akinek olyan sötét és furcsa étvágya van, hogy ellene a logika és a tapasztalat már nem segít.

Imádom, amikor egy könyv rövid fejezetekre van tagolva, ez a szerkesztési mód szerintem krimik esetén nagyon sokat tud adni az élményhez, többek között ezért is tartom többek között etalonnak másik nagy kedvencem, Chris Carter könyveit. Ezek a rövidke fejezetek mindig egy újabb fejezet elolvasására sarkallnak, hiszen pont úgy fejeződnek be, hogy egész egyszerűen ne bírd abbahagyni az olvasást. Ezen a könyvön tényleg egy percig sem lehet unatkozni annyi minden történik egyszerre, az eseményeken gondolkodni maximum csak utólag lehet, annyira magával sodor a cselekmény. Sokszor azt vettem észre, hogy bizonyos összefüggések már csak a kötet befejezése után váltak világossá számomra. A történet tényleg rendkívül izgalmas, számomra konkrétan letehetetlen volt és még a befejezésnek is sikerült meglepnie.

A regény egy nagyon erős jelenettel indít. A főszereplőt Michael-t, mint kamionsofőr ismerjük meg, akinek egy szokásos hétköznapi bevásárlását a szomszédja telefonhívása szakítja meg, hogy minden bizonnyal csőtörés van a lakásában. Azonnal hazasiet, viszont ami otthon fogadja, arra egész egyszerűen nem lehet felkészülni. Egy ismeretlen lány élettelen teste hever a fürdőkádjában. Kétségbeesésében először felhívja húgát, Meghan-t, hogy segítsen neki, ezt követően húga tanácsára felhívja a rendőrséget is, akik a helyszínre kiérkezve, a lakás átkutatása és Michael kihallgatása után bűnösnek ítélik a férfit a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. Michael azonban biztos benne, hogy ártatlan, de akkor mégis ki akarja rákenni a gyilkosságot? Ezzel a felütéssel indul tehát az az érzelmi hullámvasút, amely az egész könyvet jellemzi.
 
A történetet több karakter szemszögéből ismerhetjük meg. Először is ott van Michael, akinek a karaktere a történet előrehaladása során válik rendkívül érdekessé és árnyaltabbá.  Örökbefogadott gyerek lévén sajnos sok negatív megkülönböztetés érte, illetve az sem segített a helyzetén hogy az örökbefogadás során szakmáját tekintve egy pszichológus házaspárhoz került, akiknek a gyermeknevelési módszerei eléggé egyediek, maradjunk ennyiben. 

Betekintést nyerhetünk továbbá a mostohatestvér, Megan életébe és visszaemlékezéseibe is. Az írók a komplexitást azzal adták meg, hogy a jelen részei közé beleírták Megan írásos vallomását is.  Az ő közös múltjuk, családi tragédiájuk, gyermekkoruk traumája folyamatosan, lassan bontakozik ki. Ez adja azt a feszültséget, azt a lélektani hátteret, ami igazán különlegessé teszi a történetet. A nyomozás során színre lép két további karakter: Garrett Dobbs nyomozó és Jessica Gimble, az FBI ügynöke. Jessica évek óta nyomoz a Madárember után, aki minden áldozata mellé egy madártollat helyez. Ez a nyomozás adja tulajdonképpen a történet gerincét.

A könyv borítója szerintem nagyon ütősre sikerült, kellően hátborzongató és egyedi, véleményem szerint abszolút visszaadja a történet hangulatát.

Összességében J.D. Barker-ben most sem tudtam csalódni, bátran ajánlom mindenkinek, akinek eddig is bejött J. D. Barker stílusa vagy éppen most szeretne megismerkedni vele. Ez tényleg tipikusan az a könyv, amikor a történet bizonyos mozaikdarabkái csak egy bizonyos idő után állnak össze egy egésszé. Az alapötlet szokás szerint zseniális, a megvalósítás szintén közel áll hozzám, tetszett, hogy egy kicsit akciódúsabb történetet kaptam. Nagyon tetszik a könyv felépítése, a rövid fejezetek, és a szemszögváltások miatt folyamatosan olvastatja magát. A műfaj kedvelőinek nem szabad kihagyni!

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a regénybe. 



Nyereményjáték

A madártollas gyilkosságokban központi szerepet kap egy bizony madár, és annak a tolla. A Blogturné Klub bloggereinél most megtalálhatsz egy érdekes madárfajt, ami Magyarországon is megfigyelhető. Mindegyik blogon látsz majd egy képet, a feladatod, hogy felismerd a madarat és beírd a Rafflecopter dobozba. A szerencsés ornitológus a turné végén megnyerheti A madártollas gyilkosságok című könyvet az Agave Kiadó felajánlásából. Hajrá! 


Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában tölti. Főként rovarokat, férgeket, hernyókat, tücsköket, bogarakat, sáskát, vagyis csak állati eredetű táplálékot fogyaszt. Röpte lepkeszerűen hullámzó. Táplálékkeresés közben sokat mozog a talajon, ilyenkor kevésbé feltűnő.


a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő blogok listája: 

06.02 - Csak olvass!
06.05. - Zakkant olvas
06.07. - A Szofisztikált macska
06.09. - Könyv és más 

2021. május 25., kedd

Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban + Nyereményjáték


Sziasztok!

Pam Jenoff történelmi regényében a második világháborúban komoly feladatot ellátó női titkosügynökök körébe repít el bennünket. Tartsatok velük, hogy megismerkedjetek a bátor lányokkal, asszonyokkal, akik annyi mindent feláldoztak a győzelemért és ha szerencsétek van, még az Agavé Kiadó által felajánlott könyvet is megnyerhetitek a turné végén. 

1946, ​Manhattan: Grace Healey egy hétköznap reggel munkába igyekezvén átvág a New York-i Grand Central pályaudvar nagycsarnokán, és belebotlik egy gazdátlan bőröndbe. Kíváncsiságtól hajtva belekukkant, és egy borítéknyi fényképet talál benne. A tucatnyi női portré annyira megragadja, hogy a csomagot zsebre vágva sietve visszatuszkolja a bőröndöt a pad alá, és már szalad is a dolgára.
Hamarosan megtudja, hogy a bőrönd tulajdonosa Eleanor Trigg volt, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál női ügynökök hálózatát szervezte. Az ügynöknőket a megszállt Európában vetették be futárként és rádiósként, közülük azonban tizenketten soha nem tértek haza, sorsukat homály fedi. Grace megpróbálja felgöngyölíteni ezeknek a nőknek a történetét. Nyomozása egy Marie nevű ifjú anyához vezet, aki veszélyes franciaországi küldetése során a barátság, hűség és árulás útvesztőjében maga is kis híján odaveszett.
Pam Jenoff regénye a második világháborúban tevékenykedő női titkos ügynökök köreibe repíti az olvasót. A valós eseményekre épülő történetben feltárul előttünk ezeknek a merész és hősies nőknek a háborúban betöltött fontos szerepe, miközben a szerző magával ragadóan mesél bátorságról, testvériségről és a legnagyobb vészben tanúsított túlélő erőről is.

Az elmúlt időszakban teljesen rákattantam a II. világháborús könyvekre. Régebben csak holokauszt történeteket olvastam, az utóbbi időben azonban teljesen ráfüggtem az ilyen típusú könyvekre így igyekszem széleskörű tudást gyűjteni a témában. Pam Jenoff regényének fülszövege azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy igazán erős, női karaktereket felvonultató kötetnek ígérkezett. Soha nem titkoltam, hogy az erős női szereplők a gyengéim, így óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. 

Az értékelés ezen pontján fontos megjegyezni, hogy a történet nagy része fikció. Bár valós eseményeken alapul Pam Jenoff regénye, az írónő azonban jócskán élt az írói szabadság lehetőségével. Mesterien zsonglőrködött a történelmi tények, illetve a fikció elemeivel és egy olyan letehetetlen, mérhetetlenül izgalmas regényt alkotott, mely lebilincseli és magába szippantja az olvasóját. Látszik, hogy az írónő otthonosan mozog a témában, nagyon alaposan járta körbe a témát és igyekezett úgy megírni regényét, hogy hiteles és korhű legyen. Miután befejeztem a könyvet úgy éreztem, hogy még többet szeretnék megtudni a témáról. Bevallom, nem igazán olvastam ilyen típusú könyveket, de biztos vagyok benne, hogy a regény hatására jobban beleásom magam a történelem ezen részébe is. 

Az Elvesztek Párizsban egy igazán érdekes és izgalmas könyv, mely a második világháború egy olyan részét tárja elénk, amelyről egy laikus olvasó (mint például én) nem sűrűn hallhatott. A történet alapját A Special Operations Executive (Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egyesületéről – röviden SOE) angol titkosszolgálati szerv képezi. A titkosszolgálat tevékenységének több feladata volt; a háború alatt szabotázs révén katonailag, politikailag és gazdaságilag ártson az ellenségnek, ellenállási- és partizánmozgalmakat szervezzen. A történet szerint ebbe a műveletbe csatlakoznak be Eleanor Trigg lányai, akik futárként és rádiósként veszik ki a részüket a munkából. Az ügynöknőket a megszállt Európába dobták át, közülük azonban tizenketten soha nem tértek haza, sorsukat homály fedi, ráadásul a kormánynak sem volt az érdeke nyilvánosságra hozni ezeket az eseményeket. Egy nap azonban Grace, a fiatal özvegy egy titokzatos bőröndöt talált a pályaudvaron, amelyet egy hirtelen ötlettől vezérelve meglesett és a nagy hévben zsebre tett belőle egy tucatnyi női fotót. A képek nem hagyják nyugodni, ezért elkezdte felgöngyölíteni a lányok történetét. Nyomozása egy Marie nevű ifjú anyához vezet, aki veszélyes franciaországi küldetése során a barátság, hűség és árulás útvesztőjében maga is kis híján odaveszett.

A cselekmény tulajdonképpen három szálon és két történeti idősíkon fut, majd az események egy adott pontok összeérnek és megértjük, hogy milyen módon fonódott össze a három nő sorsa. 1943/44-ben megismerhetjük a lányok toborzásának körülményeit, Marie és Josie munkásságát Párizsban, majd 1946-ban szembesülhetünk azzal a szomorú és egyszerűen feldolgozhatatlan ténnyel, hogy a lányok eltűntek és senki nem tud semmit a sorsukról, vélhetően a Sötétség és Köd elnevezésű akció áldozataivá váltak.  De vajon hogyan lehettek a németek ennyire jól értesültek? Hogy lehetséges az, hogy szinte az összes ellenállót egyszerre kapcsolták le? Honnan szerezhették az információkat? Ki árulta el azokat a férfiakat és nőket, akik az életüket áldozták azért, hogy Európa ismét szabad legyen?

A regény rendkívül olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni, csak úgy faltam a lapokat. Egyik nap leültem olvasni és azt vettem észre, hogy már a könyv háromnegyedét elolvastam. 

Kicsit hiányoltam a könyvből a karakterek mélységét, talán kicsit túlságosan felületesre, egyszerűre sikeredtek.  Ahogy írtam leginkább három szereplővel ismerkedhetünk meg, végig követhetjük Grace nyomozásának pillanatait, Marie  kiképzését és a párizsi kiküldetését no meg persze Elenaor munkásságát is. Maria és Eleanor történetszálát kedveltem jobban, minden egyes alkalommal lélegzet visszafojtva olvastam a küzdelmeikről, kétségeikről és munkásságukról. Néha azonban kicsit logikátlannak és furcsának éreztem a reakcióikat és viselkedésüket. Sokszor felvontam a szemöldökömet olvasás során, valahogy teljesen élet és szituáció idegen módon reagáltak bizonyos dolgokra. Óriási szívfájdalom volt számomra, hogy nem ismerhettük meg közelebbről Josie-t, nagyon erős szereplővé válhatott volna, szerintem kissé méltatlanul lett elhanyagolva. Izgalmas színt hozhatott volna a regénybe, rendkívül erős és kompetens karakter volt, aki biztosan emelte volna a történet színvonalát. Grace fejezetei kissé laposak voltak számomra, több izgalmat és kalandot vártam volna ezekben a részekben is. Mivel a kormánynak nem volt célja felfedni a lányok eltűnésének körülményeit, így arra számítottam, hogy több nehezítő körülmény is hátráltatja majd őt a nyomozás során. Ez azonban egyáltalán nem így volt. Tulajdonképpen igazán könnyen és egyszerűen göngyölítette fel a lányok esetét, kissé utópisztikus volt ez számomra. Ráadásul olykor idegesített is az ő karaktere. Kétségtelenül komoly jellemfejlődésen ment keresztül a regény során, magabiztosabbá és erősebbé vált, de valahogy így sem tudtam őt maradéktalanul megkedvelni. 


Összességében csak ajánlani tudom mindenki Pam Jenoff legújabb magyarul megjelent regényét az Elvesztek Párizsbant. A téma igazán érdekes és izgalmas, számomra teljesen újszerű volt, nem olvastam még ilyen típusú történetet. A cselekmény tulajdonképpen három szálon és két történeti idősíkon fut, majd az események egy adott pontok összeérnek és megértjük, hogy milyen módon fonódott össze a három nő sorsa. Kicsit sajnáltam, hogy a karaktereknek nem volt igazán mélysége, talán kissé túlságosan egyszerűek lettek, de ennek ellenére óriási lelkesedéssel faltam a lapokat. Az Elvesztek Párizsban című könyv egyáltalán nem hibátlan, vannak hiányosságai, de olyan erős és izgalmas témát dolgozott fel, amely engem kárpótolt mindenért. Biztos vagyok benne, hogy több ilyen regényt olvasok majd a jövőben. Ha valakit érdekel a téma mindenképpen adjon egy esélyt ennek a kötetnek, biztosan nem fogja megbánni. 



Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni, ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 



Nyereményjáték

A játékban olyan könyvek borítóit mutatjuk meg, amelyekben szintén kémnők szerepelnek, csak kitakartuk a szerzőt és a címet :) Megfejtésként a könyv szerzőjét és magyar címét kérjük a megfelelő sorba írni. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

05.25. Csak olvass!
05.27. Könyv és más