Namrata Patel: Meena ​Dave őszinte élete + Nyereményjáték

Sziasztok!

Meena Dave nomád fotóriporter. Nincs családja, állandó lakcíme, nem kötődik sehová, senkihez, akkor érzi igazán komfortosan magát, ha a kamerájának lencséje mögül szemlélheti a világot. Az élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor lakást örököl egy ismeretlen nőről. Vajon az új helyzet milyen hatással lesz az életére? Tartsatok velünk, legyünk közösen társai Meenának miközben felfedezi a múltját és a gyökereit. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Meena Dave nomád fotóriporter. Nincs családja, állandó lakcíme, nem kötődik sehová, senkihez, akkor érzi jól magát, ha távolságtartó módon, a kamera lencséje mögül szemlélheti a világot. Magányos életvitele azonban feje tetejére áll, amikor örököl egy Boston történelmi városrészében található lakást.

Ösztönösen el akarja adni, továbbra is utazgatni akar, de beindul az újságíró szimata: hogyan kötött ki egy idegen otthonában – érdekelni kezdi az ügy mögött rejlő sztori. Eldugott jelek vezetik nyomra, közben felbukkan három indiai származású nagynéni és egy jóképű szomszéd.

Meenával egymás után csupa olyasmi történik, amiről eddig el se tudta volna képzelni, hogy megeshet vele. És az új információk birtokában muszáj feltennie magának a kérdést: voltaképp ki is ő?

Vannak könyvek, amelyeket örökké a kezünkben akarunk tartani és olvasni. A sorok bekúsznak a bőrünk alá, megragadják a szívünket és többé el sem eresztik. Pontosan ilyen volt számomra Namrata Patel regénye is. Már az első pillanatban a szívembe zártam ezt a csodálatos könyvecskét, magával ragadott és úgy érzem, hogy sokáig nem fog ereszteni. Az idei évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya, biztosan helyet szorítok neki a 2023-as top könyvek listáján. 

Namrata Patel regénye az érdekesnek tűnő fülszövegével ragadta meg a figyelmemet és őszintén bíztam abban is, hogy a történet szerves részét képezi majd az indiai kultúra is. Az utóbbi időben nagyon megkedveltem ezt a világot, több olyan filmet és sorozatot is néztem, ahol indiaiak voltak a főszereplők, így nagyon kíváncsian vártam, hogy miként alakul majd Meena története. 

A szerző mejegyzéséből kiderül, hogy a kötet nem csupán érinti az indiai kultúrát, hanem ennél sokkal érdekesebb és izgalmasabb vizekre evez. Az írónő nem kevesebb feladatra vállalkozott, mint hogy megmutassa az olvasóinak, hogy milyen nehézségekbe ütközik egy első generációs bevándorló közösség, hogyan tud fennmaradni és miként képes megőrizni a gyökereit. Hogyan tud egy csoport úgy asszimilálódni, hogy ne veszítsék el az emberek önmagukat, miként tudják megőrizni szokásaikat egy teljesen más kultúrális környezetben. Emellett az írónő érinti még az identitás és gyökértelenség kérdéskörét is, vagyis tulajdonképpen azt, hogy milyen belső konfliktusokhoz vezethet az, ha valakit örökbefogadnak és nem ismeri a származását. Ez a probléma természetesen akkor is fennáll, ha azonos kultúrális hátterű család fogadja örökbe a gyermeket, de talán még erősebb abban az esetben, ha a gyermek biológiai szülei egyértelműen másik kultúra szülöttei, hiszen ilyenkor a gyermeknek azzal is meg kell küzdenie, hogy a bőrszíne egyáltalán nem hasonlít az örökbefogadó szüleiére. Örökbefogadás esetén mindig felmerül a gyökértelenség kérdésköre; A miért nem kellettem a biológiai szüleimnek? kérdés mellett megjelennek a Ki vagyok én? Honnan származom? Kik az őseim? kérdések is. Ha egy családban tabunak számít a gyermek származása, vagy egyszerűen csak úgy érzi, hogy elárulja az örökbefogadó szüleit azzal, hogy a érdeklődik, az  komoly belső konfliktushoz vezethet. Meena is hasonló problémákkal küzd, ugyanakkor az ő életét az is árnyalja, hogy nagyon fiatalon, tragikus körülmények között veszítette az örökbefogadó családját így a gyásszal is meg kell küzdenie. 

Meena az élete során kifejlesztett magának egyfajta védőpáncélt. Ha nem kerül közel senkihez, akkor a szívfájdalom is elkerüli őt. Az élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor egy idegen nő lakást hagy rá. A fiatal nőnek kezdetben esze ágában sincs megtartani a lakást, de a sors útjai kiszámíthatatlanok. Az ember a legfurcsább helyeken találhat családra. Meenát kezdetben nagyon zavarják az épületben élő mindenlében kanál nénik, de szép lassan megszokja a helyet. Megismeri a ház történetét, közelebb kerül az őseihez és a kultúrához, ahova tartozik. A lakásban elrejtett üzenetek egyre közelebb viszik őt a biológiai családjához. Vajon Meena fel van készülve a válaszokra? Képes lesz megküzdeni a kialakult helyzettel? Meenával egymás után csupa olyasmi történik, amiről eddig el se tudta volna képzelni, hogy megeshet vele. A fiatal nő megszokta, hogy ha konfliktusos helyzetbe kerül, azonnal elmenekül. Vajon képes lesz arra, hogy lehorgonyozzon, vagy a nomád életstílust választja majd? 

Meena történetét három rendkívül furcsa nagynéni (a hölgyek nem vérrokonain a nőnek, de mivel a házban lakók egy nagy családot alkotnak, így tulajdonképpen azzá váltak Meena számára) és Sam a jóképű szomszédfiú színesíti. Mind a négyen rengeteget tesznek azért, hogy Meena szép lassan leengedje a falat, amelyet maga köré épített. A ház (amelyet amúgy Mérnökháznak neveznek és egyszerűen lenyűgözött a történelme) és tulajdonképpen a lakás gyökeresen megváltoztathatja a fiatal nő életét, persze csak akkor, ha hagyja azt. A könyvben persze nem csak a származási kultúráját ismeri meg Meena. A történetben az a csodálatos, hogy ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerül egyre közelebb a fiatal nő az indiai kultúrához de közben erősödik a kapcsolata az örökbefogadó szüleinek az emlékével is. Az új impulzusok, a közösséghez tartozás és család érzése arra késztetik, hogy végre emlékezzen a szüleire és meg tudja őket rendesen gyászolni. Oly sokáig tartotta lakat alatt a szívét, de ha készen áll, teljesen új alapokra tudja emelni az életét. 

A három nagynéni (Uma, Sabina és Tanvi) hihetetlenül színes karakterek. Mindannyian mások, mégis tökéletesen kiegészítik egymást. Sabina egyértelműen nem örül a fiatal nő felbukkanásának, óvja a házat és nem akarja, hogy Meena odaköltözzön. Uma kissé távolságtartó, Tanvi pedig egy csupaszív karakter, aki az első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe. Sam, a szomszéd fiú az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb karakter, akiről mostanában olvastam. Imádtam, hogy mennyire erős támasza lett Meenának és mennyire türelmesen várt arra, hogy végül Meena is felismerje és elfogadja az érzéseit. A kutyusa, Wally a szívem csücske lett, imádtam, hogy mennyire életszerűvé varázsolta a történetét. 

Meena rengeteget fejlődik a kötet során, egy igazi önismereti utazás számára az új lakásba való költözés. Megtanulja, hogy milyen érzés kötődni valakihez, megismeri a közösséghez tartozás érzését és felismeri, hogy nem állhat csupán annyiból az élete, hogy nomád fotóriporterként utazgat a világban. Rájön arra,  hogy gyökerekre van szüksége és arra, hogy őt is várja valaki haza. 

Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar, ez pedig erre a műre hatványozottan is igaz. A Meena Dave őszinte életének pedig egyik téren sem kell szégyenkeznie. A karakterek érdekesek és izgalmasak, a történet pedig magával ragadja az olvasót és nem ereszti.

Összességében én nagyon szerettem a Meena Dave őszinte életét és csak ajánlani tudom mindenkinek akit érdekel a téma, vagy egy igazán érdekes és értékes kortárs regényt szeretne olvasni. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

Meenának indiai gyökerei vannak, így a mostani játékunk is az indiai kultúrához kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS

 Mi a Diváli és mi jellemzi?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

12.30: Csak olvass!

12.31.: KönyvParfé

01.02.: Szembetűnő

01.04.: Könyv és más

01.06.: Readinspo

01.08.: Utószó

Read More

Stacey Halls: Mrs. ​England + Nyereményjáték

Sziasztok!

Stacey Halls a boszorkányos témájú, Familiárisok című regényével robbant be a magyar könyvpiacra két évvel ezelőtt, és tette rajongójává a 21. Század Kiadó olvasóit. A Mrs. England már a harmadik regénye, amelyet olvashatunk tőle magyar fordításban. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk az írónő legújabb szerzeményéről!

Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.

A zárkózott és visszahúzódó Lilian csekély érdeklődést mutat gyermekei és elragadó férje iránt, és távolról sem az „a ház angyala”, akinek Ruby gondolta. Bár a barátságos, élénk Charles örömmel fogadja a dadát a családban, Rubyt egy sor különös esemény arra kényszeríti, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. A cselédek által kiközösített, és magát egyre kényelmetlenebbül érző dadának szembe kell néznie a démonaival, megelőzendő, hogy a történelem megismételje magát.

Elvégre nem létezik tökéletes család – ezt neki igazán tudnia kell.

Stacey Halls neve nem volt számomra ismeretlen, az írónő már belopta magát a szívembe korábbi regényeivel. Mikor megláttam, hogy megjelenik magyarul is egy újabb, hihetetlenül lelkes lettem, és már alig vártam, hogy a kezembe foghassam ezt a csodát. 

A Mrs. England című könyv egy nagyszerű és magával ragadó regény, mely a korabeli Angliába kalauzolja az olvasóját. A kötet középpontjában Ruby, az okleveles végzettségű dadus és az általa szolgált England család áll. Külön érdekesség, hogy a fiatal lány alakját és élettörténetét egy valós személy ihlette. 

A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja az olvasóját és nem ereszti. Az írónő által teremtett atmoszféra rendkívül erős. Igazán érzékletesen ír. Azt hiszem, hogy én végérvényesen beleszerettem a stílusába. A harmadik regényét olvasván most már bizton állíthatom, hogy nagyon szeretem a munkásságát. A könyvben végig tapintható a feszültség. A furcsa és megmagyarázhatatlan jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Ahogy Ruby, úgy mi is elbizonytalanodunk és szép fokozatosan megkérdőjelezzük azokat a dolgokat, amiket eddig biztosan tudni véltünk. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba, míg végül a kirakós darabkái a helyükre kerülnek és megérjük a karakterek viselkedésének mozgatórugóit. De vajon milyen titkok rejlenek a ház falai között? Meddig határozhatják meg egy ember életét a gyermekkori traumák? Mi miatt olyan furcsa Mrs. England viselkedése és talán a legfontosabb kérdés, vajon Mr. England tényleg olyan tökéletes, mint amilyennek elsőre gondolnánk? 

A könyv tulajdonképpen egy igazi fejlődéstörténet is, ahol a szereplők újra talpra állnak, maguk mögött hagyják a sötét és fájdalmas múltat és megpróbálnak együtt élni azzal, amit a sors rájuk mért. Érdekes és izgalmas, ahogy kibontakoznak előttünk a szálak, ahogy helyükre kerülnek a kirakós darabkái. Szép lassan és fokozatosan megismerjük Ruby múltját és Mrs. England karaktere is egyre közelebb és közelebb kerül hozzánk. Olykor semmi sem az, aminek látszik. Néha az embernek a dolgok mélyére kell látnia ahhoz, hogy megértse az adott dinamikát. A történet vége kifejezetten idilli, és én ezt nagyon imádtam. Jól esett a lelkemnek ez a kissé gyors, ám szívet melengető lezárás. 

Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar, ez pedig erre a műre hatványozottan is igaz. A karakterek érdekesek és izgalmasak, a történet pedig magával ragadja az olvasót és nem ereszti. A regény rendkívül olvasmányos, nagyszerű a nyelvezete. Azt hiszem teljesen beleszerettem az írónő stílusába. Őszintén remélem, hogy a közeljövőben olvashatunk még tőle. A borító maga a csoda, egészen lenyűgöző. Ennél szebb könyvet nem fogtam mostanában a kezemben. Egyszerűen imádom. A három megjelent mű csodaszépen mutat a polcon egymás mellett, szavakkal el sem tudom mondani, hogy mennyire imádom ezeket a kiadásokat. A könyvet nem feltétlenül a vadító izgalmak, vagy a pörgő események teszik igazán különlegesssé, sokkal inkább az emberek, az érzelmek dominálnak. A komor hangulat és a rejtélyes események pedig még érdekesebbé teszik a történetet. Bevallom nektek, nekem nem okozott akkora meglepetést Mrs. England története, valahogy sejtettem, hogy az élete nem egy habostorta. (Rengeteg dolgot tudnék írni erről, de ez óriási spoiler lenne, ezért visszafogom magam és egyáltalán nem beszélek róla.) Az viszont nagyon meglepett, hogy Ruby milyen titkot rejteget. Már előtte is szimpatizáltam vele, hiszen a lehető legjobb tudása szerint foglalkozott a gyerekekkel, de azt követően még inkább a szívembe zártam. Minden családban vannak titok, de néhány esetében ezek sötétebbek és fájdalmasabbak, mint amire az ember számítana. Egyik család sem tökéletes. Egy valamiben hasonlítanak, hogy mindegyik tökéletlen. 

A karakterek rendkívül érdekesek és izgalmasak. Ruby, Mrs. és Mr. England alakja is remekül lett felépítve. Olyanok ők tulajdonképpen, mint egy hagyma. Rengeteg réteg szükséges ahhoz, hogy teljesen megismerhessük őket. A rengeteg különös esemény arra kényszeríti az olvasót is, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. Végül eljutunk az igazsághoz és az események teljes megismeréséhez. 

Összességében nagyon szerettem Stacey Halls legújabb magyarul megjelent könyvét és, talán nem ez lett tőle a kedvencem, de ez mit sem vont le a kötet értékéből. Az általa megteremtett atmoszféra, az érdekes és izgalmas karakterek, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a könyvmoly szívem elégedetten csukja be a könyvet az utolsó oldal után. Ha szerettétek az írónő eddig könyveit, vagy csak rokonszenveztek a fülszöveggel, mindennképen adjatok egy esélyt a Mrs. England című regénynek. Olvassátok, szeressétek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni és ugyanitt bele is tudsz olvasni a kötetbe. 

Nyereményjáték

Könyvünk helyszíne az angliai Yorkshire. Játékunkban az a feladatotok, hogy végigfussatok az állomások bejegyzésének szövegén, és keressétek meg, mely szó alá linkeltünk be egy fotót a yorkshire-i tájról. Minden állomáson ugyanazt a fotót látjátok majd.

A Rafflecopter dobozba azt a szót írjátok, amely alatt a linket találtátok.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.20. Csak olvass!

07.22. Utószó

07.24. Olvasónapló

07.26. Szaffi polca

07.28. Könyv és más

07.30. Kelly és Lupi olvas

08.01. KönyvParfé

08.03. Zakkant olvas

08.05. Readinspo

Read More

Rosie Andrews: A ​Leviatán + Nyereményjáték

Sziasztok!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mi a Blogturné Klubnál mindig lelkesen várjuk a 21. század kiadó KULT-könyveinek megjelenését. Ezúttal egy olyan, gyönyörűséges példányt volt szerencsénk elolvasni és értékelni, amit maga Stacey Halls ajánlott az olvasóknak. A téma boszorkányos, borzongatós, ami frissítően hat a meleg, nyári estéken. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk róla.

Ébren van…

Norfolk, 1643. Angliát polgárháború szabdalja, Thomas Treadwater, a katona kelletlenül veszi tudomásul, hogy a húga hazahívja, mert azzal vádolja az egyik szolgálójukat, hogy gondatlanul bántj özvegy édesapjukkal. Mire Thomas hazaér, az édesapjuk már magatehetetlen, szélütést kapott, és az új szolga börtönben van, boszorkánysággal vádolják.

Thomas szereti azt hinni magáról, hogy észelvű, modern ember, de a történteket kibogozva nem pusztán babonaságokba botlik, hanem valami ősi, sötét titokba, amely egy korábbi hajótöréssel függ össze.

Ami eddig szunnyadt, most már nem hajlandó tovább pihenni.

Három dologgal tudja egy könyv felkelteni az érdeklődésemet. Az első (tudom, gyarló ember vagyok) a csodaszép külső. Egy mesés borító azonnal elvonja minden másról a figyelmemet. A második az ígéretes fülszöveg, a harmadik pedig egy ajánló a könyvön egy nagy kedvencemtől. Stacey Halls neve számomra egyet jelent a minőséggel, az eddig magyarul megjelent könyveit imádtam, így ha ő azt mondja valammiről, hogy Igéző, akkor azt biza olvasnom kell. Mivel összeállt a mesterhármas, egy másodpercig sem tétováztam és belevetettem magam A Leviatán világába. 

Rosie Andrews regénye egy igazi gótikus, misztikus olvasmány, mely méltán kapott helyet a KULT könyvek sorozatban.  Nagyon szeretem a kiadó munkásságát és a sorozatot is, hiszen igazi gyöngyszemeket találhat az olvasó. Az igényes szépirodalmi művek a gyengéim, a kiadó pedig abszolút az élen jár ezen a téren. Mindig nagyszerű és csodálatos történetekkel rukkolnak elő, ezalól pedig ez a regény sem jelent kivételt. 

A Leviatán egy igazán különleges, sötét atmoszférájú történet. Ízig vérig áthatja a vallás, a hit és a gonosz nyomasztó jelenléte. Nem az ijesztgetés a célja, sokkal inkább az érzelmek és a hangulatok dominálnak. A könyvben végig tapintható a feszültség, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A különböző baljós jelek, a komor képek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet magához bilincselje az olvasóját. Őszinte leszek veletek, nálam nem ért el akkora hatást az írónő, mint Stacey Halls, de azért így is nagyszerű olvasmányélménynek bizonyult a kötet. Nem lett kedvenc, de különleges élmény volt és határozottan bánnám, ha nem adtam volna esélyt neki.

Kicsit megvezetett az írónő, a fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, de nagyszerűen emelte be a misztikus/horror szálat és ezzel teljesen megvett magának. A Leviatán nem egy sablonos történet, abszolút nem kiszámítható a cselekménye. Amikor azt ember azt hiszi, hogy mindent ért, rájön, hogy ahogy Thomas, úgy az olvasó is nagyon csúnyán meg lett tévesztve, az igazság pedig még borzalmasabb, mint amit kezdetben hittünk. Ahogy haladunk előre a történetben egyre több kérdés, konfliktus és bonyodalom kerül a középpontba. Szép lassan kibontakozik előttünk Thomas múltja, jelene és jövője. 

A történet tulajdonképpen két idősíkon keresztül játszódik. Az egyikben, ahogy a fülszöveg is jelzi, az 1643-ban játszódó eseményeket ismerhetjük meg. Minden akkor kezdődött, amikor a házba megérkezik Chrissa, az új szolgáló. Ez a momentum indukálja az eseményeket, melyeknek hatása még 1703-ra (vagyis a könyvben jelzett másik idősíkra) sem múlik el. Mindkét idősík főszereplője és egyben a történet elbeszélője Thomas, aki a frontról visszatérve a dolgok sűrűjében találja magát azonnal és még 60 évvel később sem tud szabadulni az árnyéktól, ami őt körülveszi. 

Thomas egy igazi modern, felvilágosult ember, aki nem hisz a boszorkányok létezésében és a babonákban, de szép lassan meg kell tanulnia, hogy a sötétség bármilyen alakot ölthet. A történetet kibogozván nem csak egy régi, családi titokra derül fény, hanem egy sokkal ősibb és mérgezőbb erő is felüti a fejét. Vajon hogyan függ ez az egész össze Thomas családjával? És van lehetősége a megoldásra? 

A regény nyelvezete hihetetlenül élvezetes, a hangulata pedig lenyűgöző. Rosie Andrews mesterien bánik a szavakkal, a kanapéhoz szögezi az olvasóját, aki egyszerűen képtelen elszakadni a könyvtől. Engem is teljesen magába szippantott a kötet és egy másodpercre sem lankadt a figyelmem. Ehhez természetesen hozzájárul a fordító munka is, Borbély Judit Bernadett nagyszerű munkát végzett, remekül ültette át nyelvünkre a történetet. 

Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar, ez pedig erre a műre hatványozottan is igaz. A Leviatánnak pedig egyik téren sem kell szégyenkeznie. A karakterek érdekesek és izgalmasak, a történet pedig magával ragadja az olvasót és nem ereszti. A külső csodaszép, az egyik legszebb kötet a polcomon. Az egyetlen bajom csak annyi, hogy az aranyozás a cím körül valami miatt elkezdett lekopni. 

Összességében nagyon kedveltem Rosie Andrews regényét, az első oldaltól kezdve egészen az utolsóig óriási lelkesedéssel faltam a lapokat. A sajátos hangulat és stílus, a nyelvezet teljesen beszippantott. A regény kicsit meglepő fordulatot vett, én totálisan meglepődtem, hiszen teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, de ez egyáltalán nem zavart. Talán így még jobban is tetszett a történet. Ha szeretitek a sötétebb, misztikus hangulatú, gótikus regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt A Leviatánnak. 

Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Mivel a turnés könyvünk is a kiadó KULT könyvek sorozatának tagja, az állomásokon idézeteket találtok ezekből az olvasmányokból. A feladatotok, hogy kiderítsétek, melyikből származnak.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

"– Egy leánygyermek élete ugyanaz, mint egy feleségé – épp csak egy másik férfi mondja meg, mit csinálj."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.18. Csak olvass!

07.21. Readinspo

07.23. Könyv és más

07.25. KönyvParfé

Read More

Stacey Halls: A ​lelenc + Nyereményjáték

Sziasztok!

Stacey Halls egy kis településen nőtt fel az angliai Lancashire-ben, és újságírást tanult az egyetemen. Írásai többek közt a Guardianben, az Independentben és a Sunban jelentek meg. A nagysikerű Familiárisok után itt a második regénye, A lelenc ami szokás szerint gyönyörű kivitelezésben, jelent meg a 21. század KULT sorozatának legújabb részeként.  Tartsatok velünk, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Két nő, akiket összeköt egy gyermek és egy titok, amely mindent megváltoztat.

London, 1754. Hat évvel azután, hogy törvénytelen gyermekét, Clarát megszülte és a lelencházban hagyta, Bess Bright visszamegy lányáért, akit nem is ismer. Attól tart, hogy Clara nem is élte túl a csecsemőkort, de kiderül, hogy a kislányt valaki már örökbe is fogadta. Bessnek tótágast áll az élete, miközben igyekszik kideríteni, hogy ki fogadta örökbe Clarát - és miért.

Bess szállásától nem messze, London külterületén él egy fiatal özvegy, aki már egy évtizede nem hagyta el az otthonául szolgáló nagy, komor házat. Orvos barátja - aki a lelencházban dolgozik - rábeszéli, fogadjon pesztrát a lánya mellé. Az özvegy azonban nem biztos benne, hogy jó ötlet beengedni egy idegent az életébe. A múlt fenyegető árnyai azzal riogatják, hogy feldúlják gondosan elrendezett világát.

Stacey Halls neve nem volt számomra ismeretlen, az írónő már belopta magát a szívembe egy korábbi regényével, a Familiárisokkal. Mikor megláttam, hogy megjelenik magyarul is egy másik műve, hihetetlenül lelkes lettem, és már alig vártam, hogy a kezembe foghassam ezt a csodát. 

A Stacey Halls által teremtett atmoszféra rendkívül erős. Igazán érzékletesen ír a városról, a piacról, szinte mi is érezzük sós tengeri levegő illatát. Látjuk London két arcát, az úrias és jólélő közeget és a nélkülöző tömeget. A történet bekúszik a bőrünk alá, megragadja az olvasóját és nem ereszti. A lelenc című könyv egy nagyszerű és magával ragadó regény az anyaságról, a kötődésről, fájdalomról, a szétesésről és a felemelkedésről. A mű egy fiktív történet, melynek alapját egy valóban létező intézmény, a Foundling Hospitals adja. A lelencházat 1739-ben alapították olyan csecsemők számára, akikről a szülők nem tudtak gondoskodni. Ennek az intézménynek kéri a segítségét Bess a regény elején. Otthagyja a házban az alig egynapos gyermekét Clarát és azzal a biztos tudattal lép ki a kapun, hogy egyszer visszatér kislányáért. Ám, amikor 6 évvel később ismét belép a lelencházba és Clarát keresi, szembesül a keserű igazsággal, a gyermeke nincs az intézményben. Teljesen összeomlik és képtelen belenyugodni abba, hogy elveszett a gyermeke. Egy nap azonban pesztrának áll egy 6 éves kislány mellé, akit édesanyja egyedül nevel. Alexandra szinte soha nem hagyja el a házának biztonságát, csupán templomba merészkedik el kislányával. Mikor azonban felfogadja maga mellé Elizát, a furcsa fiatal lányt az életük végérvényesen összefonódik. Vajon milyen titkok rejlenek a komor ház falai között? Meddig határozhatják meg egy ember életét a gyermekkori traumák? És talán a legfontosabb kérdés, megtalálja Bess a kislányát? 

Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar, ez pedig erre a műre hatványozottan is igaz. A karakterek érdekesek és izgalmasak, a történet pedig magával ragadja az olvasót és nem ereszti. Bebarangolhatjuk a 18. századbeli londoni utcákat, együt lélegezhetünk a karakterekkel. Érezzük fájdalmukat, megértjük és elfogadjuk motivációikat, hiszen mindentől függetlenül tudjuk és érezzük, hogy mindkettejüknek szüksége van  a gyermekük szeretetére. 

Az, hogy mit jelent az anyaság és milyen érzés anyának lenni talán nem is igazán lehet szavakba önteni. Ezt az ember csak akkor fogja fel igazán, ha életet ad egy aprócska lénynek. Mindenkinek vannak elvárásai és különböző gondolatai, hogy milyen is lesz majd a szülői lét, de nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezek az elképzelések ténylegesen megvalósulnak. Van amikor az anyaság egy csoda, de akár azt is érezheti az ember, hogy egy borzasztó rémálomba került. A szülői lét egy folyamatos tanulás, egy állandó készenléti állapot. Mindegy, hogy a gyerkőc 3 hónapos, 3, vagy esetleg 30 éves. Amint az a baba beteszi a lábát a családba, örökre a szüleinek a szeme fénye lesz. A lelenc című könyvben két teljesen eltérő anya képet láthatunk. Alexandra hűvösen viszonyul gyermekéhez, láthatóen nem tud mit kezdeni a kislánnyal. Ragaszkodik hozzá, fontos számára de képtelen kimutatni a szeretetet, amit érez iránta. Bonyult érzések kavarognak benne és képtelen azokat feloldani magában. Egy gyermekkori trauma miatt állandó félelemben éli a mindennapjait, retteg a különvilágtól. Gyermekét is elzárva tartja, óvja még a széltől is. Charlotte nem szenved fizikailag semmiben hiányt. Mindene megvan, amire csak egy ilyen korú gyermek vágyhat, ugyanakkor szomjazza a szabadságot. Alexandra merevnek és kimértnek tűnik mindenki szemében, még kislánya sem tud közel férkőzni hozzá. Elzárkózik minden érzelemnyilvánítástól és képtelen arra, hogy megbízzon másokban.  Az általa felépített óraműpontosságú világ akkor dől össze, amikor beengedi az életébe Elizát. Ezzel szemben Bess életében nincs más, mint a gyermeke iránt érzett mély szeretet. Nincsen vagyona, sem szép háza, de minden vágya, hogy újra a karjában tarthassa gyermekét. 

A mű legfontosabb és egyben központi témája, hogy ki a gyermek igazi anyja, aki örökbe fogadja, vagy az, aki megszülte? Milyen jogai vannak egy édesanyának, ha lemond a gyermekéről, de vissza szeretné kapni? Mindenki megérdemli a második esélyét? Milyen az ideális anya-gyermek kapcsolat? Mire van szüksége a gyermeknek, a fizikai jóllétre, vagy elég számára csupán a mindent felülmúló anyai szeretet? 

A könyv emellett egy igazi fejlődéstörténet is, ahol a szereplők újra talpra állnak, maguk mögött hagyják a sötét és fájdalmas múltat és megpróbálnak együtt élni azzal, amit a sors rájuk mért. Mindenkinek vannak sebei és hegei, csak vannak, akik azt jobban rejtegetik. Az élet soha nem könnyű, egy valami azonban biztos, muszáj kihoznunk belőle a legtöbbet. Nem tarthatnak vissza minket a félelmeink és fájdalmunk, hiszen tartozunk önmagunknak azzal, hogy talpra állunk és megteszünk mindent annak érdekében, hogy éljünk. Érdekes és izgalmas, ahogy kibontakoznak előttünk a szálak, ahogy helyükre kerülnek a kirakós darabkái. Szép lassan és fokozatosan megértjük mind Bess, mind pedig Alexandra motivációját, ugyanakkor nem tudunk szabadulni attól a kérdéstől, hogy talán egyiknek sincs igaza teljesen. A karakterek rengeteget hibáznak, sokszor önző módon csak saját magukra gondolnak és egy másodpercre sem gondolnak bele a gyermek helyzetébe. A történet vége már már idilli, de én nagyon imádtam. Jól esett a lelkemnek ez a kissé gyors, ám szívet melengető lezárás. 

A regény rendkívül olvasmányos, nagyszerű a nyelvezete. Azt hiszem teljesen beleszerettem az írónő stílusába. Őszintén remélem, hogy a közeljövőben olvashatunk még az írónőtől a kiadó jóvoltából. A borító maga a csoda, egészen lenyűgöző. Ennél szebb könyvet nem fogtam mostanában a kezemben. Egyszerűen imádom. Külön pirospont számomra a térkép a kötet elején, imádom, amikor ilyen módon kézzelfoghatóvá válik számomra a történet. Így még jobban bele tudok helyezkedni a regény cselekményébe, valahogy jobban összeolvadok a szereplőkkel, ha pontosan látom magam előtt az általuk megtett utat és el tudom térben is helyezni magát a helyszínt. 

Összességében én nagyon szerettem Stacey Halls regényét, a történet témája, a szereplők és a regény stílusa levett azonnal a lábamról. Nagyszerű egybeesés, amikor a varázslatos külső csodálatos belsőt takar, ez pedig erre a műre hatványozottan is igaz. A karakterek érdekesek és izgalmasak, a történet pedig magával ragadja az olvasót és nem ereszti. A lelenc egy nagyszerű regény az anyaságról, a kötődésről, fájdalomról, a szétesésről és a felemelkedésről. Én nagyon szerettem, csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni és ugyanitt bele is tudsz olvasni a kötetbe. 

Nyereményjáték

A regény egyik központi témája az anyaság, úgyhogy játékunkban minden állomáson egy-egy fülszöveg részletet találtok könyvekből, ahol szintén fontos szerepet kap milyen anyának lenni. Megfejtésül a fülszövegekhez tartozó könyvek szerzőjét és címét írjátok be a Rafflecopter  megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FÜLSZÖVEG RÉSZLET

“A kisfiú testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, az orvosok látszólag tehetetlenek. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja, még akkor sem, ha ez a család teljes felbomlásához vezet is…”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.20.: Olvasónapló

09.22.: Booktastic Boglinc

09.24.: Readinspo

09.26.: Utószó

09.28.: Csak olvass!

09.30.: Kelly és Lupy olvas

10.02.: Könyv és más

Read More

Jesmyn Ward: A ​csontok megmaradnak

Sziasztok!

Sok dolgot tudtok már rólam, de talán az egyik legfontosabb vallomás, amivel tartozom felétek, hogy igazi könyvhörcsögként élem az életemet. Hajlamos vagyok arra, hogy mérlegelés és gondolkodás nélkül beszerezzek egy új és friss megjelenést, majd utána hosszú ideig a polcon vár rám türelmesen, míg végre a kezembe kerül. Jesmyn Ward másik regénye is erre a sorsa jutott, bevallom töredelmesen, hogy bár egy ideje a polcomon csücsül, még nem volt időm arra, hogy elolvassam. Valahogy mindig találtam valami indokot arra, hogy miért ne álljak neki. Mikor megjelent az írónő másik könyve magyarul nagyon megörültem neki, hiszen sok jót hallottam már a stílusáról. A 21. Század Kiadónak köszönhetően került a kezembe az írónő legújabb magyarul megjelenő könyve, és hihetetlenül hálás vagyok érte, hiszen a fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet. 

Mielőtt azonban rátérek a lényegre, megmutatom miről is szól a fülszöveg pontosan. 

Bois Sauvage kisváros Mississippi államban, a Mexikói-öböl partvidékén. Hurrikán készül, Esch édesapja egyre jobban aggódik. A férfi kemény piás, a lány és három fiútestvére nyomorognak.

Eschben nemigen marad meg az étel – teherbe esett tizennégy évesen. Fivére, Skeetah el-elcsen az asztalról egy-két falatot, hogy harci pitbullja kicsinyeinek adja, az alomból mégis több kiskutya elpusztul. A testvérek a maguk módján próbálják oltalmazni egymást a rideg, durva környezetben.

Két ellentétes pólus feszül egymásnak Jesmyn Ward könyvében: költészet és nyomor, az emberi gyengédség és a vidéki élet brutalitása. A csontok megmaradnak igazi irodalom – a faulkneri dél látomásos, mégis könyörtelenül valóságos prózája.

Jesmyn Ward (1977-) azon kevesek egyike, akik kétszer nyerték el a Nemzeti Könyvdíjat. Hallgasd a holtak énekét című regénye 2017-ben jelent meg a 21. Század Könyvkiadó KULT Könyvek sorozatában.

Mikor elkezdtem olvasni Jesmyn Ward írását, tudtam, hogy nem hétköznapi regény tartok a kezembe. A kötet hangulata kissé sötét és nyomasztó. Nagyszerű nyelvezettel és lírai hangon megírt, ugyanakkor mérhetetlenül szomorú és fájdalmas történetet tarthat kezében az olvasó. Félelmetes már abba is belegondolni, hogy mennyi ember szörnyű hétköznapiságát jeleníthette meg az írónő ebben az írásában. 

A regény Bois Sauvageban játszódik (ez egy fiktív helység) és egy olyan család 10 napját követhetjük végig, akik nehéz anyagi körülmények között élnek. Ebben a miliőben semminek nincs jelentősége, az egyetlen cél a túlélés. A szeretetteljes családi légkör, a közös harc a nélkülözéssel szemben egy kicsit sem jelenik meg a műben, sokkal inkább a belefásulás és társas magány érzése jellemzi a családtagok egymáshoz fűződő viszonyát. A családtagok együtt élnek és bár próbálnak figyelni egymásra, mégsem beszélhetünk szoros családi kötelékről. Mindenki úgy próbál meg boldogulni, ahogy tud és ahogy nem szégyell. 

A karakterek korántsem idealizált, romantikus hősök, hanem valódi hús-vér emberek, akik sokszor és sokat hibáznak. Néha képtelenek kimutatni a szeretet egymás irányába, az általuk teremtett zord világban élik mindennapjaikat. Talán Oscar Lewis a "a szegénység kultúrája" fogalma az, ami leginkább összefüggésbe hozható a szereplők viselkedésével. Az antropológus tapasztalatai szerint a szegénység, a hátrányos jövedelmi helyzet nemcsak alacsony életkörülményeket hoz magával, hanem sajátos kultúrát is teremt. Az értékek és magatartások olyan rendszerét, amely eltér a középosztályi vagy az általánosan elfogadott kultúrától. Ez a kultúra segíti a túlélésüket, ugyanakkor gátolja is, hogy kilépjenek a szegénység státuszából. Sajátos életmód-elemként említi Lewis többek között az alkalmi munkákra épülő jövedelemszerzést, az ésszerűtlen háztartás-szervezést, az előrelátás és tervezés hiányát. A jelenben élnek, nem foglalkoznak a múlttal és a jövővel. Úgy érzik, nem tehetnek semmit a sorsuk változásáért, nem tudnak rá hatással és befolyással lenni. Képtelenek bánni a pénzzel, az azonnali kielégülésre törekszenek. 

A családfő, vagyis az édesapa képtelen volt feldolgozni feleségének az elvesztését, rendszeresen iszik, a gyermekeiről képtelen gondoskodni. Abszolút látszik, hogy a szeretetteljes gondoskodást az édesanya képviselte a családban, az ő elvesztésével teljesen kicsúszott a talaj alóluk. Onnantól kezdve bár egymás mellett éltek és fizikailag gondoskodtak egymásról a maguk módján, az a bizonyos ragasztó, a feltétel nélküli szeretet, empátia és odaadás hiányzott a mindennapjaikból. Az édesapa csak kevés munkát tudott szerezni, ráadásul mániákusan követte a viharok és a tornádók útját, megszállottan próbált felkészülni az esetleges katasztrófákra. Kicsit olyan volt ő számomra, mint a meséből az a kislány, aki farkast kiáltott többször is, ám mikor valóban megtámadta az állat a nyájat már senki sem hitt neki. Ebben az esetben is valami hasonló történt. Annyiszor mondta már, hogy hurrikán érkezik a területre és annyiszor próbálta bizonyítani az igazát, hogy mikor tényleg közelíteni kezdett a Katrina gyermekei fásult közönnyel vették tudomásul a férfi mondandóját. 

Az öttagú családban Esch az egyetlen lány, aki magányát és szeretetéhséget úgy próbálja legyűrni, hogy készségesen viszonozza a környéken élő fiúk szexuális közeledését. Annyira vágyik a gyengédségre, hogy belemegy egy csak testiségen alapuló kapcsolatba Manny-vel, akinek nem mellesleg barátnője is van. Nem szereti, csak használja a lány testét. Amikor Esch rájön, hogy babát vár ettől a fiútól, kezdetben titkolja az állapotát, senkinek sem beszél róla. Szociológiai tanulmányaim alatt a szegénység témakörében tanultunk arról, hogy a fiatalkori családalapítás összefüggésben áll azzal, hogy az illető szeretne minél hamarabb kiszakadni a származási családból, hiszen ha gyermeke születik, azzal egy teljesen új családja lehet. Sokszor azonban nem változik semmi, hiszen ezek a fiatal lányok a partnereiket hasonló társadalmi közegből választják ki, így sokszor pontosan ugyanúgy nyomorognak, mint régen. Ez a helyzet akkor is, ha a gyermek az agresszív szülői nyomás alól menekülne, sokszor a párja is ugyanúgy rettegésben tartja. Ez jutott eszembe Esch kapcsán is. A fiatal lány kezdetben nem tud mit kezdeni a magzattal, ugyanakkor kialakul közöttük egyfajta kötődés is. Elképzeli, hogy mennyire fog majd vigyázni rá és mennyire fogja szeretni. Azt az érzést keresi, ami régóta nem adatott számára; a gondoskodást és anyai szeretetet. 

Skeetah a középső fiútestvér a kutyája megszállottja. China a harci pitbullja éppen a könyv elején ellett, a fiú féltő-óvó gondoskodása ellenére azonban több kiskutya is elpusztul. Minden gyengédségét és szeretetét a kutyára fordítja, látszik, hogy ebben találta meg azt, amit keresett. 

Randall, a legidősebb fiútestvér a sport világába menekül, ez az egyetlen közeg, ahol otthonosan és jól mozog. Ebben látja az egyetlen menekülési utat, hiszen az ösztöndíj segítségével olyan lehetőségek nyílnának meg előtte, amelyekre a család hátterét figyelembe véve soha nem lenne esélye. A fiúnak azonban szembe kell néznie az önsorsrontás problematikájával továbbá ne felejtsük el azt sem, hogy és a család dinamikája és működése sem éppen ideális, a fiúnak pedig szembe kell néznie azzal, hogy talán soha nem törhet ki abból a közegből, ahova beleszületett. 

Junior, a legkisebb testvér van talán a legnehezebb helyzetben, hiszen ő nem emlékezhet édesanyja ölelésére és becéző szavaira. Ő az egyetlen, akinek ez a családi miliő az alap, soha nem ismert mást. Tulajdonképpen senki nem képes arra, hogy megfelelően gondoskodjon róla, persze kap enni és olykor meg is vigasztalják testvérei, ha valami baja van, de képtelenek arra, hogy neveljék és megadják neki mindazt, amire szüksége lenne. De hogyan is várhatnánk el tőlük, hiszen még nekik is gondoskodásra és nevelésre lenne szükségük. 

A mű egyik fontos, talán legfontosabb megállapítása, hogy nem képes mindenki arra, hogy kitörjön saját élethelyzetéből. Vannak, akik rengeteget dolgoznak és képesek feljebb jutni a társadalmi ranglétrán, mások azonban örökre megrekednek egy szinten, ez pedig könnyen egy generációkon átöröklődő jelenséggé válhat. A tanult tehetetlenség, az ember munkamorálja és gondolkodásmódja, a deprivált környezet mind-mind olyan dolog, mely hozzájárulhat ahhoz, hogy az valaki képtelen legyen fejlődni és kitörni abból a helyzetből, ahova született. Olvasás közben azonban sokszor eszembe jutott egy másik gondolat is. Van egy sokak által ismert mondás, mely magyarul így hangzik: "Szegény embert az ág is húzza." Mi van akkor, ha az ember bár megpróbál kitörni, a tehetsége lévén, de egyszerűen a körülmények áldozatává válik és visszahull pontosan oda, ahonnan elindult? Mért van az, hogy vannak emberek, akiknek minden sikerül, mások pedig állandó kudarcra vannak ítélve? 

A mű 10 napot mutat be, ezalatt az idő alatt erősödik a Mexikói-öböl felett óriási viharrá a Katrina hurrikán. (Csak egy kis gyors emlékeztető azoknak, akik nem ismernék ezt a vihart. A Katrina hurrikán egy rendkívül intenzív és pusztító hurrikán volt 2005 augusztusában, amely főként a Mexikói-öblöt és az Egyesült Államokat érintette, hatalmas pusztítást és árvizet okozott. A vihar óriási károkat okozott az ott élőknek. Sokan egy életük munkáját, az otthonukat veszítették el és még ők a "szerencsésebbek", hiszen sokat a Katrina áldozatául estek.) Ilyen rövid idő alatt persze nem várhatunk óriási, sorsfordító megoldásokat, mégis az olvasó az utolsó pillanatig várja, szomjazza a megoldást és ha nem is a pozitív végkifejletet, akkor talán annak a lehetőségét. A környezet azonban alkalmatlan erre és könnyen megeshet, hogy a végleges állapot az, hogy nincs megoldás és nem változik semmi. Mindenki éli ugyanúgy az életét és abba kapaszkodik, amibe tud. 

A könyv borítója engem azonnal levett a lábamról. Tökéletesen illik a regény hangulatához és a történethez. Persze ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek. 

Összességében óriási hatással volt rám Jesmyn Ward regénye. Az első pillanattól kezdve bekúszott a történet a bőröm alá, és nem eresztett. A mű hangulata, lenyűgöző líraisága ellentétben áll a komor valósággal és fájdalmas környezettel. Ez nem az a típusú regény, amin könnyen és gyorsan át lehet szaladni. Mélyen megül az ember lelkén és gondolkodásra, mélázásra sarkallja. Nem egy könnyű olvasmány, de annak, aki esélyt ad neki nagyszerű élményben lesz része. 

Értékelés: 5/4,5

A recenziós példányt szeretném még egyszer megköszönni a 21. Század Kiadónak. Ha tetszett a könyv, akkor ITT tudjátok közvetlenül a kiadó oldaláról megrendelni.

Read More

Bridget Collins: A ​könyvkötő + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ismét gyönyörű könyvvel örvendeztetett meg minket a 21. Század Kiadó Bridget Collins: A könyvkötő című regényével, mely a KULT Könyvek sorozatának legújabb tagja. A kötet ráadásul minden könyvmoly álma, hiszen a könyvek nagyon fontos szerepet kapnak a regényben. Tarts hát bloggereinkkel, ismerd meg a véleményüket, és játssz velünk a regény egy példányáért!

Képzeld ​el, hogy ki tudod törölni minden bánatodat.

Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet.

Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot.

Örökre.

Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot.

Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is.

A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak.

Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll. A Könyvkötő varázslatos, feledhetetlen regény: egy mindent legyőző szerelem története, amely egyedülálló irodalmi kalandot tartogat.

A könyvkötő a 21. század kiadó KULT könyvek sorozatának részeként jelent meg. Nagyon szeretem a kiadó munkásságát és a sorozatot is, hiszen igazi gyöngyszemeket találhat az olvasó. Az igényes szépirodalomi művek a gyengéim, a kiadó pedig abszolút az élen jár ezen a téren. Mindig nagyszerű és csodálatos történetekkel rukkolnak elő, ezalól pedig ez a regény sem jelent kivételt. 

Már az első pillanattól kezdve beleszerettem ebbe a könyvbe. Mindig is szerettem az olyan típusú könyveket, amelyekben komoly és fontos szerepet játszanak a különböző kötetek. Hihetetlenül nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba, vártam, hogy lenyűgözzön és elsodorjon a könyvkötők furcsa és újszerű világa.  Végül azonban egyáltalán nem így történt a dolog. Biztos velem van a gond, de én ezt e könyvet teljesen benéztem. Ne értsetek félre, hihetetlenül tetszett Bridget Collins regénye, de teljesen mást kaptam, mint amire számítottam. Csak felületesen futottam át a könyv adatlapját, hiszen a fülszöveg első része és a borító azonnal levett a lábamról. Onnantól kezdve csak arra koncentráltam, hogy mennyire érdekes és izgalmas a könyvkötők világa. A kötők egy különleges és mágikus képesség birtokában vannak, foglyul tudják ejteni az emberek emlékeit. Ha valamit ki akarnánk törölni az életünkből, mert annyira fájdalmas, vagy éppen szégyenletes, segít rajtunk.  A múlt minden darabkája biztonságosan megmarad egy könyvben, és soha többé nem jut eszünkbe a titok, bármennyire is szörnyű volt. Még bele sem kezdtem a könyvbe, már azon gondolkodtam, hogy mi lenne az a pont az életemben, amikor ilyen fajta segítséget kérnék. Egyáltalán el tudok képzelni olyan dolgot, amit szeretnék kitörölni az életemből? Szerencsés ember vagyok, hiszen az életem közel 31 (azt hittem, hogy a 30-at leírni a legrosszabb, de azt hiszem, hogy a 31 legalább ilyen nehéz :D ) éve alatt nem történt velem olyan, amit kiradíroznék a múltamból. Történtek velem rossz, és kevésbé szerencsés dolgok is, de hiszek abban, hogy ezek az élmények tettek azzá, akivé váltam. Minden egyes fájdalom pillanat arra emlékeztet, hogy milyen erős vagyok, mert le tudtam győzni a démonjaimat. Ennek ellenére azonban el tudom képzelni, hogy egyesek számára ez lenne az egyetlen megoldás, mert a fájdalom, a gyász már-már szinte felemészti őket. Arra most nem szeretnék gondolni, hogy milyen kényelmes megoldás lenne ez a bűnözők számára...milyen egyszerű lenne a sértett fejéből kitörölni az emlékeket. Kicsit elkalandoztam, de a lényeg, hogy ilyen gondolatokkal álltam neki az olvasásnak. 

A kötet tulajdonképpen három részből áll, amelyek tökéletesen kiegészítik egymást. A második résztől kezdett gyanússá válni a történet, hogy én valami felett teljesen átsiklottam, akkor szembesültem a regény szerelmi szálával...és én mennyire imádtam ezt. Emmett Farmer és Lucian Darnay igazán érdekes karakter, mérhetetlenül érdekesnek és izgalmasnak találtam a kettejük viszonyát. 

Az első részben azonnal belecsöppenünk a dolgok sűrűjébe, megtudjuk, hogy Emmett éppen egy súlyos betegségből lábadozik éppen, és egy könyvkötőhöz (Seredith) szegődik inasnak. Kezdetben nagyon furcsának érezzük a történetet és nem igazán értjük a dolgokat. Sokáig a kötés is igazán misztikus és megfoghatatlan dologként lebeg a szemünk előtt, csak fokozatosan értjük meg a dolgok jelentőségét. Seredith műhelyét az első másodperctől kezdve valami titokzatos légkör jellemzi. Rendkívül izgalmas volt ez a rész, feszülten vártam, hogy mikor ismerkedhet meg végre Emmett a kötés művészetével. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy a fiú egy teljesen új világban merüljön el és persze hihetetlenül izgatta a fantáziámat az emlékek könyvbe zárásának a folyamata. A regény azonban ahogy az elején írtam teljesen átvágott és teljesen más fordulatot vett, mint amire számítottam. Mikor Emmett felfedezi a nevét egy könyvön teljesen összezavarodik és mi olvasók sem igazán értjük, hogy vajon mi lehet a háttérben. 

A második részben egy éles váltásnak hála megismerhetjük végre Emmett emlékeit és megértjük, hogy fiú miért is döntött az emlékei könyvbe zárása mellett. Ebben a részben körvonalazódik ki a kapcsolata Darnay-val és itt jön rá a megvezetett olvasó arra, hogy hol is kezdődik ebben a történetben a mindent legyőző szerelem története és arra, hogy mi köti össze a két fiút. 

Az első két részben Emmett gondolatait ismerhetjük meg, a harmadikban azonban Lucian gondolatait ismerhetjük meg közelebbről. Bár Emmett végre emlékezni kezdett, Darnay számára azonban teljesen megfejthetetlen és érthetetlen a fiú viselkedése. Az esküvőjére készül, azonban nem hagyja nyugodni a dolog és megpróbál a dolgok mélyére ásni. 

A regény nyelvezete hihetetlenül élvezetes, a hangulata pedig lenyűgöző. Bridget Collins mesterien bánik a szavakkal, minden másodpercét imádtam az olvasásnak. Engem teljesen magába szippantott a kötet és egy másodpercre sem lankadt a figyelmem. Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy elolvashattam, talán még jobban is tetszett, mint vártam. Engem teljesen megvett magának. 

A könyv borítója szépséges, teljesen oda meg vissza vagyok érte, de ez nem lehet meglepetés számomra, hiszen a hazai könyves piacon a kiadó munkássága ezen a téren kiemelkedő. Mindig csodálatos munkát végeznek. 

Összességében én hihetetlenül szerettem Bridget Collins regényét. Az első oldaltól kezdve egészen az utolsóig óriási lelkesedéssel faltam a lapokat. A sajátos hangulat és stílus, a nyelvezet teljesen beszippantott. A regény kicsit meglepő fordulatot vett, én totálisan meglepődtem, hiszen teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, de ez egyáltalán nem zavart. Talán így még jobban is tetszett a történet. A két főszereplőt nagyon megkedveltem, és óriási lelkesedéssel vártam, hogy végre kiderüljön minden. Imádtam, hogy ennyire elgondolkodtatott a regény, az utolsó mondat elolvasása után is velem maradt a történet, azóta sem tudom kiverni a fejemből a könyvkötők világát és Emmett történetét. Bár jelenleg nem tudom elképzelni, hogy valaha éljek ezzel a furcsa és egyben ijesztő lehetőséggel, de mindenképpen érdekes volt elgondolkodni azon, hogy megtenném-e. Ha szeretitek a lassabb, szép nyelvezetű, igényes regényeket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt A könyvkötőnek, remélem titeket is annyira levesz majd a lábatokról, mint ahogy engem.

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés elolvasása után úgy érzitek, hogy ennek a kötetnek a polcotokon van a helye, akkor ITT tudjátok megrendelni a kiadó oldaláról, ITT pedig bele is olvashattok a regénybe. 

Nyereményjáték

A könyvkötőben - ahogy azt a cím is sejteti - nagy szerepet kapnak a könyvek, ezért mostani játékunkban kétszeresen is a könyvekre helyezzük a hangsúlyt! Olyan kötetekből válogattunk ugyanis idézeteket, amelyekben fontos szerepet kapnak a könyvek! A ti feladatotok pedig csupán annyi lesz, hogy felismerjétek, melyik könyvből származik a megadott idézet, és a megoldást beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

Újabban a Hátsó Fertály kölcsönzői is elmaradtak. Csak nem elcsábította őket egy másik könyvklub a város túlsó végében? Vagy beszereztek egy Kindle olvasót? Nekem is van egy, és majdnem minden éjszaka használom. Szinte hallom, ahogy a könyvek vádlón susogják: Áruló!

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

06. 19. Utószó

06. 21. Zakkant olvas

06. 23. Olvasónapló

06. 25. Csak olvass!

06. 27. Hagyjatok! Olvasok! 

06. 29. Readinspo

07. 01. Bookstatic Boglinc

Read More