Orczy Emma: A ​Vörös Pimpernel (A Vörös Pimpernel 1.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyvek ebben az évben is gondoskodik róla, hogy klasszikus történeteink ne merüljenek feledésbe. A Blogturné Klub négy bloggere ezúttal Orczy Emma bárónő világhírű regényével, A Vörös Pimpernellel indul turnéra. Ismerkedj meg velünk Zorro és a további szuperhősök előképével, és a turné végén megnyerheted a regény egy példányát!

A francia forradalom idején járunk. Egy bátor kalandor, az álruhás Vörös Pimpernel életét kockáztatva arisztokratákat ment meg a guillotine alól. Szerelem, cselszövés és váratlan fordulatok szegélyezik útját az angol báltermektől Párizs terror sújtotta utcáin át, kockáztatva, hogy lelepleződik...

A magyar származású, Angliából világhírnevet befutó báró Orczy Emma regénye a külföldön legolvasottabb magyar könyv, amelynek számos feldolgozása készült, Vörös Pimpernel alakja pedig Zorro és a szuperhősök elődjének tekinthető.

Őszinte leszek veletek, Orczy Emma neve egészen addig ismeretlenül csengett számomra, amíg meg nem ismertem Ruff Orsolya Orczy Mimi sorozatát. Az első rész után azonnal szívembe zártam a karaktert és amikor megtudtam, hogy egy valós személy ihlette őt, rákerestem és teljesen ledöbbentem, hogy ő egy író, ráadásul nem is akármilyen. A legismertebb szerzőnk, mai napig a legtöbbet olvasott magyar író a világon, bár itthon sajnos kevesen ismerik a nevét és munkásságát. A könyve  az egyetlen olyan magyar irodalmi  alkotás, amelyet az Egyesült Államokban a világirodalom kétezer alapműve közé soroltak. Milliók ismerik Vörös Pimpernel nevét és alakját, én pedig csak idén hallottam róla. Minő szégyen rám nézve. No de szerencsére a Menő Könyvek jóvoltából egy teljesen új, csodaszép kiadásban jelent meg Orczy Emma regénye, így azonnal le is csaptam a lehetőségre és végre én is megismerhettem Vörös Pimpernel alakját. 

Ugyan ma már sokan ismerik az általa megalkotott karaktert, de a sikerhez vezető út rögös volt a bárónő számára.  Első próbálkozásai nem voltak sikeresek, de néhány detektívtörténete megjelent nyomtatásban. 1903-ban született meg A Vörös Pimpernel című regénye, sajnos könyv alakban először nem volt sikeres. A színpadi változatának viszont nagy siker volt 1905-ben Londonban, több mint 2000 előadása volt. A színpadi siker után a regény is elindult világhódító útjára. 14 nyelvre fordították le, majd több mint harminc mozi- és TV-film készült belőle, sőt mintául szolgált az amerikai Johnston McCulleynak Zorro nevű figurája megalkotásánál. Lenyűgöző eredmény, és őszintén remélem, hogy a csodás új kiadásnak köszönhetően sokan megismerik nevét és a műveit. 

A Vörös Pimpernel című kötet egy rendkívül izgalmas kalandregény, mely bár az 1900-as évek elején íródott, mai, modern szemmel is elvarázsolja az olvasóját. Imádtam az olvasás minden egyes másodpercét és tűkön ülve várom, hogy az írónő további írásait is megismerjem. A könyv rendkívül olvasmányos volt, izgalmas élmény volt olvasni a francia forradalomról és arról, hogy egy álruhás alak miként menti meg a francia arisztokraták tömegét a guillotine árnyékától. 

No de ki is az a rejtélyes Pimpernel, aki borsot tör minden alkalommal a francia hatóságok orra alá? Ki az a bátor brit úriember, akinek olyan sok arca van, hogy talán még a tulajdon felesége sem ismerne rá, ha szembetalálkoznának az egyik álruhás küldetése során? Vajon meddig tudja átverni a hatóságokat és képes lesz túljárni az ellenség eszén, akkor is, amikor egyre szorosabb és szorosabbá válik a hurok a nyakán? 

A cselekmény rendkívül izgalmas, szerelem, cselszövés, izgalmas és váratlanul fordulatok szegélyezik hősünk útját. Az első másodperctől kezdve szorít az olvasó azért, hogy a mozgalom és Vörös Pimpernel sikerrel járjon. Rendkívül szórakoztató látni, hogy miként jár minden egyes alkalommal túl a hatóságok eszén és miként dörgöli ezt az orruk alá. 

Őszinte leszek veletek, igazából a könyv harmadától kezdve sejteni kezdtem, hogy ki lehet a titokzatos és bátor alak, és bár végül a sejtelmeim beigazolódtak, egy másodpercig sem unatkoztam olvasás közben. Szerettem, ahogy a szerző építkezett, egyre fokozta az izgalmakat, majd a végén összeértek a szálak és a cselekmény tetőfokán végül elsimultak a kisebb  és nagyobb hullámok. 

Olvasás közben teljesen lenyűgözött Orczy Emma stílusa és cselekményvezetése, úgy éreztem, hogy meghaladta a korát. A története magához láncolt és el sem eresztett. Ráadásul képzeljétek el, párhuzamosan egy másik könyvet is olvastam (Cara Hunter: Gyilkosság a családban) és az egyik oldalon egyszer csak megláttam Vörös Pimpernel nevét, hivatkoztak az alakjára. Egyrészről jót mosolyogtam rajta, hiszen vicces volt látni, hogy az egyik olvasott könyvem megjelenik egy másikban, másrészről azonban eszembe juttatta, hogy mennyire durva, hogy magyar származású, világhírű szerzőről van szó és alig ismerjük a nevét. Ha nem jelentette volna meg újra a kiadó a könyvét, ha Ruff Orsolya nem írta volna meg az Orczy Mimi sorozatot, akkor én sem tudtam volna hova tenni ezt a nevet. Ez pedig olyan szomorú, hiszen Orczy Emma már bebizonyította a világnak a tehetségét, szóval itt az ideje, hogy széles körben megismerjék nálunk is a nevét és ezáltal az összes regényét. Rajtam biztosan nem fog múlni a dolog, hiszen menthetetlen Orczy Emma rajongó lettem és már alig várom, hogy a Menő Könyvek a többi kötetével és megörvendeztessen minket. 

Ha szeretitek és ismeritek Zorro alakját, ha kedvelitek a kalandregényeket, vagy csupán csak ti is Orczy Mimi rajongók lettetek, akkor bátran ajánlom, hogy ismerkedjek meg közelebbről is Orczy Emma regényével és a Vörös Pimpernel alakjával. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

 

Nyereményjáték

Orczy Emma bárónő könyvei azon szerzőink közé tartozik, akik nem magyarul publikáltak, regényei közül még mindig akad olyan, melyet magyarul nem olvashatunk. A Vörös Pimpernelhez kapcsolódó játékunkban azonban most azoknak a történeteinek eredünk nyomába, melyek hazánkban is megjelentek. Minden állomáson találtok egy idézetet, a feladatotok pedig az, hogy írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába, a szerző mely könyvéből származik az adott gondolat.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

IDÉZET

"A szerelem azt jelenti, hogy úgy érezzük, egyek vagyunk valakivel a világon, aki egyenlő velünk bűnben és erényben. A szerelem azt jelenti nekünk, férfiaknak, hogy karunkba ölelünk egy nőt, érezzük, hogy ugyanúgy él és lélegzik, akárcsak mi, ugyanúgy szenved, mint mi, velünk együtt gondolkozik, velünk együtt szeret, és legfőképpen velünk együtt követ el bűnt."

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

Blogturné Klub

04.19. Szembetűnő

04.21. Csak olvass!

04.22. Könyv és más

04.25. Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Bea Fitzgerald: Girl, ​Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel!

Sziasztok!

Nagyon szeretem a görög ihletésű regényeket, így azonnal megakadt a szemem Bea Fitzgerald regényén. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a megjelnés előtt elolvashattam a Menő Könyvek jóvoltából a Pokolba a szerelemmel! című kötetet. De mielőtt leírom a véleményemet a könyvről, bemásolom nektek a fülszöveget. 

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

Az idei évem egyik nagy meglepetésévé vált Bea Fitzgerald regénye. Egy könnyed Hádész és Perszephoné szerelmi történetre számítottam, de végül sokkal többet kaptam.

A Pokolba a szerelemmel című kötet egy romantikus, görög eposzba rejtett, erőteljes feminista fennhanggal rendelkező történet, egy erős női karakter felemelkedéséről. Arról, hogy egy lánynak sem lenne szabad rosszul éreznie magát az ambíciói miatt, ha arra vágyik, hogy vezető legyen, akkor szabadon erre az útra léphessen, ha pedig arra, hogy az otthon melegét őrizze, akkor azzal se legyen baj. Egy történet arról, hogy milyen egy egyenlőségen alapuló párkapcsolat ahol a férfi nem uralkodik a nőn, hanem maga mellé emeli, aki ugyan az egész világot felperzselné érte, de a nő igényeit is szem előtt tartja. Egy olyan regény, melyben a toxikus maszkulinitás ellenében megjelenik az érző és szerető férfi karakter.

A történet érdekes és izgalmas, egy másodpercig sem ereszti az olvasóját. A nyelvezete rendkívül könnyed, könnyen és gyorsan lehet haladni az olvasással.

A regény tulajdonképpen egy fejlődéstörténet, amely Korét helyezi a középpontba. Ugyan a kötetben megjelenik a romantika, de talán sokkal fontosabb, hogy miként válik Koré az Alvilág királynéjévé miként válik erős és kompetens karakterré egy férfi oldalán úgy, hogy soha egy másodpercig sem kívánta a házasságot. A könyv nem egy klasszikus Hádész és Perszephoné történet, a szerző egy igazán érdekes csavarral álmodta meg a regényét, vagyis azzal, hogy Korét nem elrabolták, hanem önként érkezett az Alvilágba.

Az írónő remekül bánt a karakterekkel, a mellékszereplők is izgalmasak, látszik, hogy őket is nagy gonddal formálta meg. Koré egy rendkívül érdekes karakter, akinek sokat kellett fejlődnie és tanulnia, hogy végül rátaláljon arra az életcélra és útra, amelyen komfortosan érzi magát. A regény első felében kissé idegesítő a személye, sokáig nem tud kilépni az „ÉN ÉN ÉN”-ből, úgy gondolja, hogy csak az az egyetlen irány létezik, amelyet ő képvisel. Sokszor nem látja a fától az erdőt, ellenségesen áll Hádészhoz.  Kissé fennhéjázó, öntelt a stílusa, úgy gondolja, hogy nincs másra szüksége. Hádész csupán egy eszköz, hogy biztonságban tudhassa magát egy ideig. Azonban ahogy haladunk előre, úgy változik meg a stílusa és a viszonya is az Alvilággal. Egyre inkább úgy érzi, hogy megtalálta a helyét. Ehhez pedig természetesen hozzátartozik Hádész szeméje is. Ahogy szép lassan megtapasztalja, hogy a „MI” nem teszi őt gyengévé, hanem erősebb általa, kinyílik a személye és szimpatikusabb szereplővé is válik. Megtapasztalja, hogy mit jelent egy valódi társ és rájön arra, hogy a házasság nem feltétlen jelent börtönt.

Nagyon tetszik, hogy a szerző tudatosan egymás mellé tett két olyan szereplőt, akik az aktuális társadalmi konvenciókkal szemben, teljesen mások, mint amit elvárnának tőlük. Koré a feminista jellem, aki többre vágyik annál, mint ami az adott világban egy lánynak osztályrészül juthat. Egy olyan nő, aki az egész világra vágyott, de sokáig úgy hitte, hogy annak csak egy kis szeletét kaphatja meg. Vele szemben ott van Hádész, aki egy igazi művészlélek, aki a kreativitást többre becsüli a csata hevénél és zajánál. A regény nem csupán azt mutatja meg, hogy egy nő bátran várhat többet az életénél, mint a házasság, hanem érinti a férfiak helyzetét is. Bemutatja, hogy a toxikus maszkulinitás nem csupán a nőkre, hanem a férfiakra is káros hatással fel. Az írónő többször is utal a regényében a szuperférfiakra, akiknek dagad az izma és úgy hiszik, hogy mindenki a lábuk előtt hever, de együtt bebizonyítja az olvasójának, hogy egy férfi nem attól lesz férfi, hogy erős, vagy jelen esetben harcos vadállat, aki az alvilág ura, hanem attól, hogy tudja, hogy tudja mit szeretne.

Engem nagyon megfogott Hádésznak ez a mondata: „Nekünk nem jutnak érzések, nem jut semmi más, csak a bujaság. És még csak nem is a vágy, csupán a trófeákkal való kérkedés. És ha nem vagy hajlandó ebben részt venni, akkor gyenge és értéktelen vagy, és…” Nagyon jól ábrázolja, hogy ez a típusú férfiábrázolása tényleg mennyire káros. Olykor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a fiúknak/férfiaknak is vannak érzéseik, elvárásokat támasztunk velük szemben és ha ezeket esetlegesen nem ugorják meg, akkor férfiatlannak aposztrofáljuk őket. Bea Fitzgerald azonban megmutatja a regényében, hogy egy érzelmes férfi is lehet erős, továbbá megmutatja, hogy milyen is egy kompromisszumokon alapuló, egyensúlyra törekvő, egészséges párkapcsolat. Ahol a két fél nem elnyomja, hanem kiegészíti egymást.

Nagyon szerettem még Sztüx karakterét, aki közeli barátságot ápolt Koréval azóta, hogy megérkezett az alvilágba, tulajdonképpen a bizalmasa lett.

A mai világban rengeteg olyan ifjúsági regény jelenik meg, ahol a szexualitás központi elemként jelenik meg, továbbá sok olyan írás van, amelyekben a toxikus párkapcsolat jelenik meg. Nagyon tetszett, hogy a szerző egy egészséges kapcsolatot mutatott be a regénye segítségével, szerintem kiemelten fontos, hogy ilyen példák is megjelenjenek a fiatalok előtt. Hádész és Koré kapcsolata a barátságon alapul, majd fokozatosan alakult át valami többé. Mikor azonban (végre) rájöttek arra, hogy mindketten többet éreznek nem rontottak ajtóstul a házba, szép lassan fedezték fel egymást ezen a téren is. Szerintem ez egy rendkívül fontos, ugyanakkor sajnos hiánypótló üzenet.

A borító nekem nagyon tetszik, a rózsaszín élfestés pedig külön szerelem.

Ha szeretitek az ilyen jellegű írásokat, akkor semmiképen se hagyjátok ki Bea Fitzgerald regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,3

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Read More

Adam Silvera - Becky Albertalli: What ​If It's Us? – Mi van, ha pont nekünk sikerül? (Mi van, ha pont nekünk sikerül? 1.)

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően ezúttal egy olyan könyvet olvashatunk Adam Silverától, amit nem egyedül írt, hanem Becky Albertallival közösen. Négy bloggerünk követte végig a történetet, hogy megtudja, az univerzum milyen sorsot szán Arthurnak és Bennek. Ha ti is velünk tartotok, egyikőtök a turné végén nyerhet egy példányt a könyvből.

ARTHUR csak a nyarat tölti New Yorkban, de ha valamit megtanult a Broadwayen, az az, hogy az univerzum akkor is képes elsöprő románcot produkálni, amikor a legkevésbé számítunk rá.

BEN úgy gondolja, hogy az univerzum inkább törődjön magával. Ha az univerzum az ő pártját fogná, akkor most nem egy dobozt kellene cipelnie a postára tele a volt barátja holmijaival.

De amikor Arthur és Ben csomagfeladás közben egymásba botlanak, akkor vajon pontosan mit is tartogat számukra az univerzum...?

Talán semmit. Végtére is, szakítanak.

Talán mindent. Végtére is, újra összejönnek.

De mi van akkor, ha háromszori újrakezdés után sem sikerül összehozniuk az első randit?

Mi van, ha Arthur túlságosan igyekszik, hogy működjön, Ben pedig nem eléggé?

Mi van, ha az élet tényleg nem olyan, mint egy Broadway-darab?

De mi van, ha mégis?

Mi van, ha nekünk sikerül?

Adam Silverát az elmút években fedeztem fel magamnak, eddig három regényét olvastam. A Mindketten meghalnak a végén és Az első, aki meghal a végén című írását nagyon szerettem, mindkét kötet összetörte a kis szívemet és úgy éreztem, hogy Adam Silvera nagyjából sportot űz a regényeiben abból, hogy megríkatja az olvasóit. Mindkét kötetet a szívembe zártam és nagyon megszerettem a szereplőket. Ugyan a Csak emlékeket hagytál nekem című írása annyira nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de összességében korrekt olvasmányélménynek bizonyult. Emiatt egy másodpercig sem volt kérdés számomra, hogy a legújabb, magyarul megjelenő regényét is szeretném majd sorra keríteni. Ráadásul a könyvet nem egyedül írta Adam Silvera, hanem Becky Albertallival közösen. Anno a Simon és a Homo sapiens lobbi nagy kedvencem volt. Emlékszem, csomó ideig nem is lehetett kapni a regényt, mert a kiadó nem adta ki újra és a kötetet kincsként őriztem a polcomon, mert engem teljesen levett a lábamról Simon és Blue története. Arra gondoltam, hogy ez a páros csak nagyszerűt alkothat és őszintén vártam, hogy végül milyen is lesz Adam Silvera és Becky Albertalli szerelemgyereke. 

Őszintén szólva nagyon vártam, hogy sorra kerítsem végre Arthur és Ben történetét. Egy igazán kedves és szívmelengető romantikus történetre vágytam, és hát azt kell mondanom, hogy nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. A Mi van, ha pont nekünk sikerül című könyv egy igazán őszinte kötet, melyben a szerzők bebizonyítják, hogy ez élet tényleg nem olyan, mint Broadway-darab. A szereplők nem tökéletes, romantikus hősök, sokkal inkább valódi, hús vér tinik, amilyenek akár mi is lehetnénk, vagy éppenséggel olyanok, mint amilyenek mi is voltunk. Olykor hibáznak, elesnek, aztán pedig felállnak. Szoronganak, hülyeségeket mondanak, kínos randikon vannak túl és nem tudják, hogy mit is kezdjenek egymással. Esendőek, de erősek, mert képesek arra, hogy felálljanak és továbbmenjenek, képesek tanulni a hibáikból és fejlődnek. 

Ugyan bevallom, nem lett számomra kedvenc ez a történet, de sokkal többet adott, mint amire számítottam. Nagyon tetszett, hogy olyan, mint maga az élet, filterek és mindenféle szépítés nélkül. Arthur és Ben tényleg nem túl ideális romantikus hős, de hát hogyan is lehetnének? Gondoljunk csak bele abba, hogy a való életben, milyen is egy 16-17 éves fiatal. Vagy gondoljunk vissza arra, hogy mi milyenek voltunk ennyi idősen. Biztos vagyok benne, hogy visszagondolva sokan érezzük úgy, hogy nem ez volt életünk legfényesebb időszaka. Talán kínosnak és kicsit bénácskának érezzük magunkat utólag. Tele voltunk frusztrációval és szorongással, még nem voltunk teljesen felnőttek, de már nem is voltunk gyerekek. Előttük állt az egész világ, de még álltunk készen arra, hogy kitárjuk szárnyainkat és repüljünk. És talán pontosan emiatt ennyire hiteles ez a regény, mert a két főszereplőnk is pontosan ilyen. Két átlagos tini, egy teljesen átlagos élethelyzetben. Emiatt biztos vagyok benne, hogy rengetegen tudnak azonosulni a két főszereplő problémájával. 

Egyiküknek még soha nem volt párkapcsolata, a másiknak pedig éppen most ért véget. Az egyik úgy érzi, hogy túlságosan sok, sokat beszél és olykor hülyeségek hagyják el a száját. A másikuk pedig túlságosan kevésnek érzi magát, úgy érzi, hogy ő nem lehet elég jó. Az egyikük túlkompenzálja a tapasztalatlanságát, a másik látszólag nem tesz semmilyen nagy erőfeszítést. De vajon mit tartogat számukra az univerzum? 

Nem tudtam eldönteni, hogy Ben, vagy Arthur szimpatikusabb-e számomra. Nem voltak rossz főszereplők, de engem valahogy nem ragadott annyira magával, mint amire számítottam. Úgy éreztem, hogy nem tudok kötődni a szereplőkhöz. Mindkét szereplő túlságosan távoli volt számomra, és bár sokszor eszembe juttatták tinikori önmagamat, de ez sajnos nem volt elég ahhoz, hogy berántsam engem a történet. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy milyen problémákkal szembesülnek a fiúk. Bár már abszolút kinőttem ebből a korból, de abszolút nosztalgikus hangulatban olvastam a kapcsolatuk alakulásáról. Abszolút felidézték a tini éveimet. Mivel én már kinőttem ebből a korból, így azonosulni nem tudtam a fiúkkal, de kedvesen, mosolyogva olvastam végig a történetüket. Bár kedvencet nem avattam, de kíváncsi vagyok a folytatásra is 

Több értékes gondolat is megmaradt bennem olvasás után, de amit igazán ki szeretnék emelni az egy olyan pont, ami az én életemben is jelen van. Ez minimális spoiler lesz ugyan, de mivel nem a fő cselekménnyel kapcsolatos, így nézzétek el nekem. A könyvben többször is felmerül az a kérdés, hogy vajon van-e értelme egy barátságot kockáztatni. Mi van akkor, ha két ember egy kicsit többet kezd el érezni egymás iránt? Ha nem működik a dolog, akkor hogyan tovább? Végül pedig levonják azt a konszenzust, hogy mindenképpen érdemes esélyt adni, hiszen lehet, hogy nem működik. De mi van akkor, ha igen? És bár ez a kérdés nem feltétlenül értelmezhető a tinik szempontjából, mert bár én is ismerek ellenpéldát, de azért lássuk be, 16-17 évesen azért az ember viszonylag ritkán találja meg az igazit, akivel leélheti az egész életét. De azt azért szeretném elmondani, hogy hasonlóan vélekedek én is. Mindenképpen érdemes kockáztatni, hiszen kevés jobb dolog van, mint amikor az embernek a legjobb barátja, lelkitársa egyben az élete párja is. Én már csak tudom, hiszen pontosan így voltunk Miklóssal is. Tudom tudom, ez nem tartozik annyira a történethez, de azért belőlem egy kicsit kikívánkozott a dolog. 

A kötet rendkívül könnyen és gyorsan olvasható, és bár nem pont azt a befejezést kaptam, amire vágytam, de összességében ki tudtam vele egyezni. Mondjuk annak azért örülök ,hogy van folytatás, így azért még bízom abban, hogy az univerzum úgy alakítja a dolgokat, ahogyan én azt elképzeltem. 

A Hamilton című musicalhez abszolút meghozta a kedvemet, de Dear Evan Hansen viszont már eddig is nagy kedvenc volt, szóval tuti meghallgatom a hétvégén újra az egész albumot. :)

Összességében bár nem lett nálam kedvenc, de azért tudom ajánlani nektek Adam Silvera és Becky Albertalli regényét. Egy igazán életszagú történet két fiúról, akiket összehozott az univerzum. Az pedig, miként alakult a történetük, már rajtuk múlik. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

LMBTQ+ történetekből keresünk ezúttal olyan párokat, akiket végül a viszontagságok ellenére összehozott az univerzum. A ti dolgotok annyi, hogy beírjátok a pár nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN PÁROSOM

Egy srác e-mailezni kezd egy másik titokzatos meleg sráccal, akiről csak annyit tud, hogy ugyanabba az iskolába jár, mint ő. A gondok akkor kezdődnek, amikor az iskolai gépen válaszol neki, és elfelejt kijelentkezni a levelezőrendszerből.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

01. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 12. Csak olvass!

01. 14. Sorok között

01. 16. Hagyjatok! Olvasok!

Read More

Charlotte Brontë: Villette + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Charlotte Brontë Villette című regénye kapott szép, új köntöst. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lucy Snowe történetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyeremény is. 

A magány és elszigeteltség, valamint a viszonzatlan szerelem megindító regénye egy olyan hősnő tolmácsolásában, aki elhatározta, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére megőrzi függetlenségét.
Lucy Snowe, az egyedülálló hajadon kihajózik Angliából, hogy egy bentlakásos leányiskolában találjon munkát Villette kisvárosban. Az igazgatónő, Madame Beck ellenségeskedésével és saját összetett érzelmeivel is meg kell küzdenie, amikor először az iskola fiatal és jóképű angol orvosa, majd a szigorú professzor, Paul Emanuel iránt érez vonzalmat. Bár a férfi kezdetben parancsolgató és kritikus a lánnyal, de lassan kimutatja érdeklődését Lucy elméje és szíve iránt egyaránt. Megállapodnak, hogy a lány misszionáriusi munkája után eljegyzik egymás, azonban...

A Brontë nővérek nagy kedvencek számomra, így óriási lelkesedéssel vártam,  hogy sorra keríthessem Charlotte Villette című regényét is. A könyv először 1853-ban jelent meg, ez Charlotte Brontë negyedik, önéletrajzi indíttatású műve, amelyben saját, boldogtalan brüsszeli nevelőnői élményeire támaszkodik. Egyes kritikusok szerint ez a regénye a jóval ismertebb Jane Eyre-t is felülmúlja. Bár ugyan nálam nem lesz óriási kedvenc ez a mű, egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Érdekes olvasmány volt, Lucy Snowe karakterét pedig a szívembe zártam.

A Villette című kötet nem egy könnyed olvasmány, sem méretében, sem pedig műfajában. A közel 600 oldalas regény nem éppen táskakompatibilis verzió, tömegközlekedésen csak nehézkesen lehet olvasni, nekem például kissé meg is fájdult a csuklóm tőle. A légkör nem annyira fájdalmas és fullasztó, mint mondjuk Thomas Hardy Egy tiszta nő című művében, de nem is egy tipikus lányregény. A fájdalom és a magány erősen jelen van a regényben, ez pedig kissé borongóssá teszi az egész könyvet. Ha összehasonlítom ezt a könyvet a többi általam olvasott Brontë regénnyel talán ez tetszett a legkevésbé, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne zseniális Charlotte munkája. 

A cselekmény az 1800-as években, a viktoriánus korban játszódik. A korszakot definiálni igen nehéz, mivel elsősorban nem formai jegyeket, hanem inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Egyértelműen egy olyan korszakról beszélünk, ahol a nők legfontosabb szerepe és feladata az volt, hogy feleségként és anyaként a férjük oldalán tündököljenek. A rangon alul házasodás nem volt általános jellegű, hiszen a romantikus képzelgéseknél magasabbra becsült dolog volt a társadalmi státusz és a vagyoni helyzet. Lucy Snowe egy rendkívül erős karakter, akinek rengeteg fájdalom és szenvedés jutott osztályrészül. Abban a korban, amikor általánosan elismert igazság volt, hogy ebben az erősen patriarchális rendszerben mi is egy nő feladata, rendkívül inspiráló gondolat volt a legidősebb Brontë nővértől, hogy egy olyan karaktert válasszon főszereplőnek, aki kénytelen gondoskodnia saját magáról. Hiszen Lucynak munkát kell vállalnia, hogy eltartsa magát. Útja Villette-be vezet egy francia kisvárosba, amelyet az írónő tulajdonképpen Brüsszelről mintázott.

A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább a visszafogott humora és érdekes társadalmi korrajza az, ami megragadja az olvasóját. A könyv egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a már fentebb is említett társadalmi korrajz. Charlotte Brontë igazán érdekes és izgalmas karaktereket vonultat fel regényében. A regényben megjelenik a függetlenségre törekvő, alacsonyabb rangú, de sorsába beletörődő angoltanárnő és a lecsúszott osztálybeli, de feltörekvő fiatal lány is. Emellett pedig nagyon érdekesen megjeleníti a protestáns és katolikus vallás közötti harcot is. 

Az egyes szám első személyben elbeszélt történet egy nő élettörténetét meséli el annak legfontosabb állomásaival.  Lucyt 14 évesen ismerjük meg, később pedig a szemünk láttára vág neki az ismeretlennek. Angliát elhagyván Villette bentlakásos leányiskolájában helyezkedik el angoltanítóként. Itt találkozik a városban orvosként praktizáló, jóképű Johnnal, valamint a látszólag rideg irodalomtanárral, Paullal. Lucy szívében kétféle vonzalom ébred a két férfi iránt, ám a lánynak ebben hamarosan vetélytársai is akadnak. A regény romantikus bonyodalmai során végül tisztázódik, melyik férfihoz vonzódik teljes szívből, és melyikük viszonozza érzelmeit. Lucy Snowe jelleme és sorsa mely sok hasonlóságot mutat magával az írónőével azt láttatja, hogy a magány sivár pusztasággá képes változtatni mindent. Ahogy azonban haladunk előre az időben, úgy nyílik ki Lucy karaktere egyre jobban és jobban. Lucy karaktere rendkívül inspiráló, hihetetlenül bátor és erős karakter, aki nem ismer félelmet. Remek megfigyelő, és igazán intelligens, magát mégis szürkének és jelentéktelennek érzi. Sokáig úgy gondolja, hogy ő nem érdemli meg a boldogságot, de megnyílik a szíve és bár először viszonzatlanul marad a vonzalma, végül mégis esélyt kaphat a boldogságra. 

Nagyon imádtam ezt a csodálatos kiadást, biztos vagyok benne, hogy kiemelt helye lesz a kötetnek a polcomon. Olyan jó látni, hogy a kiadó ennyire a szívén viseli ezeknek a könyveknek a sorsát, őszintén bízom abban, hogy még sok ilyen nagyszerű és klasszikus történet kap majd új köntöst. Én biztos benevezek majd az összesre. Természetesen nem minden a csinos borító, ezt én is tudom, de talán ezeknek köszönhetően a fiatalabb korosztály is szívesen lapozgatja majd ezeket a klasszikusokat. 

Összességébén én nagyon élveztem a könyvet és nem véletlenül imádom ennyire a Brontë nővérek munkásságát. Bár úgy néz ki, hogy a Villette nem válik igazán nagy kedvenccé, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. A könyv nyelvezete és stílusa nagyszerű. Talán ha kicsit nyugalmasabb időszakban olvastam volna, még jobban el tudtam volna mélyedni benne. Ha szeretitek az Örök kedvencek sorozatot, vagy az angol irodalmat, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a Villette című regényt sem. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.  

Nyereményjáték

A Villette című regény a 19. századi irodalom egyik kiemelkedő darabja. Ebben a játékban most minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely hasonló korszakban íródott. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“A szeretet önmagunknál kezdődik, úgy mondják.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

12.11.: Csak olvass!

12.13.: Szembetűnő

12.16.: Könyv és más

12.19.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More

Király Anikó: Mamusz, ​bejgli, szerelem + Nyereményjáték

Sziasztok!

Öt év után, legnagyobb örömünkre végre megjelent Király Anikó Strand, ​papucs, szerelem című sorozatának második része, mely a balatoni nyár után ezúttal hamisítatlan karácsonyi hangulatot ígér! Tartsatok három bloggerünkkel a Mamusz, ​bejgli, szerelem blogturnéján, és nyerjétek meg a Menő Könyvek által felajánlott példányt! 

A ​"Vadkacsa hadművelet" után pár évvel Bogi édesanyja utazási irodájában dolgozik. Bár imádja mások utazásait szervezni, az adventi vásárokkal nincs kibékülve, sőt magával a karácsonnyal is hadilábon áll, mivel gyerekkorában éppen az ünnepek alatt váltak el a szülei.

Robi, Bogi főttkukorica- és fotóbolond barátja szeretné, ha a lány átérezné a karácsony szívmelengető hangulatát. Persze ezt nem egyszerű megvalósítani, ha Bogit Bugyinak hívja a féltestvére, édesanyja körül felbukkan régi iskolás szerelme, az édesapja pedig életében először valódi majrézás tüneteit produkálja közelgő osztálytalálkozója miatt. Mindennek a tetejébe maga Robi is furcsán viselkedik, ráadásul Boginak el kell döntenie, tovább viszi-e a családi vállalkozást, és ha igen, egyáltalán melyiket?

Két jegygyűrű, egy lista, egy vizsgamunka, egy guruló és egy sima étterem, egy kemping (ami már nem romos), egy utazási iroda, egy régi és egy új szerelem, négy adventi vasárnap, no meg egy felejthetetlen karácsony a Balaton partján.

A Mamusz, bejgli szerelem című regény már a hatodik elolvasott Király Anikó regényem és biztosan állíthatom, hogy nem is az utolsó. A balszerencsés babák sorozat és A balatoni sellő című könyve után, végre megismerkedhettem Bogival, a Vadkacsa-hadművelettel és a kempinggel. 

Nagyon mókás amúgy, mert nagyjából egy héttel ezelőtt fejeztem be a Strand, papucs, szerelem című történetet. Még Anikó mondta a Könyvfesztiválon az egyik beszélgetésen, hogy volt némi bája annak, hogy nyáron, a legmelegebb napokban egy karácsonyi történeten dolgozott. Nos jelentem, az is izgalmas, ha az ember olyan napokon olvas a nyári hőségről és Balatonról, amikor a a hőmérséklet 0 fokhoz közelít. Ugyan sok dolgot szeretek az késő őszben és télben (advent, karácsony, kötött pulcsik, sál), de fázni utálok. Legszívesebben visszamenekültem volna a nyárba. Most meg itt vagyok, elolvastam a kötet folytatását és legszívesebben a karácsonyhoz ugranék, ugyanis Bogival ellentétben én már november 1. után elkezdek karácsonyi lázban égni. Szóval amúgy tényleg, konkrétan egy hét leforgása alatt késő őszből nyárba, nyárból pedig a nagyon hideg őszbe plusz télbe ugrottam, és az a helyzet, hogy én ezt így együtt nagyon szerettem. A legjobb abban, hogy egymás után olvastam a két könyvet ez volt, hogy nekem nem kellett túlságosan sokáig hiányolnom Bogit, Robit, Somát és Arnoldot, a Vadkacsa kempinget és a hamisítatlan balatoni életérzést. Szóval abszolút nem panaszkodom, csak mókás látni a kontrasztot. 

A Mamusz, bejgli szerelem tökéletes komfortolvasmányok számomra. Nagyon jó kis ifjúsági kötet a karácsonyi, adventi időszakra. A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a kedves szereplőktől. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó humora engem teljesen levett a lábamról. Olvasás közben sokszor felnevettem, jó volt ismét elmerülni egy ilyen típusú regényben. 

Mind a Strand, papucs szerelem mind pedig a Mamusz, bejgli, szerelem különösen kedves lett a szívemnek. Veszprémi lány vagyok, a Balaton közelsége mindig természetes volt számomra. Egyszerűen nem tudok olyan évet felidézni az elmúlt 33 évem során, amikor legalább egyszer ne sétáltunk volna egyet a családommal Balatonfüreden. A Tagore-sétány és a kikötő szerves részét képezi az életemnek, mondhatnak nincsen nyár ezek nélkül. Mindig jó szívvel emlékszem ezekre a sétákra és hajókázásokra. Ha a Vadkacsa kemping tényleg létezne, én tuti rendszeresen látogatnám, főleg most, hogy a második részben megbizonyosodhatunk róla, hogy milyen gyökeres változások mentek végbe. Igazi turistacsalogató kis hely lett, imádnék néhány hetet eltölteni a bolondos csapat társaságában. 

A történetből megtudhatjuk, hogy Bogi (vagy ahogy az adventi időszakban Robi hívja Bogrincs) miért nem szereti annyira ezt az időszakot. Ugyan lista nem készült arról, hogy mit nem szeretne megtenni az ünnepek alatt, de ezt a hiányosságot mindenképpen pótolja egy iskolás dolgozat, melyet arról írt, hogy miért nem szereti a decembert. 

Bogi immár felnőttebb, 5 évvel idősebb, de szerencsére semmit sem változott. Elképesztő dolgok történnek vele rendre, talán az egyik legszerencsétlenebb karakter, akiről olvastam. Az állandó bénázása azonban még emberközelibbé és szerethetőbbé teszi őt. Nem egy tökéletes, steril valaki, hanem igazi hús-vér ember, aki néha elesik (olykor szó szerint), de mindig feláll és tovább megy. Kicsit emlékeztet magamra, főleg a stílusa és a szarkasztikus humora, de szerencsére feleannyira sem vagyok szerencsétlen mint ő. Mindenestre tuti megtalálnánk a közös hangot. 

Az eltelt időszakban igazán komollyá vált a kapcsolata Robival, ez pedig rendesen megijeszti őt. A szülei házasságát látva fél attól, hogy Robi és az ő kapcsolata is tönkre megy. Vajon képes lesz túllépni ezeken a dolgokon? És megszereti vajon a decembert?

A könyvben megjelennek a régi kedves ismerősök (Robi, Soma, Arnold, Misi) de újabb karaktereket is megismerünk, köztük egy ismert írót Sidet és fiát Marcit (aki a Morci becenévre hallgat, mert egy igazán morgós kamasz). Nekem határozottan Arnold a kedvenc karakterem (az első részben is ő volt amúgy), tiszta lökött az az ember, imádnék a barátja lenni. Bevallom, a fülszöveg alapján számomra teljesen egyértelmű volt, hogy vajon mi lehet a második jegygyűrű, szóval amikor vészesen fogyni kezdtek a lapok, egyre jobban drukkoltam, hogy végre megkerüljön. Imádtam látni, hogy Bogi mennyit fejlődött az évek során, és bár az anyukája nem, én azért kerek perec kimondom, hogy Bogi és Robi olyan, mint a borsó meg a héja, igazi lelki társak, akik remélem örökkön örökké együtt maradnak majd. 

Nagyon tetszett, hogy Arnold és Zoltán (a fiú édesapja) helyzete is valamilyen szinten középpontba került. Mindketten rendkívül erős személyiségek, így nehezen ment számukra a zöld ágra vergődés. De talán karácsonyi csodaként az ő kapcsolatuk is normalizálódhat. 

Jó élmény volt elmerülni ebben az igazán szerethető ifjúsági karácsonyi történetben, az első rész után most még jobban megszerettem a szereplőket így kicsit nehezen szakadok el tőlük. A forró csokit menthetetlenül megkívántam, szóval, ha valaki látja Arnoldot, akkor sikítson és küldöm a címemet. Egy jegecmacis bögrében nekem is pont jó lenne. 

A Mamusz, bejgli, szerelem nekem egy kicsit jobban tetszett az első résznél, már csak a decemberi időszak miatt is verhetetlen számomra. Nagyon érdekes látni amúgy, hiszen egy héten belül elolvastam tulajdonképpen Anikó első és utolsó könyvét. Olyan jó, hogy tényleg semmit sem veszített a stílusából, a humorát pedig imádom (tudom, hogy már írtam egyszer, de ezt nem lehet elégszer elmondani).

Számomra ő az egyik legszerethetőbb magyar ifjúsági író, akinek az újonnan megjelent regénye instant vétel számomra még akkor is, ha nagyon nem én vagyok a célközönsége. Az új regénye tökéletes folytatása (és lezárása?) Bogi történetének, bár azért egy novellát majd szeretnék olvasni az esetleges nagy  napról, amikor minden a feje tetejére áll, mégis úgy lesz tökéletes az egész, ahogy van. 

Ha szeretitek a Strand, papucs, szerelem című könyvet akkor azért, ha nem ismertétek eddig Anikót, akkor azért, ha valami kedves és szerethető karácsonyi történetre vágytok, akkor pedig azért olvassátok el a Mamusz, bejgli, szerelem című könyvet. Legyetek akár megrögzött Grincsek, vagy karácsonyimádó fanatikusok a kötet nagyszerű választás az ünnepek előtt. Ha pedig jósolni szeretnétek bejgliből, akkor szívből kívánom, hogy diós ízesítésűt fogjatok ki. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Király Anikó további könyvei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafllecopter-doboz megfelelő helyére! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“Nos, a mostnál nincs igazán jobb és izgalmasabb pillanat az ember életében, nem gondolja?”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

Blogturné Klub

11.25. - Könyv és más

11.27. - Szembetűnő

11.29. - Csak olvass!

Read More

Elizabeth Lim: Hat ​bíborszín darumadár + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Menő Könyveknek köszönhetően már hazánkban is olvasható Elizabeth Lim nagysikerű, regénye, A hat bíborszín darumadár. Ráadásul a kiadónak hála, szemet gyönyörködtető, éldekorált változatban szerezhetik be a történetet a magyar olvasók. Az ázsiai mesék és mítoszok világából merítkező fantasy bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Shiori'anma és a hat darumadár történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Egy száműzött hercegnő, egy alakváltó sárkány, hat elvarázsolt darumadár és egy irtózatos átok... Ez a mesék és mítoszok világából merítkező fantasy elvarázsolja az olvasóit.

Shiori'anma, Kiata hercegnője titkot őriz. Tiltott varázserőt birtokol. Rejtett képességére az eljegyzési ünnepség reggelén derül fény, mikor elveszíti az uralmát felette. Eleinte úgy tűnik, a véletlen a kezére játszik, hiszen lemondják az esküvőt, amit sosem akart, ám egyúttal magára vonja mostohaanyja, Raikama figyelmét is.

Raikama, aki ugyancsak varázserővel bír, Shiroi bátyjait darumadárrá változtatja, s megtiltja a lánynak, hogy bárkinek is szóljon erről; ha csak egy szó is elhagyja a száját, egy testvére meghal.

Shiroi magára maradva, némán és nincstelenül bátyjai felkutatására indul, s eközben fényt derít az összeesküvésre, amely a trónt fenyegeti. Csakis ő mentheti meg a királyságot, ám ehhez meg kell ajándékoznia bizalmával egy papírmadarat, egy szeszélyes sárkányt és a fiút, akivel frigyre kellett volna lépnie. És ez még nem elég: varázserejét, amelyet egész életében titkolt, fel kell szítania, bármibe is kerül...

Az idei, 2023-as év rendkívül izgalmas volt számomra (és még nincs vége), hiszen rengeteg olyan kötet jelent meg, amelyet mindennél jobban vártam. Rengeteg nagyszerű olvasmányélményen és néhány csalódáson is túl vagyok, így nagy reményekkel és óriási izgalommal vágtam bele az olvasásba. Elizabeth Lim neve azóta nem ismeretlen számomra, mióta a Sorsfordító történetek sorozatban megjelentek az írásai. A Mulan története az egyik legnagyobb kedvencemmé vált, miatta kezdett el érdekelni az ázsiai mesék és mondák világa. Nagyon tehetséges írónak tartottam már akkor, így beszereztem a Six Crimson Cranes duológiáját. Idén mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a könyvet, így fel is írtam a TBR listámra. Mire talán eljutottam volna oda, hogy sorra kerítsem, a Menő Könyvek oldalán megláttam, hogy érkezik magyarul is a történet, így végül inkább megvártam ezt a kötetet is, és magyar nyelven olvastam a regényt. (Ha kicsivel több időm lett volna, bevállaltam volna a hibrid olvasást, de most csak belekukkantottam az angolba). 

A várakozásaim és túláradó lelkesedésem miatt volt bennem egy kis félsz, hogy túlságosan nagy elvárásokat támasztok a történettel szemben és csalódni fogok majd, de szerencsére ez nem történt meg. A Hat bíborszín darumadár nekem nagyon bejött és hihetetlen lelkesedéssel várom már most a folytatását. 

A Hat bíborszín darumadár egy igazán érdekes és izgalmas fantasy könyv, melyben markánsan megjelenik az ázsiai kultúra. Egy történet a család és a szeretet erejéről, arról, hogy a büszkeségünk és balítéletünk olykor mennyire tévútra vihet minket és arról, hogy még a legsötétebb időkban sem szabad feladni, menni kell és küzdeni, amíg csak képesek vagyunk rá. Néha nem minden az, aminek látszik és egy átokról is kiderülhet, hogy többről szól, mint amit az ember elsőre gondolna.

A mese A hat hattyú című Grimm mesére építkezik, azt azonban egy magasabb és izgalmasabb szintre emeli. Az ázsiai atmoszféra nagyon jót tett a mesének, egyszerűen imádtam. A sors fonala már A lány, aki a tenger alá esett című mesében elvarázsolt, szerettem, hogy itt is nagy szerepet kap. 

A cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, az atmoszféra és a mitológiai világ egyszerűen zseniális. Őszinte leszek veletek, az elején azért aggódtam. A történet első fele kevésbé nyert meg magának. Az elején egészen az átokig kifejezetten tetszett, azt követően azonban számomra kissé leült a történet. Már éppen aggódni kezdtem, mikor aztán Északon folytatódott a történet, onnantól kezdve pedig le sem tudtam tenni a kezemből. A kötet első fele talán szükségszerűtlenül túlírt kissé, de ha így folytatódott volna sem tudtam volna utálni a könyvet, hiszen maga az atmoszféra, az átok, Takkan és Shiori karaktere teljesen megvett magának. Így viszont, hogy a második felében sokkal érdekesebb volt a cselekmény, nyugodtabb szívvel lelkesedek Elizabeth Lim regényéről. 

Bevallom, a csavarok jelentős része engem nem ért váratlanul, valahogy a zsigereimben éreztem a főbb fordulatokat, de ettől függetlenül a kötet második része egy másodpercig sem volt unalmas számomra. 

Shiori óriási utat járt be. Felelőtlen és talán kissé elkényeztetett hercegnőként indult, de végül olyan erős karakterré változott, aki kész arra, hogy megmenste az egész családját és a császárságot is. Az események megkeményítették, de nem vált szívtelenné. Egy igazán erős és kompetens karakterré változott, aki kész arra, hogy megvátsa az egész világot. 

Takkan (ó Takkan 💓) tökéletesen kiegészíti őt. Az első pillanattól kezdve kedvesen viselkedik a lánnyal, még akkor is, ha az átok miatt nem is tudja, hogy ki is ő valójában. Egy igazán erős és kedves karakter, szinte valószínűtlenül nagyszerű. Erős, kedves, művészi jellem, aki nem retten meg a harcoktól sem. Tipikus bookboyfriend,az én szívembe őrülten belopta magát. Nem egy toxikus jellem, empatikus, bátor, figyelmes tényleg a tökéletes könyves férfi. Én konkrétan szerelmes lettem belé, szóval új örök kedvencet avattam. 

Shiori testvéreit nagyon megkedveltem, szerettem, ahogy összetartottak. Nagyon drukkoltam, hogy sikerüljön megtörni az átkot, de bevallom, a nevüket nem jegyeztem meg, vagy legalábbis nem az összesnek. Bár fontos szereplői a történetnek, de végig háttérben maradnak, egyértelműen nem szánt nekik nagyobb szerepet az írónő. 

Seryu karaktere nagyon tetszett, bár nem termett túl sok babér neki ebben a részben, remélem a folytatásban hangsúlyosabb szerepet kap. 

A borító egy igazi csoda, borzasztóan boldog vagyok, hogy meghagyta a kiadó, az éldekorált változat pedig igazi szerelem. Nagyon tetszik ez a kiadás, örülök, hogy a magyar változat ennyire szemet gyönyörködtető. Csak néhány oldalt olvastam angolul, így a fordításról túl sokat nem tudok mondani, de amit láttam, az jónak tűnt. Az biztos, hogy a könyv hangulata nagyszerű, ez pedig nagyban a fordításnak is köszönhető, hiszen vitathatatlanul gördülékeny és élvezetes olvasmány. 

Bár nem hibátlan, én mégis nagyon élveztem az olvasást. Ha szeretitek az ázsiai jellegű történeteket, akkor csak ajánlani tudom Elizabeth Lim regényét. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4,2

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“– Néha nem a véreid között lelsz családra, hanem máshol.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

11.24.: Csak olvass!

11.26.: Hagyjatok! Olvasok!

11.28.: Fanni's Library

11.30.: Readinspo

12.02.: Utószó

12.04.: Sorok között

12.05.: Könyv és más

12.06.: Spirit Bliss Sárga könyves út

12.08.: Dreamworld

Read More

Soman Chainani: Szörnyek ​és Szépek - Tizenkét borzongató mese + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Jók és Rosszak Iskolája szerzője, Soman Chainani ismét a fantázia világába kalauzol el bennünket. Ezúttal ismert, klasszikus mesék átiratait olvashatjuk tőle, melyek a borzongatás jegyében íródtak. A horror műfaját kevésbé szeretőknek, de Halloween idején rémségekre vágyóknak ajánljuk. És ne feledjétek, ha velünk tartotok a turné során, lehetőségetek van szert tenni egy példányra a könyvből!

Azt hiszed, hogy ismered a régi meséket? Tévedsz. Semmit sem tudsz róluk.

A Jók és Rosszak Iskolája című népszerű sorozat szerzője, Soman Chainani ezúttal tizenkét klasszikus mesét írt át, úgy, hogy azok a mai fiatalokat is megszólítsák. A különleges hangulatú történetek mintha lelkünk legbelső zugait is ismernék, mintha közvetlenül rólunk és hozzánk szólnának…

A borzongató történetek lázadó főhőseit rejtélyes, varázslatos világ veszi körül. Mindegyikük azért küzd, hogy feltárja a szívében rejtőző igazságot, amely az élet titkát rejti… na meg a halálét.

A herceg, akit minden este meglátogat valaki…

A szépséges lány, aki úgy küzd, mint egy szörnyeteg…

A fiú, aki elhatározza, hogy nem lesz áldozat…

A boldogsághoz vezető ösvény, amely eltűnik… és később újra előbukkan.

Lapozz tovább, ha mersz…

Ahogy egy kicsit borongósabbra fordul az időjárás, nekem is kedvem támad némi borzongató olvasmány után nézni. Alapjáraton nem vagyok horror rajongó (ennek ellenére rendszeresen látogatom a mozikat, mert Miklós imádja a műfajt), de nem azért, mert félek tőlük. Inkább az az oka, hogy ritkán találok olyat, ami tényleg elgondolkodtat és hatással van rám.  

Soman Chainani könyve az első pillanattól kezdve tetszett, egyrészről imádom a mesék különböző átiratait, másrészről kíváncsian vártam, hogy mivel rukkol elő a szerző, hogyan csavar egyet a már jól ismert meséken úgy, hogy azok igazi, hátborzongató élményt nyújtsanak. 

A Szörnyek ​és Szépek egy érdekes, izgalmas és olvasmányos ifjúsági könyv. A könyv hangulata egyedi, néhol kicsit furcsa és groteszk, máshol pedig meglehetősen izgalmas. Ugyan nem tetszett minden történet egyformán, de egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Bevallom kicsit másra számítottam, azt hittem, hogy sokkal borzongatóbb és horrorisztikusabb élményben lesz részem. Ez azonban nem így volt. A mesék egyáltalán nem voltak félelmetesek, bár azt is be kell vallanom, hogy néha elképesztő módon meghökkentettek, így mindenképpen érdekes komfortzónából kilépésnek bizonyult. 

A kötet 12 ismert Grimm mesét dolgozott fel 21. századi köntösben. Soman Chainani szerint a legtöbb mese eredeti célja nem a szórakoztatás, hanem az útmutatás. Állítása szerint ezek a történetek olyan élethelyzeteket dolgoznak fel, amelyekkel egyszer mindenkinek szembe kell néznie. Így sokszor félelmetesek és nyugtalanítóak, pontosan úgy, ahogyan a való világ is az. Ebben könyvben azonban az volt a célja, hogy olyan módon írja át ezeket az ismert történeteket,  hogy azok a körülöttünk lévő világra reflektáljanak a mai olvasó számára. Ezekkel a történetekkel az író leginkább az útkereső kamaszokat és a felnőtteket kívánja megszólítani.

Ahogy általában az lenni szokott egy ilyen jellegű kötetben, nem minden történet egyforma. Vannak szerethetőbb és kevésbé szerethető történetek is. A mesék határozottan újszerűek voltak, Soman Chainani érezhetően beemelt olyan modernkori kérdéseket és problémákat, mint a bőrszín vagy éppen a feminizmus kérdése. De megjelenik benne a családi kötődések, a szabad szerelem és a felnőtté válás kérdése is. 

Ezek egyes esetekben érdekes pluszt adtak a történetnek, egy újabb szintre emelték a már jól ismert történetet. Azt azonban fontos kiemelni, hogy ez az újszerű megközelítés nem minden mesének állt jól, néha kissé erőltetettnek hatott a végeredmény. Míg Pán Péter, vagy Jancsi és Julisa történetét kifejezetten kedveltem, addig Rózsapiros meséjével egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. 

A kötet nyelvezetét nehezen szoktam meg, általában jobban szeretem a lírai mondatokat, én úgy érzékeltem, hogy itt inkább a hétköznapi lazább szövegstílus dominált. Ez persze nem feltétlen baj, hiszen a kötet nem titkolt célja, hogy a fiatal korosztályt szólítsa meg és számukra nyújtson érdekes és izgalmas olvasmányélményt. 

A könyv legnagyobb erőssége talán az, hogy minden egyes mesében van legalább egy momentum,  amely elgondolkodtatja az olvasóját. Vajon mennyire fontos a bőrszín? Mit tegyünk, ha nem akarunk áldozatokká válni?

Úgy érzem, hogy a kötet határozottan kíván némi nyitottságot  az olvasójától. A történetek ugyan érdekesek és sokszor izgalmasak, de ha valakit nem érdekelnek a fentebb is említett témák, akkor vélhetően nem fogja élvezni a könyv olvasását. De ha egy kicsit el tudunk szakadni a megszokástól, akkor tényleg egy érdekes élményben lehet részünk. 

A könyvben szereplő illusztrációk nagyszerűek, rengeteget hozzáadnak az olvasás élményéhez. A kötet egy igazán remek és minőségi kiadvány, csak gratulálni tudok a kiadónak érte. 

Összességében érdekes élmény volt Soman Chainani kötete. Új kedvencet ugyan nem avattam, de jó kis komfortzónából kilépős olvasmány volt. Ha szeretitek a meghökkentő történeteket, vagy az újszerű köntösbe csomagolt jól ismert meséket, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a könyvnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,9

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunkban a könyvből hozunk rövid idézeteket – minden meséből csak egyet. A feladatotok, hogy kitaláljátok, az idézetek mely ismert, klasszikus mese átiratából származhatnak (pl. Hófehérke, Rumpelstiltskin).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“- Milyen játékot akarsz játszani?

- Azt akarom, hogy találd ki a nevemet - feleli az ördög. - Ha helyes a válasz, akkor segítek neked.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

11.04. Readinspo

11.06. Könyv és más

11.09. Hagyjatok! Olvasok!

11.12. KönyvParfé

11.14. Csak olvass!

11.16. Dreamworld

11.18. Szembetűnő

Read More

Julie Murphy: If ​the Shoe Fits – Én, a cipő meg a nagy Ő + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Julie Murphy rajongók legnagyobb örömére, az írónőnek már a harmadik könyve olvasható magyarul. Legújabb kötete, az Én, a cipő meg a nagy Ő a Menő Könyvek gondozásában jelent meg. Tartsatok velünk, ismerjük meg közösen Cindyt, aki a történet szerint az első és egyetlen plus-size versenyző a valóságshow történetében. Kukkantsunk be együtt egy párválasztó műsor kulisszái mögé és ha nektek kedvez a szerencse a kiadónak köszönhetően meg is nyerhetitek a kötetet. 

Cindy imádja a cipőket, egy helyes masni vagy egy divatos sarok az önkifejezésének az eszköze. Divatmegszállottként és molett lányként sosem talál rá illő dizájner-ruhadarabokat, de a cipők sosem hagyják cserben.

Amikor megszerzi a tervezői diplomáját, nem tudja, mihez kezdjen, és hazaköltözik a mostohaanyjához, Erica Tremaine-hez, a világ legnagyobb párkereső valóságshowjának produceréhez. Amikor az utolsó pillanatban kiesik egy lány a műsorból, hirtelen Cindy kerül a rivaldafénybe. Talán ha megvillantja a tévében a menő cipőkollekcióját, akkor az lökést jelenthet a karrierjében is. És addig is miért ne randizgasson a partiképes nagy Ő-vel?

De mivel ő az első és egyetlen plus-size versenyző a műsorban, egyik napról a másikra kész szenzációvá és a testpozitivitás ikonjává válik. És ami még elképzelhetetlenebb: valóban beleszeret a hercegbe! Cindy ad egy esélyt a sorsnak, hogy a kétértelmű bókok, az alattomos műsorkészítők és a kétszínű játékostársak ellenére végig tudja vinni ezt az egészet, úgy, hogy a szíve nem törik darabokra a kalandos út során.

Julie Murphy neve ugyan elsőre nem volt számomra ismerős, de ahogy utánanéztem az írónő munkásságának rájöttem, hogy ez már a harmadik könyve, amely megjelent kis hazánkban. A másik két regényét ugyan nem olvastam, de az Én, a cipő meg a nagy Ő című írását nagy lelkesedéssel vártam. Jómagam sem vagyok egy karcsú nádszál és viszonylag kevés női plus-size főszereplőt ismerek, így nagyon kíváncsian vártam Cindy történetét. Ugyan én nem nézek általában A Nagy Ő típusú műsorokat, de Dancsó Petit nagyon csípem, így ha valami ilyen jellegű műsor indul, akkor nagyjából ismerem a főbb eseményeket az ő videóiból. (Amúgy nagyon vicces, mert miközben olvastam Julie Murphy regényét, néha az agyamban felcsendült a Jákob Zoli és a tűzpiros Ferrari című dal ezen egyetlen sora.) De alapvetően nem érdekelnek ezek a valóságshowk. Az viszont mindig meglep, hogy Amerikában például mekkora múltja van az ilyen műsoroknak és mennyi évadot megélt náluk például A Nagy Ő. Így biztos vagyok  benne, hogy ez a regény nagy népszerűségnek örvend. Az sem lepne meg, ha film változat készülne egyszer belőle. :)

A történet szerint Cindy bekerült egy ilyen versenybe, ahol több másik lánnyal versengeni kezd egy fiatal férfi szerelméért. Ami azonban kezdetben remek lehetőségnek és jó reklámnak tűnt számára, az nagyon gyorsan valósággá válik. Megkedveli a fiút, ez pedig sokkal bonyolultabbá teszi a dolgokat. De vajon mi a valóság és mi az, ami csupán a műsornak szól? Képes lesz Cindy végigcsinálni a műsort anélkül, hogy összetörne a szíve? 

Az Én, a cipő meg a nagy Ő egy kedves és szerethető romantikus történet egy divatbolond fiatal lányról, aki plus-size mérete miatt kuriózumnak számít a valóságshowk történetében. Minden egyes oldaláról süt a testpozitivitás gondolata, nagyon fontos üzenetet hordoz. Attól még, hogy valaki súlyfelesleggel küzd, még pontosan ugyanolyan ember, mint bárki más. A szépség mércéje nem a soványság, egy kerekdedebb hölgy is lehet brutál szexi. Mindennek az alapja az önbizalom és a kisugárzás. Ha valaki jól érzi magát a bőrében, akkor ezt az egész világ látni fogja rajta. Nagyon szerettem, hogy Cindy karakterén keresztül milyen fontos témákra hívja fel a figyelmet az írónő. A stressztől kezdve, ha valaki leül az ember mellé és kényszeresen elhúzódik, hogy biztosan elég helyet hagyjon a másiknak egészen addig, hogy bátornak titulálják ha egy merészebb ruhát húz fel egy randira. A testpozitivitás egy brutál fontos téma, hiszen rengeteg fiatal nő/férfi küzd önértékelési gondokkal. Sokan küzdenek étkezési zavarral, mert úgy érzik, hogy nem elég szépek, vagy nem elég vékonyak. Ez pedig nonszensz. Hiszen manapság már 42/44-es, vagy akár 46/48-assal mérettel is brutál csinosnak érezheti magát az ember. Persze régen ez más volt, nagyobb méretben alig lehetett ruhát találni, de manapság azért az én meglátásom szerint könnyebb a vásárlás (Legalábbis számomra biztosan az). Szóval az biztos, hogy az irány jó, de még hosszú út áll a társadalom előtt. 

Ahogy írtam, a testpozitív gondolkodás nagyon fontos, és 1000%-ig kiállok amellett a vélemény mellett, hogy soha senkit sem szabad bántani, megalázni a kinézete miatt. Viszont amikor szóba kerül a testpozitivitás gondolata, megjelenik egy olyan érvrendszer is, aminek egyes elemeivel szintén egyet tudok érteni. Ez pedig többek között az egészség kérdése. Kérlek ne kövezzetek meg, ahogy írtam, én sem vagyok vékony. De szerintem amellett, hogy hihetetlenül fontos az, hogy az ember ne sanyargassa magát értelmetlen és veszélyes diétákkal, fontosnak tartom azt is, hogy ne hagyja el magát. Hogy figyeljen önmagára és az egészségére. Nem azt mondom, hogy nem férhet bele egy extra cheesy sajtburesz, vagy egy nutellás palacsinta. Csak azt, hogy fontos, hogy az ember mértéket tartson. És persze, rengeteg olyan probléma van, ami miatt hirtelen meghízhat az ember. Legyen szó hormonális problémákról, vagy erős gyógyszerekről, ezekbe nem is szeretnék belemenni. Csak a könyv olvasása közben eszembe jutott, hogy mennyire mélyen egyetértek a mondanivalójával, mennyire fontos, hogy senki se érezze magát rosszul a súlya és/vagy a ruhamérete miatt mégis mennyire hiányzott nekem belőle ez a plusz narratíva. 

Julie Murphy regénye bár sok minden nagyon tetszett, de számomra kissé egyszerű és felszínes volt. Végig úgy éreztem, hogy csak kapargatja a felszínt, de igazán komoly mélységet nem adott a karaktereinek. Érezhetően Cindyre helyezte a hangsúlyt, ő volt az egyetlen olyan szereplő, akivel megfelelő mértékben foglalkozott. A műsorban szereplő lányok, a herceg, vagy a családja alig jelenik meg a történetben. Nekem összességében a 2000-es évekbeli romantikus filmek komplexitása jutott eszembe olvasás közben. Ami persze nem biztos, hogy probléma, hiszen nem minden történetnek kell, hogy súlya legyen, olykor elég az is, ha csak néhány egyszerűen befogadható dologra hívja fel az olvasó figyelmét. Én például ezt a regényt a Bábel után olvastam ezt a könyvet és hihetetlenül jól esett az egyszerűsége. És abban is biztos vagyok, hogy filmben is megnézném a történetet. :)

Sokáig úgy éreztem, hogy teljes mértékben tudok azonosulni Cindy karakterével, de aztán rájöttem, hogy talán mégsem állunk olyan közel egymáshoz. Mármint nyilván, bőven a plus-size kategória vagyok én is, de például soha nem kellett olyan dolgok miatt aggódnom mint neki. Én ha bemegyek egy boltba, nagy valószínűséggel találok 42/44-es ruhát. Számára azonban ez nagyobb kihívás. Nem kell aggódnom az övek miatt és úgy érzem, hogy kényelmesen elférnek mellettem az emberek a tömeközlekedésen. Így biztos vagyok benne, hogy sokkal nehezebbek számára a mindennapok. Így talán nem is igazán tudom teljesen átérezni azokat a küzdelmeket, amelyekkel szembesül. Az érzés hasonló, de a súlya nem összehasonlítható. Nagyon szerettem, a világhoz való hozzáállását és azokat az egyszerű, mégis nagyon fontos tanulságokat, melyeket az olvasó számára közvetített. Fontos, hogy ne csak a ruhák, hanem a divat is mindenkié legyen. Mindenki részesüljön belőle. Hiszen mindannyian szeretnénk csinosan és jól öltözködni, legyen szó 36, 44, vagy esetleg 48-as méretről. A ruha nem csak egy gönc, amit magunkra kapunk, sokszor a személyiségünk is megnyilvánul az öltözködésünben. Fontos, hogy mérettől és súlytól függetlenül mindannyian megtaláljuk azokat a darabokat, amelyet tényleg szívesen hordunk, nem csupán kényszerből. 

Ami igazán furcsa volt számomra, hogy a történetben bár a húszas éveiben járnak a szereplők, mégis sokkal inkább éreztem YA és nem NA történetnek. Spicy jelenetek egyáltalán nincsenek benne (hála égnek), és a szereplők sem tűnnek benne túlságosan komoly és kompetens felnőtt karakternek (bár amúgy talán az ember sokszor még 30 évesen sem érzi magát igazán felnőttnek).

A cselekmény kellemesen kiszámítható, ugyan azt is el kell ismerni, hogy teljesen más végkifejletre számítottam. Szerettem nagyon Cindy döntését és azt, hogy végül a szíve mellett a karrierjére is koncentrált. Továbbá az is kellemes csalódás volt számomra, hogy a valóságshow szereplőinek a viselkedése sokkal kevésbé volt klisés, mint vártam. Az pedig még nagyobb pirospont számomra, hogy Cindy családja, a mostohaanyja és mostohatesói nem emelkedtek, vagy inkább süllyedtek Hamupipőkés szintre. Tetszett, hogy a mese egyes elemei ugyan megjelennek a történetben, de nem egy szokásos Hamupipőke történetet kapunk, ahol a mostoha gonosz, a lányok meg elviselhetetlen hisztérikák. 

Ugyan volt néhány dolog, amit nem értettem benne, de mindezek ellenére jó kis olvasmányélménynek bizonyult. Szerettem Cindy történetét. 

A kötet rendkívül olvasmányos és összességében a fordítás is tetszett. Külön örültem annak, hogy a fordító nem erőszakolta meg az angol szleng szavakat és nem akart mindenáron magyar jelentést adni nekik. Például a fiatalok jelentős része (és például én is, pedig lassan boomernek számítok) használja a shippelni kifejezést, így nem is igazán lenne értelme ennek és az ilyen jellegű szavak lefordításának. A célközönsége biztos érteni fogja. 

Összességében a hibái és hiányosságai ellenére én kifejezetten szerettem Julie Murphy regényét, mely hihetetlenül fontos témát boncolgat. Ha szeretitek a romantikus történeteket és kíváncsiak vagytok milyen az, amikor egy plus-size versenyző küzd egy férfi szívéért egy műsorban, akkor ajánlom nektek a történetet. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is leshetsz a könyvbe. 

Nyereményjáték

Az Én, a cipő meg a nagy Ő című történet bizonyos tekintetben egy igazi Hamupipőke történet. Mindannyian jól ismerjük a mesét, Hamupipőke, amikor éjfélt üt az óra, elrohan, mielőtt megtörik a varázs. A cipője azonban a lépcsőnél marad. Ebben a játékban a hercegnek kell segítenetek megtalálni a cipellőt, de vigyázzatok, a gonosz mostoha csapdákat rejtett el. Nektek nincs más dolgotok, mint a megfelelő szót beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások

Blogturné Klub

11.10.: Csak olvass!

11.12.: Utószó

11.14.: Hagyjatok! Olvasok!

11.16.: Szembetűnő

11.18.: Sorok között

11.20.: Spirit Bliss Sárga könyves út

Read More