2021. március 29., hétfő

Tricia Levenseller: Daughter ​of the Siren Queen – A szirénkirálynő lánya + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Tricia Levenseller nagysikerű duológiájának második része, A szirénkirálynő lánya. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei vitorlát bontanak és tengerre szállnak, hogy elkísérhessék Alosa kapitányt utolsó, veszedelmes kalandjára.

Apám hajói ki lesznek szolgáltatva a sziréneknek.
Mi érjük el a szigetet elsőként, és a miénk lesz a kincs.
Alosa végre teljesíti a küldetését. Megszerezte a legendás elrejtett kincshez vezető térkép mindhárom darabját, ráadásul a kalózok, akik korábban foglyul ejtették, most az ő hajóján raboskodnak. A továbbra is bosszantóan vonzó Riden folyamatosan eltereli a figyelmét, de legalább engedelmeskedik.
Ám amikor a hitvány Vordan felfedi az apja évek óta őrzött titkát, Alosa és a legénysége veszedelmes versenyre kel a rettegett kalózkirállyal. Hiába a tengernyi veszély, Alosa biztos benne, hogy ő fogja elsőként elérni a kincset… Hiszen mégiscsak a szirénkirálynő lánya. A közönségkedvenc A kalózkirály lánya folytatása.
Szárnyalj vele!


Kevés olyan könyv akadt mostanában a kezembe, ami akkora meglepetést okozott, mint anno A kalózkirály lánya című kötet. Emlékszem, hogy eszembe sem jutott a regény beszerzése, azonban mikor megjelent a könyves dobozok óriási reneszánszukat élték kis hazánkban és az egyikben ez a kötet lapult. Egy nap úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt, ha már a polcomra keveredett. Először csak bele akartam olvasni, hogy tudjak dönteni a sorsáról, de aztán annyira belemerültem, hogy arra eszméltem, hogy vége is lett a történetnek. Nem vagyok egy nagy kalóz fan, szóval nem számítottam sok jóra, de igazán kellemesen csalódtam benne, nagyon megkedveltem Alosa karakterét, szóval mindezek úton tűkön ülve vártam a folytatást. Óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és azt kell mondanom, hogy nem csalódtam, sőt a kötet folytatása talán még az első résznél is jobban tetszett. 


A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első véget ér. Alosa és Riden a szabadulásuk után a lány végre megszerzi az utolsó darabot a térképhez, ami elvezetheti a kalózokat Isla de Cantára, ahol megszerezhetik a szirének legendás elrejtett kincsét. A rettegett kalózkirály már mindent előre eltervezett, óriási flottát állított annak reményében, hogy tovább erősítheti hatalmát és szentül meg volt győződve róla, hogy a lányát maga mellett tudhatja majd. Egy dologra azonban egyikük sem számított. Alosa rájön apja régóta féltve őrzött titkára és ettől a pillanattól kezdve teljesen más megvilágításban látja a dolgot. Szembeszegül apjával és elindul a hajsza a kincsért, már csak az a kérdés, hogy a kalózkirály, vagy a lánya éri azt el először. 

A történet rendkívül izgalmas és akciódús, egy másodpercre sem lankadt a figyelmem, csak úgy faltam a lapokat. Egy délután alatt elolvastam, teljesen magába szippantott a történet. Már a regény elején szembesül az olvasó egy igazi csavarral, onnantól kezdve pedig csak kapkodhatjuk a fejünket. Azt kell mondanom, hogy Tricia Levenseller igazán ért a cselekmény szövéséhez, egyszer sem éreztem azt, hogy lapos lett volna a történet. Az írónő nagyszerűen építkezett. Az akciódús jeleneteket kellemes párbeszédekkel, humoros évődésekkel és némi feszültséggel vegyítette, csak úgy sodort magával a lendület. 


Alosa óriási kedvenc lett nálam, hihetetlenül erős és izgalmas karakter, aki óriási fejlődésen megy keresztül. Félig ember, félig szirénként sokáig nem találta a helyét, egyfajta átokként tekintett édesanyja örökségére, de szép lassan ráébred arra, hogy ez teszi őt teljessé. Nem szabad félnie másságától, csupán meg kell tanulnia uralni. Imádtam, hogy a kegyetlenség nem öncélú nála és hihetetlenül szimpatikus volt, ahogy figyelte és óvta a legénységét. Az emberei sokat jelentettek számára, nem csupán eszközök voltak a céljai elérésében. Ridennel együtt nagyszerű párost alkottak, imádtam őket együtt. Hihetetlen a kémia közöttük, ütős párt alkotnak. Alosával együtt óriási utat jár be ő is, meg kellett tanulnia elengedni a múlt árnyait, hiszen csak így volt képes a lánnyal összedolgozni. 

Szeretem, amikor egy könyvben egy író nem csak a főszereplőkre fektet kellő hangsúlyt, hanem érdekes és izgalmas mellékszereplőket vonultat fel. Bár csak felületesen ismerjük meg Alosa legénységét, mégis egytől egyig mindenkit a szívembe zártam. A legnagyobb kedvencem Roslyn volt, a 6 éves őrszem, aki a legénység lefiatalabb tagja. Imádtam, ahogy felnőtteket megszégyenítő bátorsággal és spiritusszal rendelkezik. Bár egy kalózhajó nem éppen a legideálisabb hely egy gyermek számára, mégis mindenki a lehető legjobb tudása szerint igyekezett megóvni a kislányt minden bajtól és veszélytől. Mellette Niridia, Madsy és Sorinda karakterét kedveltem meg, de igazából mindenkit nagyon megkedveltem az Ava-lee legénységéből. Ha már itt tartunk, el kell mondanom, hogy imádtam, hogy a hajón főleg lányok dolgoznak, jó érzés volt erős és kompetens női szereplőkről olvasni. A kalózos történetek soha nem tartoztak a kedvenceim közé, de be kell vallanom, a kalózlányokat nagyon megkedveltem (#girlpower). Nagyon örültem neki, hogy az írónő szakított azzal a klisével, hogy csak férfiak lehetnek kalózok és a "gyengébbik" nemet helyezte középpontba. A legénység ízig-vérig harcos leányzókból áll, akik bármit megtennének a kapitányukért. Nem félnek a veszélytől, több spiritusz szorult beléjük, mint egyes férfitársaikba. 


A borítóról is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, oda meg vissza vagyok érte. 

Összességében nagyon szerettem A szirénkirálynő lányát, nem hittem volna, de igazi rajongó lettem. A történet rendkívül izgalmas és akciódús, egy másodpercre sem lankadt a figyelmem, csak úgy faltam a lapokat. Tricia Levenseller igazán ért a cselekmény szövéséhez, egyszer sem éreztem azt, hogy lapos lett volna a történet. Az írónő nagyszerűen építkezett. Az akciódús jeleneteket kellemes párbeszédekkel, humoros évődésekkel és némi feszültséggel vegyítette, csak úgy sodort magával a lendület. Alosa és Riden nagyszerű párost alkottak, imádtam őket együtt. Hihetetlen a kémia közöttük, igazán ütős párt alkotnak. Az Ava-lee legénysége hihetetlenül kedves lett számomra.  jó érzés volt erős és kompetens női szereplőkről olvasni. A kalózos történetek soha nem tartoztak a kedvenceim közé, de be kell vallanom, a kalózlányokat nagyon megkedveltem. Nem gondoltam volna, de a második rész talán még az elsőnél is jobban tetszett. Ha az első részt szerettétek, akkor semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást, ha pedig most találkoztok ezzel a sorozattal, akkor mindenképpen adjatok neki egy esélyt. Én csak ajánlani tudom. 

Értékelések:5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni és ITT pedig bele is tudsz olvasni a kötetbe. 



Nyereményjáték

Mostani játékunk során a női kalózoké lesz a főszerep, tehát minden állomásunkon megosztjuk egy híres női kalóz nevét… összekeverve. Nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakni a betűket, és az így kapott nevet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítségként eláruljuk, hogy a vezeték- és keresztneveket meghagytuk szédszedve, így azzal már nem kell bajlódnotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN KALÓZOM NEVE:
GNIHC HIHS


a Rafflecopter giveaway

Állomások

03/29 Csak olvass!
03/31 Dreamworld - Idézetek
04/02 Dreamworld 
04/04 Fanni’s Library
04/06 Sorok Között
04/08 Ambivalentina
04/10 Hagyjatok! Olvasok!

2021. március 26., péntek

Kate Elizabeth Russell: Szép sötét Vanessám + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Szép sötét Vanessám hatalmas sikereket ért el külföldön, és ez nem véletlen. A Libri Könyvkiadó jóvoltából már a magyar olvasók is megismerkedhetnek Vanessa történetével, ráadásul ha a turné során velünk tartotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

Az okos és ambiciózus, mindössze tizenöt éves Vanessa Wye viszonyba bonyolódik nála huszonhét évvel idősebb, karizmatikus irodalomtanárával, Jacob Strane-nel. Tizenhét évvel később egyre több, a hatalmával és a tekintélyével visszaélő férfi ellen indul eljárás, és váratlanul Strane-t is szexuális zaklatással vádolja meg egy volt tanítványa, aki Vanessához fordul segítségért.
Vanessa lehetetlen választással szembesül: hallgasson, hiszen hajdani kamasz énje önként vállalta ezt a kapcsolatot, vagy értékelje újra a múlt eseményeit?
Hogyan hagyhatná cserben az első szerelmét, aki alapvető hatást gyakorolt az egész életére? Lehetséges lenne, hogy a férfi, akit tinédzserként szeretett, egyszerűen csak manipulálta őt? De hogyan lehetne ő áldozat, ha semmire sem kényszerítették? Egyáltalán mi az igazság, és mi történt valójában az iskolában?


Kicsit nehéz helyzetben érzem magam. Már pár napja befejeztem a könyvet, de még mindig keresem a szavakat. Folyamatosan kavarognak bennem a gondolatok, miután becsuktam a könyvet sem tudtam elszabadulni Vanessa történetétől. Valahogy beleivódott a bőröm alá és képtelen vagyok elengedni. Nagyon felemás érzéseim vannak. Az egyik legzseniálisabb könyv, amit mostanában olvastam, ugyanakkor legszívesebben a sarokba hajítanám és elfelejtkeznék a létezéséről is. Egyik oldalról azt kívánom bárcsak sose ismertem volna meg a történetet, hiszen rendkívül megterhelő olvasmány, olyan, mintha egy sötét felleg telepedett volna a lelkemre, mely azóta sem tűnt el. Másik oldalról viszont egy hihetetlenül fontos regénynek tartom, melyet mindenkinek meg kellene ismernie. A szexuális visszaélések témája egy olyan dolog, amiről nem lehet egyszerűen eleget beszélni. Az utóbbi időben a Me Too mozgalom hatására rengeteg történet látott már napvilágot, mégis minden egyes alkalommal vérezni kezd a szívem, ha ilyesmit olvasok. A Szép sötét Vanessám egy rendkívül erős és megterhelő olvasmány, melynek középpontjában egy erőteljesen megkérdőjelezhető kapcsolat áll. 

A társadalom efebofílianak azt a szexuális irányultságot, amikor valaki a kora ellenére tartósan a 15-18 évesekhez vonzódik. Az efebofíliára adott társadalmi reakció nagyban függ attól a kultúrától és történelmi kortól, amelyben ez előfordul. A középkorban például ez egy széles körben elfogadott jelenség volt. A tehetős és gazdag középkorú férfiak szívesen választottak maguknak fiatal feleséget. A felvilágosult 21. században, főleg a nyugati kultúrában azonban kissé máshogy tekintenek az emberek az ilyen típusú kapcsolatokra. A megítélése rendkívül kettős, sokan a szabad szerelmet hirdetve semmi kivetnivalót nem látnak az ilyen típusú kapcsolatokban, mások azonban erőteljes aggályaikat fejezik ki. 

A regény története szerint a 15 éves fiatal Vanessa viszonyba bonyolódik nála huszonhét évvel idősebb, karizmatikus irodalomtanárával, Jacob Strane-nel. A regény két idősíkon játszódik; a jelenben és a múltban. Megismerhetjük kapcsolatuk kialakulását, az azt követő  időszakot mely ahhoz a jelenhez vezetett, ahol a tanárt nyíltan szexuális zaklatással vádolják. A kötet főleg Vanessára koncentrál, a kapcsolat kezdetétől követhetjük őt a felnőtté válás útján, láthatjuk, hogy milyen hatással van a férfi az életére. 

A kamaszkor alapjáraton egy feszült és sérülékeny időszak. A testi és lelki fejlődés hatására a fiatalok hirtelen más szemmel kezdik el látni a világot. Sokan nem tudnak még mit kezdeni ilyenkor a nőiességükkel, vagy éppen férfiasságukkal, kissé esetlenek és félszegek. Egy idősebb személy figyelme azonban mindent megváltoztat. Nincs is jobb érzés annál, mint amikor valaki azt érezteti velünk, hogy különlegesek vagyunk. Pontosan így kezdődött Vanesse és Strane kapcsolata. 


Az afrikai szavannán is mindig azokat a zebrákat cserkészik be a tigrisek, akik lemaradtak a falkájuktól, így nem meglepő, hogy Strane is hasonló módon "vadászik" az iskolában. Lenyűgöző hatékonysággal választja ki azt a diákot, aki nem kötődik szorosan a többiekhez. Minél kevesebb kapcsolódási pontja van a közösséghez a tanulónak, annál jobb, hiszen így még kisebb a lebukás veszélye. A férfi közeledése módszeres, mindig csak akkorát lép, hogy Vanessa ne ijedjen meg. Azt érezteti a lánnyal, hogy az irányítás az ő kezében van, csak olyan történhet közöttük, amit engedélyez a tanár számára, mégis ő teszi meg a kezdő lépéseket. Még ha a lány nemet is mond valamire, egy kis idő után újra próbálkozik és mivel Vanessa nem szeretne csalódást okozni neki, így soha nem mond neki nemet. Kétségbeesetten igyekszik különlegesnek érezni magát, fontos számára Strane figyelme. Ha néha meg is fogalmazódik benne, hogy helytelen dolgot tettek vele, azonnal elhessegeti ezt az érzést és újból visszatér a férfihoz. Belekapaszkodik abba, hogy az irányítás az ő kezében volt mindvégig. Strane mesteri módon manipulálta őt. Az öncélú irodalmi óráktól kezdve, az apró érintéseken át, az érzelmi zsarolásig mindent bevetett annak érdekében, hogy maga mellett tartsa a lányt. Soha egy másodpercig sem törődött igazán azzal, hogy mi lesz Vanessa sorsa, ha kiderül kettejük viszonya, mégis elérte, hogy a lány feláldozza magát a férfiért, ráadásul büszkén és bátran vállalja azt. Ahogy haladunk előre az időben és egyre idősebb lesz Vanessa is, egyre furcsább lesz kettejük kapcsolata. Képtelenek elszakadni egymástól. Sokszor olyan érzésem volt, hogy Vanessa azért tartja fenn a férfivel ezt a furcsa viszonyt, hogy saját maga és mások előtt is igazolja, hogy ami vele kamaszként történt az nem volt szexuális visszaélés, csupán egy izgalmas párkapcsolat. Mindent megtesz azért, hogy így gondoljon vissza azokra az időkre, nem akar áldozat lenni egy másodpercig sem. Ő különleges volt, kiválasztott, ő beleegyezett, őt szerették és megbecsülték...ha hirtelen máshogy kezdene tekintene a dolgokra, akkor talán az egész élete összeomolna. 

Kate Elizabeth Russell egy másodpercig sem árul zsákbamacskát, nem romantizálja a kapcsolatot. Az olvasó számára az első másodperctől nyilvánvaló a férfi szándéka és mesterkedése. Strane nem egy kétségbeesett hős szerelmes, aki 42 éves kora ellenére, egy 15 évesbe szeretett bele. Nem egy szegény pára, aki a társadalmi konvenciók ellenére csak boldog szeretne lenni az imádott lánnyal. Ő csupán egy manipulatív seggfej, aki megkívánt egy fiatal lányt, és kénye kedve szerint formálta és használta őt. Nem volt semmi lányregényes, vagy romantikus ebben a kapcsolatban...ez egy lélekromboló, gyomorforgató viszony volt, melyet teljes mértékben ő uralt. 

Vanessa nem igazán egy szimpatikus és szerethető karakter, de nem is az a regény célja, hogy szeressük őt. Az életét teljes mértékben meghatározta ez a kapcsolat, mondhatni nem lett túlságosan egészséges a lelke. Strane olyan mély sebeket ejtett rajta, amelyet még önmagának sem képes beismerni. Olvasás során sokszor eszembe jutott a környezet felelőssége. Vajon mi okozhatta azt, hogy Vanessa ilyen mélyre sodródjon? Miért nem ismerte fel senki, hogy egy rendkívül diszfunkcionális és romboló kapcsolat függője lett? Miért volt fontosabb az iskolának a hírneve, mint egy fiatal lánynak az élete? És végezetül, miért gondolták azt a szülők, hogy ha nem beszélnek a dologról, akkor az olyan, mintha meg sem történt volna? Hol kezdődik az egyén felelőssége? És vajon mit tehet a környezet annak érdekében, hogy az ilyen esetek ne ismétlődhessenek meg? Hisz látjuk, hogy Strane számára nem Vanessa volt az egyetlen lány. Több szexuális visszaéléssel is meggyanúsították őt, mégis éveken át taníthatott az iskolában. Legjobb tanárnak választották meg, a közösség megbecsült tagjaként tekintettek rá. Ne legyünk naivak, nem azért Vanessa volt az egyetlen, akivel szexuális kapcsolatot létesített, mert ő annyira különleges lett volna a szemében. Nem hiszem, hogy egy másodpercig is szerelmes lett volna a lányba. Egyszerűen csak a többiekkel nem jutott el odáig. Ahogy már írtam is, ő nem egy hősszerelmes, sokkal inkább egy ragadozó. 

A Szép sötét Vanessám nem igazán az egy nap alatt kiolvasom könyv kategória. Egyszerűen képtelen az ember egyhuzamban végigolvasni. Néha meg kell állni és szünetet tartani benne, mert egy idő után a feszültség szinte elviselhetetlenné válik. Az első pillanattól kezdve drukkoltam Vanessának, hogy képes legyen végre kilépni a kapcsolatból és végre elinduljon a gyógyulás útján. Szívből remélem, hogy egyszer sor kerül majd erre. 

A regény nagyon jól bemutatja, hogy nem minden esetben könnyű a #metoo mozgalomhoz történő csatlakozás. Nem mindenki képes kiállni és elmondani a saját történetét. Ettől nem lesz gyenge, vagy szánalmas az illető, csupán több időre van szükség a gyógyuláshoz. A szexuális zaklatást nem mindenki képes emelt fővel vállalni. Vannak, akik örökre csendben maradnak és szép lassan tönkre mennek. Ezért fontos, hogy meghallgassuk őket áldozathibáztatás és értékítélet nélkül. Nincs is annál nehezebb dolog, amikor valaki az egész lelkét tárja a nagy nyilvánosság elé, ezért ha hasonló történettel találkozunk körültekintően kell nyilatkoznunk. Ezzel a kis lépéssel talán erőt adhatunk azoknak is, akik még az árnyékban vannak. 

A Szép sötét Vanessám egy rendkívül erős és nagyszerű olvasmány. Az egyik legzseniálisabb könyv, amit mostanában olvastam, ugyanakkor legszívesebben a sarokba hajítanám és elfelejtkeznék a létezéséről is. Komoly és fontos témával foglalkozik, melyet egyszerűen nem lehet a szőnyeg alá söpörni.  Ez nem egy romantikus történet két szerető szív tiltott kapcsolatáról, sokkal inkább egy fiatal lány megrontásának a története, ahol az idősebb férfi nem riad vissza a manipulációtól, vagy érzelmi zsarolástól sem.  Strane nem egy hősszerelmes, csupán egy manipulatív seggfej, aki megkívánt egy fiatal lányt, és kénye kedve szerint formálta és használta őt. Nem egy könnyed olvasmány, szétcincálja az ember lelkét és sokáig beférkőzik a bőrünk alá. Bár nem tudom azt mondani, hogy szerettem ezt a könyvet, de az biztos, hogy óriási hatással volt rám. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvben a polcodon van a helye, akkor ITT tudod megrendelni. 



Nyereményjáték

Az erőszak minden formája egy életre szóló trauma az áldozatoknak, de ez egy olyan dolog, amiről muszáj beszélni. Minden állomáson találtok egy írónőt, aki szintén feldolgozta ezt a nehéz témát, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a képen szereplő hölgy nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03. 20. – Fanni’s Library
03. 22. – Könyv és más
03. 26. – Csak olvass!

2021. március 25., csütörtök

Mérgezett almás pite, avagy a Gonosz Mostoha kedvence + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ki ne gondolkozott volna még ez azon, hogy egy-egy gonosz karakter hogyan vált azzá, ami? És ki ne volna kíváncsi rá, hogy mitől váltak a Disney legsötétebb karakterei olyan szívtelen? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Serena Valentino új sorozata, melynek minden kötetében egy-egy gonosz karakter kap főszerepet, és melynek első kötete, a Hófehérke mostohájával foglalkozó Ki a legszebb? a Manó Könyvek jóvoltából most már magyarul is elérhető. Neked is felkeltette az érdeklődésedet ez a különleges könyv? Akkor csatlakozz bloggereinkhez, kövesd nyomon az extráinkat, és nyerd meg a kötet egy példányát!

Az előző bejegyzésemben már írtam arról, hogy mit is gondolok a könyvről. Bár nagyon tetszett a Gonosz Mostoha története, még sem vagyok maradéktalanul boldog, nem igazán avattam új kedvencet. A történet nagyszerű, igazán izgalmas és érdekes mélységet adott Serena Valentina a Királynő karakterének. Talán emiatt is sajnálom annyira, hogy nem lett egy kicsit hosszabb a kötet, szívesen olvastam volna még arról a folyamatról, mely örökre megváltoztatta a korábban vidám és mosolygós fiatal nőt, aki a jót látta az emberekben és szeretettel halmozta el a körülötte élőket. Disney rajongóknak szerintem kötelező olvasmány, nagyon érdekes egy kicsit bekukkantani a felszín alá és megismerni az általunk ismert szereplők eredetének egy történetét. 

Forrás: Pinterest

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy milyen extra bejegyzéssel rukkoljak elő, aztán eszembe jutott, hogy nagyon régen osztottam meg veletek receptet, így adta magát a dolog és sütöttem egy pitét, melyet még a Királynő is megirigyelne. Mielőtt azonban rátérnék a receptre, lássuk miről szól a könyv pontosan!

A ​fiatal királylány Hófehérke, és gonosz mostohája, a Királynő történetét mindenki ismeri. A mesélésről mesélésre változó apró különbségeket leszámítva a történet mindig ugyanaz: a Királynő féltékeny lesz a lányka szépségére, és ez odáig vezet, hogy megpróbálja eltenni láb alól az édes, naiv kislányt. Arról már sokkal ritkábban szól a történet, hogy a Királynő mitől is lett ilyen gonosz. Sokan próbálták már találgatni az okokat. Talán már a természeténél fogva is egy gonosz boszorka volt, szépsége pedig mindössze a Király elcsábításának eszközeként szolgált. Mások szerint a Királynő azért gyűlölte a lánykát, mert a Király első feleségére emlékeztette. Ám a leggyakrabban egy romlott lelkű nőszemélynek festik le, aki egész nyomorult életében nem szeretett egyetlen teremtett lelket sem. Valójában oly sokféle magyarázat létezik, amely a Királynő végtelen hiúságát és féltékeny dühét találgatja, hogy bajos is lenne számba venni őket. A sorozat első könyve egy olyan változatát meséli el a történetnek, amellyel az olvasóközönség eddig nem találkozott. Egy történetet, mely szerelemről, veszteségről, és egy csipetnyi mágiáról szól. Ez a Gonosz Mostoha könyve.

Hófehérke története hosszú időre nyúlik vissza, szinte biztos vagyok benne, hogy a legtöbb generációnak, ha egy Disney mesét kellene egy bizonyos gyümölcshöz társítani, akkor az almáról garantáltan mindenkinek ez a történet jut eszébe. Mindezek után mi mást is választhattam volna, mint egy almás pitét a mai bejegyzéshez. Lássuk is a hozzávalókat!


Tészta

  • 35 dkg liszt
  • 18 dkg vaj
  • 2 evőkanál porcukor
  • 1 csipet só
  • 30 ml víz

Töltelék

  • 80 dkg alma
  • 15 dkg barnacukor
  • 2,5 evőkanál liszt
  • 1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
  • 1 késhegynyi őrölt szerecsendió (opcionális)
  • 4 dkg vaj
  • fél citrom leve

1. lépés Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A lisztet a vajjal összemorzsoljuk, fontos, hogy hideg legyen a vaj, a kezünk hőjétől kell megolvadnia morzsolás közben. Ezt követően hozzáadjuk a porcukrot, a sót és a kevés vizet, majd rugalmas tésztává gyúrjuk. Ha készen vagyunk fóliába csomagolva 15-20 percre betesszük a fagyasztóba. 

2. lépés A töltelékhez az almát meghámozzuk, nagyon vékony szeletekre vágjuk. Fontos, hogy nagyjából egyforma vastagságúak legyenek az almaszeletek, így egyenletesen sülnek majd. Ha ezzel megvagyunk beletesszük egy nagyobb edénybe, majd a barnacukorral, fahéjjal, szerecsendióval, és a liszttel összekeverjük, csipetnyi sóval és citromlével ízesítjük. Mire végzünk ezzel a lépéssel ki is vehetjük a tésztánkat a fagyasztóból.

3. lépés A tészta felét lisztezett deszkán 0,5 cm vastag lappá nyújtjuk, és egy 24 cm átmérőjű kerek formát kibélelünk vele. A forma szélén kilógó részt levágjuk. A tölteléket belerakjuk, és egy kevés vízzel meglocsoljuk. A kis kockákra vágott vajat rászórjuk.

4. lépés A maradék tésztát kerek lappá nyújtjuk, majd kivágjuk belőle a megfelelő formát és az almák tetejére rakjuk. A tetejét vízzel megkenjük és porcukorral megszórjuk. A forma kiválasztásának csak a képzeletetek és az ügyességetek szabhat határt, mi a stílusosság jegyében a mérgezett alma szimbóluma mellett döntöttünk. Ahogy láttátok én egy kicsit elrontottam, kevés tésztát hagytam, így kicsi lett a minta rajta. Az interneten persze találhattok ennél szebb kivágott formát is, de első nekifutásra úgy gondolom, hogy egyáltalán nem panaszkodhatok. 

Ha nem szeretnétek formát a tetejére akkor csak simán borítsátok le a kinyújtott lappal, csak szurkáljátok meg egy kicsi a tetejét, hogy a gőz távozni tudjon, miközben sül. 

5. lépés A forró sütőben 55-60 perc alatt szép pirosra sütjük (légkeveréses funkción).

6. lépés Mi bekentük színes ételfestékkel az almát, hogy jobban látszódjon, de ez persze csak opcionális. 

7. lépés A formában, melegen, vagy hidegen tálaljuk. 

Ennyi is lett volna ennek a rendkívül finom pitének a receptje. Nem akarom nagyon fényezni magam, de Miklós szerint ez volt a legfinomabb almás pite, amit eddig valaha kóstolt. :D Remélem tetszett ez a kis különlegesség az oldalon, én nagyon imádtam az elkészítését. 

Ha kipróbáljátok a receptet, akkor mindenképpen jelöljetek minket a képen, vagy akár el is küldhetitek nekünk üzenetben. Nagyon kíváncsian várjuk!

Ha most a Gonosz Mostoha inspirálta recept után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.



Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban - csak hogy a témánál maradjunk - gonosz mesehősöket gyűjtöttünk össze, akikkel valószínűleg mindenki találkozott már. De vajon emlékszel még, hogy melyik mesében keserítették meg ezek a szereplők a főhősök életét? Ahhoz, hogy nyerhess, nincs más dolgod, mint kitalálni, hogy melyik meséből származnak a blogokon lévő gonoszok, majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomások

03. 15. Utószó
03. 17. Dreamworld extra
03. 19. Fanni’s Library
03. 21. Csak olvass!
03. 23. Dreamworld
03. 25. Csak olvass! extra

2021. március 22., hétfő

Frances Hodgson Burnett: A ​kis lord + Nyereményjáték

Sziasztok!

A titkos kert szerzőjének közkedvelt könyve, A kis lord most szemet gyönyörködtető kiadásban látta meg a napvilágot a Manó Könyvek gondozásában. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg a történetet és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Az utóbbi időben teljesen oda meg vissza vagyok a 1900-as években íródott gyermek- és ifjúsági irodalmi remekekért. Ezek a teljesen más korban íródott könyvek mindig levesznek a lábamról. Manapság sokan unalmasnak és értelmetlennek tartják ezeket a regényeket, pedig sokszor komoly és mély mondanivalót fogalmaznak meg könnyed és egyszerűen emészthető formában. Olyan életbölcsességek és intelmek szerepelnek benne, melyek akár a mai életben is megállnák a helyüket. Frances Hodgson Burnett nevég a A titkos kert című regény kapcsán ismertem meg, azóta óriási kedvencként tekintek rá. Mielőtt azonban részletesen írnék nektek A kis lord című művéről, lássuk miről is szól a könyv pontosan. 

A hétéves, amerikai Cedric Errol szegény, fiatal özvegy édesanyja szeme fénye és a környék kedvence. Egy szép napon élete nem várt fordulatot vesz: sosem látott, angliai nagyapja, Dorincourt grófja magához veszi kastélyába.
Az önző, magának való öregurat első látásra leveszi a lábáról a bájos, nyíltszívű kisfiú, és féltékenyen megpróbálja elválasztani édesanyjától a gyereket.
Francis Hodgson Burnett, a világszerte népszerű A titkos kert és A padlásszoba kis hercegnője szerzője ebben a klasszikussá vált történetben újra a tőle megszokott bájjal és szeretettel mesél.






Vannak könyvek, amelyeket az ember a szívébe zár és többé nem ereszt el. A kis lord története pontosan egy ilyen történet. Egy hihetetlenül bájos és kedves olvasmány, melynek komoly és mély erkölcsi üzenete van. A regény minden egyes oldala simogatta a lelkem, hihetetlenül jó érzés volt egy ilyen romlatlan és tiszta szívű kisgyermekről olvasni. 

A mű főszereplője Cedric, aki talán a világ és a könyves univerzum legkedvesebb és legönzetlenebb kisfiúja (igazi Hugrabugos lélek). Családjával Amerikában él. Nem dúskálnak a gazdagságban de boldog és kiegyensúlyozott családként élik mindennapjaikat. A kisfiú édesapjának a halála után azonban minden megváltozik, kiderül, hogy ő Dorincourt grófjának egyetlen örököse, így Angliába kell költöznie és maga mögött kell hagynia addigi életét. 

Sokan vagyunk a világon, akiket elvakítana a mérhetetlen gazdagság, ám Fauntleroy lordját nem ilyen fából faragták. Számára az önzés egy nem létező fogalom. Még indulás előtt Amerikában megmutatta, hogy a kis szíve aranyból van. Minden barátjára gondolt és abból a pénzből, amivel az idős gróf magához akarta édesgetni csupa jót tett. 

Dorincourt grófja a leggorombább és legszívtelenebb ember hírében áll az egész vidéken. Nem törődött senkivel és semmivel a pénzen és a vagyonán kívül. A fiai csalódást okoztak számára, sokáig úgy tűnt mindenki számára, hogy képtelen a szeretetre és az együttérzésre. Cedric azonban mindent megváltoztatott. A gyermeki naivitása és romlatlansága miatt el sem tudta képzelni, hogy nagypapája a legkevésbé kedves ember a világon. Az önző, magának való öregurat azonban első látásra leveszi a lábáról a bájos, nyíltszívű kisfiú, és féltékenyen megpróbálja elválasztani édesanyjától a gyereket. Egy ideig pusztán csak szórakoztatja a kisfiú jószíve és büszke rá, egy idő azonban megolvad a gróf jég szíve és átadja magát a változásnak. 


Cedric egy igazán kedves és jószívű karakter, akinek helyén van a szíve. Soha egy másodpercig sem hezitál, ha valakinek segítségre van szüksége. Sokáig nem szerette a grófokat, de miután Angliába ért rájött, hogy grófnak lenni a legjobb dolog a világon, hiszen a sok pénzzel rengeteg jót lehet tenni. Ahogy a nagyapját elvarázsolja, úgy az olvasót is gondolkodásra készteti a kisfiú. A történet bizonyítja, hogy a pénz és a vagyon nem boldogít és sokkal jobb adni, mint kapni. Felmerül az a kérdés is, hogy akinek rengeteg pénze van, annak talán erkölcsi és társadalmi kötelessége is segíteni a szegény és sanyarú sorsú embereken. Az igazi gazdagság nem az, ha valaki az elefántcsont tornyában egyedül számolgatja a millióit, hanem az a tudat, hogy mennyi ember van körülöttünk, és ezek az emberek mennyire szeretnek minket és mennyire számítanak ránk. Mit kezdhetne egy idős öregember a sok pénzével? Mire jó a sok fényűző bál és utazások, ha senkivel sem lehet megosztani? És ha eljön az utolsó órája az embernek, ki lesz ott, aki fogja a kezét? Ki siratja majd meg? Mindenkinek szüksége van szeretetre, még egy olyan mogorva vénembernek is, mint Dorincourt grófja.

Cedricről sokszor eszembe jutott, hogy talán nem is evilági lény. Egy igazi bölcs és koravén lélek, aki egy kisgyermek testébe keveredett. Jól szemlélteti a kisfiú gondolkodását a világról és az egész univerzumról, hogy édesapja halála után Drágámnak kezdte el szólítani az anyukáját, hiszen az édesapja is így nevezte őt. Most már ő az egyetlen férfi a családban, neki kell róla gondoskodni, ezért ő is így kezdi el hívni. Az első oldalakon kicsit furcsa volt számomra ez a dolog, hiszen, hiszen egy kisgyermeknek sem szabadna eljutni odáig, hogy ekkora terhet cipeljen magával, neki nem az a dolga, hogy gondoskodjon az édesanyjáról,  ennek pontosan fordítva kell történnie, hogy hiszen ő még csak egy kisfiú. Ahogy haladtam előre a történetben azonban rájöttem, hogy ez inkább egyfajta lovagiasság és a részéről. Megmaradt igazi gyermeknek, aki ha kell versenyfutásban méri meg az erejét a többiekkel és imádja a játékokat. Inkább a kis felnőtt lelkéhez lehet köze ennek a dolognak. Nem egy átlagos kisfiú, nagy szavakat használ és az idősebbek pontosan olyan jól megérti magát, mint gyermekekkel. Egy igazi kis csodabogár. Egyszerűen imádtam őt. 

Annyira kedves és szerethető ez a könyv és annyira megkedveltem Cedricet, hogy nagyjából minden második oldalon így reagáltam:

via GIPHY

Kicsit aggódom, hiszen én a magam közel 31 évével látom ebben a könyvben a szépet, a jót, a bűbájt és a naivitást, de vannak kétségeim afelől, hogy egy mai tizenéves vajon hogyan reagálna, ha a kezébe adnám a könyvet. Talán el sem jutna addig, hogy feldolgozza a könyv üzenetét…az első pár oldal után azt mondaná, hogy untatja a szöveg és nagyjából semmi sem történik igazán  a könyvben. Pedig hihetetlenül fontos lenne, hogy a fiatalok is megismerjék ezeket a regényeket. A csinos borítók remélhetőleg majd felkeltik rengeteg ember figyelmét, hiszen óriási vétek lenne kihagyni Fauntleroy lordjának a történetét. Igazán szerethető ez a regény. A nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Néha jól esik az én lelkemnek is egy romlatlan tiszta világban elmerülni, távol a fantasyk és manapság népszerű kötetek világától. A kis lord egy igazán szívmelengető történet, abszolút képes visszaadni az emberi jóságba vetett hitünket. Nem pörgős, nem akciódús, nincsenek váratlan fordulatok, de tele van kedves, szeretetreméltó szereplőkkel és tiszta, gyermekien ártatlan világszemlélettel.

Ahogy feljebb is írtam, a borító nagyszerűen fest, egyszerűen öröm ránézni. Egyre inkább azt veszem észre, hogy a mai rohanó világban a külsőség legalább olyan fontossá vált, mint a belbecs. Sokszor nincs időnk arra, hogy egy könyvesboltban, vagy akár az online felületen minden egyes fülszöveget behatóan tanulmányozzunk. Olykor a borító alapján döntünk, hiszen ki képes ellenállni, egy meseszép darabnak. Ezért is tartom fontosnak, hogy a Manó Könyvek ezeket a klasszikus történeteket szépséges változatban hozza el újonnan az olvasók elé, hiszen így nagyobb valószínűséggel akad majd egy-egy ilyen típusú kötet is az olvasók kezébe. 

Frances Hodgson Burnett könyve engem teljesen levett a lábamról, Cedric története olyan volt számomra, mint egy kedves mese, mely menedékül szolgált a mindennapi mókuskerékből. Egy rendkívül bájos és kedves olvasmány, mely komoly tanító jelleggel bír a fiatal korosztály számára. Az igaz értékekre, a szeretetre helyezi a hangsúlyt. A pénz csupán egy eszköz, mellyel boldoggá tehetünk másokat, de nem szabad ennek a hajszolására tenni az életünket. A pénz nem boldogít, a sok jó azonban, amit tehetünk vele azonban szárnyakat adhat. A regény minden egyes oldala simogatta a lelkem, hihetetlenül jó érzés volt egy ilyen romlatlan és tiszta szívű kisgyermekről olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom. 

Értékelés: 5/5

Ha mindezek után úgy érzitek, hogy ennek a kötetnek a polcon van a helye, akkor  ITT tudjátok beszerezni. 


Nyereményjáték

Frances Hodgson Burnett könyvei az ifjúsági irodalom meghatározó részei voltak, művei a mai napig óriási népszerűségnek örvendenek. Ebben a játékban olyan könyvekből hoztunk idézeteket, melyek az 1900-as években, vagy még annál is korábban íródtak, de népszerűségük a mai napig vitathatatlan. Nincsen más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik műre gondoltunk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

“(…) mennyivel kellemesebb látvány egy ember, ha mosolyog.”


a Rafflecopter giveaway

Állomások
03.20.: Utószó
03.22.: Csak olvass!
03.24.: Könyv és más
03.26.: Readinspo

2021. március 21., vasárnap

Serena Valentino: Ki a legszebb? + Nyereményjáték

Sziasztok!

Ki ne gondolkodott volna még el azon, hogy egy-egy gonosz karakter hogyan vált azzá, ami? És ki ne volna kíváncsi rá, hogy mitől váltak a Disney legsötétebb karakterei olyan szívtelenné? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Serena Valentino új sorozata, melynek minden kötetében egy-egy gonosz karakter kap főszerepet, és melynek első kötete, a Hófehérke mostohájával foglalkozó Ki a legszebb? a Manó Könyvek jóvoltából most már magyarul is elérhető. Neked is felkeltette az érdeklődésedet ez a különleges könyv? Akkor csatlakozz bloggereinkhez, kövesd nyomon az extráinkat, és nyerd meg a kötet egy példányát!

Amikor megláttam, hogy a Manó Könyvek Kiadó gondozásában megjelenik a Ki a legszebb című könyv, azonnal lelkes lettem. Nagyon tetszett a könyv koncepciója és már alig vártam, hogy megismerhessem Serena Valentino Gonosz Mostohájának a történetét. Mielőtt azonban elkezdeném a könyv értékelését, lássuk miről is szól a történet pontosan!


A ​fiatal királylány Hófehérke, és gonosz mostohája, a Királynő történetét mindenki ismeri. A mesélésről mesélésre változó apró különbségeket leszámítva a történet mindig ugyanaz: a Királynő féltékeny lesz a lányka szépségére, és ez odáig vezet, hogy megpróbálja eltenni láb alól az édes, naiv kislányt. Arról már sokkal ritkábban szól a történet, hogy a Királynő mitől is lett ilyen gonosz. Sokan próbálták már találgatni az okokat. Talán már a természeténél fogva is egy gonosz boszorka volt, szépsége pedig mindössze a Király elcsábításának eszközeként szolgált. Mások szerint a Királynő azért gyűlölte a lánykát, mert a Király első feleségére emlékeztette. Ám a leggyakrabban egy romlott lelkű nőszemélynek festik le, aki egész nyomorult életében nem szeretett egyetlen teremtett lelket sem. Valójában oly sokféle magyarázat létezik, amely a Királynő végtelen hiúságát és féltékeny dühét találgatja, hogy bajos is lenne számba venni őket. A sorozat első könyve egy olyan változatát meséli el a történetnek, amellyel az olvasóközönség eddig nem találkozott. Egy történetet, mely szerelemről, veszteségről, és egy csipetnyi mágiáról szól. Ez a Gonosz Mostoha könyve.

Mióta felnőtt lettem kicsit átértékelődött bennem a Disney rajongásom. Már nem csak a csillogó hercegnők, vagy pozitív karakterek érdekelnek, hanem kifejezettem megkedveltem a negatív szereplőkről szóló eredettörténeteket is. Bár nem tartom magam rajongónak és nagyon nehezen választok kedvencet közülük, azért Spotify-on rendszeresen berakom magamnak a Disney Villan listát, ha éppen olyan kedvem van (sőt tulajdonképpen töredelmesen bevallom Nektek, hogy most az értékelés írása közben is ezt hallgatom). 

Hófehérke története soha nem volt a kedvencem, mindig is idegesített az ő karaktere. Jó persze, tudom én, hogy az ő története egészen 1937-ig nyúlik vissza, de valahogy soha nem lett a szívem csücske. (Apropó, tudtátok, hogy ez volt az első egész estés Disney-rajzfilm?). Anno egy darabig figyelemmel követtem a Once upon a time című sorozatot, ahol Regina (a sorozatban ő volt a Gonosz Mostoha) a nagy kedvenceim egyike volt, így nagyon kíváncsi voltam Serena Valentino változatára. 

A Gonosz Mostoha története egy igazán érdekes olvasmány, melynek hatására garantáltan mindenki más szemmel fog nézni az ő karakterére. Szeretem, amikor mélységet adnak egy karakternek, hiszem és vallom, hogy a gonosz nem születik, hanem úgy teremtik meg. Erről mindig a "tabula rasa" fogalma jut amúgy eszembe, ami John Locke nevéhez köthető. Ő tulajdonképpen egyike azon gondolkodóknak, akik a tapasztalatot teszik meg a filozófia alapelvévé: minden tudás a tapasztalattól függ és annak ellenőrzése alatt áll. Hozzá köthető a tabula rasa elmélete, ami a „tiszta lappal történő indulást” jelenti. A tabula rasa képviselői szerint a személyiség, a társadalmi, illetve érzelmi "viselkedés", és az intelligencia teljes mértékben a születés után alakul ki. Azt mondja, hogy minden ismeretünk a környezetünkből, nevelésből és tanulásból származik. Az egyén nem rendelkezik veleszületett szellemi tartalommal, minden tudást a tapasztalatok és az észlelés segítségével szerez meg. (Forrás: Wikipedia)


Ez az elmélet jelen esetben is megállja a helyét, hiszen Hófehérke mostohája sokáig egy tiszta szívű és vidám fiatal asszony volt, akinek csak egyetlen egy vágya volt, hogy szerethessen és szeretve legyen. Rendkívül nehéz sors jutott neki osztályrészül, édesanyját soha nem ismerhette, édesapja pedig nem tudta feldolgozni imádott felesége elvesztését. A szeretet, vagy szerelem iránti vágy mindenkiben él, mindenkinek szüksége van egy pozitív támogató közegre, ahol azt érzi, hogy biztonságban van és szeretik. A Királynőnek ez sokáig nem adatott meg. Édesapja fokozatosan mérgezte a lelkét, elhitette volna, hogy soha senki nem fogja őt szeretni és azt éreztette vele folyamatosan, hogy csúnya külseje miatt senkinek nem fog kelleni. Ha valaki sokat hallja, hogy értéktelen, akkor egy idő után elkezd hinni benne és képtelen másra koncentrálni. Amikor a Király beleszeret a fiatal lányba és feleségül veszi olyan számára ez az egész, mint egy megtestesült álom. Bár édesapja szavai sokszor a fülében csengenek, hogy igazából csak azért volt rá szükség a palotában, mert a kislánynak nevelőre volt szüksége, a családi idill és a szeretet mégis féken tudja tartani háborgó bensőjét. A Király halálával azonban minden megváltozik. A Királynő teljesen elveszíti régi önmagát, a gyász teljesen letaglózza. Életében először érezte azt, hogy valaki szereti, soha meg nem tapasztalt boldog perceket élt ált a palotában, ám a férje halálával minden elveszett, ez pedig a lelki összeomláshoz vezetett. Egyetlen öröme az ajándékul kapott tükör, mely azt állítja, hogy ő a legszebb a világon. Ez óriási elégtételt jelent számára, egy idő után már nem is tud anélkül létezni, hogy reggel ne nézne a tükörbe és ne tenné fel neki a kérdést. A szépség és a tökéletesség megszállottja lesz, azt pedig már jól tudjuk az eredeti meséből is, hogy mi történik azokkal, akik az útjába állnak. 

A mese olvasása közben amúgy eszembe jutott Orvos-Tóth Noémi, Örökölt sors című könyve is, mely többek között arról is szól, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Ebben az esetben nyilván a furcsa és ijesztő nővérek is erősen rájátszanak az örökölt sors kialakulásában mégsem tudtam szabadulni ettől a gondolattól. 

A regény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Kicsit mesei és egyszerű a nyelvezete, de semmiképpen sem nevezhető gyermekkönyvnek. Olyan mélységek vannak benne, amelyeket a legkisebbek nem tudnának megfelelően értékelni. A mindenki által jól ismert Királynő karakterének az alakulása egy rendkívül szomorú és fájdalmas folyamat. Olvasás közben tehetetlen dühöt és sajnálatot éreztem, rossz volt látni, hogy a korábban bájos és mindenki által imádott fiatal lány milyen módon lépett az önpusztítás útjára és hogyan teljesítette be azt a jóslatot, miszerint ő csak egy boszorkány, semmi más. Valaki, akit senki sem szeret. 

Kicsit sajnáltam, hogy ennyire kis rövid ez a könyv (igen, tudom, hogy a sorozatban mindegyik kötet nagyjából ilyen hosszúságú), de valahogy úgy éreztem, hogy kicsivel több mélységet még el tudott volna viselni ez a kötet. Nem mondom azt, hogy Serena Valentino csak a felszínt kapirgálta, mert a mű rövidségének ellenére azért nagyszerű munkát végzett, de valahogy nekem valami hiányzott a regényből.  Talán a kötet második feléből hiányzott egy kicsi, még szívesen olvastam volna arról a visszafordíthatatlan folyamatról, amely a Királynő lelki torzulását okozta. 

A borítót egyszerűen imádom, szerintem szavakkal le sem tudom írni, hogy mennyire jól el lett találva. Örülök, hogy a kiadó nem változtatott rajta. A fekete élfestés nagyon jól néz ki, tökéletesen illik a könyvhöz. 

Összességében azt kell mondanom, hogy bár nagyon tetszett a Gonosz Mostoha története, még sem vagyok maradéktalanul boldog, nem igazán avattam új kedvencet. A történet nagyszerű, igazán izgalmas és érdekes mélységet adott Serena Valentina a Királynő karakterének. Talán emiatt is sajnálom annyira, hogy nem lett egy kicsit hosszabb a kötet, szívesen olvastam volna még arról a folyamatról, mely örökre megváltoztatta a korábban vidám és mosolygós fiatal nőt, aki a jót látta az emberekben és szeretettel halmozta el a körülötte élőket. Disney rajongóknak szerintem kötelező olvasmány, nagyon érdekes egy kicsit bekukkantani a felszín alá és megismerni az általunk ismert szereplők eredetének egy történetét. 


Értékelés: 5/4,5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 



Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban - csak hogy a témánál maradjunk - gonosz mesehősöket gyűjtöttünk össze, akikkel valószínűleg mindenki találkozott már. De vajon emlékszel még, hogy melyik mesében keserítették meg ezek a szereplők a főhősök életét? Ahhoz, hogy nyerhess, nincs más dolgod, mint kitalálni, hogy melyik meséből származnak a blogokon lévő gonoszok, majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomások

03. 15. Utószó
03. 17. Dreamworld extra
03. 19. Fanni’s Library
03. 21. Csak olvass!
03. 23. Dreamworld
03. 25. Csak olvass! extra

2021. március 20., szombat

Angie Thomas: The ​Hate U Give – A gyűlölet, amit adtál


Sziasztok!

Egy ideje már felfigyeltem a Gabo Kiadó gondozásában megjelent Gyűlölet, amit adtál című könyvre, de valahogy soha nem tudtam időt szakítani az elolvasására. Az egyik nap azonban a kötelességeimet sutba dobva kiválasztottam egy random könyvet a polcomról és azonnal erre esett a választásom. Tudtam, hogy nem lesz egy könnyű olvasmány és hogy rengeteg gondolatot és érzést szakít fel bennem, de nem gondoltam, hogy ilyen óriási hatással lesz rám és hogy ennyire bennem marad az egész történet a kötet elolvasása után napokkal is. Még mielőtt azonban részletesen leírom a véleményemet és gondolataimat, lássuk miről is szól a könyv pontosan. 

A ​tizenhat éves, színes bőrű Starr kettős életet él: az egyik világa a gettó, ahol felnőtt, a másik pedig a menő, külvárosi elitgimi. A két élete közti egyensúly akkor bomlik meg, amikor Starr szemtanújává válik, ahogy legjobb barátját, a fegyvertelen Khalilt lelövi egy rendőr. Minden, amit Starr ezek után mond, felhasználható ellene: tönkreteheti a helyet, ahol él, önmagára és szeretett családjára is veszélyt jelent.A történetet a Black Lives Matter-mozgalom inspirálta, amely az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzd. Ebben az izgalmas és erőteljes regényben megismerhetünk egy fiatal lányt, aki pontosan ezért harcol.
Angie Thomas Jacksonban, Mississippi államban született és nőtt fel; jelenleg is ott él. Korábban rappelt, legnagyobb sikereként tartja számon, hogy megjelent róla egy cikk (képpel együtt) a Right-On tinimagazinban. Kreatív írást tanult a Belhaven Egyetemen és egy nem hivatalos diplomával is rendelkezik hiphopból. Mai napig rappel, ha kedve tartja. A The Hate U Give az első regénye. A könyvből a Fox készít filmet George Tillman rendezésében, és Amandla Stenberg (Az éhezők viadala) főszereplésével.

Sokáig állt ez a kötet a polcomon, mielőtt a kezembe vettem és kinyitottam, ami azt hiszem, hogy nem is túl nagy baj, hiszen sokkal jobban és pontosabban tudom ezt a könyvet értékelni, mint ezt 1-2 éve tettem volna. 

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én nagyon sokszor elgondolkodom azon a tényen, hogy milyen hihetetlenül szerencsés vagyok. Nincsenek anyagi problémáim, van egy kényelmes lakás, ahol álomra hajthatom a fejem. Biztonságos környéken lakom, még este is merek kutyát sétáltani.  Ha kimegyek az utcára, nem kell attól félnem, hogy egy lövöldözés közepén találom magam. Nincsenek fenyegető, pisztollyal hadonászó őrültek, sem pedig rivális bandák, akik egymással szeretnének leszámolni. Mondom…tényleg szerencsés vagyok! Belegondolni is szörnyű, hogy mennyien halnak meg nap, mint nap az utcákon. Ott, ahol a rettegés mindennapos és a játszótérre sem engedheted el a gyermekedet, mert mi van akkor, ha egy kósza golyó eltalálja. Emellett pedig soha nem kellett szembenéznem azzal a ténnyel, hogy bárki szemében is kevesebbet érnék a bőrszínem, vagy éppen a származásom miatt. A buborékból, ahol élek soha nem volt igazán rálátásom a feketék helyzetére Amerikában. Rengeteg hasonló filmet láttam már, ott van például "A számolás joga", "A segítség", vagy éppen a "12 év rabszolgaság", de mivel Európa, vagy éppen Magyarország kultúrájának nem képezi alapját a feketék helyzete, a rabszolgaság kérdését is csak a történelem könyvekből ismerjük, ezért nagyon nehéz beleképzelni magunkat a helyzetükbe. Bevallom Nektek én nem tudtam, hogy ennyire súlyos a helyzet. Azt hittem, hogy az Amerikában észlelhető konfliktus, vagy a rasszizmus kérdése már csak alig van jelen és nem képezi a társasalom alapját. Két dolog ébresztett rá ennek az ellenkezőjére. 

1. Biztos most sokan fogtok meglepődni, hogy ez az egyik példám egy tipikus trash sorozathoz köthető, de egy másodpercig sem szégyellem, hogy néztem/szerettem ezt a műsort. A Netflixen futott a "Love is blind" című sorozat, melynek lényege az, hogy a szereplők vakon kommunikálnak és ismerkednek egymással. Két külön szobában ülnek és egy spéci fal választja el őket egymástól, így tudnak kommunikálni. A műsor lényege az, hogy bizonyítsák, hogy a külső olykor csak elvonja a másik figyelmét és hogy ebben a formában könnyebben és jobban lehet tartós kapcsolatot kialakítani. A szereplők közül sokan nem voltak szimpatikusak, de volt egy fiú és egy lány, akiket azonnal megkedveltem. A lány fekete és eddig soha nem randizott fehér fiúkkal, ezért igazán érdekes volt az ő kapcsolatuknak az alakulását végig kísérni. A legmeghatározóbb pillanat a szülőkkel való találkozás volt, ahol a lány apukája a kezdetben kissé nehezményezte, hogy lánya egy fehér fiúval jött össze. Rengeteg érvet sorakoztatott fel, hogy szerinte miért nem működőképes egy ilyen kapcsolat: rasszizmus, eltérő kulturális gyökerek. Érezhetően bizonytalan volt és féltette a lányát. Nem tudott mit kezdeni a fiú bőrszínével, hiszen az egész életében elkülönítette magát. Ez volt az első meglepő dolog számomra a témával kapcsolatban, itt kezdtem el a témán gondolkodni. 

2. A másik példámon azonban biztos nem lepődik meg senki, hiszen egy egész világ ismerte meg George Floyd nevét. Halála óriási nemzetközi felháborodást kiváltó incidens volt Minneapolisban és az egész világban. Az esemény során Derek Chauvin fehér rendőrtiszt indokolatlanul erőszakos módon lépett fel vele szemben,  aminek következtében a férfi életét vesztette. Az ügy hatására egy egész világ ismerte a Black Lives Matter mozgalmat és munkásságát. Rengeteg indulatot váltott ki az ügy, melyre sokan, sokféleképpen reagáltak. A zavargások és tüntetések óriási károkat okoztak az üzletekben, mindenki hallatni akarta a hangját, legyen ennek bármi is az ára. 

De miért is írtam le ezt a két dolgot most Nektek? Néhányan talán azt gondoljátok, hogy csak növelni szeretném a karakterek számát. Ez azonban nincs így. Fontosnak tartottam leírni ezt a két élményt, hiszen ezek hozzájárultak a jelenlegi gondolkodásom és látásmódon kialakulásához. E két dolog nélkül talán nem is értettem volna meg igazán Angie Thomas írását. Egyik oldalról borzasztóan sajnálom, hogy nem ismertem meg hamarabb a művet, másrészről azonban talán jobb is így, hiszen jobban át tudom érezni az aktualitását. 

A könyv komoly és fontos témát érint, egy érdekes látlelet Amerika egy olyan részéről, melyet csak keveset hallunk és alig ismerünk. A mű alapját a fülszövegben is említett gyilkosság képezi, miszerint a történetünk főszereplőjének (Starr) legjobb barátját (Khalil) egy intézkedés során lelő egy  rendőr, ő pedig azonnal életét veszíti a helyszínen. Az intézkedés rendkívül túlzó és felesleges, a rendőr érezhetően a fiú bőrszíne és lakóhelyéül szolgáló sztereotípiák alapján ítélte meg a helyzetet, emiatt húzta meg a ravaszt.  

A gyilkosságát követően elszabadul a pokol, az amúgy is problémás környéken megszaporodnak az erőszakos cselekedetek. Ahogy George Floyd esetében is írtam, mindenki hallatni szerette volna a hangját, az emberek igazságot követeltek, hiszen egy fegyvertelen, fiatal fiú esett a rasszizmus áldozatául. Egy fiú, aki bármit is tett, bármilyen ügyei is voltak, még élhetett volna. 

Ennél a pontnál érdemes beszélni Starr és a könyvben szereplő többi ember lakóhelyéről, Garden Heights-ról. Távolról sem mondható ideálisnak a környék, de mivel Starr sem szereti, ha gettónak hívják a lakóhelyét én is tartózkodom a kijelentéstől. (De az azért gyorsan elmondom, hogy tényleg ez a kifejezés áll a leginkább közel ahhoz, ami pontosan leírja a környéket.) A szegénység és a kétségbeesés szinte tapintható. Rengetegen állnak be valamelyik bandába csupán azért, mert ez az egyetlen lehetőségük a pénzszerzésre. Ebben a könyvben semmi sem fekete vagy fehér. Bár tudjuk, hogy a szereplők nagy része a bűnözői lét útjára lépett, még sem tudunk mindenkit kárhoztatni a döntéséért. Mikor a tét az ember családjának az élete és nincs senki, aki segíti kezet nyújtson, sokan döntenek a drogok árulása és egyéb illegális cselekmények mellett a pénzszerzés érdekében. Megtudjuk, hogy Khalil azért árult drogot, hogy megmentse édesanyját, aki drogfüggősége miatt tartozott a környék legnagyobb gengszterének, DeVante (egy másik szereplő) pedig a családjátnak szeretett volna segíteni, hogy legyen mit enniük. A környék másik fontos jellemzője a bandák közötti állandó versengés és háború, így nem ritkák az összecsapások és lövöldözések, melyek során nem ritka, hogy ártatlanok és életüket vesztik. Starr egyik barátnője, a 10 éves Natasha is így halt meg, egy golyó egyszerűen eltalálta, miközben az utcán játszott.  Az itt élő emberek sokszor nem kapnak segítséget és a környék miatt kisebb eséllyel kapnak munkát. Nagyon nehéz kitörni, az egyetlen perspektíva a banda és a könnyen megszerezhető pénz ígérete. 

Annak érdekében, hogy Starr és testvérei még véletlenül se jussanak erre a sorsa, szülei egy távolabbi iskolába íratta őket, ahova javarészt fehér, jómódú gyerekek járnak. Így Starr tulajdonképpen kettős életet kezd el élni, képtelen összeegyeztetni és összeengedni ezt a két szerepet. Az iskolában máshogy beszél, kínosan ügyel arra, hogy ne használja a különböző szlengszavakat, nem vegyíti a két társaságot. Iskolatársait nem hívja meg magukhoz, fél attól, hogy a többiek máshogy néznének rá, vagy ami ennél is rosszabb, sajnálni kezdenék és szánakoznának rajta. A határ azonban Khalil halála után elmosódik és Starrnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy nem tudja már olyan ügyesen elkülöníteni a két énjét, hiszen minden megváltozott, talán még ő is. Meg kell találni újra önmagát, és az egyensúlyt. 

Ahhoz, hogy ez sikerüljön rengeteg dolgot kell magában tisztáznia. Starr barátja (Chris) egy fehér fiú, ami rengeteg belső konfliktust és vívódást okoz számára. Bár édesanyja és bátyja tudja és elfogadja, édesapjának például nem meri bevallani, mert fél, hogy árulást követ el. Khalil halála után ez a kérdés még hatványozottabban foglalkoztatja őt, hiszen egy fehér férfi volt, aki lelőtte őt. Nem árulja el ezzel őt? Megrendül a bizalma is a fiúban, hiszen rengeteg ilyen eseményről olvasott már. Bizonytalanságát kivetíti a kapcsolatára is és elkezd távolodni Christől. Ennél a szálnál merül fel a fehérekkel szembeni bizonytalanság és előítélet kérdése. Itt vissza is csatolok a Netflix műsorra (mondtam én, hogy van értelme arról is írni egy kicsit). Starr és édesapja számára is rengeteg kérdés merül fel a fiú bőrszínével kapcsolatban. A közös gyökerek hiánya, a rasszizmus kérdése máshogy érinti a fiút, bármennyire is igyekszik empatikusan viselkedni, még sem tudja átérezni annyira a helyzet súlyát. (Vagy legalábbis Starr így érzi.) Mindezek ellenére azonban a fiú kitart barátnője mellett és még a legszélsőségesebb helyzetben is mellette áll és támogatja. 

Khalil halála rendkívül megosztó volt a könyvben, ahogy azt a való életen George Floyd esetében is láttuk. Sokan áldozatot, de legalább ennyien bűnöst láttak benne. A közvélemény egy része (ahogy Starr egy barátnője is) nem látott akkora problémát, hiszen egy bűnözővel kevesebb van a földön. Sokan elhitték, hogy a rendőr csak a saját életét védte és hogy a srác és Starr igazi fenyegetést jelentett számára. Sokak számára Khalil csak egy piti bűnöző volt, erre szeretett volna rájátszani a rendőr és a családja is. Az áldozat szerepében próbáltak tetszelegni, azt igyekeztek bizonyítani, hogy csak az életét védte. Ennek alapján természetesen joggal merült fel Starrban az a kérdés, hogy hogyan bízhatna ezek után a rendőrökben. Hiszek az ő feladatuk az lenne, hogy mindenkit megvédjenek, nem pedig az, hogy indokolatlanul zaklassák azokat, akiknek az átlagnál sötétebb a bőre. Ezt a súlyos kérdést ellensúlyozza némileg Carlos jelenléte a történetben, aki szintén rendőr (nem mellesleg pedig Starr nagybátyja). 

Komoly kérdés a könyvben az is, hogy annak, aki képes kitörni a helyzetéből, elköltözzön, vagy maradjon-e. Ez egy visszatérő vitatéma Starr édesanyja és édesapja között. A férfi mindenáron maradni szeretne, hiszen fontos, hogy valaki példát mutasson ezeknek a fiataloknak. Három évet élt börtönben, így közvetlen közelről ismeri a bandák és a drogok világát, fontos számára, hogy perspektívát adjon azoknak a fiataloknak, akik hasonlóan belekeveredtek ebbe a világba. Starr édesanyja viszont szeretné biztonságban tudni gyermekeit, megérti és fontosnak tartja férje törekvéseit, ugyanakkor aggódik, hogy a mindennapos balhék, lövöldözések egyszer végzetes lesz számukra. Ez a kérdés amúgy egy nagyon általános kérdés, mely minden slumsodott vagy gettósodott környéken élők fejében megfordul. Ahogy lehetősége van az embereknek, igyekeznek kitörni a milliőből, ugyanakkor ha ők elmennek, nem marad pozitív példa az ottmaradottak számára. 

Ahogy mondtam Nektek, a rasszizmus, a rendőri erőszak, vagy a fehérekkel szemben kialakított komoly ellenérzés (ennek amúgy van valami konkrét neve vajon?) , komoly és fontos téma, melyekről nagyon nehéz beszélni. Sem személyes tapasztalatom, sem pedig kulturális alapja nincs nálunk ezen jelenségeknek, így csak a saját ösztönös és buborékban élő kis véleményemet tudom elétek tárni ezen témákkal kapcsolatban. Mindenestere fontos kiemelnem, hogy szerintem a könyv nagyon jól kezelte ezeket a témákat. Nem akarta megmondani a tutit, a problémát több szemszögből is az olvasó elé tárta. Ahogy korábban is írtam, semmi sem fekete, vagy fehér. Igyekezett nem általánosítani. Attól még, hogy valaki illegális cselekményt folytat, nem biztos, hogy rossz ember, lehet, hogy csak a megélhetéséért tette. Ez persze nem mentesíti az embert, nem azt mondom Nektek, hogy szabad ilyet csinálni, azonban fontos kiemelni, hogy így azért más perspektívában látja az ember ezeket az illegális cselekményeket. Nem mindenki egyformán, vannak olyan fehérbőrű emberek, akik Khalil halálát, vagy a Black Lives Matter mozgalmat nem tartják fontosnak, vagy teljesen elzárkóznak a kérdéstől, azonban nem mindenki viselkedik így. Attól még, hogy valakinek fehér a bőre, ugyanúgy megláthatja a helyzet súlyosságát és bár természetesen nincsenek személyes tapasztalatai ezügyben, mégis teljes vállszélességgel az ügy mellé áll. Nem utolsó sorban  pedig nem minden rendőr rasszista, 

Starr óriási fejlődésen megy keresztül a regény során. Sokszor bizonytalan, néha pedig kissé idegesítő a viselkedése, de végül sikeresen túllép önmagám és megtalálja a saját hangját. Kezdetben óriási sokk számára, hogy elmosódott a határ a két élete között, de szép lassan rájön, hogy nem tudja ezeket elkülöníteni egymástól. Ez a két dolog teszi őt igazán teljessé. Nem számít, hogy az egyik legjobb barátnője és párja fehér bőrű, ahogy az sem számít, hogy ő fekete. A lényeg, hogy milyen is az ember igazán. Óriási bátorság volt részéről kiállni mindenki elé és elmondani a történetet. Nem csak az emberek véleményével és rosszallásával kellett szembenéznie, hanem a helyi nagyember és bandavezér haragjával is. Bizonytalanságát és félelmét legyőzve azonban erősen és magabiztosan szállt ki ebből a történetből, hiszen megtanulta a helyén kezelni a dolgokat. 

Khalil története nagyon felzaklatott, hiszen tudtam, hogy ez egy olyan történet, ami bármikor megtörténhet mással is. Bár itt Európában nehezen tudjuk ezeket a történeteket értelmezni és talán a rasszista poénok sem esnek le nekünk, mégis fontos, hogy mi is szembesüljünk az igazsággal. Ennek a történetnek sajnos teljesen más lett a vége, mint ahogy George Floyd esetében történt, nem történt meg a várva várt számonkérés, mégis óriási tanulsággal szolgál mindenki számára. Szeretnék hinni benne, hogy ez a jövőben csak javulni fog és egy fiatalnak (vagy akár felnőttnek, igazából remélem, hogy senkinek) sem kell attól tartania, hogy egy rendőri intézkedés során életét veszti. 

Angie Thomas regénye igazán megrázó és fájdalmas történet, mely rendkívül hitelesen ábrázolja az egész esetet. Az írónő hatéves korában szemtanúja volt egy lövöldözésnek, mely óriási hatással volt rá. Másnap édesanyja elvitt őt egy könyvtárba, hogy megmutassa neki, a világban sokkal több minden van, mint amit előző nap látott. Ez megalapozta nála a könyvek és az írás szeretetét. Ez az élmény és Oscar Grant története óriási hatással volt rá, ezek alapozták meg "A gyűlölet, amit adtál" című regényt. 

Összességében, A gyűlölet, amit adtál című könyv egy nagyon erős írás, melynek aktualitása megkérdőjelezhetetlen. A történet nem fekete, vagy fehér, igyekszik mindenféle nézőpontot az olvasó elé tárni. A rasszizmus, a rendőri erőszak témája nagyon fontos téma, mely bár távol áll az európai gondolkodástól ismerni és tudni kell. Nem élhetünk szemellenzőben, attól még, hogy közvetlenül nem érint minket, fontos, hogy ismerjük ezeket a társadalmi jelenségeket. Nem lehetek elég hálás azért, hogy most olvastam el ezt a történetet, hiszen úgy érzem, hogy 1-2 évvel korábban nem tudtam volna megfelelően értékelni a művet. Starr egy nagyon érdekes karakter, aki talán nem lesz sokak kedvence, fejlődése mégis vitathatatlan. Ha érdekel Titeket egy kicsit a téma, vagy titeket is foglalkoztat a Black Lives Matter mozgalom, akkor ez a könyv egy nagyon jó kiindulási pont. Nekem egy igazán meghatározó olvasmány volt, csak ajánlani tudom mindenkinek. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.