Sziasztok!
Kristin Hannah nevét már nem kell bemutatni a magyar olvasóközönség számára, az írónő több regénye is elérhető országunkban. A legfrissebb, Magyarországon megjelenő kötete a Téli kert egy magával ragadó, szívfacsaró történet szeretetről, veszteségről, fájdalomról és megváltásról. Tartsatok velünk, merüljetek el velünk az érzelmek viharában és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.
Egyszerre epikus szerelmi történet, amely a második világháborús Szovjetunióban játszódik, ugyanakkor bensőséges portré jelenkori anyákról és lányokról, éppen életük keresztútjánál.
Feltárja a háború okozta szívfájdalmakat, a túlélés árát és az emberi szellem végső győzelmét. Ez a regény még hosszú idővel azután is kísérteni fogja az olvasóját, hogy az túljutott az utolsó lapon.
1941. Leningrád, az egykor oly varázslatos város háborús ostrom alá került, elvágták a segítségtől, és betemette a hó. A város teli van kétségbeesett asszonyokkal, akik meg akarják menteni gyermekeiket, a családjukat és magukat…
2000. A veszteség és a kor szörnyű vámot szedett Ánya Withsontól. Végül felveszi a kapcsolatot elidegenedett lányaival. Akadozó, bizonytalan hangon kezdi meg szőni meséjét egy szépséges orosz lányról, aki egy emberöltővel korábban Leningrádban élt…
Nina és Meredith lenyűgözve ülnek édesanyjuk ágyánál, hallgatva a történetet, amely több mint hatvan évet ível át, és az ostromzár alatt álló, háború dúlta Leningrád szörnyűségeitől napjaink Alaszkájáig vezet.
A történet mögötti valóságot felfedő nyomozás során Nina és Meredith olyan megrendítő, annyira hihetetlennek tűnő titkot tár fel, ami alapjaiban rázza meg a családjukat, és megváltoztatja mindazt, amit önmagukról hittek.
Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Minden egyes alkalommal, amikor ilyen típusú regényt veszek a kezembe kettős érzések kezdenek el kavarogni bennem. Egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről azonban ott motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon meddig hatnak majd rám elementáris erővel az ilyen típusú könyvek? Mikor jön el az a pont, amikor már nem tudnak újdonsággal szolgálni? Hasonló gondolatokkal vettem kézbe Kristen Hannah legújabb magyarul megjelent regényét is. Az írónő nevét már ismertem, de még soha nem olvastam tőle semmit. Sok jót hallottam már a munkásságáról, A Szentjánosbogár lányok pedig a kívánságlistám élén áll, így nagy lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. A fülszöveg azonnal megfogott magának, mivel a háborús regények az abszolút kedvenceim, így vártam, hogy az írónő elvarázsoljon és valami újdonsággal gazdagítsa a tudásomat.
A történet két szálon fut, de nem a megszokott formában. Az egyik szál 2000-ben játszódik, és arról szól tulajdonképpen, ahogyan a 3 Withson nő (anya és két lánya) egymásra talál. Soha nem álltak közel egymáshoz, a családot csupán az édesapa szeretete tartotta össze. Egy nem várt esemény hatására azonban rá kell jönniük, hogy csak akkor költözhet mindenki szívébe béke, ha végre igazán látni és hallani kezdik egymást. A másik szál tulajdonképpen egy tündérmesének indul, de szép lassan rájövünk, hogy a metaforikus képek mögött, Oroszország korabeli történelme elevenedik meg. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre realisztikusabbá a mese, míg végül elveszíti tündérmese jellegét és a zord valóságot mutatja be. Ez az időszak az 1940-es éveket, az orországi nagy tisztogatás és a II. világháborús eseményeket mutatja be.
Mielőtt továbbmegyek a könyv értékelésében szeretnék egy kis történelmi kitekintést adni nektek a korabeli eseményekről. A nagy tisztogatás Sztálin által kezdeményezett, 1934 és 1940 között a Szovjetunióban végrehajtott politikai elnyomást jelöli. A tisztogatás Sztálin uralmának konszolidálására, a kommunista párt nem megfelelő elemeitől való megtisztítására irányult. A közvélemény figyelme a kommunista párt vezetőin, illetve az állami hivatalnokokon és vezetőkön végrehajtott tisztogatásra terelődött, ám ezen kívül érintette még a társadalom más rétegeit is; az értelmiségieket, parasztokat, főleg a kuláknak kikiáltottakat. A tisztogatások egy része a hivatalos indoklás szerint kémektől és szabotőröktől való megszabadulást szolgálta. 1941-ben Hitler megtámadta Szovjetúniót és ez rengeteg ember halálát okozta. A harcok alatt Leningrádot szép fokozatosan elvágták a külvilágtól, az emberek pedig éhezni kezdtek. Az ott lakók kénytelenek voltak mindent megenni az életben maradáshoz, egy idő után már nem volt háziállat a városban, kénytelenek voltak elfogyasztani őket is. Sötét idők következtek, a kíméletlen orosz tél rengeteg ember halálát követelte. Ebben az élethelyzetben ismerhetjük meg a tündérmese szereplőit és csak a történet végére válik egyértelművé az olvasó számára, hogy Ánya Withson milyen szerepet töltött be benne.
Nehéz bármit is írnom, hiszen rendkívül felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Már a felénél jártam, amikor úgy éreztem, hogy ez nem nekem való történet. Valahogy nem tudtam szimpatizálni a szereplőkkel, Nina és Meredith kifejezetten idegesített. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem látják a fától az erdőt. Olyan egyértelmű jeleket kaptak, ami alapján tisztában kellett volna lenniük édesanyjuk problémáinak a gyökereivel, de csak nehezen kapcsoltak. Feltehetőleg ennek az volt az oka, hogy a három nő nagyon távolt állt egymástól, képtelenek voltak egymásra hangolódni. Édesanyjuk soha nem volt egy tipikus, szeretetteljes nő, valahogy soha nem alakult ki közöttük igazi kapocs. Egymás mellett éltek, de soha nem együtt. Hiába laktak egy fedél alatt, mégis idegenek voltak egymás számára. A lányok persze sokáig keresték édesanyjuk megbecsülését, de a nő soha nem adta jelét az érdeklődésének. Így szép fokozatosan elhaltak ezek a próbálkozások és idegenek maradtak egymás számára. Ahhoz azonban, hogy az ember ismerje saját magát, ismernie kell a családja történetét is. Ahogy Ánya fokozatosan megnyílik lányai előtt, szép lassan megértjük tettének mozgatórugóit és ha semmissé nem is lehet tenni az eltelt 40 éve, de új alapokra tudják helyezni kapcsolatukat. Ez az egész azt mutatja, hogy a kommunikáció az egyik legfontosabb dolog, ha a kapcsolatokról van szó. Ha az emberek nem beszélnek egymással, akkor soha sem oldódnak meg a problémák. Amikor a lányok végre elkezdtek figyelni a mesére, és megértették anyjukat, végre úgy kezdték el látni őt, mint édesapjuk. Ahhoz, hogy lásd a másikat, nem elég nézni.
A második felét követően azonban valami megváltozott bennem. Ahogy Ánya kinyílt és egyre több dolgot tudtam meg a meséjéből, úgy kezdett el magához bilincselni a könyv. És azt hiszem bátran elmondhatom, hogy talán soha többet nem is ereszt el. Már az elején is jobban tetszettek a mesei részek, de amikor egyre valószerűbbé vált a történet, még inkább magába szippantott. Bevallom, legalább háromszor pityeredtem el olvasás közben. Vicces, mert az elején úgy éreztem, hogy nem nekem való ez a könyv, a végére pedig úgy csuktam be, hogy oké, ide nekem a többi Kristin Hannah könyvet. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy nem adtam fel az olvasást és bár nem voltam kibékülve a karakterek viselkedésével, haladtam tovább, és végül meglett a várva várt jutalom. Egy igazi, lenyűgöző élettörténetet olvashattam, amely a háború egy olyan dimenziójáról ír, amiről eddig nem olvastam. Félelmetes, mérhetetlenül szomorú, sokkoló és csodálatos történetet ismerhettem meg, mely az emberben lakozó erőről, a túlélésről szól.
Mi nők, bármire képesek vagyunk azokért, akiket szeretünk (a korrektség jegyében most megjegyzem, hogy biztosan a férfiak is, de mivel ők éppen háborúzni voltak, így nem igazán lehet az ő helytállásukról beszélni a városban történő események kapcsán). A regényben több anya-lánya kapcsolatot is megismerhetünk. A történetben Vera és családja, míg a való életben Ánya és a lányai kapcsolatába nyerhetünk betekintést. Mindegyik nő egy igazi, erős egyéniség, aki kész arra, hogy megváltsa az egész világot. A háborús borzalmak között minden édesanyának nagy döntéseket kellett meghozni. Nem csak a saját életéért, hanem gyermekeiért is ő felel. Legyen szó órákon át történő sorban állásról az ételjeggyel, az utolsó kenyér elosztásáról, vagy éppen egy haldokló gyermek utolsó óráiról. A háború persze senkivel sem kegyes, hatalmas veszteséget szenvedett el mindenki, a gyógyulás pedig sokszor nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen volt. Vannak sebek, amelyek soha nem múlnak el, örökké fájni fognak.
Ánya soha nem volt jóban a lányaival, szellemként létezett saját otthonában, igazából csak foglalkozott velük, amikor a mesét mondta el. De vajon a tettei szeretetlenségből fakadtak, vagy van valami más is a háttérben? Hogyan szeressen az ember, ha önmagát is képtelen szeretni?
A két szál cselekménye élesen eltér egymástól. Míg a könyvbéli jelenben, vagyis a 2000-ben játszódó szál inkább az érzelmekre és három nő kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, addig a háborús történet rengeteg izgalmat és torokszorító pillanatot okoz az olvasó számára. Egy idő után úgy fogtam fel a jelenbéli eseményeket, hogy tulajdonképpen ez a "pihenő" számomra, mert ahogy durvult Ánya elbeszélése úgy tört össze egyre inkább a szívem. A csavar a történet végén és az epilógus tulajdonképpen a kegyelemdöfés volt, nem tudom mikor pityeregtem utoljára ennyit egy könyvön.
Tetszett, hogy a karakterek nem idealizált, romantikus hősök voltak, hanem valódi-hús vér emberek, akik az életük során rengeteget hibáztak, mégis hihetetlen módon fejlődtek és a regény végére végül megtalálták azt a lelki egyensúlyt, amire mindig is vágytak.
A kötet nem hibátlan, és csak nehezen találtunk egymásra, de mégis valami olyat kaptam tőle, amit talán soha nem felejtek el. Egy igazán nagyszerű, csodálatos utazás volt, melynek ha nem is minden másodpercét, de legalábbis nagy részét imádtam. Biztos vagyok benne, hogy sokáig velem marad Ánya története. Ha szeretitek a hasonló könyveket, ne hagyjátok ki semmiképpen sem Kristin Hannah regényét. Olvassátok, szeressétek!
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_tisztogat%C3%A1s
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe.
.png)
Nyereményjáték
A regény egy része a II. világháborús Szovjetunióban játszódik, így a mostani játékunk is ehhez a történelmi eseményhez kapcsolódik. Mindegyik állomáson találtok egy idézetet, egy olyan kötetből, ahol szintén hangsúlyos szerepet kap a világháború, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott írás címe. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Ne pazarold az energiádat a gyűlölködésre, mert az aztán biztosan végez veled.”
Állomások
08.18.: Csak olvass! értékelés
08.19.: Csak olvass! (idézetek)
08.21.: Kelly és Lupi olvas
08.23.: Könyv és más
08.25.: Utószó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése