Utolsó részéhez érkezett Király Anikó Semmi pánik sorozata, ugyanis nemrég megjelent a harmadik és egyben befejező kötet a Menő Könyvek Kiadó gondozásában. Amennyiben ti is kíváncsiak vagytok arra, hogy vajon a címéhez méltóan jó véget ér-e a balszerencsés babák és persze Kókusz története, tartsatok velünk és játsszatok a könyvért.
Az egész egy tehénnel kezdődött és egy vaddisznóval ér véget... Diósvámhatár balszerencsés babái mindig hittek abban, hogy tényleg balszerencsések. Aztán felbukkant a farmerdzsekis Kókusz, és ahogy az a különös idegenekkel már csak lenni szokott, fenekestül felforgatta az életüket. Ráadásul éppen akkor szívódott fel, amikor mindannyian biztosak voltak abban, hogy sose tudják levakarni.
Kókusznak azonban nagy tervei vannak: mindenáron balszerencsétleníteni akarja a négy fiatalt. A tervében ugyan szó se volt vérszomjas vaddisznóról, egyszarvúpiknikről, pirosbogyós limonádéról, seprűhajításról, templomi tehetségkutatóról, belsejüket rágó és elfelejtett titkokról, egy zűrzavaros búcsúról, ám Lea, Andris, Gabi és Dani körül mindig történik valami eszelős.
Ezekhez képest a közelgő diósvámhatári péntek 13. már nem is tűnik annyira vészesnek. Vajon jó vége lesz?
Király Anikó a Semmi pánik! és a Ne nézz vissza! szereplőinek sorsát humorral és melegszívűen szövi össze ebben a befejező kötetben.
Minden kaland véget ér egyszer, ez volt az első gondolatom, miután befejeztem az olvasást. Bevallom nektek, nagyon nehéz szívvel írom most ezeket a sorokat, hiszen a balszerencsés babákat nagyon a szívembe zártam, így olvasóként is nehéz elköszönni tőlük.
Néhány évvel ezelőtt, amikor megpillantottam Király Anikó sorozatának első kötetét és annak fülszövegét, azonnal beleszerettem a kötetbe. Már ezerszer leírtam és biztos vagyok benne, hogy már unjátok, de mivel én is péntek 13-án születtem, így különösen kedves volt a szívemnek Anikó sorozata. Ahogy haladtam előre az olvasásban úgy lettek egyre szimpatikusabbak a karakterek, végül talán túlzás nélkül állíthatom, hogy Lea, Gabi, Dani, Andris és Kókusz (aki amúgy Döme, de valahogy a Kókusz jobban kézreáll) óriási kedvenccé vált. Ez az 5 fiatal, akiknél konkréten majdnem kétszer olyan idős vagyok, teljesen és totálisan elrabolta a szívemet. Nagy várakozással vettem kezembe a sorozat záró kötetét, de végig kettős érzések voltak bennem. Egyrészről mérhetetlenül kíváncsi voltam hogyan alakul a srácok élete, másrészről viszont féltem attól, hogy milyen lesz elengedni a kezüket. Drukkoltam, hogy végül révbe érjenek, de féltem és aggódtam értük. Az utolsó oldal elolvasása után bár mosolyogva, mégis kicsit szomorúan csuktam be a könyvet, hiszen nagyon fognak hiányozni a szereplők.
A könyv címe szerencsére jóval kecsegtetett, azzal a címmel, hogy Jó a vége! biztos voltam benne, hogy végül minden helyrekerül és úgy alakulnak a dolgok, hogy az a szereplők szempontjából a lehető legideálisabb legyen. Azt azonban tudjuk, hogy sokszor nem is a végeredmény a kérdés, hanem az odavezető út, így nagyon kíváncsi voltam, hogy kinek hogy alakul majd összességében a sorsa.
Az előző részekben láthattuk, hogy a négy fiatal elkezdett kilépni a balszerencsés baba státuszból és szép fokozatosan egyre erősebb és magabiztosabb fiatallá váltak. Megtalálták egymásban azt, amit mindig is kerestek, egy olyan társaságot, amelyre mindig, minden körülmények között számíthattak. Ebben a részben még jobban megismerhettük a négy főszereplőnket és tanúi lehettünk kapcsolatuk elmélyülésének. Bár kezdetben csupán Kókusz és a játék tartotta őket össze, szép lassan igazi csapattá kovácsolódtak. Egyre több és több időt töltöttek együtt, végül pedig már elképzelhetetlenné vált számukra, hogy megváljanak egymástól. Kivétel nélkül mindenki belopta magát a szívembe. Az első részben Lea volt az abszolút kedvencem, akinek introvertált stílusával nagyban tudtam azonosulni, a folytatásban viszont azt hiszem, hogy teljesen új kedvencet avattam. Bár Lea még mindig is a szívem csücske marad hiszen emlékeztet egy kicsit az én tizenéves énemre, de a második részben új kedvencem avattam, Dani személyében. A zord megjelenés, a pletykák és egyéb balhék felszíne alatt egy kedves és szerethető fiú bújik meg, aki úgy vágyik a szeretetre és arra, hogy tartozhasson valahova, mint az éhező egy falat kenyérre. A harmadik részben nem történt nagy változás, Dani megmaradt favoritnak, de határozottan megjelent Andris mellette. A fárasztó vicceivel és személyiségével rájöttem, hogy szerintem ő lenne a társaságból az, akit elsőre megkedvelnék. Hihetetlenül szórakoztató figura és imádtam, hogy mindig, mindenre van valami lökött mondata. Ha pedig majdnem mindenkit felsoroltam, akkor azt sem hagyhatom ki, hogy szerettem, ahogy Gabi végre kinyílt és végre felverte vállalni önmagát a családja és Alex előtt is. Vicces volt a tüskés sündisznós stílusa és imádtam, hogy mindig tudott reagálni mindenre. Tökéletesen kiegészítették egymást Leával és hihetetlenül örülök, hogy egyre szorosabbra és szorosabbra fűzték egymás között a kapcsolatot. Kivétel nélkül mindegyikük óriási jellemfejlődésen ment keresztül és imádtam azt az utat, amit végigjártak. Persze a fejlődés Kókuszra, aka Dömére is igaz. Egy ideje tudjuk már, hogy ő a falu alkeszének fia, de ezt a titkot jó sokáig megőrizte önmagának. Azt hittem, hogy soha nem áll elő a farbával. Persze értettem én, hogy mi a célja ezzel, de Olívia helyében én már régen nyakon vágtam volna, hogy Döme fiam, szedd össze végre magad. Egy igazi cukorborsókirály vagy, amin semmi nem változtat, szóval emeld meg a popódat, húzz le Diósvámhatárra és csókold már meg végre Leát. Azt persze nem árulhatom el nektek, hogy mi történik és hogy Döme mikor szedi össze magát, szóval csak annyit mondok, hogy olvassátok el a címet és várjátok, hogy mikor is történik meg végre az, amire mindannyian (legyen szó az olvasóról vagy éppen a balszerencsés babákról) várunk.
A sorozat egyik legnagyobb erőssége a rengeteg szerethető karakter. A sorozatban nem csak a főszereplők, hanem a mellékszereplők is érdekesek és szerethetők. Legyen szó Lukácsról a fogorvosról, Marci báról a zsémbes de aranyszívű boltosról, Rebekáról a cuki Peppa rajongó kislányról, vagy Bálintról aki valószínűleg az egyik legszerethetőbb idióta a világon, Olíviáról, Szabináról, vagy éppen Exalexről/Alexről (mert persze azt ti sem gondolhatjátok komolyan, hogy ezt most megosztom veletek a bejegyzésben, tessék csak izgulni értük) mindenki remek karakter és nagyszerűen illenek a történetbe. Szeretem, ahogy Király Anikó szövi a mesét, hiszen ha igazán figyelmesek vagyunk rájöhetünk, hogy mennyi kapcsolódási pont figyelhető meg a különböző karakterek között. És végtére is ez pontosan így hiteles, hiszen falun tulajdonképpen mindenki ismer mindenkit. Imádtam, hogy valamilyen még a legrandomabb mellékszereplő is kapcsolódott valamilyen szinten a karakterekhez.
A könyv felépítése nagyszerű, a cselekmény érdekes és izgalmas, alig tudtam letenni. Szerettem a kalandokat, amikbe a srácok együtt keveredtek és az is nagyon tetszett, ahogy szép fokozatosan megtalálja mindenki mindenkivel a közös hangot. Engem bevallom Dani és Andris kapcsolata érdekelt a legjobban, de imádtam azokat a részeket is, ahol Dani és Lea, vagy éppen Gabi és Andris baráti kapcsolatának elmélyülésének lehettünk tanúi. Hiszen ez a négy fiatal úgy illik egymáshoz, mint a borsó meg a héja és talán ennél tökéletesebb társaságba nem is keveredhettek. A kötet egy ponton hirtelen összekuszál minden szálat, balszerencsémre pont akkor kellett leszállnom a vonatról, és a buszon sem tudtam folytatni az olvasást. Az én ízlésemnek ez a rész talán kicsit sok volt, hirtelen minden is darabjaira hullott, de aztán szerencsére minden jól alakult. Nem is kívánhattam volna jobb lezárást.
A Jó a vége! egy imádnivaló lezárása egy rendkívül szerethető sorozatnak. A regény stílusa nagyszerű, én imádtam. Tökéletes komfortolvasmány, könnyen lehet haladni az olvasással. A kötet abszolút olvastatja magát, rendkívül nehéz elszakadni a srácoktól. Friss, vicces, tökéletes könnyed olvasmány, Király Anikó humora engem teljesen levett a lábamról még a szereplők által gyengének titulált favicceket is imádtam. Olvasás közben sokszor felnevettem, ami mondjuk vonaton kifejezetten vicces élmény, hiszen ilyenkor elég furcsán néznek az emberre, de sebaj.
Rengeteg dolgot tudnék még elmondani, de igazából egy szónak is száz a vége, ha eddig nem tettétek, akkor mindenképpen olvassátok el a sorozat első két részét is, ismerjétek meg Lea, Gabi, Dani, Andris és Kókusz történetét. Én nagyon szerettem ezt a részt (is) és azt hiszem, hogy garantáltan olvasok majd még Király Anikótól. A végére pedig csak annyit mondok, ez popompás volt, isten veletek balszerencsés babák, hamarosan újra találkozunk, hiszen nem bírom ki, hogy ne lapozzak néha bele a részekbe és ne olvassak rólatok. Éljenek a Vakondvakarcsok, a kókusz illatú krémek, a medvecukor és a barátság. Éljen péntek 13. és az a gondolat, hogy a balszerencse messze elkerüli az embert, ha olyan idióták veszik körbe, akiket a barátainak nevezhet.
Értékelés: 5/5Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. Nyereményjáték
A nyereményjátékunk során különböző babonákkal kapcsolatban teszünk fel kérdéseket minden állomáson. A feladat, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a helyes választ. A kérdéseknél többféle választ is elfogadunk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
KÉRDÉS
Mi történik, ha eltörünk egy tükröt a hiedelem szerint?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése