2023. november 4., szombat

R. F. Kuang: Bábel, ​avagy az erőszak szükségszerűsége + Nyereményjáték

Sziasztok!

R. F. Kuang köszöni szépen, nem áll le a fantasy regények gyártásával a Mákháború-sorozat után – mindenki legnagyobb örömére! 2023 őszén mi, fantasy-imádó könyvmolyok a Bábelért rajongunk, melyet az Agave Kiadó hozott el számunkra magyar nyelven. Ne feledd, ha végigköveted a turnét, akár a tiéd is lehet egy példány a regényből!

Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.
1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.
Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…
Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

R. F. Kuang neve már nem volt ismeretlen számomra, sokszor szembejött velem, a magyar és külföldi oldalakon, de még egyik könyvét sem olvastam. A Mákháború ugyan a polcomon csücsül, de még sajnos nem sikerült sorra kerítenem. A Bábellel viszont nem szerettem volna elkövetni ugyanezt a hibát, tudtam, ha nem veszek részt a turnéban, akkor talán soha nem fogok tudni időt szakítani rá. Végül óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és szerencsére egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek. Az az igazság, hogy nagyon tetszett. Bevallom nektek, nagyon nehezen találom a szavakat. R. F Kuang regénye óriási hatással volt rám, és az utolsó betű elolvasása után is úgy érzem, hogy még mindig nem ereszt a történet. Ez a nő egy igazi zseni. Bár talán az egyik legnehezebb olvasmány volt, amit mostanában sorra kerítettem. A nyelvezete egyáltalán nem volt egyszerű, ez nem az a típusú könyv, amin csak végigrohan az ember. A szavakat és a gondolatokat ízlelgetni kellett, a nyelvészeti elemek engem teljesen lenyűgöztek. Sokak számára lehet, hogy unalmasak voltak ezek a részek, de számomra hihetetlenül érdekesek voltak. Imádtam nézegetni a szavak eredetét, érdekes és izgalmas volt belegondolni, hogy melyik szó honnan ered és milyen többletjelentést hordoz. Az ezüstmunka gondolata pedig teljesen lenyűgözött. Őszinte leszek veletek, már az elején szeretném kijelenteni, hogy szerintem ez a könyv nem való mindenkinek. Én igazi mestermunkának tartom, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem lesz mindenki számára ekkora élmény. Sőt, az is lehet, hogy ha más időpontban olvasom, akkor talán számomra is olvashatatlan lett volna. Kell hozzá a megfelelő hangulat, egy kis érdeklődés az etimológia iránt és a Kuang által megteremtett atmoszférának a befogadása.

A cselekmény szerintem rendkívül érdekes és izgalmas volt. Az írónő nagyon szépen építkezett, fokozatosan adagolta az izgalmakat, nagyon szépen készítette elő a végkifejletet és a robbanásszerű, katarktikus lezárást. Egy idő után az olvasó is úgy véli, hogy a szereplőknek nem volt más választása és a megfelelő módon oldották fel a konfliktust. 

A könyv nyelvezete, ahogy említettem zseniális. Nagyon nehéz olvasni, muszáj, hogy az ember megteremtse a megfelelő környezetet, mert ellenkező esetben könnyen el lehet veszni a szavak erdejében. Emiatt egyszerűen nem tudok elmenni a fordító, Horváth Vivien munkája mellett. Biztos meglehetett a bája annak, hogy fordítóként, a fordításról fordít egy szöveget, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy hogyan élte meg a munkát. Vajon adott valami pluszt az életéhez, vagy a munkásságához, amit a fordításról ír a szerző a könyvében? Ő miként vélekedik a fordítók munkájáról? 
Mindenesetre egy biztos, zseniális munkát végzett. Szóval megemelem előtte a képzeletbeli kalapomat. Óriási munka lehetett, az, hogy magyarul is élvezhető lett az írónő munkája, ezt neki köszönhetjük. Az egyik legjobb fordítás, amit mostanában olvastam, szóval tényleg bravó, remek munka. :)

Ha már Vivien munkáját méltatom, érdemes megemlíteni azt is, hogy mennyire szépen elmerült az író a fordítás művészetében. Számomra nagyon élvezetes volt olvasni magáról a fordításról és azokról a dilemmákról, amellyel egy fordító találkozhat. Vajon meg kell hagyni egy mű egyediségét, vagy közel kell hozni az olvasóhoz? Vajon egy ókori szöveget mai köntösbe kell csomagolni, vagy meg kell őriznie a régies jegyeket? Brutál izgalmas dilemma lehet. Most értettem meg igazán, hogy mennyire nehéz lehet ez a munka. Hogy mennyire bonyolult úgy visszaadni egy szöveget úgy, hogy élvezetes legyen, de közben megőrizze a szerző stílusát. Mennyire nem mindegy, hogy kihez kerül egy történet, hiszen azt laikusként is látja az ember, hogy nem minden történet való minden fordítónak. Izgalmas kérdések ezek. 

A könyv egyik legnagyobb erőssége az volt számomra, hogy bár az 1800-as években játszódik a cselekménye, mégis tökéletesen mai. A politika, a hatalom pontosan úgy jelenik meg, ahogy azt a 21. században is látjuk. Az ezüstmunka nekem a modernkori technika és a mesterséges intelligencia egyre elterjedtebb megjelenését juttatta eszembe. Számomra kísértetisen hasonlított a modernkori problémákhoz, ahogy a történetben az emberek egyre jobban az ezüstmunka megszállottjai lesznek, ahogy jobban erre támaszkodnak rá és ahogy szép lassan kiváltják a kétkezi munkát. Ahogy a mesterséges intelligencia is aggodalmat vált ki az emberekből, sokan félnek attól, hogy elveszítik majd a munkájukat, úgy az ezüst elterjedése is ezt eredményezi a történetben. Rengeteg párhuzamot véltem felfedezni, ez számomra pedig egy óriási pluszt adott az olvasás élményéhez. 
A másik érdekes kérdés, ami megragadott olvasás közben az az erőszak kérdésköre és annak a szükségessége. Nagyon szépen megjelenik benne a cím kérdésköre, vajon mennyire szükséges az erőszak. Vajon meddig működnek a szavak, és mikortól kell a tetteket előtérbe helyezni? Vajon lehet legitimálni az erőszak fogalmát? Beleférhet, ha az ember jobbá szeretné tenni a világot? 

A szereplők nagyon érdekesek voltak, mind a négy blablázó (így nevezik a könyvben azokat az oxfordi diákokat, akik fordítással foglalkoznak és Bábelben tanulnak) izgalmas karakter volt. Nekem talán Victoire volt a kedvencem, de Ramy, Robin és Letty karaktere is érdekes volt számomra. Letty sokáig óriási kérdőjel volt számomra, imádtam, ahogy alakult az ő élete, izgalmas színt adott a cselekménynek. A történet egyértelmű főszereplője Robin, aki óriási fejlődésen megy keresztül. A naiv bábeli tanuló, egy igazi forradalmárrá válik, aki képes lesz arra, hogy felforgassa az egész világot. A forradalom és a harc olykor olyan erősen megsebzi az ember lelkét, hogy egy idő után már képtelen lesz visszatérni a mindennapokba. Vajon hogyan alakul Robin élete és milyen szerepet játszanak majd a társai a cselekmény alakulásában? Továbbá izgalmas volt látni a regény sokszínűségét és azt, hogy a származásuk milyen hatással van a szereplők életére. Vajon képesek voltak megőrizni a gyökereiket, vagy Bábel teljesen átalakította őket?


Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, szóval ha nem féltek a kihívásoktól és előre felkészítetek magatokat arra, hogy ez bizony nem egyszerű olvasmány, meg kell küzdeni az élményért, akkor csak ajánlani tudom. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Játékunkban a szerzőre fókuszálunk. Az állomásokon kérdéseket teszünk fel az életével, illetve eredményeivel kapcsolatosan, melyre nektek fel kell kutatnotok a helyes választ. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába a válasz betűjelét és/vagy szövegét másoljátok be.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS
Mennyi könyve van jelenleg Kuangnak (csak a megjelentek)?
a) 4
b) 5
c) 6

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10.31. Utószó
11.04. Csak olvass!
11.06. Spirit Bliss Sárga könyves út
11.08. Readinspo
11.10. Dreamworld
11.12. Könyv és más

2023. november 3., péntek

Kedvcsináló idézetek A Reminders ​of Him – Emlékek róla című könyvhöz+ Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Colleen Hoover: Reminders of Him - Emlékek róla regényét, melyben egy tragikus kimenetelű baleset okozójának, Kennának a történetét meséli el a népszerű szerző. Vajon börtönbüntetése után szabadulva láthatja-e még ez a fiatal nő a nevelőszülőknél élő kislányát? Sikerül megbocsátást és bizalmat nyernie azoktól, akik öt éve gyűlölettel gondolnak rá? Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Kenna Rowan öt évet töltött börtönben egy végzetes kimenetelű hiba miatt, és most visszatér a városba, ahol az élete félresiklott, abban a reményben, hogy találkozhat négyéves lányával. De a hidakat, amiket Kenna felégetett maga mögött, lehetetlen újjáépíteni. Lánya életének fontos szereplői mind távol akarják tartani a gyerekétől, bármennyire keményen dolgozik is azon, hogy bizonyítson.
Az egyetlen, aki nem zárta be előtte az ajtaját, az Ledger Ward, a helyi kocsma tulajdonosa, aki szinte az utolsó reménye, hogy utat találhat a lányához.
Ha azonban bárki is rájön, hogy Ledger lassan Kenna életének fontos részévé válik, mindketten elveszíthetik a számukra legfontosabbak bizalmát.
A nehézségek ellenére Ledger és Kenna között kialakul valami, és ahogy az érzéseik erősödnek egymás iránt, úgy nő a kockázat is. Kennának módot kell találnia arra, hogy vezekeljen a múlt hibáiért, hogy a reményre és a gyógyulásra alapozva új jövőt építhessen.

Egy fiatal anya azért küzd, hogy visszatérhessen a lánya életébe – de vajon lesz számára hely?

Összességében kedvelem Colleen Hoover munkásságát, még akkor is, ha az adott kötet nem feltétlenül válik kedvenccé, ezért minden egyes újabb és újabb megjelenés kíváncsisággal és várakozással tölt el. A Reminders ​of Him – Emlékek róla című kötet azonnal felkeltette az érdeklődésemet és két kifejezetten nagy csalódás után, bíztam benne, hogy végre új nagy kedvencet avathatok az írónő könyvei közül. Az értékelésemre ugyan még várnotok kell, de addig is hoztam nektek néhány kedvcsináló idézetet, hogy még jobban meghozzam a kedveteket a könyv elolvasásához. 

1. 
"Az emberek azt mondják, szerelembe esel, de ha belegondolunk, az esés olyan szomorú szó. Az esés sosem jó. A földre esel, visszaesel, elesel és meghalsz.
Bárki is mondta először azt, hogy szerelembe esett, valószínűleg addigra már elmúlt benne az érzés. Különben sokkal jobb nevet adott volna neki."

2. 
"Ha a mennyország csak elvont fogalom, akkor a pokol micsoda?
– Egy gyerekbaseball-pálya."

3.
"Ha az életedben nincsen semmi, ami jól alakulna, szinte az összes dal lehangolóvá válik, bármiről is szóljanak."

4. 
"Mégis mennyi veszteség érhet valakit, mielőtt végleg bedobja azt a rohadt törülközőt, Scotty?"

5. 
"Különös dolog, hogy egy ideig részt veszel egy másik ember életének minden aspektusában, és aztán egyik pillanatról a másikra semmit sem tudsz róla."

6. 
"A harag nehéz súly, de azoknak, akiknek a legjobban fáj, a megbocsátás még nagyobb teher lehet."

7. 
"Talán úgy tudjuk a legjobban feldolgozni a szeretteink elvesztését, ha minél több helyen és dologban rájuk találunk. És ha van egy icipici esély is arra, hogy azok, akiket elveszítettünk, hallanak minket, sosem szabad felhagynunk azzal, hogy beszélünk hozzájuk."

8. 
"Különös, hogy valami, ami ennyire jó, ennyire fájdalmas lehet, ha nem megfelelőek a körülmények."

9. 
"Vannak, akik békére lelnek a megbocsátásban, és vannak olyanok, akik számára a megbocsátás felér az árulással."

10. 
"– Akkor mi a baj?
– Semmi – mondom, de aztán rögtön azt kívánom, bár azt mondtam volna, hogy „minden”."

Ezeket az idézeteket gyűjtöttem össze a könyvből, miközben írtam ezt a bejegyzést rájöttem, hogy nem is tudok kedvencet választani. De talán nincs is ezzel semmi baj. Remélem sikerült végül felkeltenem az érdeklődéseteket, ha pedig így van, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt Colleen Hoover legújabb, magyarul megjelent kötetének. 

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

A regény beleolvasóját feltétlenül olvassátok el, ez alapján tudjátok megválaszolni az állomásokon feltett  kérdéseket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS
Mi a neve a társasháznak, ahová beköltözik Kenna? 

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10.24 Readinspo
11.01 Readinspo - extra
11.03 Csak olvass! extra
11.05 Csak olvass! 

2023. október 16., hétfő

Liz Braswell: Vár ​rám a föld + Nyereményjáték


Sziasztok!

A Manó Könyvek jóvoltából megjelent a Vár rám a föld. c. regény, ami a Sorsfordító történetek sorozat legújabb tagja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják, mi történt volna akkor, ha a földi hatalom Ursulához kerül, Ariel pedig a tengerek néma királynőjévé válik apja meggyilkolását követően.
Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

Öt év telt el, mióta a gonosz Ursula legyőzte a kis hableányt... és elvette Triton király életét. Ariel most Atlantica néma királynője, Ursula pedig Eric herceg királyságát vezeti a szárazföldön. Amikor azonban Ariel rájön, hogy az apja talán még mindig életben van, visszatér egy olyan világba, amiről azt gondolta, sosem látja többé - és ezzel együtt esélye nyílik rá, hogy a hercegét is viszontlássa.
Ariel hamarosan megtudja, hogy Ursula mindent megtesz, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználja hercegnői pozícióját: összeesküvéseket szervez, ármánykodik, és nyílt háborúkat indít a szomszédos királyságok ellen. Amikor pedig az álcázott tengeri boszorkány tudomást szerez Ariel felbukkanásáról, azzal fenyegetőzik, hogy mind a vízalatti, mint a szárazföldi világot elpusztítja. Vajon képes lesz Ariel megbuktatni a gyilkos gonosztevőt, akinek eltökélt szándéka, hogy elpusztítsa az otthonát, és a világot, amelynek egykor mindennél jobban szeretett volna a részévé válni?

A kis hableány Hans Christian Andersen 1831-ben megjelent meséje. A későbbiekben több feldolgozás is készült belőle, talán az 1989-es Disney animációs rajzfilm változat a legismertebb. A mese óriási sikert aratott mind a kritikusok, mind a közönség körében, máig is az egyik leghíresebb Andersen-mesefeldolgozásként ismerik. Többek közt ez a film indította el az úgynevezett Disney-reneszánsz korszakot, amely egészen a 2000-es évek végéig tartott. A Disney-féle feldolgozást számos híres folytatás követte és televíziós sorozat, 2008-ban pedig élő szereplőkkel színházi darabként a Broadway-n adták elő, 2023-ban pedig a sokak által kritizált élőszereplős változata is megjelent. 

A Sorsfordító történetek sorozat az első pillanattól kezdve a szívem csücske. Nagyon szeretem a koncepcióját, mindig érdekes és izgalmas arról olvasni, hogy mennyire meg tud változni egy-egy jól ismert történet, ha valami máshogy történne az eredeti elgondoláshoz képest. A Manó Könyvek gondozásában megjelent legújabb sorsfordító történet Ariel meséjére koncentrál. Ugyan nekem nem Ariel a kedvenc hercegnőm, de összességében mindig is kedveltem a karakterét. Nagyon csípem azokat az álmodozó hercegnőket, akik nem csak egy másfajta életről álmodtak, hanem bele is vágtak bátran annak megvalósításába és a szememben Ariel is ilyen. Óriási bátorság volt tőle elhagyni a jól ismert vízi közeget, és emberként szárazföldre lépni annak érdekében, hogy megismerje és magába bolondítsa a herceget. 

Liz Braswell regényében arra kaphatunk választ, hogy mi lett volna, ha Ariel és Eric herceg nem győzi le Ursulát. A történet így tejesen új fordulatot vesz és számtalan izgalom vár még főhőseinkre, hogy végül megmentsék a földi és a vízi királyságot. 

A történet alapja nekem nagyon tetszett. Rendkívül érdekes gondolat, hogy Ursula nehezebb ellenfélnek bizonyul az eredeti meséhez képest, így éveket kell várni ahhoz, hogy végre győzedelmeskedhessenek felette a jók. Érdekes volt látni, hogy mennyire a hatalom megszállottja lett és mennyire kreatív tudott lenni még varázslat és mágia nélkül is. Jól kiismerte az embereket, szépségével és éleslátásával könnyen meg tudott vezetni mindenkit. Nem volt másra szüksége, mint egy kis pénzre és már is követték a kapzsi urak. Szomorú, de igazából tényleg mindenre képes volt egy kis arannyal a kezében. 
Érdekes volt látni azt is, hogy miként alakult Eric és Ariel élete. A hableánynak meg kellett tanulnia, hogy mi is az igazi felelősség, hiszen apja helyett ő lépett a trónra. Már egy egész királyság függött tőle, nem dönthetett a szeszélyeinek megfelelően. A fiatal, tinédzser naiva helyett kapunk egy erős és kompetens királynőt, ami ugyan jól áll a történetnek, de talán még jobb lett volna, ha Ariel megerősödése nem vezetett volna Eric teljes kiheré, elnyomásához. A fiatal herceg ugyan az eredeti mesében sem volt túlságosan acélos karakter, de ebben a történetben számomra teljesen elveszett. Egy gyenge, és teljesen inkompetens karakter lett, aki mások erejére hagyatkozik, és ezt sajnos nem magyarázza a rajta ülő varázslat sem. Kevés volt, gyenge és kissé egybites. Kár érte, mert egy nő lehet úgy is erős, hogy kompetens férfi karakter van mellette, nem kell a másik nemből bugyuta alakot kreálni. 

A cselekmény érdekes és izgalmas volt, de talán egy kicsit hosszabb a kelleténél. Néha kicsit túlírtnak éreztem, néhány jelenetet és párbeszédet simán elhagyatott volna írónő, hogy feszesebb legyen a történetszál. Azt viszont kifejezettem szerettem, hogy nem csak Ariel, Eric és Ursula kapott hangot a történetben, hanem a mellékszereplők is. A kis hableány egyik legnagyobb erőssége szerintem a  szerethető társak (nem igazán tudom, hogy magyarul mi erre a megfelelő szó, de angolul az animal sidekicks). Ficánka, Sebastian, Hablaty elhagyhatatlan, így nagyon örültem, hogy az írónő róluk sem felejtkezett el. 

A könyvben többször is utalt az írónő az eredeti mesére. Pirospont, hogy nem mentek el felesleges oldalak ennek a felidézésére. Egy rendkívül okos és kreatív utat választott az előzménytörténet bemutatására és prezentálásra,  De emellett természetesen a szereplők párbeszédei is utalnak az eredeti mesére. Meg kell hagyni, tényleg zseniális ötletei vannak ennek a nőnek. Kár, hogy végül mindig középszerű írást ad ki a kezeiből. Talán egy új szerkesztőt kellene keresnie, aki jobban felhívja a figyelmét a hiányosságaira. Pedig olyan sok potenciál van benne. 

A Vár rám a föld című regénye az írónőnek szerintem teljesen jól belesimul a munkásságába. Az Aranyhajas írása szerintem mérföldekkel jobb, de Ariel története semmiképpen sem rosszabb Csipkerózsika és Jázmin történeténél. A következő ilyen jellegű kötet remélem a Szépség és a Szörnyeteg lesz szintén Liz Braswelltől, de a Pán Péter sztorinak is nagyon örülnék. A borító nagyon tetszik, az élfestést egyszerűen imádom, hihetetlenül jól mutatnak egymás mellett a színes könyvek. 

Összességében igazán érdekes élmény volt számomra a Vár rám a föld című könyv olvasása. Ugyan nem ez a kedvenc sorsfordító történetem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. A karakterek és a cselekmény kidolgozottsága hagyott bennem némi hiányérzetet, a különböző izgalmas események és ötletek pedig csak részben tudták feledtetni az előzők miatt érzett csalódásomat. A regény abszolút olvastatja magát, ha valaki nekikezd, akkor könnyen és gyorsan tud haladni az olvasással. Ha szerettétek Arielt, vagy kíváncsiak vagytok erre a történetre, akkor szerintem érdemes esélyt adni a történetnek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/3,85

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek A kis hableány Disney mese állatszereplőit. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a karakter nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

KÉP


a Rafflecopter giveaway

Állomások listája

10/16 Csak olvass!
10/18 Utószó
10/20 Dreamworld

2023. október 13., péntek

Kate Thompson: A ​remény könyvtára + Nyereményjáték


Sziasztok!

Kate Thompson regényében egy kis óvóhelyen működő könyvtár kerül a középpontba és az azt kezelő könyvtárosok. Londonban a háború idején igencsak fontos szerepet kaptak a könyvek és az olvasás, s a Libri Kiadó által megjelenített kötet bár fikció de rengeteg történelmi tényen alapul. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a kis háborús könyvtár mindennapjaival, s ha velünk tartotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott könyvet is.


„A ​könyvek segítenek embernek maradni egy embertelen világban.”
London, 1944
A II. világháború idején a befejezetlen Bethnal Green metróállomás csaknem ötezer embernek nyújt menedéket: a légiriadók elől a város lakói az alagutakba menekülnek, és az ott kialakított bunkerekben húzzák meg magukat. Az állomás azonban sokkal több egyszerű óvóhelynél: színháznak, kávézónak, orvosi rendelőnek, óvodának és egy könyvtárnak is helyet ad.
A könyvtár szíve és lelke a fiatal özvegyasszony, Clara Button, akinek a férje Dunkerque-nél esett el. Clara és barátnője, Ruby arra teszik fel az életüket, hogy minden rászorulónak segítsenek. Mindent elkövetnek, hogy az otthonaikból evakuáltak, a több műszakban dolgozó munkások vagy éppen a bántalmazott nők vigaszra és reményre találjanak a föld alatti könyvtárban. Ám ahogy egyre inkább elhúzódik a háború, és egyre inkább próbára teszik őket a körülmények, nehéz erősnek maradniuk, és lehet, hogy épp a hozzájuk legközelebb állókat nem tudják majd megmenteni…
„Szívmelengető történet arról, hogy a legnehezebb időkben milyen megtartóereje van a barátságnak és az írott szónak.”
Janet Skeslien Charles, A párizsi könyvtár szerzője

Ismertek már, tudjátok rólam, hogy nagyon szeretem a háborús regényeket és azt is többször említettem már, hogy különösen kedvesek a szívemnek azok a kötetek, melyekben az olvasás és a könyvmolyság áll a középpontban. A remény könyvtára című kötet elsősorban azért keltette fel a figyelmemet, mert azt a két dolgot ötvözte, melyek a legnagyobb gyengéim. 

Rengeteg II. világháborús történetet olvastam már, de örömmel konstatáltam, hogy még mindig rengeteg olyan történet van, amely el tud kápráztatni és meg tud lepni. Kate Thomson írása,  a Bethnal-Greeni-i  Könyvtár lenyűgöző története egészen elvarázsolt. Hihetetlen és lenyűgöző az a gondolat, hogy mennyi időn keresztül tudott ez a kis könyvtár üzemelni a föld alatt és mennyi ember életét változtatta meg. 

Egy igazán nagyszerű regény, melyben tökéletes egyensúlyban van a történelem és a fikció. Clara és Ruby történeten keresztül megismerhetjük a második világháború korabeli, Blitz utáni Londot. Megismerhetjük a mindennapjaikat, hogyan éltek az óvóhelyen és azt, mit jelenthet az olvasás az. ember számára. Egy igazán kedves és szerethető történet egy könyvtárosról és arról, hogy az olvasás miként segíthet a legsötétebb időkben is. Arról, hogy a fájdalom és a gyász milyen hatással lehet az emberre és milyen nehéz elindulni a gyógyuláshoz vezető úton. 

Mindig balzsam a léleknek olyan könyvet olvasni, amelyet átitat a történetek iránti mély szenvedély és az olvasás szeretete. Ez akkor is igaz, ha történelmi és háborús regényről van szó. Minden történet fontos és hozzánk ad valamit. "Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.", mondja George R. R. Martin és talán ez az egyik legnagyobb egyetemes igazság ami tökéletesen jellemzi a könyvmolyok életét. A könyvek hű barátaink, amikor minden összeomlik körülöttünk és az egész világ lángban áll, a katonák méltatlan körülmények között elesnek és az emberi brutalitás a tetőfokára hág, egy jó kötet mindig segít abban, hogy elmeneküljön az ember a szörnyű hétköznapok gyötrő valóságából.  Amikor már nincs mit mondani, amikor elnémulnak a leghangosabbak is, akkor van a legnagyobb szükség a szavak erejére. Az ismerős mondatok, az unalomig ismételt memoriterek, az elhasználódott szamárfüles könyvtári példányok vagy éppen kedvenc hőseink képesek még a legnagyobb letargiából is kirángatni minket. Amikor a világ lángol és emberek halnak meg a bombázásokban, egy kedves  történet segíthet megőrzi a reményt. A reményt, hogy egyszer véget ér a háború, újra biztonságos lesz kézenfogva andalogni az utcákon, hogy az alagútban élő gyermekek, akik közül sokan, csak ezt az életet ismerik, futkozhassanak a parkokban. A reményt, hogy egyszer újra mosolyognak majd az emberek és szabadon, aggodalmak nélkül olvashatnak egy villamoson, egy parkban, vagy éppen egy kávézó teraszán, anélkül, hogy bombariadó zavarja meg a napjukat. De vajon a második világháborús események közepette képes egy maroknyi ember és egy könyvtár arra, hogy felvegye a harcot a világ eseményeivel szemben? Képes egy elszánt könyvtáros megtartani a pozícióját és a könyvtár szellemiségét egy olyan alakkal szemben, aki meg akarja mondani, hogy mit olvassanak a tagok?

A remény könyvtára egy olyan történet, mely tökéletesen bemutatja azt, hogy a hétköznapi emberek is képesek arra, hogy igazán nagy tetteket hajtsanak végre és azt, hogy a könyvek szeretete és az olvasás még a legsötétebb időben is lámpásként világíthat a háború zord fellegei felett. A bátorság, a remény, a szeretet, a megbocsátás és az újrakezdés története. Egy csodálatos tisztelgés egy nagymúltú könyvtár fennállásának 100. évfordulójára és maga a könyvtáros szakma előtt is. Mert kevés csodálatosabb dolog egy könyvtárnál, egy olyan létesítménynél, melyben faltól falig állnak a könyvnek. A könyvtárosok pedig ennek a csodálatos helynek az őrzői. 

A cselekmény izgalmas, de egyáltalán nem pörgős, sokkal inkább fokozatosan adagolja az írónő az izgalmakat. Az ember, ha szereti ezt a témát, rengetet történetet talál a különböző háborús eseményekről és az emberek mindennapjairól. Mikor újra és újra ilyen regényt vesz az ember a kezébe, óhatatlanul is eszébe jut, hogy talán van-e még olyan szelete a történelemnek, amelyet eddig nem vetettek papírra. De aztán minden egyes alkalommal megállapítom magamban, hogy a történelem kiapadhatatlan forrás a szépirodalom számára. A remény könyvtára pedig egy teljesen új szeletét mutatja be a történelemnek. Őszintén szólva még soha nem hallottam a könyvtárról, vagy ennek a fontosságáról de minden egyes oldalnál azt éreztem, hogy valami csodálatos újdonságnak lehetek a tanúja. Egy másodpercig sem untam a történetet, ámulatba ejtett a rengeteg irodalmi utalás és a történelmi események láncolata. Kate Thompson regényének minden oldaláról süt a könyvtárak, a könyvek és az olvasás iránti szeretet és tisztelet. Óriási élmény volt olvasni, még mindig kavarognak a fejemben a gondolatok. Hihetetlen nemes és csodálatos feladatot tűztek ki maguk elé. 

Szerettem nagyon, ahogy megjelenik benne az elitista és sznob hozzáállás a könyvekkel és olvasással kapcsolatban, mert hihetetlen izgalmas volt látni, hogy mekkora hülyeség ez az egész. Hiszen nem csak a szépirodalom az egyetlen elfogadható irodalom. Az olvasás mindenki számára egyfajta menedék, függetlenül attól, hogy melyik műfajt forgatja a legszívesebben. Megjelenik benne a romantikus könyvek lenézése és a női olvasók becsmérlése. Szerencsére ma már más időket élünk és senki nem gondolja úgy, hogy a nők kezébe  nem való olvasmány. De úgy érzem, hogy a romantikus könyveket még a mai napig lenézés  övezi. Pedig  maga a romantikus műfaj sem ér kevesebbet a többinél, rengeteg szerethető és élvezhető könyv kering a nagyvilágban. 

A karakterek nagyon emberiek és szerethetők voltak.  Clara és Ruby nagyszerű főszereplő, mindkettejüket megkedveltem. Clara egy fiatal özvegy,  aki ugyan 4 éve vesztette el férjét, de még mindig gyászol. Családja óriási nyomást helyez rá, neheztelnek rá amiatt, mert dolgozik. Vajon képes lesz a jövőjére koncentrálni,  vagy végleg  a múlt fogságában ragad? Ruby is komoly nehézségeken ment keresztül, a gyász mély sebeket ejtett rajta. Mindenki egy élvhajhász, laza és könnyen kapható nőnek látja, de ez csupán az álca, amely segít abban, hogy legalább az alkohol mámorában elfelejtse a fájdalmát. Vajon képes lesz továbblépni? 

Összességében kifejezetten érdekes történetnek bizonyult A remény könyvtára és egy másodpercig sem bántam meg, hogy elolvastam. Ha szeretitek az ilyen jellegű történeteket, ezt is ajánlom nektek. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 4,5

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mivel a regényben minden fejezetet egy könyvtárakról szóló idézettel indítanak, a játékunkban is ilyeneket találtok. Megfejtésként az idézet szerzőjét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

IDÉZET
"Mi lehet biztonságosabb kikötő, mint egy könyvtár?"

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10.11. Readinspo
10.13. Csak olvass!
10.15. Könyv és más

2023. október 10., kedd

Stephanie Garber: A ​soha többé balladája (Volt egyszer egy összetört szív 2.) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Volt egyszer egy összetört szív című regény világszerte elrabolta az olvasók szívét. A Kolibri Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvashatjuk a sorozat második részét, melyben Jacks és Evangeline kalandjai tovább folytatódnak a Fenséges Északon. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt a Valorok titkát és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

A Volt egyszer egy összetört szív folytatása

Amikor nem tudod, miért küzdesz. A szerelemért vagy éppen az ellen?

Miután Jacks, a Szívek Hercege elárulta, Evangeline Fox megfogadta, hogy soha többé nem bízik meg benne. Frissen felfedezett varázserejével azért harcol, hogy visszanyerje esélyét a boldogságra, amitől Jacks megfosztotta.

Csakhogy az útjaik megint keresztezik egymást.

A VOLT EGYSZER EGY ÖSSZETÖRT SZÍV folytatásában Evangeline-t gyilkos átok sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől legjobb lenne óvakodnia. Régi barátokkal kerülnek szembe, új ellenségekkel veszik fel a harcot, és próbálnak megküzdeni a gonosz intrikákkal és a rontásokkal, amik fejekkel és szívekkel játszanak.

Evangeline mindig is bízott a szívében, de ezúttal nem biztos, hogy érdemes hallgatnia rá…

A tavalyi évemben határozottan a Volt egyszer egy összetört szív című kötet volt az elsőszámú kedvencem a fantasy műfajában. Több szempontból is különleges volt a szívemnek a regény. Egyrészről imádtam a Caraval sorozatot és Jacks karakterét, így tűkön ülve vártam az írónő újabb triológiáját, másrészről az első olyan könyv volt, amit úgy olvastam angolul, hogy nem olvastam még magyarul. Eddig csak olyan angol könyveket olvastam, amelynek már ismertem a magyar változatát, de ez volt az első könyv, hogy rászántam magam, hogy végre belevágjak az ismeretlenbe és az angol nyelvű könyvek világába. 

A soha többé balladája esetében is így tettem. Még januárban olvastam a könyvet angolul, de mivel mazochista és kíváncsi lélek vagyok, elolvastam még egyszer magyarul is. No nem azért tartom magam bolondnak az újraolvasás miatt, mert rossz lenne ez a regény, hiszen arra szavak sincsenek, hogy mennyire imádtam. Vannak történetek, melyek bemásznak bőrünk alá és egyszerűen nem engednek el, megragadják az olvasót és onnantól kezdve nincs menekvés, elveszünk a betűk és a kitalált világ tengerében. Az ilyen könyveket örökké a kezünkben akarjuk tartani. Együtt élünk és lélegzünk a szereplőkkel és képtelenek vagyunk kiverni őket a fejünkből az utolsó oldal elolvasása után is. Nem tennénk mást, csak ölelnénk és magunkhoz szorítanánk és talán soha nem engednénk el, újra és újra átélnénk a különböző kalandokat és azt érezzük, hogy bárcsak minden nap úgy állhatnánk neki az olvasásnak, mint amikor még fogalmunk sem volt, hogy mibe is csöppenünk. Számomra pontosan ilyen volt az ez a kötet is. Ugyan Stephanie Garber már januárban összetörte a szívemet, szóval tudtam mire vállalkozom az újraolvasnál. De valahogy úgy voltam vele, hogy jó oké, tudom mi fog benne történni, fel tudok lelkileg készülni rá, nem fogok annyira kikészülni, mint év elején. Hát basszus, tévedtem. Hiába tudtam minden egyes mozzanat után, hogy mi fog történni, második alkalommal is összetörte a szívemet az írónő, a padlóra dobta majd jól meg is taposta. Hiba volt nem számítani arra, hogy a magyar változat esetében máshogy lesz majd. Olvasás közben teljesen magával ragadott a történet és bár valami miatt nekem angolul jobban tetszik a történet, magyarul is teljesen elkapott a flow élmény olvasás közben és egyszercsak azt vettem észre, hogy mindjárt befejezem. Nagyszerű ez a történet és az az igazság, hogy nem is igazán tudok rosszat mondani róla. Egyszerűen imádom az egészet úgy, ahogy van.

A trilógiák sokszor veszélyesek tudnak lenni. Rengetegszer írtam, hogy a második részek cselekménye sokszor olyan, mint egy 'road trip'. Igazából nem történik semmi, csak A pontból eljutnak B-be, hogy aztán a harmadik részben jöhessen a csattanó. Szerencsére azonban megnyugtathatok mindenki, hogy Stephanie Garber könyvében erről szó sincs. Úgy pörögnek az események, hogy csak na. A cselekmény fordulatokban gazdag, hihetetlenül izgalmas. A történet semmit sem vesztett a varázsából, sőt az én szememben egy teljesen új szintre lépett. Nem tudnám megindokolni, de a második rész még talán jobban is tetszett, mint az első. Stephanie Garber nagyon jó érzékkel alkotta meg ezt a világot is, a Fenséges Észak egyszerűen elvarázsolt, bármikor szívesen ellátogatnék én is oda. A történet rendkívül érdekes és izgalmas, én csak úgy faltam a lapokat, ráadásul csavarokban sem volt hiány. Az izgalmas nyomozás, Jacks és Evangeline karaktere és az évődéseik, a mellékszereplők és a Valorok titka mind mind hozzájárul ahhoz, hogy az olvasót odaszegezze a történethez. 

A történet tulajdonképpen pontosan ott folyatódik, ahol az előző véget ér. Jacks és Chaos legfontosabb célja, hogy Evangeline végül kinyissa a Valorok Kapuját. De vajon a fiatal lány kötélnek áll? A folytatásban Evangeline-t gyilkos átok (vagy inkább átkok?) sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől talán okosabb lenne óvakodnia. A Szívek Hercege azonban rendkívül meggyőző tud lenni, ha szeretne valamit, azt biztosan el is éri. De vajon mire is vágyik igazából? Talán tényleg csak egy esélye volt a boldogságra, vagy érhet vajon más véget a története? És Evangeline-nek hogyan alakul a kapcsolata Apolloval? A boldogan éltek, míg meg nem haltak típusú happy end, vajon vonatkozhat rájuk is? És talán a legfontosabb, vajon tényleg ezt szeretné a fiatal lány? Vagy a szíve mélyén valami teljesen másra vágyik?

Evangeline nekem még mindig egyértelműen a kedvenc Stephanie Garber karakterem és nem csak azért, mert rózsaszín a haja. Nagyon megkedveltem a gondolkodását, és szerettem, hogy mennyire szeretne hinni az igaz szerelem csodájában és a boldog befejezésben. Néha kicsit  naiv és bevallom nem egyszer forgattam a szemem a furcsaságai miatt, de számomra ettől lesz igazán emberi az ő karakter
Jacks tulajdonképpen maga a hidegség és kimértség. Egy másodpercig sem egyértelműek a szándékai, egy hihetetlenül érdekes és komplex karakter. Nagyon érdekes kapcsolat kezdett el kibontakozni közte és Evangeline között, imádtam a kettejük közötti dinamikát a kémiát, szerettem az évődéseiket és azt, az érzést, hogy egyre kevésbé tudom őket elválasztani fejben egymástól. Nagyon kíváncsian várom, hogyan alakul majd az életük a továbbiakban, főleg ezután a befejezés után. 

Nem akarom belétek tenni az ideget, ha még nem olvastátok a könyvet, de az utolsó oldalak engem teljesen kikészítettek. Konkrétan legszívesebben falhoz vágtam volna a könyvet, miközben azt mondogattam, hogy miafa*, nagyjából végtelenítve. Konkrétan büntetni kéne az ilyen lezárásokat. Szerintem a pokolban külön bérelt helye van azoknak az íróknak, akik ilyen cliffhangerrel zárják a regényüket. De komolyan. Na jó, nem...tök izgalmas a vége, csak én nehezen viselem a várakozást. Tudjátok, én az az ember vagyok, aki például a sorozatokat is darálja a Netflixen, vagy HBO-n, vagy akárhol. Nem várogatok én heteket a részekre, megvárom aztán bumm, mehet is az egész egyszerre. Emiatt kifejezetten nehezen viselem az évadzárókat, vagy esetünkben az egyes kötetek lezárását. Főleg akkor, ha az írónő kegyetlen és egy olyan csavarral fejezi be, amitől a gyanútlan könyvmoly eldobja az agyát. Még nem tudtam eldönteni, hogy most emiatt utálom, vagy imádom őt. De valószínű, hogy valahol a kettő között félúton. Az egyetlen szerencsém, hogy a hónap végén érkezik angolul a trilógia záró kötete. Bár nem bízom Stephanie-ban és nagyjából biztos vagyok benne, hogy ki fogok készülni, de már tűkön ülve várom, hogy sorra keríthessem. 

Nagyon tetszett, hogy egyik karaktert sem éreztem elhanyagolva. Mint a kirakós darabkái, úgy idomulnak egymáshoz az emberek. Nem csak léteznek egymás mellett, jelentős hatást gyakorolnak egymás életére ki kisebb, ki pedig nagyobb mértékben. Szerettem, ahogy végre elkezdtek összeérni a szálak és szép lassan kiderül, hogy kinek mi a szerepe ebben a történetben. 

A legkevésbé szerencsétlen Apollot kedvelem ebben az egészben, valahogy irritál az ő karaktere. Még Luc is kevésbé zavart, mint ő. Mindenesetre kíváncsi leszek a szerepére a harmadik részben, alig várom, hogy megtudjam milyen meglepetéseket tartogat még a karaktere. 

A könyv borítója egyszerűen lenyűgöző, imádom ezt a változatot. Örülök, hogy ezzel került kiadásra, mert angolul más borítóval van meg nekem, így nem érzem annyira rosszul magam, hogy ebben a verzióban is a polcomon csücsül, mert nem teljesen ugyanaz. A fordítás bár tetszik, de valahogy engem angolul jobban magával ragadott a történet. Mindenesetre Sepsi László szerintem jó munkát végzett. Magyarul is elkapott a flow, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy bizonyos neveket például Chaos és Little Fox képtelen voltam magyarul felolvasni a fejemben, végig az angol változat jelent meg a lelki szemeim előtt. Ennek nyilván inkább az az oka, hogy az angol változattal jobban meg kellett küzdenem, így nagyobb nyomokat is hagyott bennem a nyelvezete és furcsa lett volna számomra ennyire magyarosítani. 

Összességében én IMÁDTAM ezt a regényt és már alig várom a folytatást. Ha szerettétek az első részt, semmiképpen se hagyjátok ki a folytatást.  Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/5555555555555555555555555555555555555555555555555555555

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a sorozat első részére fogunk koncentrálni. Minden állomáson találtok egy szereplőt aki valamilyen formában megjelent a regényben, de a nevek betűi sajnos összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni hogy kinek a nevét ismertétek fel a feladványban. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

NÉV
UCL ARRAVON

a Rafflecopter giveaway

Állomások

10.10.: Csak olvass!
10.12.: Kelly és Lupi olvas
10.14.: Hagyjatok! Olvasok! extra
10.16.: Fanni's Library
10.18.: Dreamworld
10.20.: Hagyjatok! Olvasok! értékelés

2023. október 3., kedd

Alice Oseman: Solitaire ​– Pasziánsz (Pasziánsz 1.) + Nyereményjáték


Sziasztok!

Végre megjelent Alice Oseman, a Heartstopper írójának első regénye magyar nyelven is, bloggereink pedig alig várták, hogy belevethessék magukat a képregényekből már jól ismert Tori Spring történetébe. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából ráadásul most kétféle különleges borítóval is beszerezhető a Solitaire – Pasziánsz, sőt, akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát, ha velünk játszotok!

Nem emlékszem olyanra, amikor nem voltam komoly. Legjobb tudomásom szerint cinizmust harsogva és esőt kívánva jöttem ki az anyaméhből. 
A nevem Tori Spring. Szeretek aludni és szeretek blogolni. Tavaly még voltak barátaim. A dolgok nagyon mások voltak, azt hiszem, de mindennek már vége.
Most itt van a Pasziánsz. És Michael Holden.
Nem tudom, mit akar a Pasziánsz. És nem érdekel Michael Holden. Tényleg nem.
Szereted Charlie nővérét a HEARTSTOPPER-kötetekben? Akkor van egy jó hírünk: ez a regény róla szól. Gyere, és ismerd meg, mi rejlik a hirtelen felbukkanó, mindig cukormentes limonádét iszogató lány fejében!




Nem titok, hogy a Heartstopper az egyik legkedvesebb sorozatom. Nagyon megszerettem a fiúkat és a többi szereplőt is. Az egyik kedvencem határozottan Tori volt, így kíváncsian vártam a regényt, hiszen tudtam, hogy ennek ő lesz a főszereplője. 

Őszinte leszek veletek. Sok dologra fel voltam készülve,  de arra, amit kaptam egy kicsit sem. Egyáltalán nem olvastam utána a kötet hátterének. Úgy voltam vele, hogy Alice Osman már bizonyított, így nem lőhetek mellé vele. Ráadásul ahogy írtam, nagyon szerettem Tori karakterét, szóval őszintén bíztam abban, hogy valami igazán kedves, romantikus regénnyel varázsol majd el engem az írónő. A Heartstopper miatt nem is igazán gyanakodtam, gondoltam, ha meg is jelennek benne nehéz témák, azért megmarad a történet bája. Hogy én mekkorát tévedtem. Te jó ég! Akkorát koppantam, hogy arra nincsenek szavak. 
No nem azért, mert a Solitaire (Pasziánsz) egy rossz regény lenne, csak engem brutálisan lehozott az életről. Míg a Hearstopperben minden nehézség ellenére is ott volt Nick és Charlie cukisága, addig Tori történetét nem törte meg semmi. Szinte végig érzékelhető volt a depresszió és a kilátástalanság, a mély deprimáltság érzése, ezzel pedig nem igazán tudtam mit kezdeni. Engem is teljesen maga alá temetett és napokig nem találtam a kiutat belőle. Talán az utóbbi idők egyik legnehezebb olvasmánya volt számomra. 

Rendkívül mély nyomokat hagyott bennem Tori története, de az első és legfontosabb kérdés, ami már anno Charlie esetében is felmerült bennem, hogy oké oké, de hol vannak a szülők? Miért nem veszik észre, hogy mekkora a baj?  Pedig nem viccelek, mindkét gyerekről ordít, hogy valami nagyon nincs rendben velük. Charlie esetéről most nem szeretnék írni, így vegyük csak Torit górcső alá. 
Mérhetetlenül sajnáltam őt. Olykor mindannyian küzdünk problémákkal, ezért kiemelten fontos, hogy egy támogató családi/baráti kör vegyen körbe minket. Hiszen ha elesünk, szükségünk van valakire, aki felemel minket a földről. Úgy éreztem, hogy ez Tori számára nem adatott meg. Nem igazán értettem, hogy a szülei miért nem tudnak mit kezdeni vele. Szívszorító érzés volt arról olvasni, hogy nem képes kapcsolatot létesíteni az anyukájával. Őszintén szeretném hinni, hogy ha valaha lesz kamasz gyermek, észre fogom fenni, hogy problémái vannak. A fiatal lány az elmúlt időszakban úgy érezte, hogy egyáltalán nem önmaga. Kicsit elveszett és nem találta már a közös hangot a kortársaival és barátaival. Egyre jobban eltávolodott és szép lassan elkezdte őt felemészteni ez a helyzet. Ráadásul egyértelműen látszik, hogy a családjukban történt nehézségekkel sem tudott megbirkózni. Egy nagyon erős önvád alakult ki benne, felelősnek érzi magát a történtekért. Amikor azonban felbukkant az iskolájában a Pasziánsz és Michael Holden minden megváltozott. Egyre furcsábbnál furcsább dolgok történnek, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Torinak valahogy köze lehet az esetekhez. De vajon ki áll a furcsa és hajmeresztő csínytevések között? És miért érzi olyan jól magát Michael Holden közelében?

Alice Oseman ezen írása nem képregény, hanem egy klasszikus formában megírt regény. Nekem nagyon hiányzott a képi világ, bár tudom, hogy eredetileg ezek a történetek korábban íródtak. De valahogy a képregényes forma eddig adott nekem egy olyan pluszt, amit most sajnos nem találtam meg. Talán azért is hiányoltam ennyire, mert a szöveg néha elviselhetetlenül nyomasztó volt számomra. Voltak pillanatok, amikor konkrétan félre kellett tennem és mennem egy kört a lakásban. A képek talán egy kicsit enyhítettek volna a szorongásomon. De persze azt is tudom, hogy így sokkal erőteljesebb és érzelemdúsabb volt a kötet, hiszen nem vonta el semmi és senki a figyelmemet Toriról. Az első pillanattól kezdve érezhetők a lány problémái, majd ahogy haladunk előre, úgy válik egyre világosabbá számunkra, hogy mégis mekkora a baj. Tori tényleg egy átlagos tini, egy olyan fiatal lány, aki bármelyikünk lehetne. Mindannyian küszködtünk a tini éveinkben, vannak akikben ez az időszak mélyebb nyomot hagyott, mások könnyebben túllendültek a nehézségeken. Úgy érzem, hogy sokan tudnak vele majd azonosulni. Bevallom, egy kicsit én is magamra ismertem benne. 

Érdekes volt olvasni, hogy a Pasziánsz ezen változata már egy átdolgozott kiadás. Az írónő lehetőséget kapott arra, hogy kicsit módosítson a szövegen, hiszen a cselekménye a Heartstopper részek után játszódik. Így most már szépen összesimul a két történet. Jó érzés volt Nick és Charlie karakterét újra látni, bár ebben a regényben úgy éreztem,  hogy sokkal hétköznapibb párként vannak lefestve, mint a többi kötetben. Kicsit úgy éreztem, hogy piedesztálra vannak emelve. Szóval érdekes volt látni, hogy amúgy ők is átlagosak. Néha hülyeségeket beszélnek, összevesznek, vagy éppen kibékülnek. 

Összességében bevallom, engem teljesen sokkolt Tori története, én nem számítottam, hogy ennyire fájdalmas olvasmányélmény lesz. Ha szeretitek a hasonló, nehéz témákat feldolgozó regényeket és szerettétek Tori karakterét, akkor mindenképpen adjatok egy esélyt a Pasziánsznak. Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 


Nyereményjáték


A Solitaire-ben számos, a Heartstopperből ismert szereplő is megjelenik, sőt, maga Tori is feltűnik a képregény lapjain. Mostani nyereményjátékunkban ezért arra vagyunk kíváncsiak, hogy ismeritek-e ezeket a karaktereket. Minden állomáson egy képet találtok, a ti dolgotok pedig csak annyi, hogy megnevezzétek a megadott karaktert, és a választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP



a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09. 29. Utószó – extra
10. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 03. Csak olvass!
10. 05. Könyv és más
10. 07. Sorok között
10. 09. Dreamworld
10. 11. Hagyjatok! Olvasok!
10. 13. Dreamworld – extra
10. 15. Utószó

2023. október 2., hétfő

Colleen Hoover: Finding Perfect – Megvan a tökéletes (Reménytelen 2,6) + Nyereményjáték

Sziasztok!

A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben.
Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Colleen Hoover New York Times bestsellersorozatának, a Reménytelennek a negyedik része olyan szívmelengető befejezést ad az olvasóknak, amilyenre már régóta vágytak.
A Finding Perfect – Megvan a tökéletes egy kisregény, amiben Colleen legkedveltebb szereplői köszönnek vissza. A Finding Cinderella – Helló, Hamupipőkéből ismert Daniel meséli a történetet, melyből
az olvasók végre megismerik a várva várt végkifejletet. Te miben reménykedsz?

A legteljesebb olvasmányélményért olvasd el mind a négy könyvet, melyek együtt alkotják ezt a szívmelengető történetet: Hopeless – Reménytelen, Losing Hope – Reményvesztett, Finding Cinderella – Helló, Hamupipőke! és All your Perfects – Minden tökéletesed.


Már sokan tudjátok, hogy az All Your Perfects (Minden tökéletesed) című regény lett a legnagyobb kedvencem eddig Colleen Hoover tollából, így mindenképpen szerettem volna sorra keríteni a Finding Perfect című rövid írását is. Szerencsére most már nincsenek semmilyen akadály előttem, lenyomtatm a Finding Cinderellát (Helló, Hamupipőke) és a Hopelesst is. Így tökéletesen képbe kerültem, hogy vajon milyen módon kapcsolódhat egymáshoz a két történet. 

Őszinte leszek veletek, óriási nagy elvárásokkal vágtam bele a novella elolvasásába. De nem a cselekmény miatt. Egyszerűen annyit akartam tudni, hogy Quinn és Graham megkapja azt a befejezést, amiben annyira reménykedtem. 

Tavaly november végén azt írtam nektek, hogy talán még soha nem volt ilyen nehéz számomra a bejegyzés megírása. Quinn és Graham történetének elolvasása igazi húsba vágó élmény volt, még soha nem tudtam ennyire azonosulni egy szereplővel sem, mint Quinn karakterével. Összeköt minket a remény, a csalódás és az az eleven fájdalom, amivel minden egyes hónapban szintén szembesülni kényszerülök. Furcsa visszanézni, hogy már tavaly novemberben azt írtam, hogy megértem és átérzem a házaspár helyzetét, pedig még jócskán az út elején jártunk. Utólag visszagondolva azt kell hogy mondjam, hogy nem tudtam még semmit. Nem tudtam, hogy milyen érzés minden nap injekciózni magam (úgy, hogy masszív tűfóbiám van). Ugyan azt már tudtam, hogy milyen érzés hónapról hónapra csalódni a saját testemben, de ez a kezelések alatt egy teljesen új szintre emelkedett. Mert persze, az ember még el tudja fogadni azt, hogy segítségre van szüksége. De mi van akkor, ha minden hónapban szembesülni kell azzal, hogy még a segítséggel sem mennek egyszerűen a dolgok. November óta több sikertelen beavatkozáson is túl vagyunk (inszeminációk és lombikok is) és azt kell mondanom, hogy az út egyre nehezebb és nehezebb. Egyre nehezebb felállni és továbbmenni. Mosolyogni, küzdeni és úgy tenni, mintha nem szakadna minden egyes percben meg a szívem, amikor azt látom, hogy a családomban és a környezetemben mindenki másnak sokkal könnyebben megy a dolog. Ne értsetek félre, senkitől nem sajnálom a boldogságot. Csak borzasztóan fáj, hogy nekem még nem adatott meg. 
Emiatt is, Quinn és Graham története igazán az elevenembe talált tavaly. És bár szerintem nagyon szép befejezést kaptak, hiszen a main napig úgy gondolom, hogy a legszebb befejezés akkor az volt számukra, hogy meg tudták menteni a házasságukat. De sorstársként tudtam, hogy nem vagyok képes elengedni a kezüket. Mert a zsigereimben éreztem, hogy mennyire vágynak arra, hogy végre szülők lehessenek. 

Amikor elolvastam a fülszöveget, és megláttam, hogy az írónő egy olyan szívmelengető befejezést ad az olvasóknak, amilyenre már régóta vágytak, azonnal megdobbant a kis szívem. Azóta, hogy elolvastam a Finding Cinderella című könyvet, nagyjából 1000000%-ig biztos voltam abban, hogy mi lesz ebben a történetben a csavar, de igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor elolvastam az utolsó betűt is. Érzem magamon, hogy borzasztóan részrehajló vagyok, szóval igyekszem nagyjából egyenlő mértékben beszélni a szereplőkről. 

Először is beszéljünk Six és Daniel párosáról. Ha már olvastátok a történetüket, akkor tudjátok, hogy milyen nehézséggel kellett megküzdeniük. Kicsit olyan leszek ebben a bejegyzésben, mint a macska, aki kerülgeti a forró kását. Nem merem leírni nekek a konkrét élethelyzetetet. Mert ha nem ismeritek őket, akkor hihetetlenül nagy újdonság lesz ez a történet számotokra és nem akarom elvenni tőletek az ÁHÁÁÁÁÁ élményt. No de visszatérve rájuk, egy másodpercig sem irigyeltem őket. Bevallom, én nem tudtam megélni a helyzetüket, hiszen én jelenleg maximum az érem másik oldalán állhatnék. De még így is mélyen érintett a helyzetük. Sixnek egy olyan döntést kellett meghozni 18 évesen, ami valószínűleg örökre nyomot hagyott a lelkén. Mindezt segítő és támogató családi és baráti közeg nélkül. Persze, a lány saját maga alakított így a helyzetét, de ez semmit sem von le abból, hogy igazán nagy lelki fájdalmakat kellett átélnie, miután Olaszországból visszaköltözött az Államokba. Szerencsére egy idő után Danielnek meg tudott nyílni, de ebben a részben válik igazán nyilvánvalóvá az ő fájdalma. Vajon képesek lesznek ők ketten felülemelkedni a dolgokon? Tudnak változtatni az élethelyzetükön és találnak gyógyírt a fájdalmukra?

Quinn és Graham a másik két főszereplő. Ugyan ez nincs kimondva a fülszövegben, de gondolom ez mindenki számára egyértelmű, aki olvasta a történetüket. Ahogy néhány bekezdéssel feljebb írtam, óriási hatással volt rám a történetük, így hihetetlenül vártam, hogy mit tartogat számukra a sors. Már a Finding Cinderella második felét, ahol körvonalazódni kezdett a szituáció végigzokogtam és őszinte leszek veletek, a novella elolvasása közben is eleredtek a könnyeim. Quinn levele pedig abszolút kihúzta a lábam alól a talajt. Ne értsetek félre. Nem mondom azt, hogy a Finding Perfect egy tökéletes novella. Őszinte leszek veletek, én nem is igazán tudom ezt megfelelőn értékelni. Nem érdekelt a cselekmény, a karakterfejlődés...egy valamit akartam tudni, hogy a megérzéseim helyesek-e.

Azt hiszem, hogy az vitathatatlan, hogy ez a novella egy tökéletes jutalomjáték mindkét páros részére, akik végül megkapják azt a befejezést, amira az olvasók vártak. Minden éremnek két oldala van, és CoHo ebben az írásában nagyon szépen megjeleníti mindkettőt. Six és Daniel ugyan nem került hozzám annyira közel, de megértettem és átéreztem a fájdalmukat. A másik oldalon pedig ott áll Quinn és Graham, akik viszont olyanok, mintha az én lelkemből szólnának. Így bevallom, engem az ő történetszáluk egy kicsit jobban elvitt. Mindezt úgy, hogy maga a novella érzésem szerint nem igazán rájuk koncentrál. Mindenesetre bátran kijelenthetem, hogy ez a történet így volt kerek. Mindkét páros nagyszerű lezárást kapott. 

Ugyan ez a történet nagyon rövid, mégis rendkívül fontos. Hiszen magában hordozza a reményt és annak a csodáját. Nem csak amiatt, mert drukkolunk a szereplőknek. Hanem talán érintettként, magunk is érezzük. Az igazán rossz időszakokban ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, de számomra a kötet legfontosabbb üzenete, hogy soha nem szabad feladnunk a reményt. Akkor sem, ha minden sötétnek látszik. Ha úgy érezzük, hogy már nem bírjuk tovább. Össze kell kapaszkodni és egyszeűen bízni. Bízni abban, hogy közösen túlélünk. Bízni abban, hogy elérjük az álmainkat. Bízni abban, hogy felépülünk a megrázkódtatások után, vagy éppen bízni abban, hogy ha úgy döntünk, hogy ketten is elegek vagyunk egymásnak, azt tiszta szívből ki tudjuk jelenteni majd. 

A külföldi cím szerintem tökéletesen visszaadja, hogy a Finding Cinderella és az All Your Perfects folytatása valamiképpen. Én nagyon szeretem ezt a kettőséget benne. A borító szerintem nagyon szépen jelképezi a történetet. A cselekmény egy igazi ajándék a szereplők számára és magának az olvasónak is. 

Ha szerettétek az All Your Perfects című regényt, akkor mindenképpen olvassátok el a Finding Perfectet is, hiszen így kerek ez a világ. Ha pedig adtok egy esélyt ennek a novellának, akkor kérlek ne hagyjátok ki a Finding Cinderellát sem. Minden éremnek két oldala van és én jelenleg úgy érzem, hogy fontos ismerni mindkettőt ahhoz, hogy a Finding Perfect című írást igazán értékelni tudjuk. Nincsen semmi baj, ha nem érdekel titeket a Hopeless, bevallom én ha visszamehetnék az időben, simán kihagynám. Számomra a Finding Cinderella sokkal inkább kötődik az All Your Perfects világához, mint a Hopeless könyvek. (Ha szeretitek a Hopelesst kérlek ne bántódjatok meg azon, hogy ezt mondom. Én kimondhatatlanul nem szerettem, de tudjátok, ízlések és pofonok. Soha ne szégyelljétek, hogy valamit szerettek. Akkor sem, ha az másnak nem tetszik. Jogotok van a véleményetekhez. ) 

Csillagozni nem tudom, mert őszinte leszek veletek, ha csak az az egy levél lett volna benne is imádtam volna. Ennek pedig pontosan az az oka, hogy abszolút azt kaptam, amit vártam. Kicsit hosszú lett ez a bejegyzésem, de nézzétek el nekem. Igazából már csak annyit szeretnék mondani, hogy Olvassátok, szeressétek!

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a történetbe. 

Nyereményjáték

Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.
Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET
"Megígérem, hogy jobban foglak szeretni a viharban, mint a tökéletes napokon.
Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor fáj neked valami, mint akkor, amikor boldog vagy.
Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor szegények vagyunk, mint amikor dúskálunk a javakban.
Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor sírsz, mint amikor nevetsz.
Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor beteg vagy, mint amikor egészséges.
Megígérem, hogy jobban foglak szeretni, amikor utálsz, mint amikor szeretsz.
És megígérem… esküszöm… hogy jobban foglak szeretni, amikor elolvasod ezt a levelet, mint akkor, amikor megírtam.
Alig várom, hogy veled éljem le az életemet. Alig várom, hogy rávilágítsak mindenre, ami tökély benned.
Szeretlek."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

10.02. - Csak olvass!