Mielőtt nekikezdenénk a könyv
leírásának, beszéljünk egy kicsit a könyv központi témájáról, a
kényszerbetegségekről.
A kényszergondolatok olyan
gondolatokat, szavakat, képeket jelentenek, melyek a beteg tevékenységétől
általában függetlenek és ellenállhatatlanul törnek be a beteg tudatába, s
ezeket a betegek a személyiségüktől teljesen idegennek éreznek, soha nem
követnék el, de maga a gondolat mégis erős szorongást kelt. A kényszergondolatokat a betegek kórosnak érzik,
szenvedést, szorongást okoznak számukra, s védekezni próbálnak ellenük. A szorongás
csökkentésének vagy a félelmet keltő helyzet vagy esemény
elkerülésének eszköze a kényszercselekedet (például kézmosás, rendrakás,
különféle ellenőrzések, számolás, megérintés). A
kényszeres ember úgy érzi, hogy ha végrehajtja mindazokat a cselekedeteket,
vagy végiggondolja mindazokat a kényszergondolatokat, amelyeket sürgető erővel
érez, csökken a szorongás mértéke. Ez az egész talán ahhoz hasonlítható, amikor
a tüsszentést próbáljuk meg visszafojtani, vagy nem vakarni a szúnyogcsípést.
A kényszerek rengeteg
időt visznek el, kizökkentik az illetőt pillanatnyi tevékenységéből, és erős
szorongással járnak. Ezen emberek többnyire tudják, hogy a gondolat vagy
cselekedet ismételgetése teljesen értelmetlen, mégsem tudják azokat abbahagyni.
Kezelés híján komolyan súlyosbodhatnak, az ebben szenvedőt teljesen
meggátolhatják a normális életvitelben, a munkájában.
Erről szól a mai könyvünk
is, a Teknősök végtelen sora.
A fülszöveg szerint a
16 éves Aza és legjobb barátnője Daisy nyomozásba kezd egy szökevény milliomos
után. A megtalálónak százezer dolláros pénzjutalmat ajánlottak fel, ezért Daisy
bíztatására a lányok belevetik magukat a férfi megtalálásába. Először Davishez,
az eltűnt férfi idősebb fiához mennek, hiszen ő és Aza régen közel álltak
egymáshoz. Arra gondolnak, hogy a fiú talán tudhat valami apja holléte felől,
és segít nekik.
Ezzel párhuzamosan Aza
minden erejével igyekszik a kényszergondolataitól és szorongásaitól
megszabadulni. Saját belső gondolatai tekerednek köré, mint egy gondolatspirál,
vajon képes-e valaha is kikeveredni belőle?
Azt kell, hogy mondjam,
nekem ez a könyv tetszett. Főleg Aza betegsége miatt. Hihetetlenül megrázó volt
számomra végigasszisztálni minden egyes gondolatát és kényszercselekedetét.
Szerencsére nem tudtam teljes mértékben
azonosulni Azával, de azért meg tudtam érteni, hogy min megy keresztül. Nagyon
fontos szerintem ez a könyv, hiszen bemutatja, hogy milyen is egy mentális
problémával küzdő fiatal élete.
Mondhatjuk, hogy Aza önző és csak saját
magával foglalkozik. Ez teljes mértékben így van. De ha van köztetek valaki,
akinek már igazán fájt valami és igazán szét volt esve, akkor tudjátok, hogy
ilyenkor az ember egyszerűen képtelen mással foglalkozni. Annyira ellepi őt a
fájdalom mocsara, hogy képtelen kimászni belőle egyedül. Könnyű ilyenkor azt
mondani valakire, hogy idegesítő és önző, de gondoljunk csak bele. Ha olyan
nehéz azt az embert elviselni, milyen nehéz annak az embernek saját magát
elviselnie.
Aza legjobb barátnője Daisy, üde
színfolt a történetben. Ezerrel pörög, éli az életét. Tulajdonképpen Aza
tökéletes ellentettje. A történetben neki legalább annyira meg kell küzdenie
Aza betegségével, mint Azának.
Davis, az eltűnt férfi idősebb fia és
Aza kapcsolatának újbóli fellángolása is fontos része a történetnek. A két
fiatal egymásba kapaszkodik. Mindketten nagy fájdalommal néztek szembe a
múltban és sajnos a jelenjük sem boldogabb.
A történetben John Green sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett Aza belső
gondolati világára, mint a nyomozásra, így ne nagyon várjátok, hogy a könyv
tele lesz a nyomozás izgalmaival. Tetszik a könyv stílusa és a történet
felépítése.
A könyv címe és a magyar borító nekem nagyon bejött. Olvasás közben
kíváncsian vártam a könyvben az utalást a címre. Mikor megtaláltam, nem
csalódtam benne. :)
Véleményem szerint a könyv olvastatta magát, könnyen és gyorsan a végére
lehetett érni. Ha szereted a kicsit borongós hangulatú, „szenvedős” könyveket,
akkor ezt is szeretni fogod. A könyv nagyon depresszív hangulatú, én nagyon
sokat gondolkodtam Aza betegségén, hogy mennyire nehéz lehet így élni, és
mennyire jó, hogy nincs egyedül.
Az élet sokszor nem tökéletes. Mindig lesznek akadályok előttünk. Egy
csúnya veszekedés, egy cél, amit nem sikerül megvalósítani, egy szakítás, vagy
esetleg a saját elménk fordul ellenünk. A legfontosabb, hogy tudd, hogy: “A
jelened nem tart örökké.” Mindig van kiút mindenből és soha nem szégyen
segítséget kérni.
Ui: Nem szoktam idézeteket kiírogatni a
könyvekből, de így az esküvőm küszöbén ez a mondat nagyon nagy hatással volt
rám: „A szemünkbe akárki belenézhet, de az nagyon ritka, hogy olyasvalakire
bukkanunk, aki ugyanazt a világot látja, mint mi.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése