2019. május 6., hétfő

Alice Broadway: Ink



Nagyon régóta szemeztem már ezzel a könyvvel. A borító egyszerűen csodálatos, semmi kivetnivalót nem találok benne. A polcom egyik legszebb könyve, ezt nem tudom vitatni. A fülszöveg is nagyon felcsigázott. Mindenképp el szerettem volna olvasni a regényt a vegyes kritikák ellenére. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen lehet egy olyan társadalomban élni, ahol kötelezően megörökítenek minden egyes eseményt a bőrödön. Egy olyan társadalomban, ahol nyitott könyv egymás számára minden ember. Nincsenek titkok, hiszen minden rád van írva. Nagyon érdekes gondolat, emiatt úgy gondoltam, hogy rengeteg potenciál van a történetben.

A könyv egy olyan világot ír le, ahol minden esemény rákerül a bőrödre. Vannak kötelező jelek, amik a foglalkozást és a családot hivatottak megjeleníteni, és vannak szabadon választható tetoválások, amelyek az adott egyénhez köthetőek. Ha valaki a családban meghal, a bőrét lenyúzzák és könyvet készítenek belőle, amit a család az idők végezetéig őrizhet és lapozgathat, ezáltal halhatatlanná válik az ember lelke. Ha a ceremónián úgy ítélik meg, hogy nem vagy méltó arra, hogy őrizzék az emlékedet, elégetik a bőröd és arra kárhoztatnak, hogy örökre elfelejtsenek. Érdekes gondolat, hogy vajon hogyan emlékezünk halottainkra. Mindig eszembe jut az a gondolat, hogy igazán csak akkor hal meg valaki, ha már senki nem emlékszik rá. Mindenki szeretne valamilyen szinten nyomot hagyni maga után. Mindenki arra vágyik, hogy emlékezzenek rá. De vajon tényleg ez az egyetlen módja az emlékezésnek?

A társadalom minden egyes tagja elfogadja a kialakult rendszert és a kormány által alkotott szabályokat. Az ősi hitvilágot mindenki elfogadja, ezáltal a többség ellenségként és félelmetes veszedelemként tekint az emberek egy másik csoportjára, akik az „üresek”. Ők azok, akik semmilyen jelet nem viselnek a testükön. Vajon tényleg olyan gonoszak, mint ahogy a kormány próbálja elhitetni az emberekkel?

Ebben a könyvben minden benne lehetne. Nagyon jó az alapgondolat, ötletes az alapkonfliktus. Kicsit sablonos, de jól tud működni az is, hogy van a történetben egy rendkívül jó kiállású, karizmatikus vezető, aki erősen képviseli azt az álláspontot, hogy meg kell védeni a társadalmat az „üresektől”. Minden adott ahhoz, hogy egy izgalmas és egyedi történetet olvasson az ember, és valahogy mégsem működött jól a dolog.

Először is világ szerintem nem megfelelően kidolgozott. Van néhány mese (szerintem sokkal jobb lett volna, ha az író saját maga talál ki meséket és nem a már meglévőket írja át), amik leírják a világ eredettörténetét…de nekem valahogy nagyon hiányos az egész. Szerintem sokkal jobb lett volna több leíró részt belerakni a könyvbe. Sokat dobott volna a könyv hangulatán és az egész történeten. Nekem az sem volt tiszta, hogy milyen világban járunk. Ez most a mi világunk, vagy egy kitalált világ? Fantasy, vagy disztópia, vagy igazából rám van bízva az egész? Egyszerűen kevésnek érzem.
Az írásmód nekem abszolút nem tetszett. Semmi baj nincs az E/1-ben íródott történetekkel, de valahogy itt nem jött be. Nagyon nehezen rázódtam bele az olvasásba. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de nagyon idegesített a dolog. Talán, ha a főszereplő lány szimpatikusabb és jobban kidolgozott lett volna, akkor élvezetesebb lett volna az olvasás.

A karakterek számomra csalódást okoztak. Őszinte leszek…Leórát néha jól fejbevágtam volna egy péklapáttal. Mel karaktere nagyon érdekes, izgalmas lett volna többet megtudni róla, de sajnos csak felületesen érintettük őt is. Leóra szülei nagyon érdekes karakterek, főleg miután kiderülnek dolgok a múltjukról, de semmit nem tudunk meg ezekről sem. Verity és a családja is érdekes, de róluk is csak annyit tudunk, hogy jó emberek, szeretik Leórát és ők sem feltétlenül hisznek a kormánypropaganda szövegében. Izgalmas lett volna erőteljesen képviseltetni ezt az álláspontot is a történetben. Erőteljes nyitás lehetett volna, ha ez a nagy ellentét már itt is kibontakozik, és szilárd talajokon állna az „üresek” világa is. Obel karaktere nagyon szimpatikus, remek gondolatai vannak és tetszik a vele kapcsolatos fordulat a történetben. Karl nekem semmi, igazából azon kívül, hogy ki ő valójában és mi miatt van Leórával semmi extrát nem tudunk meg róla.

A könyv vége amúgy akár ütősnek is mondható, tetszett a befejezés. A történetben helyet kapó fordulatok is érdekesek, és sokat segítenek abban, hogy ne tegye félre az ember a könyvet. A cselekmény miatt szerintem a könyv olvastatja magát és bár szerintem egyszerűen nincs jól megírva a sztori, attól még érdekel a történet, mert alapkonfliktus és az egész világ kíváncsivá tesz téged. Legalábbis velem ez történt.

Összességében szerintem nagyon felszínes az egész könyv. Sem a történet, sem a helyszín, sem a karakterek nincsenek jól kidolgozva. Őszintén szólva nagyon remélem, hogy a folytatásban ezeket a hibákat kiküszöböli majd az író és erőteljes folytatást kapunk majd. Annyira sajnálom az egészet, mert jó kis történet lehetne, de nagyon nem úgy jött össze, ahogy kellett volna. Mindezek ellenére még biztos adok neki egy újabb esélyt…és nem csak azért, mert utálom, ha nem ismerem a folytatásos történetek végét. Nagyon bízom abban, hogy innen csak felfelé vezet az út.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése