Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok

A Hatalmas kis hazugságok egy nagy kilépés volt a komfortzónámból. Abszolút nem az én világom. Igazából szerintem soha nem olvastam volna el, ha nem szavazzátok meg nekem. És milyen jól jártam. El sem hiszem, hogy ezt mondom, de nagyon tetszett a könyv. A körmömet lerágtam nagyjából tövig még úgy is, hogy tisztában voltam nagyjából mindennel. (A férjem imádta a történetet és mivel meg sem fordult a fejünkben, hogy valaha el fogom olvasni a könyvet, így igazából minden fontos mozzanatot elmesélt a könyvből. )

A történet szerint Ausztráliában van egy iskola, ahova a gazdag és befolyásos szülők íratják gyermekeiket. A városka és a környék a felső középosztály paradicsoma. Első ránézésre mindenki élete tökéletes, azonban a külsőségek mögött sötét és fájdalmas titkok rejlenek.

A könyv komoly kérdéseket feszeget. Az ártatlan gyermekek, vajon akaratlanul is visszatükrözik szüleik világát? Egy erőszakos ember gyermeke vajon örökli az erőszakra való hajlamot? Egy olyan világban, ahol minden felszínes, vajon létezhet őszinte és mély barátság?

A könyv nagyszerű olvasmány. Hihetetlenül nehéz témákat boncolgat; a családon belüli erőszak, az iskolai bántalmazás, a fájdalmas múlt, ami elől nem lehet menekülni mind-mind olyan téma, amely komoly és mély sebeket ejt az olvasón is. Mindezek ellenére a történet mégis sokszor könnyed és olvasmányos.

A történet Ausztráliában, egy felső középosztálybeli iskola előkészítőjének első napján kezdődik. A három főszereplő három édesanya, akik hihetetlen módon különböznek egymástól, mégis azonnal barátokká válnak. Celeste gyönyörű és egy igazán gazdag és sikeres ember felesége. Mindenki irigykedik rá, az életét pedig álomszerűnek tartják. Madeline boldog házasságban él második férjével, ám az életét beárnyékolja a volt férje és az ő új barátnője. Jane fiatal édesanya, aki egyedül neveli kisfiát. Véleményem szerint mindhárom karakter igazán érdekes és meglehetősen komplex, továbbá komoly jellemfejlődésen mennek át.

A könyv felépítése nagyon ötletes, a feszültség végig tapintható. Már a könyv elején kiderül, hogy valami végzetes és borzalmas dolog történt az iskolai jótékonysági bálon, de csak fokozatosan tárul elénk a teljes kép. A szereplőket egyre jobban megismerjük, és szép lassan helyére kerül az összes kirakós darabka. Nagyon tetszettek azok az oldalak, ahol a szereplők rendőrségi kérdésekre adott válaszait olvashattuk.

Az írónő stílusa nagyszerű. Hihetetlen érzékkel mutatja be a főszereplők életét és azokat a problémákat is, amikkel a mindennapjaikban küzdenek. Az olvasás közben végig tapintható a feszültség, csak úgy faltam a lapokat, hogy végre kiderüljön minden. Ezt az alaphangulatot ellensúlyozza a sorok között megbúvó irónia és a humor. Mindezeket figyelembe véve egyszerűen letehetetlen a könyv, abszolút olvastatja magát.

A történet íve nagyszerű, az egész könyv hihetetlenül jól van megtervezve. Az írónő mindent előkészít ahhoz, hogy az olvasónak leessen az álla a meglepetéstől. Az ember végig izgul azon, hogy vajon mi is történik a jótékonysági bálon és azon, hogy vajon ki is az iskolai zaklató. Annyi pro és kontra érv szól mindenki mellett, hogy egyszerűen nem lehet mindent kitalálni, valami meglepetést mindenki talál a könyv végén.

Nagyon tetszett, hogy több szemszögből követhettük végig az eseményeket. Imádtam, hogy a többi szülő is megszólalhatott és szerepet kapott, így kiderült, hogy a képzeletbeli frontvonalon ki melyik oldalon állt. Nagyon tetszett, hogy a csillogó és ragyogó tökéletesség mögött megláthattuk a rothadó almát. Senki sem tökéletes, mindenhol vannak kisebb-nagyobb hibák. Ha pedig valaki görcsösen próbál tökéletes lenni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy korántsem az az élete.

Összességében nagyon tetszett a könyv. Elgondolkodtató, nagyszerű és izgalmas olvasmány, amit biztosan nem tudtok lerakni. A karakterek komplexek, a cselekmény izgalmas, a könyv pedig egyszerűen zseniális. Ha szeretitek a hasonló történeteket, ne hagyjátok ki ezt a könyvet sem.