Gail Honeyman: Eleanor Oliphant, köszöni jól van

Nagyon régóta állt a polcomon ez a kötet, de valahogy mindig más került a kezembe. Folyamatosan halogattam a könyv elolvasását, egyszerűen nem akaródzott a kezembe venni. Nem azért, mert rossz volt az előérzetem, csak mindig találtam valami más könyvet.

Mikor azon gondolkodtam, hogy mi legyen az a 4 könyv, amit magammal viszek a nyaralásra azonban a kezembe kaptam. Igazi nyárias borító, izgalmas fülszöveg...más nem is kell egy könyvmoly lelkének. Mikor nekiláttam olvasni, konkrétan leesett az állam. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy ez könnyed történet. Számítottam a fülszöveg alapján a drámai szálra, de azt hittem, hogy valahogy lazább és kíméletesebb lesz ez a könyv az ember lelkéhez. Hatalmasat tévedtem.

Az Eleanor Oliphant köszöni jól van egy igazi drámai történet. De mielőtt belekezdünk az értékelésbe beszéljünk egy kicsit a gyermekkori traumákról.

A gyermekkori traumák egész biztosan nyomot hagynak bennünk. Vannak, akik könnyebben lerázzák a fájdalom súlyát, de sokan olyan mély sebeket szereznek, aminek a begyógyulására egy egész élet is kevés. A boldog gyermekkor sajnos nem mindenkinek adatik meg. Sokaknak azonnal görcsbe rándul a gyomra, ha visszaemlékeznek a múltbéli eseményekre.  Sajnos a gyermekként elszenvedett fájdalmak és megaláztatások beleégnek az ember a tudatalattijába, és akár életünk végéig testi-lelki problémákat okozhat a dolog. A szenvedélybetegségek és a különböző mentális betegségek kialakulása sem ritka ilyen esetekben. Eleanor is hasonló cipőben jár, lássuk miről is szól a történet.

Eleanor Oliphant egy rendkívül furcsa és igazán különc lány. Az élete abszolút kiszámítható és nagyjából semmi sem történik vele. A munkahelyén kevesek kedvelik, nincsenek barátai. Egyetlen emberi kapcsolatot tud felmutatni, minden héten egyszer beszél telefonon az édesanyjával. Eleanor azonban azt gondolja, hogy nincs semmi vész, köszöni, jól van. Semmi nem hiányzik az életéből, minden úgy jó és tökéletes, ahogy van. Egy nap azonban meglátja a tökéletes férfit, aki talán az édesanyjának is tetszene. Onnantól kezdve mindent megtesz azért, hogy kapcsolatba kerülhessen kiszemeltjével. Az életét a feje tetejére állítja és hirtelen a nagy ürességből egy új élet kezdi szárnyait bontogatni. Ebben viszont folyton megzavarja bosszantó új kollégája, Raymond, akit a kiszámíthatatlan események újra és újra az útjába sodornak. Az események egyszercsak felgyorsulnak Eleanor körül, aki harmincévesen kész végre szembenézni az addig mélyen magába temetett gyermekkorával… Vajon sikerül neki?

Ez a könyv hatalmas meglepetés volt számomra. Tudtam, hogy nem lesz egy habkönnyű olvasmány, de a történet mélysége még így is meglepett. Eleanor életében semmi sem irigylésre méltó. Egyedül van, nincsenek barátai, a munkatársai összesúgnak a háta mögött. Egyetlen támasza a minden héten megvásárolt vodka, mert így van valami, ami lecsendesíti a lelkéből feltörni készülő hangokat és képeket. Ez a történet egyáltalán nem kedves és bájos. Nagyon nehéz és fájdalmas olvasmány.

A könyv főszereplői nagyszerűek, igazán jól sikerült karakterek.

Eleanor egy olyan fiatal nő, aki komoly és mély sebeket hordoz. A karaktere rendkívül összetett, szerintem egy zseniális karakter. Persze...látom én, hogy a körülötte lévő emberek nem véletlenül tartózkodnak attól, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek vele. A szociális kompetenciái nagyjából a béka segge alatt vannak. Sokszor felsőbbrendűnek tartja magát, elítéli az embereket és nagyon ritkán kedves másokkal. Azonban látnunk kell egy igazán fontos dolgot. Eleanor beteg. Az eltemetett titkok elemésztik és a folyamatosan kitörő emlékképeket csak az alkohollal tudja elnémítani. Ez a nő nem gonosz, csak nagyon beteg. Olyan sebeket rejt, amelyek bármely egészséges gyermek lelkét összetörnék. Soha nem kért, így soha nem is kapott szakmai segítséget, így teljesen szétcsúszott. Rendkívül szomorú, egy másodpercig sem tudtam utálni őt. Végtelenül sajnáltam és mindennél jobban drukkoltam a gyógyulásának.

Raymond egy igazi klassz és csupaszív srác. Imádtam a karakterét. Az ő segítségével Eleanor megtanulhatta, hogy mit is jelent az igazi család, az elfogadás, az önzetlen szeretet és a segítségnyújtás. Jobban kellett ez a fiú Eleanor üres életébe, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Megmentette a lányt mindenféle szempontból. Ha ő nincs, akkor Eleanor talán soha nem lép a gyógyulás útjára.

A cselekmény nagyszerű, hihetetlenül jól felépített a könyv. Bár az elejétől tudni lehetett a fülszöveg miatt, hogy Eleanor egy komoly gyermekkori traumával küzd, ez semmit nem vont le az olvasás élvezetéből. Nyilván ütősebb lett volna a történet, hogy ha ez is szépen lassan fokozatosan derül ki, de így is zseniális volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak benne vicces részek. Hogyne lettek volna! De összességében el kell mondanom nektek, hogy sokszor inkább egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban. Ahogy szépen lassan körvonalazódott Eleanor múltja, úgy kezdett el fájni az én szívem is. Amikor rácsodálkozott az élet apró dolgaira, az elfogadásra, a családi támogatásra...minden egyes alkalommal hálát adtam azért, hogy nekem tökéletes, támogató családom van. Hogy vannak barátaim, akik segítenek, ha baj van. Hogy van egy férjem, aki mindig mellettem áll. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet olyan életet élni, mint amilyet ez a lány élt 30 éven keresztül. Végtelenül szerencsésnek érzem magam. Azt hiszem, hogy köszönöm, tényleg jól vagyok.

Eleanor előtt még nagyon hosszú út áll. Sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy olyan életet élhessen, amelyet igazán megérdemel. Nagyon sok minden nincs kimondva a könyv végén, így az írónő az olvasó fantáziájára bízza, hogy Eleanor vajon meggyógyul-e és mi lesz a további sorsa. Én szeretném hinni, hogy a hosszú évek és sok terápia meghozza a gyümölcsét. Boldog lesz és olyan életet biztosít majd a gyermekének, amilyenről mindig is álmodott.

Összességében el kell mondanom nektek, hogy ez a könyv sokkal többet adott, mint amit vártam. Kicsit könnyedebb hangvételre számítottam, de borzasztóan örülök annak, hogy végül mást kaptam. Igazi egyedi történet, ahol Eleanor nem lesz elsőre szimpatikus, de a végére biztosan belopja magát a szívedbe. Teljesen a könyv hatása alá kerültem, kimondhatatlanul szerettem. A kötet hatalmas kedvenc lett, nem véletlenül választottam a hónap könyvének. Mindenképpen ajánlom nektek!