Sziasztok!
A titkos kert szerzőjének közkedvelt könyve, A kis lord most szemet gyönyörködtető kiadásban látta meg a napvilágot a Manó Könyvek gondozásában. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg a történetet és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.
Az utóbbi időben teljesen oda meg vissza vagyok a 1900-as években íródott gyermek- és ifjúsági irodalmi remekekért. Ezek a teljesen más korban íródott könyvek mindig levesznek a lábamról. Manapság sokan unalmasnak és értelmetlennek tartják ezeket a regényeket, pedig sokszor komoly és mély mondanivalót fogalmaznak meg könnyed és egyszerűen emészthető formában. Olyan életbölcsességek és intelmek szerepelnek benne, melyek akár a mai életben is megállnák a helyüket. Frances Hodgson Burnett nevég a A titkos kert című regény kapcsán ismertem meg, azóta óriási kedvencként tekintek rá. Mielőtt azonban részletesen írnék nektek A kis lord című művéről, lássuk miről is szól a könyv pontosan.
A hétéves, amerikai Cedric Errol szegény, fiatal özvegy édesanyja szeme fénye és a környék kedvence. Egy szép napon élete nem várt fordulatot vesz: sosem látott, angliai nagyapja, Dorincourt grófja magához veszi kastélyába.Az önző, magának való öregurat első látásra leveszi a lábáról a bájos, nyíltszívű kisfiú, és féltékenyen megpróbálja elválasztani édesanyjától a gyereket.
Francis Hodgson Burnett, a világszerte népszerű A titkos kert és A padlásszoba kis hercegnője szerzője ebben a klasszikussá vált történetben újra a tőle megszokott bájjal és szeretettel mesél.
Vannak könyvek, amelyeket az ember a szívébe zár és többé nem ereszt el. A kis lord története pontosan egy ilyen történet. Egy hihetetlenül bájos és kedves olvasmány, melynek komoly és mély erkölcsi üzenete van. A regény minden egyes oldala simogatta a lelkem, hihetetlenül jó érzés volt egy ilyen romlatlan és tiszta szívű kisgyermekről olvasni.
A mű főszereplője Cedric, aki talán a világ és a könyves univerzum legkedvesebb és legönzetlenebb kisfiúja (igazi Hugrabugos lélek). Családjával Amerikában él. Nem dúskálnak a gazdagságban de boldog és kiegyensúlyozott családként élik mindennapjaikat. A kisfiú édesapjának a halála után azonban minden megváltozik, kiderül, hogy ő Dorincourt grófjának egyetlen örököse, így Angliába kell költöznie és maga mögött kell hagynia addigi életét.
Sokan vagyunk a világon, akiket elvakítana a mérhetetlen gazdagság, ám Fauntleroy lordját nem ilyen fából faragták. Számára az önzés egy nem létező fogalom. Még indulás előtt Amerikában megmutatta, hogy a kis szíve aranyból van. Minden barátjára gondolt és abból a pénzből, amivel az idős gróf magához akarta édesgetni csupa jót tett.
Dorincourt grófja a leggorombább és legszívtelenebb ember hírében áll az egész vidéken. Nem törődött senkivel és semmivel a pénzen és a vagyonán kívül. A fiai csalódást okoztak számára, sokáig úgy tűnt mindenki számára, hogy képtelen a szeretetre és az együttérzésre. Cedric azonban mindent megváltoztatott. A gyermeki naivitása és romlatlansága miatt el sem tudta képzelni, hogy nagypapája a legkevésbé kedves ember a világon. Az önző, magának való öregurat azonban első látásra leveszi a lábáról a bájos, nyíltszívű kisfiú, és féltékenyen megpróbálja elválasztani édesanyjától a gyereket. Egy ideig pusztán csak szórakoztatja a kisfiú jószíve és büszke rá, egy idő azonban megolvad a gróf jég szíve és átadja magát a változásnak.
Cedric egy igazán kedves és jószívű karakter, akinek helyén van a szíve. Soha egy másodpercig sem hezitál, ha valakinek segítségre van szüksége. Sokáig nem szerette a grófokat, de miután Angliába ért rájött, hogy grófnak lenni a legjobb dolog a világon, hiszen a sok pénzzel rengeteg jót lehet tenni. Ahogy a nagyapját elvarázsolja, úgy az olvasót is gondolkodásra készteti a kisfiú. A történet bizonyítja, hogy a pénz és a vagyon nem boldogít és sokkal jobb adni, mint kapni. Felmerül az a kérdés is, hogy akinek rengeteg pénze van, annak talán erkölcsi és társadalmi kötelessége is segíteni a szegény és sanyarú sorsú embereken. Az igazi gazdagság nem az, ha valaki az elefántcsont tornyában egyedül számolgatja a millióit, hanem az a tudat, hogy mennyi ember van körülöttünk, és ezek az emberek mennyire szeretnek minket és mennyire számítanak ránk. Mit kezdhetne egy idős öregember a sok pénzével? Mire jó a sok fényűző bál és utazások, ha senkivel sem lehet megosztani? És ha eljön az utolsó órája az embernek, ki lesz ott, aki fogja a kezét? Ki siratja majd meg? Mindenkinek szüksége van szeretetre, még egy olyan mogorva vénembernek is, mint Dorincourt grófja.
Cedricről sokszor eszembe jutott, hogy talán nem is evilági lény. Egy igazi bölcs és koravén lélek, aki egy kisgyermek testébe keveredett. Jól szemlélteti a kisfiú gondolkodását a világról és az egész univerzumról, hogy édesapja halála után Drágámnak kezdte el szólítani az anyukáját, hiszen az édesapja is így nevezte őt. Most már ő az egyetlen férfi a családban, neki kell róla gondoskodni, ezért ő is így kezdi el hívni. Az első oldalakon kicsit furcsa volt számomra ez a dolog, hiszen, hiszen egy kisgyermeknek sem szabadna eljutni odáig, hogy ekkora terhet cipeljen magával, neki nem az a dolga, hogy gondoskodjon az édesanyjáról, ennek pontosan fordítva kell történnie, hogy hiszen ő még csak egy kisfiú. Ahogy haladtam előre a történetben azonban rájöttem, hogy ez inkább egyfajta lovagiasság és a részéről. Megmaradt igazi gyermeknek, aki ha kell versenyfutásban méri meg az erejét a többiekkel és imádja a játékokat. Inkább a kis felnőtt lelkéhez lehet köze ennek a dolognak. Nem egy átlagos kisfiú, nagy szavakat használ és az idősebbek pontosan olyan jól megérti magát, mint gyermekekkel. Egy igazi kis csodabogár. Egyszerűen imádtam őt.
Annyira kedves és szerethető ez a könyv és annyira megkedveltem Cedricet, hogy nagyjából minden második oldalon így reagáltam:
Kicsit aggódom, hiszen én a magam közel 31 évével látom ebben a könyvben a szépet, a jót, a bűbájt és a naivitást, de vannak kétségeim afelől, hogy egy mai tizenéves vajon hogyan reagálna, ha a kezébe adnám a könyvet. Talán el sem jutna addig, hogy feldolgozza a könyv üzenetét…az első pár oldal után azt mondaná, hogy untatja a szöveg és nagyjából semmi sem történik igazán a könyvben. Pedig hihetetlenül fontos lenne, hogy a fiatalok is megismerjék ezeket a regényeket. A csinos borítók remélhetőleg majd felkeltik rengeteg ember figyelmét, hiszen óriási vétek lenne kihagyni Fauntleroy lordjának a történetét. Igazán szerethető ez a regény. A nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Néha jól esik az én lelkemnek is egy romlatlan tiszta világban elmerülni, távol a fantasyk és manapság népszerű kötetek világától. A kis lord egy igazán szívmelengető történet, abszolút képes visszaadni az emberi jóságba vetett hitünket. Nem pörgős, nem akciódús, nincsenek váratlan fordulatok, de tele van kedves, szeretetreméltó szereplőkkel és tiszta, gyermekien ártatlan világszemlélettel.
Ahogy feljebb is írtam, a borító nagyszerűen fest, egyszerűen öröm ránézni. Egyre inkább azt veszem észre, hogy a mai rohanó világban a külsőség legalább olyan fontossá vált, mint a belbecs. Sokszor nincs időnk arra, hogy egy könyvesboltban, vagy akár az online felületen minden egyes fülszöveget behatóan tanulmányozzunk. Olykor a borító alapján döntünk, hiszen ki képes ellenállni, egy meseszép darabnak. Ezért is tartom fontosnak, hogy a Manó Könyvek ezeket a klasszikus történeteket szépséges változatban hozza el újonnan az olvasók elé, hiszen így nagyobb valószínűséggel akad majd egy-egy ilyen típusú kötet is az olvasók kezébe.
Frances Hodgson Burnett könyve engem teljesen levett a lábamról, Cedric története olyan volt számomra, mint egy kedves mese, mely menedékül szolgált a mindennapi mókuskerékből. Egy rendkívül bájos és kedves olvasmány, mely komoly tanító jelleggel bír a fiatal korosztály számára. Az igaz értékekre, a szeretetre helyezi a hangsúlyt. A pénz csupán egy eszköz, mellyel boldoggá tehetünk másokat, de nem szabad ennek a hajszolására tenni az életünket. A pénz nem boldogít, a sok jó azonban, amit tehetünk vele azonban szárnyakat adhat. A regény minden egyes oldala simogatta a lelkem, hihetetlenül jó érzés volt egy ilyen romlatlan és tiszta szívű kisgyermekről olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Értékelés: 5/5
Ha mindezek után úgy érzitek, hogy ennek a kötetnek a polcon van a helye, akkor ITT tudjátok beszerezni.
Nyereményjáték
Frances Hodgson Burnett könyvei az ifjúsági irodalom meghatározó részei voltak, művei a mai napig óriási népszerűségnek örvendenek. Ebben a játékban olyan könyvekből hoztunk idézeteket, melyek az 1900-as években, vagy még annál is korábban íródtak, de népszerűségük a mai napig vitathatatlan. Nincsen más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik műre gondoltunk. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“(…) mennyivel kellemesebb látvány egy ember, ha mosolyog.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése