Sziasztok!
Bauer Barbara a legújabb romantikus regényében az 1800-as évekbe repít minket, a magyar forradalom és szabadságharc éveibe. Itt ismerhetjük meg a lázadó lelkű Lilit, aki ugyan családja vidéki birtokán távol van a forradalmi eseményektől, de neki magának is meg kell vívnia a saját szabadságharcát. Tarts bloggereinkkel, és ismerd meg ezt a csodás történetet, ha pedig játszol, tiéd lehet a kötet egy példánya is!
Ahogy 1848 tavaszán szerte Európában a hangjukat hallatják a szabadságharcosok, úgy érti meg Lili is elfojtott vágyait.
"Bele akartam bújni egy szárnyait bontogató fiatal lány bőrébe. Érezni akartam, ahogyan felismeri, mit is jelent az igazi szabadság. Ott akartam lenni, amikor először megdobban a szíve, felpezsdül a vére, szóra nyílik a lelke. Ehhez nem is találhattam volna alkalmasabb színteret, mint a szabadságharcot, és benne egy forradalmárt, aki talán sokkal többet jelent a lány életében, mint önmagában a szerelem.
Imádtam írni, Lilivel együtt átélni a fiatalságot, szabadságot, kibontakozó szerelmet!"
Bauer Barbara
Imádtam írni, Lilivel együtt átélni a fiatalságot, szabadságot, kibontakozó szerelmet!"
Bauer Barbara
Két dolog van, ami azonnal levesz a lábamról, ha egy új regény adatlapját, vagy éppen fülszövegét kezdem el vizsgálni. Az egyik nagy gyengém a családtörténetek. Nagyon szeretem az ilyen jellegű könyveket, mindig érdekes és izgalmas élmény bepillantást nyerni egy család életének viszontagságos és boldog pillanataiba. A másik kedvencem pedig (ez valószínűleg nem lep meg senkit) a történelmi regények. Rengeteg háborús és történelmi könyvet olvastam az utóbbi időben, így lassan joggal mondhatom, hogy ez a kedvenc zsánerem. Rajongok az ilyen típusú regényekért és mindenért, ami segít abban, hogy megérthessem a múlt azon szeletét, amely emberek millióinak tette tönkre az életét. Mindig érdekes és izgalmas téren és időn át a gondolatok erejével átlényegülni és egy teljesen más korba és más élethelyzetbe belehelyezkedni. Nagy hiányosságom azonban, hogy magyar vonatkozású írásokat ritkán veszek a kezembe. Nem azért, mert nem unalmasnak tartom országunk történelmét, hiszen akármennyire is kicsi nemzet vagyunk, bővelkedünk olyan eseményekben és történésekben, melyek papírra kívánkoznak. Valahogy eddig mégis elkerültek az ilyen jellegű regények. Bauer Barbara új könyvének fülszövege azonban rögtön megtetszett és óriási lelkesedéssel vágtam bele az olvasásba.
Az 1848-49-es forradalom az egyik legismertebb történelmi eseménye az országunknak. Kevés olyan iskolás gyermek van, aki ne tudna legalább néhány dolgot felidézni a szabadságharc történéseiről. Függetlenül attól, hogy ezen események ismerete hozzátartoznak az alapműveltségünkhöz és magyar kultúránhoz, mégis úgy érzem, hogy vajmi keveset tudok róla. Hiába a sok iskolai tankönyv, a Nemzeti dal bebiflázása, a különböző iskolai előadások megtartása/végighallgatása, valahogy mégis túlságosan távolinak érzem ezt az eseményt. Úgy érzem, hogy nincsenek mögötte valódi, hús vér emberek, csupán a nagy történelmi ikonok, a tankönyvekből kilépett emberek nevei villognak lelki szemeim előtt. Mintha csak egy kötelező tétel lenne az érettségin és nem látom mögött az emberi sorsokat, azt, hogy az átlag magyar hogyan is élte meg ezeket az eseményeket. Hiába a tények, fontos évszámok és dátumok, ha nincs mögötte történet, az emberek hajlamosak lesznek arra, hogy csupán legyintsenek a forradalmárok áldozataira és a márciusi ifjak hősiességére. Nem marad más, mint a kötelező iskolai ünnepség, a munkaszüneti nap, a szokásos beszédek és az ember szép lassan elveszíti a kapcsolatot a múlttal. Pedig vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet és nem is szabad elfelejteni. A forradalom a magyar történelem kitörölhetetlen része. Olyan merész fiatalok és gondolkodó értelmiségi emberek csoportjai hajtották azokat a bizonyos mozgató rugókat, mint amilyen én, vagy akár bármelyik olvasóm is lehetne. Valódi, hús és vér emberek, akik az asztalra csaptak és nem voltak tovább hajlandók várni a változásra. Sokuk neve a feledésbe merült az évszázadok alatt, ha elveszítjük a kötődésünket az eseménnyel kapcsolatban és csak egy megtanulandó történelmi tétellé válik, akkor ezen embereket is elveszítjük. Assmann szerint az egyéni emlékezetet az alapja a társadalmi emlékezetnek, de az egyén emlékezetét a társadalom nagyban befolyásolja, mivel az emlékezet tartalmát, mindig a csoporton belüli interakciók és viszonyrendszerek határozzák meg. A csoport tagjai ezeken az emlékeken keresztül tudnak a saját múltjukhoz kapcsolódni, melynek a rekonstrukcióját, mindig az aktuális körülmények módosítják. Assmann szerint maga az emlék a társadalmi kommunikáción keresztül marad fent, vagyis, ha egy eseményről megszakad a társadalmi kommunikáció, akkor az elvész, tehát elfelejtődik. Ezért van szükségünk az ilyen típusú történetekre. Minden nemzetnek szüksége van arra, hogy kapcsolódjon a múltjához, ez pedig nem csak a történelemmel, hanem a szépirodalmi művekkel, különböző hétköznapi emberek számára is élvezhető regényekkel lehet elérni. Nem szereti mindenki és bevallom én is csak nehezen bírkózom meg a tudományos jellegű, történelmi kiadványokkal. De az olyan írók, mint amilyen Bauer Barbara rengeteget segítenek, hiszen írásaikkal egy láthatatlan hidat képeznek a múlt és a jelen között. Ezek a könyvek többet szépirodalmi műveknél, egy igazi kapocs, mely összeköti a magyar történelmet a mai kor születteivel. Egy tökéletes kapcsolódási pont a régmúlt eseményeinkez, melyek segítségével garantáltan úgy érezzük, hogy a történelmünk nem csupán egy iskolai, megugrandó feladat, hanem lenyűgöző történetek tárhaza, melyek megérdemlik, hogy tovább éljenek a könyvek lapjain.
Bauer Barbara kötete abszolút hiánypótló, hiszen a forradalmi időket nem csak közelebb hozza az emberhez, de lenyűgöző író stílusával talán még kedvet is ahhoz, hogy minél jobban felidézze az olvasó a történelem órán tanultakat. Észre sem veszi az ember és másodpercek alatt elmerül Lili és Bálint történetében, ezáltal pedig az 1800-es évek magyarországi eseményeiben.
A történet szerint Lili, a fiatal és rendkívül makacs leányzó a család legfiatalabb gyermeke. Rendkívül temperamentumos, szomjazza a szabadságot, nehezen barátkozik meg a kötöttségekkel. Ahogy haladunk előre a történetben úgy lesz egyre szorosabb és érdekesebb a kapcsolata Bálinttal, aki amúgy a nővére férje. (Itt most meg kell állnom egy pillanatra, mert képtelen vagyok megállni, hogy ezt leírjam. Szóval biztosan írtam már, főleg amikor Emmák és Emíliák jelennek meg a kötetekben, de már csak ezen karakterek miatt is magával ragadott a történet, hiszen ez a két név a kedvenc női nevem. Ha úgy hozza a sors, hogy sikerül a családalapítás, nagyon szeretném, ha egy Emma és egy Emília venne körbe minket. Vicces, mert a harmadik kedvencem a Johanna név, és ő is megjelenik, igaz csak kisgyermek, de többször is olvasható az ő neve is, ez pedig szintén megdobogtatta a kis szívemet.)
No de visszatérve Lilire és Bálintra, rendkívül ízlésesen oldotta meg az írónő az egész helyzetet, kicsit féltem attól, hogy a szerelmi háromszög hangsúlyosabb szerepet kap és végül kenyértörésre kerül majd sor. Bevallom én nem tudtam azonosulni a szituációval és emiatt úgy érzem, hogy egyre távolabb és távolabb sodródtam a karakterektől. Furcsa kettősség volt bennem. Ahogy írtam, nem igazán tetszett a könyvnek ez a történetszála, de mégis nagyon szépnek éreztem a lezárást és kicsit bele is sajdult a szívem a helyzetbe. Nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy az ember igazán akarná, néha meg kell elégednünk azzal, ami jut. Legyen ez bármilyen fájdalmas, vagy nehéz.
A szereplők rendkívül autentikusak, egyszerűen imádom, hogy az írónő mennyire komoly munkát fektet egy-egy regényébe. Le a kalappal előtte, minden egyes sora aranyat ér. Nagyon tetszett a kötet nyelvezete, Bauer Barbara olyan játszi könnyedséggel fűzi a mondatokat egymás után, mintha csak gyöngyökből készítene nyakláncot. A lírai mondatok elvarázsoltak és rabul ejtettek, egyszerűen imádtam az írónő kifejezésmódját és történetvezetését.
Miközben a háttérben betekintést nyerhetünk a márciusi forradalomba és az azt követő időszakba, Lili is megvívja a saját belső harcait. Komoly fejlődésen megy keresztül, a szemünk előtt válik igazán felnőtt nővé. Egyre jobban megérti és elfogadja a családját és a saját élethelyzetét. Megismeri a régi családi titkokat és eljut oda is, hogy az ő szíve egy még ennél is hatalmasabb titkot fog őrizni.
A borító nekem óriási szerelem, hihetetlenül jól passzol a történethez. A könyv csak úgy olvastatta magát, egy másodpercig sem unatkoztam. Nem ez volt az első könyvem az írónőtől és biztos vagyok benne, hogy nem is az utolsó. A stílusa engem megvett kilóra és innentől kezdve biztosan tűkön ülve várom majd az újabb és újabb megjelenéseit.
Ha szeretitek a hasonló regényeket, semmiképpen se hagyjátok ki Bauer Barbara legújabb könyvét. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, csak ajánlani tudom minden történelem és romantika rajongó könyvmolynak.
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Az 1848. március 15-i eseményeket mindenki ismeri, de vajon te tisztában vagy a részletekkel is? Blogturnénk minden állomásán egy-egy kérdést találsz a mácius 15-i eseményekkel kapcsolatban, ha pedig a helyes választ beírod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, esélyed nyílik rá, hogy megnyerd A szív szabadságharcosai egy példányát.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS
Mikor ünnepelték meg Magyarországon először március 15-ét nemzeti ünnepként?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése