Sziasztok!
Az Úrilányok nem gyilkolnak sorozat első részében megismerkedhetünk a Wells és Wong nyomozóiroda szenzációs hőseivel, akik könnyen belopják magukat a szívünkbe. A fordulatos ifjúsági krimit a Manó Könyvek adja ki magyarul és ha bloggereinkkel tartatok, s együtt nyomoztok a turnénk során, végül egy szerencsés olvasóé lehet a kiadó által felajánlott nyeremény példány!
Daisy Wells és Hazel Wong elhatározzák, hogy titkos nyomozóirodát alapítanak a Deepdean Leányiskolában. Ám ó ideig nem akad igazán izgalmas ügyük. (Hacsak nem találod annak Lavinia Elveszett Nyakkendőjének Esetét. Ők nem találták annak.) Ám Hazel egy este a tornaterembe lépve holtan találja a természettudományt tanító Miss Bellt. Amikor öt perccel később visszatér Daisyvel, a holttestnek már nyoma sincs. Eltűnt! Hazelnek és Daisynek most már egy igazi gyilkosságot kell felgöngyölítenie. Először viszont be kell bizonyítaniuk, hogy egyáltalán megtörtént - még mielőtt a gyilkos újra akcióba lendül (és persze mielőtt a rendőrség átvenné az irányítást). A két önjelölt detektív bizonyítékokat gyűjt, gyanús jelek után kutat, és természetesen mindenkit szemmel tart az iskolában. Hazelnek és Daisynek minden ügyességükre szükségük van, hogy elkapják az elkövetőt - de vajon sikerül nekik? És nyomozás közben vajon a barátságuk is kiállja a próbát?
Az utóbbi időben óriási kedvenc lett nálam a gyermek- és ifjúsági irodalom műfaja. Ezek a végtelenül kedves és szerethető történetek mindig rabul ejtik a szívemet és a lelkemet. Hajlamos vagyok arra, hogy leginkább a szépirodalmi és a történelmi regényeket részesítsem előnyben, így olykor tudatosan "kényszerítem" magam arra, hogy könnyedebb műfajban is olvassak, igyekszem visszaszorítani a nehezebb témájú és fájdalmas regényeket. Ha megnézitek az elmúlt hónapok termését jóval színesebb palettával találkozhattok nálam és remélem, ezt a jövőben is tudom majd biztosítani számotokra. Persze az ember nem tud kilépni a saját bőréből, így természetesen megmarad fő zsánernek ez a két műfaj, de igyekszem jobban elosztani az olvasmányaimat. Azt hiszem, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom igazi komfortolvasmány a számomra, ezek a történetek kapcsolni ki a leginkább, így egy nehéz nap után ezeket olvasgatom a legszívesebben. Az az igazság, hogy mostanában valószínűleg nem én vagyok a legnyugodtabb ember a világon. Az életem több területén is komoly stressz ér a hét minden napján, így még fontosabbá vált az olvasás a mentális egészségém megőrzése érdekében. Ritka pocsék időszakon megyek keresztül, a hetem is borzalmas (és még csak szerda van....) így nem is találkozhattam volna jobbkor Robin Stevens regényével, mely az első pillanattól kezdve levett a lábamról. Csak úgy faltam a lapokat, Daisy és Hazel társaságában én is a bűnöző nyomába eredtem és óriási lelkesedéssel próbáltam a kirakós darakbáit összerakni, hogy én is megfejthessem Miss Bell esetét.
Nem vagyok egy óriási krimi fan, nagyjából minden rajongásom Murdoch nyomozó rejtélyeire korlátozódik, de valami miatt a nyomozás szálakat hihetetlenül szeretem az ifjúsági regényekben. Mikor megláttam a Hova tűnt Miss Bell című regény fülszövegét, nagyon lelkes lettem. A bentlakásos lányiskolák valahogy mindig is a szívem csücskei voltak, szeretem, ha egy történet ilyen környezetben játszódik. A könyvet lapozgatva egy rövid kis írást találtam az írónőről. Elolvasván realizáltam, hogy Robin Stevens tulajdonképpen a saját életéből merített ihletet, hiszen gyermekként ő is ilyen típusú iskolában tanult, imádta a detektívtörténeteket és minden vágya az volt, hogy legyen egy saját ügye, amit majd felderíthet. A két főszereplő (Daisy és Hazel) pedig pontosan ezért alapította meg a titos nyomozóirodájukat, persze kezdetben sejtelmük sem volt, hogy milyen komoly és szövevény ügybe botlanak majd.
A történet alapját a lányok nyomozása képezi, a cselekmény rendkívül érdekes és izgalmas, a két fiatal lánnyal együtt az olvasó is próbálja kideríteni, hogy mi állhat Miss Bell eltűnése mögött. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több mindenre derül fény, szép lassan helyükre kerülnek a kirakós darabkái, mindenki egyre gyanúsabb és gyanúsabb lesz. Az ártatlannak gondolt felnőttek gyorsan gyanúsítottakká válhatnak és a leggyanúsabb személyről is kiderülhet, hogy semmi köze a bűntényhez.
Az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy gyilkosság történt, de holttest hiányában persze senki sem hinne a lányoknak, így nincs más lehetőségük, mint kezükbe venni az irányítást és a saját maguk módján felgöngyölíteni a rejtélyes ügyet. A legfontosabb kérdés pedig az, hogy vajon Hova tűnt Miss Bell?
A történet két főszereplője Daisy és Hazel kicsit olyan volt számomra, mint a borsó meg a héja. Tökéletesen kiegészítették egymást, még akkor is, ha olykor nem volt zökkenőmentes számukra a közös nyomozás. Az eltérő személyiségük és saját előítéleteik olykor hátráltatta a nyomozást, de két ilyen vérbeli detektíven persze semmi sem foghat ki. Szerettem, ahogy szép fokozatosan összecsiszolódtak és végül egyenrangú partnerekként tekintettek egymásra. Daisynek meg kellett tanulnia, hogy a csapatmunka nem azt jelenti, hogy ő dirigál, a másik pedig vakon követi őt. Hazelnek pedig meg kellett tanulnia kiállnia önmagáért és az ötleteiért. A kérdés már csak az, hogy a nyomozás közben a barátságuk vajon kiállja-e a próbát, vagy ez lesz az első és egyben az utolsó komolyabb nyomozási ügyük is.
Bár a történet egy gyilkosságról és magáról a nyomozásról szól, fontos kiemelnem, hogy semmiképpen sem ijesztő, vagy vérfagyasztó Robin Stevens regénye. Az írónő abszolút a jóízlés határain belül maradt és egyáltalán nem sokkoló, vagy durva az írása. Tökéletes olvasmánynak tartom a 10-14 éves korosztály számára. Garantáltan odaszegezi majd a fiatalokat a fotelhoz és biztosan őrült lelkesedéssel falják majd a lapokat. Ezt a könyvet egyszerűen nem lehet nem szeretni. Még felnőtt fejjel is imádtam olvasni, ezért biztos vagyok benne, hogy a célközönség körében is nagy sikere lesz.
Nagyon tetszett, hogy a bűntény megoldása nem teljesen egyértelmű, rendesen megdolgoztatja az olvasója agyát. Semmi sem magától értetődő, igazán szövevényes az ügy. Ilyen egy tökéletes ifjúsági krimi.
Az élfestett kiadások nagyon tetszenek, így hihetetlenül megörültem, mikor megláttam, hogy a kiadó ezt is ilyen formában jeleníti meg. Remekül mutat a polcon, egyszerűen imádom.
A borító hátulján már olvasható a sorozat többi részének a címe magyarul, szóval nagyon remélem, hogy hamarosan azokat is majd a kezünkben tarthatjuk. Én biztosan elolvasom majd mindegyiket.
Összességében én nagyon szerettem Robin Stevens regényét és csak ajánlani tudom mindenkinek. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/4,5
Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Az ifjúsági regények között külön izgalmasak azok, ahol a fiatal szereplők nyomok után kutatnak. A mostani játékban hasonló témájú regények fülszövegeiből találtok idézeteket, a megfejtéseket, azaz a szerzők nevét és a könyv címét kell a Rafflecopter megfelelő sorába írni.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
FÜLSZÖVEG IDÉZET
“Azok a gyerekek, akik nyári vakációjukat töltik a titokzatos régi házban, nem hisznek a kalandban, mégis dobogó szívvel tárják fel a rejtekhelyeket s a hozzájuk vezető zegzugos alagútrendszert. Találnak is odalent valamit, ami meghozza nekik a nem várt kalandot, olyat, hogy nem kell izgalmasabb, rejtélyesebb egy igazi, felnőtt detektívregényben sem.”
Állomáslista
08.22 Olvasónapló
08.24 Csak olvass!
08.26 Könyvvilág
08.28 Spiorit Bliss Sárga Könyves út
08.30 Zakkant olvas
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése