A Jaffa Kiadó jóvoltából múlt év végén megjelent Bauer Barbara legújabb regénye, a Vörös posztó. Ezúttal három bloggerünk követi végig négy generáció titkokkal teli életét. Ha velünk tartotok, a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Körösi Laura háromgyermekes, boldog házasságban élő ötvenes nő. Az élete ugyan izgalmaktól mentes, de talán éppen ezért gondolja úgy, hogy ennél többet nem is kívánhatna magának. Férje sikeres építész, a három fia közül az egyik egyetemre jár, a másik nősülni készül, a harmadik lázadó kamaszévei előtt áll. Laurának nincs más dolga, mint egyengetni a gyerekei útját, és segíteni férje munkáját. Nagy ritkán mégis rátör egy sosem élt élet utáni nosztalgikus vágy. Ilyenkor elmegy a nagyanyjához, és szétnéz a dédnagymama festményei között a padláson.
Laura gyermekkorát a dédnagymamája, nagymamája és édesanyja hármasában töltötte, a három nő hallgatással teli, feszült kapcsolata között egyensúlyozott, miközben fogalma sem volt, mi okozza az örvényt a felszín alatt. Legjobban a dédnagymamájához kötődött, a bohém, ifjúkorában színésznőnek készülő, később minden örömét a festésben kiélő asszonyhoz.
Hosszú évek teltek el, mire Laura teljesítette egykori ígéretét, és a dédnagymama festményeiből kiállítást szervezett. Arra azonban nem számított, hogy minden egyes kép a saját múltjának egy darabja, minden egyes szín egy emléktöredék, a képekhez tartozó elbeszélések pedig lassan kibontakozni engednek egy évtizedekre hallgatásba burkolódzott történetet.
Titkok, elhallgatás. Vajon mi okoz nagyobb lelki terhet: a kíméletes csend, vagy a kimondott, olykor kegyetlen valóság?
Bauer Barbara új regénye a négy asszony történetén keresztül egy generációkon átörökített, mélyen elzárt trauma útját követi végig a tragédia pillanatától a felismerés napjáig, a II. világháború végjátékától napjainkig.
Nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek középpontjában különböző emberi sorsok állnak, így Bauer Barbara Vörös posztó című regénye azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az utóbbi időben több olyan kötet is a kezembe került, melyben megjelent a transzgenerációs elmélet, vagyis az úgynevezett örökölt sors. Az elmélet szerint minden generáció meghatározza az utána jövő generációk sorsát, éppen ezért nagyon fontos, hogy megismerjük felmenőink történetét annak érdekében, hogy megértsük önmagunkat. Tehát, ha meg akarjuk érteni a belső folyamatainkat, hogy mi az, ami bennünk zajlik, ahhoz nem elég csak a saját életutunkat megvizsgálni, meg kell nézni, hogy a szüleink, nagyszüleink, vagy akár a dédszüleink milyen veszteségeket éltek át, vagy éppen azt, hogy milyen küzdelmeik voltak. A felmenőink élményei, fájdalmai, de megoldókulcsai is hatással vannak arra, hogy mi hogyan éljük az életünket, hogyan viszonyulunk egy-egy nehéz élethelyzethez, de arra is, hogy milyen kapcsolati rendszert alakítunk ki magunk körül.
Történetünk főszereplője Kőrösi Laura, egy ötvenéves hölgy, akinek az élete tökéletesnek tűnhet első ránézésre. Jó a kapcsolata ápol az édesanyjával, van egy remek férje és 3 fia. Azt azonban a külső szemlélő nem látja, hogy milyen nehézségekkel kell neki megküzdenie. Hogy az elsőre jónak tűnő kapcsolat, inkább toxikus és abból fakad, hogy egy anya képtelen leválni a gyermekéről. Hogy egy nő, önmagát háttérbe szorítja és az egész életét annak szenteli, hogy a családját boldoggá tegye. Egy nap gyökeresen megváltozik az élete. Egy nem várt hírt kap. Még aznap találkozik Ádámmal egy galéria vezetőjével, aki dédnagymamájának a képeiből szervez kiállítást, és a nőnek gyökeresen megváltozik az élete.
A regény középpontjában négy generációnak a női tagjai állnak és a közöttük lévő dinamikát ismerhetjük meg a főszereplőnk, Laura által. Bevallom nektek, a regénnyel kapcsolatban rendkívül felemás érzéseim vannak. A képek leírását és ezáltal a visszaemlékezéseket nagyon szerettem. Bauer Barbara nagyon szépen írt, rendkívül élvezetes volt ezeket olvasni. A nyelvezete itt rendkívül lírai, tökéletesen illeszkedett, szinte láttam magam előtt a képeket, a színeket és megjelent előttem a múlt is. Ahogy haladunk előre festményről festményre kirajzolódik előttük a négy nő életútja Laurával együtt megismerjük a családjának igazi történetét és szép lassan megértjük a családjának női tagjai közötti dinamikát, hogy miként válhatott ennyire furcsává, tartózkodóvá és toxikussá a családtagok viszonya.
Ahhoz, hogy meggyógyuljon Laura lelke és a teste, fel kell ismernie, hogy mi tartotta eddig őt vissza és meg kell tanulnia élni. Meg kell tanulnia, hogy nem önzőség az, ha kimondja, hogy mire vágyik valójában és nem szabad minden egyes alkalommal önmagát háttérbe szorítania. Megérti, hogy igenis lehetnek igényei és anyának/feleségnek lenni nem azt jelenti, hogy megszűnünk nőnek létezni. Ahogy látjátok, a történet
A jelent viszont borzasztóan nehezen tudtam olvasni, sokáig nem tudtam megfogalmazni magamnak, hogy mi lehetett a bajom, de talán egyszerűen nem tudtam rezonálni Laurával. Annyi minden zavart benne, hogy azt leírni is nehezen tudom. És persze látom és érzem, hogy a hibái teszik őt emberré, de én sokszor csak forgattam a szemem olvasás közben. Ezeknél a részeknél a nyelvezet sem tetszett annyira, a mondanivaló sokszor szájbarágósra sikerült. A tanulság ugyan rendkívül fontos, de mindig sokkal értékesebb számomra, ha nekem kell kiáznom azt, ha nem kínálják számomra tálcán, hanem egyszerűen én ismerem fel azokat. Ádám szájából azonban rendkívül pontosan, többször és többféleképpen meghallgathatjuk a főbb tanulságokat, így igazából nem is kell sokat gondolkodnia az olvasónak. De talán nem is feltétlen az a célja a könyvnek, hogy magát a tanulságot kihámozza, hanem sokkal inkább azt, hogy a tanulságot magáévá tévén tegye mérlegre a saját életét és Laurához hasonlóan merjen élni. És talán amiatt történhet meg az, hogy úgy érzem, hogy nem nekem való ez a regény. Éreztem már azt olvasás közben, hogy valamihez túl idős vagyok, most ennek pontosan az ellenkezője történt. Egyszerűen túl fiatal voltam ehhez a történethez. És bár a generációk sorsa egyszerűen elvarázsolt, mégsem lett számomra egy kimagasló olvasmányélmény. Emellett valahogy Ádám és Laura "kapcsolata" is feldolgozhatatlan volt. Persze, léteznek lelki társak és van úgy, hogy egy idegennek könnyebben megnyílik az ember, de számomra kicsit szürreális volt ez. Sors ide, vagy végzet oda, valahogy túlságosan hirtelen volt nekem ez. Biztos azért van, mert nem tartok itt az életemben és bár Ádám és Laura sorsának egy részében én is osztozom, de valahogy még azzal sem tudott bevonzani a regény, sőt....ez volt az, ahol majdnem elvesztett.
Laurának persze nincs könnyű dolga, hiszen három generációnyi béklyót kell levetnie magáról, felmenői életét megismervén azonban elkezdhet építkezni és továbblépni. Most hogy írom a bejegyzésem, nekem az is eszembe jutott, hogy talán az sem véletlen, hogy Laurának fiai vannak. Talán már ez is előre jelzi azt, hogy ő lesz az, aki végre tényleg képes lesz kilépni a fényre, akire nem vetül majd édesanyja árnyéka. Aki képes lesz élni és képes lesz arra, hogy megbirkózzon a múlttal.
Összességében nagyon érdekes olvasmánynak bizonyult a Vörös posztó. Ahogy írtam, rendkívül felemás lett vele a kapcsolatom. A múltat és a festmények elbeszéléseit nagyon szerettem, de a jelen nem volt rám nagy hatással. A mondanivalója rendkívül fontos, de számomra sokat veszített az értékéből a szájbarágóssága miatt. Ha szeretitek az ilyen jellegű regényeket, vagy egyszerűen úgy érzitek, hogy szükségetek van egy kis bíztatásra ahhoz, hogy vállalni merjétek magatokat és éljetek, akkor nagyszerű olvasmányélményben lehet részetek. Olvassátok, szeressétek!
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
A játék során az lesz a feladatotok, hogy a blogjainkra kitett idézetek alapján kitaláljátok, Bauer Barbara mely korábbi könyvéből valók. Írjátok be a könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
IDÉZET
„Neki megadatott, hogy megöregedhetett. Kapott hozzá időt.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése