Morrigan Crow kalandjai
abszolút a szívem csücskévé váltak, így már nagyon vártam a könyv folytatását. Alig
vártam, hogy újra a Deukalión Hotelben legyek és találkozhassak a régi kedves
szereplőkkel.
A történet szerint Morrigan
Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert
a rejtélyes Csudálatos Társaságba. A titokzatos Nevermoor azonban még számtalan
felfedeznivalót tartogat számára és a lány arra is rájön, hogy nem minden
varázslat szolgálja a jót. A Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi
családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de sajnos
nem azt kapja, amit remél. Kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja
megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki
zsarolja a társait…És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor
fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most
félelem és gyanakvás fojtogatja…
Már a fülszöveg
elolvasásakor tudtam, hogy most sem fogok csalódni a könyvben és minden oldalát
imádni fogom. Ez pedig pontosan így is lett.
A könyv második része is
letehetetlen és imádnivaló. Ahogy egyre jobban megismerjük a karaktereket és
Nevermoort, egyre inkább azt érezzük, hogy ott akarunk lenni mi is a
szereplőkkel és minden kalandjukat át akarjuk élni személyesen. Ki ne akarna
esernyővel utazni, vagy éppen egy hatalmas macskarizmához bújni, ha fázik, vagy
ha fél? (Természetesen csak akkor, ha az állat megengedi azt és nem közli
velünk, hogy eszünkbe se jusson, már csírájában elfojtja ezt a kellemes
gondolatot.) Vagy ki ne akarna a Csudálatos Társaság tagja lenni és elképesztő
dolgokat tanulni és véghezvinni?
A történet ismét teljesen
beszippantott és egyszerűen azt vettem észre, hogy csak úgy fogynak az oldalak.
Hiába próbáltam kicsit lassítani és visszavenni a tempóból, hogy tovább velem
maradjon ez a csodálatos mese, képtelen voltam megállni és egyszer csak azt
vettem észre, hogy már a köszönetnyilvánítás következik.
Az írónő mást sem okozott
csalódást, a második részben is varázslatosat alkotott. A karakterek még mindig
nagyszerűek, egyre jobban megismerjük őket.
Morrigan karaktere egyre
jobb és jobb lesz, szép lassan képes lesz levetkőzni régi életének fájdalmas
láncait és szép lassan, de biztosan képes lesz arra, hogy élvezze az életét új
otthonában. Jupiter elég keveset szerepel a könyvben, valahogy mindig pont úton
kell lennie. Nagyon szeretem őt, igazi pártfogó, akire mindig és mindenben
lehet számítani. Igaz, hogy nem ül Mog szoknyája mellett állandóan, de mindent
megtesz annak érdekében, hogy a lány boldog legyen. A 919. egység tagjai is
mind-mind szerethető karakterek, remélem a következő részekben még jobban
megismerünk mindenkit, nem csak Hawthorne és Candence karaktere bontakozik ki.
A képességeknél el kell
mondanom, hogy nagyon tetszik a csapat vegyessége. Zseniális, hogy az írónő
ennyi különféle karaktert alkotott és zárt össze a csapatba. A
sárkánylovaglástól kezdve a veszélyes hipnotizálásán és a jövőbelátásán át
találhatunk tolvajlást és sütést is. Imádom a sokszínűséget és azt, hogy ezzel
bebizonyítja nekünk Jessica Towsand, hogy lehetünk bármennyire különbözőek, ha
közösek a céljaink igenis lehetünk egy csapat. Igazán fontos tanulság ez
mindenki számára.
A könyv világa egyedi és
nagyszerű. Bármikor elmennék Nevermoorba és kipróbálnám a trükkös sikátorokat,
de igazából mindent megnéznék, ami le van írva a könyvben. A Deukalión Hotel
pedig még mindig hívogat, nagyon szeretnék egy ilyen helyre elvonulni
hónapokra. Bárcsak én is magamban szívhatnám az egész légkört és részt
vehetnénk egy remek Frank partin. Ez a könyv tele van csudával, a könyv
hatására azt érzem, hogy még jobban várom a történet folytatását és már tűkön
ülök, hogy mi is fog történni a harmadik részben.
Ebben a kötetben,
felfedezhetjük a város rejtett zugait, számtalan csudálatos és borzalmas dolgot
is megismerünk. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy ennyi csuda egyszerűen
létezhet. Morrigan a 919. egység
tagjaként megkezdi a Csután folytatott tanulmányait, de sajnos semmi nem úgy
alakul, hogy azt Mog, vagy éppen mi, az olvasók képzeltük. Nem fogjuk megtudni,
hogy mire is képes egy Csudamíves, de részletesen megismerhetjük az általuk
elkövetett borzalmakat és fiaskókat.
Eközben már a
fülszövegben is leírt eltűnések és borzolják a kedélyeket. Vajon ki áll a
háttérben és mit is akar ismét Ezra Squall? Ezekre a kérdésekre mind-mind
választ kapunk, ha elolvassuk a könyvet. J
A borító csodálatos,
egyszerűen imádom. Nagyon passzol az első könyvhöz is, igazi ékkövei a
polcomnak. A fordítás pedig még mindig zseniális, szavak sincsenek arra, hogy
milyen jól sikerült megjeleníteni a könyv hangulatát és átültetni az egész
történetet a mi nyelvünkre.
Összességében most sem
csalódtam a könyvben, ismét egy remek történetet olvastam. A Csudamíves egy
remek, csudálatos, egyedi történet, ami magába szippantja az olvasóját és nem
ereszti el addig, amíg az utolsó betűt el nem olvassa. Az olvasó végig arra
vágyik, hogy a történet részéve váljon és bepillantást nyerjen Nevermoor
zsibongó és életteli világába.
Egy valamiben azonban
biztos vagyok, a történet még csak most kezdődött. Hihetetlen izgalmakban lesz
még részünk. Mindenképpen olvassátok el. J
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése