2019. június 11., kedd

Jessica Townsend: Nevermoor - Morrigan Crow négy próbája




Az elmúlt egy évben eléggé elhanyagoltam az írást, ezért nagyon sok könyvről egyszerűen nem született értékelés. Most, hogy elolvastam Morrigan Crow történetének második részét úgy döntöttem, hogy pótolom hiányosságomat és írok az első részről is.

Bevallom az elején nagyon tartottam a könyvtől. Azt olvastam mindenhol, hogy a Harry Potter rajongók imádni fogják, továbbá egyre többen írtak arról, hogy mennyire sok párhuzamot fedeztek fel a két világ között.

Egyszerűen imádom J.K. Rowling varázsvilágát és hihetetlenül nagy hatással voltak rám az író könyvei gyerekkoromban. Sokáig nem is olvastam más fantasy könyvet, mert attól tartottam, hogy soha semmi nem fog már ekkora hatással lenni rám. Az olyan könyvektől, amik pedig hasonlónak tűntek egyszerűen viszolyogtam.

Mindezek miatt mérsékelt lelkesedéssel ugrottam neki a könyvnek. A sok pozitív visszajelzés és a csodálatosan hívogató borító megtette a hatását és én is belevetettem magam Morrigan Crow történetének megismerésébe. És milyen jól tettem. A Nevermoor egy csodálatos mese, ami elvarázsolja az olvasóját kortól és nemtől függetlenül.

Főszereplőnk a 11 éves Morrigan Crow, aki „elátkozott gyerekként” éli mindennapjait. Családja távolságtartó vele, ugyanis mindenki tisztában van vele, hogy nem fog már sokáig élni, így senki nem vette a fáradtságot arra, hogy közeli és mély kapcsolatot alakítson ki a kislánnyal. Egy napon, amikor már mindenki felkészült az elkerülhetetlen végre megjelenik Jupiter, megmenti a lány életét és magával viszi a csodálatos Nevermoorba. Megad mindent, amire a lánynak szüksége van…család, biztonság és egy hely, ahol senki nem tartja őt elátkozottnak…megkapja azt az életet, amit mindig is megérdemelt volna.

Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia.  Tulajdonképpen az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével.

El kell mondanom, hogy abszolút látom a hasonlóságot, amiről mindenki beszél, de én nem szeretnék erről írni. Nem tartom szerencsésnek az összehasonlítást, szeretnék úgy beszélni a könyvről, ahogy megérdemli…Harry Potter árnyéka nélkül.

A világ egyszerűen lenyűgöző számomra. Nevermoor és a Deukalión Hotel zseniális alkotások. Szeretnék egy olyan szobát, ami mindig úgy alakul át, ahogy az nekem éppen jólesik, vagy egy olyan ágyat, ami akkor lesz a legpuhább, amikor éppen a legnagyobb szükségem van rá.

A szereplőket nagyon szerettem, szerintem mindenki megfelelően kidolgozott és meglehetősen egyedi. Ezzel nem azt mondom, hogy annyira tökéletes karakter mindenki, hogy nincs hova fejlődniük. Dehogynincs, sőt…Mindenkinek még sokat kell fejlődnie és alakulnia, de ha figyelembe vesszük, hogy egy hosszabb sorozatnak az első részét tartjuk a kezünkben, akkor én amondó vagyok, hogy mindegyik szereplő úgy jó, ahogy van. Abszolút érezhető, hogy az írónő különös gonddal, szívvel-lélekkel formálta meg a karaktereket. Biztos vagyok benne, hogy sokat várhatunk még a könyv szereplőitől, nagyon kíváncsian várom az összes részt.

Az események rettentően mozgalmasak és izgalmasak. Örömmel és határtalan lelkesedéssel olvastam az újabb és újabb kalandokat, amibe Mog és a körülötte lévők keveredtek. Nagyon tetszettek a próbák, ötletesek és hihetetlenül klasszak lettek. Az egész könyv úgy, ahogy van magával ragadó és hihetetlenül látványos.

A történet tele van egyedi ötletekkel és megoldásokkal, szerencsére bővelkedik kalandokban és meglepő fordulatokban is. A könyv összességében hihetetlenül fantáziadús, és igen…bár tele van mágikus helyekkel és varázslatos helyzetekkel és lényekkel, de fontos kiemelni, hogy közben igencsak újszerű élményt nyújt. Egy másodpercig sem éreztem azt, hogy Harry Potter világában vagyunk és bár néhol érezhető, hogy J.K Rowling írása hatással volt az írónőre azért ki kell emelnem, hogy olyan messze van a két történet egymástól, mint a Trónok harcának nyolcadik évadának a befejezése attól, hogy jó legyen. J

Mindenképpen szeretném megemlíteni a fordító, Pék Zoltán munkáját, mert véleményem szerint zseniális munkát végzett. Nagyon tetszett a magyar szöveg, a hangulatos és meglehetősen frappáns fordítása közelebb hozza az olvasóhoz Nevermoort.

Ha már itt tartunk, tudtátok, hogy már készülőben van a film is? Kicsit szkeptikus vagyok még a dologgal kapcsolatban, de őszintén remélem, hogy egy remek adaptációt láthatunk majd. 

Összességében azt kell mondanom, hogy a Nevermoor egy remek könyv, és olyan sok potenciál van még benne, hogy biztos vagyok abban, hogy egy nagyszerű fantasy sorozat fog belőle kibontakozni. A történet nagyszerű, tele van izgalmakkal és kalandokkal. Azt gondolom, hogy ez egy olyan könyv, ami abszolút képes arra, hogy megszerettesse az olvasását a fiatalabb generációval.  Kortól és nemtől függetlenül mindenki számára élvezhető, bátran ajánlom mindenkinek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése