2019. június 6., csütörtök

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl




Ezzel a könyvvel még az Instagramon találkoztam. Nagyon sok általam kedvelt és követett blogger osztotta meg élményeit és érzéseit a könyvvel kapcsolatban, és én azonnal beleszerettem a történetbe és a borítóba. Imádom a kávét, el sem tudom képzelni a reggelemet enélkül, szóval, amikor megláttam a kávé szót a címben azonnal hatalmasat dobbant a kis szívem. Tudtam, hogy nekem való a könyv, de arra nem számítottam, hogy új kedvencet avathatok.

Nem tudom mennyire tudjátok rólam, de nagyon kényes vagyok a kedvenceim listájára. Nagyon sok könyvet olvastam már el életem során, de csak nagyon kevés olyan történetet olvastam, ami kiváltotta belőlem azt a bizonyos különleges, mindent elsöprő lelkesedést és imádatot. Nehéz ezt elmagyarázni. Ez egy zsigeri érzés, amit szavakba sem tudok nektek önteni. Nem gondolkodom soha azon, hogy kedvenc lesz-e egy könyv, vagy sem…ez az érzés általában elementáris erővel csap le rám. Számomra ilyen volt a Mielőtt a kávé kihűl című könyv is.

A történet szerint létezik egy különös ​városi legenda egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság, ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Aki helyet foglal azon a bizonyos széken, az eldöntheti, hogy a jövőbe vagy a múltba szeretne látogatni. Fontos azonban, hogy minden szabályt be kell tartani.  

Az időutazás során csak azokkal az emberekkel lehet találkozni, akik már jártak valaha a kávézóban. A jelen nem megváltoztatható, bármi is történik „odaát”, az nem lehet hatással a jelenre. A kérdéses széken mindig ül valaki, mindenképpen meg kell várni, amíg önként elhagyja a széket. Nem szabad átülni sehova és széket sem lehet cserélni. Az utazás pedig akkor kezdődik meg, amikor kitöltik a kávét és csak addig tart, amíg a kávé ki nem hűl. A szabályok bár nagyon bosszantóak és nehezen betarthatóak, de az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket.

El kell mondanom, hogy imádtam ezt a könyvet. Bármikor betérnék én is a kávézóba és minden további nélkül leülnék abba a bizonyos székbe. Ez a könyv egy igazi kis gyöngyszem, határozottan állítom, hogy az egyik legkülönlegesebb történet, amit valaha olvastam.

A Mielőtt a kávé kihűl négy különböző rövid történetből áll, melyek zseniális módon mégiscsak összefüggenek valahogyan.

A kávézóban kevesen fordulnak meg és kevesen is dolgoznak, ám az olvasás kicsit döcögősen indult nálam. Kellett egy kis idő, amíg szép lassan feldolgoztam magamban a japán neveket és beazonosítottam mindenkit. Egy idő után abszolút belejöttem az olvasásba, de be kell vallanom nektek, nem biztos, hogy most fejből fel tudnám nektek sorolni a szereplőket.

A négy történet mindegyike csodálatosan és nagyszerűen megalkotott kis iromány. Szép lassan megismerjük a karaktereket, életük és tragédiájuk történetét. Őszinte leszek hozzátok, én minden kis fejezet végén törölgettem a könnyeimet. Annyira szomorúak mégis csodálatosak és gyönyörűek ezek a történetek. Mindegyik fejezetnek más és más mondanivalója. Engem teljesen levett a lábamról a könyv.

A Mielőtt a kávé kihűl című könyv esetében nem feltétlenül magán a történeten van a hangsúly, hanem sokkal inkább a szereplőkben lejátszódó folyamatokon és azokon az érzéseken, amiket kiváltott belőlük és belőlünk az időutazás.

Olvasás közben többször, akaratlanul is felmerült bennem a kérdés, hogy én vajon kivel szeretnék találkozni és mi lenne az a helyzet, ami indokolttá tenné számomra ezt az utazást. Nagyon nehéz ez a kérdés. Annyi minden eszembe jutott hirtelen. Szeretném megkérdezni az egyik barátnőmet, hogy miért tűnt el az életemből egyik pillanatról a másikra és miért volt mindig csak ő a középpontban. Mért volt mindig minden sokkal fontosabb nálam és mért volt az, hogy ha nekem volt szükségem segítségre, akkor soha nem volt, de ha neki kellett volna segíteni, akkor azonnal elvárta, hogy mellette legyek és meghallgassam. Megkérdezném a 12 éve elhunyt nagymamámat, hogy büszke-e rám és azt, hogy ha megváltoztathatná a múltat, többet törődött volna-e velem? Nehéz dolgok ezek, bárcsak választ kaphatnék mindenre.

A könyv nekem igazi telitalálat volt, teljes jogú tagja lett a kedvenceim listájának.
Összességében ez a könyv egy igazán kedves és végtelenül bájos történet, mely a maga egyszerűségével és stílusával azonnal magával ragadja az olvasóját. Könnyen és gördülékenyen olvasható a könyv, azonban a japán nevek szokatlansága miatt időbe telik, míg az ember ráérez arra, hogy ki-kicsoda a könyvben. Igazi gondolatébresztő olvasmány, ami teljesen joggal nyerte el mindenki tetszését. Bátran ajánlom mindenkinek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése