Tapodi Brigitta: A hajtű

Sziasztok!

Bár úgy nagyjából 9 éve Budapesten élek, de dunántúli gyerek vagyok. Életem első 20 évét Veszprémben, a Balaton közelében töltöttem. Mindig is imádtam a tó partján sétálni, figyelni, ahogy a lenyugvó nap lebukik a víz alá. A víz közelsége mindig nyugalommal tölt el. Ahogy leülök a partra, megmagyarázhatatlan béke önti el a lelkemet. Nincs is szebb a balatoni tájnál. A Balatont egy magyar embernek sem kell bemutatni. Közép-Európa legnagyobb tava, Magyarország vízrajzának meghatározó eleme. Könnyen felmelegedő, sekély vize kiválóan alkalmassá teszi a fürdésre és sportolásra, élővilága gazdag, a táj pedig rendkívül változatos. A Balatonra gondolva biztos vagyok abban, hogy sokatokban felsejlik egy-egy régi, vagy éppen új emlék. Aki egyszer megtapasztalta azt a békét és csodát, amit a Balaton vize rejt, többé nem tud elszakadni és a szíve mindig visszahúzza.

És miért is így kezdtem ezt a bejegyzést? Ismerjétek meg Tapodi Brigitta könyvét, A hajtűt!

A könyv cselekménye két szálon fut. Az egyik idősík 1944-ben játszódik. A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő és családja, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak, régóta nem adnak hírt magukról. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában. A szálak rendesen összekuszálódnak. A szeretethiány, a fájdalom, a túlélni akarás olyan dolgokat indít el, amelynek nem várt következményei lesznek a nő életében.

A másik idősík a jelenben játszódik. Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a balatonszentgyörgyi kastélyt, és most majorrá alakítja át. Emma és Erik találkozása rég elfeledettnek hitt érzelmeket hoz felszínre. A múlt és a jelen sorsszálai összefonódnak egymással. A jelen segítségével szépen lassan megismerjük a múltat és megértjük, hogy miért is játszik fontos szerepet a család életében az a bizonyos festmény.

A hajtű egy kedves és igazán magával ragadó történelmi és romantikus regény, ami magához bilincseli az olvasóját. Nagyon szeretem a leírásokat a könyvekben és szerencsére ez a kötet is bővelkedett benne. A megjelenített képeknek köszönhetően úgy éreztem, hogy én is ott vagyok és magamba szívom a balatoni, vagy éppen a weimari park idilli hangulatát. Kifejezetten tetszettek a megjelenített képek, metaforák és hasonlatok is. Nagyon szépen megírt könyv, tényleg élvezet volt olvasni.

A karakterek abszolút szerethetőek, de azért akadt némi hiányérzetem ezen a fronton.

A két főszereplő egyértelműen Nóra és Emma. (Ezen a ponton két dolgot akarok megosztani veletek. Egyes számú fun fact…Emma a kedvenc női nevem. Remélem lesz kislányom, mert nagyon szeretnék egy Emma babát. Kettes számú fun fact…a Stark vezetéknevet az elején folyamatosan „Sztárk”-nak olvastam. Pedig amúgy tudok németül. Ennek hatására pedig megjelent előttem az a zavaros kép, hogy a Vasember kergeti Arya-t, aki így felugrik az Éjkirály hátára és leszúrja azt. Fura dolgokat csinál néha az agyam, na….)

Nóra egy kedves, de mindenki által különcnek tartott nő. Egy igazán szerethető karakter, aki azonnal megkedvelteti magát az olvasóval. Az ő karakterének a segítségével komoly morális kérdésekre kaphatunk választ. Hogyan lehet feldolgozni a kitaszítottság kérdését? Mit tehet az a nő, aki elveszti gyermekét? Mi megengedett a háborúban annak érdekében, hogy az ember túlélje azt? Vajon a magány és meg nem értettség érzése milyen irányba tereli az embert?

Komoly kérdések ezek, melyekre az olvasó is nehezen ad választ. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy nem volt részem ilyesmiben és őszintén remélem, hogy ezeket a borzalmakat soha nem is fogom megtapasztalni. A háborús időben nincsenek játékszabályok, az egyetlen cél a túlélés. Azokban az időkben, amikor  fájdalom vesz körül mindent, egy kedves szó, egy érintés többet jelent minden szónál. Nóra karaktere rendkívül emberi. Bár szereti Richárdot és hazavárja, mégis szüksége van arra, hogy valaki megértse és figyeljen rá. Mindenkinek másra van szüksége a túléléshez. Neki ez kellett ahhoz, hogy amikor a férje hazatér ne egy lelki roncsot találjon otthon.

Emma egy merőben más karakter teljesen más élethelyzettel. A fájdalmas emlékek miatt „elmenekül” Magyarországról, és meg sem áll Németországig, ahol illusztrátorként kezd el dolgozni. Rendszeresen hazajár Magyarországra, hiszen a lány egy festőművész, akinek műveiből rendszeresen tartanak kiállítást Keszthelyen. Emma kétlaki életet él. Mindkét országban rendszeresen megfordul, de egyik sem az otthona, ugyanis a lány sehol sem találja igazán a helyét. Igazán kitartó és szerethető személy, aki abszolút megérdemli a boldogságot. Az ő karakterén keresztül bepillantást nyerhetünk a sehova nem tartozás, a hontalanság érzésébe.

A többi karakterről keveset tudunk meg, pedig kifejezetten érdekesek lehettek volna. Őszintén szólva az én lelkem elbírt volna egy kicsivel több Christoph von Vogel-t. J  Amit sajnáltam, hogy Boriról kevés szó esett. Érdekes lett volna őt jobban megismerni a múltban és a jelenben is.

Anettet egyszerűen imádtam, már a Harry Potter-es beszólásával belopta magát a szívembe. Egy igazi nagyszájú, cserfes leányzó, akinek ami a szívén, az a száján. Nem tudom miért, de engem ő teljesen Harisnyás Pippire emlékeztetett. Teljesen odavoltam érte.

Erik szerintem egy jól eltalált karakter, én nagyon kedveltem őt végig. Az a típusú könyves pasi, akinek mindenki drukkol, hogy összejöjjön a főszereplő lánnyal.

Ahogy megismerjük a múltat és ahogy haladunk előre a jelenben szép lassan megértjük a festmény és a hajtű fontosságát is. A könyv lapjai egy komoly családi titkot rejtenek, melyben kiemelkedően fontos szerepet játszik mindkét tárgy. A történet igazán érdekes, hiszen az idő áll a középpontban. A jelen eseményei fokozatosan hozzájárulnak a múlt feltárásához. Az egykori régi események pedig komoly hatással vannak a jelenre. A történetben mindig akadt egy kis csavar, és az írónő a végére is tartogatott egy csattanót.

Összességében a kötet végig fenntartotta az érdeklődésemet. Jó kis történet, mely kiragadja az olvasóját a hétköznapok szürkeségéből. Az ember olvasás közben a Balatonhoz vágyik, meg is jött a kedvem egy keszthelyi kiruccanáshoz. Izgalmas és szerethető olvasmány mely kedvelhető karaktereket vonultat fel. Igazán kellemes meglepetés volt számomra, nagyon örülök annak, hogy elolvashattam. Itt megragadnám még egyszer a lehetőséget és szeretném megköszönni az írónőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a könyvet. A dedikálásért pedig nagyon hálás vagyok, igazi meglepetés volt számomra.