Marjane Satrapi: Persepolis + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású kultikus képregénye, a Persepolis, idén októberben végre újra, teljes kiadásban jelent meg a Libri Könyvkiadó gondozásában. Az iráni forradalom borzalmaiból menekülő Marjane Satrapi képregényes önelbeszélését ezúttal a Blogturné Klub négy bloggere mutatja be nektek és ha velünk tartotok, akkor megnyerhetitek a kötet egy példányát is!

Az értékelés előtt beszéljünk egy kicsit az identitás és norma kérdéséről. Ez tulajdonképpen nem más, mint az én-azonosság, vagyis az, hogy ki vagyok én, mégpedig egy sajátos állandóság, azonosság értelemben. Az identitásnak fontos alkotóeleme a csoport-hovatartozás, a szűkebb értelemben vett társas identitás. A társas identitás egy csoporttal való azonosulás, tehát az "én" "mi"-vé alakítása. Vagyis az emberek arra irányuló motivációja, hogy csoporttagságuk alapján pozitív önértékelésre tegyenek szert, a saját csoport javára történő torzítás egyik fontos oka. A saját csoport preferálása a külső csoporttal szemben kifejezi a saját csoport iránti megbecsülést, s ezzel hozzájárul, hogy pozitív érzéseink legyenek önmagunkkal kapcsolatban.

Minden társadalomnak megvannak a maga normái, ezek mind térben, mind pedig időben folyamatosan változnak, abszolút nincsenek kőbe vésve. Ami egy adott társadalomban teljesen elfogadott, az egy másikban komoly meglepetést válthat ki az emberekből. Az embereknek lehetőségük van eldönteni, hogy ellenállnak, vagy megadják magukat a társadalmi kényszernek és az előírt normáknak. Ezzel a problémával szembesülnek a könyv szereplői is.

No de lássuk miről is szól tulajdonképpen a könyv!

A történet 1979-ben kezdődik, vagyis az iráni forradalom évében. Bevallom nektek a tudásom rendkívül hiányos ezen a téren. A Közel-Kelet háborús borzalmait eddig nem ismertem mélyebben. Természetesen vannak ismereteim a témáról, de komoly és mély tudásról nem adhatok nektek számot. 

Az eleinte demokratikus mozgalom sikerrel járt, ám politika sodrában a különböző megmozdulások szélsőségesen iszlamista ága a muzulmán egyházi vezetőket juttatta hatalomra. Ekkor az egyetemeket bezárták, a nők számára kötelezővé tették a fejkendő viseletét, a nyugatbarát és liberális sajtót felszámolták és ezreket végeztek ki politikai, vallási okokra hivatkozva. 

Komoly változások léptek életbe. A kétnemű iskolákat betiltották, a lányokat és fiúkat elszakították egymástól, a lányoknak kendőt kellett viselniük. Minden tilos volt, aminek köze volt a nyugati világhoz. A zene, a farmer viselése, a kitűzők, a poszterek mind-mind olyan dolgok voltak, melyeket tilos volt birtokolni. Az embereknek szép lassan meg kellett tanulniuk alkalmazkodni a szigorú szabályokhoz. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy mindenki behódolt az új hatalomnak. 

Hamarosan azonban kitört a háború Irak és Irán között, és a teheráni mindennapok részévé váltak a pusztító bombázások, a pincékben átvészelt éjszakák. Mindkét oldalon százezrek vesztették életüket.

Ezt követően Mardzsit a szülei elküldik Ausztriába, hogy ott kezdjen új életet, azonban nincs könnyű helyzetben. Távol a hazájától és távol a szüleitől nagyon nehéz számára az élet, nem tud boldogulni. Egyedül érzi magát, senkire sem számíthat. Komoly és mély kapcsolatot nem tud kialakítani, kívülállónak érzi magát. Az eltérő kultúrával, viselkedési szokásokkal nagyon nehéz megbirkóznia, folyamatosan rossz döntéseket hoz és szép lassan elveszíti önmagát. A lány hazatér, de Iránban sem érzi már otthon magát. 

Bevallom nektek, hogy abszolút nem vagyok otthon a képregények világában. Az érdeklődésem kimerült a Garfield, Kázmér és Huba újságban megjelentetett változatainál. Valahogy soha nem éreztem igazán magaménak ezt a műfajt. Őszinte leszek, mikor meghallottam, hogy a Persepolis új kiadásban jelenik meg, még a fejemet sem kaptam fel. Megláttam, hogy képregény és azonnal ignoráltam ezt a könyvet. Aztán megnéztem a fülszövegét és realizáltam, hogy ez egy olyan könyv, amit én tuti kedvelni fogok, szóval kedvet kaptam hozzá és hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. 

Nos, el kell mondanom nektek, hogy nekem nagyon tetszett ez a könyv. Olyan komoly társadalmi kérdéseket vetett fel (identitás, normakövetés, integritás), hogy a szociológus lelkem csak úgy lubickolt az olvasás közben. 

A Persepolis tényleg egy hihetetlenül megrázó, őszinte, szívszorító, ugyanakkor humorral átszőtt történet, mely a vallási fundamentalizmus országáról, az iszlám forradalomról, a félelemben és gyászban eltöltött évekről, illetve az iráni és nyugati gondolkodás kibékíthetetlennek tűnő ellentéteiről.

Műfaját legtöbbször grafikus memoárként, vagy életrajzi ihletésű képregényként határozzák meg, ám Marjane Satrapi nem tekinti önéletrajznak a művét. Úgy fogalmaz, hogy bár a főszereplő az ő nevét viseli, a képregény nem kifejezetten róla szól, hanem csak saját magát és élettörténetét használta fel arra, hogy másokról írhasson. Satrapi meghatározása szerint a Persepolis sokkal inkább egy ismeretterjesztő mű, mely a nyugaton megszokott nézőponttól eltérő módon mutatja be Iránt. 

A képregény nagyon érzékletesen mutatja be az egyén és a társadalom viszonyát. Mind a normakövetés, mind pedig a normák elutasítása megjelenik a könyvben. Az egyes szereplők ellenállnak, vagy éppenséggel megadják magukat a társadalmi kényszernek és az előírt normáknak. Az ellenállás sok mindent jelenthet, a lázadás apró jelei sokaknál érezhetőek voltak. Titokzatos baráti összejöveteleket tartottak az emberek elhúzott függönyök mögött, a négy fal között Pink Floyd és Michael Jackson kazettákat hordtak. Mindenki megpróbált élni, és túlélni. 

A Persepolisban politikai és vallási ideológiákra hivatkozva korlátozzák a nők külső megjelenését és jogait is. Már az első oldalakon megjelenik a hagyományos muszlim női fejkendő, vagyis a hidzsáb, mely egymaga is jelképezi a Nyugat és a Közel-Kelet közötti kulturális különbségeket. Nagyon tetszett, hogy a könyvben a nők nem magatehetetlen áldozatként lettek bemutatva, hanem erős és független asszonyokként és lányokként, akik a lehetőségekhez képest abszolút megpróbáltak küzdeni a zsarnokság ellen. Egy karkötő a hosszú ruha alatt, egy piros rúzs, egy elrejtett kazetta....ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy elutasítsák a normákat. Rendkívül nehéz volt számomra olvasni ezekről a szélsőséges eszmékről, a legkisebb mértékben sem tudtam azonosulni vele. 

Felmerül a képregényben az identitás kérdése is. Mardzsi nem találja a helyét a világban. Az egyik legsebezhetőbb korban kell elhagynia szeretett országát és szüleit, és egy ismeretlen országban kellett egyedül boldogulnia. Ausztriában nem találta a helyét, sokszor került szembe mások előítéleteivel. Elvesztette önmagát, az is előfordult, hogy megtagadta gyökereit. Egy idő után mikor hazatért Iránba azt tapasztalta, hogy már ott sem érzi magát otthon. Azt hitte, hogy ha hazatér megtalálja azt, amit elvesztett, de rájött, hogy ez nem megy könnyen. Európában túl „iráni” volt, Iránban már túlságosan „európainak” számított. 

Nagyon tetszettek a rajzok, abszolút összhangban voltak a szöveggel. Én egyszerűen imádtam. 

Összességében nekem nagyon tetszett ez a képregény. Nem számítottam rá, hogy ilyen erős hatással lesz rám, minden oldalát egyszerűen imádtam. A téma kissé nyomasztó, de Marjane Satrapi-nak hála mégsem kerül az ember mély depresszióba az olvasás során. A stílusa zseniális, teljes mértékben élvezhető a könyv. Ha szeretitek a hasonlóan komoly műveket, mindenképpen olvassátok el. 

Értékelés: 5/5

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Fülszöveg

Mardzsi tízéves, amikor a nőket kendőviselésre kötelezik, bezárják a kétnyelvű „világi iskolákat”, majd Irak ledobja az első bombát Teheránra. A szabadelvű családban nevelkedő kislány próféta akar lenni, tüntetésekre jár, és hősnek tekinti börtönviselt bácsikáját. A szülők látják, hogy ebben a nyomasztó légkörben az ő szabad szellemű lányuk nem tud kiteljesedni, ezért Ausztriába küldik tanulni, ahol reményeik szerint lehetősége lesz az érvényesülésre. Ám a beilleszkedés nem egyszerű – az eltérő kultúrával, viselkedési szokásokkal nehéz megbirkózni, és a fiúk, illetve a zavaros ideológiájú haverok csak még inkább megbonyolítják a helyzetet. Egy szerelmi csalódás és néhány hónapnyi csövezés után Mardzsi úgy dönt, visszatér Iránba, de már a szülőhazájában sem érzi otthon magát – míg Európába túl „iráni” volt, Iránban már túlságosan „európainak” számít… Megrázóan őszinte, szívszorító, ugyanakkor humorral átszőtt történet a vallási fundamentalizmus országáról, az iszlám forradalomról, a félelemben és gyászban eltöltött évekről, és két világ – az iráni és nyugati gondolkodás – kibékíthetetlennek tűnő ellentéteiről.

Nyereményjáték

A képregények világa nem csak a szuperhősöké. Számos szerzőt ihlettek már meg a valós, hús-vér emberek, azok élete vagy épp szenvedéseik... épp ahogy Marjane esetében is. Ezúttal minden állomáson egy önéletrajzi ihletésű alkotás borítójából láthattok egy részletet, a feladatotok pedig nem más, mint a képek alapján kitalálni, hogy melyik képregényről van szó, majd ennek szerzőjét és címét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉP

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista
12. 05. - Nem félünk a könyvektől
12. 07. - Csak olvass!
12. 09. - Könyv és más
12. 11. - Readinspo