A Netflix készített filmet a nagy sikerű Veled minden hely ragyogó című ifjúsági regényből. Maxim Könyvkiadó erre az alkalomra filmes borítóval is megjelenteti Jennifer Niven tucatnyi díjat besöpört bestsellerét. Ha még nem olvastad, ne hagyd ki, a Blogturné bloggereinek ajánlóit olvasva garantáltan kedvet kapsz a regényhez. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!
Nem tudom meséltem-e már nektek, de borzasztóan kényes vagyok a kedvenceim listájára. Nagyon kevés kötet szerepel rajta, talán kicsit szigorúan is veszem ezt a dolgot. A Veled minden hely ragyogó című könyvet évekkel ezelőtt olvastam először, és határozottan a legkedvesebb YA regényemmé lépett elő. A film kapcsán mindenképpen szerettem volna újraolvasni a kötetet és mivel eddig még nem írtam értékelést a könyvről, így kapva kaptam az alkalmon és azonnal csatlakoztam a turnéhoz.
Arra gondoltam, hogy beszéljünk egy kicsit a gyermekkori traumákról. Ezek a traumák egész biztosan nyomot hagynak bennünk. Vannak, akik könnyebben lerázzák a fájdalom súlyát, de sokan olyan mély sebeket szereznek, aminek a begyógyulására egy egész élet is kevés. A boldog gyermekkor sajnos nem mindenkinek adatik meg. Sokaknak azonnal görcsbe rándul a gyomra, ha visszaemlékeznek a múltbéli eseményekre. Sajnos a gyermekként elszenvedett fájdalmak és megaláztatások beleégnek az ember a tudatalattijába, és akár életünk végéig testi-lelki problémákat okozhat a dolog. A különböző mentális betegségek kialakulása sem ritka ilyen esetekben.
No de miről is szól a történet? Lássuk!
Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben. Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a „természet csodáit”, de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak… Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott, jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.
Vannak történetek, melyen bemásznak bőröm alá és egyszerűen nem engednek el. Amikor együtt élek és lélegzek a szereplőkkel és képtelen vagyok kiverni őket a fejemből az utolsó oldal elolvasása után is. Őszinte leszek veletek, ez a könyv volt rám a legnagyobb hatással az összes eddigi YA olvasott könyvem közül. Olyan ürességet, fájdalmat, dühöt és mérhetetlen szomorúságot éreztem, mint még soha, egy könyvnél sem.
A cselekmény nagyszerűen van felépítve, a váltott szemszög segítségével pedig megismerhetjük mindkét főszereplő gondolatait. Violet és Finch sokban különböznek egymástól, de abban nagyon is hasonlítanak, hogy saját belső pokluk megnehezíti az életüket.
Violet teljesen bezárkózott és csak árnyéka önmagának, miután nővérét elveszítette egy balesetben. Nem találja a helyét, a mindennapi feladatok is óriási teherként nehezednek rá. Egyszerűen képtelen arra, hogy "normálisan" viselkedjen, hiszen hogyan is viselkedhetne úgy, mint régen, mikor elveszítette azt az embert, aki mindennél fontosabb volt számára. A testvére volt a legjobb barátja, a lelki támasza, ő volt az, aki talán a legjobban ismerte őt. Nélküle teljesen elveszett.
Finch egy sokkal titokzatosabb karakter, sokáig nem is tudjuk meg pontosan, milyen problémákkal küzd, egyszerűen csak a zsigereinkben érezzük, hogy valami nincsen rendben nála. Hatalmas energiákat mozgat meg annak érdekében, hogy "ébren" maradjon, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne zuhanjon bele az elképesztő örvénylő sötétségbe.
Miután megismerkedik Violettel azon a bizonyos párkányon mindent megtesz a fiú annak érdekében, hogy kimozdítsa a lány a komfortzónájából. Egy iskolai feladat kapcsán egyre több és több időt töltenek egymással. Violet kezdetben nem tud mit kezdeni a fiúval, de szépen lassan összecsiszolódnak és Finchnek sikerül az, ami eddig még senkinek sem. Kicsalogatja szépen lassan a lányt a csigaházából. Ahogy Violet egyre jobban és jobban lesz, úgy zuhan össze Finch. Ahogy a lány világa egyre inkább kinyílik, a fiúé úgy zsugorodik.
Mindezek során lehet, hogy nagyon furcsának fog tűnni, amit írok, de az újraolvasás során rájöttem, hogy nekem Theodore Finch a kedvenc könyves pasim. A legérdekesebb, legeredetibb, legokosabb figura, akiről valaha olvastam. Soha egy szereplőért sem aggódtam ennyire, mint érte...és soha senki miatt nem voltam ennyire elveszve. Az olvasás során nekem nagyon sokszor eszembe jutott amúgy róla József Attila, aki nem mellesleg a kedvenc költőm, szóval emiatt is különleges helyet foglal el ez a fiú a szívemben.
Az az igazság, hogy az érzelmek teljes skáláját átéltem a könyvvel. Boldog voltam, mikor Violet ismét élni kezdett, mikor a sötét fellegek eltűntek és ismét ragyogni tudott. Csalódott voltam, mikor egy apró kis hiba miatt borult minden és Finch elindult a lejtőn. Mérhetetlenül dühös voltam, mert szinte senki nem vette észre, hogy mekkora gond van és mindenki könnyelműen legyintett, félvállról vette a történteket. Mindeközben borzasztóan szomorú voltam, minden idegszálam tiltakozott, hogy elérjek a történet végére, hiszen éreztem, szinte tudtam, hogy mi fog történni.
A könyv eredeti borítóját imádom, nagyon jól illeszkedik a történethez. A filmes verzióval annyira nem vagyok kibékülve, de összességében az sem néz ki rosszul.
Összességében az egyik legszebb, legfájdalmasabb és legdühítőbb könyv, amit valaha olvastam. A karakterek nagyszerűek, a cselekmény remek, a történet zseniális. Egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni a kötet mellett, én csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Bár nem egy könnyed olvasmány, én azt mondom, hogy mindenkinek el kellene olvasni.
Értékelés: 5/5*
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe!
Nyereményjáték
Igaz-hamis játékot játszunk a blogturnén, minden állomáson kaptok egy mondatot a filmmel illetve a könyvvel kapcsolatban, el kell döntenetek, valós-e az állítás. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be az “igaz” vagy “hamis” szót.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
a Rafflecopter giveaway
Arra gondoltam, hogy beszéljünk egy kicsit a gyermekkori traumákról. Ezek a traumák egész biztosan nyomot hagynak bennünk. Vannak, akik könnyebben lerázzák a fájdalom súlyát, de sokan olyan mély sebeket szereznek, aminek a begyógyulására egy egész élet is kevés. A boldog gyermekkor sajnos nem mindenkinek adatik meg. Sokaknak azonnal görcsbe rándul a gyomra, ha visszaemlékeznek a múltbéli eseményekre. Sajnos a gyermekként elszenvedett fájdalmak és megaláztatások beleégnek az ember a tudatalattijába, és akár életünk végéig testi-lelki problémákat okozhat a dolog. A különböző mentális betegségek kialakulása sem ritka ilyen esetekben.
No de miről is szól a történet? Lássuk!
Vannak történetek, melyen bemásznak bőröm alá és egyszerűen nem engednek el. Amikor együtt élek és lélegzek a szereplőkkel és képtelen vagyok kiverni őket a fejemből az utolsó oldal elolvasása után is. Őszinte leszek veletek, ez a könyv volt rám a legnagyobb hatással az összes eddigi YA olvasott könyvem közül. Olyan ürességet, fájdalmat, dühöt és mérhetetlen szomorúságot éreztem, mint még soha, egy könyvnél sem.
A cselekmény nagyszerűen van felépítve, a váltott szemszög segítségével pedig megismerhetjük mindkét főszereplő gondolatait. Violet és Finch sokban különböznek egymástól, de abban nagyon is hasonlítanak, hogy saját belső pokluk megnehezíti az életüket.
Violet teljesen bezárkózott és csak árnyéka önmagának, miután nővérét elveszítette egy balesetben. Nem találja a helyét, a mindennapi feladatok is óriási teherként nehezednek rá. Egyszerűen képtelen arra, hogy "normálisan" viselkedjen, hiszen hogyan is viselkedhetne úgy, mint régen, mikor elveszítette azt az embert, aki mindennél fontosabb volt számára. A testvére volt a legjobb barátja, a lelki támasza, ő volt az, aki talán a legjobban ismerte őt. Nélküle teljesen elveszett.
Finch egy sokkal titokzatosabb karakter, sokáig nem is tudjuk meg pontosan, milyen problémákkal küzd, egyszerűen csak a zsigereinkben érezzük, hogy valami nincsen rendben nála. Hatalmas energiákat mozgat meg annak érdekében, hogy "ébren" maradjon, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne zuhanjon bele az elképesztő örvénylő sötétségbe.
Miután megismerkedik Violettel azon a bizonyos párkányon mindent megtesz a fiú annak érdekében, hogy kimozdítsa a lány a komfortzónájából. Egy iskolai feladat kapcsán egyre több és több időt töltenek egymással. Violet kezdetben nem tud mit kezdeni a fiúval, de szépen lassan összecsiszolódnak és Finchnek sikerül az, ami eddig még senkinek sem. Kicsalogatja szépen lassan a lányt a csigaházából. Ahogy Violet egyre jobban és jobban lesz, úgy zuhan össze Finch. Ahogy a lány világa egyre inkább kinyílik, a fiúé úgy zsugorodik.
Mindezek során lehet, hogy nagyon furcsának fog tűnni, amit írok, de az újraolvasás során rájöttem, hogy nekem Theodore Finch a kedvenc könyves pasim. A legérdekesebb, legeredetibb, legokosabb figura, akiről valaha olvastam. Soha egy szereplőért sem aggódtam ennyire, mint érte...és soha senki miatt nem voltam ennyire elveszve. Az olvasás során nekem nagyon sokszor eszembe jutott amúgy róla József Attila, aki nem mellesleg a kedvenc költőm, szóval emiatt is különleges helyet foglal el ez a fiú a szívemben.
Az az igazság, hogy az érzelmek teljes skáláját átéltem a könyvvel. Boldog voltam, mikor Violet ismét élni kezdett, mikor a sötét fellegek eltűntek és ismét ragyogni tudott. Csalódott voltam, mikor egy apró kis hiba miatt borult minden és Finch elindult a lejtőn. Mérhetetlenül dühös voltam, mert szinte senki nem vette észre, hogy mekkora gond van és mindenki könnyelműen legyintett, félvállról vette a történteket. Mindeközben borzasztóan szomorú voltam, minden idegszálam tiltakozott, hogy elérjek a történet végére, hiszen éreztem, szinte tudtam, hogy mi fog történni.
A könyv eredeti borítóját imádom, nagyon jól illeszkedik a történethez. A filmes verzióval annyira nem vagyok kibékülve, de összességében az sem néz ki rosszul.
Összességében az egyik legszebb, legfájdalmasabb és legdühítőbb könyv, amit valaha olvastam. A karakterek nagyszerűek, a cselekmény remek, a történet zseniális. Egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni a kötet mellett, én csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Bár nem egy könnyed olvasmány, én azt mondom, hogy mindenkinek el kellene olvasni.
Értékelés: 5/5*
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. ITT pedig bele is olvashatsz a könyvbe!
Nyereményjáték
Igaz-hamis játékot játszunk a blogturnén, minden állomáson kaptok egy mondatot a filmmel illetve a könyvvel kapcsolatban, el kell döntenetek, valós-e az állítás. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be az “igaz” vagy “hamis” szót.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
ÁLLÍTÁS
Valóban létezik a www.eleanorandviolet.com weboldal.
Állomások
03.01 Fanni’s Library
03.03 Sorok között
03.05 Utószó
03.07 Könyv és más
03.09 Kelly és Lupi olvas
03.11 Hagyjatok! Olvasok!
03.13 Csak olvass!
03.15 Readinspo
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése