Jeanine Cummins: Amerika ​földje + Nyereményjáték

Sziasztok!

Márciusban, a Helikon jóvoltából jelent meg magyarul Jeanine Cummins első regénye, az Amerika földje, mely egy igazán égető társadalmi problémával foglalkozik: a menekültek helyzetével. A regény Mexikóba kalauzolja az olvasót, és azt mutatja be, hogy mennyire reménytelen annak a helyzete, aki egy jobb élet reményében az Egyesült Államokba menekülne. Tarts öt bloggerünkkel, ismerd meg ezt az izgalmas regényt, és ha szerencséd van, akár a könyv egy példányát is megnyerheted!

Az Egyesült Államokban jelenleg a lakosság több mint 10 százaléka, vallja magát mexikói származásúnak. A két ország kapcsolatának legérzékenyebb pontja az illegális bevándorlás. Sokan a biztos halál és a veszélyek elől menekülnek, de rengetegen utaznak Amerikába a jobb élet reményében, mert Mexikóban csak szegénység és nyomor vár rájuk. A legnagyobb probléma az, hogy az illegális bevándorlók rendkívül veszélyes módon, hatalmas kockázatot vállalva próbálnak eljutni északra. 

A világ egyik legveszélyesebb vasúti útvonala az a Mexikót átszelő tehervonat-hálózat, amelyen a Közép-Amerikából az USA-ba igyekvő illegális bevándorlók utaznak. Évente nagyjából félmillióan vágnak neki az útnak a köznyelvben „La Bestia” azaz „Szörnyeteg” néven elhíresült halálvonaton. Potyautasként ugranak fel a Mexikó déli részéből az északi határ felé közlekedő tehervonatokra, ahol a raktérben megbújva vagy a kocsik tetején kapaszkodva próbálják átvészelni az utat. Ez az utazási mód rendkívül veszélyes, sokan sajnos nem élik túl. 

A határon sem könnyű átjutni, hiszen sok helyen kerítés tartja távol az embereket az Egyesült Államoktól. Sajnálatos módon a kerítés az illegális bevándorlást a sokkal veszélyesebb sivatagi útvonalakra terelte, ahol bevándorlók tucatjai halnak meg hőguta és kiszáradás következtében. A kerítés megépítéséből profitáltak továbbá a különböző embercsempész szervezetek, amelyek 4-10 ezer dollár fejében juttatják át a kétségbeesett menekülteket az USA-ba. 

Azért szerettem volna egy kicsit írni Nektek ezekről a dolgokról, mert a ma értékelt könyvem központi témája az illegális bevándorlás Mexikóból az Egyesült Államokba. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én eléggé tudatlan voltam ebben a témában, szóval ahhoz, hogy megfelelően tudjam értékelni a könyvet, muszáj volt jobban utánaolvasnom a könyv alapjául szolgáló problémának. 

No de lássuk miről is szól pontosan a történet. 

La ​Bestia – A Szörnyeteg. Így nevezik Mexikóban azokat a tehervonatokat, amelyek tetején az elviselhetetlen szegénység, vagy a drogkartellek, vagy épp saját bűnös múltjuk elől menekülve tömegek utaznak Közép- és Dél-Amerika országaiból az Egyesült Államok, „Amerika földje” felé. A „piszkos Amerikából” egy jobb helyre, amelynek persze szintén megvan a maga mocska – például épp a bevándorlók ellen felszított gyűlölet formájában. Több ezer kilométeres útjuk során a menekülő embereket szinte kivétel nélkül kifosztják, váltságdíjat remélve foglyul ejtik, a nőket megerőszakolják – a Mexikót behálózó nagy hatalmú kartellek mindenütt ott vannak, és nekik az emberélet olcsó.

Lydia soha nem gondolta, hogy belőle is „migráns” lesz: Acapulco városából való, jómódú, középosztálybeli mexikói nő, akik nyolcéves kisfiával, Lucával együtt mégis a La Bestián, majd a hírhedt Sonora-sivatagban, egy embercsempész vezette csapatban próbálja elérni az ígéret földjét, a határfalon túli Egyesült Államokat. Ha nem sikerül, mert valaki felismeri vagy elárulja őket, és üldözőjük rájuk talál, a biztos halál vár rájuk. Csak a Gondviselésben, avagy a földönfutókat segítő, jólelkű emberekben bízhatnak.

A sors szörnyű fintora, hogy egy megnyerő modorú, irodalom- és operakedvelő, a kislányáért rajongó ember elől kell menekülniük – olyasvalaki elől, aki szereti Lydiát. Hogyan lehetséges ez?

Őszintén szólva hatalmas bajban vagyok, nagyon nehezen tudok írni az Amerika földjéről. Eléggé felemásak az érzéseim a történettel kapcsolatban. Az alaptörténet nagyon tetszett, igazán megrendítő volt olvasni Luca és Lydia menekülését. A másik oldalról viszont valahogy nem került hozzám közel a történet. Mindig mondtam nektek, hogy az igazán jó történetek beférkőznek a bőröm alá és fogva tartják a lelkemet. Az Amerika földje azonban nem érte el ezt a hatást nálam. 

Olvastam, hogy sok emberből hatalmas indulatot váltott ki ez a könyv. Miután Oprah elismerő szavakkal illette Twitteren, elszabadult a pokol és sokan sokfélaképpen reagáltak Jeanine Cummins írására. A helyzet odáig fajult, hogy a kiadónak konkrétan le kellett mondania a tervezett promóciós turnét. Ez mennyire durva már! Azok, akik felszólaltak az  írónő ellen többek között azt nehezményezték, túlságosan a sztereotípiákra épít az írónő a témával kapcsolatban.
Ha kíváncsiak vagytok a részletekre a témával kapcsolatban, akkor ITT olvashattok a kritikáról, ITT pedig a promóciós turné törléséről találtok bővebb információkat.

Miután ezt megláttam elkezdtem azon gondolkodni, hogy talán a hitelesség lehetett a fő probléma számomra. Persze bárkinek lehet annyira komoly és mély lexikális tudása a témáról, hogy könyvet  írjon róla (az utószóban Jeanina Cummins le is írja, hogy milyen sok kutatás előzte meg a regény írását), de vajon mennyire lesz hiteles egy olyan könyv, melynek az írója "csak" interjúk és könyvek által ismeri a helyzetet. Eszembe jutott egy másik könyv, amit mostanában olvastam, A rossz feminista, amiben Roxane Gay írt a rabszolgaság ábrázolásáról. A kötetben kritizált minden olyan könyvet és filmet, amelyet fehérek írtak a témáról. Ő is a hitelessségre helyezte a hangsúlyt, kissé hatásvadásznak és dühítőnek nevezte ezeket az alkotásokat. Bár rendívül sikeresek, mégsem a valódi helyzetet mutatják. Szerintem nekem is ez lehetett a fő problémám a könyvvel. Valahogy nem éreztem igazán hitelesnek. Minden kétséget kizáróan nagyon sok energiát fektetett az írónő abba, hogy mindent megtudjunk Mexikóról és az illegális bevándorlásról, de nálam valahogy mégis elmaradt az igazi katarzis, amit ez a történet megkívánt volna. Az utószóban leírja azt is Jeanine Cummings, hogy aggódott, hogy talán nem ő a megfelelő ember arra, hogy írjon egy ilyen történetet. Ez pedig talán igaz, talán tényleg sokkolóbb és megdöbbentőbb lenne olyan ember értékezéseit olvasni, aki szintén megjárta ezt a veszélyes utat. Viszont nagyont tetszett Norma Iglesias - Prietónnak (aki amúgy a San Diego State Universityn a Mexikói Tanulmányok tanszék vezetője) az a mondata, amit az írónőnek mondott, miközben a nőt kétségek gyötörték: "Jeanine, minél több hangra van szükségünk, hogy elmondják ezt a történetet." Mert ez viszont rendkívül igaz. Hiszen én sem találkozhattam volna ezzel a problémával, ha nem olvasom el ezt a könyvet. 

Szóval az a helyzet, hogy nincs igazság. Teljesen egyetértek azokkal az emberekkel, akik bírálják a könyvet, de közben azokat is megértem, akik el vannak ragadtatva a történettől. Nem lepne meg, ha azt olvasnám a neten, hogy film készül belőle. Tökéletes alap Hollywoodnak. 

Azt hiszem megint sikerült kicsit elkalandozni, szóval visszatérek a lényegre. 

A könyv cselekménye rendkívül izgalmas és eseménydús. Luca és Lydia útja egy borzalmakkal tarkított utazás, melynek egyetlen célja van, biztonságban elérni északra. A történet felépítése nagyon érdekes. Ahogy haladunk a jelenben és együtt utazunk szereplőinkkel, különböző flashback-ek segítségével megismerhetjük a múltjukat is. Szép lassan körvonalazódnak az előzmények, amelyek miatt anyának és fiának menekülnie kell Acapulcoból. A "La Bestia" és a sivatag beemelése igazán nagyszerű (és emiatt kissé becsapós), hiszen ettől tűnik igazán realisztikusnak az egész könyv. 

A drogkartellek, vagyis jelen esetben La Lechuza (mely nem egy létező kartell, csupán a képzelet szüleménye) leírása is realisztikusnak tűnik. A rémuralom, a különböző gyilkosságok és gaztettek rendkívül megrázóak. Igazán boldog vagyok, hogy nem kell hasonlókat átélnem. 

Lydia egy rendkívül erős nő, aki bármire képes azért, hogy kisfiát biztonságba vigye. Mindent és mindenkit elvesztett, már csak Luca maradt számára. Hihetetlen dolgokon kellett keresztül mennie, hogy eljuthasson északra. Sajnos azonban nem tudtam azonosulni a karakterével. Néha rendkívül idegesítő volt számomra. Tényleg csodálatos anyának gondolom, és hatalmas dolog, hogy nekivágott ennek a veszélyes útnak, de egyszerűen nem tudtam igazán megkedvelni. 

Luca  egy hihetetlen kedves és szerethető kisfiú, aki rendkívül bátor volt az egész út során. Konkrétan a tökéletes kisgyerek megtestesítője. Erős és szívós fiú, aki teljesen tisztában van a helyzet súlyával. Korát meghazudtoló érettséggel és komolysággal áll a helyzethez és az úthoz. Vajon tényleg létezik ennyire tökéletes gyerek?

A különböző mellékszereplők is szimpatikus és szerethető karakterek. Nagyon tetszett, hogy mindenkinek más az élettörténete, így több olyan motivációt is megismerhetünk, mely menekülésre készteti az embereket. 

Rebeca és Soledad, hatalmas kedvenceim voltak az egész történet során, legalább annyira aggódtam az ő testi épségükért, mint a két főszereplőért. A két lány bár igazán fiatal, de komoly megpróbáltatásokkal kellett szembenéziük. Feltűnő szépségük nem válik hasznukra, így az út északra számukra sokkal nagyobb kockázatokat rejt. Az ő történetszáluk rávilágít arra, hogy még mindig vannak olyan területek, ahol a nők nem érnek többet egy darab húsnál. Ahol kiszolgáltatottak és bármit megtehetnek velük. Nincs szavuk, nincs életük, nincs lehetőségük. Az út is számos veszélyt rejt számukra. Szépségük miatt ki vannak téve az embercsempészeknek, és ha nincs segítségük, akkor könnyen az út szélén találhatják magukat. 

Az út során a szereplők komoly akadályokba ütköztek, kicsit olyan érzésem volt, mintha az írónőnek lett volna egy listája arról, hogy milyen problémákkal kell szembesülnie egy illegális bevándorlónak. 

Valaki nem tud felszállni a vonatra? - pipa

Valai leesik a vonatról? - pipa

Valakit meg akarnak erőszakolni? - pipa

Valakinek elveszik a pénzét? - pipa

Valakit kitoloncolnak? - pipa

Valaki megsérül? - pipa

És még sorolhatnám a hasonló példákat. Kicsit olyan érzés volt, mintha ezzel az egy könyvvel Jeanine Cummins mindent szeretett volna bemutatni, ami egy illegális bevándorlóval megtörténhet. Persze megrázó volt ezekről a dolgokról olvasni, de mivel nagyon sok minden történt, így ezek a momentumok nem kaptak kellő hangsúlyt a könyvben. Ott voltak, de mégsem értek el akkora hatást, mint amekkorát érdemeltek volna. Legalábbis szerintem. 

A könyv bár olvastatja magát, hiszen rendkívül eseménydús, mégis kissé nehezen olvasható. Szerencsére imádom a spanyol nyelvet, ezért nem volt zavaró, de hihetetlenül sok spanyol kifejezés van a kötetben és nem mindig egyértelmű annak a jelentése. 

A könyv borítója nagyon szép, nekem kifejezetten tetszik. 

Összességében bár nem vagyok teljesen oda meg vissza ezért a kötetért, de minden kétséget kizáróan hatásos és nagyszerű történet. Az Amerika földje abszolút nem egy könnyű olvasmány, és vannak kétségeim a hitelességet illetően, mégis úgy gondolom, hogy abszolút megéri elolvasni. Bár nem tökéletes a mű, mégis egy olyan problémára hívja fel a figyelmet, amely rendkívül fontos. Ha szeretitek az ilyen jellegű könyveket, mindenképpen olvassátok el. 

Értékelés: 5/4

Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.

Nyereményjáték

Az Amerika földje azért is nagyon jelentős regény, mert menekültek történeteit mutatja be és hozza közelebb az olvasóhoz. A mostani játékunkban ezért az lesz a feladatotok, hogy olyan könyvek címét találjátok ki, melyek szintén migránsok történeteit beszélik el. Minden állomáson egy-egy idézetet találtok a művekből, és ezek alapján kell kitalálnotok, hogy mi a könyv címe, és a megoldást beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

IDÉZET

Sok-sok évvel később, amikor anyám megosztotta velem a történetet, végül megértettem, hogy amikor kiskoromban iskolába indultam, miért nem azzal engedett útnak, hogy „érezd jól magad”, vagy akár azzal, hogy „ne állj szóba idegenekkel”. Ugyanis mindig csak ennyit mondott: „vigyázz a szádra”. A világ legtöbb táján az anyák mindig arra biztatják a gyerekeiket, hogy csak kérdezzenek bátran.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:
<Blogturné Klub>
04. 21. Utószó
04. 23. Flora the Sweaterist
04. 25. Csak olvass!