Sziasztok!
Dacia Maraini megrázó kötetében nyolc rövid történetet oszt meg az olvasókkal, melyek középpontjában a bántalmazás áll. Ezek a történetek se nem túl elrugaszkodottak, se nem túl extrémek, olyanok, melyek bármelyik országban, bármilyen nővel megtörténhetnek, és sajnos sokszor meg is történnek, éppen ezért nem lehet elég aktuális az, hogy foglalkozunk a témával. Tartsatok bloggereinkkel a hat állomáson keresztül, és nyerjétek meg a Jaffa Kiadó által felajánlott példányt!
Mielőtt nekikezdenénk a könyvnek beszéljünk egy kicsit a kötet témájáról, vagyis a bántalmazásról. Bántalmazás alatt azt értjük, amikor valaki(k) sérülést okoz(nak), vagy a bántalmazott sérelmére elkövetett cselekményt, történést szándékosan nem akadályozza(ák) meg. Ez az adott illető további életére kiható, jelentős mértékű sérülés lehet testi, érzelmi, erkölcsi, szellemi, egészségügyi jellegű, illetve a méltóságot sértő, személyiségfejlődését károsan befolyásoló.
Az érintettek általában nem mernek beszélni arról, amit átélnek. Ez megtörténhet amiatt, mert bizonytalanok, bűntudatuk van, vagy egyszerűen csak szégyellik magukat a történtek miatt, esetleg saját magukat hibáztatják. De amiatt is megtörténhet, mert egyszerűen a másik fél olyannyira megfélemlíti őket, hogy nem mernek szólni senkinek arról, hogy mi is zajlik az életükben.
No de lássuk miről is szól pontosan a könyv!
"Marina gyakran megfordul a sürgősségi ügyeleten. Mindannyiszor tele van kék-zöld foltokkal, zúzódásokkal, de váltig állítja, hogy csak leesett a lépcsőn. Pedig földszinti lakásban lakik, ahol nincs is lépcső. Az aranyfürtű, kék szemű, csoda szép kis Velencét isteníti az apja, azt akarja, hogy a lánya királynőként uralkodjon a divat világában. Műszempillás, rúzsos szájú gyerekmodellt csinál belőle, kiszolgáltatva ezzel a férfiak perverz tekintetének és vágyainak. Giorgia lekési a vonatját, pedig még aznap mindenáron el kell jutnia Sevillába, a férjéhez. Örömmel fogadja hát egy bizalomgerjesztő külsejű, vasúti egyenruhás férfi ajánlkozását: majd ő az autóján elviszi egy közeli állomásra, ahol még elérheti a csatlakozást. Amikor a fiatal nő beül az éjfekete furgonba, még nem sejti, mi vár rá. Angela egyre nehezebben tűri barátja féltékenykedését, szüntelen gyanakvását. Mégsem képes végleg szakítani vele, és magában keresi a hibát: lehet, hogy valahol a lelke mélyén mégiscsak bűnös?
A mai olasz irodalom nagyasszonyának, Dacia Maraini elbeszéléskötetének fókuszában a nők állnak. Még alig serdülő, tapasztalatlan, hiszékeny gyereklányok, érzékeny, szerelemre vágyó és éppen ezért talán túlságosan adakozó fiatal nők. Látszólag törékenyek és sebezhetők, partnereik – férjek és szeretők –, ezért is gondolják úgy, hogy akár erőszakkal is elvehetik azt, ami szerintük megilleti őket. Összetévesztik a szenvedélyt a birtoklással, nem szeretni, hanem leigázni, kisajátítani akarják a másikat. Ám Maraini megszomorított és megalázott hősnői esendőségükben is erősek, küzdenek, néha pedig veszítenek és elbuknak, de nem adják fel. Ahogy az is előfordul, hogy már túl késő, többé nincs menekvés, nincs feltámadás.
Dacia Maraini ezekben a felzaklató és szívszorító elbeszélésekben napjaink egyik legvitatottabb és legfájóbb témáját, a nők elleni erőszakot vizsgálja. A kötet látszólag tárgyilagosan, majdhogynem szenvtelenül előadott történeteiben hátborzongató, tűéles pontossággal rajzolja fel az erőszak anatómiáját, elemzi elkövető és áldozat sokszor ellentmondásos, bonyolult érzelmi viszonyát, és fest hiteles képet arról a hol közönyös, hol ellenséges társadalmi környezetről, amely nem feltárni, hanem leplezni igyekszik a bajt. A kötet egyszerre látlelet, segélykiáltás és felhívás a világnak. De mindenekelőtt megrendítő olvasmány.
DACIA MARAINI a kortárs olasz irodalom egyik legnagyobb tekintélyű, legtermékenyebb szerzője, fontos kulturális és közéleti szereplő. Szinte minden műfajban alkot: költő, regényíró, esszéista, színpadi szerző, forgatókönyvíró. Műveit több mint húsz nyelvre lefordították. Pályáját újságíróként kezdte, a Corriere della Sera című napilap közölte írásait. Első regénye 1962-ben jelent meg. Magyarul is kiadott, Marianna Ucría hosszú élete című regényével 1990-ben elnyerte a rangos Campiello-díjat, majd 1999-ben neki ítélték a Strega-díjat Buio (Sötétség) című elbeszéléskötetéért. 2008-ban született regénye, a Végállomás Budapest 2019-ben jelent meg a Jaffa Kiadónál."
Őszinte leszek veletek, nagyon nehezen találom a szavakat. Az utóbbi idők egyik legmegrázóbb és legsokkolóbb könyvéről írok most nektek. Bár a kötet meglehetősen rövid, mégis nagyon lassan haladtam vele. Egyes történetek után legszívesebben a falhoz vágtam volna szegény könyvet, ugyanis rengeteg frusztráció és tehetetlen düh gyülemlett fel bennem. Utáltam minden egyes oldalt és igazából gyűlöltem az összes történetet. Senkinek sem lenne szabad így élnie. Egy kislánynak, nőnek (természetesen férfinak sem, de ez a könyv csak a nők elleni erőszakra koncentrál) sem lenne szabad ilyesmiket átélni. Borzalom az egész.
A könyv célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a bántalmazások létére és azok gyakoriságára. Megmutatja, hogy mennyire igazságtalan tud lenni a jogrendszer és sokszor vakok és tehetetlenek azok, akik a bántalmazott emberek környezetében élnek. Bemutatja, hogy ezek a dolgok soha nem feketék vagy fehérek. Az ilyen kapcsolatban élő nők sokszor nem ismerik fel saját helyzetüket és rendkívül ellentmodásosan viszonyulnak a bántalmazó félhez.
A történetek rövidek, tényszerűek, kissé sterilek. Az írónő rendkívül pontosan ábrázolja a bántalmazás pszichológiáját is. A sértettek ragaszkodása és állandó megbocsátása a "mézes hetek" ideje alatt abszolút hozzátartoznak az ilyen típusú kapcsolatok dinamikájához.
Nagyon "tetszett", hogy a novellák különbözőek voltak, mondhatni nem egy kaptafára készültek. A gyilkosságtól kezdve, a családon belüli erőszakon át, a megerőszakolásig mindenféle szörnyűséggel találkozhatnak az olvasók.
A könyv legfélelmetesebb pontja, hogy egyik történet sincs elrugaszkodva a valóságtól, sajnos bárkiről kiderülhet, hogy egy ilyen kapcsolatban él. Az erőszak, a kizsákmányolás, a megfélemlítés sajnos rengeteg embernek képezi a mindannapjait. A kötet bemutatja a rideg valóságot és felnyitja a szemünket. Sokkol és egyenesen a szívünkbe mar. Minden egyes történet után mély hálával és szeretettel gondoltam Miklósra és arra, hogy mennyire szerencsés ember vagyok. Olyan párom van, aki tisztelettel bánik velem és egyenjogúnak tart engem. Szomorú belegondolni, hogy mennyi nő él bántalmazó és fojtogató kapcsolatban.
Összességében nagyon megrázó és fájdalmas könyv a Rabolt szerelem. Még mindig keresem a szavakat. Bárcsak olyan világban élnénk, ahol egy nőnek (sem pedig férfinak) sem kellene attól félnie, hogy erőszak áldozatává válik.
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni és ugyanitt bele is tudsz olvasni a kötetbe.
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban olyan regényeket keresünk, melyekben szintén központi szerepet játszik a bántalmazás témája. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Elképesztő, hogy az ember csupa olyasmit jegyez meg örök életre, amit a legszívesebben elfelejtene, viszont mindaz, amit kétségbeesetten meg akar őrizni, elillan, akár homokszemcse a szélben.”
Állomáslista
08.03. Könyv és más
08.07. Csak olvass!
08.09. Pandalány olvas
08.11. Fanni's Library
08.13. Utószó
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése