2023. június 18., vasárnap

Carsten Henn: A ​történetsütödés + Nyereményjáték

Sziasztok!

Az Animus Kiadónak köszönhetően újabb Carsten Henn történetet tarthatunk a kezünkben. Ez a szívmelengető és bájos kötet mindannyiunk szívébe belopta magát. Ismerjétek meg Sofie és Giaocomó történetét, merüljünk el együtt a sütés és a pékmesterség művészetében, ha pedig  mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

A könyvsétáltató szerzőjének szívmelengető, érzékeny, csodálatos nyelvezetű új regénye
Carsten Henn A történetsütödés lapjain önmagunk elfogadásáról, a jó élet hozzávalóiról ír – és a kenyérsütés művészetéről. 
A kenyérsütés majdhogynem tánc. A tésztát ritmusosan gyúrják, a kéz forgatásától, a csípő lendületétől lesz sima. Sofie, a volt balerina lenyűgözve figyeli Giacomót, az olasz péket munka közben. Holott az volt a szándéka, hogy a kisegítői állást a falusi sütödében felmondja, amint teheti. Egész élete kisiklott, mikor tánckarrierjének vége szakadt. Kicsoda ő, ha nem táncolhat? Ki fogja szeretni, ha többé nem tündököl a színpadon? Csakhogy Sofie a kis sütödében messze többet talál puszta elfoglaltságnál: egy egyszerű ember bölcsességét, az apró dolgokban rejlő boldogságot és a bátorságot a változtatáshoz. Meddig táncolhatunk még, miután elhallgatott a zene? – kérdezi magától Sofie a könyv elején, és a végére már tudja a választ. 
A történetsütödés körbeölel, mint egy meleg takaró. Megérint, miközben szórakoztat, sőt hosszú távon inspirál.
.
Carsten Henn neve már nem volt ismeretlen számomra, a tavalyi évem egy nagy kedvence volt A könyvsétáltató című írása. A történet anno teljesen elvarázsolt és magába szippantott, így óriási lelkesedéssel vártam, hogy milyen hatással lesz majd rám Sofia és Giacomó története. 

Carsten Henn regénye olyan volt számomra, mint egy kellemes és puha takaró, mely melengeti a kis szívemet és lelkemet. Egy rendkívül kedves és szerethető történet arról, hogy milyen is az, amikor valakinek új életet kell kezdenie. A regény központi témája önmagunk elfogadása és az, hogy ha az élet bezár előttünk egy ajtót, akkor merjünk belépni egy másikon. Bár olykor megváltozik körülüttünk minden, új alapokra kell helyeznünk az életünket de csak rajtunk múlik, hogy miként kezeljük ezeket a dolgokat. Leülhetünk egy sarokba és kesereghetünk azon, ami elmúlt. Vagy felállhatunk és újult erővel üdvözölhetjük az új énünket.

Sofie, a történet főszereplője egy ünnepelt balerina volt, akinek az egész élete a tánc és a színpad volt. Egy baleset következtében azonban át kellett adnia a stafétát valaki másnak, neki pedig új alapokra kell helyezni az egész életét. A baleset következtében azonban nemcsak a biztos megélhetését veszítette el, hanem tulajdonképpen önmagát is. Komoly identitásválságban szenved, hiszen világéletében táncosként gondolt magára. Ha pedig nem táncolhat többet, akkor ki is ő valójában? Fel tud állni és képes megbírkózni ezzel a krízissel?  Sofie a balesete miatt teljesen befelé fordul, képtelen a férjével (Florian) kommunikálni, így a kapcsolatuk is veszélybe kerül. Mindketten úgy érzik, hogy eddig a tánc és a művészet volt az, ami összekötötte őket. De mi van akkor, ha ez az út lebomlik. Képesek lesznek ismét egymásra találni? Vajon az új életüket össze tudják egyeztetni, vagy a kapcsolatuk is a múlt homályába vész? Sofie egy nap azonban belép Giacomó pékéségébe, hogy inasnak álljon. Kezedetben persze egyáltalán nem veszi komolyan a munkát, de egy idő után teljesen elvarázsolja őt a tészták és az olasz úriember egyszerű, ám nagyszerű életbölcsességei. Ahogy haladunk előre a történetben és szemtanúi leszünk a különleges barátság kibontatkozásának és egyre jobban megismerjük a többi szereplő életét és problémáit. Giocomó, olyan  mint egy igazi kis csodaember. Bárcsak a való életben is lennének ilyen emberek és ilyen pékségek. Ő, a történetsütödés, vagy egy különleges pék, aki igazán egyedi módon készíti el a pékáruit a környéken élőknek. Az egész olyan, mint egy varázslat. Olvasás közben akaratlanul is azt érezzük, hogy bárcsak mi is Giacomó pékségéből szereznénk be a pékárunkat. Bevallom, én végig azon gondolkodtam, hogy vajon nekem milyen történetet szőne a vásárolt pékárumhoz?

Mindig jó látni, amikor egy író szeretettel bánik a mellékszereplőivel is. Elsa karaktere igazán a szívemhez nőtt, bevallom miatta egy kicsit pityeregtem is. Engem nagyon magával ragadott a kissé tüskés, ám mégis szeretnivaló személyisége és sorsának alakulása. De persze az is nagy hatással volt rám, mikor kiderült, hogy Giacomó miért is állt péknek. Fontos kiemelni még Anouk karakterét, aki a főszereplő unokahúga. Olyan volt ő, mint egy üde színfolt. Kissé random volt a rajongásának tárgya, egy darabig nem is igazán tudtam mit kezdeni vele, de aztán a természetes bájával engem is levett a lábamról. 

Kivétel nélkül, mindegyik szereplő óriási jellemfejlődésen megy keresztül. Jó volt látni, ahogy Sofie elindul a gyógyulás után, de ugyanez igaz Elsa és Florian karakterére, és talán Giacomóra is. 

Amilyen rövid ez a kötet, olyannyira tartalmas. A regény cselekményét nem a vadító izgalmak teszik felejthetetlenné, sokkal inkább az érzelmek és az érzések azok, amelyek megragadják olvasót. Rengeteg csodás idézetet és életbölcsességet jegyzeteltem ki magamnak, teljesen elvarázsoltak benne az egyes hasonlatok és párhuzamok. Azt hiszem, hogy egyszerűen jó időben talált meg engem ez a kötet, hiszen általában idegesíteni szoktak az ilyen jellegű bölcsességek, de Giacomó szájából valahogy mégis inkább bájosan hangzottak, semmint unalmas bullshit factorynak. 

Bár nagyon tetszett a regény, hazudnék, ha azt mondanám, hogy pontosan ugyanolyan szerelem lett, mint anno A könyvsétáltató. Bár az esetek jelentős részében hitelesnek éreztem a szereplők viselkedését és reakcióit az érzelmi állapotukat figyelembe véve, néha mégis nagyon magasra szaladt a szemöldököm. Így bevallom, egyes jelenetek kifejezetten idegesítettek. Valahogy egyszerűen nem klappoltak. Olykor felemás érzéseim voltak a történettel kapcsolatban. Néha idegesítő volt, máskor pedig nagyon szerettem. Volt, hogy úgy éreztem a szívem közepébe talált, máskor pedig kicsit untatott. 

A történetsütödés ugyan egy szerethető olvasmány, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy felülmúlta A könyvsétáltatót. Persze egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, mert összességében a hibái ellenére is kedveltem a történetet. Szerintem mindenképpen érdemes esélyt adni Carsten Henn legújabb regényének, ha egy kedves és szerethető történetre vágytok. Olvassátok, szeressétek!

Értékelés: 5/4

Ha a bejegyzésem után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni. Ugyanitt a linken pedig bele is olvashattok a történetbe. 

Nyereményjáték

A történet egyik legfontosabb szereplője Giacomó, a pék. Most a játékunk is hozzá és a szenvedélyéhez kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy leírást egy pékáruról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a nevét. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AZ ÉN PÉKÁRUM
Lisztből, vízből és élesztőből készült, zárt, íves alakúra formázott élelmiszer. A hagyományos alakja egy jellegzetes szimmetrikus forma: a hosszú tésztacsík összefonódik és aztán visszafordul önmagába.

a Rafflecopter giveaway

Állomások

06.18.: Csak olvass!
06.20.: Spirit Bliss Sárga könyves út
06.22.: Könyv és más
06.24.: Utószó 
06.26.: KönyvParfé
06.28.: Szembetűnő

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése