Sziasztok!
A Central Könyvek gondozásában jelennek meg hazánkban Emily Henry romkomjai, a legújabb kötet A boldogság otthona. Főszerepben Harriet és Wyn, akik ugyan szakítottak, de barátaik kedvéért az éves közös utazáson el kell játszaniuk, hogy mégis együtt vannak. Vajon az együtt töltött idő befolyásolja a viszonyukat? Olvasd el és megtudod, sőt, ha most bloggereinkkel tartasz, akkor a kiadó jóvoltából nyerhetsz egy példányt a könyvből.
.jpg)
És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak.
Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket.
Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…
Emily Henry neve már nem volt ismeretlen számomra, így kíváncsian vártam, hogy a legújabb, magyarul megjelent kötete mennyire fog betalálni nálam. A könyvek szerelmeseit összességében kedveltem, így nem is volt kérdés számomra, hogy A boldogság otthonát is sorra kerítsem. A fülszövegt nagyon érdekesnek tűnt, így izgatottan álltam neki a szövegnek. Bár maga a kötet nem került közel hozzám és nem is szerettem annyira, mint vártam, de kifejezetten elgondolkodtatott így összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.
A boldogság otthona könnyed és lazának tűnő regény egy baráti társaságról, de ha a mélyére nézünk sokkal komolyabb dolgokról olvashatunk benne. Egy történet a barátságról, a felnőtté válásról és arról, hogy mennyire nehéz is ez a folyamat és ha az ember nem figyel, könnyen elsodródhat a másiktól. Egy történet a kishitűségről, a people pleasing jelenségről és arról, hogy mennyire fontos a transzparens kommunikáció. Arról, hogy a szülők démonai még a legjobb szándék mellett is komoly sebeket tudnak ütni a gyermekük lelkén.
Ahogy látjátok, tényleg sok témát érint a regény, de engem valami miatt nem nyert meg magának. Hiába gondolkodtatott el, hiába tetszett a koncepció, a karakterek idegenek maradtak számomra, sokszor idegesítettek. Úgy éreztem, mintha egy fal lenne köztem és a kötet között, nem jött át a hangulata és nem varázsolt el. A nyelvezete sem tetszett, sokszor idegesített a magyar kiadás, a fordítás miatt többször is kizökkentem. Többször belelapoztam az angol verzióba is, mert egyszerűen annyira furcsán hatott a magyar változatot, hogy kíváncsi voltam az eredeti szövegre. Néha nem értettem, hogy a fordító miért döntött egy-egy kifejezés mellett. Sokszor szerintem nem a megfelelő szót választotta. Na de komolyan, ki az az ember, aki a studírozni szót használja a mindennapi életben a tanulmányozni helyett?
A történet szerint Harriet és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Mindenki úgy gondolja, hogy olyanok ők ketten, mint a borsó meg a héja, de 8 év után valami miatt elválnak útjaik. Ezt azonban nem merték elmondani még senkinek, mert nem tudták, hogyan tegyék meg azt. Így történhet meg az, hogy a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában kötnek ki, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. A nyaralás elején ugyan megpróbáltak tiszta vizet önteni a pohárba, de mivel észlelték, hogy mennyire fontos ez a néhány nap mindannyiuk, de főleg Sabrina és Parth számára, így inkább eljátszották a gondtalan szerelmes pár szerepét. Egyre vadabb és vadabb dolgokkal kínozzák egymást, míg végül minden a feje tetejére áll. Úgy érzik, hogy nem tudnak sem együtt, sem pedig egymás nélkül élni. Vajon létezhet feloldozás ebben az esetben?
Az idilli nyaralás képe ahogy haladunk előre, egyre jobban töredezik szét. Az olvasó az első pillanattól kezdve érzi, hogy több kimondatlan dolog lóg a levegőben és egy idő után már csak arra koncentrál, hogy mikor borul a bili. A könyv feléig én nagyon jól toleráltam a szereplők viselkedését és a kialakult élethelyzetet, a második felétől kezdődött nálam a lejtmenet. Egyre jobban idegesített Wyn és Harriet szerencsétlenkedése, Sabrina nyomulása és szúrkapiszkája. Talán Cleot kedveltem a legjobban, viszont rá helyeződött a legkisebb hangsúly, pedig az ő történetszála nagyon kis szerethető. Talán azért gondoltam így, mert az utóbbi időben egyre jobban szeretem a növényeket és azon gondozását, így az ő személyét kicsit közel is éreztem magamhoz.
Az idilli nyaralás képe ahogy haladunk előre, egyre jobban töredezik szét. Az olvasó az első pillanattól kezdve érzi, hogy több kimondatlan dolog lóg a levegőben és egy idő után már csak arra koncentrál, hogy mikor borul a bili. A könyv feléig én nagyon jól toleráltam a szereplők viselkedését és a kialakult élethelyzetet, a második felétől kezdődött nálam a lejtmenet. Egyre jobban idegesített Wyn és Harriet szerencsétlenkedése, Sabrina nyomulása és szúrkapiszkája. Talán Cleot kedveltem a legjobban, viszont rá helyeződött a legkisebb hangsúly, pedig az ő történetszála nagyon kis szerethető. Talán azért gondoltam így, mert az utóbbi időben egyre jobban szeretem a növényeket és azon gondozását, így az ő személyét kicsit közel is éreztem magamhoz.
A cselekmény nem túl fantáziadús, igazából ha nagyon megerőltetem magam, 3-4 mondatban is össze tudnám foglalni. Volt benne néhány csavar, amire nem számítottam, de összességében durván kiszámítható a kötet. A tetőponton ugyan van egy konfliktus, de igazából ez sem szólt akkorát, mint amire számítottam. A kötet tulajdonképpen két szálon fut, a jelenben a nyaralás pillanatait élhetjük át, míg a múltbéli visszaemlékezések során Harriet és Wyn kapcsolatának alakulását kísérhetjük figyelemmel.
A szereplők nekem túlságosan sematikusak voltak, valahogy nagyon egyszerűek voltak számomra. Úgy éreztem, hogy Emily Henrynek nincsenek megfelelő eszközei arra, hogy ilyen komoly témákkal foglalkozzon. Kicsit kapargatta a felszínt, de nem hatolt a dolgok mélyére. A párbeszédek nem voltak mélyek, talán az utolsó oldalak egyikén váltott ki valamilyen érzelmet belőlem a kötet.
Wyn durván kishitű és nem látja megfelelően önmagát, ezért egy idő után úgy érzi, hogy nem lehet elég Harriet számára. A people pleaser kifejezés alatt szerintem Harriet neve is állhatna. Mindent meg akar tenni azért, hogy elfogadják, kedveljék, még azon az áron is, hogy esetleg ez már neki valójában rossz, kellemetlen vagy terhes. A cselekedeteit mások reakciói határozzák meg, tetteit ezektől teszi függővé és ezek irányítják. Még ha valami esetleg rossz neki, akkor is inkább bevállalja a dolgot, csak ha ne bántsa meg a másikat. Tehát mindenkivel nagyon segítőkész, kivéve saját magával. A családi sebek nagy hatással vannak rá, saját érzelmeit elfojtja és képtelen arra, hogy az érzéseiről beszéljen. Sokszor olyan hatást kelt, mintha nem lenne számára fontos egy-egy helyzet, de közben egyszerűen csak fél felvállalni a saját véleményét, mert mi van, ha az a másiknak terhes. Sabrina családja sem volt túlzottan egészséges, de ami miatt kiemelném őt, az a felnőttségtől és megújulástól való félelem. Ezalatt nem azt értem, hogy fél attól, hogyan boldogul majd az életben, hiszen jogászként megtalálta a számításait. Sokkal inkább azt, hogy a felnőttség teljesen más dolgokat hordoz magában, mint amikor az ember egyetemre jár. Más a felelősség, mindenki elkezd változni. A programokat a barátokkal egyre nehezebb összeszervezni, mindenkinek más lesz a fontos. Mivel a lányok és ez a társaság jelentette számára az állandóságot, így nehezen látja be ezt. Hajszolja a fiatalságukat, a régi közös időtöltéseket erőlteti, ahelyett, hogy megbeszélné a többiekkel, hogy hogy érzik magukat, mire van szükségük.
Az éldekorált kiadás nekem összességében tetszik, de annyira nem illik a kötet hangulatához. Mert függetlenül attól, hogy ez tényleg egy nyári könyv, azért nem egy tipikus könnyed limonádé.
Ha szeretitek Emily Henry munkásságát, akkor érdemes esélyt adni a kötetnek, hiszen ne felejtsétek, ahány ember annyi vélemény. Engem most nem fogott meg a kötet hangulata, de nem érzem úgy, hogy kár volt elolvasni, mert a regényben megjelenő témák igencsak elgondolkodtattak. Olvassátok, szeressétek!
Értékelés: 5/3,65
Nyereményjáték
A mostani játékhoz nincs szükség másra, csak arra, hogy elolvassátok a beleolvasót a kiadó oldalán és válaszoljatok az egyes állomásokon feltett kérdésekre. A helyes választ írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
KÉRDÉS
Ki a meglepetésvendég? (Elég a keresztnév!)
Állomáslista
07.24. This is my (book) universe
07.26. Fanni’s Library
07.28. Hagyjatok! Olvasok!
07.30. Csak olvass!
08.01. Olvasónapló
