Sziasztok!
A Móra Könyvkiadó egy igazán kedves mesesorozat kezdő kötetét hozta el a magyar gyerkőcök számára, melynek főszereplője Csudi, a kis pacsirta - aki egészen biztosan hamar belopja magát az olvasók szívébe. Az első rész üzenete: A lehetetlen csak egy szó! Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, és ismerjétek meg Csudi első kalandjait! A turné nyereményjátékán tiétek lehet egy könyv a Kiadó felajánlásában.
A bölcs bagollyal, Ség hollóval, aki legyőzi a félelmét, Villámgyors úrral, a csigával, aki egész könyvtárat hord a hátán, és a bátor, jószívű Csudinak még egyéb barátaival, akiktől rengeteg mindet tanulhatunk. Például azt, hogy milyen fontos sohasem ítélkezni a külsőségek alapján, a végsőkig bízni önmagunkban, és hogy még akkor se veszítsük el a reményt, amikor kilátástalan helyzetbe kerülünk.
Kevés dolog van, amivel jobban le lehet venni a lábamról, mint egy jó mesével. Nagyon szeretem az olyan mesekönyveket, amelyeknek nem csak a története, az illusztrációja, de a mondanivalója is elvarázsol. Csudi a pacsirta története pedig abszolút ilyen típusú történetnek tűnt. Már a fülszöveg megvett magának, egy igazán remek és tanulságos mesekönyvre számítottam, melynek a középpontjában az elfogadás és tulajdonképpen az érzékenyítés áll. Kiemelten fontosnak tartom, hogy minőségi könyveket ajánljak a legkisebb korosztály számára is, így óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba. Fontosnak tartom, hogy a legkisebbek megtanulják tisztelni a társaikat, hogy a különbözőségeiket ne problémaként, hanem sokkal inkább lehetőségként éljék meg.
Csudi, a pacsirta története egy igazi hiánypótló kötet a gyermekirodalomban. A meseregény elfogadásra és empátiára tanít minket. Megmutatja, hogy nem szabad a külsőségek alapján megítélni a másikat és bebizonyítja, hogy attól még, hogy valaki egy kicsit más, mint a többiek, ugyanúgy élhet teljes életet. A különbözőségeink tesznek igazán különlegessé és egyedivé minket. Milyen unalmas is lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan lenne. Vannak emberek, akik magasak, mások, mint például én is, 161 cm-esként kifejezetten küzdünk a koncerteken, hogy legalább a kivetítőt lássuk. Vannak olyan emberek, akik akármennyit is esznek, egyszerűen nem híznak, mások attól is felszednek néhány kilót, ha ránéznek egy tortára. Van, aki végtaghiánnyal születik, vagy esetleg láttás-, illetve hallássérültként, de ugyanúgy teljes életet élhet. Mindent meg lehet oldani egy kis kreativitással és figyelmességgel, a lehetetlen tényleg csak egy szó. Persze senki sem állítja, hogy ez egyszerű. Nem csak anyagilag, hanem lelkileg is nehéz megélni azt, ha valaki fogyatékossággal születik, főleg akkor, ha a környezete minden egyes alkalommal azzal szembesíti, hogy ő más, mint a többiek. De ennek nem kell szükségszerűen így történnie. Ezért is fontos, hogy a kicsik megtanulják, hogy attól még, hogy valaki más, mint ők, még nyugodtan lehet vele játszni. Attól még, hogy hiányzik mondjuk néhány ujja, lehet vele ugyanúgy focizni. Vagy ha furcsán jár, lehet vele hintázni és homokvárat építeni. Lehet nem ugyanúgy néz ki, lehet, hogy mások a képességei és másként mozog, de valószínűlag ugyanúgy rajong A Mancs őrjáratért, és a Disney hercegnőkért. Csudi karaktere, pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy ilyen módon edukálja a legkisebbeket. Vagy legalábbis a könyv nagyobb részében alkalmas rá, mert bár nagyon lelkes vagyok ezen üzenet miatt, azért őszinte leszek veletek, nem vagyok maradéktalanul boldog.
A történet igazán kedves és szerethető, de hihetetlenül felemás érzések kavarognak bennem az elolvasása után. A történet 90%-a nagyon tetszik. Csudi karaktere nagyon kedves lett a szívemnek és úgy érzem, hogy tökéletesen bemutatja, hogy a fizikai korlátokat bárki legyőzheti, mérettől függetlenül. A pacsirta szárnyak nélkül született, ráadásul a lábai is aprók voltak, így nem is kérdés, hogy micsoda hátránnyal indítja az életét a többi pacsirtához képest. De egy bölcs mentor segítségével képes lesz ezeken a dolgokon felülkerekedni. Megtanulja, hogy nem a hiányosságaira, hanem sokkal inkább az erősségeire kell koncentrálni. Igaz, soha nem tanul meg repülni, de attól még képes lehet arra, hogy nay tetteket hajtson végre. Képes lehet ellátni magát és élhet önálló életet. A történet ezen része, szerintem csodás üzenetet hordoz magában. A történet egy pontját azonban egyszerűen nem tudom megbocsánatni a szerzőnek. Alex Donovici ugyanis a mese egy pontján valami miatt úgy alakította a történetet, hogy a kismadarat magára hagyja az anyukája és a többi egészséges testvérével együtt elmegy a fészekből. Nem véletlenül, nem rövid időre....az anyuka egyszerűen úgy dönt, hogy nem tud egyszerre Csudira és az egészséges testvéreire is figyelni, ezért választ és otthagyja a kismadarat egyedül. Úgy, hogy soha nem tanította meg magáról gondoskodni, hogy tudja, hogy nem lesz képes egyedül élelmet szerezni. Egyszerűen fogja magát és szó nélkül elrepül. Amennyire lelkesedtem nektek az előző bekezdésben, hogy milyen csosás üzenetet hordoz ez a mese, annyira mérges vagyok emiatt a momentum miatt. Mert persze, megoldódik az ügy és Csudihoz visszatér a családja. De hihetetlenül rossz üzenetnek tartom ezen részét a mesének. Talán túl érzékeny vagyok, talán kicsit túlgondolom ezt a dolgot, de biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom így mesélni ezt a történetet. Soha nem szeretnék utalni arra, hogy a pacsirta mama készakarva hagyta ott a kicsinyét. Ráadásul szerintem ez komoly szorongást okozhat egy olyan gyermekben, aki valamilyen fogyatékossággal született. Plusz bennem felmerül az a pszichológiai kérdés is, hogy ha egy gyermek úgy érzi, hogy a családja nem fogadja el, akor vajon képes lehet-e túllépni a saját korlátain, képes lesz-e előre tekinteni és továbbmenni.
Ahogy mondtam, szerencsére ez a rész nem hangsúlyos a mesében és biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan szülők, akiknek ez fel sem tűnik. Bennem azonban mély nyomokat hagyott és muszáj volt ezt valahogy kiventillálni magamból.
A könyvben két történet kapott helyet. Az első leginkább Csudi fejlődésére koncentrál, a másodikban azonban egy igazán izgalmas kalandról olvashatunk. A történetekben az a közös, hogy mindegyikben Csudi lelelményességére van szükség ahhoz, hogy a probléma megoldódjon. A mellékszereplők nagyon kedvesek, Villámgyors úr a könyvmoly csiga, Ség úr a holló, aki legyőzi a félelmét és a kicsit sem ijesztő Bölcs Uhu, a bagoly mind-mind olyan karakter, akit garantáltan a szívébe zár az olvasó.
Az illusztráció nagyon kedves, engem teljesen levett a lábamról. Sokat hozzáadnak a szöveges részhez, így biztosan remek élmény lesz az elolvasása. A folytatásokra pedig nagyon kíváncsi vagyok, biztos vagyok benne, hogy Csudi és a többiek még sok-sok kalanddal kápráztatnak el minket.
Magát a könyvet én nem feltétlenül esti mesének ajánlom, sokkal inkább egy délutáni, bekuckózós naphoz tudom elképzelni. Annyi minden van benne, amiről érdemes és fontos beszélni a gyermekkel, hogy szerintem jobban jár a szülő, ha nem az alvásidőben kezd bele. Így ott lehet az egész délelőtt, és könnyen át lehet beszélni a felmerülő kérdéseket.
Összességében bár tetszett a könyv, mégsem vagyok maradéktalanul boldog az elolvasása után. Nagyon jó alap, segítségével rengeteget tudunk gyermekeinkkel beszélgetni a megváltozott képességű gyermekek, felnőttek életéről. A közös olvasás alatt látják majd a legkisebbek is, hogy a a fogyatékossággal élők pontosan ugyanolyanok, mint bárki más, és ha találkoznak egyel akár az iskolában/óvodában, vagy az utcán, már nem tekintenek majd furcsán rájuk. Ugyanakkor engem annyira zavart Csudi anyukájának az ábrázolása, hogy ez sokat rontott az olvasásélményén. Mindenesetre nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha egy igazán szerethető érzékenyítő mesekönyvet kerestek, akkor Csudi története egy igazán jó alternatíva lehet. Olvassátok, szeressétek!
Nyereményjáték
Csudi első kalandjaiban megismerkedhetünk az erdő lakóival, így a könyvhöz tartozó nyereményjátékban is ez lesz a központi téma. Minden állomáson találtok egy-egy rövid információt az erdő valamely madarával kapcsolatban. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be, az adott állomáson mely madarat ismertétek fel!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
AZ ÉN MADARAM
Mindenki által ismert, közkedvelt madarunk. Sorsa összefonódott a falvakéval, ahol fészkét építi. Népi elnevezései gilice, cakó, koszta, gagó és eszterág.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése