Sziasztok!
Kate Eberle regényében elmosódik a határ a valóság és a fantázia között, ugyanis amikor Roxie azt kívánja, hogy bár átélhetné kedvenc írója új regényét, lehetősége nyílik rá. Ám azzal nem számolt, hogy az író a szokásos románc helyett thrillerre váltott. Hamar rádöbben, hogy csak akkor élheti túl kedvenc írójának a zsánerváltását, ha elrabol egy szorongó, ám krimirajongó professzort. Elég őrülten hangzik? Naná! Tartsatok bloggereinkkel a Ha a könyvek ölni tudnának blogturnéján!
.jpg)
Roxie Mitchell falja a romantikus regényeket, és szereti, ha minden úgy van, ahogy annak lennie kell: szerelem első látásra, amíg a halál el nem választ. Amikor lehetősége nyílik rá, gondolkodás nélkül a kedvenc romantikusregény-írójának legújabb történetébe kívánja magát. És láss csodát! Egyből egy randin találja magát egy jóképű idegennel, aki minden tekintetben tökéletesnek tűnik.
Egy aprócska bökkenőt leszámítva: a jóképű idegen szó szerint Roxie szívére pályázik. Egy vadászkéssel. Ugyanis a rajongók legnagyobb meglepetésére az írónő műfajt váltott, és ezúttal egy vérfagyasztó thrilleren dolgozik.
A számára ismeretlen zsánerben Roxie-nak sürgősen segítségre van szüksége. Így amikor Grant, a szorongó irodalomprofesszor és lelkes krimirajongó az útjába kerül, úgy dönt, hogy egy felnőtt férfi elrablása csekély ár a túlélésért. Roxie és Grant egy őrült, mágikus kalandba kerül, ahol a fikció és a valóság, valamint a szórakoztató műfajok határai egyaránt elmosódnak.
Ha egy ideje követitek már a blogomat, akkor tudjátok, hogy a romkomok a gyengéim. Nagyon szeretem az ilyen stílusú történeteket. Most pedig kifejezetten jóleső élmény volt az olvasása. Nagyon szerettem elmerülni Roxi világában, jól szórakoztam nagyon olvasás közben. Egy jó romantikus könyvnél tudjátok mi a jobb? Mikor a romantikus könyv nem veszi annyira komolyan magát és képes görbe tükröt mutatni az olvasójának. Kate Eberle könyve szerintem pedig pontosan ilyen. Nem mondom, hogy tökéletes, nem mondom, hogy az évem, vagy a hónapom kedvenc olvasmányélménye, de Isten látja lelkemet, nagyon szerettem olvasni.
Egy könyvmolynak sem kell bemutatni azt az érzést, hogy milyen az, mikor olvasás közben, vagy a könyv utolsó sorának elolvasása után mélyen felsóhajtunk és elsuttogjuk egyik legféltettebb kívánságunkat, bárcsak kedvenc könyvünk főszereplője lehetnénk. Mindannyian vágyunk happy endre és arra, hogy következmények nélkül átélhessük a kalandokat. Roxie, a kötet főszereplője is hasonlóan van ezzel. Kívánságával viszont elkövet egy óriási hibát, hiszen nem egy ismerős kötetbe, hanem egy még meg nem íródottba kívánja magát. Ez persze elsőre nem tűnik nagy kockázatnak, hiszen kedvenc írója a romantikus könyvek nagyágyúja, de mikor a szimpatikus randipartnere egy késsel támad rá a randi közepén akkor realizálja, hogy az írónő egy teljesen más műfajban, a krimi-thriller világában próbálja ki magát legújabb regényében. Ezzel pedig kezdetét veszi a nagy kaland, melyben Roxi élete a tét, hiszen gyorsan ráébred arra, hogy bár a történet végén visszaáll majd minden a rendes kerékvágásba, ha azonban a kaland alatt meghal, akkor az végleges és megmásíthatatlanná válik.
A számára ismeretlen zsánerben Roxie-nak sürgősen segítségre van szüksége, így amikor véletlenül elrabolja Granetet, a fiú lesz a legnagyobb segítsége. És bár első látásra nem is különbözhetnének jobban, könnyen lehet, hogy mégis tartogat egy romantikus kalandot számára ez a gyilkosságokkal teli történet.
A romantikus könyveket soha nem azért olvassa az ember, mert világmegváltó történetet vár tőle. Az ilyen regények olvasása közben általában mindannyian tisztában vagyunk a végkifejlettel, ezért általában az addig megtett út az, ami izgalmakkal szolgálhat. De mi van akkor, ha megjelenik a krimi-thriller szál? Hogyan ötvözhető a két zsáner? Hogyan tud egy anti-romantikus hősnő romantikus főszereplőként funkcionálni? És hogyan tud egy anti-krimi szereplő szorongó irodalomprofesszor akcióhősként funcionálni? Akármennyire is szürreálisnak tűnik Roxie és Grant párosa, valahogy mégis nagyon jól működtek együtt. Jó kis párosnak bizonyultak, nagyon szerettem a párosukat, kifejezetten jó élmény volt olvasni.
Mindketten sokat fejlődtek. Roxie nagyon félt az érzésektől, nem véletlenül temetkezett romantikus könyvekbe. A könyvek lapjain imádta az érzést, de a saját életéből teljesen kizárta. Csak alkalmi kapcsolatai voltak, úgy félt az elköteleződéstől, mint a tűztől. Arra gondolt, hogy a nagy szerelmek után óhatatlanul a nagy szívfájdalom következik, és nem akarta megfizetni ennek az árát. Grant azonban alaposan felforgatta a világát és ráébresztette arra, hogy attól még, hogy valami véget ér, nem biztos, hogy hiba. És ha már itt tartunk, akkor Roxie is felforgatta a férfi világát, aki a szürke hétköznapok fogja volt. Nem találta önmagát, elfelejtette, hogy milyen is, amikor nem csak létezünk, hanem élünk. Nagyon jó hatással voltak egymásra, imádtam őket.
Szerettem a könyvben megjelenő kliséket és azt, hogy mennyire okosan használja az öniróniát. Jókat mosolyogtam Roxie kiszólásain, ahogy például kritizálta például a romantikus jelenet alatt lezúduló esőt, vagy azt, hogy a hotelszobában csak egy ágy volt.
Szerintem nagyon jó kis filmet lehetne készíteni a kötetből, én legalábbis biztosan imádnám. Szórakoztató kis történet volt, nem hibátlan, néha akadtak benne szemöldökhúzigálós pillanatok, túl nagy meglepetések sem voltak benne (legalábbis számomra) de jó volt olvasni. Nekem nagyon bejött, csak ajánlani tudom. Ha kívántátok már magatokat kedvenc könyveitekbe, akkor kötelező olvasmány. Ha nem, akkor pedig erősen ajánlott. :) Olvassátok, szeressétek.
Értékelés: 5/4
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése