Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak

A Szirmokba zárt szavak című könyvre az Alexandra Kiadó oldalán figyeltem fel. Bevallom, először nem is olvastam el, hogy miről szól a könyv, annyira elvarázsolt a borító. Nem sűrűn szoktam csak a borító alapján ítélni, de azonnal beleszerettem a könyvbe.

Egyik nap borzalmasan éreztem magam. A munkahelyen van egy idegesítő kollégám, aki konkrétan teljesen kikészít. A családomban sincs minden rendben, hatalmas problémákkal küzdünk. És mindezek mellett úgy éreztem, hogy nem vagyok jó semmire, senkinek nem vagyok fontos. Nemcsak magamban, hanem a munkámban is kételkedtem. Azt gondoltam, hogy soha nem leszek igazán jó semmiben és feleslegesen erőltetem én a dolgokat. Nincs értelme sem az Insta oldalamnak, sem pedig a blognak. Minek?! Úgysem venni észre senki, ha eltűnnék. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem vagyok képes ezt tovább folytatni. Amúgy is rossz periódusban vagyok, nincs szükségem még erre is. Folyamatosan kisebbségi komplexussal küzdök…és ha az alaphangulatomra rájön még ez a frusztráció is, akkor már igazán vállalhatatlan az egész. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Nem tudom, hogy meséltem-e már erről…de van egy igazán „borzalmas” szokásom. Ha valami nincs rendben, rossz a kedvem, vagy egyszerűen csak szar napom van…akkor a munka után az első utam a könyvesboltba vezet.

Na egy ilyen úton szereztem be végül magamnak a könyvet.

A történet szerint a kilencéves Alice Hart a világtól teljesen elszigetelten él a tenger partján, ahol édesanyja elbűvölő virágai és azok titkos történetei megóvják bántalmazó apjától. Egy tragédia azonban visszavonhatatlanul megváltoztatja a kislány egész életét. Alice-t a soha nem látott nagymamája veszi pártfogásába, aki az Ausztráliában őshonos virágfajok mellett olyan nőknek is menedéket nyújt, akik a kislányhoz hasonlóan magukra maradtak és segítségre szorulnak. A viktoriánus hagyományok szerint minden virág más és más jelentéssel bír. Az új életét építgető Alice ezt a virágnyelvet sajátítja el, hogy elmesélje mindazt, amit szavakkal képtelen. Azonban felnőttkorában egy családi titok, egy megsemmisítő árulás, és egy titokzatos férfi iránt érzett szerelem ráébreszti Alice-t, hogy vannak dolgok, amelyek kifejezéséhez több kell a virágoknál. Ahhoz, hogy igazán szabad lehessen, önmagából kell bátorságot merítenie, és kezébe kell vennie a legelsöprőbb történetet, amelyet ismer: a sajátját.

A könyv nagyon komoly témákat feszeget; a családi titkok, az árulás, függőségek, az erőszak kérdése mind-mind jelen van a regényben. Amire mindenképpen szeretnék kitérni először, az a családon belüli erőszak.

A családon belüli erőszak fogalma alatt azokat az eseteket értjük, amikor az egyik családtag, házastárs, az élettárs vagy esetleg az  expartner kísérletet tesz vagy meg is valósít olyan magatartásokat, amelyekkel a másik fél fölött hatalmat – testi, lelki, anyagi vagy jogi dominanciát – tud gyakorolni. A családon belüli erőszak kifejezés mellett használatos a párkapcsolati erőszak és gyermekbántalmazás elnevezések is. Az erőszakot tágan kell értelmezni: beletartozhat a lelki terroron túl a szidalmazás, verekedés, súlyos testi sértés, életveszélyes fenyegetés stb. Sokszor felvetődik az a kérdés, hogy az áldozatok mért nem lépnek ki a bántalmazó kapcsolatból. A könyvben megismerhetjük ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikáját. Láthatjuk, amikor a családtagok figyelik a bántalmazót, és igyekeznek úgy viselkedni, hogy nem hibázzanak, ne büntessék meg őket. Megismerhetjük a bántalmazás utáni lelkiállapotot….amikor az áldozat magát hibáztatja, és amikor a bántalmazó a lelkiismeretfurdalástól vezérelve igyekszik kiengesztelni a családtagjait.

A könyvben generációkon át ívelnek ezek a borzalmas kapcsolatok. Alice egyik legfontosabb feladata, hogy felismerje ősei hibáit, megismerje a családja történetét és ennek segítségével egészséges lelkületű fiatal nővé váljon. Nincs könnyű dolga, sokáig nem is igazán ismeri a családja történetét, ugyanis nagymamája számára olyan fájdalmas a múlt, hogy képtelen ezt megismertetni unokájáva.

Ez a könyv minden szempontból különleges volt számomra. Már az első mondatnál éreztem, hogy ez a regény sokkal több a csinos kis borítójánál. A történet teljesen magával ragadott, alig bírtam letenni. Ha lett volna rá lehetőségem, biztos, hogy egy ültő helyemben kiolvasom. Egyszerűen imádtam.

Alice karakterét az elején nagyon szerettem, a könyv közepén egy kicsit elkezdett zavarni a lány személyisége, de a végén újra megszerettem a karakterét.

A gyönyörű borító varázslatos belsőt takar. Erre már az első oldalakon rájöttem. Alice Hart szívfájdító története örökre az emlékezetembe ivódott, mert ez egy olyan regény, amit sosem felejt el az ember. És meseszépek a rajzok a virágokról, bár egyiket sem ismertem.

A Szirmokba zárt szavak cselekménye több eseményre tagolható. Kezdetben megismerhetjük Alice gyermekkorát. Bepillantást nyerhetünk a kislány és a családjának zaklatott életébe. Clem, az édesapa az indulatok embere. Konkrétan olyan (ahogy ezt Alice is mondja), mintha két személyisége lenne. Egy kedves, szerető, gondoskodó édesapa és egy dühöngő férfi, aki azonnal nekimegy a családjának. A legszomorúbb az egészben az, hogy soha nem lehet tudni, éppen melyik férfi lép be munka után az ajtón. A könyv ezen része nagyon szomorú és fájdalmas. A szívem szakadt meg, ahogy olvastam. Hatalmas segítségre lett volna szüksége a családnak, de sajnos nem kapták meg.

Egy tragikus baleset következtében Alice az apai nagymamájához kerül, akiről igazából eddig azt sem tudta, hogy létezik. Itt rá is térünk a cselekmény második részére. A lány először némaságba menekül, így próbálja megvédeni magát a sok fájdalomtól. Thornfield, a családjának az otthona, itt élnek a Vadvirágok. Alice is egy kis Vadvirág, neki is meg kell tanulni újra élni és újra létezni. Ezek a nők a fájdalmuk elől menekültek és itt, Thornfieldben leltek új otthonra és nyugalomra. Alice hamar beilleszkedik, ám a titkok sajnos felemésztik az újonnan felépített kapcsolatokat. Egy váratlan árulás miatt Alice elhagyja otthonát és ezzel el is jutunk a harmadik részéhez a regénynek.

Ezt követően Alice új életet próbál kezdeni, de szép lassan ráébred, hogy a múlt elől nem menekülhet el és igazán akkor gyógyulhat meg a lelke, ha szembenéz múltjának démonjaival és megismeri családjának a teljes történetét.

June egy nagyon szomorú élettörténetet tudhat magáénak. Fájdalmát alkohollal próbálja meg tompítani, és igyekszik eltemetni magában a múlt titkait.

A Vadvirágok igazán szeretetre méltó asszonyok, őszintén remélem, hogy végül mindegyik megtalálja a boldogságot.

Alice a Thornfieldben élés során megtanult beszélni a virágok nyelvén, sokáig ez az egyetlen nyelv, amivel ki tudja fejezni az érzelmeit. Ez egy családi örökség számára.  De amikor az egyik akaratlanul is napvilágot lát, sorsfordító események láncolatát hozza Alice életébe.

A fejezetek ezekhez a virágokhoz köthetők. Mindegyik egy csodálatos virággal kezdődik, melynek a szótár szerint megismerhetjük a jelentését, előfordulási helyét. A virág jelentése összefüggésben áll a fejezet tartalmával. Egyszerűen zseniális ez a húzás az írónőtől. Még csodálatosabbá és varázslatosabbá tette az olvasó számára a virágok nyelvét.

A könyvekben található rajzok is nagyon szépek. Nagyon sokat adnak a regény hangulatához.

Összességében egyszerűen imádtam ezt a könyvet. Elgondolkodtató és nagyszerű olvasmány a sorsról és arról, hogy ezek mennyire örökölhetők, milyen módon ívelnek generációkon át. Egy igazán megható és katartikus történet, melyet a virágok kellően hangulatossá és varázslatossá tesznek. Alice Hart története egyenesen a szívem közepéig hatolt. Ez a könyv hatalmas kedvenccé vált, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Read More

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

Sziasztok!

A nyár az egyik kedvenc évszakom. Egyrészről akkor van a szülinapom (na jó…ez az egyik leggyengébb érv, de ha egyszer tényleg így van….), másrészről pedig imádom a meleget, a napsütést. Hajlamos vagyok arra, hogy minden gondolkodás nélkül, rendkívül impulzív módon vásároljak, így simán megesik, hogy csak úgy minden előzetes megfontolás nélkül veszek magamnak egy könyvet…vagy kettőt….vagy hármat….ne is folytassuk a sort.

Mostanában döbbentem rá, hogy én nem is olvasok csajos könyveket, ezért elkezdtem nyitni egy kicsit a műfaj irányába. Semmi bajom nincs a kis kedves habkönnyű romantikus történetekkel…az ilyen típusú filmeket például nagyon szeretem. Teljes mértékben kapcsolják az agyamat és melengetik a szívemet. A könyvek esetében viszont valami miatt szigorúbb vagyok.

A Barcelona, Barcelona című könyv azonnal megfogott. Idén pont Barcelonába készültem nyaralni, így naná, hogy kötelező olvasmányként tekintettem a kötetre. Sokan írták, hogy olyan érzés a könyvet olvasni, mintha az ember a városban járna. Arra gondoltam, hogy ez igazán nagyszerű…akkor ezt fogom olvasni az odavezető úton. De hogy miről is szól a könyv? Lássuk!

Caroline Wood asszisztensként dolgozik egy londoni női magazinnál. Imádja a gasztronómiát, van egy blogja is. Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja. Mivel többre vágyik egy asszisztensi pozíciónál ezért úgy dönt, hogy tenni kell valamit az álmai megvalósításáért. Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét felpörgeti, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát, teljesen totálisan egyedül. Barátai és családja ugyan féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét. Úgy dönt, hogy egy társkereső oldalon minden napra választ magának egy spanyol randipartnert. Minden nap mással és máshol vacsorázik majd, így két legyet üthet egy csapásra. Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

Ez a történet teljes mértékben egy nyári, könnyed, csajos, strandolós, tengerparton napozós olvasmány. Igazán kellemes kikapcsolódást jelentett. Abszolút megugrotta az elvárásaimat. A könyv stílusa rendkívül gördülékeny, ez a kötet csak úgy olvastatja magát. A történet nagyon bájos és rendkívül pozitív. Megmutatja, hogy igenis van értelme hinni az álmainkban, mert a boldogság a legváratlanabb helyeken és legváratlanabb időben talál ránk.

Caroline egy teljesen átlagos londoni lány. Könnyen lehet azonosulni vele, abszolút hétköznapi problémákkal küzd. Egy rossz párkapcsolat vagy éppen a munkahelyi előrejutás problémája már mindenki életében okozott fejtörést.

A lány amúgy engem nagyon idegesített az elején, de ahogy haladtunk előre a történetben úgy kezdtem megkedvelni Caroline karakterét.

A szerző közvetett módon mutatja be a várost. A könyv nem tartalmaz komoly leírásokat a városról. A főszereplő szemén keresztül azonban olyan élmények és érzések jutnak el az olvasóhoz, hogy az ember legszívesebben azonnal útnak indulva.  Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen mikor olvastam tudtam, hogy pár óra múlva már ugyanazokat a helyszíneket fogom végigjárni, mint Caroline. (Persze a pasikat és az éttermeket kihagytam a buliból, Miklós mosolya nem lett volna feltétlenül őszinte. J)

Mivel Caroline szenvedélyesen kötődik a gasztronómiához, így a helyi ételek egy részét is megismerhetjük a könyv által. Az olvasás közben konkrétan jegyzeteltem, hogy miket akarok majd én is megkóstolni. J

A regény fő célja a szórakoztatás. Nagyon könnyed olvasmány, de nem szabad elmenni a  mondanivaló mellett sem. A legszembetűnőbb problémakör a párkeresés nehézségei.

Nagyon fontos, hogy csak olyan embernek adjunk helyet az életünkben, aki megérdemli. Soha nem szabad hagyni, valaki játsszon velünk és az érzéseinkkel. Legyen önbecsülésünk, és higgyük el, hogy megérdemeljük a törődést és a szeretet. Nem szabad ragaszkodni egy rossz kapcsolathoz. Mindenki megérdemli a boldogságot! Az ember huszonévesen még nagyon könnyen alakít ki kapcsolatokat. Az egyetemen hasonló emberek között vagyunk, rengeteg új embert ismerünk meg. Nem véletlen, hogy nagyon sokan ott találják meg a párjukat. Erről amúgy szociológusként egy csomót tudnék még nektek írni, de most megkímélek mindenkit az eszmefuttatástól. Csak annyit mondok, hogy minél idősebb az ember, annál szűkebb az a kör, ahol új embereket ismerhetünk meg. Egyre csökken annak a lehetősége, hogy az ember párt találjon magának, így egy idő után, ha csak nem hiszünk abban, hogy a szőkehercegfehérlovon ránk néz a metrón, majd ezt követően a Pesten Hallottamban születik egy „keresem azt a lányt” típusú bejegyzés, akkor muszáj alternatív megoldásokban is gondolkodni. Nem véletlenül népszerűek a különböző társkereső platformok. Ezek az oldalak számos veszélyt rejtenek magukban. Amúgy nagyon sok olyan ismerősöm/barátom van, aki ilyen oldalon találta meg azt az embert, aki mellett igazán boldognak érezheti magát, de látom, hogy sok embernek van rengeteg negatív tapasztalata. Rengeteg buktató lehet az online ismertségek világában. A könyvben Caroline is jól megszívatta magát, sikerült a lehető legrosszabbul választania a társkeresőn: minden férfi, akivel Barcelonában találkozott, teljesen rácáfolt az első benyomására. Mindegyik férfi más tulajdonsággal lett felruházva, így az internetes társkeresős több buktatójára is felhívja a figyelmet az írónő.

A könyv vége kiszámítható, de nekem nagyon tetszett. Igazából vártam ezt a végkifejletet. Összességében nekem nagyon tetszett ez a történet. Könnyed, humoros, nagyszerű olvasmány, mely tényleg Barcelonába repíti az olvasóját. Ha egy laza olvasmányt kerestek a nyaralásra, vagy a szabadságotok idejére, akkor bátran ajánlom ezt a történetet mindenkinek.

Read More

Beth O'Leary: Az ​ágybérlő

Sziasztok!

Olyan sokszor mondtam már nektek, hogy a thrillerek és a különféle rázósabb könyvek olvasása mindig egy hatalmas kilépés a komfortzónámból…de azt nem hiszem, hogy említettem, hogy az igazi tipikus csajos, romantikus könyvek is ugyanebbe a kategóriába tartoznak nálam. Nagyon ritkán olvasok könnyed történeteket, az összes kedvenc könyvem szomorú és drámai.

Rendkívül ritka, hogy egy romantikus könyvbe elsőre beleszeretek a fülszöveg alapján. Az ágybérlő pontosan ilyen volt. Azonnal tudtam, hogy tökéletes nyári olvasmány lesz és nagyszerű választás a spanyol tengerpartra.

A könyv alaptörténete, hogy Tiffy és Leon egy lakásban laknak, ugyanabban az ágyban alszanak, de még sosem találkoztak egymással. Hogyan is történhet ez? Nagyon egyszerű a válasz. Tiffynek egy olcsó albérletet kell találnia, mindenképpen szeretne végre elköltözni volt barátja lakásából. Leon pedig éjszakánként dolgozik, és nagyon nagy szüksége van a pénzre. Rajtuk kívül mindenki az gondolja, hogy elment a józan eszük, de ők úgy érzik, megtalálták a tökéletes megoldást: amíg Tiffy dolgozik, a férfié az egyágyas lakás, a fennmaradó időben viszont a nőé.

El kell mondanom nektek, engem ez a sztori nagyon megfogott. A könyvhéten ez a könyv állt abszolút a kívánságlistám élén. Tudtam, hogy bár a csajos irodalom alapjáraton nem az én világom, de ezt szeretni fogom. Hihetetlenül nagy lelkesedéssel és izgalommal ugrottam neki a történetnek.

A könyv eredeti, vicces és igazán kellemes olvasmány. A karakterek szimpatikusak és abszolút szerethetőek, még akkor is, ha néha azért kicsit idegesítően viselkednek.

A két főszereplő, Tiffy és Leon nagyon jól sikerült karakterek. A lány igazi csodabogár, igazán magával ragadó a személyisége. Leon ezzel szemben kicsit csendesebb és visszafogottabb stílust képvisel. Tiffy segédszerkesztő egy könyvkiadónál, ahol leginkább kézműves témával foglalkoznak. Barátai, Rachel, Mo és Gerty igazán különböző személyiségek, de mindenben támogatják Tiffyt. Leon kicsit magának való emberke, nem veszi körül őt ennyi barát. (Amúgy el kell mondanom nektek, hogy Tiffy karakteréről nekem abszolút Lou jutott mindig eszembe a Mielőtt megismertelek című könyvből. Aki olvasta másnak is eszébe jutott már ez, vagy én bolondultam teljesen már meg ebben a kánikulában. 😃)

A két fiatal szerződést köt egy harmadik félen keresztül, ahol lefektetik az együttélés egyik legfontosabb szabályát, mégpedig azt, hogy nem találkozhatnak egymással. Kezdetben egy-egy cetlit hagynak csak egymásnak. Ne gondoljatok semmi személyesre, csupán a wc ülőke lehajtása, vagy pedig a megmaradt kaja került szóba. Ahogy telt az idő, úgy lettek ezek a kis üzenetek egyre személyesebbek és hosszabbak. Egyre több mindent és egyre fontosabb dolgokat osztottak meg egymással. Én abszolút imádtam ezeket az üzenetváltásokat. Jót mosolyogtam rajtuk.

A kötet fejezetei váltakoztak, hol Tiffy hol pedig Leon fejébe láthattunk bele. Nekem nagyon tetszenek az ilyen jellegű könyvek, szeretem, amikor mindkét főszereplőt megismerhetem közelebbről ilyen formában. Nagyon jó volt, hogy az adott fejezetek abszolút összhangban voltak az adott főszereplő személyiségével. Tiffy fejezetei kicsit hosszabbak, csapongóbbak és részletesebbek voltak. Ezzel szemben Leoné sokkal tömörebb és rövidebb volt.  A két írásmód remekül kiegészítette egymást, nagyon élvezhetővé tette a könyv olvasását.

Egyáltalán nem szeretnék nektek semmit elspoilerezni, de ez a könyv sokkal többet adott nekem, mint egy könnyed csajos olvasmány. Rengeteg olyan rész volt benne, ami mély és elgondolkodtató volt. Az érzelmi bántalmazás, a különböző manipulációs technikák, a zaklatás, az igazságszolgáltatás hibái mind-mind olyan témák, melyeket nem fél elővenni az írónő. Véleményem szerint ezek segítségével lesz ez a történet sokkal őszintébb és emberibb, mint egy átlagos csajos könyv.

Igazság szerint nem vártam semmit ettől a könyvtől, csak valami kis vidám és könnyed olvasmányt szerettem volna magammal vinni a nyaralásra. Nagyon örülök annak, hogy nemcsak megugrotta az elvárásaimat, hanem magasan túl is szárnyalta azt. Könnyen és gyorsan olvasható könyv. Egyrészről rendkívül szórakoztató, másrészről pedig kellően komoly témákat feszeget az írónő. Nagyszerű olvasmány, amit bátran ajánlok mindenki figyelmébe.

Read More

Bubblebook - Megabubble - Marvel

Sziasztok!

Ma megkaptam a Bubblebook Marvel Univerzum által inspirált csodadobozát.  Arra gondoltam, hogy a bontás után azonnal meg is írom nektek a véleményemet a csomagról.

Azt már megszokhattuk, hogy a Bubblebook igazi minőségi munkát végez, szívvel és lélekkel készítik csomagjaikat. Az utóbbi év egyetlen és abszolút vezető magyar könyves dobozává léptek elő, és szerencsére nem törtek meg a nyomás hatására, hanem egyre jobb és jobb dobozokkal rukkolnak elő. A Marveles doboz egy úgynevezett megabubble doboz volt, aminek legfontosabb ismérve, hogy nincsen benne könyv, viszont rengeteg, az Univerzumhoz köthető tárgy található meg benne. 

Ez eddig a negyedik ilyen jellegű doboz és azt kell mondjam, hogy abszolút hozta az eddigi dobozok szintjét.

A mi csomagunk tartalma:

- Funko figura - Pókember

- Deadpool hőre változó bögre

- Pókember matricacsomag

- Funko kulcstartó – Pókember

- Marvel szuperhősök könyvjelzőcsomag

- Galaxis őrzői plüss figura

- Végtelen ékkő szappan

- Marvel szuperhősök retro egérpad

Elöljáróban el kell mondjam, hogy a doboz nem az én tulajdonom, hanem Miklósé, hiszen nálunk ő a nagy Marvel fan….viszont még én is teljesen oda meg vissza vagyok a csomag tartalmáért. Szerintem lelkesebben bontogattam, mint ő. Ezek után azt hiszem, hogy a jó Isten sem ment meg attól, hogy az összes Marvel filmet megnézesse velem.

Na de térjünk vissza a dobozhoz.

A spoiler kártya mint mindig, most is gyönyörű. Egyszerűen imádom. Hihetetlen minőségi munkát végez minden egyes alkalommal a csapat. Mindig azt hiszem, hogy ennél szebbet már nem tudnak csinálni…aztán rájövök, hogy de….nagyon de.

A Pókemberes Funko figuránál konkrétan felsikítottam. Pókember az egyik kedvenc szuperhősöm, hihetetlenül boldog vagyok, hogy ő került a mi dobozunkba. Miklós jobban örült volt Marvel Kapitánynak, de hát ez van…. Annyira jól néz ki ez a kis figura, hogy csak na. Nagyon örülök neki.

Deadpool a másik kedvenc Marvel karakterem. Na ez volt az a pont, amikor elgondolkodtam azon, hogy vajon kinek is gyártották ezt a dobozt… 😃 A bögre zseniális, nagyszerű ötlet. Imádom!

A Pókemberes matricacsomagnál már konkrétan az ölembe kaptam a dobozt és közöltem Miklóssal, hogy így járt….ez a doboz bizony az enyém. A matricák jól néznek ki, nagyon tetszenek. Jó ötlet volt ezt is beletenni a csomagba.

Az, hogy a Funko kulcstartó is Pókemberes…konkrétan a hab a tortán. Borzasztóan vicces, hogy ilyen csomagot kaptam. Én nagyon örülök neki, Miklós mosolya kevésbé őszinte. A kulcstartó egyik ismérve, hogy a meséhez köthető. Még nem néztem meg, de mindenképpen meg akarom lesni. Csak jót hallottam eddig róla, szóval egy szabad hétvégén tuti bejön a csőbe.

A könyvjelzőcsomag nagyon szép…. Thor, Vasember és Amerika Kapitány látható rajta.

Be kell vallanom, van egy kisebb mértékű könyvjelző kattanásom, szóval nálam ez az elem is abszolút telitalálat.

A galaxis őrzői plüss figura nagyon cuki. Azt a filmet is nagyon szeretem, szóval nagyon örültem ennek az elemnek is a dobozból.

A szappan hihetetlenül ötletes és nagyszerű munka. Miklósnak az egyik kedvenc eleme a dobozból. Mondjuk igazából eddig nincs szegénynek magasan a léc, kb csak nekem való dolgok voltak benne.

Az egérpad Miklós másik nagy kedvence a csomagból és konkrétan az egyetlen elem, amit megkap. Még jó, hogy ő vette meg magának a dobozt. 😁

Az eskü is zseniális, imádom a csapat kreativitását. Nagyon szép és igényesen kivitelezett munkat.

Összességében szerintem ez egy igazán remek, tartalmas, igényes, ötletes és változatos doboz volt. Abszolút nem volt hiányérzetünk, nagyon jól összeállította a csapat.  Bár Miklós vette magának, de 90%-ban sajnos le kell mondania az elemekről, lecsaptam nagyjából mindenre. Ilyen ez a házasélet… Legközelebb lehet, hogy kétszer is meggondolja, hogy mit vesz magának. 😂

Szeretném megköszönni a Bubblebook csapatának, hogy ismét ilyen nagyszerű csomagot alkottak és további sok sikert kívánok nekik. Minket megvettek kilóra...biztos rendszeres vásárlók maradunk továbbra is.

Read More

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant, köszöni jól van

Nagyon régóta állt a polcomon ez a kötet, de valahogy mindig más került a kezembe. Folyamatosan halogattam a könyv elolvasását, egyszerűen nem akaródzott a kezembe venni. Nem azért, mert rossz volt az előérzetem, csak mindig találtam valami más könyvet.

Mikor azon gondolkodtam, hogy mi legyen az a 4 könyv, amit magammal viszek a nyaralásra azonban a kezembe kaptam. Igazi nyárias borító, izgalmas fülszöveg...más nem is kell egy könyvmoly lelkének. Mikor nekiláttam olvasni, konkrétan leesett az állam. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy ez könnyed történet. Számítottam a fülszöveg alapján a drámai szálra, de azt hittem, hogy valahogy lazább és kíméletesebb lesz ez a könyv az ember lelkéhez. Hatalmasat tévedtem.

Az Eleanor Oliphant köszöni jól van egy igazi drámai történet. De mielőtt belekezdünk az értékelésbe beszéljünk egy kicsit a gyermekkori traumákról.

A gyermekkori traumák egész biztosan nyomot hagynak bennünk. Vannak, akik könnyebben lerázzák a fájdalom súlyát, de sokan olyan mély sebeket szereznek, aminek a begyógyulására egy egész élet is kevés. A boldog gyermekkor sajnos nem mindenkinek adatik meg. Sokaknak azonnal görcsbe rándul a gyomra, ha visszaemlékeznek a múltbéli eseményekre.  Sajnos a gyermekként elszenvedett fájdalmak és megaláztatások beleégnek az ember a tudatalattijába, és akár életünk végéig testi-lelki problémákat okozhat a dolog. A szenvedélybetegségek és a különböző mentális betegségek kialakulása sem ritka ilyen esetekben. Eleanor is hasonló cipőben jár, lássuk miről is szól a történet.

Eleanor Oliphant egy rendkívül furcsa és igazán különc lány. Az élete abszolút kiszámítható és nagyjából semmi sem történik vele. A munkahelyén kevesek kedvelik, nincsenek barátai. Egyetlen emberi kapcsolatot tud felmutatni, minden héten egyszer beszél telefonon az édesanyjával. Eleanor azonban azt gondolja, hogy nincs semmi vész, köszöni, jól van. Semmi nem hiányzik az életéből, minden úgy jó és tökéletes, ahogy van. Egy nap azonban meglátja a tökéletes férfit, aki talán az édesanyjának is tetszene. Onnantól kezdve mindent megtesz azért, hogy kapcsolatba kerülhessen kiszemeltjével. Az életét a feje tetejére állítja és hirtelen a nagy ürességből egy új élet kezdi szárnyait bontogatni. Ebben viszont folyton megzavarja bosszantó új kollégája, Raymond, akit a kiszámíthatatlan események újra és újra az útjába sodornak. Az események egyszercsak felgyorsulnak Eleanor körül, aki harmincévesen kész végre szembenézni az addig mélyen magába temetett gyermekkorával… Vajon sikerül neki?

Ez a könyv hatalmas meglepetés volt számomra. Tudtam, hogy nem lesz egy habkönnyű olvasmány, de a történet mélysége még így is meglepett. Eleanor életében semmi sem irigylésre méltó. Egyedül van, nincsenek barátai, a munkatársai összesúgnak a háta mögött. Egyetlen támasza a minden héten megvásárolt vodka, mert így van valami, ami lecsendesíti a lelkéből feltörni készülő hangokat és képeket. Ez a történet egyáltalán nem kedves és bájos. Nagyon nehéz és fájdalmas olvasmány.

A könyv főszereplői nagyszerűek, igazán jól sikerült karakterek.

Eleanor egy olyan fiatal nő, aki komoly és mély sebeket hordoz. A karaktere rendkívül összetett, szerintem egy zseniális karakter. Persze...látom én, hogy a körülötte lévő emberek nem véletlenül tartózkodnak attól, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek vele. A szociális kompetenciái nagyjából a béka segge alatt vannak. Sokszor felsőbbrendűnek tartja magát, elítéli az embereket és nagyon ritkán kedves másokkal. Azonban látnunk kell egy igazán fontos dolgot. Eleanor beteg. Az eltemetett titkok elemésztik és a folyamatosan kitörő emlékképeket csak az alkohollal tudja elnémítani. Ez a nő nem gonosz, csak nagyon beteg. Olyan sebeket rejt, amelyek bármely egészséges gyermek lelkét összetörnék. Soha nem kért, így soha nem is kapott szakmai segítséget, így teljesen szétcsúszott. Rendkívül szomorú, egy másodpercig sem tudtam utálni őt. Végtelenül sajnáltam és mindennél jobban drukkoltam a gyógyulásának.

Raymond egy igazi klassz és csupaszív srác. Imádtam a karakterét. Az ő segítségével Eleanor megtanulhatta, hogy mit is jelent az igazi család, az elfogadás, az önzetlen szeretet és a segítségnyújtás. Jobban kellett ez a fiú Eleanor üres életébe, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Megmentette a lányt mindenféle szempontból. Ha ő nincs, akkor Eleanor talán soha nem lép a gyógyulás útjára.

A cselekmény nagyszerű, hihetetlenül jól felépített a könyv. Bár az elejétől tudni lehetett a fülszöveg miatt, hogy Eleanor egy komoly gyermekkori traumával küzd, ez semmit nem vont le az olvasás élvezetéből. Nyilván ütősebb lett volna a történet, hogy ha ez is szépen lassan fokozatosan derül ki, de így is zseniális volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak benne vicces részek. Hogyne lettek volna! De összességében el kell mondanom nektek, hogy sokszor inkább egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban. Ahogy szépen lassan körvonalazódott Eleanor múltja, úgy kezdett el fájni az én szívem is. Amikor rácsodálkozott az élet apró dolgaira, az elfogadásra, a családi támogatásra...minden egyes alkalommal hálát adtam azért, hogy nekem tökéletes, támogató családom van. Hogy vannak barátaim, akik segítenek, ha baj van. Hogy van egy férjem, aki mindig mellettem áll. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet olyan életet élni, mint amilyet ez a lány élt 30 éven keresztül. Végtelenül szerencsésnek érzem magam. Azt hiszem, hogy köszönöm, tényleg jól vagyok.

Eleanor előtt még nagyon hosszú út áll. Sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy olyan életet élhessen, amelyet igazán megérdemel. Nagyon sok minden nincs kimondva a könyv végén, így az írónő az olvasó fantáziájára bízza, hogy Eleanor vajon meggyógyul-e és mi lesz a további sorsa. Én szeretném hinni, hogy a hosszú évek és sok terápia meghozza a gyümölcsét. Boldog lesz és olyan életet biztosít majd a gyermekének, amilyenről mindig is álmodott.

Összességében el kell mondanom nektek, hogy ez a könyv sokkal többet adott, mint amit vártam. Kicsit könnyedebb hangvételre számítottam, de borzasztóan örülök annak, hogy végül mást kaptam. Igazi egyedi történet, ahol Eleanor nem lesz elsőre szimpatikus, de a végére biztosan belopja magát a szívedbe. Teljesen a könyv hatása alá kerültem, kimondhatatlanul szerettem. A kötet hatalmas kedvenc lett, nem véletlenül választottam a hónap könyvének. Mindenképpen ajánlom nektek!

Read More

Ezeket olvastam júliusban

Sziasztok!

Lezárult a július, így most leírom nektek, hogy mit is olvastam ebben a hónapban és röviden értékeltem is nektek a könyveket.

Ebben a hónapban is 7 könyvet sikerült elolvasni.  Már az előző összegző bejegyzésemben is leírtam nektek, de annyira boldog vagyok, hogy mostanában ilyen sokat tudok olvasni. Abszolút igaz az a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szán. Mostanában tudatosan figyelek arra, hogy minél többet és szélesebb körben olvassak. Hihetetlenül jó érzés ez nekem.  Lassan amúgy szükségem lenne egy szponzorra, aki finanszírozza az olvasásaimat. 😂 

A júliusi könyvélményeim abszolút pozitívak. Mindegyik könyv nagyon tetszett. 

Igazából nehezen tudnék sorrendet állítani, mert mindegyiket egyformán szerettem, mindegyik remek olvasmány volt. Két könyv azonban magasan kiemelkedett a többi közül. Az egyik A szolgálólány meséje. Sokan ismeritek a könyvet és talán még ennél is többen a sorozatot. Zseniális, sokkoló, igazi remekmű. Mivel azonban ez egy ismertebb történet, így arra a nehéz döntésre jutottam, hogy egy másik könyvet választok a hónap könyvének. Ez pedig nem más, mint.....

A hónap könyve számomra: Gail Honeyman: Eleanor Oliphant, köszöni jól van

Mindezek után pedig lássuk akkor röviden, hogy miket is olvastam júliusban:

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje 

El kell mondanom, hogy ez a könyv a lelkem mélyéig hatolt. Megdöbbentett, sokkolt és teljesen szétestem tőle. Fontos könyv, amit mindenkinek olvasnia kell! Azoknak a nőknek, akik számára fontos az egyenjogúság és azoknak a férfiaknak, akik tisztelik a nőket. Azoknak, akik azt gondolják, hogy a nőnek a tűzhely mellett van a helye, de azoknak is, akik csak úgy élnek bele a nagyvilágba és nem foglalkoznak senkivel és semmivel magukon kívül. Azoknak, akik szerint a nő életének egyetlen értelme, ha gyermek(ek)nek ad életet, és azoknak is, akik elhatározták, hogy soha nem akarnak gyermeket szülni.

Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona

Tejóég! Egyszerűen imádtam ezt a könyvet is. A cselekmény, a karakterek…minden. Egyszerűen oda meg vissza voltam az egészért. A folytatás is elvarázsolt, imádom Celaena karakterét...ez azért meglepő, mert ugye nem szoktam szeretni a női karaktereket, de most ez sem jelentett problémát. Váratlanul hatott rám ez az egész, egyszerűen rákattantam. Imádom! Alig várom, hogy folytassam a sorozatot. 

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

Bevallom nektek ezt a könyvet csak azért vettem meg és csak azért olvastam el, mert Barcelonában játszódik a történet. Ez azért fontos, mert idén ott nyaraltam. Egy álmom vált valóra ezzel az úttal. 💓😊 A kötet igazi ráhangolódós olvasmány volt, az odavezető úton olvastam. 

Rájöttem, hogy a csajos könyvek is kilépést jelentenek a komfortzónámból. 

Ez a történet egy igazi nyári, könnyed, csajos, strandolós olvasmány. Igazán kellemes kikapcsolódást jelentett. A karakterek és a sztori kicsit egyszerű, de nem is igazán vártam tőle világrengető gondolatokat. Nagyon tetszett, hogy a könyvben sok tipikus spanyol étel került megemlítésre, így tudtam, hogy mit is akarok kipróbálni. 😊 Ha szeretitek az ilyen jellegű köteteket, mindenképpen olvassátok el. 

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant, köszöni jól van

Ez a könyv hatalmas meglepetés volt számomra. Tudtam, hogy nem lesz egy habkönnyű olvasmány, de a történet mélysége még így is meglepett. Teljesen a hatása alá kerültem. Kimondhatatlanul szerettem a könyvet. A kötet hatalmas kedvenc lett, nem véletlenül választottam a hónap könyvének. Mindenképpen ajánlom nektek!

Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal

Mindig rájövök arra, hogy nem kellene nekem értékeléseket olvasni. Helén ajánlotta nekem ezt történetet és most sem csalódtam az ajánlásában. Nagyon tetszett! Izgalmas, letehetetlen olvasmány. az alapötlet izgalmas és érdekes, remek disztópikus világot hozott létre az írónő. A karakterek abszolút szerethetőek, a cselekmény pörgős. Egy másodpercig sem  unatkoztam az olvasás közben, alig várom, hogy sorra kerüljön a folytatás. Ha még nem ismeritek a sorozatot, vagy még nem olvastátok el a könyvet mindenképpen szerezzétek be, nem fogtok csalódni!

Beth O'Leary: Az ágybérlő

Nagyon ritka, hogy egy romantikus könyvbe elsőre beleszeretek a fülszöveg alapján. Az ágybérlő pontosan ilyen volt. Azonnal tudtam, hogy tökéletes nyári olvasmány lesz és nagyszerű választás a spanyol tengerpartra. 

Igazság szerint nem vártam semmit ettől a könyvtől, csak valami kis vidám és könnyed olvasmányt szerettem volna magammal vinni a nyaralásra. Nagyon örülök annak, hogy nemcsak megugrotta az elvárásaimat, hanem magasan túl is szárnyalta azt. Könnyen és gyorsan olvasható könyv. Egyrészről rendkívül szórakoztató, másrészről pedig kellően komoly témákat is feszeget az írónő. Nagyszerű olvasmány, amit bátran ajánlok mindenki figyelmébe. 

John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság

A Nagyon logikátlan barátság egy nagyon kedves és bájos történet a barátság erejéről és arról, hogy milyen fontosak lehetnek az emberi kapcsolatok az életben. Nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyben egy mentális betegség kerül az előtérbe. A könyv különösen érdekes, ám néha nyomasztó betekintést nyújtott egy agorafóbiás fiú életébe. A karakterek helyesek voltak, a történet pedig hála az égnek egyáltalán nem volt annyira klisés. Nekem nagyon tetszett, bátran ajánlom mindenkinek!

Nos..ezek voltak az én július havi olvasmányaim, remélem nektek is remek történetekkel teli volt az előző hónapotok. További jó pihenést és nyarat kívánok nektek! Ha van kedvetek meséljetek kommentben a júliusi könyvélményeitekről!

Read More

Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr. Darcyval

A Büszkeség és balítélet a szívem kuglófjának ha nem is egyetlen, de mindenképpen fontos mazsolája. Egyszerűen imádom, én is, mint sokan mások fülig és menthetetlenül szerelmes lettem Mr. Darcyba.  

Egyszer az egyik hétvégén nem tudtam már mit kezdeni magammal és kapcsolgattam a tv-t, akkor találtam rá az Austenland című könyv film változatára. Tudjátok, vannak azok a típusú filmek, amiket a lányok nem azért néznek, mert komoly filmesztétikai és filmművészeti értékeket várnak az alkotástól, hanem egyszerűen csak simogatja az ember lelkét a történet. Na az Austenland pont ilyen film volt. Nem kellett gondolkodni alatta, nem váltotta meg a világot, de kikapcsolta az agyamat. Mikor vége lett a filmnek és megláttam, hogy ez egy könyv adaptáció tulajdonképpen, azonnal repült a történet a moly-os kívánságlistámra. Általában a komolyabb témájú könyveket részesítem előnyben, de jól esik néha egy kis limonádét olvasni.

De miről is szól a könyv?! Lássuk….

A fülszöveg alapján Jane fiatal New York-i nő, aki titokban rajong Mr. Darcyért és a Büszkeség és balítélet megszállottja. Nem tud hosszantartó és mély kapcsolatokat kialakítani. Amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.

A történet kedves és igazán elbűvölő.  Ez az egész Austen korabeli légkör, a bálok, a ruhák, a hangulat, amelyet az egész park és kastély áraszt biztos vagyok benne, hogy csodálatos, bármikor szívesen ellátogatnék erre a helyre. A színészek viszont nagyon idegesítenének. Nem kell, hogy valaki csak azért tegye nekem a szépet, mert fizetnek neki. Ráadásul egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy ki őszinte és ki játssza a gondosan megírt szerepét.

A szereplők többsége sablonos, néhányan talán kicsit túl egysíkúak. Jane kezdetben nem volt annyira szimpatikus, kicsit idegesített is, de aztán a könyv vége felé abszolút kibékültem a karakterével Mr. Nobley figurája, aki tulajdonképpen a történt Mr. Darcy-ja volt egyszerűen a szívem közepéig hatolt. Tudom, tudom… nincs is annál mainstreamebb dolog, mind beleesni egy ilyen karakterbe, de egyszerűen oda meg vissza vagyok az ilyen típusú szereplőkért.

A konfliktus és a szerelmi szál abszolút kiszámítható, de nem is azért olvassuk ezt a könyvet, mert meg akarunk lepődni a végén. Igazi csajos könyv, ami kellemes kikapcsolódást nyújt a szürke és dolgos hétköznapok után.

Összességében tetszett a könyv. Abszolút kikapcsolt, egyáltalán nem volt nehézkes a stílusa. Olvastatta magát a történet, hamar a végére lehet érni a könyvnek. Kedves, bájos…igazi limonádé történet. Komoly irodalmi élményt nem nyújtott, és nem is életem legmaradandóbb olvasmánya, de tényleg ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is Büszkeség és balítélet és Mr. Darcy fan. Igazi strandolós és pihenős könyv, ha utaztok mindenképpen dobjátok be a táskátokba.  

Read More

Séverine Vidal -Manu Causse: Bicebóca ​szívek

A fogyatékosság egy olyan hosszan tartó fizikai, értelmi, pszichoszociális vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. Ahogyan a fogyatékosság, úgy a fogyatékosok történelmi megítélése is koronként és földrajzilag változott. Volt időszak, amikor az utca embere nem is igazán találkozhatott látássérült, vagy mozgássérült emberekkel, „elrejtették” őket különböző intézetekben.

Manapság ez már teljesen máshogy van. A gyógypedagógia folyamatos fejlődésének köszönhetően egyre több és jobb segítő technikák látnak napvilágot, amelyek komoly támogatást jelentenek a fogyatékkal élők számára. Mivel egyre több és több fogyatékos személlyel találkozhatnak a gyerekek akár az utcán, akár a tömegközlekedésen, ezért fontos megtanítani nekik, hogy nem kell félni ezektől az emberektől. A szemléletformálás rendkívül fontos. A mai világban nem kell nagy dolog ahhoz, hogy valakit kipécézzenek egy osztályban. Nem kell sem fogszabályzó, sem pedig szeplő ahhoz, hogy valakit megalázzanak osztálytársai. Elég, ha kicsit gyengébb…azonnal rászállnak a többiek. Pontosan ezért ilyen fontos ez a könyv. A szociális érzékenyítés egyik sikeres eszköze lehet ez az olvasmány.

Barmok nyilván mindig voltak és vannak is. Van egy látássérült barátom, cifrábbnál cifrább dolgokat mesélt már nekem. A vicces és jópofa történetek mellett sajnos akadnak borzalmasak és teljes mértékben megalázó sztorik is. Amikor azt mesélte, hogy egyszer azt mondták neki, hogy nem értik ilyen embereket miért engednek ki az utcára…kicsit azért elvesztettem a hitemet az emberiségben.

No de elég is a bevezetőből, lássuk miről is szól a könyv. A történet szerint Vlad új srác a suliban. Remek a stílusa, megnyerő a külseje, elbűvölő a mosolya. Amíg ül, azt hinné mindenki, hogy a fiatal csajszik álma. De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát. Az iskolában elindult egy új program, amelynek segítségével integrálni szeretnék a fogyatékos gyerekeket. Egy egész kis csapat gyűlik össze. Megismerünk egy Down-szindrómás srácot, és egy kerekesszékes lányt is. A könyv egy szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még elérheti a csillagokat.

A könyv nagyon rövid, könnyed hangvételű és igazán olvasmányos. Bármikor egy 13-14 éves kezébe adnám, annak érdekében, hogy empatikusabb és figyelmesebb legyen a jövőben. Az egész könyv egyik legerősebb idézete a következő:

„– Várj csak, tulajdonképpen mit mondtál Flachard-nak?

Lehajolok, hogy felvegyem a táskámat meg a többi holmimat. Kicsit megbillenek, de sikerül nagyjából függőleges helyzetben maradnom. Rátámaszkodom Monique-ra. Monique a botom.

– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.”

Ez az a dolog, amit mindenkinek meg kellene tanulnia. Nem szabad a fogyatékossággal élőket sem sajnálni, sem pedig azért szeretni, mert szegény elesett kis báránykák, akiknek szüksége van a társadalmi megbecsültségére. Annyiféle ember van a földön, a nagy számok törvénye alapján simán találkozhatunk goromba mozgássérülttel, vagy bunkó látássérülttel is. Pontosan ugyanolyan emberek, mint mi. Ugyanúgy van jó és rossz napjuk, sokszor idegesítőek. Nem kell csak azért igazat adni valakinek, mert nem lát….simán elküldhetjük melegebb éghajlatra, ha megérdemlik. Nincs szükségük különleges bánásmódra. Ennek a megértésében segít a könyv. Megtanítja a fiatalokat arra, hogy a fogyatékosság nem jelenti azt, hogy a másik egy furcsa űrlény egy távoli bolygóról. Pontosan ugyanolyan, mint ő, csak éppen nem megy egyenesen, nem hall, nem lát, kerekesszékben van. Ugyanakkor azt is megmutatja, hogy az értelmi fogyatékosság sem félelmetes, vagy ijesztő, mindenkivel meg lehet találni a közös hangot, ha valaki veszi a fáradtságot és megkeresi azt. A könyv bemutatja, hogy a barátságoknak egyszerűen a fogyatékosság nem lehet akadálya, zseniális is nagyszerű üzenet.

A karakterek kedvesek és szimpatikusak voltak. Nekem kissé utópisztikus volt a történet, de nagyon jól esett a kis lelkemnek ilyesmit olvasni. Ha elég sokan megismerik ezt a könyvet, talán tényleg így történik majd minden a való életben is.

Amúgy nagyon érdekes volt, hogy a sok személyiség miatt rengeteg szemszögből szemlélhetjük a fogyatékkal élőket. Megismerjük az igazgató(helyettes)t, akinek minden csak nyűg és tulajdonképpen semmi kedve ehhez az egész dologhoz, nem akar asszisztálni semmihez, csak a sorozatai érdeklik. A „dehátazé” emberek, akiknek semmi baja nincs a fogyatékosokkal, dehátazé….Ott a nagypapa, aki úgy tesz, mintha Vlad nem is lenne fogyatékos, vagy megemlíthetjük az anyukáját is, aki számára az ő fia a leghelyesebb az egész földön. A könyv főbb szereplői is nagyon különböznek egymástól. Van olyan szereplő, aki mindig lelkes és optimizmusa mindenkit megfog, és van olyan, aki kicsit pesszimistább.

Összességében egy igazán kedves és barátságos könyv a Bicebóca szívek és bátran ajánlom mindenkinek. A karakterek szimpatikusak és igazán szerethetők. A történet könnyed, szívmelengető olvasmány. Én mindenképpen elteszem ezt a könyvet és majd a jövőben a gyermekeim kezébe adom.

Read More

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

A szolgálólány meséje egy rendkívül felkavaró, nyomasztó és torokszorító regény.

Mielőtt leírnám a véleményemet a könyvről, szeretném elmondani nektek, hogy miért is volt rám borzasztóan nagy hatással ez a történet. Ha most el kellene mondanom nektek, hogy milyen eszmékkel és ideológiákkal tudok azonosulni, a feminizmus tuti benne lenne a listában. Mielőtt azonban bárki is nekem támadna, szeretnék egy nagyon fontos dolgot leszögezni. Nem vagyok egy habzó szájú aktivista és soha semmilyen módon nem áll szándékomban befolyásolni mások véleményét a témáról. Ha valaki kijelenti, hogy ő bizony feminista, biztos furcsán néznek rá az emberek és azonnal különböző szélsőséges gondolatokkal azonosítják az illetőt. A feminizmus sokszor olyan, mint egy szitokszó. Félelmet és zavarodottságot kelt másokban. Őszintén szólva én rosszul vagyok a különböző szélsőségektől és utálom, amikor azt mondják, hogy aki feminista az biztos nem akar többé nő lenni, nem akar gyereket, vagy amikor azt mondják, hogy a nők kiherélik a férfiakat. Ez egy buta általánosítás.

A feminizmus tulajdonképpen olyan politikai ideológia és emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság politikai, gazdasági, személyes és társadalmi szintű megvalósítása. A feminizmus igazán sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. Vannak olyan mozgalmak, melyek kifejezetten a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a fizikai biztonságra helyezik a hangsúlyt, legyen szó akár a családon belüli, akár a munkahelyi erőszakról, vagy épp a prostitúcióról.  A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat, amelyek egy férfit megilletnek. Tehát például egy munkahelyen az állásinterjún nem kérdezik meg, hogy akarok-e gyereket a közeljövőben, és ha igent mondok ez nem jelent hátrányt a felvételnél. Vagy nem keres egy nő kevesebbet egy multinál csak azért, mert nő. Számomra a feminizmus ennyi és nem több.

Ezek után remélem senki nem gondolja azt, hogy szegény Miklós el van nyomva nálunk. Mindketten egyenlők vagyunk a kapcsolatban, közösen hozzuk meg a döntéseinket. Mindketten dolgozunk, közösen viseljük a különböző anyagi kötelezettségek súlyát, így az a fair, ha az otthonunk tisztán tartása sem csak az én feladatom, hanem mindketten kivesszük részünket a takarításban is. Mindenben egyenlők vagyunk, számomra ez az egyik legfontosabb dolog.

Most, hogy leírtam, hogy az egyenlőség nálam a kulcs és mennyire fontos nekem a férfi-női egyenjogúság kérdése, akkor neki is kezdhetünk A szolgálólány meséjének kivesézéséhez.

A ​történet egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően egyre kevesebb és kevesebb gyermek születik, a teljes termékenységi arányszám nagyjából a béka segge alatt van. A főszereplőnk azon kevesek egyike, aki a környezeti hatások ellenére is termékeny maradt, így képes kihordani és megszülni egy babát. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság meglehetősen szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert (sokszor szó szerint) regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Abban az esetben, ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben.

No, ez a könyv brutális, fájdalmas és rendkívül kétségbeejtő számomra. A regény egy újonnan kialakuló társadalmat és a lakók mindennapi életét mutatja be. Ez egy olyan világ, ahol a nőknek nincs szava, nem dolgoznak, nincs saját jövedelmük vagy vagyonuk, mindenben a férfiaktól függnek.

A szolgálólányok életének az egyetlen értelme, hogy a családjuknak, ahova kiközvetítették őket gyermeket szüljenek, majd ezt követően tovább álljanak és ugyanezt tegyék a következő családnál is. Tárgyak csupán, szavuk nem hallatszódhat, érzéseik nem lehetnek, gondolkodniuk nem szabad. Írni és olvasni tilos, ez a férfiak kiváltsága. (Nem árulok el nagy titkot nektek, engem már ez is teljesen kiakasztott. Az olvasás és az írás annyira a lételemem, annyira fontos számomra, mint másnak a levegő, hogy enélkül el sem tudnám képzelni az életemet.)

Ha valakit íráson-olvasáson kapnak levágják a fél karját, ha nem fogadnak szót csonkítanak, de bármilyen brutális büntetés megengedett addig, amíg ez nem veszélyezteti a teherbe esést. Annak érdekében, hogy Gileád életében új gyermekek szülessenek minden hónapban, amikor a szolgálólány a legtermékenyebb egy szertartás keretében a parancsnok megerőszakolja (az egész ház szeme láttára, és a feleség aktív részvételével) a nőt, hogy az teherbe essen és gyermeket adjon a családnak.  

A nagyemberek amúgy nagyon félnek attól, hogy a szolgálólányok öngyilkosak lesznek és ilyen módon próbálnak elmenekülni a rezsimből, szóval semmi olyan eszközt nem kaphatnak, ami alkalmas lenne arra, hogy véget vessenek az életüknek. Például ha húst kapnak ebédre, akkor már előre felszeletelik nekik az ételt, nehogy késhez jussanak.

Fontos beszélni a feleségekről is. A parancsnokok feleségei csupán dekoratív kellékek a férfiak mellett. Egyetlen vágyuk, hogy gyermekük legyen, ezért kénytelenek jó szemmel nézni a szertartást. Minden hónapban reménykednek abban, hogy a szolgálólány teherbe esik. A fogantatás után úgy rendeznek mindent, hogy a feleség nehogy úgy érezze, hogy kimarad valamiből. Babaváró bulit szerveznek nekik, még a szülésnél is ott vannak. Ugyanúgy sürögnek-forognak körülöttük, mintha ők is vajúdnának.

A márták azok a nők, akik a háztartásban élnek, főznek, mosnak, takarítanak…úgy nagyjából vezetik az egész háztartást.

El kell mondanom, Margaret Atwood bravúrosan építette fel regényét. Lépésről lépésre ismerjük meg a kialakult diktatúrát. A cselekmény két szálon fut. Egyrészről megismerjük a jelent minden borzalmával együtt, de mindezek mellett bepillantást nyerhetünk a múltba is.

A jelen rendkívül puritán és borzalmas. Megismerjük az új rendszer alapköveit és szabályait. Az egész könyv Fredé elbeszélésére épít. Apropó…Fredé.  Főszereplőnk igazi neve a könyv alatt nem derül ki. A Fredé csak egy birtokló kifejezés. Ez teljesen kifejezi azt, amit már előbb is írtam nektek. A szolgálólányok nem több és nem kevesebb értékkel rendelkeznek, mint egy használati tárgy. Fontos feladatuk van, de senkit nem érdekel, hogy kik is ők valójában. Életüknek csak egyetlen értelme van, adjanak gyermeket. A múlt segítségével Fredé felidézi nekünk régi életét és azt, hogy hogyan is alakult ki ez a rendszer. Megtudjuk, hogy fokozatosan történt minden. Ezek a visszaemlékezések nem túl hosszúak és nem is igazán mélyen szántóak, inkább csak bepillantást nyerhetünk a dolgokba, mélyen nem ismerjük meg a rendszer kialakulását.

Kicsit lassan haladtam az olvasással, de ez abszolút nem a könyv hibája volt…sokkal inkább a sorozaté. A sorozattal amúgy teljesen képben vagyok, a 3. évadnál járok, így nem igazán szolgáltatott a könyv új információt.

Mélységesen felháborított a szolgálólányok kiszolgáltatott helyzete. Undorító az egész rendszer, egyszerűen gyűlöltem Gileádot. Nekem, akinek az egyenlőség mindennél többet jelent, a világ legfélelmetesebb dolga volt ez a történet. Annyira ijesztő ez az egész, mert nem jelenthetem ki, hogy ez úgysem történhet meg a világban. Annyira realisztikus módon ábrázolja ezt az egészet, hogy teljesen el tudom képzelni, hogy egy szélsőjobboldali nacionalista, ultrakonzervatív oldal, mely erős vallási identitással rendelkezik képes lenne megvalósítani egy ilyen rendszert. Ez pedig mindennél ijesztőbb számomra.

Nagyon tetszett a végén a tudományos visszaemlékezés Gileádra, ahol egy egyetemi előadás keretében úgy beszélnek erről, mint egy letűnt korról.

Összegezve el kell mondanom, hogy ez a könyv a lelkem mélyéig hatolt. Megdöbbentett, sokkolt és teljesen szétestem tőle. Fontos könyv, amit mindenkinek olvasnia kell! Azoknak a nőknek, akik számára fontos az egyenjogúság és azoknak a férfiaknak, akik tiszteli a nőket. Azoknak, akik azt gondolják, hogy a nőnek a tűzhely mellett van a helye, de azoknak is, akik csak úgy élnek bele a nagyvilágba és nem foglalkoznak senkivel és semmivel magukon kívül. Azoknak, akik szerint a nő életének egyetlen értelme, ha gyermek(ek)nek ad életet, és azoknak is, akik elhatározták, hogy soha nem akarnak gyereket szülni.

Read More