John Green: Teknősök végtelen sora

Mielőtt nekikezdenénk a könyv leírásának, beszéljünk egy kicsit a könyv központi témájáról, a kényszerbetegségekről.

A kényszergondolatok olyan gondolatokat, szavakat, képeket jelentenek, melyek a beteg tevékenységétől általában függetlenek és ellenállhatatlanul törnek be a beteg tudatába, s ezeket a betegek a személyiségüktől teljesen idegennek éreznek, soha nem követnék el, de maga a gondolat mégis erős szorongást kelt.  A kényszergondolatokat a betegek kórosnak érzik, szenvedést, szorongást okoznak számukra, s védekezni próbálnak ellenük. A szorongás csökkentésének vagy a félelmet keltő helyzet vagy esemény elkerülésének eszköze a kényszercselekedet (például kézmosás, rendrakás, különféle ellenőrzések, számolás, megérintés). A kényszeres ember úgy érzi, hogy ha végrehajtja mindazokat a cselekedeteket, vagy végiggondolja mindazokat a kényszergondolatokat, amelyeket sürgető erővel érez, csökken a szorongás mértéke. Ez az egész talán ahhoz hasonlítható, amikor a tüsszentést próbáljuk meg visszafojtani, vagy nem vakarni a szúnyogcsípést.

A kényszerek rengeteg időt visznek el, kizökkentik az illetőt pillanatnyi tevékenységéből, és erős szorongással járnak. Ezen emberek többnyire tudják, hogy a gondolat vagy cselekedet ismételgetése teljesen értelmetlen, mégsem tudják azokat abbahagyni. Kezelés híján komolyan súlyosbodhatnak, az ebben szenvedőt teljesen meggátolhatják a normális életvitelben, a munkájában.

Erről szól a mai könyvünk is, a Teknősök végtelen sora.

A fülszöveg szerint a 16 éves Aza és legjobb barátnője Daisy nyomozásba kezd egy szökevény milliomos után. A megtalálónak százezer dolláros pénzjutalmat ajánlottak fel, ezért Daisy bíztatására a lányok belevetik magukat a férfi megtalálásába. Először Davishez, az eltűnt férfi idősebb fiához mennek, hiszen ő és Aza régen közel álltak egymáshoz. Arra gondolnak, hogy a fiú talán tudhat valami apja holléte felől, és segít nekik.

Ezzel párhuzamosan Aza minden erejével igyekszik a kényszergondolataitól és szorongásaitól megszabadulni. Saját belső gondolatai tekerednek köré, mint egy gondolatspirál, vajon képes-e valaha is kikeveredni belőle?

Azt kell, hogy mondjam, nekem ez a könyv tetszett. Főleg Aza betegsége miatt. Hihetetlenül megrázó volt számomra végigasszisztálni minden egyes gondolatát és kényszercselekedetét.

Szerencsére nem tudtam teljes mértékben azonosulni Azával, de azért meg tudtam érteni, hogy min megy keresztül. Nagyon fontos szerintem ez a könyv, hiszen bemutatja, hogy milyen is egy mentális problémával küzdő fiatal élete.

Mondhatjuk, hogy Aza önző és csak saját magával foglalkozik. Ez teljes mértékben így van. De ha van köztetek valaki, akinek már igazán fájt valami és igazán szét volt esve, akkor tudjátok, hogy ilyenkor az ember egyszerűen képtelen mással foglalkozni. Annyira ellepi őt a fájdalom mocsara, hogy képtelen kimászni belőle egyedül. Könnyű ilyenkor azt mondani valakire, hogy idegesítő és önző, de gondoljunk csak bele. Ha olyan nehéz azt az embert elviselni, milyen nehéz annak az embernek saját magát elviselnie.

Aza legjobb barátnője Daisy, üde színfolt a történetben. Ezerrel pörög, éli az életét. Tulajdonképpen Aza tökéletes ellentettje. A történetben neki legalább annyira meg kell küzdenie Aza betegségével, mint Azának.

Davis, az eltűnt férfi idősebb fia és Aza kapcsolatának újbóli fellángolása is fontos része a történetnek. A két fiatal egymásba kapaszkodik. Mindketten nagy fájdalommal néztek szembe a múltban és sajnos a jelenjük sem boldogabb.

A történetben John Green sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett Aza belső gondolati világára, mint a nyomozásra, így ne nagyon várjátok, hogy a könyv tele lesz a nyomozás izgalmaival. Tetszik a könyv stílusa és a történet felépítése.

A könyv címe és a magyar borító nekem nagyon bejött. Olvasás közben kíváncsian vártam a könyvben az utalást a címre. Mikor megtaláltam, nem csalódtam benne. :)

Véleményem szerint a könyv olvastatta magát, könnyen és gyorsan a végére lehetett érni. Ha szereted a kicsit borongós hangulatú, „szenvedős” könyveket, akkor ezt is szeretni fogod. A könyv nagyon depresszív hangulatú, én nagyon sokat gondolkodtam Aza betegségén, hogy mennyire nehéz lehet így élni, és mennyire jó, hogy nincs egyedül.

Az élet sokszor nem tökéletes. Mindig lesznek akadályok előttünk. Egy csúnya veszekedés, egy cél, amit nem sikerül megvalósítani, egy szakítás, vagy esetleg a saját elménk fordul ellenünk. A legfontosabb, hogy tudd, hogy: “A jelened nem tart örökké.” Mindig van kiút mindenből és soha nem szégyen segítséget kérni.

Ui: Nem szoktam idézeteket kiírogatni a könyvekből, de így az esküvőm küszöbén ez a mondat nagyon nagy hatással volt rám: „A szemünkbe akárki belenézhet, de az nagyon ritka, hogy olyasvalakire bukkanunk, aki ugyanazt a világot látja, mint mi.”