Könyvmolyképző raktárvásár... Az öt sereg csatája, Éhezők viadala, Roxforti csata és az Endgame összegyúrva

Sok helyen és sok embernél olvastam, hogy tegnap megjárta a Hadak útját, vagyis a Könyvmolyképző raktárvásárt. Nos….arra gondoltam, hogy megosztom én is veletek a tapasztalataimat. Elöljáróban bevallom nektek, hogy nagyon sok mindenre felkészültem, de amit ott tapasztaltam...arra nincsenek szavak. Kissé vegyes érzéseim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban. Egyrészről nagyon örülök a könyveknek, amiket vettem...másrészről azonban nagyon mérges vagyok az emberekre.

Nekem hatalmas szerencsém volt, időben odaértem és az első hullámmal fel is jutottam a harmadik emeletre. Őszintén szólva teljesen kétélű a dolog. Egyrészről borzalmasan nagy butaság volt egyszerre ennyi embert felengedni a harmadikra, mert konkrétan lépni nem tudtam akkora tömeg lett odafent hirtelen. Másrészről azonban, ha megállítják előbb az embereket én sem jutok fel és biztos, hogy nem találom már meg azokat a könyveket, amikre lecsaptam.

Borzalmasan meleg volt fent, túl sok ember zsúfolódott be egy helyre és elfogyott minden levegő. Már az első másodperctől kezdve sokan odarohantak a matricás és nagyon olcsó könyvekhez és őrült módjára dobálni kezdték azokat. Voltak, akik válogatás nélkül pakoltak mindent a kosárba, mert öccá forintért a hülyének is megéri. Akkor is, ha nem olvassa el, majd eladja maximum a jófogáson vagy a moly.hu-n. Igyekeztem normálisan körbenézni, de annak ellenére, hogy Mardekáros zoknit és Éhezők viadalás karkötőt vettem fel..úgy söpörtek félre az útból az emberek, mintha nagyjából láthatatlan lennék. Többször is végignéztem kedvesen, hogy valaki az általam áhított könyvet elhalássza az orrom elől, mert nem akartam senki keze alól, vagy keze közül elrántani a szerzeményt. (Nevezzük nevén a dolgot…életképtelen voltam. 😀)

Nézelődni nagyon nehezen tudtam, mert ahogy megálltam egy másodpercre hárman négy oldalról próbáltak fellökni. Minden egyes könyv, amit találtam egy hirtelen és gyors pillanatnak köszönhető. Megláttam, felkaptam és mentem tovább. Nem tudtam pakolászni, vagy listát bogarászni, hogy az otthonmaradt barátaim milyen könyvnek örülnének. Nagyjából úgy tudtam érvényesülni a teremben, mint egy sasmadár…köröztem, köröztem, köröztem…majd lecsaptam. 😀

Nagyjából 45 percet töltöttem fent a harmadik emeleten, minden egyes másodperc konkrétan felért az Éhezők viadalával. Sokan kivetkőztek magukból. Dobálták a könyveket, ezért sok kötet megsérült. Nem is értettem, sokan teljesen megbolondultak a kedvezmények miatt. Értem én, hogy olcsón lehetett könyveket venni, de mindennek van határa.

Persze voltak kedves és bájos pillanatok is, amikor a raklapnál guggoló emberek kiabáltak, hogy kinek kell ez…vagy kinek kell az…azért ilyenkor visszatért az emberiségbe vetett hitem.

A legnagyobb hibát akkor követtem el, amikor a lenti pénztárt választottam. Nagyjából 1,5 órát kellett várnom, hogy kifizethessem a könyveimet. Öreg hiba volt. 😀

Az eladók nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Vízzel kínálták az embereket, nehogy rosszul legyen valaki odafent.

Ja igen….egy másik gondolatfoszlány. Ne menjetek kisgyerekkel ekkora tömegbe! De tényleg! Soha! Nem az a baj, hogy nem lehet elférni a kocsiktól (bár vannak, akik emiatt hisztiztek)…hanem, hogy a nagy meleg és a fülledt levegő miatt én is majdnem rosszul lettem. Ha pedig egy felnőtt embert ennyire megviselt ez a helyzet, akkor egy kisgyerek még inkább veszélyeztetett egy ilyen helyzetben. Ne csináljatok butaságot. Egy 500 Ft-os Tej és méz kötet sem ér annyit, hogy egy gyerek rosszul legyen a tömegben.

Kinéztem ma is a vásárra, de nagyon kevés könyv volt. Ennek ellenére azonban abszolút megérte elmenni, mert 2 könyvvel lettem a mai napon gazdagabb és végre pár barátnak is tudtam mazsolázni.

Az érzéseim után beszéljünk egy kicsit arról is, hogy miket sikerült vennem. 

  

Mindegyik könyvnek nagyon örülök, és remek áron sikerült a beszereznem az összeset. A kötetek kívánságlistások voltak. Az SJM könyv és a Tej és méz nagyjából isteni csoda, nagyon hálás vagyok, hogy ilyen jó áron be tudtam szerezni ezeket. Az Ambrózy sorozat harmadik és negyedik részének is nagyon örültem. Mások is nagyon felpörögtek mikor meglátták a kezemben, többen is kérdezgetni kezdték, hogy hol találtam. A Hatalom trilógiának második része is zseniális fogás, csak azt sajnálom, hogy a harmadik részt nem sikerült megkaparintani. A Fél testben ép lélek az egyetlen könyv, amit kinéztem magamnak és sikerült is megvenni. A Gyűlölök és szeretek is nagyon kívánságlistás volt már egy ideje, így azonnal jött a kosaramba. Az őrület határán című könyv bár most nem szerepelt a listámon, de nagyon megörültem neki…régóta szemeztem vele, könnyed és rövid olvasmány, pont jó a reggeli metrózáshoz. Az Amikor búcsúzunk című könyv is nagyon régi vágyam volt, de kicsit kilóg a sorból, mert lejjebb találtam rá a kasszás sor alatt. A Sugar című könyvet nagyon szerettem volna megszerezni, így nagyon irigy voltam azokra, akik tegnap meg tudták venni. Kicsit szomorú voltam, mert nagyon rákészültem már erre a könyvre Helén írása miatt.

Ma azonban nagy szerencsém volt, mert találtam egyet, így már igazán teljesnek éreztem a kis kupacom, nagyon örültem, hogy sikerült vennem egy kötetet. Emellett a Kezünkben a jövőnk című könyvet vettem meg. Egy ideje már szemeztem vele, de úgy voltam, hogy ma lecsapok erre is.

A két nap alatt 11 könyvet vásároltam, nagyjából 10 ezer forint értékben. Anyagilag teljes mértékben megérte a vásár, azonban az emberek miatt idegállapotba jöttem sokszor. A meleg és a sok hülye beárnyékolta a shoppingot, de miután aludtam egyet az egészre azt mondom, hogy megérte ez a menet. Zseniális könyvekkel gazdagodtam és nagyszerű áron jutottam hozzájuk. Nem mondom, hogy jövőhéten ismét bevállalnék egyet, de a következőre is biztos, hogy menni fogok. (Remélem lesz még. )

Összességében nagyon örülök a lehetőségnek és annak, hogy azon szerencsés emberek között voltam, akik az elején bejutottak, mert így nagyszerű könyvek boldog tulajdonosa lettem.  Másrészről azonban kicsit mérges is vagyok az egészre. Az emberek viselkedése vállalhatatlan volt. Remélem lesz még ilyen lehetőség…de egy valamiben biztos vagyok…máskor vagy 2 órával hamarabb beállok a sorba…úgy látszik a 45 perccel korábbi érkezés már édes kevés a boldogsághoz.