Vannak könyvek az ember
életében, amit megvesz és azonnal el is olvas. Amiknél egyszerűen nem képes
halogatni az olvasást és azonnal beleveti magát a csodába. A Caraval is egy
ilyen könyv szerintem…de nem nálam. Hogy mi történt? Egyszer megvettem a könyvet,
de mivel olvasatlanul állt a polcomon ezért túl is adtam rajta. Aztán telt múlt
az idő és rájöttem, hogy mekkora egy marha voltam. Ez a könyv mégis kell nekem,
nem volt véletlen az első vásárlás sem. Szóval elzarándokoltam a legközelebbi
boltba és újra lecsaptam rá. Nagyjából 2-3 hetet állt a polcomon, de végül
nekikezdtem. És te jó ég? Mért nem olvastam el hamarabb.
A történet szerint Scarlett
Dragna egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a
húga, Tella felnövekedtek. A lányok apja egy kegyetlen, basáskodó és gonosz
fráter, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyen kellemes és könnyű
élete a lányainak. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené
Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó
álmodozásának. Scarlett ugyanis már kiskora óta a messzi szigeten zajló
Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról álmodik, amelynek
közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat. A játékra a meghívó pont abban
az évben érkezik, amikor a lány már nem számít rá, hiszen közelgő esküvőjére
kell koncentrálnia. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy
titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek,
kiderül, hogy Tella eltűnt, Scarlett pedig szép lassan megérti, hogy a húga az
idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes,
aki Tellát megtalálja.
Bár Scarlett többször is
végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind
csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő hajlamos bedőlni
nagyjából szinte mindennek és mindenkinek. Egy valamit azonban biztosan tud, mindenképp
meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája,
máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Nos…be kell vallanom
nektek, az első pár oldalon abszolút nem rajongtam a történetért. Scarlett
sokszor idegesít és mikor Donatella nevét olvastam minden egyes alkalommal
Kiszel Tünde úszott el a lelki szemeim előtt a naptárját lobogtatva. De aztán
szépen lassan beszippantott a sztori és Tünde is eltűnt a fejemből.
Miután a kezdeti
nehézségeken túlléptem, egyszerűen imádtam a könyvet. Hihetetlenül
részletgazdag Caraval világa. Egy igazi misztikus hely, ahova én is
ellátogatnék bármikor (bár lehet, hogy csak néző mernék lenni). Igazán izgalmas
fantasy könyv, egy idő után csak úgy kapkodtam a fejemet. Ugyanúgy, ahogy
Scarlett elveszett a forgatagban…egy idő után már én sem tudtam, hogy mi igazi
és mi valódi, kinek hihetek és kinek nem. Pontosan emiatt egy idő után már nem
idegesített Scarlett mert rájöttem, hogy sokszor pont ilyen naiv és
szerencsétlen lennék, mint ő.
A lányok közötti kötelék
hihetetlenül erős és igazán irigylésre méltó. Nincs is csodálatosabb annál,
amikor két testvért ilyen szoros szálak fűznek össze. A keserű és fájdalmas
múlt csak megedzette őket és olyan erős kapcsolat alakult ki közöttük, ami a
legnehezebb időkben is megsegíti őket.
Scarlett egy rendkívül
megosztó karakter szerintem. Olvastam, hogy sokan nem szerették őt,
idegesítőnek tartották a viselkedését. Egy ideig én is ezt éreztem, de bennem
szépen lassan átfordultak a dolgok. Az erős ragaszkodás és oltalmazás a húga
irányába abszolút érthető szerintem. Tella volt az egyetlen biztos pont az
életében. Miután az édesanyjuk elment, csak egymásra számíthattak. Mivel nem
egy biztonságos, támogató és szeretetteljes közegben nőttek fel, így abszolút
érthető, hogy ez Scarlett legnagyobb vágya. Sokszor a saját érzéseit is
háttérbe szorítja, hogy végre megszabaduljanak abból a pokolból, amiben eddig
élni kényszerültek. Igazán komoly fejlődésen megy át szerintem a lány, szép
lassan rájön, hogy élni és túlélni nem ugyanaz.
Tella egy igazi
kalandvágyó karakter, akit leginkább csak Scarlett bemutatása alapján ismerünk
meg. Nagyon várom már az új részt, amiben megismerhetjük igazán a lányt.
Julien egy érdekes
karakter. Ő egy igazi csibész, akinek sokszor azt sem lehet elhinni, amit
kérdez. Egy valami miatt ne aggódjatok…ha nektek is végig gyanús a fiú, akkor
nem (csak) a ti gépezetetekben van a hiba. Folyamatosan gyanakodtam rá én is,
nagyjából minden miatt. Mindezek ellenére egyszerűen imádtam a karakterét és
azt, hogy egyre közelebbi kapcsolatba kerül Scarlettel. Nagyszerűen
ellensúlyozta a lány személyiségét, így igazán szimpatikus páros lettek
számomra.
Kicsit a szabaduló szobák
izgalmát is hozta nekem a könyv. A sok titok, a nyomozás, a játék…úgy éreztem
magam, mintha egy misztikus kijutós játékban lennék.
A könyv borítója
csodálatos, az egyik legszebb könyv a polcomon. Nagyon szépen és igényesen
kivitelezett kötet, hatalmas pirospont a kiadónak. Nagyszerű érzés, amikor egy
csodálatos könyv igényes külsővel van megáldva.
A könyv bár vaskos, de
senki ne ijedjen meg tőle, szupergyorsan lehet haladni. Egyrészről kevés szöveg
van egy oldalon, másrészről pedig egy idő után úgy beszippant a játék, hogy le
sem akarod majd tenni a kezedből a könyvet.
Összességében engem
teljesen elbűvölt Caraval világa. A kezdeti nehézség után teljesen
beszippantott és alig tudtam letenni. A sok titok, a nyomozás és az egész játék
hatalmas hatással volt rám. Én imádtam! Alig várom már, hogy mit hoz nekünk a
folytatás. Ha pedig arra gondolsz, hogy te is elolvasnád a könyvet, csak
gondolj arra, hogy „Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos,
nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése