Stephanie Garber:Caraval

Vannak könyvek az ember életében, amit megvesz és azonnal el is olvas. Amiknél egyszerűen nem képes halogatni az olvasást és azonnal beleveti magát a csodába. A Caraval is egy ilyen könyv szerintem…de nem nálam. Hogy mi történt? Egyszer megvettem a könyvet, de mivel olvasatlanul állt a polcomon ezért túl is adtam rajta. Aztán telt múlt az idő és rájöttem, hogy mekkora egy marha voltam. Ez a könyv mégis kell nekem, nem volt véletlen az első vásárlás sem. Szóval elzarándokoltam a legközelebbi boltba és újra lecsaptam rá. Nagyjából 2-3 hetet állt a polcomon, de végül nekikezdtem. És te jó ég? Mért nem olvastam el hamarabb.

A történet szerint Scarlett ​Dragna egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella felnövekedtek. A lányok apja egy kegyetlen, basáskodó és gonosz fráter, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyen kellemes és könnyű élete a lányainak. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának. Scarlett ugyanis már kiskora óta a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról álmodik, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat. A játékra a meghívó pont abban az évben érkezik, amikor a lány már nem számít rá, hiszen közelgő esküvőjére kell koncentrálnia. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt, Scarlett pedig szép lassan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.

Bár Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő hajlamos bedőlni nagyjából szinte mindennek és mindenkinek. Egy valamit azonban biztosan tud, mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.

Nos…be kell vallanom nektek, az első pár oldalon abszolút nem rajongtam a történetért. Scarlett sokszor idegesít és mikor Donatella nevét olvastam minden egyes alkalommal Kiszel Tünde úszott el a lelki szemeim előtt a naptárját lobogtatva. De aztán szépen lassan beszippantott a sztori és Tünde is eltűnt a fejemből.

Miután a kezdeti nehézségeken túlléptem, egyszerűen imádtam a könyvet. Hihetetlenül részletgazdag Caraval világa. Egy igazi misztikus hely, ahova én is ellátogatnék bármikor (bár lehet, hogy csak néző mernék lenni). Igazán izgalmas fantasy könyv, egy idő után csak úgy kapkodtam a fejemet. Ugyanúgy, ahogy Scarlett elveszett a forgatagban…egy idő után már én sem tudtam, hogy mi igazi és mi valódi, kinek hihetek és kinek nem. Pontosan emiatt egy idő után már nem idegesített Scarlett mert rájöttem, hogy sokszor pont ilyen naiv és szerencsétlen lennék, mint ő.

A lányok közötti kötelék hihetetlenül erős és igazán irigylésre méltó. Nincs is csodálatosabb annál, amikor két testvért ilyen szoros szálak fűznek össze. A keserű és fájdalmas múlt csak megedzette őket és olyan erős kapcsolat alakult ki közöttük, ami a legnehezebb időkben is megsegíti őket.

Scarlett egy rendkívül megosztó karakter szerintem. Olvastam, hogy sokan nem szerették őt, idegesítőnek tartották a viselkedését. Egy ideig én is ezt éreztem, de bennem szépen lassan átfordultak a dolgok. Az erős ragaszkodás és oltalmazás a húga irányába abszolút érthető szerintem. Tella volt az egyetlen biztos pont az életében. Miután az édesanyjuk elment, csak egymásra számíthattak. Mivel nem egy biztonságos, támogató és szeretetteljes közegben nőttek fel, így abszolút érthető, hogy ez Scarlett legnagyobb vágya. Sokszor a saját érzéseit is háttérbe szorítja, hogy végre megszabaduljanak abból a pokolból, amiben eddig élni kényszerültek. Igazán komoly fejlődésen megy át szerintem a lány, szép lassan rájön, hogy élni és túlélni nem ugyanaz.

Tella egy igazi kalandvágyó karakter, akit leginkább csak Scarlett bemutatása alapján ismerünk meg. Nagyon várom már az új részt, amiben megismerhetjük igazán a lányt.

Julien egy érdekes karakter. Ő egy igazi csibész, akinek sokszor azt sem lehet elhinni, amit kérdez. Egy valami miatt ne aggódjatok…ha nektek is végig gyanús a fiú, akkor nem (csak) a ti gépezetetekben van a hiba. Folyamatosan gyanakodtam rá én is, nagyjából minden miatt. Mindezek ellenére egyszerűen imádtam a karakterét és azt, hogy egyre közelebbi kapcsolatba kerül Scarlettel. Nagyszerűen ellensúlyozta a lány személyiségét, így igazán szimpatikus páros lettek számomra.

Kicsit a szabaduló szobák izgalmát is hozta nekem a könyv. A sok titok, a nyomozás, a játék…úgy éreztem magam, mintha egy misztikus kijutós játékban lennék.

A könyv borítója csodálatos, az egyik legszebb könyv a polcomon. Nagyon szépen és igényesen kivitelezett kötet, hatalmas pirospont a kiadónak. Nagyszerű érzés, amikor egy csodálatos könyv igényes külsővel van megáldva.

A könyv bár vaskos, de senki ne ijedjen meg tőle, szupergyorsan lehet haladni. Egyrészről kevés szöveg van egy oldalon, másrészről pedig egy idő után úgy beszippant a játék, hogy le sem akarod majd tenni a kezedből a könyvet.

Összességében engem teljesen elbűvölt Caraval világa. A kezdeti nehézség után teljesen beszippantott és alig tudtam letenni. A sok titok, a nyomozás és az egész játék hatalmas hatással volt rám. Én imádtam! Alig várom már, hogy mit hoz nekünk a folytatás. Ha pedig arra gondolsz, hogy te is elolvasnád a könyvet, csak gondolj arra, hogy „Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!”