Sziasztok!
Augusztusban jelent meg a Libri Kiadó gondozásában Lisa Wingate újabb történelmi ihletésű regénye az Elveszett testvéreink könyve. A polgárháborút követően a déli újságokban rendszeresen jelentek meg hirdetések az "Eltűnt barátok" rovatban. A hajdani rabszolgák így próbálták megtalálni elveszített, távoli tájakra eladott családtagjaikat. Lisa Wingate legújabb magyarul megjelent kötetét ezek a hirdetések ihlették. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Ti is ezt a nagyszerű kötetet és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.
Ahogy a bevezetőben is olvashatjátok Lisa Wingate legújabb magyarul megjelent könyvét az "Eltűnt barátok" rovat ihlette.
Az újságban 1877-ben jelent meg ez a rovat és még a 20. század elején is működött. Segítségével rengetegen találták meg rég elveszettnek hitt családtagjaikat és testvéreiket. Ezek a felhívásook a Southwestern Christian Advocate-ben jelentek meg, mely a metodista egyház lapja volt. Az újság közel ötszáz gyülekezethez, nyolcszáz postahivatalba és több, mint négyezer előfizetőhöz jutottak el.
A legtöbb hirdető olyan ember volt, aki a rabszolgasága idején elveszítette családtagjait, hiszen úgy kereskedtek velük, mintha csak állatok lennének és nem érző lények. Sokszor nem érdekelte a gazdákat, hogy családokat szakítanak szét, az egyetlen motíváció a haszonszerzés volt. Emiatt kisgyerekek lettek kiszakítva édesanyjuk karjaiból, testvérek kerültek távol egymástól, párok szakadtak szét.
A polgárháborút követően, amikor a rabszolgaság intézménye megszűnt, ez az újság visszaadta ezeknek az embereknek a hitét, hogy ismét viszontláthatják a szeretteiket. Mindegy, hogy 40, vagy 10 év telt el azóta, hogy látták egymást, soha nem szűntek meg szeretni őket. Annyira ragaszkodtak egymáshoz, hogy örökkön örökké várták, hogy ismét egymás karjaiba repülhessenek és soha többé ne eresszék el egymást.
Lássuk miről is szól ez a könyv pontosan!
Louisiana, 1875 Az amerikai polgárháború már tíz éve véget ért, a rabszolgaságot felszámolták. Az ültetvényeken egykori rabszolgák dolgoznak, hogy keserves munkájukkal megváltsák a földet, amelyet megművelnek. Egy nap az ültetvény urának nyoma vész, és ezzel örökre összefonódik három fiatal lány sorsa. Lavinia, a tehetős ültetvényes örököse, Juneau Jane, a földbirtokos félvér lánya és Hannie, az egykori rabszolga összefognak, és vakmerő utazásra indulnak. Lavinia és Juneau Jane az apjukat keresik, hogy így biztosítsák örökségüket, Hannie pedig a családtagjait reméli megtalálni, akiktől a polgárháború előtt szakították el.
Louisiana, 1987 Új tanárnő érkezik a déli kisvárosba, Augustine-ba. A tapasztalatlan Benedettát sokkolja, hogy az iskola tanulói - egykori rabszolgák leszármazottai - hiába az eltelt több mint száz év, még mindig nyomorban élnek. A helyi közösség ráadásul gyanakvó, és elzárkózik minden újdonságtól. Ám a viharvert tölgyfák övezte, egykori ültetvényesház könyvtárszobájában olyan történet rejlik, melynek hatására minden megváltozhat. A polgárháborút követően a déli újságokban rendszeresen jelentek meg hirdetések az "Eltűnt barátok" rovatban. A hajdani rabszolgák így próbálták megtalálni elveszített, távoli tájakra eladott családtagjaikat. Lisa Wingate szívbe markoló történelmi regényét ezek a hirdetések ihlették.
Nagyon nehezen tudok megszólalni a könyv elolvasása után, egyszerűen a hatása alá kerültem. Hihetetlenül imádtam ezt a könyvet, minden kétséget kizáróan Lisa Wingate egy zseni. Remek érzékkel talál rá a történeteire. Soha nem hallottam még errő az újsgáról, sem ezekről a hirdetésekről.
Távol élünk Amerikától, egyszerűen nincs releváns társaldalmi tapasztalatunk a rabszolgaság kérdéséről. Csak filmekből, könyvekből ismerjük a történelem ezen sötét időszakát. Egyszerűen elképzelni sem tudom azt a mérhetetlen fájdalmat, amit ezek az emberek átéltek, mikor elszakadtak egymástól. Komoly, fizikai munkát végeztek, testileg és lelkileg is sanyargatták őket, de ez nem volt elég. Az egyetlen jó dolgot is elvették tőlük, a család és a szeretet elejét. A polgárháború után azonban minden megváltozott. Az egykori rabszolgák szabad emberekké váltak, de ennél, csak egy valamire vágytak jobban, arra, hogy ismét együtt lehessenek a szeretteikkel. Ebben az időszakban hogyan is remélheti, az ember, hogy megtalálja elveszettnek hitt családtagjait, hivatalos és naprakész nyilvántartás nélkül? Hogyan lehet úgy megtalálni valakit, hogy közben talán nevet változtatott és új életet kezdett?
Ez a rovat azonban visszadta az emberek hitét.
A cselekmény két szálon fut, az olvasó Hannie és Benny történetét ismerheti meg, majd szép lassan összeérnek a szálak és rájövünk, hogy közel 100 év távlatából miként fonódik össze a két nő sorsa. Sokszor éreztem már azt, hogy amikor két szálon fut a történet, az egyik sokkal jobban érdekel, mint a másik, és alig várom, hogy a kedvencemről olvashassak, de itt egyáltalán nem ez történt. Mindkét karaktert egyszerűen imádtam. Mindketten nagyszerű és lenyűgöző szereplők. Csak úgy faltam a lapokat, tudni akartam, hogy mi lesz Hannie sorsa, milyen kalandokba keveredik, miközben kíséri az ültetvény urának törvényes és törvénytelen lányát és Benny erőfeszítéseit imádtam, hogy egyre közelebb és közelebb szeretne kerülni tanítványaihoz, miközben megpróbélja neki átadni az olvasás és a különböző történetetek iránti rajongását.
A történetek rendkívül fontosak, hiszen ez az igazi örökségünk. Bármennyire is fáj, szembe kell nézni a múlttal, hiszen az igazi gyógyulás csak akkor érkezhet el. A rabszolgaság kérdése komoly és mély sebeket hagyott az emberekben, még száz évvel később is érezteti a hatását. A későbbi nemzedékekben is kialakul a bűntudat őseik viselkedése miatt. Ezeket az érzéseket azonban nem szabad elnyomni, hiszen így soha nem oldódnak fel. Ha büszkék nem is lesznek rá, de talán megszűnik az a furcsa nyomasztó érzés az emberben. Benny nagyszerűen felismerte, hogy ezeknek a gyerekeknek szüksége volt valamire, ami kimozdítja őket az általános helyzetükből. Sokan élnek diszfuncionálisan működő családban, nem tanulták meg a különböző értékeket és normákat. Sok család él lehetetlen körülmények között, vannak, akik enni sem mindig tudnak otthon. Nehezen motiválhatóak, a tananyag nem is igazán érdekelte őket, távolságtartóan és ellenségesen viselkedtek a tanárnővel. Benny azonban megtalálta az utat, mellyel a gyerekek közelébe férkőzhetett. Az őseik története olyan mély hatással volt rájuk, melyet álmában sem mert remélni. Nehezen, de végül elérte azt, amiben senki nem hitt.
Hannie az a típusú karakter, aki soha nem adja fel. Igazán erős, bátor szereplő, akinek helyén van a szíve. Nélküle semeddig sem jutottak volna el a lányok. Szerettem, hogy soha nem adta fel a reményt és szüntelenül várta édesanyját és többi családtagját.
Nagyon tetszett, hogy egyes fejezetek előtt korabeli újsághirdetéseket láthatunk, melyek mindegyike megérdemelne egy külön kötetet. Ezektől a kis részletektől lett igazán hiteles és megrázó a könyv. Segítségükkel arcon csapott a valóság, hogy Hannie története nem egyedi, nem egy író fejéből kipattant szösszenet, emberek százaival és ezreivel történt meg pontosan ugyanez.
Összességében az Eltűnt testvéreink könyve egy nagyszerű történet a szeretetről, a soha meg nem szűnő reményről, a barátságról és arról, hogy mekkora ereje van a történeteknek. Arról, hogy az ember néha a legváratlanabb helyen találja meg a boldogságot és hogy egy csapat nehezen kezelhető gyerek is képes arra, hogy kilépjen a saját árnyékából és valami váratlanul csodálatos dolgot alkosson.
Értékelés: 5/5
Ha mindezek után úgy érzed, hogy ennek a kötetnek a könyvespolcodon a helye, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Mivel Lisa Wingate legújabb magyarul megjelent könyvét is a történelem ihlette, így a játékunkban az ilyen típusú kötetekre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, nincs más dolgokat, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy ki a regény írója, és mi a címe.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
IDÉZET
“Az öregember lerázta az esőt mustársárga kalapjáról, aztán ahogy mindig is szokta, csinált valamit, valami rendkívüli dolgot.
Meghajolt előttünk.”
Állomások
09.27.: Csak olvass!
09.29.: Utószó
10.01.: Könyv és más
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése