Sziasztok!
Marie Pavlenko díjnyertes regénye, az Én vagyok a napod idén ősszel jelent meg a Menő Könyvek Kiadó gondozásában. Egy olykor humoros és szellemes, máskor szívfacsaró ifjúsági könyv turnéjára invitálunk most benneteket. Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.
Arra gondoltam, hogy a bevezetőben beszéljünk egy kicsit a különböző traumákról. Ezek egész biztosan nyomot hagynak bennünk. Vannak, akik könnyebben lerázzák a fájdalom súlyát, de sokan olyan mély sebeket szereznek, aminek a begyógyulására egy egész élet is kevés. Sokaknak azonnal görcsbe rándul a gyomra, ha visszaemlékeznek a múltbéli eseményekre. Sajnos az elszenvedett fájdalmak beleégnek az ember tudatalattijába, és akár életük végéig testi-lelki problémákat okozhat a dolog. A különböző mentális betegségek kialakulása sem ritka ilyen esetekben.
Miről is szól a könyv? Lássuk!
Déborah úgy kezdi az érettségi évét, hogy egy pár cipője sincs, Isidore-nak, az utcáról felszedett kutyának köszönhetően, aki lázas szenvedéllyel rágja szét mindegyiket. De nem ez a legnagyobb baj, távolról sem ez…
Az a legnagyobb baj, hogy az édesanyja dühödt tempóban vagdossa szét a színes magazinokat, az apja pedig egy hosszú, göndör hajú ismeretlen nővel enyeleg.
Az érettségi pedig ott lebeg a láthatáron, és Déborah-nak sok segítségre, barátokra, bátorságra és humorra van szüksége ahhoz, hogy átvilágíthasson a tornyosuló felhőkön, mint a nap.
Az a helyzet, hogy nekem ez a könyv nagyon tetszett. Mikor először olvastam a fülszöveget, azonnal beleszerettem és rekordgyorsasággal repült a kívánságlistámra. Már akkor éreztem, hogy egy igazán különleges és érdekes történetet olvashatok majd. És milyen igazam lett!
Az Én vagyok a napod egy különleges regény örömről, bánatról, első szerelemről, barátságról, családi problémákról. Megtanuljuk, hogy soha nem késő újrakezdeni, még akkor sem, ha minden veszni látszik. Bármennyire is sötét fellegek járnak felettünk, előbb vagy utóbb a nap mindig kisüt.
Déborah-nak nincs egyszerű dolga, de melyik 17-18 éves lány vagy könnyű helyzetben. Az iskola és az érettségi eleve hatalmas stressz, a továbbtanulás kérdése mindenki életében óriási teher. Neki azonban más nehézségekkel is meg kell küzdenie. Édesanyja régóta furcsán viselkedik, de az utóbbi időben egyre nagyobb aggodalmat okoz az állapota. Miután édesapja bejelenti, hogy elköltözik minden a feje tetejére áll és Déborah-nak olyan dolgokat kell megtapasztalnia, amit senkinek sem lenne szabad átélni. A mentális betegség hatalmas terhet rak a családtagokra. Sokszor a tagok tehetetlenül nézik végig szerettük szenvedését és belső vívódását. Óriási igazság, hogy segíteni csak annak lehet, aki engedi. Egy széteső családban extrán nehéz a felszínen maradni. Ezekben a vészterhesek időkben mindenkinek szüksége van barátokra.
A barátság az egyik legfontosabb dolog az emberi kapcsolatokban. A legtöbb ember számára barátok nélkül az élet szinte elképzelhetetlen. Egy barát nem attól válik baráttá, hogy folyamatosan velünk van, hanem attól, hogy tudjuk és teljes szívből érezzük, hogy mindig és minden körülmények között mellettünk áll. Amikor szomorúak, vagy letörtek vagyunk egy nehéz nap után ő lesz az első, aki megpróbál minket jobb kedvre deríteni. A barátunk előtt elengedhetjük magunkat, a legőrültebb énünket sem kell elrejteni.
Déborah legrégebbi barátnője Éloise, aki sokáig igazán vitatható karakter. A kötet nagyrészében kicsit önző és furcsa szereplő, aki leginkább csak saját magával van elfoglalva. A vészterhes időkben a lányok eltávolodnak egymástól és egy igazán sorsfordító esemény hatására találnak csak ismét egymásra. Rájönnek, hogy mindketten hiányolták a másik társaságát, csak képtelenek voltak rávenni magukat a nyitásra. Ez a szünet kettejük között egy valamire viszont igazán jó volt, hiszen így Déborah közelebbről összeismerkedhetett Jamal és Victer nevű osztálytársával. A fiúk jelentették számára az állandóságot és a támaszt, nélkülük sokkal nehezebb helyzetben lett volna.
Déborah amúgy nagyszerű karakter, imádtam a humorát és a személyiségét. Néha én is úgy érzem, hogy a rácseszés tétel rányomja a bélyegét az életemre, de fontos, hogy a negatív dolgokon mindig és minden körülmények között túl kell lendülni. Ehhez persze szükség van a barátok és persze az igazán támogató tanárok segítségére. Persze az sem utolsó szempont, ha az ember végre hajlandó kommunikálni az édesapjával és meghallgatja az ő szemszögét is. Jó volt látni, hogy szeret olvasni, valahogy mindig rokonszevesebbek számomra a könyvmoly karakterek.
Nagyon tetszett a könyvben, hogy az írónő hangsúlyozta a művészetek gyógyító és terápiás jellegét. Imádtam ezt a szálát a történetnek. Déborah anyukája óriási mélységeket járt be, mielőtt megindult a gyógyulás útján. Sokat szenvedett, ez pedig rányomta a bélyegét az egész életére és a családi kapcsolataira is. Hosszú ideig tartott, míg végre fellélegezhetett és feldolgozhatta a múltbéi eseményeket, melyek hatással voltak az életére.
Jól feldobta a történetet a szerelmi szál. Nem volt egyáltalán tolakodó, pontosan olyan volt, mint ami illett ebbe a könyvbe. Én végig drukkoltam a fiataloknak, reménykedtem a pozitív végkifejletben.
Imádtam a kutyát a történetben, annyira cuki volt. Bár a leírások alapján kicsit hullik a szőre, kicsit túlsúlyos és mérhetetlenül büdös a szája, de mindig ott volt, amikor Déborah-nak egy kis extra szeretetre volt szüksége. A lábánál aludt, kutyapuszikat osztogatott, minden pillanatban amikor meglátta a lányt lelkesen csóválta a farkát. Kettejük kapcsolata kicsit döcögősen indult, de végül Débo is megszerette ezt a szőrös és bumfordi jószágot.
Összességében nekem nagyon tetszett a könyv. Az Én vagyok a napod egy különleges regény örömről, bánatról, első szerelemről, barátságról, családi problémákról. Megtanuljuk, hogy soha nem késő újrakezdeni, még akkor sem, ha minden veszni látszik. A könyv hangulata egyedi és igazán érdekes. Sokszor nevettem és szomorkodtam a történeten. A karakterek érdekesek és szerethetőek. A történet teljes mértékben befogadható és hihető, egyáltalán nincs elrugaszkodva a valóságtól. Sokat adott nekem ez a történet, rengeteget gondolkodtam rajta még olvasás után is. Ha van lehetőségeket mindenképpen adjatok egy esélyt ennek a nagyszerű történetnek.
Értékelés: 5/4,5
Ha az értékelés után úgy érzed, hogy ennek a könyvnek helye van a polcodon, akkor ITT tudod megrendelni.
Nyereményjáték
Déborah a történet során A nyomorultak könyvet olvassa, ezért a játék is ehhez a témához kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy képet a 2012-es könyvadaptáció egyik szereplőjéről, a feladat pedig megfejteni, hogy melyik karaktert ábrázolja a kép, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
KÉP
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése