Új regény jelent meg K. A. Tucker tollából a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, amiben ezúttal az alaszkai vadonba kalauzolja el olvasóit az írónő. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy Calla miképpen néz szembe a vidéki élet, a családi kapcsolatok és egy mogorva pilóta okozta kihívásokkal, tartsatok a turné bloggereivel és játsszatok Az egyszerű vadon egy példányáért.
Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.
Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.
Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.
Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is?
K. A. Tucker neve nem volt ismeretlen számomra, de valahogy soha nem jutottam el addig, hogy megismerjem az eddig magyarul megjelent regényeit. A Tíz apró lélegzet című kötet már a polcomon csücsül egy ideje, de valahogy soha nem volt időm arra, hogy elolvassam. Mikor megláttam, hogy érkezik az írónő új sorozata egy másodpercig sem gondolkodtam, mindenképpen szerettem volna megismerni Calla történetét és nem utolsó sorban az írónő stílusát. A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésemet és annak ellenére, hogy egy Rubin Pöttyös könyvről van szó, óriási lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba.
A történet szerint Calla az ízig-vérig nagyvárosi lány édesapja betegségének hírére életében először Alaszkába repül, hogy a lehetőségekhez képest bepótolják az elveszett éveket. Rengeteg első ránézésre talán bagatell nehézséggel kell megküzdenie, amelyek hatására akár felszínesnek is tűnhet a főszereplőnk. Ugyanakkor fontos, hogy még véletlenül se essünk Jonah hibájába és érdemes nem elhamarkodott döntést hozni a lány személyiségét illetően. Olvasás közben a kanapénk, vagy kedvenc olvasósarkunk kényelmében könnyen ítélkezünk, de tegyük a kezünket a szívünkre. Vajon mi hogyan reagálnánk hasonló helyzetben? Vajon mennyire elvárható, hogy egy nagyvárosi lány, aki a mindennapok nyüzsgéséhez, állandó és hibátlan internethez van szokva, minden probléma nélkül egy csettintésre megszokja az új helyzetet és ne essen olykor abba a hibába, hogy összehúzott szemmel és állandó ítélkezéssel tekintsen a világba? Mi nem pontosan ugyanezt tennénk az első napokban? Vajon mi képesek lennénk megváltozni és a mindennapokat elcserélni egy nyugodtabb, ámde sokkal nehezebb életformára? Alaszkában az élet nem csak játék és mese, a kis falvak ki vannak szolgáltatva az időjárásnak és a repülőgépeknek. Sokan csak úgy kapnak ellátmányt, hogy néhány örült pilóta a veszélyre fittyet hányva eljuttatja az ott élőknek azokat a dolgokat, melyek a mindennapi élet alapjait képezik. Az emberek szoros közösséget alkotnak. Bár nem egyszerű az élet, mégis boldogan vallják a zord Alaszkát otthonuknak. Kicsit szégyellem magam, mert bevallom nem tudok túlságosan sokat erről az államról. Talán csak egy régi sorozat, a Miért éppen Alaszka? jut róla eszembe, de ezen kívül nem sokat tudtam róla, így teljesen bele tudtam élni magam Calla karakterébe. Minden egy információmorzsa újdonság volt számomra is és ahogy haladtunk előre a történetben én is kezdtem úgy érezni, hogy talán még sem lehet olyan rossz ott élni. A vidéki életnek is megvannak a maga szépségei, főleg akkor, ha valaki megismer egy szexi jetit, akarom mondani pilótát.
Jonah és Calla kapcsolata nem indul zökkenőmentesen, igazából két szó jutott róluk eszembe: büszkeség és balítélet. A legnagyobb probléma talán az volt, hogy mindketten túl gyorsan ítélkeztek és képtelenek voltak meglátni a másik igaz valóját. Sokkal egyszerűbb volt a cinikus megjegyzések, évődések mögé rejtőzni, mint beismerni, hogy egy kicsit is szimpatizálnak egymással. Egy idő után azonban megtörik a jég és a két fiatal elkezd közeledni egymáshoz. De vajon az élet megismétli önmagát? Calla szíve is összetörik a Vadonban és úgy menekül majd vissza Torontó városába? Vajon örökölhető ez a sors és a lány sorsa már a találkozásuk pillanatában megpecsételődött? És ami talán a legfontosabb kérdés. Vajon ez a kaland kudarcra van ítélve, vagy képes egy igazi "vadember" és egy nagyvárosi lány kompromisszumot kötni a boldogság érdekében?
Mindkét szereplő, óriási fejlődésen megy keresztül. Calla, az elkényeztetettnek tűnő, Barbie baba fokozatosan eltávolodik nagyvárosi önmagától és képes lesz élvezni az egyszerűbb, és nyugodtabb környezetet is. A smink, a márkás ruhák, a rengeteg kozmetikum igazi védőburkot jelentettek számára, egy idő után azonban a természetesség jelenti számára a normalitást. Ahogy visszatekint magára, már meg tudja érteni, hogy Jonah kezdetben mért volt bele bizalmatlan, végtére is ki visz magával magassarkút Alaszkába? A lány sokáig csak édesanyja szemével látta Alaszkát, hiszen soha nem járt ott, kisgyerekként hagyták el az államot. Rengeteg előítélettel érkezett, magában hordozta édesanyja keserűségét és nyugtalanságát is. Ahogy azonban egyre több időt töltött az ott élő emberek társaságában elkezdte meglátni mindazt a szépséget és értéket, amelyről édesapja képtelen volt lemondani. Calla rengeteg haraggal a szívében érkezett meg a repülőtérre, hiszen mit remélhet egy olyan férfitől, aki éveken keresztül csak csalódást okozott számára? Az ott töltött idő azonban ráébreszti őt, hogy minden történetnek több oldala van és korántsem olyan egyszerű és egyértelmű a helyzet, ahogy ő azt gondolta. Rájön, hogy nem csak édesapja volt a hibás, talán neki is erőfeszítést kellett volna tenni annak érdekében, hogy fennmaradjon a kapcsolat közöttük. Nem volt könnyű dolga, hiszen édesanyja hiába él szerető kapcsolatban új párjával, a szíve mindig visszahúzta őt Wrenhez, a lány édesapjához. A kettejük közötti szakadék azonban olyan mély és áthidalhatatlan volt, hogy sajnos a boldog befejezés nem adatott meg számukra. Calla édesanyja képtelen volt megbékélni Alaszkával, Wrent pedig a szíve és a kötelességtudata tartotta ott. A problémákat soha nem beszélték meg egymással és a több ezer kilométer sem segített a helyzeten, így szépen fokozatosan a férfi kisétált a lány életéből, egészen addig, amíg egy titokzatos nő nem közölte Calla-val édesapja betegségének a hírét. Jonah, a fiatal pilóta apafiguraként tekintett Wrenre, és legalább annyira szerette Alaszkát, mint ő. Mikor Calla megérkezett a lány azonnal beskatulyázta őt és sokáig ellenségesen viselkedett vele. Nyers és őszinte viselkedésével azonban felnyitotta Calla szemét és óriási szerepe volt abban is, hogy apa és lánya nyitni kezdett egymás felé.
Kettejük évődése sokszor vicces volt, néha azonban bevallom, fogtam a fejemet. Nem igazán szeretem a káromkodásokat, szóval az ilyen típusú párbeszédek nem tartoztak a kedvenceim közé. Persze tisztában vagyok, hogy egy ilyen típusú könyvnél a szépirodalmi nyelvezet nem lehet elvárás, ne értsetek félre nem is erre gondolok, egyszerűen csak az én egyéni ízlésemnek néha túlságosan szabadszájúak voltak a szereplők.
Nagyon kedveltem a mellékszereplőket is, Agnes-t a hölgyet, aki telefonált Calla-nak és a lányát Mabelt is. Ők tették igazán teljessé a regényt. Rengeteget segítettek a beilleszkedésben, és Wren támaszai voltak a hosszú évek során. Wren Calla édesapja az a típusú ember, aki képtelen kifejezni az érzelmeit és a bonyodalmak elkerülése végett inkább néma marad és csendben szenved. Az évek során sokszor képtelen volt magyarázatot adni arra, hogy miért nem látogatja meg lányát Torontóban, végül olyan éles szakadék keletkezett közöttük, melyet már képtelen volt segítség nélkül átlépni.
Az első másodperctől kezdve drukkoltam, hogy ne legyen késő Wren és Calla számára és képesek legyenek egymásra találni és valamilyen módon bepótolni az elvesztegetett éveket. Hiszen addig kell a szeretteink mellett lennünk, amíg lehetőség adódik rá. Lehet bármilyen vita közöttünk, történhetett bármilyen megbocsáthatatlannak tűnő dolog, a végén azt fogjuk a legjobban sajnálni, hogy nem simítottuk el a közöttünk lévő feszültséget, amíg még volt rá a lehetőségünk. Bármennyire is nehéz, a saját lelki békénkért muszáj megtenni ezt a lépést. Szerencsére ezt Calla is felismeri, így szépen fokozatosan elindulnak az édesapjával a megbocsátás útján. A kérdés csak az, hogy milyen súlyos Wren betegsége és mennyi idő adatik meg számukra?
A borítót nagyon szerettem, tökéletesen visszaadja a regény hangulatát. Örültem, hogy nem egy szexi pilóta van az elején, mert bármennyire is kedveltem Jonah karakterét, a félmeztelen szexifiús borítókat nem csípem annyira.
Összességében nekem nagyon tetszett Az egyszerű vadon és bevallom óriási lelkesedéssel várom a folytatásokat. Az egyszerű vadon egy nagyszerű történet arról, hogy mekkora ereje van a megbocsátásnak, és hogy sosincs késő újrakezdeni a dolgokat. Bemutatja, hogy soha semmi sem fekete, vagy éppen fehér és nem szabad túlságosan hamar ítélkezünk. Calla karakterén keresztül bepillantást nyerhetünk az alaszkai élet mindennapjaiba és abba, hogy egy nagyvárosi lány is megtalálhatja a helyét még egy olyan helyen is, mint Alaszka. A boldogság és a szerelem mindig a legváratlanabb helyeken talál ránk, a kérdés csak az, hogy mit kezdünk vele és mennyire vagyunk bátrak, hogy felvállaljuk az érzéseinket és küzdjünk egy kapcsolatért. Mindkét szereplő (Calla és Jonah, de igazából még Wren is), szóval akkor mindhárom szereplő óriási fejlődésen megy át, nagyon izgalmas volt végigkövetni őket ezen az úton. Már alig várom a folytatást, remélem nem kell majd rá sokat várni.
Értékelés: 5/4,5
Nyereményjáték
A regényből kiindulva egy igaz-hamis játékot hoztunk Alaszkával összefüggésben. Minden állomáson találni fogtok egy állítást Alaszkával kapcsolatban, a feladat pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az állítás igaz vagy hamis.Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
AZ ÉN ÁLLÍTÁSOM
Alaszkában található Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, a Denali.
Állomások
07.19. Könyvvilág
07.21. Veronika’s Reader Feeder
07.23. Kelly és Lupi olvas
07.26. Csak olvass!
07.27. Fanni’s Library értékelés
07.29. Fanni’s Library extra állomás
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése